II.évad 7.rész - Veszteség

Nah Gyerekek! 

Tudom, hogy rengeteg volt a csúszás, sajnálom! 

De meghoztam a részt és remélem tetszeni fog! 

Köszönöm a 30 feliratkozót és a több mint 1400 oldalmegjelenítést! 

Annyit még közölnék, hogy anyummal is beszéltem aki azt a szörnyű ötletet adta, hogy suli időben hanyagolnom kéne a blogolást. Sajnos elég hamar feltudom kapni a vizet így elég dühösen magyaráztam el neki, hogy ez sürgősen felejtse el mert ez olyan nekem, mintha neki le kéne mondania a gyerekeiről. Ugyanis nekem a Blogjaim olyanok mint a gyerekeim. /Fura hasonlat, tudom.../

Persze utána bocsánatot kértem, hogy ilyen indulatosan tudattam vele mindezt, de szerencsére már tudja, hogy nem kell ilyenkor hozzám szólni és megérti. Ezek után arra jutottunk, hogy suli időben két hetente hozom a részeket. Szerintem nekem fájdalmasabb lesz, mint nektek. :( 

Azért most még igyekszem minél több részt hozni! :) 

Puszi

A rész zenéje: 

Halsey - Ghost

https://www.youtube.com/watch?v=ao4o-XRU_KM

NiSzi xx

- Nem ezt valahogy akkor sem tudom megérteni! - túr hajába idegesen Harry.
- Mégis miért nem? Ismétlem; az én döntésem! - tárja szét karjait Zayn. Liam csendben ül Harry mellett, aki a kanapé mellett áll, de egyet ért vele. Niall és én csendben ülünk és figyeljük a vitát. Már ez megy fél órája. Haza térésünk óta megy a kötekedés, de csak most indult el igazán. Zaynt próbáltam visszafogni, de egyszerűen még nekem is lehetetlennek bizonyul. Túl makacs és túl ideges. Harry pedig a kötekedésével csak jobban ingerli.
- Csak éppen nem veszed észre, hogy tönkre tesz ez a ribanc! - kiabálja Harry. Utolsó szava még engem is ledöbbentett. Nem ilyennek ismertem meg Harryt. Sosem mondott volna rám olyat, hogy ribanc vagyok. Sem rám, sem Sisire. Akárhogy is vagyok mellette nem mondott volna ilyet. Sértésére még Liam is meglepődve kapta fel fejét a göndörre. Niall szintén ledöbbent, Zayn pedig már lendült volna, hogy megüsse Harryt. Magam sem tudom miért, de beálltam Harry elé, hogy vőlegényem ne tudja megütni. Zayn még idejében észlelt engem így csak megfeszülve állt meg karja a levegőben és végül ejtette le maga mellé ökölbe szorítva.
- Ne csinálj hülyeséget! - suttogtam szemeibe nézve, karján végig simítva. Nem nézett rám csak dühösen nézett Harryre.
- Senki ne merjen ilyet mondani a menyasszonyomra! - mondja halkan, fenyegetően. Tudom, hogy nem nekem szólt, hanem Harrynek.
- Pedig ez az igazság - hallom hátam mögül mély, rekedtes hangját. Ha abban reménykedtem, hogy Harry csak a pillanat hevében mondta rám ezt hát akkor az előző kijelentése után minden reményem elszállt. Újabb mondata után Zayn csak jobban megfeszült engem pedig a szomorúság és a düh egyaránt érintett meg. Megpördültem tengelyem körül és most én emeltem kezem Harryre. A pofon úgy csattant arcán, hogy még Liam is felszisszent, nekem pedig fájt a tenyerem utána.
- Zayn megállítom, mert nem akarom, hogy bajotok legyen! Sem a barátságotoknak, sem a bandának, sem fizikailag. De az, hogy megerősítetted, amit mondtál rám, én már nem tűröm Harry! Nem akarod, hogy Zaynnel összeházasodjunk? Akkor ne akard! Nem érdekel. De rám ne mondj olyat, ami nem igaz! - osztom le idegesen, amíg meg nem hallom meggyötört mégis elhatározott hangját hátam mögül.
- Kilépek.
- Tessék? - fordulok meg ismét, ledöbbenve nézve barna szemeibe.
- Mégis miből? - szólal meg most először Liam.
- A bandából - feleli röviden Zayn majd elmegy. Úgy értem el a házból. Mind döbbenten nézünk utána, de egyikünknek sem jut eszébe utána menni. Én is csak legyökerezett lábakkal, döbbenten nézek utána.
- Ez a te hibád! Rohadtul te vagy a hibás ezért Nina! - kezd el ordítani mindennél hangosabban Harry. Ijedten nézek rá, amikor ő megindul felém dühösen. Nem egészen úgy nézett ki, mint aki tisztán gondolkozik. Niall állt közénk Liam pedig fogta le Harryt.
- Állj le! - szól rá Niall olyan hangot, amit tőle még sosem hallottam. Félelmetes volt.
- Hát nem érted? Miatta van! Zayn mióta ilyen? Amióta megismerte Őt! - mutat rám dühösen. - Öt éve még oké volt, hiszen alig mondhatni kapcsolatnak, ami köztük volt. De amióta visszajött Sorával egyszerűen Zayn más! Teljesen más!
- Szerelmes. Megtalálta az ő igaziját - mondja halkan Liam. Rám néz, bele szemeimbe, neki pedig mintha szemeiben megértés tükröződne.
