2015. november 28., szombat

II.évad 13.rész - Titkolt Meglepetés


Hey Peoples! 
Ilyen késői órába meghoztam a részt, ami után bár kiakartok majd nyírni, semmi baj kezdek hozzá szokni hogyha már ilyeneket írok. :D 
Volt nem rég egy kis balesetem a foci labdával, mivel a labda szerette volna közelebbről is megismerni az arcom, de sajnos nem jól sült el a dolog. Pedig igazán jó kis labda volt. Szóval egy hetet a kórházba töltöttem agyrázkódással és a szemem is sérült. De most már, hogy 2 hete volt ez, így végre írhatok, és kedden mehetek is suliba. Miután kiderült, hogy minden oké ezután mertem csak belevágni a rész írásába, de másfél nap alatt össze is dobtam. 
Remélem tetszeni fog. ;) 


Sok Pussz <3 

A rész zenéje: 
Justin Bieber - Love Yourself

NiSzi xx

8 évvel ez előtt


- Nem, azt nem hagyom Nina! - kiabál anyu, hajába túrva. - Csak tizenöt vagy Nem fogom engedni, hogy Londonba menj egy vadidegen fiúval valami Paulhoz!
- Miért? Mondj, egy észérves választ kérlek - mondom nyugodtan nézve anyura, gúnyosan mosolyogva. Úgyis elfogok menni, nem kell a beleegyezése.
- Ez a fiút még csak nem is ismerd eléggé - fonja össze karjait maga előtt.
- Másfél éve ismerem. 
- Az nem elég. Ráadásul azt se tudod ki ez a Paul.
- Azt ne mond, hogy nem ismered - forgatom szemeim. - Híres anyu. Híres. Tehát engem is azzá tehetne. Te pedig pontosan tudod mekkora álmom ez.
- Lehet, hogy híres, de nem tudhatod milyen, lehet igazából.
- Ha nem megyek, oda nem is fogom - tárom szét karjaim, bár még mindig nyugodt vagyok.

- London veszélyes - vág vissza anyu, amin már csak nevetek.
- Ez már szánalmas - nézek rá lesajnálóan majd a szobámba megyek, persze jól becsapva magam után az ajtót. Az ágyra ülök és idegesen túrok hajamba. Persze, anyu nem veszi figyelembe mi is a jó, ha azt nézzük, hogy a karrieremet miként tudnám felépíteni. Chrissel is már hónapok óta alakul valami, bár én ezt barátság extráknak mondanám, bár tisztában vagyok vele, hogy szerelmes belém. Viszont én már kevésbé érzek így. Tetszik, de nem mondanám szerelemnek. Csörgő telefonomra néztem, amin Chris neve villogott.
- Helo Szerelmem
- Anyu nem enged - szólok bele köszönés nélkül. Mindig ezt csinálom, ha ideges vagyok, ő meg persze mindig így köszönt. Nem tudom, mi lenne, ha egyszer más venné fel a telefont és ő így köszönne. Mindenesetre kíváncsi lennék rá.
- Úgy érted Londonba?
- Igen. De akkor is elfogok menni. Ha kell, akkor az engedélye nélkül.
- Nem tudom mennyire jó ötlet ez Nina - hallom hangján, hogy nem tetszik neki.

- Vagy jössz velem, vagy nem. Én menni fogok - mondom határozottan.
- Természetes, hogy megyek veled.

