III.évad 14.rész - A bátrak is félnek

Hey!
Itt is lenne a 14.rész. Utolsó előtti rész.
Ehhez kaptam egy igazán nagy segítséget barátnőmtől, Eva Hunter-től, amit Köszönök! Nem vagyok valami jó az esküvős részekbe.. Szóval, így a részbe most elég nagy segítséget kaptam, kárpótollak titeket azzal, hogy a végéhez hozzá írtam valamit, aminek -szerintem- örülni fogtok! :)
A kövi rész nem tudom mikor jön. ://
Pussz

A rész zenéje: Ellie Goulding - Still Falling For You
https://www.youtube.com/watch?v=pvP_OwVSFpk
NiSzi xx

Azt mondják, a legszebb pillanat életedben mikor szép fehér ruhában az előtt állsz, aki jelenti neked az életedet, de mégse tölti be a szívem az a boldogság, amire számítottam. Itt állok a férfi előtt, akivel van egy közös gyermekünk, de nem érzek semmit. Mikor ránézek nem látok mást csak a gyermekem apját, ami valójában elégnek kéne lennie, de olyan közömbös érzelem köt hozzá. Csak Davi apját látom benne. Nem azt, amit kéne, vagyis nem látom benne az életemet és a legfontosabb nem látom vele a jövőm. Kicsit későn gondolkozol ilyeneken, Nina.
Fél szemmel a körülnézek, ahol a rokonok néznek ránk mosolyogva. Az én oldalamon ott ülnek az én rokonaim, ismerőseim köztük a fiúkkal is. Igen, Ők is eljöttek kivéve Zayn. Az Ő arcát kerestem mióta beléptem a gyönyörű kerthelyiségben, de sehol se véltem felfedezni mogyoróbarna tekintetét és mikor a fiúkra néztem kérdően egy szomorú pillantással fogadtak, ami annyit jelenthet, hogy nem jött el. Rögtön mögöttem Mesi és Eleanor áll egy erőltetett, mű mosollyal olyan rosszul játsszák meg magukat. Mesi előtt Davi áll egy nagy mosollyal az arcán, na, az Ő arca a boldogságtól mosolyog, de mégis látok valami mást a tekintetében. Nem tudom mi az, mintha szomorú lenne. Mi oka lenne rá?
Chris mögött az Ő tanúja áll, míg azon az oldalon lévő székekben az Ő családja található meg hát mit ne mondjak az anyukája alig akarta elengedni, sőt még valamit súgott is neki, amin Chris csak felsóhajtott. Jobb, ha nem tudom mégis főtt a kíváncsiság. Inkább nem érdekel.
Peterre tekintek, aki csak rosszallóan rázza a fejét mire csak megforgattam a szemem és visszanézek a jövendőbeli partnerem felé. Chris mosolya az arcáról levakarhatatlan így én is mosolyra húzom, a szám nekem sokkal jobban megy a mű mosoly, mint a mögöttem lévő két személynek.
Gömbölyödő pocakomra simítom kezem, a két kis drágámról Zayn jut eszembe. Vajon mennyire fognak rá hasonlítani? Egyedül Sophia, Eleanor és Mesi tud erről, más nem.
A pap már egy órája mondja a szent beszédét, míg mi Chris-el szemtől szemben állunk természetesen mosolyogva, de az én türelmem is véges és már alig bírok a lábamon állni és persze aggaszt, hogy Zayn-t nem látom. Verd ki a fejedből, Nina! Chris a férjed lesz, gondolj erre.
Könnyű mondani.
Amire a pap végre kimondta, hogy „Ezennel férj és feleség vagyunk” szemem sarkában megpillantok egy sötét hajú alakot, fekete öltönyben, de mire jobban észrevettem volna, Chris magához ránt és megcsókol, míg a vendégsereg egyszerre ujjong fel és valamit a fejünkre is dobálnak. Mikor el válunk, egymástól a galambokat egyszerre engedik fel, míg Chris mosolyogva nyújtja a karját, amiben mosolyogva belekapaszkodok és nevetve szaladunk végig a sorok közt persze én mind végig azt a fekete hajú, öltönyös alakot keressem, de eltűnt. Zayn lehetett? Gyorsan Chrisre nézek és mosolyogva állunk meg, hogy ismét megcsókolhassam ezzel is kitisztítom a fejemet, elsöpröm a fejemből Zaynt és az emlékeinket, de olyan nehéz hisz én Őt szeretem. Tessék bevallottam magamban csak már késő hisz már férjes asszony vagyok, most már nem csinálhatjuk azt, amit eddig annak mér vége. Vége.
A ceremónia után elkezdődik az esküvő utáni szokásos buli, amit Chrisel való táncommal nyitunk, meg ami egyszerű és romantikus, de én többre vágyok egy ilyenfajta táncban. Mondjuk egy kis nevetést és a szenvedélyt se bánnám olyasmi amit Zaynel éltem át. Zany hiányzik a táncból. Fenében.
A táncunk után Chris felkérte az anyukáját táncolni, míg szememmel elkezdtem keresni a kislányomat, de sehol se találtam így a fiúk asztalához léptem ahol Mesi és Eleanor is ült.
- Nem tudjátok, hol van Davi? - kérdeztem rá az egyik székben kapaszkodva és az arcomra egy mosolyt erőltettem hátha elhiszik, hogy boldog vagyok, bár elég jó színésznő vagyok eddig nem buktam le.
- Előbb itt táncikált – válaszolt Mesi mosolyogva.
- Én tudom, hol van – emelte meg a kezét Harry aztán gyorsan visszatette és elnézett más felé, míg a székéhez sétáltam teljesen bekerítettem. - Mi a helyzet? - kérdezte mosolyogva mire egy „szerinted” fejjel ránéztem és elővettem a gyilkos mosolyom.
- Hol a lányom? - szótagoltam le neki ezt a rövidke kérdést mosolyogva mire Harry nyelt egyet.
- Zaynel – nyögte ki aztán a kezét a szájára tapasztottam mire én felegyenesedtem és a távolban meredtem.
Zaynel? Itt van? Akkor tényleg Őt láttam az utolsó pillanatban toppant be, de elkésett és én meg a ceremónia alatt nem mondtam nemet, míg elkésett. Szemeim akaratlanul is megteltek könnyekkel, de gyorsan megráztam a fejem. Nem, nem sírhatok pont az esküvőm napján. Nem lehet. Most nem.
- Ní jól vagy? - szólított a valóságba El hangja mire felé néztem és egy mosollyal bólintottam.
- Egyre rosszabbul megy a hamis mosolyod – állapította meg Niall mire Mesi tarkón csapta, ami hatására a szőke fiú nyafogni kezdett.