- Így van. Neked pedig meg kéne értened, de minél hamarabb! Pár hónap és itt az esküvő. Lecseng Natalie-ék esküvője és utána az övékké lesz. Szóval igyekezz a megértéssel - feleli még most is dühösen Niall.
Liam felszalad az emeletre, majd pár pillanat múlva egy papír fecnivel tér vissza. Elém áll és a kezembe adja a lapot.
- Ez Zayn lakásának címe. Igyekezz! - magyarázza, mire én hálásan bólintok neki, enyhe mosollyal ajkaimon. Kiszaladok a házból egészen a kocsimig. Amikor beszállok, a fehér BMW-be megnézem a címet és csak áldom az eget, hogy tudom, hol van. Megpróbálva nem minden szabályt megszegve vezetek el Zayn belvárosi lakásához. Őszintén kissé félek, mi történhet vele. Egy öt emeletes, kissé luxus épület elé parkolok és megyek be. A lapra pillantva látom, hogy Liam azt is leírta, hogy az övé a legfelső szintű lakás. A lépcsőn szaladva megyek fel hozzá és megyek is be rögtön az ajtaján. Tudom, hogy az övé lesz, nem kell kopognom. A ház igazán szép bár engem jobban érdekelt a nappaliban ülő, tenyereibe temetett arcú ideges Zayn.
- Zayn - suttogom magam elé, majd hozzá sietve guggolok le elé rögtön. Térdeire rakom kezem és nézek a még mindig tenyérbe temetett arcára.
- Zaynie - suttogom végig simítva kezén. Lassan emeli el kezeit arcától és néz el másfelé. - Néz rám. Hallod? Kérlek, néz rám Zaynie! - kérem, lágyan mikor kezemmel sem tudom magam felé fordítani arcát. Szomorúan fordítja felém fejét és néz szomorúan szemeimbe. Arca nyúzott, mégis magára erőltetett egy mosolyt, szemei pirosak a...sírástól? Igen, határozottan attól.
- Nyugodj meg, kérlek! Minden rendben lesz - szólalok, meg ismét lágyan miközben feltérdelve ölelem magamhoz Zaynt. Vállai rázkódni kezdenek és félvállas felsőmnek köszönhetően csupasz vállamon érzem meg könnyeit.
- Ne haragudj! - morogja pár perccel később, ugyan olyan állapotban és nyakamba fúrja arcát.
- Miért haragudnék? - suttogom egyik kezemmel hajába játszadozva. Tudom, hogy ettől kicsit megnyugszik.
- Hogy Harry ezt mondta, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Azért mert csalódnod kellett, és mert így elítélnek - távolodik el tőlem és néz szemeimbe szégyenkezve. Összeráncolt szemöldökkel kissé értetlenül meredek rá.
- Ezek egyik sem a te hibád. És nem hoztál semmilyen helyzetbe sem - mosolygok rá halványan végül. - Ne lépj ki a bandából! - komolyodom el és ülök fel mellé. - Nem éri meg. Harryvel majd rendeződnek a dolgok, Liamen pedig úgy láttam, hogy minden rendben lesz - simítok végig arcán. Gondolkodva néz, szemeimbe végül halványan elmosolyodik.
- Mikor lettél te ilyen bölcs?
- Valahogy akkor miután elmentem Londonból - mosolygok keserűen.
- Mondanám, hogy ezért megérte, de inkább lennél az a makacs kislány, minthogy négy évig nem láttalak volna - ölel magához szorosan.
- Nem akartam vissza jönni. Ha Peterék nem itt házasodnának nem láttalak volna már - suttogom lehunyt szemekkel.
- Peter tartotta velünk a kapcsolatot és még hónapokkal ez előtt meghívott minket, csak azt nem mondta, hogy Nat-al házasodnak össze. Szóval így is, úgy is találkoztunk volna - mosolyog rám a végén.
- Azt hittem már tovább léptél - ölelem magamhoz szorosabban.
- Soha - suttogta majd megcsókolt.
- Zayn, ne lépj ki a bandából! - kérem ismét, amikor eltávolodunk egymástól. Sóhajtva rázza meg a fejét. Felállok, és kezénél fogva húzom, fel magamhoz majd vezetem ki a lakásból. Az asztalon lévő kulccsal zárom be a lakást majd összekulcsolom ujjainkat. Zayn kicsit értetlenül néz rám, de bízik bennem annyira, hogy hagyja, hogy vezessem. Kocsimba szállunk be és indítom el az autót.
- A kocsidért majd visszajövünk később - mosolygok halványan Zaynre. Halványan mosolyogva bólint, majd csendben néz ki az ablakon. Nincs jó kedve. Nagyon nincs jó kedve. Nem láttam ilyennek még, csak amikor kiengedtek négy éve a kórházból és elbúcsúztunk egymástól. És ez azért van, mert kiakar lépni a bandából. Csak mert Harry sértő dolgot mondott rám. De én nem fogom hagyni, hogy miattam lépjen ki. Kibékítem Harryvel, akármi történjen is. Igazán nem zavar, ha Harry velem nem lesz kedves, vagy nem fog hozzám szólni. Csak legyenek jóba Zayn és Harry és maradjon meg a banda.