***

- Na, jó akkor hajrá - veszek, mély levegőt majd nézek ki ismét az ablakon. Ahonnan ki kéne valahogy másznom. Két nagyobb sport táskába tettem a dolgaim, amiket ledobtam, így már csak nekem kell lejutnom. Persze Chrisnek és nekem is a hagyományos ablak-mászós szökési módszer jutott eszünkbe. Végül is erőt véve magamon kezdtem kimászni és csak áldottam az eget, amiért nincs tériszonyom. Egy kis bokafájással megúsztam és a két táskát felvéve szaladtam Chris kocsijához, bedobtam hátra a táskáim és én is elfoglaltam a helyem.
- Mehetünk? - kérdi Chris mosolyogva.
- Mehetünk - adom mosolyogva a választ. Londonban már Paul várt ott, ahol megbeszéltük, illetve a címen, amit megadott. Egyelőre az ő házában fogunk élni, de Chrissel már keressük, a lakást ahol élhetnénk majd, amint betöltöttem a tizenhatot mivel Paul ragaszkodik hozzá, hogy addig ott éljek nála. Nem találkoztunk eddig csupán üzeneteket váltottunk és telefonon beszéltünk.
- Örülök, hogy személyesen is találkozunk Nina! - fog velem kezet mosolyogva Paul.
- Én is Paul! - mosolygok. - Ő itt a barátom Chris. - mutatok Christopherre.
- Ó igen már meséltél róla. - mosolyogva fog vele is kezet Paul. 
   - Nos, akkor ez lenne a szobád Nina. - nyit be Paul a Chris szobája mellett lévő szobába.
- Köszönöm Paul! - nézek rá hálásan, mire ő bólint.
- Holnap mindent részletesen átbeszélünk, most aludj kicsilány. - int, és már megy is.


- Mik lennének a kikötések? Már ha vannak - teszi kezeit az asztalra Paul. 
- Természetesen vannak. - felelek kissé mosolyogva, lábaimat keresztezem. - Először is a kilétemet nem akarok felfedni így a nevemen változtatnék. Sisi King lesz - várakozóan nézek Paulra, aki beleegyezésül az ötletemnek bólint. - A családom tudja úgy, hogy végül nem jött össze, hogy karrierem legyen azért itt folytattam a tanulást. A kilétemmel ismét egy kikötés mégpedig, hogy ami fedne egy maszk és szőke egyenes hajú paróka legyen. Nem akarok semmi olyasmit vissza hallani illetve olvasni, később, ami a magánéletemmel kapcsolatos. Mindezek mellett igazából is folytatnám a tovább tanulásom - Paul rögtön rábólintott. Tehát egyikkel sincs ellenvetése, ahogyan vártam. 
- Csupán ennyi lenne? - kérdi döbbenten. 
- Csupán ennyi - bólintok. Paul feláll, ahogyan én is.
- Hát akkor rendben. Örülök, hogy én lehetek a menedzsered Nina, nagy jövő áll előtted. - nyújtja kezét mosolyogva, amit elfogadok és kezet fogok vele. 
- Köszönöm! 
A jelenben

- Nina, figyelsz? - zökkent ki gondolataim közül Rea.
- Nem - nevetek halkan és ösztönösen Zaynre nézek egy pillanatra majd vissza Reára. De még így is láttam, hogy nézett. Mint aki valóban tud valamit. Sokszor félek, hogy a nevetésemből jön rá, hiszen régen is mindig mondogatta, hogy a nevetésem az, ami egyedülálló és a mosolyom. Ilyenkor mindig nézem, miként reagál. De most is ugyan úgy, mint mindig. Csak mosolyog és néz rám. Viszont a tekintetébe mindig ott van az a felismerhetetlen valami, amit csak ilyenkor látok.
- Mindegy. Gyere, hozzunk még egy kis nasit - áll fel mosolyogva Rea és követem én is.
- Tudom, hogy nem nasiért jöttünk ki - mosolygok, miközben felülök a pultra.
- Valóban nem - von vállat mosolyogva. - Nagyon tetszik nekem Harry - sóhajt tenyerébe temetve arcát.
- Akkor harcolj érte. Érd el, amit akarsz - mosolygok rá biztatóan. Ahogyan eszembe jutott, hogy régen hogyan is szöktem el otthonról így már jobban tudok erőt adni Reának. Nem mintha kéne neki, hiszen ha ebben is hasonlít rám, akkor úgy is eléri, hogy Harryvel legyen, még ha ez másoknak nem is fog tetszeni.
- Tudom, hogy tetszek Harrynek - egész magabiztos. - De nem fogok egy éjszakás kalandja lenni.
- Ne is - rázom a fejemet. Lemászok a pultról és vissza megyünk a nappaliba.
- Nem hoztatok nasit - mondja lebiggyesztett ajkakkal Niall,
- Máris hozom - nevetek majd ismét felállok, de ahogy mennék, elsötétül minden.

