Hey Peoples!
Itt is a 3.évad első része. ;)
Remélem tetszeni fog.
Sok pussz
A rész zenéje:
Joel Adams - Please Don't Go
NiSzi xx
Hirtelen ülök fel a kanapén és találom magam egy szobában. Ez az öltözőm. Vagyis volt. Az egyik koncertemen. Tehát, minden, ami volt...Ami történt, minden pillanat csak álom volt? Mégis, hogy? Miért? Miként? Sora és En sincs? Zayn hol van? Ha mindez csak egy álom volt, ismerem egyáltalán? Létezik, vagy az is csak álom volt? Hol van Peter? Mennyit álmodhattam? Velem van még, vagy újra elvesztettem? Apu? Őt is elvesztettem?- Felébredtél? - nyit be Paul. Kissé értetlenül ülök előtte, még most sem tudom mennyi volt az álom és a valóság.
- Igen - sóhajtok egyet.
- Történt valami? - kérdi jobban megnézve.
- Csak...csak egy nagyon fura álmom volt - rázom a fejem sóhajtva. Paul bólint, majd karórájára néz.
- Nem sokára indulnunk kéne az After partyra. Eltudsz addig készülni? - nem válaszolok, most én vagyok, aki csak bólint. Kezdek magamhoz térni, észreveszem, hogy mennyi mindent is álmodtam és a valóság milyen más. Tényleg ki kéne már pihennem magam. Kiválasztva egy ruhát sikerül elkészülnöm. Maszkomat és parókámat kezembe véve elnevetem magam. Mintha már évek óta nem láttam volna őket, holott talán csak egy órája volt. Túlságosan élethű volt az álom. Telefonomat keresem meg, hogy megnézzem mennyi is az idő, de a háttérkép láttán megállok. A legtöbb dolog már tisztázódott bennem, hogy mi volt álom, és mi a valóság. Viszont ez lesokkolt egy kicsit. A képen Davi van. A kislányom. Mellette pedig Chris. Tehát ők nem csak álom voltak, hanem a valóság. Csupán annyi tévedés, hogy Chrissel minden rendben közöttünk, Davi pedig él.
- Elkészültél? - nyit be Paul, mire rá kapom tekintetem és egy csendes bólintással indulok el felé. - Ne igyál sokat. Nem a karriered miatt, de tizenkilenc éves vagy, figyelj magadra - miközben megyünk le egy lépcsőn, néz rám aggódva, de megint csak bólintok. - Szótlan vagy. Biztos nem történt semmi?
- Mondtam már. Csak volt egy fura álmom. - válaszolok elnézve róla.
- Miféle álom, hogy ennyire csöndes lettél? Mindig be nem áll a szád, most pedig meg sem szólalsz.
- Sok minden történt benne - mosolyodok el, ahogy végig gondolom. - Hosszú lenne elmondani. Eleanor is ott lesz a partyn? - nézek ismét rá, ahogy kérdezek barátnőm felől.
- Igen, ott lesz. Fogd egy kicsit vissza. - ismét egy bólintással felelek. A kocsiban nem szólok semmit, csak amikor megérkeztünk.
- Megkeresem Elt - Paul bólint én pedig barátnőm keresésére indulok. Legalább azt a részét nem álmodtam, amikor és ahogyan megismerkedtem Eleanorral.
- Ní, drágám - ölel magához a semmiből előtűnő El.
- Ne hívj így, kérlek - forgatom szemeim mosolyogva, a helyzet ismerős pillanatára.
- Gyere, igyál velem - kuncog, ahogy a pult felé kezd el húzni, ahol Mesi már vár. Úgy tűnik ő sem volt álom, csupán hamarabb ismertem meg, mint az álomban. Persze, hogy ismerem, hiszen mi lenne velem a koreográfusom nélkül. Mesi is öleléssel köszön, majd tovább beszélget a sráccal, akivel eddig is elvolt.
- Miért vagy ilyen csöndes? - néz rám itala mögül El.
- Semmi különös - vonok vállat és nézek el másfelé.
- Mi történt? Chrissel veszekedtél?
- Nem, dehogy is. Csak a koncert után, elég kimerült voltam és elaludtam, az álmom meg...Meglehetősen fura volt. - nézek szemeibe zavartan. El erősködött, hogy meséljem el, így elmeséltem. Persze nem részletesen, az túl hosszú lett volna és nem a megfelelő pillanat.