Rutinosan parkolok le a srácok háza előtt és szállok ki. Zayn nem igazán akar kiszállni így az ő oldalára is átmegyek és kinyitom az ajtót előtte.
- Zayn, kérlek, szállj ki! - szólok rá kissé idegesen, amikor sehogy sem akar kiszállni. Idegességemre rögtön kipattan és húz magához egy szájra, puszira. Persze tudja, hogy ez lenyugtat némileg.

- Zayn húzz már be azon a rohadt ajtón! - emelem fel a hangom, amikor már vagy tíz perce próbálom rábírni, hogy bejöjjön a házba.
- Nem - rázza meg fejét makacsul. Szemeimet forgatva lépek hozzá és tarkójánál fogva rántom, magamhoz majd csókolom meg vadul. Végig hátra felé lépek, ezt pedig ő sem veszi észre, teljesen elvarázsolta a csók. Normális esetben velem is ez lenne, de a cél érdekében visszafogtam magam. Amikor eltávolodunk, győztes mosollyal arcomon csukom be az ajtót.
- Istenem - túr hajába Zayn idegesen, amikor rájön mit is csináltam.
- És most indulj meg a nappaliba - jelentem ki és félre állok, hogy szabad útja legyen az említett helységhez.
- Mikor lettél te ilyen parancsolgatós? - kérdi halványan mosolyogva Eleanor amikor Zaynel végre beérünk a nappaliba.
- Amikor Zayn makacsabb lett, mint én - ülök le a kanapéra összefont karokkal majd Zaynt is lerántom magam mellé kezénél fogva.
- Ahhoz kell tehetség – sóhajt El, és tovább csinálja az ölében ülő Sora haját.
- Nos, Harry drága merre jár? - állok fel, amikor tudatosul bennem, hogy csak ő nincs lent.
- Szobájában - mondja Louis elhúzott szájjal.
- Szuper - tapsolok semmi életkedvvel majd Zaynhez fordulok. - Ha elmész, meghalsz! Komolyan mondom. Ne merj elmenni! - mondom olyan hangon, ami egy kicsit még engem is megijeszt. Elnyílt tekintettel kezd vadul bólogatni mire én csak elégedetten bólintok és elindulok fel az emeletre. Harry szobájához érve kopogok, be majd nyitok be.
- Mit akarsz? - kérdi kissé flegmán. Laptopjával ült az ágyán és nézett rám felvont szemöldökkel. Ahogy most elnéztem úgy gondoltam előtte kicsit beszélnem kell vele. Belépve a szobájába csukom be magam után az ajtót és ülök le vele szembe az ágyra.
- Liammel elég jóba lettetek - mosolygok kissé gúnyosan. - Ő elmondta ki vagyok?
- Nem - forgatja meg szemeit fejrázás közben. Bólintok miszerint értem, majd folytatom
- Kifogsz akadni és ez érthető is. Ha lehet, csak még inkább megutálsz. Viszont mivel ismerem, a pasikat tudom, hogy csak azért haragszol te is, mert nem tudod az igazat. Ha annyi kell, hogy kibékülj Zaynnel, hát akkor elmondom. Én veled ellentétben teszek azért, hogy ne menjen szét a banda és a barátságotok – mondom, majd utolsó mondatom közben elkezdem levenni a parókám. Maszkom csatjával ügyeskedem, ő pedig még most is döbbenten néz rám. Kész. Kicsatoltam a maszkot. Mély levegőt véve lehunyt szemekkel engedem el maszkom, ami így az ágyra esik felhúzott lábam elé. Kifújva a levegőt nyitom ki szemem és nézek Harry zöld csodálkozó szemeibe.
- Nina - suttogta nagyon halkan teljesen ledöbbenve.
- Sajnálom! - mosolygok keserűen. Megrázza fejét, mintha csak megakarná tudni, hogy álmodik-e vagy sem. Hát van egy rossz hírem. Sajnos, nem. Ez a keserű valóság. Harry felpattan az ágyról és kiszalad a szobából. Gyorsan teszem fel én is maszkomat és megyek le utána. Már a kanapén ül majd nem ugyan olyan arccal, mint a szobájában.
