III.évad 4.rész - Kuszálódó érzelmek

Hey Peoples!

Megérkeztem újra. Erdély csodálatos volt, igaz már egy ideje haza jöttem, de még most is visszakívánkozok oda. Gyönyörű és fantasztikus hely, az emberek is rendesebbek néhol. 

Egy rövid, de remélhetőleg jó részt hoztam. 

Jó olvasást! 

Pussz <3 

Ruelle - War of Hearts 

https://www.youtube.com/watch?v=Zm-P97qA1g0

NiSzi xx

- Istenem, lépjetek már túl ezen - fújtatok idegesen, míg maszkomat felcsatolom. Egy jótékonysági rendezvényen kell részt vennünk. Davira addig egy bébiszitter vigyáz, aki jó barátnőm, Chris pedig kis késéssel érkezik majd, mint én. Persze ezt Mesi és El is a szememre hányta, hogy Chris csak azért vette nekem a kávézót, hogy az ilyenjeit elnézzem neki. Ez egyáltalán nem így van.
- Nem értem mi bajotok. Eddig semmi bajotok nem volt Chrissel most pedig hirtelen minden böki a csőrötöket - mondom, majd ott hagyom őket, ahogy kiszállok a kocsiból. Mosolyt erőltetve magamra sétálok végig a szőnyegen és megállok kicsit, pár fotóra. Kék ruhámat kissé megemelem, míg bemegyek, hogy ne essek el benne.
- Nincs semmi bajunk vele - jelenik meg mellettem nem sokkal később Mesi.
- Aha, oké - forgatom szemeimet rá és ott hagyom. Nincs most ehhez türelmem.
- Most is eljátszod, hogy nem ismered a fiúkat? - kérdi kissé gúnyosan El.
- Még nem tudom - felelek unottan.
A lányokkal az este folyamán nem beszéltem többet. Sok emberrel megismerkedtem, köztük azzal a férfival, aki az egész rendezvényt csinálta. Rendes embernek tűnik, többek között egy fotós cége is van, ahova tett egy ajánlatot. Egy egyszerű fotózás, amiket később az egyik újságnak adnak át majd.
- Nagy megtiszteltetés lenne, ha maga lenne az új címlapon, Sisi - mondja a húszas éveinek végében járó férfi, míg egyik kezét karomon helyezi el.
- Amint beszéltem az menedzseremmel, értesítem - bólogatok mosolyogva.
- A legjobb hölgyet kérted meg, Matteo - lép hozzánk Harry mosolyogva. Ó, szóval valóban itt vannak a fiúk.
- Ezt magam is tudom Harry - viszonozza mosolyát, míg kezet fognak. - Később még beszélünk Harry. Örülök a találkozásnak Sisi - mosolyog az olasz férfi míg kéz fejemre egy puszit ad. Elmosolyodom ettől, igazán rendes ember.
- Van kedved velem tartani egy pezsgőre? - kérdi Harry az egyik asztal felé intve.
- Persze - erőltetek magamra mosolyt. Az asztalhoz ülünk, ahol a többi fiú szintén ott van. Nem nagyon foglalkoztak vele, hogy Harry magával rángatott egy nőneműt, ahogy észrevettem a göndör sokszor csinálja ezt. Nem próbálkozott flörtöléssel, először csak annyit kérdezett, hogy mit is csinálok pontosan. Mikor mondtam, hogy táncolok felajánlotta, hogy táncolhatnék a banda háttértáncosaként, de visszautasítottam.
- Oh, persze, elnézést. Sisi King minden ajánlatot visszautasít - nevet, és én is elmosolyodom. Hisz ez igaz.
- Erről vagyok híres - vonok vállat, ahogy maradék pezsgőmet kissé meglötyögtetem a poharamba. Mikor újra felnézek egy ismerős, csillogó, barna tekintettel találom szembe magam. Tartom a szemkontaktust, csak, hogy nem vettem észre, hogy eközben Harry beszélt. A szólongatására kaptam csak rá tekintetem.