***

Lassan nyitom ki a szemem, de a hirtelen fény miatt azonnal be is csukom. Ismét megpróbálkozok vele. Egy szobában vagyok, aminek ajtajában Rea, Zayn és Liam egy orvossal beszél.
- Tehát akkor biztosan így van? - kérdi halkan Liam.
- Egészen biztos, hiszen már látszódik is rajta. Csak rá kell nézni - bólogat az orvos, mire Rea rám néz. Észreveszi, hogy már ébren vagyok, és rögtön mellém siet. Zayn lehajtott fejjel van, csak Rea magas sarkújának kopogására néz fel.
- Köszönjük. Viszlát - ráz a doktorral kezet Liam, aki elhagyja a szobát.
- Úgy örülök, hogy nincs komolyabb bajod - ölel magához Rea így kénytelen vagyok felülni. Válla fölött Liam döbbent mégis nyugodt tekintetét látom.
- Szóval terhes vagy - közli kissé remegő hangon. - Kimennétek srácok, kérlek? - miután Zayn és Rea elhagyja a szobát Liam zsebre tett kezekkel sétál az ablakhoz. Fel kelet és mellé sétálok ugyanúgy nézve a gyönyörű kilátást, ami a birtokra nyílik.
- Zayn az apa - nem kérdés volt, kijelentés.
- Természetesen.
- Még sem tud még róla.
- Félek, mit szólna hozzá.
- Ezt már eljátszottad egyszer. Csak ne ugyan az legyen a vége - fordul felém és néz mélyen szemeimbe.
- Ha így lenne, három hónapja elmentem volna - nézek rá halványan mosolyogva.
- Örülök nektek. Gratulálok Hercegnő! - ölel magához, én pedig karjai közé bújok kicsi termetemmel.
- El kell majd mondanom, Zaynnek. De ha még ma elmondanám, neki gyanús lenne.
- Majd holnap elmondod, ha haza értél anyukádtól - nevet halkan, mire szem forgatva nézek Liamre. - Na, gyere, mondjuk el a többieknek, hogy semmi bajod. A terhességedet pedig nem kell még mondani, ha nem akarod - enged el teljesen és kimegyünk a szobából. - Szerinted kisfiú vagy kislány lesz? - kérdi, halkan mikor megyünk le a lépcsőn.
- Van egy olyan érzésem, hogy fiú - felelek mosolyogva.
- Megtanítjuk majd minden rosszra - nevet mire csak szemeimet forgatom.
- Jól vagy Ní? - ölel magához rögtön Eleanor.
- Persze - mosolygok. - Csak egy kis rosszul lét, de semmi komoly. Csupán nem tudtam ma még rendesen enni - ismét a hazugság. Persze Zayn rögtön szúrós tekintettel nézett rám, de ez a legkevesebb gondom.
- Akkor tessék enni - szól rám Zayn és erőltetett mosollyal arcán kezd el tolni a konyhába. Az ajtóban viszont megtorpanok.
- Mi az baby? - rakja derekamra kezeit, miközben fülembe suttog. Elgondolkoznék, hogy miért hívott úgy, ahogy Sisit szokta, de amit láttam jobban lekötött. Nem válaszolok, neki csak tovább nézem Őket, így Zayn is követi tekintetem. Rea a pulton ült, míg előtte Harry állt, de teljesen közel egymáshoz, miközben vadul csókolóztak.
- Hagyd őket - suttogja ismét fülembe Zayn, miközben elhúz onnan, be egy másik szobába. Leülünk az ágyra, ahova Zayn vezet. Kissé lesokkolódtam Harryéket látva.
- Szóval a harmadik hónapban vagy? - kérdi kissé bizonytalanul, miközben rám néz. Nem tudok válaszolni, egyszerűen csak bólintok.
- Gratulálok! - néz rám halványan mosolyogva.
- Köszönöm! - mosolygok rá erőltetetten. Zayn végig mér, végül ajkaimon állapodik meg tekintete miközben alsó ajkába harap. Hirtelen felpattan és kimegy a szobából. Tudom miért tette. Látszódott rajta, az ajakba harapásán látszódott, hogy megakart csókolni. De nem tette meg, mivel ő úgy tudja, hogy az megcsalás lenne. Úgy tudja, hogy Sisi nem bocsátaná meg neki, ami igaz is lenne kivéve ilyen esetben, hiszen velem teszi. Talán jobb is, hogy így kirohant.
- Srácok nekem lassan mennem kell - megyek vissza a nappaliba a többiekhez.
- Még találkozunk, oké? - áll fel Rea, amíg kikísér az ajtóhoz. - Vigyázz magadra Sisi - suttogja a fülembe, mire csak kínosan elnevetem magam.
- Komolyan csak Zayn nem jön rá? - kérdem ugyanakkora hangerővel.
- Pasi, ráadásul szerelmes - forgatja szemeit. - Puszi drágám! - ad arcomra egy puszit majd el is tűnik.
- Szia, Hercegnő! - kiáltja a nappaliból Liam, mire a többiek is intenek. Mosolyogva köszönök el tőlük is és elindulok haza. Kocsimhoz érve előveszem a kulcsom és már ülnék be, amikor valaki visszaránt, és a kocsinak dönt. Nem láttam mást már, csupán csak a barna szemeket, később pedig ajkait éreztem az enyéimen. Eszemet elvesztve túrtam az általa annyira féltett hajába és vontam még közelebb magamhoz, míg vissza csókoltam. Egyik kezét derekamra rakta, másikat pedig arcomra simította. Levegőhiány miatt váltunk el, alsó ajkamba harapva fojtottam vissza a mosolyom ám Zayn nem is próbálta titkolni elégedett mosolyát.
- Hihetetlen vagy - suttogta ajkaimra. Halkan kuncogtam, míg ő apró puszit adott arcomra.
- Mennem kell - toltam el magamtól kicsit. - Puszilom Sisit - kacsintottam rá, mire ő szemeit forgatta miközben beszálltam a kocsiba. Mindketten mosolyogtunk, még ha tudtuk is, hogy hülyeséget csináltunk. Zayn azt hiszi megcsalta Sisit, én pedig ezzel simám lebuktathatom magam. De abban a pillanatban nem érdekelt. Nem érdekelt semmi sem az égvilágon. Csak azt akarom, hogy holnap végre a karjai között lehessek, amikor elmondom neki, hogy terhes vagyok. Annyira várom már. Amennyire féltem eddig, most annyira várom. Valahonnan erőt kaptam, hogy végre elmondjam, és ennek örülök. Az úton végig mosolyogtam, míg el nem értem Katherinához, aki Sorára vigyázott, míg én oda voltam. Közben Peter is üzent, hogy Nathal Palermo-ban vannak és élvezik a nászút minden pillanatát.
- Akkor maradsz az éjszakára? - kérdi Kath míg én Sorával és Toddal játszottam.
- Igen, de reggel már megyek is - mosolygok rá. Ez így is lett, másnap reggel már indultam is vissza a fiúk közös lakásába ugyanolyan jó kedvvel, mint előző nap. Amíg mentem írtam Zaynnek egy üzenetet.
"Jó hírt viszek. Nem sokára a közös házba érek. Szeretlek, xx"
Mosollyal arcomon nyomtam a Küldés gombra majd eltettem a telefonom és felnéztem, de már csak eszeveszett dudálást hallottam.