- Paróka? - kérdi Eleanor felvont szemöldökkel.
- Szobájába - vonok vállat kissé feszülten és leülök Zayn mellé.
- Mit mondtál neki, hogy leszaladt és azóta is ilyen arcot vág? - kérdi Louis leülve másik oldalamra.
- Csak az igazat - vonok vállat, mire ő csodálkozva néz rám.
- Úgy érted - kezdi de függőben hagyja mondatát.
- Úgy - bólintok rá.
- Hát ez nagy hülyeség volt. - sóhajt fel majd a konyhába megy.
- Most pedig megbeszélitek a dolgokat! És igyekezzetek úgy alakítani a dolgokat, hogy te - mutatok Zaynre - nem lépsz ki a bandából. Te pedig - mutatok most Harryre - kibékülsz Zaynnel. Az sem érdekel, ha engem utálsz, de vele kibékülsz - Adom ki nekik a parancsot majd Sorával a kezemben mentem ki a szobából.
- Anyuci, mi a baj? - kérdi Sora kis kezét arcomra rakva. Mindig észreveszi, ha valami gond van.
- Dehogy kicsim, minden rendben - mosolygok rá és arcára adok egy puszit. Sora kuncogva hajtja fejét vállamra és karolja át nyakamat.
- Szóval elmondtad neki. És ő erre mit reagált? - kérdi Louis, amikor leteszem Sorát a pultra.
- Ledöbbent majd lerohant hozzátok. Remélem, nem tálal ki Zaynnek - túrok hajamba kétségbeesetten.
- Nem hiszem - mondja Lou majd belekortyol üdítőjébe. - De vissza megyek hozzájuk, hátha mégis megtenné, akkor letudjam állítani. Na, meg persze, hogy tudjak már róla, ha esetleg a kedves vőlegényed tényleg kiakar lépni a bandából Harry miatt. - mondja és a végén sóhajt majd elindul vissza.
- Kicsim - állok Sora elé, amikor Louis visszamegy. - Apuval arról beszéltünk, hogy később lehetne kistesód. Örülnél neki? - kérdem félve, hiszen lehet, rosszul reagál rá és nem akar testvért.
- Egy kis öcsit? Ugye, kis öcsim lesz? - néz rám csillogó szemekkel.
- Meglátjuk - mosolygok rá meglepetten. Sora boldogan visítva a nyakamba ugrik, mire én nevetve ölelem vissza kicsiny kis testét. - Gyere, nézzük meg apuékat - mosolygok rá majd miután ő is bólint, segítek neki leszállni és kézen fogva megyünk be a nappaliba. Leülök Zayn mellé ölembe pedig Sora. Harry minden egyes mozdulatomat követi szemével, arca már kevésbé tükröz meglepettséget.
- Sajnálom. Nem kellett volna azt mondanom - mondja Harry szemeimbe nézve, bár az ő szemeiből kevésbé lehet kivenni az őszinteséget.
- Nem haragszom - bólintok halványan mosolyogva. Az én színészi tehetségem nagyobb, mint az övé szóval, amíg rajta látszódott, hogy nem őszinte rajtam úgy tűnt, mint ha őszinte lennék. Pedig nem. De ha a hazugságom kell az banda és a barátságuk összetartásáért, akkor megadom.
- Most, hogy megbeszéltétek ezt nem mehetnék? Tudjátok nekem is van ám barátnőm - rája alsó ajkát Liam elfojtva egy mosolyt. Rámosolyogtam, hiszen ez azért igazán aranyos. Liam elment a barátnőjéhez, Sora Zaynel játszani, Niall pedig a szobájába, de azt nem fejttette ki bővebben, hogy miért. Louis, Eleanor, Harry és én voltunk a szobában tovább. Eleanor és Louis csendben beszélgettek, a tévé halkan szólt Harry pedig összefont karokkal méregetett.
- Mondasz is valamit, vagy csak bámulsz végig? - kérdem sóhajtva, mire ő csak megrázza a fejét.
- Miről maradtam le? - vonja fel szemöldökét Eleanor, felfigyelve a beszélgetésnek nem nevezhető valaminkre.
- Kérdezd Ninát - motyogja Harry megnyomva a nevem majd a tévé felé fordult.