- Ne haragudj, elbambultam - mosolygok halványan.
- Csak azt kérdeztem, hogy van e kedved kijönni - mutat a mögötte lévő nagy üvegajtóra. Ha jól láttam egy nagy kert van ott, pár paddal.
- Őő, persze - felelem kissé vonakodva. Harry nem éppen a távolság tartásáról híres.
- Nem kell félned, nem mészáros vagyok - mosolyog ezzel megmutatva a kis gödröcskéket.
- Rendben - kuncogok, majd követem őt, ki. Kint csak pár lépést tettünk, mikor megálltunk.
- Barátod van, jól tudom? - kérdi már komolyabban kissé, de a jó kedv még ott bujkált a hangjában.
- Vőlegényem - bólintok rá.
- Zayn egész este nézett téged. És biztos vagyok, hogy pár percen belül ki jön. Szeretnél vele kint maradni, vagy nem? - rögtön a lényegre tőr, amin csodálkozom.
- Nem is ismerem - rázom a fejemet. Tényleg nem ismerem annyira.
- Akkor itt az ideje - mosolyog Harry, majd hátam mögé néz és látom amint Zayn jön ki. Körbe néz, amikor meglát, minket felénk indul el. A göndör semmit se szólva, összemosolyog Zaynnel és már be is sietett.
- Csak véletlennek lehetne betudni, hogy Harry ilyen hamar itt is hagyott, vagy összebeszéltetek? - nézek rá, mosolyogva. Zayn mosolyogva gondolkodást tettet, majd rám néz.
- Vegyük csupán véletlennek.
- Hát, persze - nevetek fel.
- Van kedved sétálni? - karját felém tartja.
- Nagyon a mániátok lett ez az udvar - sóhajtok majd elfogadva karját, karolok belé és indulunk el.
- Mi történt azóta, hogy utoljára találkoztunk? - kérdi egy pillanatra rám nézve, a következőben pedig már előre. A kert nagyon szép volt. Nem túl nagy és nem túl kicsi. Sok bokor és virág volt, néhány pad pedig feldobta az egészet. Kezdett hűvös lenni, ahogy esteledett, éppen csak nem lehetett még fázni.
- Mire gondolsz? - kérdem halkan, tovább merengve a szép kertben.
- Nem nagyon hallottam rólad, pedig te is tudod, hogy mennyi mindent írnak a pletykalapok. - Halkan kuncogok csak rajta. Nem tudhatja, hogy nagyon is hallott rólam.
- Pedig írtak rólam egy cikket - mosolygok önelégülten. Igen, még mindig büszke vagyok magamra emiatt. Zayn mosolyogva néz rám.
- Jól érzem, hogy a kelleténél büszkébb vagy magadra, emiatt?
- Pontosan - halkan kuncogok, majd megindulva húzom magam után Zaynt egy padhoz. Leülök az egyik végébe, ő pedig a másikba. Egy ideig csak néz a szemeimbe, barna szemeit enyéimbe fúrja.
- Na, és Perrie? Itt van? - kérdem, amikor már kínossá válik, hogy ennyire néz, de nem tesz, illetve mond semmit.
- Haza utazott karácsonyra a családjához - rázza a fejét. - Na és Christopher?
- Nem sokára jön - erőltetek magamra egy mosolyt.
- Remek - motyogja. Látszik rajta, hogy legszívesebben szemeit forgatná és fújtatna, de még sem teszi.
- Hogy, hogy nem mentél Perrievel? A menyasszonyod - ráncolom szemöldököm értetlenül. Vállat von és elnéz másfelé. Látszik, hogy nem akar róla beszélni. Pedig biztos vagyok benne, hogy fog. Előbb, utóbb elmondja mi történt, miért nem ment ő is Perrie családjához.