- Hát ez rohadt különös - neveti el magát a fejét rázva, mikor befejezem. Miközben meséltem többet ivott, azt hiszem Paul erre mondta, hogy figyeljek rá. - Ráadásul a te nagy álombeli szerelmed, pont most érkezett meg - néz el a hátam mögé, mire én is megfordulok. Zayn Malik ott állt, teljes életnagyságban. Akiről annyit álmodtam, hogy azt sem tudom már, hogy a barátomat vagy ezt a fiút szeretem. Lehetetlen, hogy érezzek iránta valamit, ő csak az álmomból egy ember. Nem ismerhetem milyen valójában.
- Louis pedig igazából is a vőlegényem, szóval nem tévedtél sokat. - kuncog El, majd fel áll és Louishoz sétál, aki mosolyogva és csókkal köszönti. Ismét Zaynre pillantok, aki már egy lánnyal beszél, de persze észreveszi, hogy ennyire nézem. Udvariasan folytatja a beszélgetést a lánnyal, illetve inkább hallgatja tovább, de tekintete nem egyszer téved felém. Kis idő múltán szólal meg először a lány felé. A lány bólint és elmegy. Tehát Zayn lekoptatta magáról a lányt. Valószínűleg amiért annyiszor találkozott tekintetünk. Italomat a pultra helyezem és elsietek. Nincs szükségem arra, hogy most vele legyek. Úgy értem szeretném megismerni, de az még lehetetlen. Először Chrissel akarok még találkozni. Átlátható az egész hely kivéve az emelet. Oda megyek, viszont még így is érzem tekintetét a hátamon. Az emeleten különböző helységet vannak, viszont az egyik ajtó egy hatalmas teraszra nyílik. Oda megyek ki, az egész hely üres. Nem értem miért, annyira jó itt fent.
Kezemen lévő gyűrűt nézem. Kicsit sem hasonlít arra, amit tőle kaptam. Eljegyzési gyűrű ez is, de teljesen más. Mint ahogyan a két ember is, akiktől kaptam. Még ha az egyik csak álombeli is volt.
- Mire kéne gondolnom? - szólít meg pár perc múlva egy hang. Lehunyom szemeimet a hangra. Ugyan az. Ugyan az a kissé rekedtes, mély hang. Lassan fordulok meg és ártatlanul nézek rá.
- Menyasszonyod van, vőlegényem van - mutatok először rá, majd magamra. - Mire kéne gondolnod? - billentem félre kissé a fejemet.
- Nem tudom. Ezért kérdem - tárja szét karjait tehetetlenül.
- Van, amikor az embernek jobb, ha nem tud dolgokat - nézek szemeibe. Azok a barna szemek.
- És ha most nem tudom, mit csinálok? - megpróbál elfojtani egy mosolyt, de nem megy neki.
- Akkor én sem tudom. - vonok vállat mosolyogva. Közelebb jön, de csak megáll mellettem. Elnéz rólam, arra amerre én is néztem.
- Szóval ilyen igazából Sisi King? - néz rám, mikor elé állok, és nyaka köré fonom karjaim.
- Nem igazán - gondolkodok el látványosan. - Viszont megismerheted az igazi Sisit, ha teszel érte.
- És mit kéne tennem?- teszi derekamra, mind két kezét. Közelebb hajolok, orrunk összeér.
- Majd hozza a jövő a dolgokat - vonok vállat. Igazság szerint elnyerte a bizalmamat már réges régen. Csak az a baj, hogy hiába bízom benne azokért, amiket meg sem tett, nem is mondott. A valódi életben is tennie kell a bizalmamért.
- Ha most megcsókolok egy vadidegen lányt, miközben a menyasszonyom lent van, nagyon rosszul veszi ki magát - mondja szemeimbe nézve.
- Nem mondta senki, hogy meg kell, csókolj - mosolyodok el.
- De én akarom - mondja, amitől még jobban mosolygok.
- Ha annyira akarod, még tud várni. - engedem el és lépek el tőle. - Tudod, amikor megkapod annál jobb lesz - mondom, míg ő kínosan nevet. Megfordulok és önelégülten megyek le. Eleanor ajánlatára elmegyünk hozzánk, ahol folytatjuk a bulit egy kis csajos estével. Mesi azzal a fiúval, akivel beszélt, lelépett, de majd holnap meglátjuk mennyire lesz kiütve.
