III.évad 3.rész - Lekenyerezés

Hey Peoples! 

Nos, meghoztam a kövi részt is. Újabb rész nem tudom mikor lesz, mert hétfőn megyek Erdélybe egy hétre és ott ugye nem tudok írni, utána meg szerintem örülök, hogy élek pár napig, de utána újra lendületbe jövök. ;) 

Most csak egy rövidke részt hoztam, de remélem tetszeni fog. 

Pussz <3 

A rész zenéje: 

Selena Gomez - Hands To Myself

https://www.youtube.com/watch?v=FMlcn-_jpWY

NiSzi xx

Egy hét Californiában több, mint csodás. Az első napokban a várost jártuk, hogy körülnézzünk, de most már csak élvezzük a helyet. A hotel medencéjét hamar megunták a többiek így a tengerpartot vettük célpontba. Davi elszakíthatatlan Harrytől, viszont már nem csak vele van. Sokkal inkább Zaynhez és Liamhez megy. Harry mindent megenged neki, jó, hogy Liammel is van, nála vannak határok. Zaynnel nem ismételtük, meg ami a liftben történt, sőt nem is közeledett félreérthetően a liftben történtek óta. Viszont annál többet beszélgettünk. Többnyire este, amikor a többiek már alszanak a kanapén, vagy az ő szobájába beszélgetünk órákon keresztül. Niall és Mesi tagadják, de látjuk, hogy alakul köztük valami. Chris többször hívott, szinte napi szinten, mint mindig most is rendes.

- Na, gyere te is - ragad karon Louis, ahogy a vízbe próbál bevinni. Mesit Niall már berángatta, ahogy Eleanort is Louis és Harry. Most engem vettek célpontba, vagyis egyelőre csak Louis.

- Nem Lou - rázom a fejem mosolyogva.

- Hé, Zayn! Segítesz? - szól mosolyogva neki, mire Zayn gonoszan mosolyogva siet ki a vízből, hogy engem berángasson oda. Ahogy felém közeledik, felső nélkül ajkamba harapok. Bár, igazán megszokhattam volna ebbe az egy hétbe, hogy félmeztelenül van, például a medencénél is a hotelban.

- El ne olvadj Hercegnő, még a végén a vőlegényed megöl engem - nevetve áll felettem Zayn.

- Senki nem tiltotta meg a nézelődést - kacsintok rá. Pimasz mosollyal, félig felvont szemöldökkel néz rám. Végül derekamnál fogva állít fel vele szembe.

- Gyere, pancsizunk egyet - mosolyog gonoszan, és kezemnél fogva húz, de én megtartom magam egy helyben. Zayn jó ideig húz, mikor engedem magam így mind ketten borulunk. Rá estem, arcunk vészesen közel volt. Végig szemeimbe nézett, aztán csak orromra adott egy puszit és felállt.

- Esélytelen Lou, nem lehet a vízbe vinni - tárja szét karjait, míg én továbbra is a homokban fekszem.

- Dehogy nem - mondja Harry és már szalad is felém. Gyorsan állok fel és kezdek elszaladni előle, de Louis is cselekedett eközben és már előttem is termett. Felkap menyasszony pózban és már szalad is velem a vízbe. Nevetve kapaszkodom a nyakába és veszek, mély levegőt mielőtt a vízbe érnénk. Láttam mit csináltak Mesivel, tudom, hogy rám is ez vár. Vagyis amikor megfelelő mélységbe vagyunk, leguggol, így engem megmártóztat. Mikor feljövünk, a víz alól elenged, és önelégült mosollyal nézi végig, ahogy kimegyek a vízből.

- Virul a fejed Tomlinson? - szólok neki vissza, amikor kicsit beletúrok vizes hajamba.

- De még mennyire - nevet és összepacsizik Harryvel.

- Idióták - nevetek halkan. - Fiúk hol van Davi? - kérdem, ijedten mikor körülnézek, de sehol sem látom.

- Ott van Eleanorral, nyugi - mutat egy pontra Liam mire megkönnyebbülten fújom ki a levegőt.

- Mindjárt jövök - állok fel Liam mellől telefonommal a kezemben. Odébb megyek, hogy nyugodtan tudjak telefonálni.

- Szia, Chris - szólok mosolyogva, amikor felveszi.

- Szerelmem. Minden rendben?

- Persze, miért ne lenne?

- Este szoktál hívni, azt hittem baj van. - aggodalmán elmosolyodom.

- Csak hiányzol.