- Menjünk be, kezd, hűvös lenne. Nem akarom, hogy megfázz - áll fel, majd engem is felhúz. Hátamon arra a részre teszi nagy tenyerét, ahol a ruha nem fedi. Jól eső borzongás fut át rajtam, amit észrevesz és mosolyogva nyugtáz. Ahogy beérünk, őt elráncigálja egy férfi a többi fiúval együtt, engem pedig Mesi, miszerint nem ittam még eleget. Hálát adtam az égnek, amikor megcsörrent a telefonom és megmentett Mesi "Itassuk le"tervéből.
- Sajnálom kicsim, nem tudok elmenni. - Chris köszön bele.
- Akkor szilveszterig nem is találkozunk? - vonom össze a szemöldököm.
- Sajnálom. - Eltudom képzelni, ahogy most alsó ajkába harap kínjába. Mindig ezt csinálja.
- Remek - sóhajtok. - Legalább elbúcsúztál Davitól?
- Igen, még haza mentem, hogy összepakoljak - hallom hangján, hogy bűntudata van, de nem tud érdekelni. Dühös vagyok rá. Nem azért mert a karácsonyt nem velünk tölti, ezt már megbeszéltük. Hanem azért mert még ide sem volt képes eljönni. Csak a munka. És ez az, ami idegesít.
- Majd hívlak
- Tudom, hogy haragszol. Tényleg sajn - közbe szakítva mondandóját nyomom ki egyszerűen. Nagyon sokat dolgozik Chris, azt akarja, hogy mindenünk meglegyen. Mégis ő nincs velünk többet. Attól félek, hogy ez fogja tönkre vágni a kapcsolatunkat.
- Mi történt? - kérdi Eleanor, aki Louisba karolva jött hozzám.
- Semmi - erőltetek magamra egy halvány mosolyt.
- Elrabolom a hölgyet, ha lehet - jelenik meg mellettünk Harry mosolyogva, megmutatva így gödröcskéit. Kuncogva megyek utána. Aranyosabb így, hogy még csak nem is ismer. Bár már akkor is rendes volt, amikor Californiába voltunk. - Na, mesélj, mi volt? Zayn nem hajlandó semmit se mesélni - homlok ráncolva, félig kidugja a nyelvét, amikor befejezi mondandóját. Arca miatt elnevetem magam, amikor ő is kuncogva meglöki a vállam.
- Mesélj csak Nina - kacsint rám. Megtorpanok, ahogy nevemet mondta, de mikor félig hátrafordul egy mindent tudó mosollyal kínosan nevetve megyek utána.
- Semmi nem történt. Csak beszélgettünk - mosolygok halványan, mire a göndör leint.
- De miről?
- Csak annyi, hogy mesélte, hogy Perrie nem lesz vele karácsonykor és én is meséltem neki, hogy Chris sem lesz velünk. - vonok vállat.
- Karácsonyozzatok együtt - zöld szemei felcsillannak saját ötlete hallatán.
- Dehogy - elkerekedett szemekkel nézek rá és rázom fejemet hevesen, míg ő ugyan úgy hevesen csak éppen bólogat.
- Zseni vagyok - tapsol egyet örömében, amire többen is felénk kapták a tekintetüket. - Zayn nem boldog Perrie mellett, ahogy te se Chris mellett. Alig ismerlek, de folyton csak azt hallom, hogy a vőlegényed dolgozik, és éppen nem ér rá veletek lenni - a végén komolyabban beszél, de én csak elfordítom a fejem.
- Ez nem így van - motyogom, továbbra is másfelé nézve.
- Akkor ezt mond a szemembe. - Zöld szemeibe nézek, de meg se mukkanok. Elégedetten mosolyodik el. - Sejtettem. Megyek, megkeresem Zaynt és elmondom neki a nagyszerű tervem - újra felvidulva beszél, és már megy is Zayn irányába, míg én csak az órára pillantok. Mennem kell lassan. Eleanor és Mesi keresésére indulok, mindkét lányt hamar megtalálom.