***

Ismét ugyan az a helyzet. Pont, mint tegnap mikor magamhoz tértem. Annyi különbséggel, hogy most egy kórházi szobában tértem magamhoz, mellettem pedig Zayn ült egy széken. Ujjaink össze voltak kulcsolva, Zayn feje kezeink mellett pihent. Szemei le voltak hunyva és nyugodtan lélegzet, tehát aludt. Kezén lévő karkötővel kezdtem játszani csak úgy, mint négy évvel ezelőtt is tettem. Cselekedetemre kissé mélyebben vette a levegőt, szemeit pedig kinyitotta, amik rögtön engem kezdtek keresni, miután pedig megtaláltak felegyenesedett.
- Baby - suttogta meggyötörten majd felült mellém és szorosan magához vont. A mozdulatba kissé belenyögtem, mivel mindenem fájt, és csodálkoztam is emiatt a hirtelen ölelés miatt. A halk hang miatt Zayn rögtön elengedett és aggódva mért végig, míg bocsánatot kért.
- Mi történt Zayn? - kérdem kissé értetlenül végig nézve a szobán.
- Egy kamionba hajtottál - feleli rekedt hangon. Nem értem ezt a nagy szomorúságot, hiszen élek és virulok, és teljesen jól vagyok. Vagyis...
- Zayn - suttogom és rákapom tekintetem kezeim pedig hasamra. Követi tekintetével a mozdulatom és látom arcán a még nagyobb szomorúságot. - Ugye nem? - könnyek gyűlnek a szemembe, ahogyan kimondom magamba.
- Elvetéltél Nina - suttogja lehajtott fejjel. Hogy...mi? Ez nem lehet! Ez lehetetlen. Halk sírásom zokogásba ment át, miközben Zayn magához vonva simogatta hajam és próbált megnyugtatni, ami jelen helyzetben lehetetlen volt.
- Annyira sajnálom, hogy nem mondtam el hamarabb - mondtam továbbra is zokogva.
- Nem haragszom Baby, nyugodj meg egy kicsit - apró puszikat adott nyakamra, de jelenleg ez se segített. Tudom, hogy muszáj megnyugodnom, mert így csak rosszabbul leszek.
- Elakartam mondani. Azért siettem, hogy elmondjam - mondtam tovább. Zayn továbbra is csak nyugtatott, de tudtam, hogy ő sincs olyan jó állapotba így egy kis idő múlva összeszedtem maga egy kicsit.
- Istenem, még szerencse, hogy Katherina annyira erősködött, hogy Sora maradjon nála - jutott eszembe az elindulásommal előtti pár perc.
- Picur jól van, leszámítva, hogy tudja, hogy valami nincs rendben még se mondtunk neki semmit. Nem akartuk, hogy ő is aggódjon - mondta én pedig egyetértően bólogattam.
- Ugye Peteréknek nem szóltatok? Nem akarom, hogy ez elrontsa a nászútjukat - ráztam a fejem hevesen, de miután az elkezdett fájni emiatt, abba hagytam.
- Nem szóltunk, pont ugyan ezért - mondta mire bólintottam egy aprót.
- A maszkom leeset a baleset miatt, nem? Vagy levették? - kérdeztem aggodalmasan.
- Levették, de mire én ide értem már vissza került rád. Tudod ez így még mindig nem oké, hogy a többiek mind tudják és csak én nem - ráncolta homlokát. Nem haragudott ezt tisztán láttam rajta.
- Én... - kezdtem volna, de belém fojtotta a szót egy csókkal.
- Ezt nem most fogjuk megbeszélni. - suttogta ajkaimra, majd adott rá még egy apró csókot. Aprót bólintottam, majd ismét karjai közé bújtam. Óvatosan ölelt magához, egyik kezével végig hasamat simogatta kissé.
- Zayn - suttogom, mire ő belepuszil hajamba.
- Mond Baby
- Ha ez a kicsi megszületett volna, mi lett volna velünk?
- Az első dolgom az lett volna, hogy megkérem a kezed. Ismét. Nem mintha nem tervezném megtenni amúgy - kuncog, én pedig értetlenül nézek fel arcába.
- Mi?
- Aludj Szerelmem, pihenned kell. - ad apró csókot a számra. Lecsillapítottam kíváncsiságom, majd később kiderítem, hogy mi volt ez a kis megjegyzése. Zayn ölelésében elhelyezkedtem így sikeresen el tudtam aludni.