- Te is szerelmem. Viszont, ahogy haza érek lesz egy meglepetésem. Sőt, kettő is.

- Óó, és mi lesz? - mosolyogva kérdem, annyira aranyos tud lenni.

- Az egyik maradjon meglepetés. A másik viszont nem nagy titok. Szerintem ki tudod találni - elpirulva kuncogok, persze, hogy egyszerű kitalálni. Chris édesebbnél édesebb dolgokat mondott, amiken csak nevettem zavaromba, amikor találkozott tekintetem Zaynével. Csalódottság ült ki arcára, de nem is értem miért. Hisz csak a vőlegényemmel beszéltem, ez természetes. Mosolyt erőltetve intettem neki, ő is felerőltetett magára egy mosolyt, és visszafordult Louis felé.

- Mennem kell - sóhajtok, félbe szakítva Christ.

- Ó, rendben. Később szerelmem.

- Később - motyogom, majd kinyomom. Sóhajtva, rosszkedvűen ülök vissza Liam mellé.

- Az előbb még jó kedvű voltál, mi történt? - fordítja felém fejét. Sóhajtva rázom a fejem.

- Semmi - mosolygok rá erőltetetten. Kezdett sötétedni, de ez nem zavart minket nagyon. Sőt, nem sokkal később Mesi egy nagyszerű ötlettel jött elő.

- Hé, skacok. Nézzétek miket vettem - mosolyogva emeli fel a két csomag mályvacukrot.

- Egy istennő vagy - pacsizok össze vele, majd a fiúk mindenféle tudásukat összevetve kezdtek tüzet rakni. Nem kevés idő szerencsétlenkedés után sikerült meggyújtani.

  A sötétbe már csak néhány fény volt, arrébb, és a mi kis tüzünk, amit a fiúk végül összehoztak. Körbeültük, Davi az ölembe üldögélt csendben, szinte végig azt néztem, hogy jól van-e. Az álmomat még mindig nem felejtettem el, és hogy akkor mi is történt vele. De be kellett vallanom magamnak, hogy csak elfáradt. Zayn mellettem ült, a távolságot megtartva, jó ideje már nem is szólt hozzám. Csak egyszerűen nem értem miért, hisz nem tettem illetve mondtam semmi olyat. Mesi Niall ölébe foglalt helyet velem szembe, elvoltak egymással, nem is zavartuk őket. Ahogyan Louis és Eleanor is elvolt. A mályva cukor sütés nem volt rossz ötlet, igaz Davi teli is ette magát vele. Lassan, de elkezdtek elaludni a többiek. Nem tartottam jó ötletnek, hogy itt aludjunk, de majd felkeltjük őket később.

- Zayn - szólok nagyon halkan, szinte suttogva.

- Hmm - szól vissza ugyan olyan hangerővel. Nem szólva semmit bújok hozzá, fekszem el mellkasán. Egyik kezével ölel át és húz magához közelebb, majd hajamba puszil. Nem szólunk semmit és ez így jó. Megnyugtató mikor mellette vagyok, mégis energiával tölt fel. Chris az, aki megnyugtató, Zaynnek viszont sikerül felráznia, nem csak megnyugtató, de fel is tölt energiával. Kissé felemelkedem, hogy szemeibe tudjak nézni. Barna szemei enyéimbe fonódnak, mikor közelebb húz magához. Ajkai súrolják enyéimet, még sincs semmi, amit teszünk.

- Ébresszük fel a többieket, kezd hűvös lenni - súgja ugyan úgy közel maradva hozzám.

- Jó ötlet - motyogom, de én sem távolodok el.

- Skacok - szól halkan Louis. - Bocs, nem akarok semmit zavarni - nevet kínosan. - De jó lenne vissza menni a hotelba, a többiek kidőltek.

- Igaz - kelek fel gyorsan. Összeszedem a cuccaimat és a táskámba teszem zavart mozdulatokkal. Idegesít, hogy Louis látta ezt, az meg még inkább, hogy mind a kettő fiú most is csak néz rám. Zayn olyan közel volt, majd nem megcsókolt szinte. De ezt nem csinálhatom. Nem csinálhatom azt, amit az álmomba is. Chrissel nem játszhatok. De még ha csak ő lenne az egyetlen akadály. Hiszen Zaynnek ott van Perrie. Az a lány mindenhogy tökéletes, nem értem miért hagyná ott őt.