- Én megyek. Majd beszélünk - állok a két lány, Louis és Niall elé. Szavaimat persze, csak a fiúknak szántam. Mesi és El is egy öleléssel búcsúzott majd elindultam ki az épületből. Kint ugyan annyi fotós volt, mint amikor bementünk így egy őr kísért a kocsiig, ami már várt. Egyenesen haza fuvaroztak, ahol már Davi várt, bár tudom, ilyenkor már alszik. Vagyis csak remélem, hogy nem maradt fent. Mikor belépek, a házba azonnal leveszem magas sarkúim és a kezembe fogva őket indulok meg. A nappali kanapéján a bébiszitter ül, aki azonnal feláll, amikor észrevesz.
- Köszönöm, hogy vigyáztál rá - mosolygok rá, míg kezébe adom a pénzt, mint mindig.
- Bármikor máskor - bólint mosolyogva. Elköszön és már el is megy, én pedig fel a szobába. Bemegyek, egyenesen a szobámból nyíló fürdőbe, ahol egy gyors zuhanyt veszek csak. Pizsamámba bújok, ami jelenleg egy rövidnadrág és egy póló, ami nagy rám. Magától értetődő, hogy nagy, hiszen a bátyámé volt. Az ágyra ülök és körül nézek a szobában. Mint mostanában egyre többször üresnek tűnik az egész szoba. Csak én vagyok, ami néha már nyomasztó. Chris valóban rengeteget van távol tőlünk, de szeretem és ő Davi apja. Nem fogja tudni őt pótolni senki sem, és ezt nem is akarom. Telefonom csörgése töltötte be az üres és csendes szobát. Elmosolyodtam, amikor megláttam a képernyőn világító nevet.
- Normális ember ilyenkor már alszik - szólok bele rögtön, amikor felveszem.
- Akkor egyikünk se normális, Baba - hallom hangján, hogy mosolyog, ami engem is mosolygásra késztet. - Hallom egyedül töltitek az ünnepeket - kínosan elnevetem magam, ahogy ezt mondja. Istenem, Harry.
- Ahogyan te is - válaszolok végül.
- Átjöhetnétek. Úgy is egyedül lennék
- Nem rossz ötlet. De tudod, hogy Davi beleegyezése is kell.
- Természetesen igen. Majd hívj holnap, hogy hogy döntött Mazsola.
- Oké - kuncogok. Annyira szeretem, amikor így nevezi Davit. Mindenki így hívja, de tőle különlegesebbnek tűnik. - Jó éjszakát Zayn - köszönök el tőle, magam elé mosolyogva.
- Jó éjszakát, Baba! - köszön el ő is, majd kinyom. Jobb kedvel, fekszem az ágyba, ahol azonnal elnyom az álom.
  Másnap reggel kipihenten kelek, és a kávénak köszönhetően a kelleténél jobban felpörgök. Davi még fáradtan dörzsöli szemeit, amikor én már reggelivel várom őt a konyhába. Felmászik a székre és enni kezd, míg én halkan énekelve mosogatok. Miután Davi megreggelizett és elkészült elmentünk a kávézómba. Mivel az egész már be van rendezve így nincs gondom a felújításokkal és egyéb ilyesmi gondokkal. Csak fel kell tölteni a készleteket. Sokba fog ez kerülni, de a napokban már nyitni szeretnék. Mondjuk, egy újévi bulival nem lenne rossz. Bár jelenleg fogalmam sincs, hogy mivel kéne kezdenem, miket kéne megrendelnem. Ehhez még találnom kell egy megfelelő embert, aki segít.
- Mazsola, Zaynek van egy ötlete. - Davi mosolyogva kapja fel fejét a név hallatán. - Megkérdezte, hogy vele töltjük e az ünnepeket. Mit szólsz hozzá?
- Szuper! - tapsikol vidáman. Megszerette Zayn, semmi kétség efelől. Telefonomat elővettem és tárcsáztam Zayn számát.