Zihálva, leizzadva ültem fel hirtelen és néztem szét értetlenül. A hirtelen mozdulat fájdalmas volt így összegörnyedtem, szemeimet szorosan hunytam le. Azt hittem csak álom volt. Hogy az egész csak egy borzasztó rémálom. De nem. Itt feküdtem fájó testrészekkel, mégis hasam fájt a legjobban. Itt feküdtem és gyászoltam a még meg nem született harmadik gyermekemet. Itt feküdtem és csak magamat sajnáltattam, míg nem vettem észre, hogy a mellettem lévő Zayn milyen meggyötört arccal alszik. Mindig nyugodtan alszik, csak akkor, nem amikor valami nagyon nyugtalanítja. Hihetetlen, hogy magammal foglalkozom, mikor nem veszem észre, hogy ő milyen rosszul is viseli ezt. Lehet Christopher is ezt érezte amikor Davina meghalt, csak nem mutatta ki. A legrosszabb az lenne ha Zayn is úgy meggyűlölne, mint Chris tette. Ha bekövetkezne... máskor feladnám. Ha Zayn meggyűlölne, feladnám. Régen ezt tettem volna. Négy évvel ezelőtt. De azóta Sora is itt van, én pedig nem leszek olyan anya, aki csak magára gondol. Fel kell nevelnem az én kis királylányomat, még ha az egész életem keserűségbe is torkollik.
- Min gondolkozol Baby? - nagy tenyerét megérzem hátamon, hangja pedig rekedtebb a szokottnál.
- Fáj, hogy a kicsit elvesztettük? - teszek fel egy költői kérdést felé fordulva. Zayn lesüti szemeit és nem szól semmit. - Chris is ezt érezhette, mégsem mutatta ki. Ő meggyűlölt - Nem kérdezhetek rá csak úgy, hogy ő gyűlöl-e, az furán jönne ki. Nem is kellett kimondanom Zayn mintha a gondolataimba olvasott volna.
- Én nem foglak Baby! - húz magához. Derekamnál ölel és puszit ad fejem tetejére. - Christopher teljesen más. Nem foglak elhagyni, azért amiért nem is a te hibád. Szeretlek Ní és Sorát is.
- Sorát? - csodálkozva kérdezek vissza.
- Mondtam már, hogy lányomként szeretem - mosolyog, majd jobban magához von.
- Igazából... - és ennyi. Elakadtam. Pedig képes lettem volna elmondani neki. De nem. Ismét elakadtam és nem tudtam tovább mondani.
- Nem kel elmondanod még, én nem erőltetem - ad egy csókot nyakamba.
- Na, gyerekek rebbenjetek szét, de gyorsan - tapsol kettőt Doniya, aki mögött Rea van. 