- Miért jött el? - kérdeztem a semmiből mire mindenki rám emelte a tekintetét, de nem engem néztek így megfordultam és mogyoróbarna szemekbe ütköztem. Ő állt előttem tökéletesen belőtt hajjal és még az öltöny is mesésen állt rajta. Emlékszem gyerekkoromból mindig elképzeltem a herceget, aki a mesékben él, na, pontosan rá emlékeztetett, a hercegre. Az én hercegemre.
- Gratulálok – szólalt meg köhécselve mire csak bólintottam egyáltalán nem húztam mosolyra az ajkaim valamiért nem tudok az Ő szemében mosolyogni ezen a napon.
- Táncoljunk – szólalt meg vidáman Davi és megragadta a karom így köztem meg Zayn közt állt, míg mindkettőnk kezét egyszerre rángatta.
- Kivel akarsz táncolni Mazsola? - guggoltam le mosolyogva a pöttöm kislány felé, aki elengedte a kezünket és Harry ölébe ugrott. - Hát persze – ráztam meg a fejem nevetve, míg Harry nyöszörögve felkapta a kislányt és a táncparkett közepére mentek táncolni. Az rendben van, hogy ennyi idősen ragaszkodik Harryhez, mintha szerelmes lenne belé, de remélem, ez elmúlik, hisz nem akarom, hogy a lányom egy nála jóval, idősebb férfivel járjon még akkor se, ha az Harry Styles.
A táncparketten megakadt a tekintettem Chrisen aki még mindig az anyjával táncol aki valamit még mond is neki. Megint. Szeretem az anyósom, de jobb, ha távol van. Nagyon távol.
- Nina beszélhetünk? - szólított vissza valóságban Zayn hangja mire habozás nélkül bólintott aztán a tenyerét nyújtotta felém mire kérdően ránéztem, de csak mosolyogva megvonta a vállát így egy mosollyal kezeimet a kezei közé helyeztem úgy húzott a táncparkett felé. Mi nem mentünk a táncparkett közepére a szélén eltáncikáltunk míg a kezei a derekamra siklottak, míg az én kezeim a nyaka köré csavarodtak.
- Miről akartál beszélni? - kérdeztem rá mosolyogva ez a mosoly valamivel őszintébb, de még mindig ott lebeg az orrom előtt a boldogító igen, amit nem régebben mondtam ki Chrisnek. És máris egy másik sráccal táncolok, de csak egy tánc addig jó, míg nem kettesben vagyunk egy szobában.
- Rólunk – szólalt meg alig hallhatóan, sőt ajkairól olvastam le, amit kiejtett a szájáról olyan halkan mondta.
- Nincs olyan, hogy rólunk Zayn .. már nincs – válaszoltam a szemeiben nézve és alsó ajkaimban haraptam, mert mikor ajkaira néztem újra lejátszottak a képek mikor „együtt voltunk” és azok a telt ajkai az én ajkaimra tapadtak. Olyan csodálatos volt minden.
- Nina nem tagadhatod, nem hazudhatsz neki – szólalt meg mire eltekintettem és a táncoló embereket néztem inkább, míg Ő folytatta. - Nem szereted! Nem bírom azt nézni, hogy hazudsz még magadnak is. Nézd a lányod érdekét – a végén ráemeltem a tekintetem és a szemöldököm a magasban szökött. Mindig a lányom érdekeit nézem! Ezt nincs joga mondani, mert úgy mondta, mintha nem nézném a lányom érdekeit, de én folyton csak az Ő érdekeit nézem, csak Ő rá gondolok és ez a jó neki is meg nekem is.
- Ez a jó neki – vágtam rá mire csak megforgatta a szemeit, utálom, mikor ezt csinálja.
- Te is tudod, hogy nem – vágta rá és hirtelen megpörgetett olyan vártalanul ért, hogy teljes erőmmel a mellkasának csapódtam és, ha Ő nem áll stabilan a földön rá is estem volna, de csak nagyon közel kerültem hozzá. Ajkaink már szinte súrolják egymást, míg érzem leheletén a szokásos mentol és cigaretta keveréket, amely mindig olyan mámoros számomra. - Látom a szemeiden – suttogta mire megborzongtam leheletétől, ami az arcomban csapot és a pilláim fel-le mozogtak. - Szeretlek – hunyta be a szemét és hajolt volna közelebb mire a szemei felnyíltak és próbáltam felfogni mit is mondott és mit is akar cselekedni. Ki mondta az a szót, amit eddig még egymásnak nem igazán mondtunk így a szívem össze-vissza vert már majdnem kitört a helyéről, míg az ajkai épphogy súrolták egymást mivel a zene elhalkult és mikor körülnéztem körülöttünk mindenki abbahagyta a táncot. Jaj.
Gyorsan ellöktem magamtól Zaynt, de Ő is meglepődött szemeimmel a többiekre néztem, akik döbbenten és idegesen néztek minket aztán tovább néztem és Christ kerestem, aki épp a tortánkkal jött a parkett felé. Ajaj.
- Mi az ördög ez? - csapott le ránk Chris és a következő pillanatban öklével Zayn arcát találta el mire a számra kaptam a kezeimet, de még így is sikerült kicsit felsikoltanom. Ösztönösen Zaynhez léptem és sajnálattal segítettem talpra, míg Ő egyik kezével az orrát fogta, míg a másik kezével én segítettem talpra. - Hagyd békén a feleségem – szólalt fel ismét kiabálva Chris mire egy nagyot nyelve Zaynre néztem aztán Chrisre. A pillanat mikor döntenem kell, ki mellé állok, vagy elpártolók Zayntől és Chris mellé, vagyis a férjem mellé húzódom, vagy az mellé állok, aki megdobogtatja a szívem és minden porcikámmal Őt kívánom.
- Chris – remegett meg a hangom, amikor kiejtettem a nevét és elengedtem Zayn kezét, hogy a férjem felé lépjek. Mindenki döbbent arccal figyelte minden lépésem és egy kicsit zavart, hogy itt mindenki előtt csináljuk ezt hisz mégis a családom meg az Ő családja is itt van, de ez a valami már nagyon régóta érlődik bennem. - Nem bántatod – amint felé értem Zaynre néztem, aki arca szintén döbbent volt, mint gondolom mindenki arca.
- Mi? Miért? Mi a bajod, Nina? - fakadtak ki a kérdések Chris száján mire az ajkaimat összepréselve bólintottam.
- Mert megcsaltalak – mondtam ki kifújva a levegőt és éreztem, ahogy a hátamról egy nagy teher esik le, míg körülöttem mindenki az arcára tapasztja a száját kivéve a srácok meg El és Mesi. Ők tudták. Persze, hogy tudták hisz a barátaim és az Ő barátai is. Sose mondtuk nekik, te tudták.