Mikor megérkeztünk hozzánk előkerestem a kulcsomat táskámból és bementünk. A nappaliban még ment a tévé, a kanapén pedig Chris aludt. Elmosolyodtam a látványra. Elvéve a takarót mellőle, betakartam, majd apró puszit adtam arcára. El az ajtóban várt összefont karokkal, mosolyogva.
- Meg ne szólalj. - suttogom fejemet rázva, zavart mosollyal.
- Nem is akartam mondani semmit - teszi kezeit maga elé, védekezően. - Csupán csak annyit, hogy még ha nem is veszed észre belecsöppentél az álmodba. Két fiút szeretsz. - rázza a fejét.
- Mi? - nézek rá értetlenül. El csak egy "tudod te azt" pillantással ajándékoz meg, de igaza van. Zayn már rég elrabolta a szívem az álmomban, ahogyan most is sikerült neki. Még ha másabb is, mint igazából. Ahogyan Chris is régóta mellettem van, és szeretem. Nem akartam több olyat, mint ami az álmomban Harryvel és Zaynnel történt. Soha többet nem akartam ilyet mégis megtörtént. És az egyik fiú ugyan az. De ha az álmomban Zaynt választottam, most is őt fogom? Chris nem Harry, ezt nem szabad elfelejtenem. Ráadásul ő a lányom apja. Van egy lányunk, nem lehetek egy szeszélyes tini.
Eleanor másnap ragaszkodott hozzá, hogy menjek el vele a stúdióba, ahova Paul amúgy is berendelt már. Csak később tudtam meg, hogy Zaynnék is ott veszik fel éppen az egyik dalukat.
- Direkt alakítottad így, nem de? - nézek Elre kérdőn.
- Hát persze - feleli önelégült mosollyal.
- Miért nem lepődök meg - sóhajtok fel. - Mégis mire számítasz? Hogy majd a karjaiba omlok vagy mégis mi?
- Nem - von vállat. - Elég, ha megismeritek egymást.
- Ezzel mi is a célod? - vonom fel szemöldököm.
- Neked segíteni - forgatja szemeit. Nem kell többet mondania, ismerjük egymást annyira, hogy tudjam mire értette. Tudja, hogy miként állok a két fiúval.
- Köszönöm - motyogom lehajtott fejjel.
- Nem kell köszönni - von vállat. - Itt nincsenek olyan akadályok, mint ott Ní. A maszk és a paróka nem probléma, te is tudod - néz rám komolyan. Persze, hogy tudom. Nem válaszolok, csupán bólintok. - Most pedig mosolyogj. Nem azért hoztalak, hogy egy komor lányt kelljen bemutatnom a barátomnak - forgatja szemeit mosolyogva. Kuncogok, miközben ő belép a szobába, minden kopogás nélkül.
- Meg sem lepődöm, hogy ti vagytok azok - sóhajt Paul. Nem szokásunk kopogni, ezt tudják a legtöbben. - Ní jó, hogy itt vagy. - néz rám mosolyogva. - A tegnapi koncert után tettek fel ajánlatokat, mint mindig.
- Én pedig elutasítom mindet, mint mindig - biccentek, majd leülök a zongora elé.
- Hát, persze csakis a tánc - sóhajt unottan. - Csodás hangod van még sem vagy képes használni.
- Vannak koncertjeim néha, nem elég? - tárom szét karjaim.
- Nem teljesen - rázza a fejét.
- Csak tánc. Nem csinálok ebből vitát. - fordulok vissza a zongora felé és ütök le néhány billentyűt.
- Abból is vannak ajánlatok - sóhajt Paul. Tudja, hogy ezeket is elutasítom.
- A csapatommal maradok - felelek határozottan. - Azaz néha egyedül. - vonok vállat.
- Paul hagyd. Ismered, milyen makacs. Úgy se fog beleegyezni. - inti le Eleanor. - Mikor végeztek? - néz végig az öt fiún, akiket eddig próbáltam figyelmen kívül hagyni.
- Pár perc - von vállat Eleanor barátja, Louis. Évek óta barátnők vagyunk, mégis még sosem találkoztam Louissal, de tudtam, hogy együtt vannak. Persze az álmomba nagyon is jóba voltam Louval, de ez most már más.
- Rendben. Ní is jön - mutat rám El, mire csak a szememet forgatom.
