II.évad 13.rész - Titkolt Meglepetés

Hey Peoples! 

Ilyen késői órába meghoztam a részt, ami után bár kiakartok majd nyírni, semmi baj kezdek hozzá szokni hogyha már ilyeneket írok. :D 

Volt nem rég egy kis balesetem a foci labdával, mivel a labda szerette volna közelebbről is megismerni az arcom, de sajnos nem jól sült el a dolog. Pedig igazán jó kis labda volt. Szóval egy hetet a kórházba töltöttem agyrázkódással és a szemem is sérült. De most már, hogy 2 hete volt ez, így végre írhatok, és kedden mehetek is suliba. Miután kiderült, hogy minden oké ezután mertem csak belevágni a rész írásába, de másfél nap alatt össze is dobtam. 

Remélem tetszeni fog. ;) 

Sok Pussz <3 

A rész zenéje: 

Justin Bieber - Love Yourself

https://www.youtube.com/watch?v=oyEuk8j8imI

NiSzi xx

8 évvel ez előtt

- Nem, azt nem hagyom Nina! - kiabál anyu, hajába túrva. - Csak tizenöt vagy Nem fogom engedni, hogy Londonba menj egy vadidegen fiúval valami Paulhoz!
- Miért? Mondj, egy észérves választ kérlek - mondom nyugodtan nézve anyura, gúnyosan mosolyogva. Úgyis elfogok menni, nem kell a beleegyezése.
- Ez a fiút még csak nem is ismerd eléggé - fonja össze karjait maga előtt.
- Másfél éve ismerem. 
- Az nem elég. Ráadásul azt se tudod ki ez a Paul.
- Azt ne mond, hogy nem ismered - forgatom szemeim. - Híres anyu. Híres. Tehát engem is azzá tehetne. Te pedig pontosan tudod mekkora álmom ez.
- Lehet, hogy híres, de nem tudhatod milyen, lehet igazából.
- Ha nem megyek, oda nem is fogom - tárom szét karjaim, bár még mindig nyugodt vagyok.
- London veszélyes - vág vissza anyu, amin már csak nevetek.
- Ez már szánalmas - nézek rá lesajnálóan majd a szobámba megyek, persze jól becsapva magam után az ajtót. Az ágyra ülök és idegesen túrok hajamba. Persze, anyu nem veszi figyelembe mi is a jó, ha azt nézzük, hogy a karrieremet miként tudnám felépíteni. Chrissel is már hónapok óta alakul valami, bár én ezt barátság extráknak mondanám, bár tisztában vagyok vele, hogy szerelmes belém. Viszont én már kevésbé érzek így. Tetszik, de nem mondanám szerelemnek. Csörgő telefonomra néztem, amin Chris neve villogott.
- Helo Szerelmem
- Anyu nem enged - szólok bele köszönés nélkül. Mindig ezt csinálom, ha ideges vagyok, ő meg persze mindig így köszönt. Nem tudom, mi lenne, ha egyszer más venné fel a telefont és ő így köszönne. Mindenesetre kíváncsi lennék rá.
- Úgy érted Londonba?
- Igen. De akkor is elfogok menni. Ha kell, akkor az engedélye nélkül.
- Nem tudom mennyire jó ötlet ez Nina - hallom hangján, hogy nem tetszik neki.
- Vagy jössz velem, vagy nem. Én menni fogok - mondom határozottan.
- Természetes, hogy megyek veled.

***

- Na, jó akkor hajrá - veszek, mély levegőt majd nézek ki ismét az ablakon. Ahonnan ki kéne valahogy másznom. Két nagyobb sport táskába tettem a dolgaim, amiket ledobtam, így már csak nekem kell lejutnom. Persze Chrisnek és nekem is a hagyományos ablak-mászós szökési módszer jutott eszünkbe. Végül is erőt véve magamon kezdtem kimászni és csak áldottam az eget, amiért nincs tériszonyom. Egy kis bokafájással megúsztam és a két táskát felvéve szaladtam Chris kocsijához, bedobtam hátra a táskáim és én is elfoglaltam a helyem.
- Mehetünk? - kérdi Chris mosolyogva.
- Mehetünk - adom mosolyogva a választ. Londonban már Paul várt ott, ahol megbeszéltük, illetve a címen, amit megadott. Egyelőre az ő házában fogunk élni, de Chrissel már keressük, a lakást ahol élhetnénk majd, amint betöltöttem a tizenhatot mivel Paul ragaszkodik hozzá, hogy addig ott éljek nála. Nem találkoztunk eddig csupán üzeneteket váltottunk és telefonon beszéltünk.
- Örülök, hogy személyesen is találkozunk Nina! - fog velem kezet mosolyogva Paul.
- Én is Paul! - mosolygok. - Ő itt a barátom Chris. - mutatok Christopherre.
- Ó igen már meséltél róla. - mosolyogva fog vele is kezet Paul. 
   - Nos, akkor ez lenne a szobád Nina. - nyit be Paul a Chris szobája mellett lévő szobába.
- Köszönöm Paul! - nézek rá hálásan, mire ő bólint.
- Holnap mindent részletesen átbeszélünk, most aludj kicsilány. - int, és már megy is.

- Mik lennének a kikötések? Már ha vannak - teszi kezeit az asztalra Paul. 
- Természetesen vannak. - felelek kissé mosolyogva, lábaimat keresztezem. - Először is a kilétemet nem akarok felfedni így a nevemen változtatnék. Sisi King lesz - várakozóan nézek Paulra, aki beleegyezésül az ötletemnek bólint. - A családom tudja úgy, hogy végül nem jött össze, hogy karrierem legyen azért itt folytattam a tanulást. A kilétemmel ismét egy kikötés mégpedig, hogy ami fedne egy maszk és szőke egyenes hajú paróka legyen. Nem akarok semmi olyasmit vissza hallani illetve olvasni, később, ami a magánéletemmel kapcsolatos. Mindezek mellett igazából is folytatnám a tovább tanulásom - Paul rögtön rábólintott. Tehát egyikkel sincs ellenvetése, ahogyan vártam. 
- Csupán ennyi lenne? - kérdi döbbenten. 
- Csupán ennyi - bólintok. Paul feláll, ahogyan én is.
- Hát akkor rendben. Örülök, hogy én lehetek a menedzsered Nina, nagy jövő áll előtted. - nyújtja kezét mosolyogva, amit elfogadok és kezet fogok vele. 
- Köszönöm! 

A jelenben

- Nina, figyelsz? - zökkent ki gondolataim közül Rea.
- Nem - nevetek halkan és ösztönösen Zaynre nézek egy pillanatra majd vissza Reára. De még így is láttam, hogy nézett. Mint aki valóban tud valamit. Sokszor félek, hogy a nevetésemből jön rá, hiszen régen is mindig mondogatta, hogy a nevetésem az, ami egyedülálló és a mosolyom. Ilyenkor mindig nézem, miként reagál. De most is ugyan úgy, mint mindig. Csak mosolyog és néz rám. Viszont a tekintetébe mindig ott van az a felismerhetetlen valami, amit csak ilyenkor látok.
- Mindegy. Gyere, hozzunk még egy kis nasit - áll fel mosolyogva Rea és követem én is.
- Tudom, hogy nem nasiért jöttünk ki - mosolygok, miközben felülök a pultra.
- Valóban nem - von vállat mosolyogva. - Nagyon tetszik nekem Harry - sóhajt tenyerébe temetve arcát.
- Akkor harcolj érte. Érd el, amit akarsz - mosolygok rá biztatóan. Ahogyan eszembe jutott, hogy régen hogyan is szöktem el otthonról így már jobban tudok erőt adni Reának. Nem mintha kéne neki, hiszen ha ebben is hasonlít rám, akkor úgy is eléri, hogy Harryvel legyen, még ha ez másoknak nem is fog tetszeni.
- Tudom, hogy tetszek Harrynek - egész magabiztos. - De nem fogok egy éjszakás kalandja lenni.
- Ne is - rázom a fejemet. Lemászok a pultról és vissza megyünk a nappaliba.
- Nem hoztatok nasit - mondja lebiggyesztett ajkakkal Niall,
- Máris hozom - nevetek majd ismét felállok, de ahogy mennék, elsötétül minden.

***

Lassan nyitom ki a szemem, de a hirtelen fény miatt azonnal be is csukom. Ismét megpróbálkozok vele. Egy szobában vagyok, aminek ajtajában Rea, Zayn és Liam egy orvossal beszél.
- Tehát akkor biztosan így van? - kérdi halkan Liam.
- Egészen biztos, hiszen már látszódik is rajta. Csak rá kell nézni - bólogat az orvos, mire Rea rám néz. Észreveszi, hogy már ébren vagyok, és rögtön mellém siet. Zayn lehajtott fejjel van, csak Rea magas sarkújának kopogására néz fel.
- Köszönjük. Viszlát - ráz a doktorral kezet Liam, aki elhagyja a szobát.
- Úgy örülök, hogy nincs komolyabb bajod - ölel magához Rea így kénytelen vagyok felülni. Válla fölött Liam döbbent mégis nyugodt tekintetét látom.
- Szóval terhes vagy - közli kissé remegő hangon. - Kimennétek srácok, kérlek? - miután Zayn és Rea elhagyja a szobát Liam zsebre tett kezekkel sétál az ablakhoz. Fel kelet és mellé sétálok ugyanúgy nézve a gyönyörű kilátást, ami a birtokra nyílik.
- Zayn az apa - nem kérdés volt, kijelentés.
- Természetesen.
- Még sem tud még róla.
- Félek, mit szólna hozzá.
- Ezt már eljátszottad egyszer. Csak ne ugyan az legyen a vége - fordul felém és néz mélyen szemeimbe.
- Ha így lenne, három hónapja elmentem volna - nézek rá halványan mosolyogva.
- Örülök nektek. Gratulálok Hercegnő! - ölel magához, én pedig karjai közé bújok kicsi termetemmel.
- El kell majd mondanom, Zaynnek. De ha még ma elmondanám, neki gyanús lenne.
- Majd holnap elmondod, ha haza értél anyukádtól - nevet halkan, mire szem forgatva nézek Liamre. - Na, gyere, mondjuk el a többieknek, hogy semmi bajod. A terhességedet pedig nem kell még mondani, ha nem akarod - enged el teljesen és kimegyünk a szobából. - Szerinted kisfiú vagy kislány lesz? - kérdi, halkan mikor megyünk le a lépcsőn.
- Van egy olyan érzésem, hogy fiú - felelek mosolyogva.
- Megtanítjuk majd minden rosszra - nevet mire csak szemeimet forgatom.
- Jól vagy Ní? - ölel magához rögtön Eleanor.
- Persze - mosolygok. - Csak egy kis rosszul lét, de semmi komoly. Csupán nem tudtam ma még rendesen enni - ismét a hazugság. Persze Zayn rögtön szúrós tekintettel nézett rám, de ez a legkevesebb gondom.
- Akkor tessék enni - szól rám Zayn és erőltetett mosollyal arcán kezd el tolni a konyhába. Az ajtóban viszont megtorpanok.
- Mi az baby? - rakja derekamra kezeit, miközben fülembe suttog. Elgondolkoznék, hogy miért hívott úgy, ahogy Sisit szokta, de amit láttam jobban lekötött. Nem válaszolok, neki csak tovább nézem Őket, így Zayn is követi tekintetem. Rea a pulton ült, míg előtte Harry állt, de teljesen közel egymáshoz, miközben vadul csókolóztak.
- Hagyd őket - suttogja ismét fülembe Zayn, miközben elhúz onnan, be egy másik szobába. Leülünk az ágyra, ahova Zayn vezet. Kissé lesokkolódtam Harryéket látva.
- Szóval a harmadik hónapban vagy? - kérdi kissé bizonytalanul, miközben rám néz. Nem tudok válaszolni, egyszerűen csak bólintok.
- Gratulálok! - néz rám halványan mosolyogva.
- Köszönöm! - mosolygok rá erőltetetten. Zayn végig mér, végül ajkaimon állapodik meg tekintete miközben alsó ajkába harap. Hirtelen felpattan és kimegy a szobából. Tudom miért tette. Látszódott rajta, az ajakba harapásán látszódott, hogy megakart csókolni. De nem tette meg, mivel ő úgy tudja, hogy az megcsalás lenne. Úgy tudja, hogy Sisi nem bocsátaná meg neki, ami igaz is lenne kivéve ilyen esetben, hiszen velem teszi. Talán jobb is, hogy így kirohant.
- Srácok nekem lassan mennem kell - megyek vissza a nappaliba a többiekhez.
- Még találkozunk, oké? - áll fel Rea, amíg kikísér az ajtóhoz. - Vigyázz magadra Sisi - suttogja a fülembe, mire csak kínosan elnevetem magam.
- Komolyan csak Zayn nem jön rá? - kérdem ugyanakkora hangerővel.
- Pasi, ráadásul szerelmes - forgatja szemeit. - Puszi drágám! - ad arcomra egy puszit majd el is tűnik.
- Szia, Hercegnő! - kiáltja a nappaliból Liam, mire a többiek is intenek. Mosolyogva köszönök el tőlük is és elindulok haza. Kocsimhoz érve előveszem a kulcsom és már ülnék be, amikor valaki visszaránt, és a kocsinak dönt. Nem láttam mást már, csupán csak a barna szemeket, később pedig ajkait éreztem az enyéimen. Eszemet elvesztve túrtam az általa annyira féltett hajába és vontam még közelebb magamhoz, míg vissza csókoltam. Egyik kezét derekamra rakta, másikat pedig arcomra simította. Levegőhiány miatt váltunk el, alsó ajkamba harapva fojtottam vissza a mosolyom ám Zayn nem is próbálta titkolni elégedett mosolyát.
- Hihetetlen vagy - suttogta ajkaimra. Halkan kuncogtam, míg ő apró puszit adott arcomra.
- Mennem kell - toltam el magamtól kicsit. - Puszilom Sisit - kacsintottam rá, mire ő szemeit forgatta miközben beszálltam a kocsiba. Mindketten mosolyogtunk, még ha tudtuk is, hogy hülyeséget csináltunk. Zayn azt hiszi megcsalta Sisit, én pedig ezzel simám lebuktathatom magam. De abban a pillanatban nem érdekelt. Nem érdekelt semmi sem az égvilágon. Csak azt akarom, hogy holnap végre a karjai között lehessek, amikor elmondom neki, hogy terhes vagyok. Annyira várom már. Amennyire féltem eddig, most annyira várom. Valahonnan erőt kaptam, hogy végre elmondjam, és ennek örülök. Az úton végig mosolyogtam, míg el nem értem Katherinához, aki Sorára vigyázott, míg én oda voltam. Közben Peter is üzent, hogy Nathal Palermo-ban vannak és élvezik a nászút minden pillanatát.
- Akkor maradsz az éjszakára? - kérdi Kath míg én Sorával és Toddal játszottam.
- Igen, de reggel már megyek is - mosolygok rá. Ez így is lett, másnap reggel már indultam is vissza a fiúk közös lakásába ugyanolyan jó kedvvel, mint előző nap. Amíg mentem írtam Zaynnek egy üzenetet.
"Jó hírt viszek. Nem sokára a közös házba érek. Szeretlek, xx"
Mosollyal arcomon nyomtam a Küldés gombra majd eltettem a telefonom és felnéztem, de már csak eszeveszett dudálást hallottam.

