II.évad 5.rész - Család

Sziasztok Drágák! 

Tegnapra kellett volna kirakni a részt, de ma sikerült kirakni. 

Komikat szívesen fogadok, kicsit keveset kapok mostanában..

A 28 feliratkozót pedig köszönöm! 

Sok Puszii 

A rész zenéje:

OneRepublic - Secrets

https://youtu.be/0Jxb8hhVfsw

NiSzi xx

- Nina? - suttogja halkan Zayn. Karjai között fekszem régi szobájában. Nem alszunk még, habár mind ketten már lezuhanyoztunk és pizsamában fekszünk az ágyban. Igaz nála a pizsama jelentése egy bokszer volt. Egyikünk sem szólalt már meg egy ideje, de Zayn ujjaimmal játszadozása és néha mellkasán lévő hajammal játszadozása éreztette, hogy még ébren van.  

- Zayn? - suttogom ugyan úgy, mint ő.  

- Szeretlek - suttogja érzékien. Sokszor mondta, de ezek általában meggyőzéseknél vagy vitáknál hangzottak el, most pedig csak úgy kijelenti. Egyértelmű, hogy ezt érzi mégis nekem olyan hihetetlen.  

- Szeretlek - suttogom én is ugyan azt mondva, mint ő. Az "én is" olyan viszonzatlan volt számomra mindig. Éppen ezért mondtam ki a teljes szót, amit ő is.  

- Semmi sem fog megtántorítani abban, hogy veled legyek - ad egy puszit a fejemre. - Se Harry, se Liam és még Safaa sem.  

- Zayn. Azt sem kérném, hogy a barátaid és köztem válassz. De azt, hogy a testvére és köztem kelljen, azt már nem fogom hagyni. Ha az együtt létünk múlik is rajta nem hagyom, hogy úgy legyen nektek, mint nekem volt - beszélek felemelve fejemet így szemébe tudok nézni. 

- Túl jó lelkű vagy - mosolyog keserűen.  

- Csak nem akarom, hogy ez történjen - rázom fejemet puszit adva szája sarkába. - Mellesleg ha túl jó lelkű lennék, nem kínoználak még mindig azzal, hogy nem mondom el az igazat - teszem vissza fejemet mellkasára és kínosan lehunyom szememet.  

- Ne gyötörd magad ezzel. Csak félsz, ezt már te is elmondtad. Eleanorral is beszéltem. Azt mondta megérti, hogy félsz, érthető nagyon is. De szerinte megfogom érteni. És én is így gondolom - ölel magához jobban.  

- Én nem vagyok benne olyan biztos - Ugyan is van egy lányod. De ezt persze már nem mertem kimondani hangosan is. - Annyit viszont kérek, hogy amikor megtudod, gondold át a dolgokat! Kérlek, gondolj bele az én helyzetembe is. Hogy te mit tettél illetve mondtál volna. És sose feledd el, hogy mennyire szeretlek - szemeim könnyekkel telt meg, de visszafojtottam feltörekvő sírásom.  

- Mennyire ismerlek igazából? - suttogja, de hangja még így is megremeg.  

- Túl jól - válaszolok ugyan úgy. Arcát nyakamba temeti, és úgy szorít magához.  

Amikor felébredtem Zayn még ugyan úgy aludt mellettem. Óvatosan és csendben keltem fel, felkaptam magamra Zayn egyik pulcsiját, ami nagyon nagy volt nekem. Zayn illata ölelte körbe, ami csak még inkább megmosolyogtatott. Halkan nyitottam ki az ajtót és néztem ki, a földszintről beszélgetés hallatszódott. Zayn felébresztése nélkül csuktam be az ajtót és indultam le a lépcsőn. Barna hajamat gyors és kócos kontyba kötöttem miközben csendesen lementem.  

- Csak próbálj meg kedves lenni! - sóhajt a hangja alapján Doniya. 

- Minek? Nem bírom! - bár Safaa-t alig hallottam beszélni mégis szinte biztos voltam benne, hogy ő az.  

- Akkor igyekezz megkedvelni! - csattan fel az eddig csöndben lévő Waliyha.  

- Ugyanis a testvérünk felesége lesz! - folytatja idegesen Doniya. - Akár tetszik, akár nem ő is a családunkhoz tartozik már.  

- Hozzám biztosan nem - kötekedik Safaa dühösen.  

- Könyörgöm, van egy gyerekük! - szinte sikítva mondja ezt Doniya mégis csendesen.  