- Micsoda? Mikor? - Fakadt ki a két kérdés Chrisből mire egy nagyot nyelve tekintettem a zöld fűre és mikor felnéztem rá hirtelen egy pofon csattant az arcomon, de nem az a tipikus lendítés, amitől csak az arcom elcsúszik. Nem. Ha Zayn nem kap el a földre estem volna ettől a pofontól mégis mikor talpra álltam ellöktem magamtól Zaynt és felhúzott szemöldökkel meredtem Chrisre. Megüt. Megérdemlem meg minden, de Chris sose ütne meg egy nőt, sőt nagyon ritkán verekszik, ahhoz nagyon fel kell idegesíteni, de ez a pofán mégis más volt. Azt hittem a fejemhez vág, mindent hisz azt érdemelném, de az, hogy kezet emelt rám az már több a soknál amúgy is elítélem azokat a férfiakat, akik kezet emelnek az emberekre hisz azok nem férfiak. - Ní! Ne haragudj – kapott gyorsan a szájához és már nyúlt volna a kezeim után, de megrázva a fejem elhúztam onnan.
- Ne merészelj hozzám érni – szólaltam meg elcsukló hangon, amikor hirtelen Zayn közbe lépett.
- Ha még egyszer hozzáérsz – kezdett volna bele Zayn, de ránéztem amolyan „fogd be” fejjel bár Ő most nem tehet semmiről, de nem akarok pont az esküvőm napján a kórházban kikötni, mert Chris Zaynnek támad és valamelyik megsérül.
Az esküvőm napja. Hozzámentem egy olyan férfihez, aki egy nőre emelte a kezeit.
A döbbenés hirtelen elárasztotta az egész testem és a tömeget kikerülve ragadtam meg a szoknyám alját és mikor utánam kiabáltak még gyorsabbra vettem a tempót. Elakartam tűnni, elakartam menekülni mindenki elől, mert ez az egész felhajtás nem igaz. Csak most jöttem rá úgy igazán, hogy ez a házasság nem igaz, mert nem ahhoz mentem hozzá, akit szeretek ez az egész olyan, mint egy rossz szappanopera mikor a két szerelmes külön váll és az egyik hozzámegy egy olyan emberhez, akit azt hiszi, szeret, de valójában csak egy embert szeret, akivel nem lehet együtt. Annyira nyomorultul érzem emiatt magam.
Szerettem Chris-t, de bekell vallanom az utóbbi időben már csak Davi miatt „szerettem” sőt most már miatta se hisz képes volt megütni mindenki előtt. A sok-sok kiabálást, szidását és lehordását elviseltem volna, de az, hogy kezet emelt rám azon nem tudok tovább lépni. Míg Zayn …
Zayn.
Az elmerengés közben észre se vettem, hogy már nem szaladok így gyorsan hátranéztem, de senki se követett. Hála az istennek.
Hirtelen megtorpantam mivel egy buszmegállót véltem felfedezni és a távolból már megpillantottam egy buszt. Végig néztem magamon és elsőnek feltettem magamban a kérdést, ami annyit tükrözz, hogy „vajon mennyi embert lepne meg, ha egy mennyasszony felszáll a buszra?” Sose érdekelt mások véleménye, sőt a közösségi oldalakon sok-sok ilyen képet láttam idézettel. Mindenki kiakartam próbálni, de sose szerettem volna azt, hogy a gyönyörű szép ruhámban elkeseredetten ülök a buszon az más, ha a poénból mosolyogva felszállok, de most nem vagyok jókedvemben.
Mire észbe kaphattam volna már léptem fel a buszra és már a sofőr felhúzott szemöldökkel mered, rám aztán egy bíztató mosollyal tovább enged jegy nélkül így egy sóhaj kíséretében tovább megyek a szememmel rögtön egy egyszemélyes ülésre ültem ahova rögtön le is ültem aztán az ablakon kibambulva néztem, ahogy el nem indulunk. Nem hittem volna, hogy felülök a buszra, de nem akarok, itt maradni minél messzebb akarok elmenekülni erről az egész rendezvényről. Egy hiba. Egy rohadt nagy hiba.
Az út csendesen telt senki nem szólt hozzám, aminek részbe örülök bár szívesen kiöntöttem volna a szívem egy idegennek, de úgy hiszem, a mai világban már senkit se érdekel más élete.
A végállomásra kénytelen voltam leszállni és mikor körülnéztem akkor kaptam észben, hogy fogalmam sincs, hol vagyok és ekkor eszembe jutott a lányom. Fejbe csapva magam, hogy lehetek ennyire hülye? Otthagytam a lányom szó nélkül és most azt se tudom hova keveredtem. Én és az a nagyszerű ötleteim.
Körülnéztem és megpillantottam egy piros telefonfülkét így felkaptam a ruhámat, hogy gyorsan odajussak és a nagy ruhámmal beférkőzzek. Az első szám, ami eszembe jutott az Ő száma így rögtön tárcsázni is kezdtem.
Pár csengés után fel is vette.
- Igen? - Kérdezett bele a készülékben és mikor meghallottam a hangját akaratlanul egy mosoly kúszott elgyötört arcomra aztán megrázva a fejem próbáltam kitalálni mit is mondjak neki. Sose éreztem magam ilyen elveszettnek, mint most és ez szánalmas. Szánalmas vagyok.
- Zayn, én vagyok az – szólaltam meg remegő hangokkal.
- Nina? - Ismét rákérdezett mire egy mosollyal bólintottam aztán eszembe jutott, hogy Ő ezt nem látja különben is most a mosolyom olyan lehet, mint egy madárijesztő mosolya.
- Igen, én vagyok az – ráztam meg a fejem mire egy nagy sóhaj hangzott fel, sőt több sóhaj. Srácok.
- Hol vagy? Jól vagy? Mi történt? Miért szaladtál el? - Záporozta rám az összes kérdését, ami valójában hülyeség mivel egyedül a „jól vagy” kérdésre tudok válaszolni, amire a válaszom csak egy „pocsékul” szó lehet. Na, jó még a „mi történt” kérdésre is tudnák, de az Ő is tudja.
- Húha lassíts. - Szóltam bele nevetve nem tudom miért, de az, hogy hallom a hangját már is jobb, mint az, amit előtte éreztem. Az Ő hangja mindig is megnyugtatott és boldoggá tett, de ezt nem kell tudnia így is ego túltengésbe szenved. - Csak egyet buszoztam és most itt vagyok a végállomáson, ami szerintem London vége – folytattam és a fülkéből körülnéztem, de olyan volt, mintha áttértem volna, egy másik földrészre pedig régóta ismerem London-t, de ez a rész valahogy nem rémlik.
- Mit csináltál? - Kiáltott a telefonban Zayn amikor hirtelen elkezdett káromkodni és a következő pillanatban megszakadt a vonal így idegesen csapta le a telefont. Remek. Fogalmam sincs mi történt, de remélem, hogy semmi komoly.