- Miért jó neked, hogy elrángatsz mindenhová.
- Davi is jön. Chrissel megbeszéltem. - néz rám egy pillanatra.
- Jó, hogy időben tudok róla - nevetek kínosan.
- Morcos. Mi a baja? - ráncolja össze szemöldökét Paul.
- A party után náluk folytattuk a bulit egy kis csajos estével. Kicsit túlzásba vittük az ivást - kuncog El. - Nem bírja a másnaposságot. Szóval srácok - fordul az öt fiú felé. - Ő Nina Weyble, a legjobb barátnőm. - erőltetett mosollyal intek nekik egyet. Mind végig néznek, alaposan. Szinte már zavaró, de Zayn jobban megnéz. Az ő pillantása kevésbé zavaró, még sem pihentetem rajta tekintetemet sokáig. Menyasszonya van, a francba is már.
- Meghívunk titeket egy kávéra - néz Zayn Elre és rám mosolyogva. El mosolyogva biccent, én pedig nem reagálok. Amíg beszélt a szemeibe néztem, onnan pedig nincs kiút. Egészen sötét barna íriszei most rám tévedtek, de álltam a tekintetét. Végül ő kapta el, viszont szája sarkában láttam az ott bujkáló mosolyt. Paul szólt neki, hogy az ő részét vegyék, fel aztán mehetünk. Zayn bement a szobába, én pedig végig csak őt néztem, ahogyan énekel.
- Tudod, menyasszonya van - szól egy kedves hang mellőlem. Ijedten kapom felé fejem, teljesen elmerültem Zayn látványában. Niall mosolyogva nézett rám, én pedig észrevéve magam válaszoltam. Még egyszer Zaynre néztem, majd kuncogva fordultam Niall felé, félig felvont szemöldökkel.
- Tudod, vőlegényem van - mosolygok, mire ő elsőnek csodálkozva, majd tarkóját kínosan vakarva nevet.
- Hát, akkor elnézést - néz rám bocsánat kérően. Bólintok, miszerint bocsánatkérés elfogadva.
- Bár mi tagadás, valóban megnéztem. De hát, ki nem teszi ezt - nézek egy pillanatra Zaynre, és vissza Niallre. A szőkeség kuncogva néz rám.
- El már sokat mesélt rólad - ül le másik oldalamra Liam.
- Hát nekem jobban Louisról, szóval rólatok kevesebbet tudok, mint ti rólam, hála az én pletykás barátnőmnek - mosolygok, mire El nyelvet önt rám, aki éppen ezt hallotta, de már vissza is fordult Louis felé. A két fiú elszórakoztatott, így addig sem unatkoztam. Bár ők is különböznek, mint ahogy az álomban volt. El kell szakadnom az álomtól. Nem hasonlíthatok hozzá mindent. Le kell állnom ezzel.
Zayn húsz perc elteltével végzett is, így aztán mehettünk. Amíg én Paullal beszéltem, addig Eleanor kiment majd Davival tért vissza. Davi rögtön Harry karjai között érezte magát jól.
- Hazza, csajozol? - nevet Zayn.
- Láthatod, vonzom a csajokat - mosolyog a göndör. Davi is megtalálta Harry göndör fürtjeit és beletúrt mind két kezével.
- Mazsola, neked is göndör hajad van - nevet El, mire Davi is elmosolyodik. Kiveszi kis kezeit Harry hajából és durcásan néz rá.
- Na, ne durcázz kicsi lány, veszek neked sütit - egyezkedik vele Harry, majd elindulnak ki az épületből. Követjük őket és egy cukrászdába megyünk, ahol mindenki rendel valamit. Én a szokásos kávémat kértem csak. Davi végig Harryn csüngött, de láthatóan Harry ezt élvezte.
- Na, jó csak, hogy tudjam, kivel flörtölhetek és kivel nem - fonom össze karjaimat az asztalon, ahogy mosolyogva nézek a fiúkra. - Kinek van barátnője, és kinek nincs? - persze nem a flörtölés miatt kérdeztem, egyszerűen csak nem vagyok tisztában vele.
- Egyedül Louis és Zayn foglalt. - mosolyog Liam. - De neked nem vőlegényed van?