***

Ismét ugyan az a helyzet. Pont, mint tegnap mikor magamhoz tértem. Annyi különbséggel, hogy most egy kórházi szobában tértem magamhoz, mellettem pedig Zayn ült egy széken. Ujjaink össze voltak kulcsolva, Zayn feje kezeink mellett pihent. Szemei le voltak hunyva és nyugodtan lélegzet, tehát aludt. Kezén lévő karkötővel kezdtem játszani csak úgy, mint négy évvel ezelőtt is tettem. Cselekedetemre kissé mélyebben vette a levegőt, szemeit pedig kinyitotta, amik rögtön engem kezdtek keresni, miután pedig megtaláltak felegyenesedett.
- Baby - suttogta meggyötörten majd felült mellém és szorosan magához vont. A mozdulatba kissé belenyögtem, mivel mindenem fájt, és csodálkoztam is emiatt a hirtelen ölelés miatt. A halk hang miatt Zayn rögtön elengedett és aggódva mért végig, míg bocsánatot kért.
- Mi történt Zayn? - kérdem kissé értetlenül végig nézve a szobán.
- Egy kamionba hajtottál - feleli rekedt hangon. Nem értem ezt a nagy szomorúságot, hiszen élek és virulok, és teljesen jól vagyok. Vagyis...
- Zayn - suttogom és rákapom tekintetem kezeim pedig hasamra. Követi tekintetével a mozdulatom és látom arcán a még nagyobb szomorúságot. - Ugye nem? - könnyek gyűlnek a szemembe, ahogyan kimondom magamba.
- Elvetéltél Nina - suttogja lehajtott fejjel. Hogy...mi? Ez nem lehet! Ez lehetetlen. Halk sírásom zokogásba ment át, miközben Zayn magához vonva simogatta hajam és próbált megnyugtatni, ami jelen helyzetben lehetetlen volt.
- Annyira sajnálom, hogy nem mondtam el hamarabb - mondtam továbbra is zokogva.
- Nem haragszom Baby, nyugodj meg egy kicsit - apró puszikat adott nyakamra, de jelenleg ez se segített. Tudom, hogy muszáj megnyugodnom, mert így csak rosszabbul leszek.
- Elakartam mondani. Azért siettem, hogy elmondjam - mondtam tovább. Zayn továbbra is csak nyugtatott, de tudtam, hogy ő sincs olyan jó állapotba így egy kis idő múlva összeszedtem maga egy kicsit.
- Istenem, még szerencse, hogy Katherina annyira erősködött, hogy Sora maradjon nála - jutott eszembe az elindulásommal előtti pár perc.
- Picur jól van, leszámítva, hogy tudja, hogy valami nincs rendben még se mondtunk neki semmit. Nem akartuk, hogy ő is aggódjon - mondta én pedig egyetértően bólogattam.
- Ugye Peteréknek nem szóltatok? Nem akarom, hogy ez elrontsa a nászútjukat - ráztam a fejem hevesen, de miután az elkezdett fájni emiatt, abba hagytam.
- Nem szóltunk, pont ugyan ezért - mondta mire bólintottam egy aprót.
- A maszkom leeset a baleset miatt, nem? Vagy levették? - kérdeztem aggodalmasan.
- Levették, de mire én ide értem már vissza került rád. Tudod ez így még mindig nem oké, hogy a többiek mind tudják és csak én nem - ráncolta homlokát. Nem haragudott ezt tisztán láttam rajta.
- Én... - kezdtem volna, de belém fojtotta a szót egy csókkal.
- Ezt nem most fogjuk megbeszélni. - suttogta ajkaimra, majd adott rá még egy apró csókot. Aprót bólintottam, majd ismét karjai közé bújtam. Óvatosan ölelt magához, egyik kezével végig hasamat simogatta kissé.
- Zayn - suttogom, mire ő belepuszil hajamba.
- Mond Baby
- Ha ez a kicsi megszületett volna, mi lett volna velünk?
- Az első dolgom az lett volna, hogy megkérem a kezed. Ismét. Nem mintha nem tervezném megtenni amúgy - kuncog, én pedig értetlenül nézek fel arcába.
- Mi?
- Aludj Szerelmem, pihenned kell. - ad apró csókot a számra. Lecsillapítottam kíváncsiságom, majd később kiderítem, hogy mi volt ez a kis megjegyzése. Zayn ölelésében elhelyezkedtem így sikeresen el tudtam aludni.

Zihálva, leizzadva ültem fel hirtelen és néztem szét értetlenül. A hirtelen mozdulat fájdalmas volt így összegörnyedtem, szemeimet szorosan hunytam le. Azt hittem csak álom volt. Hogy az egész csak egy borzasztó rémálom. De nem. Itt feküdtem fájó testrészekkel, mégis hasam fájt a legjobban. Itt feküdtem és gyászoltam a még meg nem született harmadik gyermekemet. Itt feküdtem és csak magamat sajnáltattam, míg nem vettem észre, hogy a mellettem lévő Zayn milyen meggyötört arccal alszik. Mindig nyugodtan alszik, csak akkor, nem amikor valami nagyon nyugtalanítja. Hihetetlen, hogy magammal foglalkozom, mikor nem veszem észre, hogy ő milyen rosszul is viseli ezt. Lehet Christopher is ezt érezte amikor Davina meghalt, csak nem mutatta ki. A legrosszabb az lenne ha Zayn is úgy meggyűlölne, mint Chris tette. Ha bekövetkezne... máskor feladnám. Ha Zayn meggyűlölne, feladnám. Régen ezt tettem volna. Négy évvel ezelőtt. De azóta Sora is itt van, én pedig nem leszek olyan anya, aki csak magára gondol. Fel kell nevelnem az én kis királylányomat, még ha az egész életem keserűségbe is torkollik.
- Min gondolkozol Baby? - nagy tenyerét megérzem hátamon, hangja pedig rekedtebb a szokottnál.
- Fáj, hogy a kicsit elvesztettük? - teszek fel egy költői kérdést felé fordulva. Zayn lesüti szemeit és nem szól semmit. - Chris is ezt érezhette, mégsem mutatta ki. Ő meggyűlölt - Nem kérdezhetek rá csak úgy, hogy ő gyűlöl-e, az furán jönne ki. Nem is kellett kimondanom Zayn mintha a gondolataimba olvasott volna.
- Én nem foglak Baby! - húz magához. Derekamnál ölel és puszit ad fejem tetejére. - Christopher teljesen más. Nem foglak elhagyni, azért amiért nem is a te hibád. Szeretlek Ní és Sorát is.
- Sorát? - csodálkozva kérdezek vissza.
- Mondtam már, hogy lányomként szeretem - mosolyog, majd jobban magához von.
- Igazából... - és ennyi. Elakadtam. Pedig képes lettem volna elmondani neki. De nem. Ismét elakadtam és nem tudtam tovább mondani.
- Nem kel elmondanod még, én nem erőltetem - ad egy csókot nyakamba.
- Na, gyerekek rebbenjetek szét, de gyorsan - tapsol kettőt Doniya, aki mögött Rea van. 

- Ez így egész jó párosítás. Rea hasonlít rám, Doniya pedig rád. Egymásra találtak - kuncogok, mire Rea, ahogyan azt vártam megforgatja szemeit.
- Elmondom a beosztást - járkál fel-alá előttünk Doniya. - Perceken belül megérkezik Norah és Sora. Utána anyuék is bejönnek, de csak pár percre. Utána jöhet a többi idióta - int végül. - Harry kevés ideig marad mivel valami titkos randija van bizonyos Nereával - néz szúrósan a tini lányra, aki csak elpirul. - Louis és Eleanor se marad sokáig mivel Lou megkéri El kezét, ismét - forgatja szemeit.
- Niall Mesivel lesz - juttatja eszébe a következő személyt Rea, mire Niya helyeslően csettint egyet.
- Viszont a lány is bejön egy kicsit - folytatja Niya.
- Aztán Liam is megy, mivel ők mennek Sophia szüleihez. Három éve együtt vannak, de még csak most mutatja be. Nem siették el - nevet halkan Niya.
- Nina kicsim ugye jól vagy? - hallom anyu hangját az ajtó felől majd már csak azt érzem, hogy magához ölel.
- Nem, ha ilyen erősen ölelsz - nyögök, fájdalmasan mire anyu rögtön elenged és féltően mér végig.
- Jobban is vigyázhatnál magadra - az ajtóban George áll Sorával a kezében. Nagyra nyílt szemekkel látom ezt és amilyen gyorsan csak tudok, felállok, és oda sietek nem törődve a fájdalommal.
- Mintha azt mondtam volna, hogy tartsd magad távol a lányomtól - sziszegem fogaim között és átveszem tőle Sorát.
- Nyugodj le és feküdj vissza azonnal - szól rám aggódva Zayn miközben már mellettem is áll és átveszi Sorát. - Nem kelhetsz fel, ezt te is jól tudod - karol bele derekamba és az ágyhoz vezet. Csak ekkor veszem észre, hogy a fájdalom mekkora is, de még most is türtőztetem magam.
- Mi elmegyünk. Később jövünk - motyogja Rea és már ki is tolja Niyát a szobából.
- Anyuci - néz, rám nagy szemekkel Sora mire, elmosolyodom, és füle mögé helyezek egy rakoncátlan tincset. Sora elmosolyodik, és nyakamba kapaszkodva ölel magához.
- Anyuci nézd mit kaptam a nagypapától. - néz rám nagy mosollyal arcán kislányom, megmutatva kezében lévő plüss oroszlánt. Csodálkozva nézek Sorára majd George-ra, majd ismét Sorára.
- Nagyon aranyos - erőltetek magamra mosolyt, kislányom pedig helyeslően bólogat. Ahogy elnézem Sorának kicsit sem fura, hogy hirtelen előkerült a nagyapja. Bár a mi életünkbe mi az, ami már teljesen normális lenne? Hiszen négy évig csak nagyanyja volt most meg hírtelenjébe lett egy nagyapja és még két nagyszülője, plusz apja is. George közelebb jött feltehetőleg, hogy velem is beszélgessen egy keveset.
- Nem kértem, hogy itt légy - nézek rá érzelem mentesen.
- A kórházi látogatások nem kérésre mennek - vág vissza, mire szemeimet forgatom. Már értem, hogy ezt honnan is örököltem.
- Jobb lenne, ha elmennél - nézek rá idegesen, de ő csak mosolyog.
- Még maradok egy kicsit - feleli mosolyogva és leül az egyik székbe. Hitetlenül nézek rá, majd anyura, aki meg sem szólalt azóta, hogy Georgeot észrevettem.
- Hihetetlen, hogy te ezt hagyod - nevetek kínosan. Folytattam volna még, de Sora befészkelte magát az ölembe, ami mosolyt csalt arcomra és rá koncentráltam. Kínos csendbe telt el legalább tíz perc mikor aztán szüleim kijelentették, hogy ők inkább mennek. Helyeslően bólintottam, mivel mind kettejükre haragudtam. Georgera alapvető, hogy miért, míg anyura azért, hogy ő is bele ment George játszmájába.
- Ne légy ilyen kemény.- suttogja fülembe Zayn míg az ajtón Sophia és Liam jön be.
- George mi a jó büdös francot keresett itt? - mutat háta mögé idegesen Sophia.
- Kérdezd anyut.- forgatom szemeim.
- Kiráz a hideg, amikor rá nézek. Majd nem tíz éve nem találkoztunk - sóhajt nagyot, mikor eszébe jut az utolsó találkozásuk. George akkor nagyon kiabált Sophiával, hogy azonnal mondja meg, hol vagyok, én meg hát természetesen náluk voltam akkor.
- Meg kéne lepődnöm, hogy ismeritek egymást régebb óta? - kérdi sóhajtva Liam.
- Nem hiszem - feleljük egyszerre Sophal.
- Vele kapcsolatban már nem lepődök meg semmin - int le Zayn, mire én oldalba bököm és sértődöttséget színlelek. Persze tudja, hogy mivel engesztelhet ki így hosszasan megcsókol.
- Apuci ne már.- visít Sora, mire mi nevetve válunk el egymástól. Zayn és Sora elmentek forrócsokiért, így Liammel és Sophiával nyugodtan tudtam beszélni.
- Jól vagy? - ül mellém Soph én pedig keserűen mosolyogva bólintok.
- Jól leszek.
- Mint mindig - mosolyog ugyan úgy Liam, majd magához ölel. - Sajnálom Hercegnő! - suttogja fülembe. Szorosan lehunyt szemekkel próbálom visszatartani kicsorduló könnyeim, amiket nehezen, de végül vissza tudtam tartani. Miután Liamék elmentek egy kicsit nyugodtan tudtam lenni a szobába, hiszen végre egyedül lehettem. Bár ez nem tartott sokáig, hiszen Louis, Eleanor és Harry lépett be a szobába. Ahogy megláttam Harryt kissé elöntött a düh, de kontrolláltam magam.
- Ha megmered bántani, megöllek és eláslak a kertbe! - fenyegetem meg, mire ő csak mosolyogva bólint egy nagyot. - Ez rád is vonatkozik! - nézek Loura, aki kissé megijedve rögtön heves bólogatásba kezdett, Eleanor pedig mosolyogva forgatta szemeit.
- Komolyan mondtam Harold! Tíz évvel idősebb vagy, ő csak egy fiatal kamasz lány. Nem fogom hagyni, hogy kihasználd - nézek ismét a göndörre, akivel egykor én is együtt voltam. Furcsa egy életünk van.
- Megígérem, hogy nem fogom kihasználni - néz rám elkomolyodva én pedig helyeslően bólintok.
- Nem zavar a kora? - kérdi Eleanor, mire Harry megrázza a fejét.
- Fiatal, de nem egészen úgy viselkedik, mint egy tizennégy éves lány. Komolyabb. Ahogyan az is, amit érzek iránta.
- Louis tőled is valami hasonló romantikus szöveget várok, hogy meggyőzz - nézek felvont szemöldökkel, összefont karokkal Louisra.
- Hát, izé. Szeretem - néz rám kiskutya szemekkel, de én ugyanúgy nézek rá. - Hülye voltam és rajta vezettem le az idegességem - sóhajt hajába túrva. - Nem fordul elő többet - néz mélyen szemeimbe, mire én halványan elmosolyodva bólintok.
- Ajánlom is.

II.évad 12.rész - Egy Nagy Nap

Hey People!:)

Meghoztam a 12.részt. A vége kissé összecsapott lett, de biztos vagyok benne, hogy örülni fogtok azért. :)

Majd jelentkezem ;)
U.i.:Kettő új folyamatos szereplő is lesz. Az egyiket "Mesi" néven lesz.Tudom, hogy az Emese magyar név így a becézése -Mesi- is az, de egy barátnőm kedvéért írtam az ő nevét, és választotta, hogy ki alakítsa azt a karaktert. 

Puszii

A rész zenéje: 

Tez Cadey - Seve

https://www.youtube.com/watch?v=MDt1Ed_Qwlo

NiSzi xx

- Elvesztettem a fonalat - sóhajt fel Liam. - Akkor szent a béke? - néz felvont szemöldökkel jobban inkább rám, mint sem a mellettem ülő Zaynre. Csak szemeimet forgatom, így Zaynre néz kérdőn.
- Amikor megjön, és rögtön megcsókol, majd utána alig szólal meg valahogy én is elvesztem a fonalat - sóhajt.
- Szerinted nem haragszom, amikor felbontod az eljegyzést? Szerinted nem érzem magam megalázva, megbántva? Te mit éreztél, amikor szakítottam veled, hm? Pedig az csak egy rohadt szakítás volt, nem eljegyzés! - igen, valahogy egészen eddig bírtam magamban tartani a dolgokat. Egyszerűen eddig tűrtem. Valóban idejöttem és csókkal köszöntöttem rögtön, de aztán nem tudtam mit mondani. Magam alatt vagyok.
- Azt hiszem nekünk eddig kellett itt lennünk - suttogja Shopia Liamnek.
- Inkább hagyjam őket itt úgy, hogy bármelyik percben képesek lennének kinyírni egymást? - válaszol szintén suttogva Liam. Figyelmen kívül hagyva őket, nézek várakozóan Zaynre, aki akármilyen gyilkos tekintettel nézek rá, tűri. Bár, nem értem hogyan. Mások ennyi ideig nem tűrik, ő azonban még mindig egyenesen a szemembe néz.
- Elsietett dolognak érzem a házasságot - mondja halkan.
- Ez jutott volna eszedbe, mielőtt megkérted a kezem - fonom össze karjaim és fordulok el tőle. És ha kiderül, hogy állapotos vagyok? Azt is "elsietett dolognak" gondolja majd?
- Sajnálom! - suttogja. Liam érzékelhette, hogy már egészen biztosan nyugodtabbak vagyunk így magunkra hagyott, amiért hálás vagyok.
- Legalább ne az utolsó pillanatokba szólj! - mondom meggyötörtebb hangon. – Ebben a hónapban már a ruhát választottam volna. Nem olyan kellemes visszavonni az időpontot a helyre. Esetleg lenne még valami, amit el kéne mondanod? - kérdem, de nem nézek ismét rá.
- Ní! - guggol le elém - Sajnálom, oké?
- Oké - sóhajtok meggörnyedt háttal nézve rá. - Rosszul esett, de nem haragszom.
- Jóvá teszem - simítja kezét az enyémre.
- Nem kell - forgatom szemeimet. - Sora?
- Niyával és Nathal intézik az esküvő utolsó simításait. Eleanor nem sokára ide hozza, hogy elkészülhessen ő is.
- Rendben - bólintok. - Megyek én is elkészülni - hajolok kissé előrébb így csókot adva Zaynnek.
- Csini legyél - suttogja, majd nyakamat kissé megharapja. Elnevetem magam és érzem, ahogyan ő is belemosolyog a nyakamba.