Megtörölve a szemeimet óvatosan bár a sminkemnek már mindegy szóval egy vállrántással léptem ki a fülkéből és körültekintve ültem le a járdaszegélyre. Ahogy ültem a járdaszegélyen a fehér ruhámra esett a pillantásom aztán egy sóhajtással hajtottam a fejemet a fehér ruhámra és egy nagy sóhaj hallatszott belőlem. Ennek az egésznek nem így kellett volna megtörténni persze ez nem egy Disney-mese, hogy minden zördülő mentesen menjen, de akkor is azt hittem az esküvőm lesz életem legszebb pillanata. Hát tévedtem. Talán nem jó emberhez mentem hozzá. Talán.
Nem sokkal később egy fekete kocsi áll meg mellettem. Megijedek, de mikor látom, hogy Zayn az felpattanok.
- Jézusom, ne ugrálgass meg még a végén megszülsz itt nekem - fújja ki idegesen a levegőt. Van egy olyan érzésem, hogy még nem volt terhes nő a közelébe, mint barát vagy akármi.
- Csak az ötödik hónapba vagyok Zayn - nevetek rá. Ő is elmosolyodik, de nem teljesen az igazi.
- Tudsz róla, hogy elrohantál a saját esküvődről? - Vonja fel fél szemöldökét. - Ezzel még nem is lenne akkora baj, főleg mert rohadtul reméltem, hogy majd ezt teszed - rázza meg a fejét, miközben én beülök a kocsiba. Nagy ruhámtól, alig van hely, örülök, hogy Harry Range Rover-ével jött. Lábaim még oldalra néznek, ő pedig előttem áll.
- De hát ezt tettem - mosolyodok el halványan.
- Miután kimondtad az igent - szomorúan csillognak a szemei. Két kezem közé fogom az arcát, de ő lehámozza onnan őket. - Akarlak, mindennél jobban, de nem így. Nem így megint, hogy titok legyen és megcsald őt, még ha ez nekem csak jót is jelent.
- Zayn, kérlek - könnyek gyűlnek a szemeimbe, ismét.
- Mire Nina? Ha megkérsz, hogy intézzem el a minél hamarabbi válást, vagy, hogy csak menjünk el innen benne vagyok azonnal Szerelmem. De ha csak arra, hogy a szeretőd legyen, azt nem kérheted - rázza a fejét. Már nyitnám a szám, hogy akkor intézze el a válást és menjünk el innen Davival, de megcsörren a telefonja. Lenyugszom míg ő beszél. Nem tehetem ezt egyikükkel se. Chrisnek mondtam igent, mellette kell maradnom.
- Nina - szólal meg Zayn halkan, mikor leteszi. - Christopher kórházba került és..meghalt - motyogja az utolsó szót. Könnyek gyűlnek a szemembe, hevesen rázom a fejem.
- Nem, nem az nem lehet. Nem! - zokogok fel ma már sokadjára. Chris nem halhatott csak úgy meg, nem hagyhatott itt. Még ha már nem is szerettem, de kedveltem.
Zayn útközbe mindent elmondott. Chris is elment az esküvőről ő viszont kocsival. Nem figyelt és egy hídon majd nem neki ment egy busznak, amikor elrántotta a kormányt, egyenesen bele a vízbe. Bevitték a kórháza, de már nem tudtak segíteni rajta.
Egész úton csak magam elé meredek. Ez nem történhet meg. Az esküvőmnek csodának kéne lennie, erre felér egy katasztrófával. Zayn leparkol az esküvő helyszínére, ami egy gyönyörű kert volt, és egy nyitott termű étterem. Mostanra minden vendég eltűnt csak a közeli barátok maradtak. Leülök egy székre és csak magam elé meredek. Már nem sírok, nem tudok mit reagálni.
- Anyukádat elvittük a barátnőjéhez, akinél megszáll, Davi is ott van - mondja halkan Liam. Nem szólva semmit, csak biccentek. Percekig újra csend van és csak Peter halk evése hallatszik. Ő nem hagyta ki a tortát. Luke, a barátja oldalba böki.

- Tönkre tettem az egészet. - mondom nagyon halkan, rekedten a sok sírástól. - Az esküvőm, aminek a legjobb napnak kéne lennie, nem az lett. Legalább a torta jó? - pillantok Peterre, aki csak bólint. - Legalább volt valami jó is. - sóhajtok fel, majd felállok. - Mesi hazavinnél, kérlek? - pillantok rá, mire ő már fel is áll. Eleanor is ösztönösen mozdul, jön velünk. Képtelen vagyok most bármit is csinálni.
Meghalt a férjem. Csupán pár órányi öröm jutott vele, mint a férjem, semmi több.

III.évad 13.rész - Az emlékek porrá lettek

 Hey!
Itt is lenne az új rész. Pici csúszással, de legalább itt van még a suli előtt.
Suli..Hát sok sikert hozzá mindenkinek. :D
Pussz

A rész zenéje: 

James Blunt - Bonfire Heart
https://www.youtube.com/watch?v=g1j1qwQQ8-Q

NiSzi xx

- Igazán tudom, hogy nem ránk tartozik, de elmagyaráznátok, kérlek? Amióta itt vagyunk, ölitek egymást, most meg hirtelen napok óta egymás nyakába vagytok - néz ránk kérdőn Liam. Öt nap telt el, hogy Peterrel kibékültünk és újra nekivágtunk a turnénak.
- A bátyám - intek lazán Peter felé és tovább olvasom az újságot. Eleanoron és Mesin kívül mind meglepődtek.
- Tessék? - kérdez vissza Zayn. Nem, nem igazán beszéltünk egy ideje, de most mégis meglepődött. Megértem.
- A bátyám. Ebből melyik részét nem lehet érteni? - Mindenki csenden emészti az új információt, én pedig ezt megunom. - Na, jó. Én elmentem Davival sétálni. Jössz Mazsola? - kérdem rá nézve, mire ő ad egy puszit Harry arcára, majd hozzám siet. Felkapom a kezembe és úgy indulunk el. Régen volt már, hogy csak ketten legyünk, ahhoz képest, hogy amúgy mindig minden nap volt anya-lánya pillanatunk.
- Anyuci mit csináltatok múltkor Zaynnel? - néz rám nagy kék szemeivel, amikor kiérünk a hotelből.
- Mire gondolsz Mazsola? - Nagyon remélem, hogy nem a csókra.
- Amikor Zayn ölébe ültél - nem szabad lottóznom, mit látszik, nem találom el és szerencsém sincs. - Szereted őt?
- Dehogy kicsim. Aput szeretem, tudod? - mosolygok rá, de Davi nem reagál. Ebben a percben így is gondoltam, hogy így van.