- Zaynnek nem a gyereke! Csak a csaj kefélt félre! - Safaa annyira nem fogja vissza magát, mint Doniya, de mág így sem tudnák felébreszteni Zaynt.  

- Még egy ilyen Nináról és akkora pofont kapsz, hogy azt megemlegeted - sziszegi idegesen Doniya.  

- Ne akarj mindig negatív lenni vele szembe. Láthattad, hogy normális, sőt már azzal is tisztában vagy, hogy esze ágában sincs kisajátítani Zaynt. Ne légy ilyen rosszindulatú és ismerd meg! - folytatja kedvesebben Waliyha. Ezután egy hosszabb csend következett, így arra gondoltam, hogy már nem lesz semmi, ezért beakartam lépni a konyhába, amikor meghallottam Safaa válaszát.  

- Rendben - sóhajt egyet. - De nem fogok jó pofizni. Nem kedvelem, sőt! De attól még nem fogok mindenáron rosszat mondani és képzelni róla. Viszont szeretni sem fogom! - Ezt már úgy éreztem, hogy végszó így bementem.  

- Jó reggelt! - köszöntem, hangom még rekedt volt a reggeltől.  

- Buenos días - köszön mosolyogva Doniya. Kicsit tanítottam spanyolul, amíg nálunk volt, de a legjobban ez maradt meg neki. Halványan mosolyogva néztem rá és foglaltam helyet mellette.  

- Raya mikor jön? - kérdi izgatottan Doniya. Raya igazából Soraya, de ő Raya-nak hívja.  

- Délután - mosolygok rá, Doniya pedig felpörögve tapsikol akár egy öt éves. Elnézve ezeket rájöttem, hogy Sora és Doniya több mindenben is hasonlítanak.  

- Hogy vagy ilyen éber, reggel? - ráncolom szemöldökömet. Ezt akkor se értettem, amikor nálunk volt.  

- Hidd el, ha nem kapna, kávét nem lenne ilyen - inti le Waliyha. Donaya a szemeit forgatta, amikor megcsörrent a telefonja. Felcsillant szemekkel nézett a képernyőre, amire akaratlanul is ránéztem. Danie a barátja kereste. Illetve vőlegénye. Már egy ideje együtt vannak, konkrétan öt éve. Doniya már nála lakik csak most ő is haza látogatott, mint Zayn, de Doniya otthon hagyta Danie-t. Kezdem kicsit úgy érezni Safaa miatt, hogy nekem is jobb lett volna, ha maradok otthon Sorával és a többiekkel. Ezen gondolkozva éreztem meg a derekamnál átkaroló kezeket és nyakamba meleg lélegzetét. Lehunyt szemekkel, mosolyogva bújtam hozzá és kuncogtam, amikor nyakamba puszilt.  

- Na, tubicáim ne most csináljátok, amit akartok - szól ránk kuncogva Waliyha. Kinyitottam a szemem és mosolyogva néztem rá.  

- Akár, mint ha Louis-t hallottam volna. - mosolyogtam majd Safaara néztem. Tekintete szinte lyukat égetett belém, kezdem érezni, hogy Zaynnel ebben is mennyire hasonlítanak. Nézett, de minden érzelem nélkül. Mintha azt tanulmányozta volna, ahogyan Zaynhez viszonyulok.

Doniya mindenféleképpen azt akarja, hogy Safaaval jóba legyünk így kitalálta, hogy amig Trisha a konyhába szorgoskodik -amihez hozzátenném én is szívesebben tenném-, Zayn és Yaser apa-fia napot tartanak addig csak mi lányok nézzünk filmet. Waliyha választotta a filmet, persze tökéletesen alkalomhoz illőt, hiszen arról szólt, hogy az egyik lány nem bírta a testvérének a csaját. Doniyával felpakoltunk egy csomó nasit, Safaa pedig a nappalit készítette elő jó kényelmesre.  

- Tapasztalatból tudom, ha noszogatjuk azt, amit nem kéne nem lesz jó vége - szólalok meg miközben Doniya az forrócsokit készíti. - Nem akarom, hogy ez most is így legyen. Nem fogom Zaynnek elszúrni az itthon létét - rázom fejemet sóhajtva, kissé szomorúan.  