- Teljesítettem a kérésed? - állok Zayn elé egyik kezemet csípőmre rakva, míg másikba a retikülömet fogom. Zayn lassan fordul el szendvicsétől felém, de amikor rám néz, mosolyogva mér végig.
- Teljes mértében - von magához egy csókra. Nem vagyok teljesen biztos ebben a ruhában, de már nem lehet változtatni. Tény és való, hogy tényleg nagyon szép ez a bordó ruha, de túlságosan kiadja a...Mindenem. A hasam már kezd növekedni, ami nem csoda, ha már a harmadik hónapban vagyok. De nem csak a hasam, hanem mindenem is nagyobb. Például a csípőm egy kicsivel. Mindez nem érdekelne, annyira, ha Zayn tudná a terhességem.
- Teljesen komolyan ezt a ruhát kell felvenned? - szól Eleanor az ajtóból felvont szemöldökkel végig mutatva egyik kezével rajtam.
- Nincs más választásom - tárom szét karjaim elhúzott szájjal.
- Miért nem jó ez a ruha? - ráncolja homlokát Zayn.
- Ráncos leszel, ne csináld ezt - bök Zayn homlokára Eleanor ahogy elmegy mellettünk. Az ő ruhája pár árnyalattal világosabb és sokkal rövidebb volt, de lényegében olyan, mint az enyém. Csak, hogy ő nem terhes.
- Hol a lányom? - kérdem elnézve Zayn mellett El-re.
- Az emeletre szaladt, ahogy a házba értünk - vonja meg vállát.
- Megkeresem - sóhajtok majd Zayn arcára adva puszit sietek az emeletre. Benéztem a fiúk szobájában, amik egyébként majd nem mindegyik üres volt ugyanis a házban csak Liam, Sophia, Louis, Zayn, Eleanor, Sora és én tartózkodtunk. Eleanor és Louis egy házban, na, erre kíváncsi leszek mi lesz a vége.
 Álmomban sem gondoltam volna, hogy Sorát majd Liam szobájában találom meg, amint Sophia éppen a haját csinálja.
- Anyuci, nézd Sophia mélyen gyönyörű nyakláncot adott - néz rám csillogó szemeivel Sora és nyakában lógó nyakláncára mutat.
- Tényleg nagyon gyönyörű - guggolok le Sora elé mosolyogva, majd hálásan nézek Soph-ra. - Megköszönted neki, kicsim? - nézek ismét lányomra, aki csak nagyokat bólogat. Felállok és végig simítok ruhámon, hogy még véletlen se gyűrődjön meg.
- Gyönyörű ez a ruha - mér végig Soph majd végül jelentőség teljesen néz fel szemeimbe.
- Köszönöm! - mondom kissé bátortalanul. Nem tetszik nekem ez a tekintet, ahogyan végig nézett.
- De egy gömbölyödő pocakra azt hiszem, lassan már kényelmetlenek lesznek az ilyen ruhák - a végén elmosolyodva várja reakcióm, míg én lefehéredve állok előtte.
- Ugyan Ní - int le kuncogva. - Ismerlek már mióta. Teljesen egyértelmű, hogy észrevettem - legyint egyet. Várjunk csak, ő most azt mondta, hogy "ismerlek már mióta"? Tisztán hallottam, hogy így volt. - Tudom, hogy valami ütős terven agyaltál, hogy miként döbbenthetnél rá engem, hogy nem most látjuk egymást először mióta Liam barátnője vagyok, de ismersz - von vállat. - Én is szeretem a terveket - kacsint és kimegy a szobából. - Soraya gyere, megkeressük a ruhádat és segítünk anyunak abban, hogy csinos legyél - szól vissza az ajtóból mosolyogva lányomra. Sora kérdőn néz rám, én pedig csak mosolyogva bólintok neki így ő már szaladt is.
  Tehát Sophia tudta végig, hogy ismerjük egymást. Vagyis azt hiszem végig. Na, meg persze azt is tudta, hogy egy terven agyalok. Persze, hogy tudta, ez nevetséges, hogyne tudta volna. Felnevetek szánalmasságomon, hogy azt hittem majd pont őt sikerül átvernem, és inkább lemegyek Eleanorhoz és Zaynhez.
- Mi ez a furcsa arckifejezés? - kérdi El, aki éppen bort tölt ki magának, otthon érezve magát.
- Mindegy - intek. - Neked viszont nem kéne ilyen hamar piálnod. Várj egy kicsit, legalább egy órát várj, míg elkezdődik ez az egész - elveszem tőle az üveg bort majd a pohárban lévő kis alkoholt is kiöntöm.
- Ez az utolsó ma, hogy elvetted tőlem a piát - tartja ujját fenyegetően, felvont szemöldökkel nézve rám.
- Igenis - kuncogok. Louis sétál le a lépcsőn kezében Sorával, akinek feje már vörös a nevetéstől, viszont Louis is kissé nevet. Ezt új látni mostanában. Mosolyogva figyeltem, ahogyan Louis valamit Soraya fülébe súg, és mind a ketten nevetni kezdenek. Eleanor nem mosolygott viszont szája neki is megrándult a visszafojtott mosolygástól.
- Te híztál - mondja Louis, amikor észrevesz minket.
- Te meg elkényezteted a lányom mindenki mással együtt. Könyörgöm, azért van lába, hogy azon menjen - emelem égnek szemeim.
- Akkor is híztál - von vállat.
- Te meg bunkó vagy.
- De legalább jól nézek ki.
- Meg a nagy...Úgy értem, ezzel nem értek egyet - javítom ki magam, amikor eszembe jut, hogy Sora előtt nem kéne káromkodni ilyen szinten.
- Csinosak vagytok ti is, de nálam nem néztek ki jobban - mosolyogva von, vállat majd fordul meg és megy a nappaliban ülő Zaynhez. Már csak Liamre és Sophiára várunk.
- Eddig ember számba se vett most pedig engem is belevett abba, hogy csinos vagyok. Haladunk - mondja El és felemeli boros poharát, amit fogalmam sincs honnan szerzett végül egy húzásra megissza.
- Hogy szereztél piát? - sóhajtok.
- Szépen és ügyesen - kacsint rám. Tölt magának még egy kicsit majd ő is a nappaliba megy.
- Én nem mutatkozom veled, ha részeg leszel még a szertartás előtt! - szólok, rá miközben utána megyek, Sora pedig már rég befutott a fiúkhoz.
- Nem leszek részeg, tudod, hogy bírom a piát - szem forgatva foglal helyet az egyik fotelban és meginná a borát, de Louis elveszi tőle és megissza ő.
- Köszöntem - emeli fel a már üres poharat, amit Eleanor csak csodálkozva figyel. Zayn mellé akarnék ülni, de ő az ölébe húz, és hátulról ölel át, kezeit pedig hasamon pihenteti
- Érdekes napnak nézünk elé - suttogja fülembe Zayn majd nyakamba puszil.

*** 

A szertartás gyönyörű volt, akár mondhatnám, hogy én is ilyet szeretnék, de az még nem most lesz. Pedig, ahogyan Zaynnel összenéztünk egyértelmű volt, hogy egyre gondolunk. Kicsit nagy port kavart, hogy Sisi King volt a koszorús lány, de már csak a fiúk miatt sem jöhettem paróka és maszk nélkül.
A szertartás után egy gyönyörű kert részbe ment mindenki. Én viszont haza mentem átöltözni. Igen, nos, ezután már nem Sisiként fogok megjelenni. A fiúk, vagyis csak Zayn úgy tudja, hogy azért mentem haza, mert nem voltam valami jól. Velem akart jönni, de csak marasztaltam, ami be is vált, hiszen maradt én pedig könnyedén eltudtam jönni. Ruhámat átcseréltem egy hasonló szabásúra, mint az előző ámde sokkal rövidebb és türkizkék ruhára. Sötét sminkemet lemostam és egy sokkal halványabbat tettem fel, hajamat pedig szoros copfba kötöttem. Sietve mentem vissza az esküvőre, annak reményében, hogy ez a hirtelen váltás nem kelt túl nagy feltűnést.
Mosolyogva mentem beljebb a kis kertbe és köszöntem néhány rokonnak. Igaz persze én most csak úgy vagyok itt, mint Peter mostohahúga vagyis Zayn így tudja. Elég rizikós, de ez van.
- Nina, de régen láttalak - int mosolyogva unokatestvérem, Zafira, aki nem túl meglepően a fiúk társaságában van. Az apja igen csak gazdag, befolyásos és ezt a lánya ki is használja, minél több hírességet maga köré gyűjti.
- Zaf, drágám! - mosolygok a nálam csupán két évvel fiatalabb lányra.
- Merre voltál, édesem? - fogja meg egyik kezem és arcomra nyom két puszit.
- Társaságom akadt - kacsintok rá csábos mosollyal, hogy mindenki azt higgye az előbb éppen egy sráccal flörtöltem. Bár, lehet a kacsintás miatt többre gondolnak, de hát számít ez
- A napokban kimegyek apám birtokára. Tarts velem édes. A srácok is jönnek - int mosolyogva a mögötte lévő fiúkra, akiknek tekintetükből észreveszem, hogy nem színpatikus nekik Zafina. - És hozhatod a kis barátnődet, mi is a neve? Elena? - hangjából lenézés sugárzik, mire én kissé dühösen nézek rá.
- Eleanor a neve - sziszegi szintén idegesen Louis. Zaf ránéz, de Lou-tól csak egy gyilkos pillantást kap. Miután Zaf rájön, hogy El nem csak az én barátnőm is, hanem a fiúké is egy kedvesebb hangsúlyra vált.
- Ohh, igen valóban. Bocsánat a tévedésért - mosolyog körbe bájosan. - Szóval édesem, majd gyertek - kacsint és megint két puszit adva elmegy.
- Csak nekem nem színpatikus? - néz körbe széttárt karokkal Sophia.
- Senki sem bírja. Még a saját húga is kijelentette, hogy egy nyávogós pláza cica - kuncogok az emlékre, Soph pedig elmosolyodik.
- Kedves, csak... - kezdi Harry, de nem tudja befejezni.
- Ugyan - intem le. - Biztos vagyok benne, hogy amíg beszélt végig a melleit bámultad.
- Ja - von, vállat majd leül az asztalukhoz. - Csatlakozol? - int a mellette lévő üres székre. Tudja, hogy az Sisi helye lenne, és azt is, hogy nem nagyon tudnék maradni velük, ha nem lenne indokom. Ez az indok pedig tökéletes. Bólintva ülök le és várom meg, míg a többiek is helyet foglalnak. A fiúkkal ugyanúgy beszélgetünk, mintha nem is lenne az  különbség, hogy éppen nincs rajtam a maszk és a paróka. Eleanor nem sokkal később csatlakozik hozzánk, vagyis egyenesen ledobja magát a neki foglalt székre, pezsgős pohárral a kezében, míg reményvesztetten néz körbe.
- A legtöbb lány olyan pláza cicák, hogy behalok - sóhajt fel.
- Vigasztaljon a tudat, hogy nem kell csak pár órát még itt lenni - mondja Zayn.
- A pasik meg vagy ostobák, vagy tipikus öltönyösek. Hogy lehetnek ilyen rokonaid? - néz rám a végén sóhajtva.
- Rokonok? - kérdi Sophia az értetlent tettetve.
- Távoli. Peter távoli rokonom - mosolygok rá. Éppen ezért nem akartam megjelenni újra, megint kezdődnek a hazudozások. - Próbálkoztál már a Spanyolországban élő pasiknál? Ott akadnak jók is - nézek ismét Eleanorra. Mosolyt erőltetve magára bólint, és már siet is el.
- Minek adsz neki tanácsokat, hogy kiknél próbálkozzon? - néz rám idegesen Louis. - Nem mintha érdekelne - motyogja elfordított fejjel.
- Most mit féltékenykedsz? - kérdem én is kissé idegesen. Ő adta a lovat Eleanor alá, hogy végül a lány mondja ki azt, hogy vége. Ha vissza akarja kapni őt, tegyen érte.
- Egyáltalán nem vagyok féltékeny - néz a szemeimbe mélyen.
- És még a szemembe is hazudsz - mosolygok rá gúnyosan. Annyira felidegesített, hogy észre se vettem a mellettem ülő Zayn kezét ami, megnyugtatóan simogatja combom. Kissé ledöbbenek, de végül rendezem arcvonásaimat és megpróbálom lefejtegetni kezét a lábamról, de ő csak összefűzi ujjainkat. Óvatosan húzom el tőle és válaszolok a Niall által feltett kérdésnek.

- Kezdek idegrohamot kapni - rázza fejét Sophia.
- Miért? - kérdem még egy kis sütit tömve magamba.
- Annyi itt az ostoba ember - jelenti ki, én pedig felnevetek.
- Ez így szokott lenni, ha a család előkerül.
- Nem úgy értem. Még a srácok sem az én kategóriáim - rázza a fejét.
- Ismerlek, tudom mennyire zavaró néha. De máshol, más körülmények között nőttünk fel mind a ketten. Nem haragudhatunk rájuk, mert nekik jobb volt néhány dolog - mondom halkan.
- Tudom - motyogja sóhajtva. - Szóval...hogy tervezted, hogy majd a kis csaj apjának a birtokára mentek? Zayn nyilván Sisit is szeretné vinni, és téged hívtak kedvesem nem Sisit.
- Hirtelen haza kell utaznom anyuhoz - vonok vállat. - Elfogadható indok, nem?
- Tökéletes - bólint, majd feláll és engem is felhúz, majd a táncoló emberek közé vezet. Önfeledten boldogan táncolok, régen voltam ilyen felszabadult. Nem volt szükségem alkoholra, amit mellesleg nem is ihatok, végre igazán jól éreztem magam. Pedig ha belegondolok, hogy nekem egyhamar ilyen esküvőm nem lesz rosszul kéne éreznem magam, de nem most, nem ma este.
- Régen láttalak kincsem! - suttogja fülembe egy mély hang, ahogyan táncolok, ő pedig csípőm öleli.
- Mit csinálsz itt? - ugrok ki karjai közül, vele szembe állva.
- Csak eljöttem megnézni ezt a csodás esküvőt. Mellesleg kísérő vagyok - int mosolyogva Zafira felé.
- Te mocsok! - sziszegem összeszűkített szemekkel. - Ne merészelj a közelembe jönni! - mondom, majd elmegyek mellette, de mikor meghallom, mit mond, megtorpanok.
- Nem is te vagy a célpontom. A kis Soraya igazán tüneményes kislány - Minden akaraterőmet össze kell szednem, hogy erre nem mondva semmit menjek az asztalunkhoz, hiszen látom, hogy Sora ott van az apjával biztonságban. Ő csak hazudik, Zayn végig Sorával volt, minden egyes mozdulatára figyelt.
- Hazudsz Christopher, mint mindig - fordulok hátra félig majd sietve az asztalhoz megyek. Zayn furcsán méregetett, de nem szólt semmit, Louis pedig próbálta felvenni velem a szemkontaktust csakúgy, mint Harry is. De egyikük szemébe se néztem viszont még egy kis pezsgő annál jobban csábított. Viszont tudom, hogy nem ihatok.
Harry jó ideig figyelt engem, látszódott rajta, hogy aggódik viszont inkább nem szólt hozzám. Niall egy lánnyal volt, akit végül nekünk is bemutatott. Mostanában vele randizgat, boldognak tűnik mellette. A lánynak, vagyis Mesinek hasonló barna szeme van, mint Sorának, és kissé göndör, barna haja. Niall nem sokat mesélt még róla, de biztos vagyok benne, hogy nem csak én akarom majd kifaggatni őt az esküvő után. Liam amikor nem Sophiával volt, akkor próbálta visszafogni a fiúkat, hogy kevesebbet igyanak, Soph pedig velem volt máskor. Louis volt a legviccesebb és egyben legfurább. Végig szemmel tartotta Eleanort és akárkinek egy olyan mozdulata volt felé, ökölbe szorította kezeit, vagy már éppen mozdult, hogy lehámozza a lányról a fiút, de végül még sem tette meg. Eleanor pedig mindezekből semennyit sem vett észre. Zayn végig Sorával volt, de aztán Nath elvitte a kislányt, mondván dicsekedjen vele a rokonoknál. Így hát ezért van, hogy Zaynnek sikerült rávennie engem, hogy táncoljak.
- Nem tudok táncolni - hazudtam miközben vállaira téve kezem dülöngélünk.