- Nina - szólt utánam Harry. Megvártam, míg beér és együtt sétáltunk. Először azt hittem, hogy Davi miatt jön, ismét. Az elején, mikor megismerkedtem a fiúkkal Harry valóban úgy igazán a barátom volt, de mostanában inkább csak a lányom érdekelte. Néha már rosszul éreztem magam, mintha bébiszitter lett volna. Beszélgettünk. Harry jó beszélgető társ. Tudja mikor poénkodjon és mikor komolyodjon el. Davi most nem sokat foglalkozott Harryvel, látta, hogy beszélgetünk.
- Gyertek, erre van egy park - mutat a jobb oldali irányba a bongyorka. Arra indulunk el, amerre Harry vezet minket.
- Kérsz egy labdát Mazsola? - kérdi Harry, mikor meglátunk egy árust. Davi rögtön hevesen bólogat, kell neki valami, amivel lefoglalja magát. Biztos unalmas neki a felnőtt beszélgetés. Harry kifizette a rózsaszín hercegnős labdát, majd elment játszani vele egy nagy zöld területre. Leültünk Harryvel egy padhoz, ahonnan tökéletes rálátásunk volt Davira.
- Szóval Peter a bátyád - még mindig érdekes arckifejezést vágva mondja ezt ki.
- Igen - sóhajtok fel. - Hosszú történet az, hogy miért veszekedtünk mindig.
- Időnk, mint a tenger - mosolyog biztatóan. Mély levegőt veszek. Végül is jó lesz valakinek kiöntenem a lelkem.
- Amikor összejöttem Chrissel, csak tizenhat voltam, ő tíz évvel idősebb. Persze, senkinek se tetszett így a dolog. Az elején még nekem se, maga a tudat, hogy mennyivel idősebb nálam kicsit megriasztott. Végül aztán elérte, hogy bele szeressek. Nem mondom, hogy első nagy szerelmem volt, de ő érte el a leginkább, hogy beleszeressek. Harcolt értem, kettőnkért. Nem érdekelte, hogy az apja azzal fenyegette, hogy kirúgja a cégétől, dacolt az egészre és alapított egy saját céget. Aztán elakart jegyezni, de én visszautasítottam. Fiatal voltam, senki se akar fiatalon elkötelezni magát. De ő már nem volt annyira, huszonhét évesen már ő is szeretett volna egy tartós, igazán nagyon is tartós kapcsolatot. Aztán mikor újra eljegyzett végül belementem. Aznap tudtam meg, hogy terhes vagyok Davival. Nem emiatt egyeztem bele, napokkal az előtt megtaláltam az eljegyzési gyűrűt, tudtam, hogy újra elakar jegyezni. Már akkor igent akartam volna mondani, de megvártam, míg ő kérdezi meg újra. Az, hogy terhes voltam még inkább csábított, hogy igent mondjak, hiszen egy gyereknek mindent meg kell adni és ez sikerült is eddig. Ha nem is lenne senkim jelenleg, akkor is megtudnám tenni, magam is jól keresek csupán a tánccal. De ezt neked nem is kell részleteznem, ti fizetitek egy részét - mosolygok rá, mire ő ezt viszonozva bólint. - Szóval senkinek sem tetszett, hogy nem csak már a barátnője vagyok, de egyenesen a jegyese és egy gyerekkel a hasamba, tőle. Peternek különösen nem tetszett. Amikor anyuékhoz mentünk Chrissel, pár hónapos terhes voltam. Peter nagyon örült, hogy haza megyek, egészen addig, amíg meg nem látta a nagy hasam és az oldalamon Christ. Anyu próbált jó pofát vágni az egészhez, de határozottan ellenezte. Viszont az abortuszt is. Így lettem nevelve, ezért se tettem meg, hiszen egy emberi életről beszélünk. A bátyám és én rohamosan csökkenő kapcsolatot alakítottunk ki. Alig beszéltünk, míg végül semennyit. Kettő, szinte inkább három évig felém se nézett, nem is beszéltünk egyáltalán. Fura volt, de hát elkellet fogadnom. - vonok vállat. - Na, meg persze én is megvoltam sértődve rá.
- Hogy, hogy most kibékültetek? - őszinte kérdésnek hangzik, mint akit valóban érdekel. Nyilván így is volt.
- Tudod, van, az a határ ahonnan már vissza fordulsz. Nagyon sok volt mind kettőnknek az az idő, amíg nem foglalkoztunk egymással, és mindig is jó testvérek voltunk.
- Hát ez..meglepő. Teljesen másra számítottam - neveti el magát.
- Akarom tudni, milyen beteg sztorit találtál ki? - vonom fel a fél szemöldököm.
- Csak olyasmi, hogy féltestvérek vagytok, és nem kedvelitek egymást, vagy lefeküdtél a pasijával - hangosan elnevetem magam. Hogy Peter meleg lenne? Nem az egészen biztos, hogy nem.
- Peter nem meleg tudomásom szerint.
- Nina - teszi egyik kezét a vállamra. - Peter teljes mértékben meleg.
- Nem, nem. Azt mondta volna - ráncolom a homlokom.
- Tegnap Liammel rányitottunk, ahogy egy táncos sráccal smárolt - leesett állal nézek rá.
- Hát ez nagyon-nagyon meglepő - meredek rá kissé lesokkoltan. Mondjuk így jobban belegondolva nem annyira meglepő.
- Na és te? - bök oldalba mosolyogva.
- Na és én, mi? - nézek rá értetlenül. Nem értem mire akar kilyukadni.
- Zaynnel.
- Látod ezt a bazi nagy gyűrűt az ujjamon? - tartom kezemet az arca elé, de csak szemeit forgatja.
- Ez nem lehet akadálya annak, hogy tetsszen Zayn.
- Hülyeségeket képzelsz be Harry - fújom ki a levegőt élesen. Nem hiszem el, hogy még egy ember ilyennel jön.
- Tudod mit csinált? Mosolygott, mikor nevettél. Ideges lesz akármikor is kerül szóba Christopher. Ha beszélsz, oda figyel rád, nem, mint mikor mi, akkor csak bambul többnyire. Képes volt múltkor felkelni délután, amikor megtudta, hogy te is jössz velünk körül nézni a városba. - Zaynnél nagy szó, ha valaki miatt felkel. Imád aludni, senki miatt se kell fel, vagy ha mégis nyűgös, nagyon. De emlékszem aznap délután kicsit se volt nyűgös, sőt. Inkább feldobott. - Látod már, amit mi Nina? - kérdi halkan Harry. Ajkaimba harapok és másfele nézek.
- Nem lehetek vele Harry - alig hallhatóan szólalok meg, szerintem éppen, hogy hallotta.
- Már miért ne tehetnéd? - neveti el magát. Annyira egyszerűnek érzi, de nem az. - Ha amiatt aggódsz, hogy Davinak nem lenne meg min.. - nevetve szakítom félbe.