- Te tényleg nem veszed észre? - csodálkozik el Doniya. - Zaynnek pont ez a legborzasztóbb. Az hogy Safaa ennyire utál, ez teszi tönkre az egészet. Hidd el, ha még veszekednétek még annak is jobban örülne, mert abban legalább jobban megismernétek egymást, de Safaa még csak nem is nyit feléd. Az öcsém... Áhítattal néz rád. Amikor nem is figyelsz rá akkor is szeretettel néz rád, ámulattal és csodálattal. Mint ha azt tanulmányozná, hogy mi rejtőzhet a maszk alatt mégis a lelki maszk alá már beférkőzött. Már csak a külső maszk alá szeretne nézni - mondani valójától ledöbbentem, de jól esett. És az is fantasztikus érzést keltett bennem, hogy Zayn külső szemmel nézve így néz rám.  

- Tegnap este, amikor az ölébe ültél, akkor is ugyan úgy tanulmányozva nézett téged. A nevetésednél elmosolyodott, de mintha egy kis felismerés is átsuhant volna rajta. Utána megcsókolt. Nem véletlen Nina. Egyre többet vagytok együtt, ha hamarosan nem mondod el neki magától fog rájönni és nem fog repesni az örömtől, hogy nem tőled tudta meg - figyelmeztet, amikor kimegyünk a konyhából egy-egy tálcával a kezünkben. Bólintottam, hogy értettem, de kicsit sem voltam nyugodt. Tegnap valóban nekem is fura volt az a hirtelen csók, de betudtam Zayn hevességének. Régebben sokszor mondta, hogy úgy nevetek, ahogyan senki sem képes. Szerinte egyedülálló és kislányos nevetésem volt. De ezeket nem akkor mondta, amikor Sisi voltam. Ezeket tényleg Nekem mondta. Ha pedig ezt felismerte könnyen lehet, hogy felismert. Egy biztos, hogy a film után beszélni fogok vele. Csak megakarom tudni, hogy most mennyire is gyanakszik. Előtte viszont Safaaval kell beszélnem. Ez pedig tökéletes alkalom, a film után kint ül a hintaágyba. Kimegyek, hozzá majd leülök mellé. Várom, mikor küld el, de ez nem történik meg szerencsére. Térdein könyökölve, fejét támasztva mered maga elé. Térdeimet felhúzva ülök mellette és próbálom összeszedni mit is mondhatnék.  

- Tudod...Van egy bátyám. Nem sokkal idősebb nálam, ő az egyetlen testvérem. Nagyon szeretem. Amikor körülbelül annyi idős voltam, mint te belekerültem ebbe a...A fura világba, amit mások hírességnek hívnak. Imádtam és imádom is ezt az egészet, de a bátyámat emiatt veszítettem el. Ő nem akart ebben részt venni. Egyik nap még minden percünket együtt töltöttük a másikban pedig azt nézem végig, amint beül a kocsijába és elhajt. Nagyon kiakadtam, sírtam hónapokig és őt is hiába kerestem nem akart velem se beszélni se találkozni. Egy idő után már nem érdekelt, hiszen konkrétan az apám is így hagyott el. Egyik percről a másikra. Az hogy az egyetlen testvérem is elhagyott már csak hab a tortán volt, teljesen egyedül maradtam anyuval, akinek még hazudoznom is kellett. Ő nem tudta, hogy nem csak egyetemre jártam, hanem mellette énekeltem is és az egyik leghíresebb énekesnő voltam. Három évig nem találkoztam a bátyámmal, és ha rajtam múlott volna, akkor nem találkozunk sem később. Kiakasztott ez az egész, amikor találkoztunk, de Zayn akkor is ott volt, hogy velem legyen. A bátyám jó időzítést talált a turné elején jelent meg. Most már ugyan olyanok vagyunk, mint régen is voltunk, de az a három év nélküle borzasztó volt Safaa. Én pedig nem akarom, hogy ugyan úgy járjatok Zaynnel. Testvérek vagytok, szeretitek egymást és eléggé hasonlítotok is jellemre - mosolyogtam és láttam, hogy az ő kissé ledöbbent arcán is átfut egy nagyon halvány mosoly. - Akár utálhatsz is, de nem hagyom, hogy ugyan az történjen veletek, mint velem - mondom egészen halkan már, majd felállok és bemegyek. Nem akartam ilyen hosszan beszélni, de ezek kikívánkoztak belőlem.  

- Mindjárt itt vannak Soráék - suttogja a fülembe a két ölelő karnak tulajdonosa. Elmosolyodva bólintok, és szembe fordulok vele. - Láttam beszéltél Safaaval.  