- Miért, te ezt amúgy annak nevezed? - kérdi csábos mosolyát megengedve felém. Szemei megcsillantak a következő percben pedig csak egyik kezemnél fogva pörget meg, végül pedig háttal vagyok neki. Csodálkozva nevetek fel és nézek rá hátra, míg ő csak mosolyog. Állát vállamon támasztja meg, és így dülöngélünk tovább. Kezei lecsúsznak az enyéimtől, hasamnál fog tovább. Kezeimet övéire teszem, lehunyt szemekkel döntöm fejemet az ő fejének.
- Már nő a pocakod - suttogja, mire kipattannak szemeim és abba hagyom az álmodozást.
- Tessék?
- Legutóbb beszéltük, hogy terhes vagy. Már nő a pocakod - magyarázza nyugodtan.
- Igen, valóban - motyogom.
- Miért lettél ideges? - suttogja fülembe, amitől önkéntelenül is kicsúszik számon egy sóhaj.
- Nem vagyok ideges - összeszedve magam válaszolok.
- Lekérhetem? - hallok meg egy hangot és gyorsan kapom fejem arra. Nem mutatok semmiféle érzelmet, amikor apámat látom meg. Zayn kérdőn néz rám, mire én csak egy halvány mosollyal bólintok.
- Biztos vagyok benne, ha tudná az igazat nem engedett volna ilyen könnyen - szólal, meg George, mikor Zayn hallótávolságon kívül van, ő pedig már derekamat fogja. Megjegyzésére nem szólok, semmit csupán feje mellett nézek el.
- Miért vagy itt? - nézek rá felvont szemöldökkel.
- A fiam esküvője, itt lehetek - von vállat.
- Úgy értem a városban miért vagy? Hiszen évekig Franciaországba éltél.
- Tájékozott vagy - bólint elismerően, én pedig vállat vonok. - Hányadik hónapban is vagy? - tér el egy másik témára.
- Harmadik - motyogom. - Tájékozott vagy - mondom gúnyosan mosolyogva. Megforgatja szemeit, de nem mond semmit.
- Ellenben a vőlegényeddel, én az vagyok.
- Nem a vőlegényem - hajtom le fejemet.
- Tévedett, ezt ő is tudja. Ahogyan minden mást is tud, hisz nem véletlenül figyeli minden mozdulatomat most is - eddig lehajtott fejemet most felé kapom és értetlenül összevont szemöldökkel nézek rá. - Nem hülye ez a fiú, kislányom. Nem vak. Hiába tetteti annak magát, nem az. Lehet még magának sem vallotta be az igazat, de tudat alatt mindent tud - néz mélyen ugyanolyan kék szemeimbe, mint az övéi
- Nem. Nem tud, semmit és ez jobb is így - mondom határozottan, majd leengedem karjaim róla így ő is elenged. Asztalunk felé sétálok, amíg Zaf meg nem állít.
- Hogy szedted te fel ezt a híres fiú bandát? - fonja össze karjait maga előtt és csak, hogy játszhassa, magát mosolyt erőltet magára.
- Eleanor által - mosolygok rá erőltetetten én is.
- Hmm, csak a rokonom vagy - kacsint, és már megy is tovább. Megforgatom szemeimet és inkább leülök Louis mellé, aki még mindig Eleanort nézi.
- Meddig fogsz csak itt ülni és bámulni, ahelyett, hogy odamennél és kibékülnétek? - kérdem sóhajtva.
- Nem érdekel, mit mondasz - válaszol, és még tölt magának pezsgőt.
- Ahogy akarod - vonok vállat, majd körül nézek a helységen. A legtöbben süteményeket esznek, alkoholt isznak, vagy éppen táncolnak. Nem sokan vannak, akik az asztaluknál ülnek.
- Nina, gyere - biccent fejével egy kicsit Zayn, kedvesen mosolyogva. Viszonozva gesztusát állok fel és követem, míg ő egy kicsit eldugottabb részre vezet, ami mégis gyönyörűen ki volt világítva így este a sötétbe.
- Miért hoztál ide? - kérdem, mikor már percek múltán sem szól semmit. Leül a fűbe, felhúzza térdeit és azokra támaszkodva mered maga elé.
- Zayn - szólítom meg halkan, majd leülök mellé. Kezdek aggódni érte. Mikor mellé ülök, rám néz. - Miért hoztál ide? - kérdem ismét.
- Nem tudom, fogalmam sincs. Én csak... - nem fojtatja, megint elkezd maga elé meredni és gondolkozni. Bár tudnám, min gondolkozhat ennyire. - Még érzek irántad valamit - suttogja, bennem pedig megakad a levegő. Képtelen vagyok erre válaszolni. Lehetetlen, hogy erre bármit mondanom keljen. Örülök, egyben aggódok emiatt. De válaszolni még se tudtam. Pedig ez volt a tökéletes lehetőség. A tökéletes pillanat. A tökéletes pillanat, hogy megtudjon mindent. Kezdve azzal, hogy ki vagyok, az öt évvel ezelőtti dolgokat, Sorát és azt, hogy terhes vagyok, ami úgyis nem sokára ki fog derülni, hiszen tényleg látszik már a hasamon. De nem. Én helyette csak elszaladtam. Egyenesen be, egy teljesen másik társaságba.
- Nina! - ugrik nyakamba Zaf húga, Nerea.
- Rea! - ölelem magamhoz mosolyogva a kamasz lányt. - Hiányoztál húgi!
- Te is nekem nővérkém! - puszilja meg arcom, majd elhúz a pulthoz, ahol italok vannak. Rea könnyedén ugrik a pult mögé és mosolyogva kérdi, hogy mit kérek.
- Rád bízom, de ne legyen benne alkohol - mosolygok, mire ő már készíti is. Van tehetsége hozzá, hiába csupán csak tizennégy éves.
- Na, és hogy vagy? Zayn? - vonogatja a szemöldökét.
- Barátnője van, Rea - csóválom fejemet, de ő csak vállat von.
- A mi családunkban ez mióta probléma? Tudtommal Natalie is Zayn barátnője volt valamikor, most meg Peter felesége - Igaza van, a mi családunknál sosem volt probléma, ha valakinek volt már valakije. Megszerezzük magunknak, amit akarunk. De az a baj, hogy nem csak Én szereztem meg Zaynt, hanem Sisi is.
- Ez bonyolult - mosolygok rá keserűen.
- Vagy csak kerülöd a nyilvánvalót - forgatja szemeit. - Tudod nyílt titok, hogy terhes vagy - hajol közelebb és suttogja. Döbbenten nézek rá, Rea pedig vadul bólogat. - Az egész család erről beszél, igazán jó kis pletyka Katherina után. Hiszen te maga a megtestesült ártatlanság voltál eddig - vigyora nagyobb lett. Persze, hisz eddig ő volt jobban a fekete bárány a vadságával, most pedig én. Még ha tudnák az igazat, még milyen fekete bárány lennék. A családunk jobban szereti a minta család gondolatát, habár nem vagyunk ilyenek.
- Hát ez szuper - mosolygok keserűen.
- Nyugi, nem sokára más lesz - von vállat Rea. - Zayn téged néz. Már percek óta - néz el mosolyogva vállam felett.
- Szuper - sóhajtok. - Szerinted mikor lesz vége?
- Az esküvőnek? Nem tudom, órák kérdése. De te leléphetsz azzal az indokkal, hogy Sorát haza kell vinni.
- Ez igaz, köszi, az ötletet - mosolygok rá majd egy puszit adva arcára és megölelve őt megyek Sorához.
- Fáradt vagy Picur? - guggolok le a széken ülő kislányhoz. Álmos tekintettel néz rám és bólint egy nagyot. - Gyere, menjünk haza aludni - veszem fel ölembe majd Zaynhez megyek. - Fáradt, haza viszem, ha nem probléma. Sisi otthon van, nem? - kérdem, eljátszva mintha nekem az égvilágon semmi közöm nem lenne Sorához.
- De - bólint kissé döbbent arccal.
- Akkor, szia - mondom és elindulok ki Sorával. - Jól érezted magad Kicsim? - adok, puszit arcára mikor beültetem a hátsó ülésre Sorát. Nem válaszol csak fáradtan bólint kicsit mosolyogva.

   Haza mentünk vagyis Zayn lakására, ahol miután Sorát lefektettem elpakoltam mindent. Amikor legutóbb elmentem kicsit nagy rumlit hagytam magam után a sietségben. Eleanor írta az üzenetet két órával később, hogy Zayn elindult haza így a konyhába mentem és csináltam egy forró csokit, amíg vártam rá. Mikor leültem a kanapéra a tévét kapcsolgatva, akkor jött meg Zayn is.
- Szia, Baby - ölel magához, mikor leül mellém és magához húz.
- Szia Zaynie. - kuncogok. Bele puszil nyakamba, amitől remegés fut át rajtam ő pedig ezt észrevéve halkan nevet. - Milyen volt?
- Nélküled rosszabb. - sóhajt közbe elveszi italomat és beleiszik.
- Te kis hazudós - kötekedek nevetve.
- Az nem az én posztom - forgatja szemeit nevetve. Hirtelen elkomolyodva kulcsolja kezeit hasamra. - Te jól vagy? Nem voltál rosszul miután haza jöttél? Ugye minden rendben? - kérdi féltően, amin csak halkan nevetek, olyan aranyos.
- A lehető legjobban vagyok.

- Nina édesem - köszön mosollyal arcán Zaf jó pár méterrel arrébb.
- Valaki nyírja ki - motyogom, majd műmosollyal arcomon sietek Zaf elé. - Zaf drágám! - adok arcára két puszit. Zaf ahogy észre veszi a fiúkat nekik is köszön, majd megerőltetve magát Eleanorhoz is menne köszönteni, de barátnőm gúnyosan mosolyogva fonja össze karjait.
- Ugyan Zafira. Köztudott, hogy utálsz és ez viszonzott. Ne játszd el, hogy örülsz nekem. Csak azért tűrsz meg, mert híres vagyok, és Nina barátnője vagyok - Zaf leesett állal néz, rá végül összeszedi magát és megfordul nem foglalkozva Eleanorral. A fiúk mosolyogva figyelték a jelenetet, majd Zaf körbe vezetett minket.
- Szóval, ki akar lovagolni? - néz ránk Zaf. - Nina a lovad még mindig meg van nálunk - néz rám, de én csak keserűen mosolyogva rázom a fejem.
- Ninának jobb lenne, ha nem lovagolna - szólal meg Zayn most először, hogy itt vagyunk.
- Oh, hát persze, elnézést. Elfelejtettem, hogy Ninát felcsinálták - mondja kissé gúnyosan.
- Szeretnéd, hogy anyuéknak elmondjak én is egy-két dolgot? Még egy ilyen és akár ki is pakolhatnak a házból - szólal meg Zaf háta mögül Rea, aki egy fekete lovon ül. Mint valami megmentő, ráadásul lóháton is van. Zaf erre nem reagál semmit, de feje vészesen vörösödni kezd.
- Szóval ki akar lovagolni? - néz a többiekre mosolyogva Rea.
- Kit tisztelhetünk a hölgy társaságában? - kérdi Harry, miközben lesegíti Reát a lóról.
- Nerea Vega - nyújtja felé kezét Rea, amire Harry egy puszit ad. - Te pedig Harry Styles - mosolyog bájosan Rea. Ismerem ezt a nézést.
- Örülök a találkozásnak Nerea - néz mélyen szemeibe Harry.
- Styles tűnés a kamasz unokatesómtól! - szólok, közbe mielőtt még kialakulna közöttük valami. Harry huszonöt éves. Tizenegy évvel idősebb Reánál, azért ez sok.
- Megmutatom a lovakat - mondja mosolyogva Rea majd lovát magával véve megy az istálló felé. Csupán azért hagyta figyelmen kívül, amit mondtam, mert ahogyan ment bevetett mindent, hogy mind az öt fiú nyál csorgatva nézzen utána. Kár volt minden ilyesmire megtanítanom.
- Kisasszony fogd vissza magad! - szólok utána anyáskodóan.
- Hagyd már - kuncog Eleanor. - Mintha te ennyi idősen nem ezt tetted volna.
- De az én voltam! Én több mindent megéltem akkor már, mint ő - nézek féltően Rea után.
- Törődj bele, hogy ő ugyan olyan, mint te voltál anno - von vállat El, majd Rea után fut. 

- Te is látod, amit én? - kérdi Zayn követve példámat és ő is fel ül a fa kerítésre miközben a többieket nézzük.
- Mire gondolsz?
- A kialakuló kapcsolatokra.
- Abból kettőt is látok - legyintek. - Louis le sem veszi Elről a szemét. Nem hiába, a lovaglás általában szexi a pasiknak. Eleanor meg élvezi, amit szépen betanítottam neki már mióta. A másik meg Rea és Harry, ami nagyon nem tetszik - rázom a fejem rosszallóan.
- Miért, hány éves Rea?
- Tizennégy. Tíz év túl sok - rázom fejemet ismét.
- Hagyd őket. Lehet nem is lesz, semmi csak most elvannak, lehet, szerelmesek lesznek egymásba. Békén kell őket hagyni, ha bele szólsz, csak jobban akarják majd. Tudod a tiltott gyümölcs, mindig édesebb - von vállat.
- Igazad van - sóhajtok majd arcára nézek. Nagy a késztetés, hogy hozzá bújjak, de ezt jelenleg nem tehetem meg.
- Ki kér enni? - kérdi hirtelen Rea. Természetesen mindenki éhes volt így bementünk a házba enni. Rea és én össze kreáltunk, egy egyszerű ételt és szokásunkhoz híven ez is spanyol étel.
- Tetszik Harry - suttogja Rea megdörzsölve arcát.
- Gondoltam - sóhajtok bólintva.
- Úgy értem, kezdem megszeretni.
- Igen, ezt is sejtettem - bólintok ismét.
- Mit csináljak?
- Beszéljetek meg egy másik időpontot, amikor csak ketten is találkoztok.
- De túl idős hozzám - néz rám kissé elgyötörten.
- Nem olyan idős, csak még te vagy a nagyon fiatal. Úgy értem pár év múlva ez már nem lesz olyan sok. De ismerem Harryt, és ha igazán kedvel, akkor minden rendben lesz. Csak kérlek, ne feküdj le vele rögtön - teszem kezemet az ő kezére, miközben ő bólogatni kezd.
- Nem fogok.
- Na, gyere, etessük meg ezeket - mosolygok, amitől ő is elmosolyodik. A fiúknak, mint mindig most is nagyon ízlik az étel. Louis sokáig nézte Eleanort most is, ami szerintem már Eleanornak is feltűnt, mivel kényelmetlenül kezdett el fészkelődni. Nem értem miért figyelte Eleanor minden egyes mozdulatát.
- Elmondanád, miért bámulsz ennyire? - fordul hirtelen Lou felé El, idegesen.
- Csak - von vállat hanyagul Lou.
- Csak? - kérdez vissza lesajnálóan Eleanor. - Ez nem válasz! - néz továbbra is a mellette ülő fiúra Eleanor.
- Miért ne nézhetnélek?
- Mert zavar - túr hajába Eleanor.
- Választ akarsz? - kérdi felvont szemöldökkel, mire El bólint. Louis felé hajol és szája sarkába ad egy gyors puszit. Eleanor elsőnek ledöbben, de végül reagál. Lou ölébe ül, és úgy csókolja meg miközben a fiú hajába túr.
- Szeretlek Eleanor - suttogta Louis mikor elváltak egymástól.
- Szeretlek Lou.