- Komolyan azt hiszed, hogy emiatt? Mondtam már, egyedül is képes lennék felnevelni a lányom, nem erről van szó.
- Csak mondom, hogy Zayn is rengeteg mindent megtud neked és a lányodnak adni, és most nem csak a pénzügyekre gondolok - Szeretetre, arra, hogy ott lenne mellettünk és több törődést. Tudom. Amiket Chris nem sűrűn tesz meg.
- Tudom - suttogom. Ez az egész borzalmas.
- Csak kínzod magadat és őt is - nem válaszolok rá, nem tudok mit reagálni. Tudom, hogy így van. De nem tudok változtatni.
Harryvel még pár órát beszélgettünk, majd mikor Davi elrángatta Harryt labdázni mosolyogva néztem őket, végül engem is elráncigált játszani. Mikor kifáradt a kis mazsolám visszaindultunk a hotelbe. Davi nem a mi lakosztályunkba, hanem a fiúkéba szaladt és elterült Zayn mellet a kanapén. Meglepődve, de mosolyogva nézte a szőkeséget. Davi hamar elaludt alig pár perc alatt elaludt Zayn pedig a mellette lévő pulcsival betakarta. Tekintetét felvezette rám, kínosan kezdtem érezni magam.
- Bocs, csak beszaladt - harapok ajkamba. Ő is azt nézi, tudom, mire gondol. Nem rég még ő harapdálta. És milyen csodásan is tud csókolni.
- Tudod, hogy sose bánom - halkan beszél, nehogy felkeltse Davit.
- Többiek?
- Lent vannak a bárban, valami buli van ott. Mesi és El üzeni, hogy a ruhád az ágyon és menj te is.
- Biztos, hogy nem - rázom a fejem. - Davira nem lenne, ki vigyázzon.
- A te táncosaid közül maradtak páran. Hope is, tudom, hogy ő szokott rá vigyázni néha - meglepő, hogy így tudja.
- Te lemész?
- Úgy nézek, ki mint, aki egy buliba készül? - mutat végig magán mosolyogva. Melegítő nadrág és egyszerű Green Day-es felső volt rajta. Haja kissé kócosan állt, míg ő maga félig lecsúszva a kanapéról ült vagy olyasmi, lábait a fa kis asztalon pihentetve. Ajkamba harapok, ahogy végig mérem. Pontosan tudom, hogy néz ki mindazok a ruhák nélkül, amik most takarják, minden egyes részletet jól ismerek, tetkóitól kezdve az egészen kis megmaradt gyerekkori sebekig. Tökéletesnek látom, még melegítőben is. Nevetése rángat vissza a valóságba. Nagyon elkalandozhattam.
- Elhiszed, hogy még így is nem egy lány menne oda hozzád? - mosolygok, de ő csak leint.
- Menj készülni inkább - sóhajt, majd figyelmét újra a tévének szenteli, amiben valami nyomozós sorozat megy. A szobámba sietek és tényleg minden ott van az ágyamon. Ruha, cipő, ékszerek minden. A lányok most inkább rózsaszínbe egyeztek meg, ahogy elnézem az összeállítást. Hajamat kiengedve hagyom, göndör fürtökbe futnak össze a végén. Lényegében egész egyszerű a ruha, pont tökéletes.
- Hope, kérlek, tudnál vigyázni Davira? - a nappaliban találom meg a lányt, még pár másik táncosommal.
- Persze - bólogat csillogó szemekkel.
- Köszönöm! A fiúk lakosztályában van, de ha elmentünk áthoznád, kérlek? Zaynt is kiakarom még rángatni a pocok lyukából - elneveti magát és csak egyetértően bólogat, végül kitessékel, és jó szórakozást kíván. Benyitok a mellettünk lévő lakosztályba, mire Zayn rám kapja tekintetét. Látom, hogy ugyan az játszódik le benne, mint bennem pár perce.
- Csak akkor megyek, ha te is - fonom össze karjaim. Sóhajt, de ugyan úgy mosolyog. Feláll, és a szobájába siet, ahonnan egy fekete nadrágba és fehér pólóba, rajta piros kockás inggel tér vissza. Hajával nem kezd semmit, csak beletúr.
- Davi - kezdi, de közbeszólok.
- Hope vigyáz rá - megragadom a kezét és kihúzom az ajtón, mielőtt meggondolná magát. Még beszólok Hopenak, hogy elmentünk majd még mindig magam után húzva Zaynt elindulok a lift felé. Bent a liftbe szerencsére csak ketten vagyunk, egész kínos, amíg meg nem szólal.
- Imádom, hogy egy egyszerű ruhában is dögös vagy - súgja a fülembe, mögöttem állva.
- Megszólalt Mr.Laza vagyok, de szexi.
- Ilyet se hallottam még tőled - neveti el magát. - Tetszik - súgja nyakamba majd ad oda egy puszit. Mielőtt többet tehetne - vagy én - kinyílik a lift ajtó. Egyenesen a bárba húzom, ahonnan kissé kihallatszik a zene. Nem túl hangos, de azért lehet rá táncolni. Liam és Sophia táncol a terem másik végébe. Sophia Liam barátnője, nem rég csatlakozott a turnéhoz. A többiek egy kis elkülönített résznél ülnek és iszogatnak.
- Már azt hittem nem jössz - mosolyogva tol elém Mesi egy pohár..akármit.
- Pedig de. És leráncigáltam ezt a depist is - mutatok a mögöttem álló Zaynre, aki még mindig fogja a kezem. Harryvel találkozik a tekintetünk és rögtön önelégült mosollyal nézi összefont kezünket. Zayn elenged és beül Niall és Louis mellé. Én a két lány között foglalok helyet, akik sora adják a piát, de én csak keveset iszok. Nem akarok sokat inni. Mikor megszólal, a kedvenc dalom felállok, hogy táncolni induljak, de Zayn karon ragad, és velem tart. Nem próbálkozom meg az elcsábítós mozdulatokkal, tudom, ha akarnám Zayn azonnal velem lehetne. Csak jól szórakozva táncolunk, ami mindennél jobb. Keze folyton valahol hozzám ért. Vagy a derekam fogta vagy a kezem. De én se nagyon tétlenkedtem, kezem általában vállán vagy hajába túrva volt. Szuper volt vele. Mint egy igazi tizenkilenc éves. Nem az, akinek komolynak kell lennie, mert a vég vezető barátja ezt akarja. Nem. Egyszerűen csak jól éreztem magam.
- Többször is lehetne ilyen - nézek Zayn szemeibe, amik csillogva figyelnek engem.
- Többször is lesz - puszit nyom homlokomra, mire kuncogva bújok vállába.
- Bocsi, elrabolom - Sophia húz maga után egyenesen a mosdóba.
- Mi az? - nézek rá mosolyogva.