- Csak elmeséltem neki Peterrel a kapcsolatomat - kulcsolom nyaka köré karjaimat. Zayn bólintott mondván érti majd megcsókolt. Ajkai vágytól égtek, szinte tépte enyéimet. Nyelvével végig simított alsó ajkamon, amit eddig csak egyszer csinált. Akármennyire is voltam akkor éjjel részeg, erre emlékszem.  

- Nem itt és most fogjuk ezt csinálni - suttogom fülébe csábosan ezzel is kikészítve őt. - Emlékszem mikor csináltad ezt utoljára, tudom nálad mit jelent - puszilom meg füle mögött az érzékeny részt. Hirtelen dermed meg és vesz egy mély levegőt. Nem úgy, mint akinek ez túl jó lenne inkább feszülten.  

- Sosem csókoltalak még így meg - feleli, feszengve én pedig csak ekkor döbbenek, rá mekkora hülye vagyok. Hiszen azt Nekem csinálta nem Sisinek.  

- De, igen. Amikor elsőnek csókoltál meg - mosolygok rá, amit ő sajnos el is hisz. Istenem, bár ne hinne el minden hazugságomat, sokkal egyszerűbb lenne. Bűntudatom támad, de az eddigieknél még nagyobb. - Bár az igazság az, hogy amúgy is csókoltál már így - sütöm le szemeim.  

- Hmm, szóval ennyire közeli ismerősök lennénk - suttogja fülembe kuncogva. Beleharap fülembe és meghúzza azt egy kicsit, ami belőlem egy sóhajt váltott ki. - Még közelebb akarlak tudni magamhoz - suttogja fülembe majd beszélgetésüket a csengő hangja szakítja félbe. Zayn mosolyogva megy, az ajtóhoz én pedig megsemmisülve állok ott. Utolérem Zaynt, őt beküldöm a nappaliba mondván majd én kinyitom úgy is Soráék lesznek. Persze igazam is volt. Az ajtóban Eleanor és Louis kezében pedig Sora volt.  

- Sziasztok! - köszönök nekik mosolyogva.  

- Szia! Sajnálom, rohanunk, mert Lou húgai már várnak. De majd hívlak - ölel magához gyorsan Eleanor. Louis átadja Sorát, aki hozzám bújik szorosan. Lou-t is gyorsan megölelem, ad egy puszit Sorának majd elmennek. Sora táskájával a kezemben és ölemben a kislánnyal bemegyek a nappaliba.  

- Apuci! - csillannak fel szemei Sorának, amikor meglátja az ismerős arcot. Zayn mosolyogva áll fel és veszi át Sorát. Nagy puszit ad arcára kislányunk pedig kuncogva öleli magához jobban az apját. A család elcsodálkozik a megszólításon, de végül nem reagálnak.  

- Szia Raya! - siet hozzánk Doniya, kikapva a kicsit Zayn karjaiból. A két lány szorosan ölelik egymást. Doniya csupán egy hónapot volt nálunk mégis nagyon összenőttek. Amikor elengedik egymást Sora elnyílt szemekkel néz körbe.  

- Szia, Sora! Waliyha vagyok - mosolyog rá Waliyha amikor oda lép hozzájuk.  

- Szia! - szólal meg vékony kis hangon Sora. A családdal való találkozás jobb volt, mint vártam. Safaa még nem volt bent, kint volt a hintaágyban. Trsiha megindult, hogy behívja de Safaa nem úgy nézett ki, mint aki társaságra vágyik így inkább rávettem, hogy hagyja csak. Sora a Malik családdal nagyon jól elvolt, nagynénjeivel hamar megtalálta az összhangot.  

- Olyan jó ez így - suttogja Zayn, amint átölel hátulról. Nem fordulok meg, hanem tovább csinálom az ételt, amit Barcelonában tanultam meg. Újabb spanyol étellel bővíthetem a tudásom.  

- Mármint micsoda?  

- Hogy nyugodtság van. Nincsenek fotósok, se senki, akinek nem kéne. És, hogy a családdal vagyunk. Ez így tökéletes. A családom, Sora és te. Mindenki, aki számít nekem, már csak a fiúk hiányoznak - puszil bele nyakamba, miközben aranyos dolgokat motyog.  

- Örülök, hogy boldog vagy - mosolygok halványan.  

- Te nem vagy az? - kérdi mire én felé fordulok.  