  A többieket Louis felébresztette hatásos módszerrel, vagyis rájuk ordított, ami külső szemszögből vicces volt, viszont a többiek haragosan pillantottak rá. Kómásan szálltak be a kisbuszba, amivel jöttünk, mi pedig Louval összepacsiztunk. Louis vezetett, én pedig mellette ültem. Mögöttem Zayn ült, aki szintén el aludt a fél órás út alatt.

- Mi történt, amikor felébredtem? - kérdi szinte suttogva Lou.

- Semmi - mondom lassan, ahogy ezen elgondolkozok. Végül is tényleg nem történt semmi.

- Biztos? Nekem nem úgy tűnt - hangjában egy kis gúny is hallatszik.

- Semmi sem történt Lou - sóhajtok fel. - Történhetett volna, de nem történt.

- Hát jó - sóhajt ő is. Azt hiszem feladta. A többieket csak akkor ébresztettük fel megint, amikor a hotelhez értünk. Bár felvetettük az ötletet, hogy mi fel megyünk a szobáinkba, őket pedig a kocsiba hagyjuk, de nem akartunk ennyire gonoszak, lenni, így meg egyeztünk abban, hogy egy beszívatással tartozunk nekik.

- Nah embik - tapsol egyet Mesi és lábaira ül, mellettem.

- Embik? - vonom össze a szemöldököm egy pillanatra elszakítva tekintetem az újságról. Elméletileg benne vagyok.

- Az emberek röviden - int le és már folytatja is a többiek összeterelését. Eleanor eldől a kanapén egyenesen Louis ölébe, példáját követi Niall csak ő Mesi ölébe. Ő viszont nevetve gurította le magáról, de a szőkeség nem mozdult, úgy tűnik kényelmes volt neki az a helyzet. Harry kómás fejjel jött ki a szobájából, Zayn a konyhából egy szendviccsel Liam pedig már itt volt Davival.

- Pár nap és karácsony - mondta Mesi vidáman, Eleanor félbe szakította.

- Éppen ezért utazunk vissza holnap. Jó meg látás Mesi.

- Hadd fejezzem be - inti le Mesi. - Tehát karácsony és a legtöbben csak napokkal később utazunk haza a családhoz - ezúttal Louis szakítja félbe.

- Hurrá - motyogja unottan.

- Már aki - motyogja Zayn. Nem törődve vele Mesi folytatta.

- Szóval a karácsonyt ki kivel tölti? - fejezi be végül.

- Louval

- Elel - Louis és Eleanor egyszerre válaszolnak, amin jót mosolyognának, ha nem lennének fáradtak. Tegnap mind a ketten sokáig lent voltak a hotel bár részében.

- Szülőknél - vonja meg vállát Liam.

- Még nem tudom - válaszol Harry is, elfojtva egy ásítást.

- Davival - felelek én is és újra az újságba lapozok.

- Chris hol lesz? - von kérdőn Mesi idegesen. Rá pörgött a karácsonyra, ahogy elnézem, nem tetszik neki, hogy Chris nem lesz otthon.

- Üzleti út azt hiszem - vonok vállat kínosan nevetve. - Na és te? - kezdem terelni a témát.

- Öhm - elpirulva mosolyog, de nem válaszol.

- Áá szóval Niallel - mondja Harry és visszafordul, hogy a szobájába menjen. Egyikük sem mond erre semmit, tehát tényleg így van.

- Zayn? - tereli a témát Niall.

- Ha Perrie haza jön, akkor vele. Ha nem akkor haza megyek Bradfordba - vont vállat. Úgy tett, mint akit nem érdekel, de a csalódottság látszódott rajta.

- Ní, te is haza mész? - kérdi El álmosan.

- Igen - bólogatok belemélyedve egy cikkbe. Lapozok még egyet, szemeim kikerekednek, és rögtön felpattanok a helyemről. - Úristen - mondom hangosan, vigyorogva.

- Mi az? - vonja fel a szemöldökét Eleanor.

- Belerakták a képeket, tényleg - nézem végig a három oldal képet magamról, elégedett vagyok velük. A negyedik oldalon egy cikk volt rólam írva.

" A táncos, illetve énekes híres fiatal lány, megmutatja modell tudását is, ami úgy tűnik szintén nagy. Sisi turnéja nem sokára, - az ünnepek után - kezdetét veszi, élete tele lesz utazással, ahova kislánya Davina Carter is elkíséri. Christopher Carter a szintén fiatal, de annál nagyobb üzletvezető Londonban marad, hogy az újabb alapítvány szervezésében részt tudjon venni. Nem rég tudtuk meg, hogy Christopher jelenleg Ausztráliában van üzleti úton, míg menyasszonya és lánya Californiában pihennek barátaikkal. Eleanor Calder Sisi barátnője, Mesi Peyton, aki együtt táncol vele. Viszont újabb hírességeket is észrevehetünk körülötte. A One Direction tagjai úgy tűnik szívesen tölti idejét a táncos hölggyel és lányával."