- Ez így egész jó párosítás. Rea hasonlít rám, Doniya pedig rád. Egymásra találtak - kuncogok, mire Rea, ahogyan azt vártam megforgatja szemeit.
- Elmondom a beosztást - járkál fel-alá előttünk Doniya. - Perceken belül megérkezik Norah és Sora. Utána anyuék is bejönnek, de csak pár percre. Utána jöhet a többi idióta - int végül. - Harry kevés ideig marad mivel valami titkos randija van bizonyos Nereával - néz szúrósan a tini lányra, aki csak elpirul. - Louis és Eleanor se marad sokáig mivel Lou megkéri El kezét, ismét - forgatja szemeit.
- Niall Mesivel lesz - juttatja eszébe a következő személyt Rea, mire Niya helyeslően csettint egyet.
- Viszont a lány is bejön egy kicsit - folytatja Niya.
- Aztán Liam is megy, mivel ők mennek Sophia szüleihez. Három éve együtt vannak, de még csak most mutatja be. Nem siették el - nevet halkan Niya.
- Nina kicsim ugye jól vagy? - hallom anyu hangját az ajtó felől majd már csak azt érzem, hogy magához ölel.
- Nem, ha ilyen erősen ölelsz - nyögök, fájdalmasan mire anyu rögtön elenged és féltően mér végig.
- Jobban is vigyázhatnál magadra - az ajtóban George áll Sorával a kezében. Nagyra nyílt szemekkel látom ezt és amilyen gyorsan csak tudok, felállok, és oda sietek nem törődve a fájdalommal.
- Mintha azt mondtam volna, hogy tartsd magad távol a lányomtól - sziszegem fogaim között és átveszem tőle Sorát.
- Nyugodj le és feküdj vissza azonnal - szól rám aggódva Zayn miközben már mellettem is áll és átveszi Sorát. - Nem kelhetsz fel, ezt te is jól tudod - karol bele derekamba és az ágyhoz vezet. Csak ekkor veszem észre, hogy a fájdalom mekkora is, de még most is türtőztetem magam.
- Mi elmegyünk. Később jövünk - motyogja Rea és már ki is tolja Niyát a szobából.
- Anyuci - néz, rám nagy szemekkel Sora mire, elmosolyodom, és füle mögé helyezek egy rakoncátlan tincset. Sora elmosolyodik, és nyakamba kapaszkodva ölel magához.
- Anyuci nézd mit kaptam a nagypapától. - néz rám nagy mosollyal arcán kislányom, megmutatva kezében lévő plüss oroszlánt. Csodálkozva nézek Sorára majd George-ra, majd ismét Sorára.
- Nagyon aranyos - erőltetek magamra mosolyt, kislányom pedig helyeslően bólogat. Ahogy elnézem Sorának kicsit sem fura, hogy hirtelen előkerült a nagyapja. Bár a mi életünkbe mi az, ami már teljesen normális lenne? Hiszen négy évig csak nagyanyja volt most meg hírtelenjébe lett egy nagyapja és még két nagyszülője, plusz apja is. George közelebb jött feltehetőleg, hogy velem is beszélgessen egy keveset.
- Nem kértem, hogy itt légy - nézek rá érzelem mentesen.
- A kórházi látogatások nem kérésre mennek - vág vissza, mire szemeimet forgatom. Már értem, hogy ezt honnan is örököltem.
- Jobb lenne, ha elmennél - nézek rá idegesen, de ő csak mosolyog.
- Még maradok egy kicsit - feleli mosolyogva és leül az egyik székbe. Hitetlenül nézek rá, majd anyura, aki meg sem szólalt azóta, hogy Georgeot észrevettem.