- Soha nem voltam még boldogabb. Illetve de, amikor megkérted a kezem - adok egy puszit szájára, amibe belemosolygunk mind ketten.  

- Szóval mindegyik boldog pillanatodba szerepelek.  

- El ne szállj magadtól Malik - nevetek majd a közeledő hangok felé fordulunk, az ajtó felé.  

- Mit szeretnél enni Prücsök? - kérdi kedvesen Safaa a kezét fogó Sorától.  

- Csokit! - mondja felcsillanó szemekkel Sora, amitől Safaa elneveti magát.  

- Zayn is ugyan ezt mondta volna - Zaynnel mosolyogva figyeltük Safaaékat, akik egy ideig nem is vettek észre minket.  

- Héé, ez nem teljesen igaz - szól rá kuncogva Zayn.  

- Jesszus, muszáj a szívbajt hozni rám? - fordul hátra ijedten.  

- Apuci, apuci! - néz fel Zaynre a lábánál álló kislány. Zayn felvette az ölébe így egy lépést hátrálnia kellett tőlem. - Hiányoztál apuci! - ad egy cuppanós puszit arcára. Kijelentésére még Zayn is nagyot néz, nem csak Safaa. 

- Te is nekem kicsi lány - mosolyog Zayn a lányára.  

- Kapok csokit?  

- Persze - nevet fel Zayn majd ad egy csokit Sorának és kimennek a konyhából. Safaaval egyedül maradtunk, amitől én kellemetlenül éreztem magam, de ő csak lazán felült a mellettem lévő pultra. Így hát inkább én is csináltam tovább a nasinak való ételt.  

- Mióta hívja apunak? - kérdi kis idő múlva.  

- Azóta, hogy Zaynnel együtt vagyunk.  

- Aranyos kislány - mondja, mint aki csak gondolkozik. Kijelentésére elmosolyodom, de nem szólok semmit. - Nem tudom, minek lehet betudni, de hasonlít Zaynre. Úgy értem kinézetre - gondolkodik el hangosan ismét. Nem reagálok rá szándékosan. Ha megtudja Zayn, hogy ki vagyok és tudni fogja, hogy Sora a lánya, tehát Safaa is megérti majd a hasonlóságot. Safaa leszállt a pultról, elvett egy almát a pulton lévő kiskosárból majd alsó ajkát beharapva végig mért. Nem zavartatta magát én pedig direkt nem néztem rá. Megfordult és kiment a konyhából. Hát ez érdekes volt.  

- Hogy haladsz? Finom illata van - hallok meg az ajtóból egy mély, rekedt hangot, ami kimondottan hasonlított Zaynéhez még sem az övé volt. Megfordulok és mosolyogva köszöntöm Yasert.  

- Nem sokára kész - mondom miközben már csak a díszítést végzem el a süteményen.  

- Hmm, ahogy elnézem Zaynek jó sorsa lesz melletted - veszi szemügyre az ételt, majd lop egy szeletet. Nevetve rázom fejemet, tipikus pasi.  

- Ha szereti a spanyol ételeket, biztosan.  

- Nem hiszem, hogy sokat ismerne. De majd megismeri.  

- Hát, Sora imádja, a csokit szóval elég sok édességet tudok mostanra.  

- Akárcsak Zayn is imádja a csokit - kuncog jövendőbeli apósom, én pedig mosolyogva nyugtázom, hogy Zaynre hasonlít ebben is. - Tudom, hogy konkrétan az egész család beszélt már veled erről, éppen ezért nem fogom megkérdezni én is, hogy miként akarod elmondani a dolgokat Zaynnek. Viszont annyi elmondanék, hogy sokat beszéltem a fiammal. Teljesen szerelmes beléd és azt mondta akárki is vagy nem fog változtatni azon, amit érez. Nem tudom ezt mennyire kéne elmondanom, de azt is mondta, hogy abban reménykedik, hogy az van, akire régen is gyanakodott. Tudod kire gondolt? - kérdi végül. Nem válaszoltam csak úgy pörgött az agyam. Régen rám gyanakodott. Rám gyanakodott, de én leállítottam mielőtt kiderítette volna az igazat. Már nem gyanakszik, úgy vélte régen, hogy Sisi és Nina két különböző ember. De ha így van...Ha így gondolja akkor is még nem feledett el engem. Még mindig él benne a remény, hogy ő neki van igaza. És igazán szeret. Vagyis igazán szerethet, ha reménykedik benne, hogy én tényleg Sisi vagyok.  