Díj /6-7/

Most nem résszel jöttem, de már az is alakulóban van. ;) 

Két díjat is kaptam, illetve egy újabb fajtát amit kicsit később fogok kitenni.
Pussz
NiSzi xx

I.

Először is szeretném megköszönni Vanessának a díjat a Kényszer c. blogjáról! <3

Szabályok:

- Írd le, hogy kitől kaptad.

- Írj magadról 10 dolgot

- Válaszolj 10 kérdésre

- Tegyél fel 10 kérdést

- Küld tovább 10 embernek

Magamról 10 dolog:

1. Kedvenc színem a fekete, bár sokan ezt elég betegnek gondolják.
2. Körülbelül 40-55 blogot ismerek ennek 95%-a One Direction ff.
3. Van egy zöld karkötőm, csak egy sima lánc viszont már majd nem egy éve megvan és sosem veszem le. Csak mostanában sűrűn hagyom el, mint pl most sem tudom hol van.
4. A kihúzott szem és szempilla spirálos szempilla nálam alap, a feketére festett körömmel együtt.
5. Váll alatt kb 5 cm-rel ér a hajam.
6. Nem bízok nagyon az embereben mostanában. Sok emberben elvesztettem a bizalmam.

7. ÚjKedvenc dalom ÉJB Alexa - Bang Bang c. dala. 

8. Apum pár hete végleg haza jött Németországból ahol eddig dolgozott, ezért is olyan furák a napjaim..
9. Totálisan nem értem a fizikát.
10. Álmom, hogy kijussak legalább egyszer Spanyolországnak egy olyan részére ahol nem csak a szépet és a jót látom, hanem az emberek igazi arcát, életét is.


Válaszaim Vanessa kérdéseire:
1. Mikor kezdtél blogolni?
Kettő éve, lassan három.
2. Mi a kedvenc blogod?

A Stole My Heart c. blog. Nem rég találtam rá, de számomra megunhatatlan. 

3. A sorozatokat vagy az egy részes könyveket szereted jobban?
Igazából ez történettől is függ. Pl a Végzet Ereklyéi sorozatot, vagy a Szent Johanna Gimit imádom, csakúgy, mint a Vámpírnaplókat is. De a Felejtés Édes Íze, vagy éppen a Ha eza mennyország kérem vissza a pénzem, illetve a Bábel is fantasztikus könyvek.

4. Ha tehetnéd, milyen cselekedetedet változtatnád meg?
Úgy érted, amit egyszer megtettem és bánom? Ez egyszerű és fájdalmas /számomra/.
Június 3.-án a szülinapomon. Azt a délutánt változtatnám meg, ha akkor máshogy tettem volna a dolgokat, most még mindig együtt lennénk azzal a fiúval akit akkor annyira szerettem és aki iránt még most is érzek valamicske szerelmet..
5. Van testvéred?
Igen, van. A legidősebb féltestvér, utána pedig édes testvéreim vannak, három nagyobb. Legkisebb vagyok ;)
6. Ha mindent megtehetnél, mit csinálnál?
Először is befizetnék a legközelebbi edzőterembe.
A második pedig, hogy előre meglegyen az a pénz amit egyetemen majd a fotográfia szakra kell befizetnem, mivel elég drága.
A harmadik pedig, hogy utazhassak minden felé, bármikor. 

7. A múltban történt olyan, ahova visszamennél?
A napokba pont beszéltük ezt barátnőmmel, hogy Május 10.-ére visszamennénk. Ő is és én is akkor jöttünk össze a volt fiúinkkal. Ő még mindig szereti a srácot, nekem pedig egyszerűen hiányzik az a csodás nap.
8. Kutya vs. macska?
Mind kettő van, de jobban macskás vagyok, mivel az nyugodtabb állat, de mégis jelenleg jobban szeretem Málnát a kutyánkat. :3
9. Hol laknál legszívesebben a világon?
Teljesen mindegy csak város legyen.
10. Mi szeretnél lenni? Mi az "álommunkád"?
Fotós szeretnék lenni.

10 kérdésem:
1. Hány éves vagy?
2. Top 10 kedvenc zenéd?/Tudod azt mondják, hogy a zene stílusod mindent elmond rólad ;) /
3.Milyen színű szemed van?
4. Hány blogot vezetsz?
5. Írsz naplót vagy hasonlót?Ha igen, jobban miért? Fájdalmak, vagy örömök leírása miatt vagy egyszerűen csak úgy?
6. Top 5 könyv amit szeretsz?
7. Város vs. Falu?
8. Mi az ami már természetes dolog nálad? Pl, mindig rajtad van az egyik karkötő, vagy az egyik nyaklánc állandó, illetve, mindig ugyanúgy sminkeled magad és lehetetlenség hogy smink nélkül lépj ki bárki elé. Vagy a körmöd színe. /Ezek az én példáim mondjuk/
9. Van testvéred?Ha igen mennyi?
10. Ha lehetne 5 kívánságod mi lenne az?


Akiknek küldöm:

1. Do_Payne - Stole My Heart
2. Lena T. Mittson - Elfeledett balettcipők
3. Esmee H. - Fatal Attraction - Végzetes vonzerő
4. Shattered Angel - Love at first sight
5. Eva H. és Esmee H. - Never Die - A halhatatlan

Sajnos, nem olvasok állandóan folytatódó blogot, inkább befejezetteket így csak ennyit tudtam ehhez összeszedni.


II.
Szeretném megköszönni a másik díjat Cherry-től a My pack c. blogjáról!

Szabályok:

- Írd le, hogy kitől kaptad.
- Írj magadról 10 dolgot

- Válaszolj 10 kérdésre

- Tegyél fel 10 kérdést

- Küld tovább 10 embernek

Magamról 10 dolog:
1. Őszintén már nem tudok ennyit, az előbb már mindent leírtam amit csak tudtam kb. 

2. Tervezek egy kis meglepit vagy a blog 3.évadja végére, ami egyet jelent a történet befejeztével, vagy a 2.évad végére. Még nem tudom.
3. Februárban lesz 1 éves a blog.
4. Göndör a hajam.
5. Ha idősebb leszek karika orr és/vagy száj piercinget szeretnék, még pár lyukat a fülembe és valamilyen kicsi tetoválást

6. Legjobb barátnőm a nálam 11 évvel idősebb nővérem.
7. A családom vagy imádja a drámákat, vagy csak nem teljesen épek. xdd
8. Fogszabályzós vagyok és őszintén megvallva szeretem, sőt szerintem jól áll.
9. Vásárláskor kényes vagyok a ruha anyagára, de nagyon.
10. Nagyon kényes vagyok a szagokra,illatokra.

Válaszom a 10 kérdésre:
1. Menyben szolgálni, vagy pokolban uralkodni?
Hmm, érdekes kérdés...Biztos az utóbbit választanám, de ismerve magam megunnám majd az elsőt választanám, még is kíváncsi lennék milyen lehet.
2. Van olyan film amire azt mondod, hogy ez egy jó könyvadaptáció lett?
Hát van pár, de olyan ami minden feltétel nélkül tetszett volna, olyan nincs. 
3. Melyik az, és miért?
A Twilight pl tetszett, de van még pár, most csak ez jutott eszembe.
4.Szereted a Kpop-ot?
Nem nagyon. 
5. Kóstoltad már a narancs lekvárt?
Nem, de most hogy így eszembe jutott szívesen megkóstolnám. :3
6. Melyik ország konyhája a kedvenced? 
Teljesen egyértelműen a spanyol. 
7. Milyennek képzeled el a poklot? 
Így komolyabban még nem gondolkoztam rajta. Ezt így komolyabban nem is tudnám megfogalmazni.
8. Kedvenc sorozatod?
The Vampire Diaries, Pretty Little Liars *-*9. Kedvenc nyelved? 
Spanyol, olasz. 
10. Ha egyetlen dolgot változtathatnál a világban, mi lenne az? 
Huhh, nem tudom, van egy pár dolog. 

10 kérdésem:
1.Van legjobb barátod/barátnőd?
2. Mit gondolsz azokról, akik esetleg hogy is mondjam önmagukat bántják? /magyarul vagdossák magukat/
3. Top 10 kedvenc zene?
4. Top 5 kedvenc filmed?
5. Mesélj el egy pillanatot ami eddig a legboldogabb pillanatod volt az életedbe. 
6. Szerinted milyen ha valakinek fogszabályzója van?
7. Tél vagy nyár?
8. Mi a kedvenc országod, kultúrád?
9. Ország ahova szívesen eljutnál?
10. Fiú vagy lány barátság inkább? 


Akiknek tovább küldöm:
1. Kira - Fake Love
2. Szandra - Find that girl
3.Herczeg Barbara - Bűntudat
4. Jesse Styles - Out of Bounds
5. Eva H. - Kis Dolgok

II.évad 11.rész - Felbukkanás

 Sziasztok Drágák!

Meghoztam kicsit sok idő után a kövi részt. 

Remélem mindenkinek tetszeni fog, nem is mondanék többet. 

Komikat várom! ;)

Puszii 

A rész zenéje:

Selena Gomez - Same Old Love

https://www.youtube.com/watch?v=9h30Bx4Klxg

NiSzi xx

- Szóval, miért nincs rajtad a gyűrű? - várom továbbra is válaszát, amikor nem válaszol már jó ideje, de most sem szólal meg. - Louis? - fordulok egyre ingerültebben a másik fél felé. De ő is csak elfordítja fejét másfelé, nem törődve kérdésemmel.
- Elnézést - motyogja Eleanor elcsukló hangon és kirohan a házból.
- Nagyon ajánlom, hogy ez ne a te hibád legyen! - szólok Louisnak, majd barátnőm után szaladok. De mire kiérek már eltűnt a kocsijával együtt. Sejtem hova mehetett így én is kocsimba szállok és elindulok. Csak áldani tudom az eget, hogy a kocsiban mindig tartok egy pót kulcsot.
Ha Louis és Eleanor szét mentek az borzalmas lenne, mindenki számára. Hiszen ők az a pár, akik a legtöbb ideje együtt vannak, lassan már kilenc éve. Ha ez így van, valóban az az egész helyzetre egész kényelmetlen lenne, mivel Eleanor az én barátnőm és momentán a fiúknál lakom, ráadásul többnyire csak velük vagyok. Ahogyan pedig észre vettem El és Louis is elég kényelmetlenül érezték magukat már most.
Leparkolok és a fagyizóba bemegyek. Tudom, hogy ha Eleanor elakar menekülni valahova az csak is ez a fagyizó lehet egy jó nagy adag karamellás fagyi mellett. Igazam is lett, hiszen barátnőmre az egyik boxban találtam rá az említett fagyival.
- El - szólok halkan, amikor oda érek. Könnyes szemekkel néz fel rám majd keresztbe tett lábaira helyezi kezeit és a karkötőjét birizgálja.
- Mi történt? - leülök mellé és kezem az övéire helyezem.
- Egyszerűen csak... semmi. De tényleg, semmi az égvilágon - nevet fel kínosan. - Nem történt semmi. - suttogja. - Alig beszélünk az elmúlt pár hónapban, sőt az utóbbi három évben egyszerűen csak folyton veszekszünk, de ezek megduplázódtak mostanában. Ha az esküvő szóba jött, terelt vagy egyszerűen unott arcot vágott és nem szólt semmit. Majd nem tíz éve együtt voltunk Nina, egyszerűen nem értem mi történt. Mindig is úgy ismertem őt, mint a tenyeremet, én vagyok az, aki még a srácoknál is jobban ismeri, mégis most úgy érzem, hogy távolabb nem is alhatnánk egymástól - amikor befejezi még akkor sem sír, egyszerűen csak üresen mered maga elé.
- Lényegében melyikkőtök szakított a másikkal?
- Nagyon veszekedtünk, aztán a fejéhez vágtam, hogy így talán jobb lenne ha nem házasodnánk össze ő pedig rábólintott mondván "Eddig ez a legjobb ötlet amit valaha mondtam". De esküszöm Ní, nem gondoltam komolyan csak kicsúszott a számon.
- Utána mi történt?

Eleanor Calder

- Ki kéne tűzni az esküvő időpontját - nézek mosolyogva Loura, aki éppen az útra koncentrál vezetés közben.
- Aha, biztosan - motyogja unott, monoton hangon. Mostanában mindig ez van, egyszerűen nem tudom vele normálisan beszélni.
- Baj van? - vonom össze szemöldököm, kissé félre biccentve fejemmel.
- Már miért lenne? - morogja, amikor befordul a házunkhoz.
- Ideges vagy, képtelenség veled beszélni normálisan - morgom én is majd kiszállok és az ajtó felé kezdek rohanni.
- Mert veled aztán lehet - köt, belém mielőtt a házba érnék. Nem fogok jelenetet rendezni az utcán, megvárom, amíg bejön, hogy kérdőre vonhassam.
- Mégis mire véljem ezt? - kérdem csípőre tett kezekkel, amikor beér.
- Mit? - sóhajt fel.
- Ezt - mutatok kettőnkre, de tekintetéből még mindig csak az unalmat és az értetlenséget látom. - Az unott hangsúlyt, azt, hogy beszólogatsz.
- Ne kezdj el hisztizni - indul meg a nappaliba otthagyva engem csodálkozva és megbántva.
- Hogy mit csinálni? - sietek utána, ami bár magas sarkúmban nehéz, de jelenleg ez a legkevesebb gondom.
- Hisztizni, tudod, amit mostanában gyakran teszel - fordul felém féloldalasan, de ugyanúgy a laptopjával van elfoglalva.
- Hát nem veszed észre, Louis? Tényleg ennyire vak vagy? - kelek ki magamból. Úgy sírnék. Úgy a karjaiba vetném magam és csókolnám. De nem, nem siklok felül ezek fölött, egyszerűen már nem megy.
- Ezt meg hogy érted? - fordul felém immáron teljesen. Elsőnek mikor felém fordult láttam a szemében azt, amit régen nyilván kétségbeesett hangom térítette észhez kissé. De amikor megszólal ugyan az az unott, és ellenséges Louissal állok szembe.
- Folyamatosan veszekszünk semmiségeken, már évek óta nem működik valami rendesen.
- Ez hülyeség.
- Nem, nem az! Amikor az esküvőt szóba hozom, te terelsz, vagy ami rosszabb unott vagy vele szembe. Egyszerűen elegem van, hogy mindenkinek mutassam minden rendben, még a saját barátainknak is hazudunk!
- Szeretnéd világgá kürtölni vagy mégis mit akarsz? - tárja szét karjait idegesen.
- Nem ezt akarom. Azt akarom, hogy minden rendben legyen közöttünk, de annyira nyilván való, hogy te nem igyekszel - kiabálok idegesen, pedig belül majd szét esek a kétségbeeséstől.
- Ez nem igaz! Különben is, ha annyira igyekeztél volna te is, akkor most nem veszekednénk.
- Egy kapcsolathoz két ember kell Louis és nekem egyre többször úgy tűnik, hogy te kihúzod magad ebből.
- Igazad van, "kihúzom magam belőle" - szól gúnyosan, bólogatva.
- Talán akkor esküvő sem kellene! - kiabálok ismételten, összefonva karjaim és várom a folytatást.
- Eddig ez a legjobb ötlet, amit valaha mondtál! - bólogat elismerően. Nem tudom, hogy a csalódottságom, a döbbenetem vagy a szomorúságom e a nagyobb, mindenesetre egyiket sem mutatom ki. A közös szobánkba szaladok és veszem elő a bőröndöm, amibe minden dolgomat bele pakolom, előtte viszont gondosan bezárom a szoba ajtaját. Hajam arcomba hull, ahogy könnyezve pakolok, nem törődve véresre harapott ajkaimmal. Nem gondoltam volna, hogy idáig elfajulnak majd a dolgok, képtelen vagyok elhinni, hogy egy kilenc éves kapcsolat így és ilyen gyorsan véget érjen.
Bőröndömmel oldalamon állok az ágy mellett. Egyszerűen csak elfog a düh és az első kezembe akadó dolgot vágom a falhoz. Ez pedig egy ékszerdoboz volt, amiben azok az ajándékok voltak amiket Louistól valaha kaptam. Szomorúan mégis dühösen nézem a szétesett dobozt és a földön heverő ajándékokat. Szaladok, le a lépcsőn majd meglátom a kanapén ülő Louist. Térdein támaszkodik, kezein támasztja állát. A gyűrűs dobozba helyezett eljegyzési gyűrűt még egyszer megszorítom, tudom, hogy nem fogom már viselni. A kanapéhoz sétálok és leteszem, elé az asztalra a dobozt majd elindulok, megpróbálva nem törődni könnyeimmel. Még vissza pillantok, és csak azt látom, ahogyan Louis a dobozkát a kezében tartja, és maga elé mered. Ezután már kilépek az ajtón és elhagyom a helyet.