- Hihetetlen, hogy te ezt hagyod - nevetek kínosan. Folytattam volna még, de Sora befészkelte magát az ölembe, ami mosolyt csalt arcomra és rá koncentráltam. Kínos csendbe telt el legalább tíz perc mikor aztán szüleim kijelentették, hogy ők inkább mennek. Helyeslően bólintottam, mivel mind kettejükre haragudtam. Georgera alapvető, hogy miért, míg anyura azért, hogy ő is bele ment George játszmájába.
- Ne légy ilyen kemény.- suttogja fülembe Zayn míg az ajtón Sophia és Liam jön be.
- George mi a jó büdös francot keresett itt? - mutat háta mögé idegesen Sophia.
- Kérdezd anyut.- forgatom szemeim.
- Kiráz a hideg, amikor rá nézek. Majd nem tíz éve nem találkoztunk - sóhajt nagyot, mikor eszébe jut az utolsó találkozásuk. George akkor nagyon kiabált Sophiával, hogy azonnal mondja meg, hol vagyok, én meg hát természetesen náluk voltam akkor.
- Meg kéne lepődnöm, hogy ismeritek egymást régebb óta? - kérdi sóhajtva Liam.
- Nem hiszem - feleljük egyszerre Sophal.
- Vele kapcsolatban már nem lepődök meg semmin - int le Zayn, mire én oldalba bököm és sértődöttséget színlelek. Persze tudja, hogy mivel engesztelhet ki így hosszasan megcsókol.
- Apuci ne már.- visít Sora, mire mi nevetve válunk el egymástól. Zayn és Sora elmentek forrócsokiért, így Liammel és Sophiával nyugodtan tudtam beszélni.
- Jól vagy? - ül mellém Soph én pedig keserűen mosolyogva bólintok.
- Jól leszek.
- Mint mindig - mosolyog ugyan úgy Liam, majd magához ölel. - Sajnálom Hercegnő! - suttogja fülembe. Szorosan lehunyt szemekkel próbálom visszatartani kicsorduló könnyeim, amiket nehezen, de végül vissza tudtam tartani. Miután Liamék elmentek egy kicsit nyugodtan tudtam lenni a szobába, hiszen végre egyedül lehettem. Bár ez nem tartott sokáig, hiszen Louis, Eleanor és Harry lépett be a szobába. Ahogy megláttam Harryt kissé elöntött a düh, de kontrolláltam magam.
- Ha megmered bántani, megöllek és eláslak a kertbe! - fenyegetem meg, mire ő csak mosolyogva bólint egy nagyot. - Ez rád is vonatkozik! - nézek Loura, aki kissé megijedve rögtön heves bólogatásba kezdett, Eleanor pedig mosolyogva forgatta szemeit.
- Komolyan mondtam Harold! Tíz évvel idősebb vagy, ő csak egy fiatal kamasz lány. Nem fogom hagyni, hogy kihasználd - nézek ismét a göndörre, akivel egykor én is együtt voltam. Furcsa egy életünk van.
- Megígérem, hogy nem fogom kihasználni - néz rám elkomolyodva én pedig helyeslően bólintok.
- Nem zavar a kora? - kérdi Eleanor, mire Harry megrázza a fejét.
- Fiatal, de nem egészen úgy viselkedik, mint egy tizennégy éves lány. Komolyabb. Ahogyan az is, amit érzek iránta.
- Louis tőled is valami hasonló romantikus szöveget várok, hogy meggyőzz - nézek felvont szemöldökkel, összefont karokkal Louisra.
- Hát, izé. Szeretem - néz rám kiskutya szemekkel, de én ugyanúgy nézek rá. - Hülye voltam és rajta vezettem le az idegességem - sóhajt hajába túrva. - Nem fordul elő többet - néz mélyen szemeimbe, mire én halványan elmosolyodva bólintok.
- Ajánlom is.