- Igen tudom kire - mosolygok Yaserre. - Köszönöm, hogy elmondtad, sokat segített!  

- Lenne még kérdésem, de a ti dolgotok gyerekek! - mosolyog rám - És örülök, hogy a fiam boldog melletted - mondja, majd kimegy. Izgatottan, alsó ajkamba harapva szorgoskodom továbbra is a konyhában, egészen addig, amíg valaki nem ugrik a hátamra. Barna hajzuhataga arcomba csapódik és szorosan kapaszkodik belém.  

- Tudod, hogy imádunk - visítja a fülembe, amitől kissé megtántorodom, főleg mikor rájövök ki is van a hátamon.  

- Safaa. Hát te? - csodálkozom el teljesen.  

- Tudom, hogy borzasztóan viselkedtem veled eddig és szeretném jóvá tenni. Ezért is velem kell jönnöd! - ölel magához hátulról és egyben kapaszkodik is belém.  

- Hova? 

- Egy kis meglepetésem van Zaynnek és neked - kuncog fülembe, amitől én is elmosolyodom. - Menj az emeletre! - utasít, én pedig kimegyek a konyhából, de közben Safaat fogom, hogy ne essen le rólam.  

- Safaa szállj le Nináról, összenyomod! - szól Safaara Zayn, visszatartott nevetéssel.  

- Az emeletre! Most! - mutat a lépcső felé Zayn hátamon lévő húgicája.  

- Mióta parancsolgat nekem a tizenöt éves húgom? - vonja összeszemöldökét Zayn, de azért megindul a lépcső, csakúgy, mint mi. - Jobb lenne, ha elől mennétek. Ha hátra estek legalább elkaphassalak titeket - aggodalmaskodik Zayn kicsit félre állva, hogy előre mehessünk. Aggódása aranyos és megmosolyogtató. Safaa leugrott a hátamról, amikor Zayn szobájának ajtajához érünk.  

- Szóval. Miután ti négy évig nem találkoztatok egyáltalán és nem is beszéltetek ezért gondolom, van mit megbeszélnetek. Londonban otthon mindig van interjú, koncert vagy egyéb más dolog, amitől nem tudtok együtt tölteni akár egy nyugis napot. Szóval most, hogy itthon vagytok, mi pedig hagyunk titeket ezért együtt lehettek egy napot. Mi addig nem leszünk itthon. És Soráért sem kell aggódnod - néz ezúttal rám. - Imádni való kislány, jól elleszünk vele. Kicsit hasonlít Zaynre - gondolkozik el egy pillanatra én pedig idegességemet leplezve mosolygok rá. - Szép napot! - kacsint ránk Safaa majd lemegy a földszintre. Hitetlenkedve nézek Zaynre, ő pedig zavartan nevetve vakarja tarkóját.  

- Nézzük meg mit alkottak - biccent fejével az ajtaja felé én pedig bele egyezően bólintok. Összekulcsoljunk ujjainkat és Zayn úgy nyit be. Hitetlenkedve nézek körül, hiszen amit csinált Safaa több mint tökéletes. A homályos mégis romantikus fény, amit csupán pár kislámpa adott. Az ágy háttámlája ki volt párnázva, mint egy kanapé és a tévé előtt is filmek sorakoztak. A kisasztalon pedig mindenféle desszert sorakozott.  

- Aszta - reagáltam kissé ledöbbenve még most is, hiszen ezt mégis csak Safaa csinálta, aki pár órája még utált.  

- Gyere - rántott beljebb Zayn hatalmas mosollyal az arcán és becsukta mögöttem az ajtót. - Ahogy nézem már el is mentek - néz ki az ablakon és én is követem példáját. Valóban már csak Zayn kocsija állt a felhajtón, a többiek már elmentek.  

- Ez aranyos volt Safaatól - mosolygok rá közelebb lépve hozzá.  

- Valóban. És ahogy elnézem már a csatabárdot is elástátok. Tetszik, hogy jól kijössz a családommal - húz magához derekamnál fogva. Kezeimet mellkasán pihentetem, és úgy nézek rá mosolyogva.  

- Rendesek. Nem nehéz jól kijönni velük. - mosolygok rá. Betettünk egy filmet és elhelyezkedtünk az ágyon. Zayn lábai között ültem, hátamat mellkasának döntve, kezeink pedig összefonva helyezkedtek el ölemben. A filmek, amik előlettek készítve egytől egyig nagyon jók voltak, Safaa jól választott. Ami pedig a desszertet illeti az eper csoki öntettel is nagyon jó volt.  