Nina Weyble

- Minden rendben lesz, gyere. Itt vagyok melletted! - suttogom barátnőmnek, bátorítóan belé karolva. Egy film premierre voltunk hivatalosak a fiúkkal együtt. Persze nekem Zayn mellett kellett volna megjelennem, de Elt is hívták őt pedig nem hagyhattam egyedül. Louissal napok óta nem beszéltem egyszerűen nem vagyok képes hozzá szólni. Tudom, persze Eleanor is hibázott, de Louis is elég nagyot. Nem vagyok benne biztos, hogy kifognak békülni.
- Menjünk - sóhajt, ismét kissé szomorúan. Nem mondja, hogy rosszul van, nem is sír egyszerűen csak üres. Még sosem láttam ilyennek.
- Baby - húz magához Zayn egy csókra, amikor Eleanorral bemegyünk és a megfelelő mennyiségű bájolgás után megkerestük a fiúkat.
- Zaynie - köszönök én is suttogva a csók után.
- Ne legyetek már nyálasok - forgatja szemeit Louis. Ellenben Eleanorral ő nem csendes és szomorú lett, hanem egyenesen kibírhatatlan. Flegma és folyton lenéz mindenkit, ami már nagyon zavaró. Mindnyájunknak rossz, ahogyan feldolgozzák ezt a dolgot.
- Ők legalább boldogok - motyogja Liam barátnője, Shopia. A napokban ismerkedtünk meg, a többieknek nem olyan szimpatikus, de nekem nagyon is. Ő még nem tudja, hogy ismerjük egymást, de én pontosan tudom ki ő.
- Shopia mi lenne, ha nem szólnál hozzám? - kérdi nem túl kedvesen Louis.
- Nagyon gyorsan fejezd be ezt a hangnemet felé! - nézek mérgesen Louisra. Liam és Shopia hálásan néznek rám, a többiek viszont nem törődtek ezzel a kis jelenettel.
- Sora a bátyádéknál van, akkor biztosan? - kérdi féltően Zayn. Aranyos, hogy miként félti Sorát.
- Igen, ne aggódj - mosolygok rá.
A premier egész jó volt, lényegében Eleanorral és Louisal voltam elfoglalva, de közben persze Shopiával is beszélgettem. Szinte már röhej, hogy ennyire nem ismer meg.
- Valamit tervelsz - húz magához hátulról Zayn amikor már kényelmesen átöltözve a lakásán vagyunk. A többieknek nem volt kedvük haza menni kivéve Louist és Eleanort akik haza mentek, én pedig amúgy is itt lettem volna Zaynnél hiszen már sikeresen átköltöztünk ide, a házamat pedig bérbe adtam.
- Mégis mit tervelnék? - kezeimet kezeire helyezem kissé elmosolyodva.
- Látom a tekinteted. Azt hiszed, nem ismerem fel ezt a nézést? Ugyan így néztél, amikor először húztad az agyam, vagy amikor a turné alatt éppen valami gonoszságon törted a fejed, amivel biztosan rosszabb lesz nekünk.
- Megérdemeltétek.
- Gyerekesen viselkedtél - csókol bele nyakamba.
- Ezt sajnálattal hallom, ugyanis ugyan azon az elven vagyok, mint akkor, ebben nem változtam - fordulok egyet így vele szembe vagyok.
- Nem igaz. Sokat változtál, mint például ebben is - ad egy apró puszit számra, amit én elmélyítek egy csókba. Nyakára apró puszikat adok, de van, hogy nem is adok puszit rá, majd kissé megharapom nyakának jobb felét, ahol tudom, hogy jobban élvezi.
- Ha ugyanúgy lelépsz, mit akkor, amikor elsőnek csináltad ezt, esküszöm, hogy nem csak egy csók erejéig zárkózom be veled - suttogja. Elmosolyodom, hogy ennyire emlékszik, hiszen azért csináltam ezt, mert a legelső alkalommal, amikor valami más is volt közöttünk, akkor is ezt csináltam.
- Nem fogok - suttogok apró csókot nyomva ajkaira.
- Szóval...mit tervelsz? - kérdi újból, amikor kissé eltávolodik tőlem, de éppen csak annyira, hogy mosollyal ajkain nézhessen szemembe.
- Ha azt mondanám, hogy ismerem régebb óta Shopiát elhinnéd? - teszem vállaira kezeim és kíváncsian várom reagálását.
- Bele kéne már törődnöm, hogy túl sok embert ismersz - sóhajt fejét rázva, ami csak megmosolyogtat. De igaza van, elég sok embert ismerek a múltamból kifolyólag.
- De gondolom, ő erről még nem tud - találgat egyik szemöldökét felvonva, igazat, adok, neki mivel bólintok. - Akkor ezért vagy vele kedves.
- Régen is színpatikus volt, nem értem ti miért nem bírjátok - rázom fejem, Zayn csak vállat von.
- És konkrétan mi a terved? - kérdi már sokadjára.
- Konkrét tervem még nincs - vonok vállat. - De majd lesz - mosolygok rá, de ő csak szemeit forgatja.
- Te és a terveid - sóhajt, ismét, míg felültet a pultra.
- Igenis jó terveim vannak - nyújtom ki rá nyelvem kislányosan.
- Remélem az esti tervedbe én is benne vagyok - kap, fel majd fel siet velem az emeletre. Őszintén szólva túl fáradtak voltunk, hogy mást is csináljunk szóval amint befeküdtünk az ágyba mind a ketten el is aludtunk. És persze az is zavaró tényező lett volna, hogy a barátaik alig pár szobával arrébb vannak.

- Nem sokára jövök - puszit adok Zayn szájára, míg a többieknek csak intek. Az orvoshoz megyek, mivel vissza kell mennem hozzá a szokásos vizsgálatokra. Zaynnek viszont még most sem mondtam el, egyszerűen nincs elég bátorságom.
- Merre mész? - kérdi kissé aggódva.
- Csak Paullal találkozom - varázsolok magamra egy mosolyt, ő pedig bólintva megy a konyhába.
- Hova mész? - kérdi suttogva Liam.
- Ennyire nyilván való, hogy nem, igaz, amit mondok? - suttogom én is kínosan felnevetve.
- Eléggé - bólint Harry is.
- Mennem kell, puszi nektek - intek és kisietek a házból. Kocsimba menet közbe leveszem a maszkot és a parókát és kicsit át is öltöztem, így nem olyan feltűnő. Kicsit aggódok, hogy valami baj lehet, de ez ugyanúgy Soraval való terhességemnél is megvolt. Persze az orvos biztosított róla, hogy minden rendben és csak annyira kért, hogy több koncertem ne legyen, amíg nem születik meg a pici. Arra is figyelmeztetett, hogy egy-két hónap és elkezd majd nőni a pocakom is így ajánlott, hogy az apuka megtudja minél előbb, főleg ha azt szeretném, hogy amikor kiderül, a kicsi neme akkor itt legyen ő is.
Majd nem egy óra alatt ezt meg is jártam így még beugrottam egy kávézóba egy kávéért, de arra még véletlenül se számítottam, hogy amikor kisétálok onnan velem szembe Zayn, Niall és Harry.
- Ó jajj, basszus - motyogom, ahogyan veszek egy fordulatot.
- Nina? - Zayn hangjára ledermedek. Nem hittem, hogy meglát, sem pedig, hogy felismer. Ajkamba harapva fordulok meg táskámat szorongatva, próbálom nem összeroppantani a papírpoharas kávémat.
- Hello - intek idegesen. Niall Zayn háta mögött van kissé és csodálkozva tárja szét karjait, míg Harry a gyűrűs ujját mutogatja. A gyűrű...basszus, ha ezt Zayn meglátja nekem annyi.
- Rég láttalak - mosolyog kissé erőltetetten Zayn.
- Aha, igen. Elköltöztem - motyogom, míg próbálom úgy tartani a kezem, hogy ne látszódjon a gyűrű.
- És hogy vagy?
- Figyelj, sajnálom, de rohannom kell. Sziasztok - alsó ajkamba harapva fordulok meg és megyek a kocsim ellenkező irányába.
- Elkísérlek - szalad utánad Zayn. Ezt nem hiszem el, ez nem történhet meg. Nem lehet az, mint régen én ezt nem kezdem, előröl.
- Nem szükséges - szólok végül kissé rekedten.
- Szívesen teszem.
- Hát jó - sóhajtok fel.
- Minden rendben? - kérdi összevont szemöldökkel vizslatva ideges arcom.
- Hát persze, hogyne - motyogom.
- Tudod, Harry még mindig szingli - feleli mosolygós hangon, én pedig értetlenül kapom felé fejem.
- Tessék?
- Nem úgy nézel ki, mint akinek van valakije - von vállat. Akaratlanul is elnevetem magam, pont, hogy van valakim, ráadásul nem is akárki. Kérdő tekintettel néz rám, de én csak legyintek ugyanúgy mosolyogva.
- El kell, szomorítsalak, de nagyon is van valakim - nézek barna szemeibe mosolyogva. Nem sokára hozzá megyek, mégis a mai napig eltudok veszni barna szemeiben. Nem vettem észre, de közben egy parkba tévedtünk ahol aztán leültünk egy padra.
- Úgy hallottam Sisivel újra egymásra találtatok - mosolygok rá bájosan. Így, hogy ülünk sokkal könnyebben letudtam venni észrevétlen a gyűrűm. Zsebembe süllyesztettem, de azért még ott is fogtam. Elgondolkoztam így hirtelen. Mi van, ha ez az egész nem is olyan jó ötlet?
- Igen, már a kezét is megkértem - mosolyog boldogan.
- Nem szeretnék ezzel ártani vagy beleszólni, de nem túl elhamarkodott? Mármint mióta ismeritek egymást? Az az egy év régebbről és most pár hónap? - mondandómtól megdöbbent mégis kicsit elgondolkodott. Jesszus, mit teszek? Én nem akartam ezt! Egyáltalán nem! Csak kicsúsztak belőlem a szavak, még csak nem is gondoltam komolyan.
- Talán igazad van - folyt el egy sóhajt.
- Dehogyis, ne is hallgass rám! - legyintek, hátha menthetem, amit még tudok.
- Szeretem, őt mégis még a mai napig olyan elérhetetlennek tűnik, kicsit kezdek már belefáradni. Főleg, hogy most megint titkol előlem valamit, amivel tisztában vagyok, hogy komoly dolog, de nem tudom mi az. Szeretnék tőle majd gyerekeket, vele lenni úgy igazán - utolsó mondatát már csak suttogja.
- Szeretnél tőle majd gyerekeket? - idézem szavait kissé csodálkozva.
- Szeretem. Ha lenne, egy közös gyerekünk az csak még inkább boldogabbá tenne - kezem automatikusan hasamra csúszik, amit Zayn tekintetével követ végül döbbenten néz rám.
- Te...terhes vagy?
- Igen - nevetek kissé kínosan, hiszen mégis csak úgy mondta el neki ezt, hogy ő végül is nem fog tudni arról, hogy a menyasszonya terhes.
- Túl idegesnek tűnsz, ahhoz, hogy minden rendbe legyen még így is - összeszűkített szemekkel néz rám.
- A barátom nem tud róla, nem tudom, hogy mondhatnám el neki. Azt se tudom biztosan, hogy akar e gyereket. Félek elmondani neki - És puff. Ugyan ott vagyunk, ahol régen. Neki öntöm ki a szívem, úgy, hogy neki fogalma sincs róla, hogy máskor ki vagyok. A történelem ismétli önmagát.
- Minél előbb mond el neki. A férfiak nem szeretik, ha titkolóznak - mosolyog rám bátorítóan, míg egyik kezét az én kézfejemre helyezi. A szokásos bizsergés átfut rajtam, mint mindig, de így most olyan fura. Régen voltunk ilyen helyzetbe. Kénytelen vagyok kissé elhúzni a kezem. Amikor legelsőnek ilyen helyzetbe kerültünk rá pár hétre csókolóztunk és tönkre ment az egész kapcsolatunk. Nincs szükségem még négy évnyi szenvedésre.
- Emlékszel ugye, hogy valamit nem zártunk le? - kérdi immár sokkal halkabban.
- Emlékszem - bólintok kurták, elkapva tekintetem. Persze, hogy emlékszem. Amikor legutóbb Ninaként találkoztunk megígértem neki, hogy hamarosan találkozunk, de én leléptem. - Sajnálom, de elkellet mennem - nézek fel szemeibe.
- Azért szólhattál volna - fújja ki a levegőt erőteljesen. Zavartan nézek félre, nem tudok mit mondani.
- Azóta viszont mind kettőnknek rendbe jött az élete - erőltetek magamra egy mosolyt és felállok. - Sajnálom, de nekem lassan mennem kell.
- Remélem, találkozunk még - áll fel ő is.
- Persze, rendben - mosolygok, majd ölelő karjai közé vetem magam.
- Ismerlek már Nina, tökéletesen jól ismerlek, ne próbálj hazudni nekem - suttogja fülembe majd engem ott hagyva döbbenten, elsétál.