- Igen? - női hang szólt bele, amitől elsőnek lesokkolódtam. - Haló? - szól bele még egyszer, amikor nem szóltam semmit.
- Öhm, Zaynt keresem. - hajamba túrok. Kínosan érzem magam, nagy a valószínűsége, hogy Perrievel beszélek.
- Ki keresi? Ha megtudhatom - hangja kedves, mégis inkább szívesebben lecsapnám a telefont.
- Egy barátja, Nina - nyögöm ki végül.
- Rendben, szólok neki, tartsd egy kicsit.
- Oké - motyogom, és közben intek az éppen belépő Eleanornak és Louisnak.
- Öcsi - kiabál a lány a háttérbe. Öcsi? Hogy mi? Vagyis nem Perrie az? Hanem a...Testvére? Eleanorék arrébb állnak meg, hogy ne zavarjanak
- Igen? - szól bele a telefontba ezúttal Zayn.
- Nem akarlak zavarni, csak szólni akartam, hogy Davi is örömmel töltené veled az ünnepeket - alsó ajkamba harapok, ahogy elhadarom. A pulton támaszkodom egyik kezemmel, míg a másikkal a telefont tartom.
- Örülök neki - szólal meg mosolygós hangon. - Később hívhatlak esetleg? A nővéremékkel vagyok és nem a legjobb úgy telefonálni, hogy a nyakamba lóg, mert hallgatózik.
- Persze, nem is akartam zavarni - kuncogok, ahogy elképzelem, amint Zayn nyakába ott csimpaszkodik a nővére. Nyilván neki is sötét haja és ugyan olyan barna szemei lehetnek.
- Majd hívlak
- Rendben - mondom és leteszem. - Sziasztok! - fordulok Eleanor és Lou felé, akik már Davival beszélgetnek. Eleanor helyet foglal a pult mellett elhelyezkedő bár széken és várakozóan néz rám.
- Tehát mégis csak együtt karácsonyoztak - könyököl a pultra, amire aztán Louis felülteti Davit.
- Igen - vonok vállat, de ő továbbra is ugyan úgy néz rám. Várakozóan és kíváncsian.
- Chrissel? - kérdi Louis, hisz ő nem tud semmit. Eleanor és köztem kapkodja tekintetét, csakúgy, mint Davi.
- Zaynnel - javítja ki őt El. Louis összeráncolt szemöldökkel néz ránk, majd végül nem szólva semmit hajtja le fejét. Tisztán látszott rajta, hogy valami nem tetszik neki. Az a valami pedig az, hogy szerinte viszonyunk van Zaynnel. De természetesen nincs.
- És mikor nyitsz? - tereli a témát Eleanor.
- Nem tudom. Meg kéne rendelni még, amik szükségesek, de fogalmam sincs, honnan kezdjem - sóhajtok fel.
 - Segíthetek, ha gondolok. Eléggé otthon vagyok az ilyenben - néz fel rám Louis.
- Azt nagyon megköszönném - bólogatok neki, mosolyogva. Apró mosollyal arcán biccent egyet és ismét Davinak szenteli figyelmét, aki rávette, hogy játsszon vele.
- Chris pedig lelépett, mint a legtöbb karácsonynál - Eleanor szemeit forgatja. Megint ez a Chris ellenes dolga. Még most sem értem miért lett ennyire ellenszenves neki és Mesinek is, amikor eddig tökéletes jól megvoltak.
- Inkább csak menjünk - sóhajtok, kezeimet magam elé rakva megadóan. A parkba mentünk sétálni, ahonnan Eleanor és Lou, El szüleihez indultak haza, míg mi Davival haza. Én kicsit még elakartam készülni, mivel Zayn írt egy üzenetet, hogy ötre értünk jön. Egyszerű farmert, egy bő inget és boka csizmát vettem fel. Nem vittem túlzásba, most nem. Göndör hajamat is csak egy laza kontyba tettem. Davi viszont addig játszotta a sértődöttet, amíg nem vehette fel a legcukibb és talán a legjobb ruháját. Piros ruhácskáján fehér hópelyhek voltak, szőke hajacskáját összefogtam.