- Nem hiszem el, hogy itt ülsz az ölembe, filmezünk és csakis az enyém vagy - súgja, a fülembe miközben a filmet nézzük.  

- Mi olyan hihetetlen ebben? - nézek fel arcára mosolyogva.  

- Ezt komolyan kérdezed? - vonja fel szemöldökét hitetlenül. - Gondolj csak bele, hogy elsőnek milyenek is voltunk, amikor találkoztunk - mondja, nekem pedig eszembe jut, amikor a koncert utáni buliba voltunk. Nem volt az egészhez kedvem, és Zayn is hamar lekoppintottam, amikor beszélgetni próbált.  

- Akkor én se gondoltam volna, hogy ez lesz - kuncogok halkan. - És csak, hogy tudd, tudom, hogy aznap este kerestél.  

- Óó ugyan már! Szerinted ki nem volt kíváncsi, hogy ki vagy? - nevet, de hallom hangján, hogy kínos neki, hiszen rajta kaptam, hogy követett.  

- Észre vettem, hogy kíváncsiak voltatok - nevetek én is. - Harryt is láttam. Vele még beszéltem is - elszégyellve magamat pirulok és sütöm le szemeimet.  

- Mi történt akkor, amiről én nem tudok? - kérdi gyanakvóan összevonva szemöldökét.  

- Semmi. Mi történt volna? - mosolygok rá és egy csókot nyomok ajkaira.  

- Ugye tudod, hogy nem tudsz már hazudni nekem? - suttogja, mikor elválunk egymástól.  

- Nem értem mi okom lenne hazudni már. - mosolygok rá kínosan. Közel állok, hogy ezt most elbukjam, és ha ezt bukom, bukok mindent. Beszélni fognak majd Harryvel ő elmondja, hogy igazából velem találkozott és nem Sisivel és még azt is, hogy flörtölt velem. Akkor pedig kész, vége mindennek.  

- Miért hazudsz? - kérdi komoran. Megfordulok, hogy vele szembe legyek és ülök lábaimra.  

- Akkor este Harry nem teljesen úgy találkozott velem, mint ahogyan távoztam a buliból. - nézek barna szemeibe, amik most kíváncsian és csodálkozva vizslatnak engem.  

- Ezt hogy érted?  

- Úgy, hogy nem volt rajtam a maszk se a paróka. Flörtölt velem, de, csak mert nem ismert. Azért hazudtam, mert ha ezt elmondom, félek, hogy beszélni fogsz vele, és ha ő visszaemlékezik tudni fogod az igazságot. És én akarom elmondani neked, nem pedig, hogy mástól tudd meg.  

- Ezt mondhattad volna már elsőnek is - nevet fel kínosan majd magához húz és megcsókol. Hosszasan csókol, amit én szívélyesen viszonzok.  

- Zayn - tolom el magamtól ő pedig értetlenül néz rám. - Anyu meghívott a jövő hétre pár napra. Szeretném, ha velem jönnél. Ugye eljössz velem? - nézek rá reménykedve.  

- Egyértelműen igen - mosolyog, és magára ránt, miközben csókol. Nyelvével végig simít alsó ajkamon, mint már délután is tette, de most engedtem neki. Végig csókol miközben ingemet ki gombolja és lassan hámozza le rólam.  

- Akarod? - suttogja ajkaimra.  

- Igen.  

Doniya Malik 

- Gyere Raya, sütizzünk! - kapom fel ölembe unokahúgomat. Még most sem tudom teljesen felfogni, hogy van egy három éves unoka húgom. Az öcsém pedig minderről nem is tud. Nináról kicsit igazságtalannak tartóm, hogy nem mondta el Zaynnek, de azt mondta nem sokára elmondja.  

- Mit kérsz kicsim? - kérdi anyu, amikor a pulthoz értünk ahol különböző sütemények sorakoztak.

- Isler-t - mutat a csokis édességre Soraya.  

- Zaynnek is ez a kedvence - kuncog Waliyha. Persze, hogy nevet, hiszen tudja, hogy Zayn az apja.  

- Elég sok közös van Sorában és Zaynben - mondja Safaa gondolkozva.  

- Mert az apukám - mosolyog Raya és büszkén húzza ki magát. Sora is tudja? 