Túl feltűnő lett volna, ha rögtön haza megyek így még elmentem Katherinahoz, majd Doniyával is találkoztam, aki egy munkalehetőség miatt Londonba jött. Természetesen haza cipeltem magammal
- Most komolyan mennyire vagy százas? - sóhajt Niya mikor belépünk a lakásba és a történteket meséltem neki.
- Semennyire - tárom szét karjaim. Otthon érezve magát dobta le a kanapéra a táskáját és kabátját, de ahogy észre vettem öccse nincs itthon.
- Miért lógnak ezek mindig együtt? - csóválja fejét sóhajtva.
- Tekintve, hogy együtt jobban vigyáznak Sorayara nem bánom - vonok vállat. - Átöltözök, és már jövök is - bólint, én pedig már szaladok is a szobába. Átöltözve már indultunk is a közös házba. Elszerettem volna még mesélni Niyának a terhességem, de nem volt már annyi időnk és azt se tudtam, hogy hogyan kezdjek bele. Pedig valakivel még meg kell osztanom ezt Eleanoron kívül. Hallanom kell más véleményét, ő túlságosan ellenem van ebből a szempontból és őszintén szólva nem akarom az én gondjaimmal traktálni, amikor neki is romokban az élete.
- Megjöttünk - kiáltok amikor, belépünk az ajtón.
- Miért többes szám? - dugja ki a fejét Harry, aki ha jól gondolom a konyhába igyekezett.
- Vendéget hoztam - vonok vállat és tovább megyek a nappaliba. - Zaynie itt a nővéred - kiáltok az emelet felé, amikor rájövök, hogy a nappaliba nincs senki. - Többiek? - kérdem Harrytől.
- Liam Shopiával, Niall stúdió, Louis pedig fene se tudja. Eleanor?
- Nem tudom - mondom elhúzott szájjal.
- Nem normálisak annyi biztos - sóhajt, majd őt váltja vőlegényem, akinek kezében Sora nevet.
- Van saját lába is ám - vonom fel egyik szemöldököm. Elkényezteti, ezt a lányt komolyan mondom.
- Az én lányom is, eddig anyuci kislánya volt, most már apuci kislánya is - büszke mosollyal arcán ér le mellém és hosszú csókot nyom számra.
- Niya! - kiált Sora és leugrik apja öléből.
- Szia Picur! - kapja fel ölébe Doniya unoka húgát.
- Miért van az, hogy a testvérem hamarabb szól neked, hogy itt van a városban, mint nekem? - karolja át derekam, amit én csak megmosolygok.
- Itt hagyhatunk egy gyerekkel titeket, vagy inkább ne? - vonja fel szemöldökét Zayn, ahogy Doniyának és Harrynek beszél.
- Természetesen itt - húzza ki magát Niya.
- Én nem vállalok érte felelősséget - tartja kezeit maga elé Harry védekezően. Zayn megindul, az emelet felé én azonban még ott állok.
- Egy perc és megyek - mosolygok rá, bólint és felmegy. Harryre nézek, aki kissé aggódva néz rám.
- Tele tömted a fejét, idióta - rázza a fejét suttogva.
- Te jó ég - sóhajtok. - Semmi konkrétat nem tudsz?
- Nem - rázza a fejét elhúzott szájjal.
- Akkor felmegyek - sóhajtok majd felsietek. A szobánk erkélyén van, tehát oda megyek hozzá. Ölébe ülök mosolyogva, amit ő viszonoz és egy hosszú csókra húz magához elsőnek.
- Ezt miért kaptam? - temetem nyakába elvörösödő arcom.
- Miért ne csókolhatnálak meg csak úgy? - puszil arcon, majd felnézek szemeibe, amik pár pillanat múlva elkomorulnak.
- Baj van? - komolyodok el én is, de már sejtem mit akar mondani.
- Arra gondoltam...Szóval, hogy... Esetleg...
- Jajj, Zayn nyögd már ki.
- Szóval mit szólnál hozzá, ha nem házasodnánk össze? Nagy gond lenne? - nyögi ki végül alsó ajkába harapva. A mosoly az arcomra fagy, szemeim egyszerre válnak kifejezéstelenné.
- Rendben, ahogy akarod - állok föl öléből.
- Nem szakítani akarok, egyszerűen túl gyors a házasság úgy érzem - kap karom után kissé kétségbeesetten. Ugyanúgy nézek rá, de nem fogom meg kezét, ahogyan ő az enyém.
- Oké - bólintok, majd kihámozom kezemet az övéből. Leveszem a gyűrűt és felé nyújtom, de ő csak csodálkozva néz hol rám, hol a gyűrűre.
- Azt akarom, hogy hord - rázza meg a fejét.
- Ha nem veszel el, nem fogom hordani. Nem lenne tisztességes - a kis asztalra helyezem a jegygyűrűt és lesietek az emeletről. Könnyeim már gyűlnek szemembe, de nem engedem ki őket.
- Mi történt? - néz rám ijedten Doniya.
- Majd az öcséd elmondja - eresztek felé egy keserű mosolyt. - Kicsim, nem baj, hogy ha ma kicsit Doniyával legyél? Anyunak el kel intéznie pár dolgot - guggolok le a kanapén ülő kislány elé.
- Megígéred, hogy elmesélsz majd mindent? - néz, rám barna szemeivel én pedig bólintok. Okos kislány, felnőttesen gondolkozik néha így elmerem mesélni neki. - Siess vissza anyuci! - kapaszkodik nyakamba majd arcomra nyom egy cuppanós puszit. Ez még a helyzet ellenére is meg tud mosolyogtatni. Hallom ahogyan Zayn kijön a szobából így én is adok gyorsan egy puszit Sorának majd Harrynek és Niyának intek, és már sietek is a kocsimba, amivel aztán Eleanorhoz indultam. Ahol, most a legjobban megértened az ott lesz ahol, El van. Ilyenen megy keresztül ő is, tudja, miről van szó, milyen érzés. Megalázó volt. Fájdalmas. A gyűrű hiánya ujjamon pedig hiányérzetet is kelt bennem.
- Mi történt? - kérdi El komoran még is meglepődve, amikor ajtót nyit.
- Ami veled is - mosolygok keserűen, könnyes szemekkel. Kissé értetlenül néz, végül leesik neki.
- Gyere - suttogja, és magához ölelve von beljebb a házba.

***

- A férfiak bunkósságára! - tartja magasba whiskey-s poharát Eleanor.
- A férfiak bunkósságára! - emelem poharamat én is az alkohollal benne, majd egyszerre húzzuk le barátnőmmel. Körülbelül négy órája jöttem el ebből az első fele meséléssel és sírással telt el. Mostanra már megettünk egy-egy tábla csokit, most alkoholba folytjuk bánatunkat. Ellőtte viszont küldtem egy SMS-t Doniyának, hogy ha lehet, senki se keressen, és csak, hogy tudja Eleanornál vagyok, de ne jöjjön ide senki. Válasza az volt, hogy természetesen hagynak minket, és azt is hozzátette, hogy az öccsének lekevert egyet helyettem is. Nos, őszinte leszek: Nem érdekel. szeretem Zaynt és tudom, hogy most miattam van ez, mert én kavartam be saját magamnak, de ez mindennek a teteje már nekem is. Inni, nem ihatok sokat, hiszen terhes vagyok, elvileg semennyit se kéne, de ez a kis pohár nem árthat sokat. Tudom, ezt a kis poharat is megfogom még bánni később.
- Mondanám, hogy irány bulizni, és igyuk le magunkat, de terhes vagy szóval megszívtuk - húzza el a száját.
- Csoki, filmmel?
- Csoki, filmmel - bólintok rá.
- Zaynt azért kinyírhatom? - néz rám felcsillanó szemekkel.
- Én se nyírtam ki Louist - rázom a fejemet, mire Eleanor elhúzza száját csalódottan. - Különben is Zayn nem szakított velem "csak" az eljegyzést bontotta fel - vonok vállat.
- Az épp elég, ahhoz, hogy megverhessem - bólogat El a saját gondolataiban bízva.
- Megverni csak én verem meg, ha már mindenképpen kapnia kell egy verést - mondom, majd állok is fel, amikor hallom, hogy csengetnek.
- Majd én nyitom, hagyd - előz meg El és már fel is állt. - De ha Zayn az, akkor nem garantálom, hogy kedves leszek - mondja menet közben. Én csak halványan mosolygok, és számba tömök még egy kis gumicukrot.
- Jósnak kéne mennem - jön be sóhajtva El. - Drága jó urad az ajtóban vár.
- Mindegy vágyam vele beszélni - állok fel sóhajtva és megyek a valóban ajtóban várakozó Zaynhez. Lehajtott fejjel, zsebre tett kezekkel áll, haja a szokottnál kuszábban áll.
- Mond - állok meg tőle jó egy méterrel, jelenlétemre felkapja fejét.
- Kérlek, beszéljük meg - szólal meg halkan, szemében csillog a...Nem, ez kimondottan nem bűntudat. Inkább önsajnálat féle.
- Miért? Hogy neked jobb legyen, amikor én azt tettetem minden jó, minden teljesen oké? - tárom szét, karjaim idegesen. Barna szemeiben döbbenet van, én pedig már csuknám is rá az ajtót, ha nem rántana ki rajta és húzna magához.
- Sajnálom, amit tettem! Elbizonytalanodtam Nina, kérlek, érts meg. Mindennél jobban szeretlek, de ez még nem megy - néz egészen közelről szemeimbe.
- Akkor te is érts meg engem - suttogom, majd lehámozom magamról karjait és a lakásba sietek.
 - Ezt előbb utóbb meg kell beszélnetek nyugodtan - mondja halkan El a kanapéról hátra fordulva. Sóhajtva hajtom le fejemet.
- Tudom.

II.évad 10.rész - Megfélemlítés

 Drágák!
Ügyes voltam és megírtam gyorsan a kövi részt így hétvégére. ;)
A végén biztos vagyok benne, hogy kifogtok nyírni, de hát ez van. :D
Amint tudok hozok részt!
Puszi!

A rész zenéje:
Avril Lavigne - Fly
https://www.youtube.com/watch?v=Moy3pRysP6Y

NiSzi xx

- Hello Édesem!
- Christopher - motyogom tejesen ledöbbenve. Rákellett volna csapnom az ajtót, de nem ment, egyszerűen ledermedtem.
- Na, mi az, már meg sem ölelsz? - gúnyosan felvonja, egyik szemöldökét karjait pedig kitárja, mintha valóban ölelést várna.
- Mit keresel itt? - szedem össze magam és próbálom némileg előhozni a régi énem, aki az előttem álló férfinek köszönhetem, hogy oly kemény lett.
- Miért ne látogathatnám meg a volt menyasszonyom? - lép egyet közelebb őszintének tűnő mosollyal ajkain.
- Hát, mert mondjuk a volt menyasszonyod gyűlöl. Szerintem ez az apró tényező kimaradt az agyadból - a régi Nina kezd előjönni, ami nekem csak jót jelent ebben a helyzetben.
- Na és mi a helyzet Sorával? Vele egész jól elvoltunk a délután - gúnyos mosoly társul mondandójától, én pedig szinte érzem, amint lesápadok.
- Hazudsz! Sora délután Eleanorral volt.
- Ugyan drágám, El sem olyan már, mint régen volt nem tud úgy figyelni mindenre. Hiszen ha egy kisgyerek a játszótéren van, látszólag alig kell őket figyelni és félteni az olyanoktól, mint én.
- Mit akarsz Christopher? - egyre feszültebben beszéltem vele. Nem tudom mi az igazság. Valóban ilyen könnyen Sora közelébe ment volna?
- A vőlegényed tud róla, hogy Soraya kinek a gyereke? És arról, hogy a következő gyerek is az övé? - mutat a hasamra, amire én ösztönösen rárakom a kezem. - Sejtettem, hogy nem - mosolyodik el. - Lehet, ideje lenne megtudnia mindent. Mondjuk azt is, hogy ki is vagy valójában kedvesem. Hiszen csúnya dolog volt tőled, hogy a haverjával kavartál, miközben vele is.
- Menj el! Mit akarsz még? Miért akarod tönkre tenni az életemet? - sziszegem idegesen a kilincsre markolva.
- Csak, hogy érezd a törődést - vonja, meg vállait majd vesz egy mély levegőt és közelebb hajol. - Ne hidd, hogy tökéletes életed lesz kedvesem - megfordul és elmegy. Nagyot sóhajtva csukom be az ajtót és fordulok meg. Niall jön hozzám lassú léptekkel, mire én mosolyt varázsolok arcomra.
- Ki volt az?
- Csak házat tévesztettek - mosolygok rá, ő pedig bólint, de tekintetéből látszódik, hogy nem hisz nekem.
- Hulla vagyok, jó éjt Horan! - mikor elmegyek, mellette arcára adok egy puszit, amit ő viszonoz, én pedig szaladok is az emeletre. Zayn már a szobájában van, illetve az teraszon.
- Itt is vagyok - mosolygok, mikor kilépek. Megfordul és ő is rám mosolyog. - Leszokhatnál erről - szedem ki szájából a cigit.
- Tudod, hogy úgy sem fogok - veszi vissza tőlem majd ismét bele szív.
- Tudom. Menthetetlen vagy - rázom a fejemet mosolyogva. Zayn mosolyogva ad egy rövid csókot majd bevezet a szobába ahol is miután átöltöztem befeküdtem mellé. Mosollyal ajkain ölelt magához, kezeit csupasz hasamra rakta, amin felcsúszott a toppom. Apró köröket ír le rajta, ami már magában is jól esne, de így, hogy tudom, hogy a gyerekünk ott van még inkább csodás érzés. Fogalmam sincs, mikor tudnám elmondani neki, de ha én nem teszem meg akkor vagy Eleanor vagy Christopher teszi meg. Vagy egyszerűen csak észreveszi ő, hiszen Eleanornak igaza van nem vak rá fog jönni. Két zavaró személy jelent meg az életembe; az apám, és Christopher. Egyiküknél sem értem miért kerestek meg. Az apám bocsánatot akar kérni, Christopher pedig tönkre tenni az életem. Ez eddig rendben van, ez az elméleti állapot. Csak, hogy én nem hiszek apámnak, hogy bocsánatot kérni jött és jóvá tenni mindent. Christophernek pedig nem fog menni akármit is tervez, viszont ehhez hamarabb elkell mondanom mindent Zaynnek. Nem bírtam tovább a gondolataimmal, de aludni sem bírtam így miután észre vettem, hogy mellettem Zayn már alszik kimásztam mellőle óvatosan. Csendesen mentem le a konyhába ahol elővéve a bort öntöttem magamnak egy kicsit. Ritkán iszok alkoholt, de vannak napok, amik után kell.
- Hát te? - néz fel a kanapéról El.
-Nem bírtam aludni - vonok vállat és mellette foglalok helyet. Eszembe jut, amit Chris mondott. - El délután Sorával játszótéren voltatok? - nézek, fel rá hirtelen majd meg sem várva válaszát bele kortyolok italomba.
- Igen, miért?
- Chris itt volt az este. Azt mondta Sorával egész jól elvoltak egy kis ideig a játszótéren a délután - felelek látszólag nyugodtan, de majd szét vet az ideg.
- Hogy mi? Lehetetlen hisz végig figyeltem - néz rám ijedten Eleanor. Lesüti tekintetét, amiből már tudom is, hogy nem mond igazat.
- Igazán El? - a boros poharat az asztalra teszem és keresztbe tett lábaimra helyezem kezem. - Tudom, mikor hazudsz. A gyerekemről van szó Eleanor!
- Sajnálom, én... Én... - nem bírja befejezni, sőt egyenesen még csak a szemembe se néz. Arcomat megdörzsölöm, és csak ezután nézek rá.
- Christopher egy beteg állat, Sora pedig a lányom. Ha rád bízom, akkor legalább vigyázz rá - szinte suttogok, olyan halkan beszélek. Poharamat vissza viszem a konyhába és felmegyek az emeletre, de elsőnek Sorához megyek be. Ösztönösen mosolyodok el, amikor meglátom, milyen nyugodtan is alszik így én is egy fokkal nyugodtabban megyek vissza Zayn mellé.