- Nem akarom rád hozni a sokkot, de
- Ezzel pont azt teszed - szakítom félbe felvont szemöldökkel.
- Szóval elég jól felismerem, ha valaki terhes. És szerintem ezt megkéne csinálnod - táskájába kutat egy keveset majd két terhességi tesztet húz ki onnan.
- Mi? - sokkolva állok előtte.
- Szokott olyan lenni, hogy csak úgy megszédülsz, reggelente hányinger és kívánós vagy nagyon?
- Igen, de - most ő az, aki félbeszakít.
- Csináld meg - nyomja a kezeimbe a teszteket. Sokkosan megyek be egy wc fülkébe és csinálom meg őket. Pár percig még várok, amíg ki nem adja az eredményt.
- Francba Zayn - morgok kilökve az ajtót. Sophia felnéz, amikor rájön, hogy kijöttem. Persze, hogy pozitív.
- Zayn? - vonja fel a szemöldökét. - Igaza volt a fiúknak - mosolyogva rázza a fejét.
- Most mit csináljak Soph? Chris kinyír, ha megtudja - rázom a fejem.
- Elveteted - inkább kérdésnek hangzott, mint kijelentésnek.
- Soha - rázom hevesen a fejem. Sose vetetném el, hisz egy ember ő is.
- Hány hónapos lehet? - gondolkozik el Sophia. Zaynnel  mindig védekeztünk, nem értem, hogy lehet. Vagyis..Ó. Akkor nem, amikor elsőnek feküdtünk le. Francba.
- Kettő. Biztos vagyok benne - kezdek el vadul bólogatni.
- A napokba úgyis jön Chris. Feküdj le vele és majd mond pár hónap múlva, hogy terhes vagy. Ha megszületett, majd azt mondod, hogy kora szülött, az orvost letudod kenyerezni egy kis borravalóval, hogy Chrisnek semmit se mondjon erről - csodálkozva nézek rá. - Ha nem mondod el az igazat, csak ezt tudod csinálni - szomorúan rázza a fejét.
- Köszönöm Soph! - ölelem magamhoz szorosan. A napokba felkeresek egy magán nőgyógyászt és elmegyek hozzá kivizsgálni mindent, jobban.
- Zaynnek se mondod el? - mintha, csak most esne le neki.
- Nem látok rá sok esélyt - mosolyodom el szomorúan. - Ma még jól akarom érezni magam Zaynnel. Ha Chris jön, és lefekszünk, azt jelenti, hogy még áll az esküvő. Zayn ezután nem akar tőlem semmit.
- Remélem, még időben rájössz, hogy kit szeretsz igazából - mosolyog kedvesen. Kikerülöm és visszaindulok Zaynhez, aki már az asztalnál ül. Kérlelve pillantok rá, mire ő csak nevetve fel áll. Megint táncoltunk, de most nem fogtam vissza magam.
- Hiányzol Zaynie - súgom a fülébe. - Hogy csókolj - puszit nyomok szája mellé. - Hogy olyan helyeken járjon a kezed, ahol másé nem - pólója alá vezetem kezem, végig húzom ujjaim V vonalán. - És, hogy még annál különlegesebbeket tegyél - harapok fülébe és kissé meghúzom, kezemet pedig kissé lejjebb vezetem a combjain.
- Utálom, hogy ennyire irányítasz - sóhajt fel. Már látom csillogó szemeiben, hogy ez szabad utat jelent.
- Az nem az én szokásom, tudhatnád már - mosolyogva vonom fel a szemöldököm. Élesen szívja be a levegőt, majd kézen ragadva húz fel a szobák felé. A liftbe végig feszülten állt, majd mikor a lakosztályukba értünk ajkaimnak esett. Mindent, de mindent bele adtam. Kezei, elsőnek hajamba markolt, majd végig húzta az oldalamon derekamba jól belemarva. Gyorsan felkap, cipőim leesnek így a lábaimról. Hajába túrok én is és kissé meghúzom a tincseit. Az inget leszedem, róla nagy nehezen majd elindul velem a kezeibe a szobája felé. Ruhámból egyszerűen bújtat ki és magáról is lekapja a nadrágot. Visszahajol hozzám egy csókra, de én pólójától próbálom megszabadítani.
- De türelmetlen vagy cica - kuncog bele a csókunkba.
- Mióta zavar téged, ha látni akarlak ruha nélkül? - mosolygok perverzen. Ennyi pont elég is volt, már le is vette a felsőjét. Nevetve húzom vissza egy újabb csókra. Sose fogom megunni az ajkait. Hasamnál végig simít, ekkor eszembe jut a terhesség. Újra megcsókolom, de most kevésbé vadul, inkább érzékien. Úgy gondolok erre, mintha utoljára lennénk együtt így. Beleakarok adni mindent, amit érzek. Észreveszi, hogy tempót akarok váltani így csak hosszasan csókol. Nyakamat kezdi behinteni apró puszikkal én pedig hangosan, sóhajtozok tőle.
- Imádom, amit csinálsz - sóhajtozok csukott szemekkel, mikor lejjebb megy.
- Én meg téged.

Másnap reggel Zayn ölelő karjaiba ébredtem. A csodásnál is jobb volt. Kissé megfordultam, aminek az lett a következménye, hogy teljesen magához ölelt. Fejemet egyik karján pihentettem, míg a másik kezével szorosan ölelt.
- Zayn. Kinyomod a belemet is így - motyogom halkan. Tudom, hogy már félálomba van. Nem nagyon zavarta, amit mondtam. Feljebb hajoltam, már amennyire tudtam és megcsókoltam. Nem az a tipikus lágy, reggeli csókkal, hanem annál egy kicsit intenzívebben.
- Tökéletes keltés - motyogja ajkaimra. Kuncogva szabadulok ki kevésbé szorosan ölelő kezei közül és sietek a fürdőjébe.
- Pisilnem kellett, te hülye - nevetek, mire ő is elneveti magát és visszadől az ágyba. Az éjszaka több, mint fantasztikus volt. Zayn érezhette, hogy valami nincs rendben, hiszen a legérzékibb voltam nem pedig heves, mint máskor. - Valahogy kikéne szöknöm - ugrok vissza az ágyba. Csak az ő egyik inge van rajtam és alsónemű.
- Ha nem lennél butus, most nem kéne szöknöd - alkarjain támaszkodik meg, ahogy feljebb ül egy kicsit. Ezzel arra céloz, hogy lehetnénk egy pár, ha nem ragaszkodnék annyira Chrishez. Halvány erőltetett mosolyt eresztek meg és orrára egy puszit nyomok. Már kelnék fel, amikor karon ragad.
- Ne add nekem az erőltetett mosolyod. Sose hittem el - néz gyönyörű barna szemeivel az enyéimbe és visszahúz még egy csókra. Keze oldalamon végig vándorol, mire kuncogni kezdek. - Csak nem csikis vagy?