- Mond, ami tetszett benne - mondja Mesi miután hangosan felolvastam.

- A képek. Annyira nagyon jók letten és úristen még egyszer sem tettek be így egy újságba és.. áhh - kissé visongva mondtam ezt, de a lányok már megszokták ezt tőlem.

- Ami nem tetszett benne - mondja most El, sóhajtva. Mindig így mondom. Elsőnek, ami tetszett, majd ami nem tetszett.

- Tévednek, Chris nem azért nem jön a turnéra, mert a londoni dolgait intézi. Vagyis részben így van, de azért van ez, mert megbeszéltük, hogy ez nem az ő kategóriája, így marad otthon. Csak feleslegesen belevonták - hadarom ezt is, végül szemeimet forgatva. - De akkor is benne vagyok - visongok, ahogy Eleanorra ugrok.

- Én eddig azt hittem, hogy egy komoly nő, illetve anyuka vagy - mér végig mosolyogva Liam.

- Az is vagyok - húzom ki magam büszkén. - Aki benne van a Cosmopolitan-ba - váltok át újra visongásba és felmutatom neki az újságot.

- Hogy én mekkorát tévedtem - sóhajt Liam, nevetését visszafojtva.

- Igen is büszke vagyok erre, most először vagyok benne úgy egy újságban, hogy nem csak pletykálnak valamiről. - nyújtom ki rá  nyelvem sértődötten.

- Olyan vagy, mint egy kamasz lány - mosolyog Niall.

- Ha úgy vesszük egy kicsit még az - mondja Eleanor, ahogy megpróbál lelökni magáról.

- Tizenkilenc vagyok, ez nem kamasz - forgatom szemeimet.

- Ilyen fiatal vagy? - döbben le Zayn.

- Miért néz mindenki idősebbnek - tárom szét karjaim, kínosan nevetve.

- Mert olyan komoly vagy. - von vállat Louis.

- Oké, hát tegyétek túl magatokat ezen - mosolygok kínosan, ahogy végig nézek rajtuk.

Haza felé tartunk és nem meglepő módon mindenki kissé elvan kenődve. Olyan ezt mintha egy osztálykirándulásról jönnénk haza. Ahogy megékezünk, elszáll az egész varázsa ennek az egy hétnek. Hiába vagyunk szinte már felnőttek ez azért még érezhető. Például Mesi kevésbé fog így olvadozni Nialltől, ha visszaérünk. Köztudottan erős jellem, sosem az az olvadozós, szerelmes lány, mégis az elmúlt két hétben az volt. Zaynnel se fogjuk folytatni ezt. Valami van, vagyis volt köztünk ezt mindenki észrevette. Amolyan vonzódásnak titulált érzelem, egyszerű szimpátia. Az sem megígérendő, hogy többször találkozunk még a fiúkkal.

Mikor leszállt a gépünk megkerestük a csomagjainkat. Nem meglepő módon Chris már várt minket. Davi apjához szaladt, aki mosolyogva kapta fel és pörgette meg. Mosolyogva figyeltem őket, viszont egy tekintet szinte égetett. Már néztem volna, hogy ki nézhet, amikor Mesi telefonjával a kezében sétált felénk.

- Hé, Ní. Paul holnap beszélni akar velünk, állítólag fontos.

- Biztos megint valami ajánlat. - intek hanyagul.

- Amiket persze mindig visszautasítunk - bólint Mesi is, igazat adva nekem. Bólintok, majd elköszönök tőlük és Chrisék felé sietek.

- Szia - húz magához mosolyogva Chris. Hosszasan csókol, meg aminek a végére belemosolygok, mert Davi fújj-ozni kezdett. Még egy puszit adok Chrisnek és beülök a kocsiba.

- Van egy meglepetésem - mondja Chris mosolyogva, amikor elindítja a kocsit.

- Mégpedig?

- Ha elmondom nem lesz meglepetés - néz rám egy pillanatra. Nem a házunk irányába fordul, így nyilván most adja oda azt a bizonyos ajándékot.

- Milyen volt California?

- Nagyon jó - szólal meg hangosan Davi, amitől el nevetem magam.