- Flörtölésben ez sosem gátol - kuncogok. - Ne értsétek félre, nem vagyok az a fajta lány, akit mindenki megkap, csakis a barátomnak engedek akármit is. De a megfelelő mennyiségű flörtölés egészséges a kapcsolatunkba - vonok vállat a végén. Tegnap elég sokat engedtem Zaynnek.
- Tehát nem vagy szabad - húzza el a száját Harry, de látszik rajta, hogy csak viccel.
- Sajnálom édes, de nem - nézek rá sajnálatot játszva, de végül elmosolyodom.
- Akkor majd Davi lesz a szerelmem. Ugye, Mazsola? - néz a szőke kislányra. Davi nevetve bólogat.
- Szigorú anyós leszek - figyelmeztetem Harryt, mire ő csak bólogat, visszafojtva nevetését.
- Szóval te táncolsz - vált témát Niall.
- Igen - bólintok egyetértően. Szűkszavú vagyok, nem kell még tudniuk, hogy ki is van mellettük, főleg nem Zaynnek.
- És vannak barátnőid, akik szintén táncolnak, tehát ugyanígy jól néznek ki - folytatja a szőkeség.
- Vannak, persze. Főleg a koreográfusom - nevetek fel.
- Tényleg, Mesi él még a tegnap este óta? - kérdi El.
- Gondolom - vonok vállat. - Azzal a sráccal jól szórakozott, biztosan eseménydús éjszakája volt - Eleanor egyetértően bólogat.
Zaynnel többször találkozott a tekintetünk, kár lenne tagadni. Nagyon érdekelt már. Úgy értem, hogy megismerjem. Ő is olyan, mint az álombeli Zayn volt? Képes lenne értem ennyit harcolni? Ilyen sokáig kitartóan szeretni? Annyi visszautasítás ellenére is közeledni folyton? Elvinni pár csodás hétre Palermoba? Egy évnyi kóma után feleségül venni? Négy évet várni, rám? Elfogadni Davit lányának, mikor nem is az övé? Tudva, hogy miket tettem. Mind tudva ő is megbocsátana?
Ezeket átgondolva kellemetlenül fordítottam el fejemet tőle és többször nem is néztem rá hosszabb ideig. Reménykedve kapaszkodok azokba a dolgokba, amik meg sem történtek. Le kell állnom vele. Főleg pedig azzal, hogy játsszak két férfival, akik meg sem érdemlik. De hát, miket is képzelek. Zayn semmiféle lépést nem tett felém. Neki menyasszonya van, akit nyilván szeret. Nem képzelhetek be ilyeneket. Nem szedek szét kettő kapcsolatot, egy bizonytalan dolog miatt.
- Hé, Ní köztünk vagy? - Louis legyezi kezét arcom előtt. Mosolyt erőltetek és bólintok.
- Igen, sajnálom, elgondolkoztam.
- Csak arról beszéltünk, hogy kikéne mozdulni valahova - mondja El.
- Rendben. - bólogatok - Chrisnek úgyis el kell mennie, valami üzleti útra.
- Tökéletes - csapja össze tenyereit El. - Californiához mit szólsz?
- Nem ilyen nagy távolságra gondoltam - nevetek kínosan. - De nekem rendben van - vonok vállat.
- Szuper. Holnap indulhatunk is. Mesit is elrángatjuk magunkkal.
- Én pedig megismerkedem vele - húzza ki magát Niall. Elmosolyodom, eszembe jut, hogy az álomban pont így volt. Kíváncsi vagyok, hogy valójában milyen lesz a kapcsolatuk majd.
Pár órával később telefonom csörgése zavart meg. Felálltam az asztaltól és kicsit arrébb sétáltam.
- Szia, Édes! - köszönök, mosolyogva mikor felveszem a telefont.
- Szia - köszön nevetve. Sose becézzük egymást, nem szeretjük az ilyet. - Tíz perc múlva ott leszek értetek és mit szólnál, ha beugranánk a szüleimhez?
- Rendben, tökéletes - mosolygok keserűen. Chris szülei normálisak, mondhatni. De a társaság, ami itt van sokkal jobb. A cukrászda, amiben voltunk, eldugott volt, nem vette észre egy fotós vagy rajongó sem, hogy itt vagyunk órák óta. Nem mellesleg vicces, laza társaság. Chris pedig figyelembe véve, hogy egy cég sikeres vezetője, amit az apjától vett át, nem teljesen ilyen, mint a többiek. Amikor otthon vagyunk kicsit jobb, de társaságban teljesen más.