- Miért nem költöztök össze? - Harry a videó játékból felnézve szól bele a beszélgetésbe amit Zaynnel, Louissal és Liammel vitatunk. Huszonöt éves, de Niallel erőszeretettel játszik még a videó játékokkal
- Így is olyan, mintha össze lennétek költözve - folytatja Szöszi.
- És már vagy öt éve ismeritek, egymást nem lenne nagy dolog - von vállat Harry. - Igaz sokáig húztátok a dolgot, de most is már több, mint egy hónapja együtt lakunk ergo, Zaynnel olyan, mintha már most összeköltöztetek volna - ötletén látszólag Zayn elgondolkozott, Liam pedig egyetértően bólogat.
- Nem lenne rossz ötlet - néz rám Zayn kérdőn.
- Hozzád vagy hozzám? - fonom össze karjaim. - Tisztában vagyok a mondatom kétértelműségével, meg ne szólalj Harold! - forgatom szemeim visszafojtott nevetéssel Harry perverz arcát látva.
- Hozzám - feleli Zayn vállat vonva.
- Előre fájdalmas bele gondolni, hogy azt a nagyházat kikell pakolni - fintorog Louis.
- Akkor a ruháim mennyiségét még nem láttad - mosolygok rá.
- Vannak családi fotók? - vonogatja szemöldökét Niall.
- Igen, de szigorúan titkosak - kacsintok rá.
- Azt majd meglátjuk - kacsint vissza a Szöszi. Csengettek, de mivel egyik fiú sem óhajtott felkelni és ajtót nyitni így ez nekem maradt. Sóhajtva kelek fel majd nyitok ajtót. Azt hittem, hogy megint Chris lesz vagy apám, mivel Peter és Nath nem zavartatják, magukat ők bejönnek kopogás illetve csengetés nélkül is. Helyettük azonban Doniya jelent meg az ajtóban. Örömmel köszöntöttük egymást majd a többiekhez mentünk vissza.
- Nézzétek ki tévedt erre - karolom át mosolyogva Doniya nyakát. A fiúk felénk néztek majd mikor meglátták Doniyat elmosolyodtak ők is. Ők is vidáman köszöntek Niyanak, majd minden folytatódott, ahogy eddig is volt. A két fiú tovább játszott, mi pedig továbbra is beszélgettünk.
- Úgy néz, ki ti mindent fordítva csináltok - mondja Niya amikor elmondtuk neki, hogy Zaynnel összeköltözünk.
- Elsőnek gyerek, aztán lánykérés és végül összeköltözés. Ez általában fordítva szokás.
- Attól, hogy így szokás nem kell mindig betartani - vonok vállat mosolyogva.
- Na és hol van az én kis hercegnőm? - kérdi csillogó szemekkel.
- Óvodában
- Minek? Sosem értettem, hogy egy gyereket minek kell óvodába hordani - rázza a fejét sóhajtva.
- Az öcsédet kérdezd! Szívem szerint én se vinném - forgatom meg szemeim.
- A te gyereked, miért nem döntesz róla te? - kérdi Niall. Most már csak ő és Zayn nem tudja az igazat így nyilván neki logikus a kérdése.
- A Mi gyerekünk - javítom ki. A mellettem helyet foglaló Zayn csak még közelebb vont magához, s nyakamba puszilt így éreztem, hogy mosolyog.
- Egyszerűen kiakasztó! - ront be a házba becsapva maga után az ajtót Natalie. Mérgesen járkál fel-alá a nappaliban panaszolva, hogy mi is a problémája.
- Nem képes segíteni semmiben! Most pedig folyton az nyakamba van, nem hagy békén. De a virágokat még nem sikerült elintéznem, az asztalokra a díszítést összekeverték valami undorító zöld színnel, amikor én halvány kéket kértem és ráadásul még rengeteg elintézni valóm lenne.
- Nem akarsz előbb lenyugodni? - kérdem teljesen higgadtan, míg a többiek kissé ledöbbenve néznek az idegrohamos Nathra. Megtanultam már kezelni, de igazából akár idegen is lehet, tudom kezelni az ilyeneket.
- Biztos, hogy régen együtt voltál vele? - suttogja Harry a dühöngő lányra mutatva.
- Tudod, nagy váltás a totál nyugodt Nina után. És előtt - kuncog Niall. Harry és Niall. A két öröké gyerek.
- Hogy nyugodhatnék meg, ha ennyi minden van még? - túr hajába továbbra is járkálva, figyelmen kívül hagyva a fiúkat.
- Mondjuk úgy, hogy leteszed a formás kis fenekedet a kanapéra, mély levegőt veszel és lenyugszol. Nekem előkerült az apám, sőt még a volt vőlegényem is, ha én nyugodt tudok lenni, akkor neked még könnyebb lesz - most is nyugodtan beszélek pedig, ahogyan eszembe jut Christopher egyszerűen elfog a hányinger.
- De ha egyszer...Várj, mi? Milyen volt vőlegény? - fagy le mondandója közepén és néz rám ledöbbenve.
- Hát, persze - kiált fel Niall. - Már emlékszem ki volt, aki tegnap este itt volt. Tudtam, hogy valahonnan ismerős! - saját magával beszélgetését csak egy bólintással jutalmaztam komor tekintettel.
- Miért keresett fel? - kérdi Lou csendesen.
- Saját vallomása szerint tönkre tenni az életemet. Ami valljuk be egy-két igazsággal megoldható - nevetek kínosan.
- Ő pedig mindent tud rólad - folytatja, kék szemeivel aggodalmasan nézve rám. - Túl sokat - bólintok egyetértően.
- Miért nem mondtad? - kérdi aggódva Zayn.
- Most mondtam - tárom szét karjaim, ő pedig szemeit forgatja. Mind ketten tudjuk, hogy ha Nath most nem lenne kiakadva, akkor nem mondtam volna el.
- Levagyok maradva. Milyen volt vőlegény? - teszi fel kezét Doniya.
- Valaki elmagyarázná neki, kérlek? Nincs sok humorom a múltamról beszélni - fintorgok, majd felállva a konyhába megyek. Egy pohárba töltök, magamnak vizet majd felülve a pultra azt kezdem el inni, egészen addig amíg Niall meg nem jelenik és ül fel ő is velem szembe.
- Mit értett tegnap az a srác, hogy Zayn tudja-e, hogy kinek a gyereke és, hogy a következő gyerekről tud-e, hogy az övé? - szólal meg szinte suttogva. Nem nézek rá, a pohár most valahogy érdekesebbnek tűnik.
- Az igazat akarod hallani, vagy találjak ki spontán valami hihetőt, amitől nem kapsz majd szívrohamot?
- Lehet, jobb lenne az utóbbi, de inkább az elsőt mond - sóhajt fel.
- Elsőnek én kérdeznék. Jól érzem, hogy lesznek még kérdéseid? - nézek fel rá, mire ő halványan mosolyogva bólint. Nagyot sóhajtok és bele kezdek.
 - Sora apja Zayn - szólalok meg szinte suttogva. - Nem csak azért, mert Sora annyira megszerette, hanem mert vér szerint is az övé és ezzel Sora is tisztában van - nem mertem ránézni, inkább folytattam.
- Tegnap pedig voltam orvosnál. Terhes vagyok. Ismét. Megint Zaynntől. Egyéb kérdés? - nézek fel rá a végén, de Niall nagyon úgy néz ki, hogy egyhamar nem fog megszólalni.
- Amikor azt mondta, hogy Zayn kiakadna, ha megtudná az igazat, mert csúnya dolog volt, hogy kavartál egy haverjával miközben vele voltál. Ezt, hogy értette? - agyam eszeveszettül kattogott, hogy kitaláljak valami elfogadhatót, de egyszerűen lefagytam. Most kell elmondanom neki, de képtelen vagyok megszólalni. Maszkomat leveszem, majd felnézek rá bocsánat kérően.
- Hogy én erre, hogy nem jöttem rá - csap a homlokára fáradtan sóhajtva. Gyorsan visszateszem, mielőtt még Zayn úgy gondolná, hogy utánam jön a konyhába. Várakozóan nézek Niallra, de ő látszólag elgondolkozott.
- Várj, de komolyan, amit Christoper mondott, egyszerre voltál Zaynnel és Harryvel. Úristen.

Niall Horan

- Harry fellángolás volt. Mindig többet éreztem Zayn iránt, de közbe Harryhez is vonzódtam. Így lett az, hogy nem gondolkodtam mit teszek és mind kettejükkel összejöttem. De aztán elakartam mind a kettejüket felejteni, így szakítottam velük. Harryt sikerült, Zayn nem utána pedig Zayn látszólag nem akart már semmit tőlem Harry pedig kapóra jött, hogy Zaynt féltékennyé tegyem és, hogy kicsit el is felejtsem őt. Viszont egyik este, amikor buliztunk Zaynnel lefeküdtünk és hát, abból alakult, hogy Sorával terhes lettem. Amikor megtudtam elmentem innen, mint tudod. Tudtam, hogy Zayn még nem állna készen az apaságra, ráadásul akkor elkellett volna mondanom mindent neki így pedig azt értem volna el vele, hogy megutál. Most is csak az esküvő miatt jöttem volna haza, eszem ágában sem volt, hogy megkeresselek titeket, vagy akár Zaynt is, hogy van egy gyereke - mindezt, ahogyan Nina elmesélte egyszerűen leblokkoltam. Azt hiszem, az egyik legjobb barátai közé sorolhat, még sem tudom ezt még megérteni. Azt meg végképp nem, hogy Harry is tud, erről mégis tökéletesen jól kijönnek, barátok ugyan úgy. Pedig játszott vele. Megértem, hogy Sorával elment, Zayn akkor még tényleg nem állt volna készen az apaságra, de az, hogy ezt csinálta a fiúkkal. Egyszerűen nem tudok rá reagálni.
- Gyere ide, Picur - szállok le a pultról és kissé még sokkosan megyek, a szintén már álló lányhoz majd megölelem. Szorosan bújik hozzám, tudom, hogy várja valamennyire a véleményemet. - Megértelek, viszont azt nem, amit Harryvel és Zaynnel csináltál. Ráadásul mindezekről  Louis és Eleanor is tudott még is végig nézték - sóhajtva rázom fejemet a végén, de Nina fejére azért adok egy puszit.
- Kérlek, ne utálj ezért! - suttogja.
- Nem utállak Picur! Csak most még nem értem, viszont igyekszem megérteni - mosolygok rá halványan, amikor felnéz rám. - És nem mondok Zaynnek semmit, ne aggódj - hálásan néz rám, majd nagyot sóhajtva megy vissza a nappaliba, ahova én is követem. Visszaülök a földre Harry mellé, aki már várt, hogy folytathassuk a játékot. Nina, ahogy leült Zayn mellé, ő magához húzta majd bele puszilt a lány nyakába, amitől ő szégyenlősen mégis őszintén elmosolyodott. Látszódik rajta, hogy tényleg szereti Zaynt, ahogyan régen is látszódott rajtuk, hogy szeretik, egymást csak túl bonyolítanak mindent. Ha nem lenne, Sora azt hiszem most is öldökölnék egymást. Nem kell félni, hogy esetleg csak azért van Zaynnel mert ő Sora apja, vagy csak valaki mellett akar lenni, aki biztos pont számára. Egyszerűen látszódik a lányon, hogy mennyire is szereti őt. Ahogyan Zaynnen is, hiszen mégis ki az, aki eddig tűrné a titkolózásokat, a hazugságokat és azt, hogy nem tudja ki is az, akit már öt éve szeret. Szeretnie kell, hogy eddig és ennyire eltűrje az ilyet. Én biztos nem lennék képes rá.
- Na, Szöszi neked annyi! - nevet Harry, amikor feleszmélek, hogy elindította a játékot.
- Fogadjunk egy sütiben, hogy én nyerek - nevetek, ebbe pedig természetesen Hazz is belement. Nina pedig a süti megsütésébe.

Nina Weyble

- Elmondanátok, mire készültök? - méregetem gyanúsan Zaynt és az ölébe helyet foglaló Sorát.
- Mindent a maga idejébe - kacsint rám Zayn mosolyogva majd Sorával elhagyják a házat.
- Sora túlságosan az apjára ütött - mondja Doniya sóhajtva.
- Egyet kell értenem ezzel.
- Mi, már ő is tudja? - csattan fel Niall. Nem értettem a hirtelen kiakadását.
- Négy éve - bólint Doniya.
- Négy éve? - szinte kiabálva kérdez vissza a Szöszi, ami már nem csak engem döbbent meg, hanem mindenki mást is.
- Miért akadsz ki ezen ennyire? - vonja össze szemöldökét Harry.
- Azt ne mond, hogy amikor te megtudtad nem akadtál ki! - rázza a fejét értetlenül.
- Kezdetleges düh, kétségbeesés és ledöbbenés. Látod, miket váltasz ki belőlünk Nina? - néz rám nevetését visszafojtva Liam.
- Ilyen vagyok - tárom szét karjaim mosolyogva.
- Arra leszek én kíváncsi, hogy ha az öcsém megtudja mi lesz. Mert arra számíthatsz, hogy nem csak annyi lesz, mint velünk - rázza a fejét Doniya.
- Tudom - rágom alsó ajkam majd a lesápadt Liamre nézek.
- Nem hiszem el, hogy erre még nem jöttem rá! Basszus Sora apja Zayn - temeti kezeibe arcát.
- Komolyan Liam? Te voltál, aki másodjára tudta meg Nináról az igazat és csak két hónap után esik le, hogy mi is a helyzet? - vonja fel szemöldökét Louis. Eleanor arcán ott volt a fintorgás, de még sem szólalt meg. Louis hangja is kemény volt, nem volt meg benne az a szokásos vidámság. Már értem miért éreztem azt, hogy hiányzik valami, hiszen Louis bolondsága hiányzik.
- Nem gondolkodtam rajta eddig - vonja meg vállát Liam.
- Ki fogad velem? - teszi fel hírtelen a kezét Harry. Harrynek szokása fogadni, de nem nagyon szeretünk vele, mert legtöbbször ő nyer.
- Attól függ miben - fonja össze karjait Eleanor.
- Ki gondolja úgy, hogy ha kiderül minden, akkor Zaynnel összeházasodnak, és további Malik, bébik születnek majd?
- Na, ne! Nem kell több ilyen fogadás! - szólok közbe.
- Hogy érted?
- Mi is fogadtunk régen, hogy melyikkőtöket fogja választani - mondja vállat vonva Eleanor.
- Mond, hogy rám fogadtál - néz mosolyogva Harry Louisra, aki csak bólint.
- De én nyertem - vonja meg a vállát Eleanor.
- Szóval ki fogad velem? - teszi fel újból a kérdést Harry.
- Csak a remény kedvéért - kelek fel eddigi fekvő pozíciómból és nyújtom a kezem Harry felé. Csodálkozva ugyan, de megrázza a kezem.
- Komolyan Nina ellen fogadtál? - vonja fel a szemöldökét Eleanor. - Úgy értem gondolj csak bele, te most az ellen fogadtál, hogy nem maradnak együtt.
- Ez csak egy fogadás, nyugi - vonja meg a vállát Harry és rám néz várva a véleményem.
- Szerintem se fog megbocsátani, ezért is mondtam, hogy a remény kedvéért - sóhajtva dőlök vissza a helyemre.
- Még valaki? - néz körbe Harry.
- Szerintem együtt maradnak - ráz kezet Harryvel Eleanor és még Doniya is.
- Szerintem nem. Bocsi, Ni - néz rám sajnálkozva a Szöszi és ő is kezet ráz Hazzal. Csak úgy, ahogy Louis szerint sem maradunk együtt. Liam kijelentette, hogy ebbe ő nem fog belemenni, szóval ő nem fogadott.

- Elmondaná valaki, hogy az a két jómadár hova tűnt? - kérdem sóhajtva.
- Nem - a válasz összhangú volt, hát persze, hogy senki se tudja.
- Akkor téma váltás - vonok vállat. - Nektek - mutatok Eleanorra és Louisra. - Mi bajotok van?
- Mi lenne? - vonja össze szemöldökét Eleanor.
- Nem csináljátok azt a szerelmi összebújós undorítóságot - mondja Harry az egyedüli szingli. Hiszen Liamnek ismeretlen barátnője van, Niall pedig mostanában randizgat egy lánnyal.
- Feltűnően távol vagytok egymástól - folytatja Liam is bólogatva.
- Nem szóltok egymáshoz - mondja Doniya is.
- Kedvtelenek vagytok - mondja a Szöszi. Végig nézek mind kettőjükön. Louis és Eleanor is ugyan olyan rosszul néz ki, tisztán észrevehető, hogy itt valami probléma van. De leginkább egy valamit lehet észre venni és ezt észre is veszem.
- Uramisten, csak ezt ne! El miért nincs rajtad az eljegyzési gyűrű?