- Csini vagy anyuci - kuncog, amikor felveszem cipőmet.
- Te jobban Mazsola - puszilom meg, majd csikizni kezdem, amitől ő visongva nevet. A csengő szakítja félbe játékunkat, ami azt jelenti, hogy Zayn megérkezett. Davi szaladt az ajtóhoz és kinyitotta, majd mikor Zayn leguggolt elé a nyakába ugrott. Zayn kissé meglepődött, de visszaölelte őt.
- Szia - mosolygok rá, mikor elé lépek és már ő is felegyenesedik.
- Szia - alaposan végig mér és elmosolyodik.
- Ki ne essen a szemed - forgatom szemeimet nevetve. Kínosan kap tarkójához és azt dörzsölve, néz rám.
- Indulhatunk hölgyek? - kérdi végül, és a kocsija felé mutat, az én kocsim mögött parkol a kocsi feljárón.
- Persze - mosolygok, majd Zayn felkapja Davit, aki visongva, nevetve ellenkezik, míg én bezárom az ajtót, ők beülnek a kocsiba.
Zayn háza szép, és van egy kutyája is, amit Davi már első látásra imádni kezdett.
- Első látásra szerelem - kuncog Zayn, ahogy én is. Az asztalon van pár doboz, mint kiderült a díszek.
- Nem volt még időm feldíszíteni semmit - vakargatja tarkóját kínosan, zavartan mosolyogva.
- Tökéletes embereket hívtál akkor. Davi imád díszíteni - mosolygok, ahogy a tavaly karácsony eszembe jut. Akkor anyuékhoz mentünk haza, és Davi és én feldíszítettük az egész házat.
- Tudtam, hogy tökéletes embereket hívtam - mosolyog Zayn, majd rám kacsint és átmegy egy másik szobába. Mosolyom letörölhetetlen volt mikor utána indultam. A kanapén ült Davival és a kutyával. Körbe nézve, átlagos ház az egész. A nappaliban egy kanapé és tv helyezkedett el, pár szekrénnyel és egy kis asztallal a kanapé előtt. Képeket nem láttam, ami szokatlan, de rendben van.
Davi azonnal a dobozokhoz rohant, amikor Zayn elmondta neki, hogy díszítsük fel a házat.
- Köszönöm, hogy meghívtál minket. Davi nem szereti, ha Chris nincs velünk - nézek fel Zaynre pár óra elteltével, amikor Davi már a kanapén nézi a mesét, nekünk pedig még maradt pár díszíteni való.
- Én köszönöm, hogy eljöttetek - mosolya halvány, barna szemeiben furcsa csillogás van. Felállok majd a kandalló felé megyek, oda teszem az egyik díszt. Majdnem leverek egy másik díszt, amit Zayn kap el.
- Köszönöm - veszem el tőle, az épen megmaradt tárgyat.
- Fagyöngy! - kiabál Davi, és huncutul mosolyogva mutat a valóban ott lévő fagyöngyre. Mit keres egyáltalán az ott? Perrie nincs is itthon, azt hiszem az nem az én és nem is Zayn műve.
- Menyasszonya van Mazsola és... - befejezni már nem tudom. Ugyanis Zayn magához rántva csókolt meg. Ledöbbentem, de végül egyik kezem vállára másikkal pedig tarkójánál fogva csókoltam vissza. Nem vadul, csak lágyan, óvatosan.
 Mégis mit csinálok? Megcsalom Christ. Még ha nem is nagyon, de nekem akkor is bűntudatom lesz. Tudom, hogy az lesz és már nem is tudok tenni ellene. Ráadásul Davi is látta, mondjuk az ő ötlete volt az egész. De még így is fura. Nem lett volna szabad visszacsókolnom.