- Valóban? - kérdi Safaa olyan mosollyal az arcán, mint aki nem hiszi el.  

- Igen. Anyu mondta - bólogat. Döbbenten nézek rá. Nina elmondta neki?  

- Nina elmondta? - kérdi Waliyha is elcsodálkozva.  

- Úgy néz ki - vonja meg vállát anyu közben kifüzeti a süteményeket.  

- Mindenki tudta csak én nem? - akad ki Safaa, szét tárt karokkal várja a választ.

- Figyelembe véve, hogy miként viselkedtél vele, nem csodálom, hogy nem neked volt az első dolga elmondani - forgatom meg szemeimet és leülök egy asztalhoz majd Rayat is lerakom magam mellé a székre. Safaa csendben ül le Sora másik oldalára és lesütött szemekkel kezdi el fogyasztani a süteményét.  

- Zayn nem tudja, nem igaz? - kérdi csendesen Safaa.  

- Nem. És jó lenne, ha ez így is maradna. Ha egy három éves nem mondta el jó lenne, ha neked lenne annyi eszed, hogy megvárd, amíg Nina mondja el.  

- Nem fogom.  

Nina Weyble 

- Túlságosan szeretlek. Nem érdemled meg - mosolyog Zayn és közeledik hozzám egy tál eperrel és csoki öntettel. Ismét ezt esszük, sikerült kihisztiznem. Este kilenc óra, de a többiek még mindig nem értek haza. Nagy a valószínűsége, hogy a többiek jobban kifáradtak, mint Sora. Nagyon tud pörögni a kiscsaj, de én már hozzá szoktam. Fehérneműben és Zayn ingjébe ülök a pulton immáron az előttem álló boxerben lévő fiúval.

- De igen, megérdemlem, mert belevágok abba, hogy a feleséged legyek és kibírjam melletted az életem hátra lévő részét - adok, egy gyors csókot szájára majd a csokiba mártva az epret a számba veszem. Zayn elsőnek mosolyogva majd kicsit elcsodálkozva néz rám.  

- Mellettem leszel életed hátra lévő részében? 

- Persze, ha csak előtte nem akasztasz ki. - nevetek halkan. - Különben miért mennék hozzád? - vonom össze a szemöldököm értetlenül nézve rá, megvonja vállait. - Hacsak nem küldesz el, akkor, amikor megtudsz mindent - sütöm le szemeim. Apró puszit ad orromra, amitől elmosolyodom.  

- Nem hiszem, hogy ez megtörténik. 

- Én nem vagyok ebben olyan biztos - mosolygok keserűen. Apró puszikkal hinti, be arcom majd végig puszil, egészen fülemig ahova aztán bele súg.  

- Szeretném, ha lenne egy gyerekünk - teljesen ledöbbenve ülök. Nem terveztem a közel jövőbe még egy babát.  

- De hát van - csúszik ki a számon, amire ő rám kapja tekintetét. - Úgy értem Sora...Mármint ha úgy tekintesz rá...És... - jövök zavarba, de ő mosolyogva néz rám.  

- Értem, ne aggódj.  

- Akarsz még egy kicsit? - kérdezem zavart mosollyal. Szemében egy kis döbbenetet fedezek fel, de boldogságot is.  

- Csak ha te is.  

- Egy kis tündérke, mint Sora aranyos lenne - mosolygok rá, majd eszek még egy epret. Zayn boldogan mosolyogva ránt magához és csókol meg.  

- Khm - köhint valaki, mire szétrebbentünk. Az ajtóban Doniya állt kezében az alvó Sora.  

- Ez meg, hogy sikerült? - tátom el a számat. - Ilyenkor mindig fent van még és pörög - nézek hitetlenkedve rá.

- Lefárasztották egymást Safaaval, eléggé hasonlítanak - vont vállat mosolyogva. - De térjünk vissza rátok. Nina drágám elég borzalmasan festesz. Szextől kócos a hajad. - vigyorog rám Doniya én pedig elnevetem magam.  

- Szextől kócos a hajam? - nevetek hitetlenül.  

- Ami nyilván való miért tagadjuk? - vonja meg a vállát Zayn pimasz mosollyal. Felvont szemöldökkel nézek rá és hasára csapok, de csak egy kicsit.  

- Na, jó a részleteket nem akarom tudni - nevet Doniya.

 - Csak vigyázzatok édeseim, nehogy Nina az esküvőn gömbölyödő pocakkal jelenjen meg.