- Tudja - jelentem ki egyszerűen, mire Eleanor ledöbbenve néz rám.
- Mégis hogy? - kérdi szinte kiabálva.
- Elmondtam neki - vonok vállat, mintha ez olyan kis dolog lenne.
- Akkor beszéljétek is meg! - húz fel a kanapéról Eleanor és ugyan ezt teszi Harryvel is. A lépcsőig ellökdös minket, így kénytelenek vagyunk mind a ketten felmenni. Ismét Harry szobájába megyünk, ahol megint csak az ágyára ülünk.
- Kérdezhetek? - szólal meg kis idő múlva. Hangja szomorú egyben kicsit csalódott is. Nem néz, rám inkább tovább játszadozik az ágyán lévő takaró sarkával.
- Csak nyugodtan - motyogom én is elnézve róla.
- Amikor velem voltál, Zaynnel is együtt voltál, nem igaz? - kérdezi.
- Igen - suttogom lesütött szemekkel.
- Vagyis valamelyikünket rohadtul átvertél. - motyogja idegesen.
- Nem! Egyáltalán nem. Mind kettőtöket szerettelek, de Zaynt jobban. Erickel azért jöttem össze, hogy elfelejtselek titeket. Hogy már ne szeresselek titeket. Irántad ez sikerült is, hiszen csak vonzódás volt már aztán már semmi. De Zaynel nem ugyan ez volt a helyzet. Őt szerettem és még most is szeretem Harry! - magyarázok neki végig zöld szemeibe nézve.
- Annyira, hogy konkrétan végig hazudtál neki? Hiszen mielőtt megcsalt akkor is megcsókolt téged és még utána kiakadtál, amikor Sisit játszottál. Saját magadra voltál féltékeny Nina! Ez nem normális. - mondja, vagyis inkább szinte kiabálja az utolsó mondatot.
- Csak megjátszottam - rázom meg fejemet. - Megkellett játszanom, hiszen egy normális barátnő ilyenkor féltékeny - mondom egészen halkan. Harry sóhajt egyet majd megdörzsöli arcát. Néma csend van a szobában, ami már-már kínos.
- Nem fogok ezen rágódni, hiszen már négy éve történt. És a mi dolgunk nem volt olyan komoly valóban. De Nina, ha én így reagáltam, akkor Zayn szerinted mégis, hogy fog? - néz mélen a szemembe, mire én lesütöm azokat.
- Rosszabbul - suttogom alig halhatóan.
- Mikor mondod el neki?
- Fogalmam sincs. Az esküvő előtt  - nézek fel kíváncsian vizslató szemeibe.
- Sok sikert! - áll fel sóhajtva majd engem is felhúz és magához ölel. Sóhajtva ölelem vissza és fúrom fejemet vállába.
- Félek Harry! - suttogom alig hallhatóan.
- Most mondanám, hogy félhetsz is, de helyette inkább bíztatlak, hogy ne aggódj nem lesz semmi baj - mondja mosolygós hangon, amire én is elnevetem magam.
- Nem mondod el neki?
- Nem fogom - simítja végig hátamat. - Sora tőle van nem igaz? Mielőtt elmentél lefeküdtél vele. Tőle van a kicsi lány?
- Igen, tőle. Szerinted készen áll az apaságra?
- Teljes mértékben! - tol el magától mosolyogva. - Menjünk le és mondjuk meg a többieknek, hogy nem nyírtalak ki és nem azért vagyunk itt ennyi ideig - kuncog mire én is nevetni kezdek. Mosolyogva derekamat öleli, megyünk le a lépcsőn, a nappaliban ülők pedig csodálkozva néznek ránk. Zaynnek persze rögtön a derekamon lévő Harry kezére téved a tekintete. Mosolyogva ugrándozok Zaynhez és ölébe ülve állánál fogva húzom magamhoz egy csókra. Megdöbbenve, de végül visszacsókol, és kezeit derekamra helyezi kezeit.
- Menjetek szobára! - szól ránk Harry mosolygós hangon. Zayn belemosolyog csókunkba, ahogyan én is. Eltávolodom Zayntől és mosolyogva nézek boldog mégis döbbent barna szemeibe.
- Ahogy akarod - nevet fel Zayn majd ölébe kapva visz fel a szobájába.