- Nem sokára oda érek - mondja mosolygós hangon és már le is tette. Sóhajtva megyek vissza a többiekhez.
- Mennünk kell. Chris szüleihez megyünk - kezdem felvenni a farmerdzsekim.
- Túl fogod élni? - kérdi El elgyötört arccal.
- Talán - nevetek fel.
- Ennyire borzalmasak? - kérdi Zayn mosolyogva.
- Chriscég vezető, az apjának számtalan cége van, csakúgy, mint Chris bátyjának. Az anyja tipikusan olyan, aki csak gazdag kislány volt így férjhez mehetett egy szintén gazdag emberhez. Van még kérdés? - vonom fel a szemöldököm.
- Hogy kerültél te bele ebbe a családba? - néz értetlenül Zayn.
- Magam sem tudom - sóhajtok fel. - Örülök, hogy megismertelek titeket - nézek végig a fiúkon mosolyogva.
- Nina - szólal meg mögülem pár méterre Chris. Megfordulok, hogy biztos legyek, hogy ő az.
- Megyek - szólok, majd a többiek felé fordulok. - Remélem, hamarosan találkozunk - mosolygok végig a fiúkat. - El majd hívj. - intek, majd elindulok Davival Chris felé. Chris rövid csókkal köszönt majd elindulunk ki. Chris a kocsiban a cégről mesél, hogy most hogyan is alakulnak a dolgok. Szeretem, mikor erről mesél, főleg mert néhány dologba én is beszoktam segíteni neki.
- Chris, kisfiam - köszönti két puszival Christ az anyja, mikor megérkezünk a szüleihez. - Nina - szintén két puszival köszönt, de a tartózkodás és az ellenvetés megvan. Davi jobban hozzám bújt, sose szerette Chris anyját. Az ebédlőbe mentünk rögtön, ahol ebéddel vártak. Annyira tipikus minta család. Nem igazán illek bele. Davi végig csak szomorúan nézett maga elé, nem volt jó kedvű egyáltalán. Nem úgy, mint amikor a cukrászdában voltunk. Akkor végig csak a nevetését lehetett hallani, az egész helyet betöltötte csilingelő nevetése, ahogy Harryvel játszott.
- Mi a baj Mazsola? - kérdem halkan, felveszem ölembe és kisétálok vele az udvarra. Már sötétedik. Chris és a családja beletud merülni a beszélgetésbe, mégis sem én, sem Davi nem élveztük.
- Hiányzik Harry - kapaszkodik a nyakamba.
- Nem sokára találkozunk velük újra, ne aggódj Mazsola - puszilom meg feje tetejét.
- De mikor?
- A napokba. - mosolygok rá, mire ő bólint. Nem beszéltünk meg a fiúkkal újabb találkozót, de úgy érzem látni, akarom őket. Jó társaság, jelenleg bármit megadnék értük. Szívesebben nézném Niall korlátlan evését, hallgatnám Harry gyerekes udvarlását a lányomnak, Louis és Liam perverzségét, Eleanor ruhákról áradozását és Zaynt, aki kétértelmű mondataival mindenkit kiborít. Nem pedig ezt az elegánsnak tűnő, szinte már sznob beszélgetést, mint ami bent van. Mégis a már szinte alvó Davival visszamentem a házba.
- Chris Davi elaludt - szólok neki halkan.
- Vigyelek titeket haza? - néz rám, nem törődve, hogy bátyja éppen hozzá beszélt.
- Maradj csak, hívok egy taxit - mosolygok rá.
- Nem sokára megyek én is - ad számra egy csókot. Elköszönök, Chris családjától majd az utcán hívok egy taxit. Pár perc múlva meg is érkezik, lediktálom a címet, majd mikor megérkeztünk kifizettem a sofőrt, aki aztán el is ment. Davit felvittem az emeletre a szobájába, majd én is átöltöztem. Kényelmesebb ruhámba, lazán kiengedett hajjal mentem a konyhába, hogy egyek valamit. Fáradt vagyok, csak aludni szeretnék már. Épp, hogy csak leértem csengettek. Chrisnél van kulcs, ráadásul ilyen hamar biztosan nem jönne. Nem érdekel, hogy nézek ki, pizsamában, úgy ahogy vagyok, megyek ajtót nyitni.
- Zayn?