- Kicsit - mutatok mutató és hüvelyk ujjammal egy kevés távolságot.
- Mindig ezt csinálom és csak most mondod - mondja miközben megismétli a mozdulatot.
- Tudod máskor elvonod a figyelmem - motyogom hajával játszadozva.
- Most is megtenném, de
- De túl hangosak vagyunk és valószínűleg odakint vannak a többiek. - elvörösödöm a gondolatra, hisz csak egy ajtó választ el a barátainktól.
- Akkor viszont neked ügyesen kell kiszöknek - még egy utolsó csókot nyom számra majd vigyorogva néz rám. Nyelvet öltök rá, majd tegnapi ruhámat felkapva halkan kinyitom az ajtót. Kint persze mindenki ott volt. Még Peter is.
- Én csak - mutatok a mögöttem lévő ajtóra, amikor elég érdekesen néztem rám. Ők mondják mindig, hogy tudják, hát akkor most mit adják a butát? - Tegnap sokat ittam és elaludtam itt.
- Zayn ruhájába? - mutat végig rajtam Louis kezébe egy nutellával megpakolt kanállal.
- Valamiben kellett - vonok vállat. Igazából tényleg abba aludtam..Az már más, hogy előtte semmi se volt rajtam. Az ajtó felé indulok, mikor észreveszem a kanapé karfájára szépen elhelyezett kockás inget. Francba.
- Nina - szól utánam Harry. Kínosan fordulok meg. - A cipődet azért vidd - néz el mellém én pedig észreveszem a rózsaszín magassarkúkat. Kínosan ajkamba harapva kapom fel őket a kezembe és szinte futva sietek ki. Éppen, hogy lefürödtem és átöltöztem, amikor kopognak az ajtón. A táncosaim közül valaki kinyithatta mert két ölelő kart veszek észre amik hátulról ölelnek. Elmosolyodom, már mondanám Zaynnek, hogy engedjen, amikor észreveszem, hogy ezen a karon nincs rajta a bőrkarkötő és a tetkókat is hiányolom. Megfordulok és csodálkozva nézek a kék szempárba.
- Chris - nézek meglepődve rá.
- Meglepetés - nyom ajkaimra egy puszit. - Zuhanyoztál? - kérdi egyik vizes hajtincsemet ujja köré tekerve.
- Nem, éppen lovakat versenyeztettem. - jegyzem meg gúnyosan. - Persze, hogy fürödtem Chris - forgatom szemeimet. Már húzódnék el, amikor eszembe jut Sophia tegnapi ötlete. Őszintén semmi gusztusom jelenleg hozzá. Hiszen tudom, hogy úgy se lesz jobb, mint tegnap.
Christ hirtelen megcsókolom majd nyakára is áttérek. Mindig is szerette ha heves vagyok.
- Hiányoztam Baba? - kuncog, majd az ágyam felé kezd hátrálni. Lelök rá, nem túl durván csak annyira, hogy kissé meglepődjek. Az ajtóhoz megy, amit bezár majd visszajön hozzám. Most ő az, aki nyakamnak esik. Egy szóval se mondtam, hogy nem jó Chrissel az együttlét. Csupán megtapasztaltam, hogy milyen az ha ennél jobb valakivel.
Utána sokáig csak feküdtünk az ágyba, én törtem meg a csendet.
- Sikerült mindent elintézned?
- Igen. Pár napra szabad vagyok.
- Napra? - vonom fel a szemöldököm.
- Igen, egyelőre. Majd utána jövök az egész turnéra.
- Szuper - erőltetek magamra egy hihető mosolyt. Ő elhiszi. Ajkaimra nyom egy puszit, majd felkel és elmegy fürdeni. Kissé késő van, szinte már vacsora idő, amit ugye mindig lent eszünk közösen a többiekkel. Istenem teljesen elhanyagoltam ma Davit. Chris miatt. Ez szánalmas és borzalmas tőlem. Ahogy Chris kijött én is elsiettem zuhanyozni és felvettem egy farmert és Zayn ingét. Begyűrtem nadrágomba és ujját is felgyűrtem. Kék színe ment a nadrágomhoz és a kék Conversemhez is.
- Azta. Lecserélted a szoknyát és a magassarkút - mér végig Chris. Nem azzal a csillogással a szemébe, inkább valami érdekessel. Nyilván nem tetszik neki.
- Mégis minek vennék fel olyanokat, amikor egész nap a hotelba vagyunk, vagy a táncpróbákon?
- Egy kis elegáns megjelenés sose árt - mosolyog rám ártatlanul. Mély levegőt kell vennem, hogy ne küldjem el a francba.
- Menjünk enni - erőltetek egy mosolyt.
- Rendben - mondja majd mikor kiérünk a folyosóra derekamnál átkarol. Én nem csinálok semmit, csak összefonom a karjaim.
- Elintéztem az esküvőhöz a helyszínt. Úgy gondoltam a többit majd közösen. - a liftbe mondja csak, mire döbbenten nézek rá. Nem reagálok csak lehajtom a fejem. Végig így megyünk, be az étterem részééig. A többiek mind ott vannak, a legtöbben felnéznek megérkezésünkre.
- Ó, hogy mennyire nem hiányoztál - forgatja szemeit Peter.
- Örülök, hogy még mindig ugyanúgy kedvelsz - biccent felé. Nem szólva semmi Davi mellé sietek és az ölembe húzom a drágám. Mardos a bűntudat, hogy nem foglalkoztam ma vele. És erre Zayn tekintete is rásegít egyszerűen érzem, hogy neki fáj.
Pár kínos perc után újra mindenki beszélget, csak én vagyok, aki csöndbe van. Davi az ölembe egy csomag gumicukrot eszik, állítólag már vacsorázott. Remélem valóban így van
- Szóval Chris meddig maradsz? - kérdi Eleanor kedvességet erőltetve magára.
- Csak pár napot, de aztán a végéig. Pár napra előtte haza kell mennem elintézni az esküvői helyszínnel mindent - mosolyog bájosan. Ahogy Zaynre nézek, mintha kitépték volna egy részem. Telefonja megcsörrent és elnézést kérve elment. Lehajtottam a fejem és örültem, hogy hosszú hajam takarja az arcom. Egy könnycsepp gördült le az arcomon és esett le az ingre, ezzel foltot hagyva azon.
Ennyi volt. Zaynnel ennyi volt. És még csak nem is magyarázhattam el neki semmit. Később megpróbáltam, de nem engedte. Mondván, hogy nem kér a sajnálatomból. Chrissel szerveztük az esküvőt és Mesi, Eleanor és Sophia is segített amiben tudott, még ha ellenezték is. Sophia kerített nekem egy magán orvost. Valóban terhes vagyok, ráadásul ikrek. Az apa természetesen Zayn.