***

- Mai sztár vendégünk Sisi King! - szól erőltetett mosollyal arcán a műsorvezető nő. Kihúzott háttal, keresztbe tett lábakkal mosolyogva nézek a kamerába és köszönök.
- Nos, Sisi! Oly sok év után újra köreinkben tudhatunk - mosolyog rám a műsorvezető. Emlékszem rá. Amikor utoljára voltam benne egy műsorban akkor is ő volt az.
- Igen, kellett egy kis pihenés.
- A Twitter és az összes többi közösségi oldaladon mielőtt megérkeztél egy olyan képet osztottál meg, hogy egy barna hajú, barna szemű igazán aranyos kislánnyal vagy rajta. A repülőgépről is vele szálltál le. Esetleg ő egy rokonod?
- Ami azt illeti a kislányom - őszintén sikerült megdöbbentenem a lányt, ami némi büszkeséggel tölt el.
- Gratulálok! Mennyi idős?
- Három éves.
- Akkor új hírnek vehetjük azt is, hogy férjhez is mentél? - kérdi csillogó szemekkel nézve gyűrűsujjamon lévő gyűrűt. Igen, nos, szokásommá vált, hogy piszkálgassam. Egyszerűen szükségem van arra, hogy érezzem, tudjam, hogy valóban ujjamon van az a gyűrű és nem csak álmodom az egészet.
- Nem. Eddig egyedül neveltem illetve a családom sokat segített.
- Akkor az a gyűrű az ujjadon - függőben hagyja mondatát arra várva, hogy majd én folytatom.
- Visszatérve Londonba találkoztam a régi barátaimmal illetve azzal a személlyel, akit négy év kapcsolat megszakítás után sem tudtam elfelejteni - még én is saját mondandómba bele pirulok, nem csodálom, hogy a lánynak így csillognak a szemei.