- Jó volt, szép a tengerpart - mondom, de ahogyan eszembe jut a tengerparton történtek pirulva, mosolyomat leplezve hajtom le a fejemet. - Na és neked az út milyen volt? - terelem a témát.

- Szintén jó, sikerült megkötnünk az üzletet, ahogy azt terveztem. Viszont hiányoztatok - utolsó mondatánál egyik kezét combomra simítja, én pedig összekulcsolom kezeinket. Nem sokkal később leparkolunk egy első ránézésre raktár, de ahogy jobban megnézem egy kávézó elé. Kiszállunk, én Davit kiveszem. - Hát ez? - nézek Chrisre értetlenül, amikor a hely ajtaja felé megy. Ott bevár minket végül pedig egy kulcsot ad a kezembe.

- Nyisd ki - bök fejével az ajtó felé. Értetlenül, de végül teljesítem, amit mond, kinyitom az ajtót és belépek rajta. Az egész hely üres. A falak sötétek, barnás árnyalatúak, viszont részben ablakok vannak ott. Középen egy nagy kör alakú fehér pult van, fölötte szintén kör alakban lámpa. Fa asztalok vannak, kék székekkel, kisebb boxok vannak kialakítva. A pult körül bárszékek is vannak, a boxok fölött, mindegyiknél pedig lelógó mégis diszkrét fehér lámpák vannak. Az egész helyet a barna és a fehér szín harmonizálja, ami nagyon jól néz ki. 

 Chris hátulról ölel át és úgy súg a fülembe.

- Tetszik?

- Persze, nagyon jól néz ki. - mondom őszintén, és körül nézek még egyszer.

- Akkor jó. Mert a tiéd.

- Mi?

- Ajándék. Kávézó, vagy egy bulizós hely. Tudom, hogy imádod az ilyeneket - már vele szembe állok, így látja döbbent arcomat.

- Köszönöm - mondom halkan, megilletődve, majd szorosan megölelem.

- Ez most komoly? - csodálkozik El. 

- Teljesen - bólogatok. 

- De hát, egy egész kávézó azért - kezdi Mesi, de nem tudja befejezni. 

- Baromi nagy ajándék - feleli végül El. 

- Magamtól is rájöttem - bólogatok. - Mindig tudja, mivel kenyerezzen le. 

- A turné miatt. - vágja rá Eleanor. 

- Na, meg persze ezzel maga mellett tarthat. - motyogja Mesi. 

- Tévedés. - rázom a fejem. - Az én nevemen van az egész hely, tehát még csak nem is az övé. 

- Nekem ez valahogy bűzlik - rázza a fejét Mesi, de csak leintem. Egyszerűen tökéletes férfit fogtam ki magamnak, akit nem csak, hogy szeretek, de büszke vagyok magamra, hogy végül mellette kötöttem ki. Hiszen nem mindenki mondhatja el, hogy a vőlegénye csak úgy meglepi egy kávézóval. A táncterem felé tartunk, ahova Eleanor is elkísér minket, van, amikor bejön megnézni. Louist is hívta, mint kiderült, ő már ott volt mikor mi megérkeztünk. 

- Louis. Te, ha vennél nekem egy kávézót, akkor miért tennéd? - támadja le rögtön El, mire Louis csak nagy szemekkel néz rá, de végül elgondolkozik a válaszon. 

- Valószínűleg mert szeretlek - von vállat. 

- Ne a te agyaddal gondolkozz szerelmem - ad egy lány puszit ajkaira El, majd folytatja. - Tipikus pasi aggyal tedd. 

- A legtöbb pasi is ezért tenné - vonja össze a szemöldökét. - Vagy, hogy lekenyerezze a lányt. - Eleanor és Mesi ezek hallatán amolyan "én meg mondtam" stílusban néznek rám. Szem forgatva, megadóan feltéve kezeimet megyek be a terembe. 

- Mi olyan baromi hihetetlen, hogy csak úgy ajándékba vette nekem? - kérdem idegesen, mikor a lépteiket hallom mögöttem. 

- Édesem, a pasik nem ilyenek te is tudod - oktat ki Mesi. Louis köhint egyet, így a lány kijavítja magát. - A gazdag, üzletvezető pasik nem ilyenek. 

- Hát ő mégis - motyogom, míg táskámat a fapadlóra ejtem és elkezdem levenni a kabátomat, majd sálammal együtt az egyik székre teszem. Laptop táskából előveszem a gépet és a hangfalhoz csatlakoztatom, tehát indítom is a zenét. Jó feszültség levezető.