2 megjegyzés:

  1. Esne rád egy zongora.
    Megölted Elounor párost.
    Ők újra együtt vannak yeeey :))
    Most megölted Sora kisöccsét...
    GYILKOS!
    GYILKOS!
    ÉS GYILKOS VAGY!

    Anno Sisi nem azért dobta Zayn-t, mert Nina-val megcsalta? Most is ez a helyzet. Tudom Sisi és Nina egy és ugyanaz, de kezdem megkedvelni a Zina párost pedig én örök Zissi páros vagyok, de egyre több a Zina jelenetet és awww *-*
    Amúgy George most tényleg mindent szart megbánt, vagy mi a szösz?
    Christopher meg egy fasz, ha előkerül tuti hisztizni fogok és élve elásom. Annyit emlegetik, mint valami Isten azt egy hülye kis senkiházi.

    Hmmmm következő rész? :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nem jött össze, mivel még mindig nem esett rám az a zongora :D
      De azért dobta anno, de akkor úgy gondolta, hogy el kell játszania a sértettet, hogy ne bukjon le. De ne aggódj a kövi részbe még előjön ez a csók téma, hiszen a 14.rész címe: "Az idő véges". Azt hiszem ezzel eleget mondtam ;)
      Na ugye, hogy izgik a Zina jelenetek. :D ;)
      Ohh hát ez a George ügy is majd kiderül természetesen Később :D Nem árulok ezzel sok mindent főleg mert még én se találtam ki teljesen. xd
      Készítheted az ásót akkor mivel Chris TALÁN még elő fog bukkanni. ;)

      Amint tudom, hozom ;)
      Pussz <3
      NiSzi xx

      Törlés