Zayn Malik

- Ez nagyon romantikus - bólogat hatalmas mosollyal arcán Chloe, a műsorvezető. - Szóval az említett fiú meg is kérte a kezed?
- Igen, pontosan hat hete - Sisire is átragadt Chloe pirulós, ragyogása így már ő is nagy mosollyal arcán néz a vele szembe ülő lánnyal.
- De hisz akkor majd nem az érkezésed után megkérte a kezed! - csodálkozik el Chloe. - Négy év után nem volt ez elhamarkodott?
- Nem gondolom annak - rázza a fejét határozottan Sisi.
- A fiúról esetleg kaphatunk egy kis információt, ha már így ellopta a világ legtitokzatosabb lányának szívét? - teszi fel a kérdését Chloe, aminek vége miatt Sisi kissé elneveti magát. Zavartan tűri haját füle mögé és kezd el mesélni Chloenak, a kameráknak, és az egész világnak.
- Nos, először is gyönyörű barna szemeinek köszönhető, hogy így eltudta csavarni a fejem - kuncog Sisi, kijelentésére nekem is mosolyra húzódnak ajkaim. - Nagyon helyes és igazán kedves. Imádom benne, hogy romantikus még is két lábon jár a földön. Szenvedélyes, ami számomra nagyon fontos dolog. És persze nem utolsósorban megértő.
- Hát, akárki is legyen egy igazi főnyeremény.
- Igen, ezzel egyet értek.
- Ő tudja a titkodat?
- Nem, még nem. Viszont hamarosan szeretném neki elmondani - Sisi zavart arca arról árulkodott, hogy nem szívesen beszél erről a nagyvilágnak is.
- Elárulod a titokzatos lovagod nevét? - hajol közelebb Chloe kíváncsian.
- Nos, ő Zayn Malik lenne - zavartan mosolyogva, tűri haját füle mögé, elpirult arcát lehajtja.
- Nahát, ez új. Szóval Zayn Malik a One Direction egyik énekese hamarosan családapa lesz - Chloe Sisi mérges tekintetét látva inkább már hagyta a magán ügyeket így egész hamar lement a műsor azon része amiben Sisi is benne volt. Számíthattunk rá, hogy amilyen őrülten vezet hamarosan itthon lesz. És lám pár perc múlva itthon is volt.
- Megjöttem - kiálltja majd csapódik az ajtó. Rendszerint így csukja be, ezt már megszoktuk.
- Észre vettük - kiállt ki Louis a szemeit forgatva. Sora, aki az ölembe ült halkan felnevetett mire én mosolyogva adtam fejére egy puszit. Annyira szeretem ezt a kislányt. Hihetetlen természetű, és mint azt az anyjától örökölte egyszerűen bármire képes rávenni az embert egyetlen egy tekintetével. Hiába nem olyan kékek a szemei, mint Sisinek, akkor is képes rá. És természetesen Sisi híres tekintet fogva tartós nézését is eltanulta. Louis szerint, amit csinálunk rendszerint apa-lánya pillanatok. Elsőnek lesokkolódtam, amikor ezt mondta, de aztán elgondolkodtam rajta. Sisi, vagyis Nina a feleségem lesz. Sora pedig az ő kislánya, ezáltal az én lányom is. Mindig is szerettem volna gyereket. Huszonhat évesen pedig teljes mértékben készen is állok rá. Sora már az én kislányom is és szeretnék még gyereket Sisitől.
- Milyen voltam? - lép mögém és kezeit vállamra helyezi.
- Szuper! - nézek fel rá mosolyogva. Viszonozva a gesztust hajol közelebb és ad egy gyors csókot.
- Nina! Azonnal segítened kell! - jön le az emeletről sipítozva Nathalie. Igazán fura még most is, hogy Peter és ő együtt vannak ráadásul össze is fognak házasodni, de kezdek megbarátkozni a dologgal, mint mindenki más is. Ami hihetetlen, hogy Nat már tudja ki Sisi mi pedig nem.
- Miben? - fordul hátra félig a szőke parókában lévő menyasszonyom.
- Mindenben! - szinte sikítja Nat, kétségbeesetten. - Egy hét múlva esküvő!
- Először is nyugodj meg! Amíg ilyen vagy nem tudunk semmit se elintézni - karol bele Nat-ba Sisi és felmennek az emeletre ezután pedig már csak az ajtó csapódását halljuk. Igen, a Sisi-féle ajtó csukást, ami a csapódást jelenti.

- Ugye te nem ilyen leszel a mi esküvőnk szervezésénél? - suttogom menyasszonyom fülébe. Háttal áll nekem így könnyedén dobom haját az egyik oldalra és kezdem nyakát behinteni apró puszikkal.
- Nathalie sem volt végig ilyen. Csak most lett ilyen ideges. De ő úgy is rendezvény szervező majd segít nekünk. Különben is tudom kezelni ezt – suttog, majd halkan kuncogni kezd, amikor nyakán egy csikis ponton puszilom meg.
- Majd akkor is tudod kezelni, amikor kikell mondanod a boldogító igent? - kérdezem mosolyogva.
- Igen. Csak jussunk el odáig - sóhajt fel majd fordul felém.
- Ezt hogy érted? - vonom, össze szemöldököm kezeimet pedig derekára helyezem, míg ő nyakamnál karol át.
- Tudod, ebben az egészben van egy kis hiba. Mondjuk ez itt - bök maszkjára.
- Van időnk - suttogom ajkaira.
- A bátyámék esküvője után elmondom - Szóval kevesebb, mint két ét múlva már tudni fogom az előttem álló lány igazi nevét.
Ez azért némileg biztató.