III.évad 6.rész - Malik Family

A rész zenéje: 

Ed Sheeran - Small Bump

https://www.youtube.com/watch?v=A_af256mnTE

NiSzi xx

Másnap Doniya és Safaa rám adott egy csíkos szettet, ami pont az én ízlésemnek megfelelő volt. Nagyon tetszett, amit szóvá is tettem.

- Neked adom ezt a felsőt - néz rám gondolkozva Doniya. - Engem kövérít.

- Dehogy! Nem fogadhatom el! - nézek rá elkerekedett szemekkel.

- Ez csak egy póló, Nina - legyint nevetve, majd kinyitja az ajtót és kilökdös rajta. - Nem mondta Zayn, hogy egy táncos lányba futott bele.

- Nos, első sorban főállású anya vagyok, de a tánc is határozottan a munkám, ha lehet így nevezni - mosolyogva bólintok a végén. A nappaliba megyünk és látjuk, hogy Zayn és Davi valamit nagyon sutyorognak.

- Miben mesterkedtek? - húzza össze szemeit Doniya. - Amikor kicsi voltál, akkor is így összebújtatok Walival és terveltetek valamit.

- Ez nem is igaz - nyújtja rá nyelvét Zayn, majd rám néz. - Elrabolhatom a lányod fél órára?

- Attól függ. Hol lesztek? Mit csináltok? Miért? Mikor jöttök? Ne költs rá, állj ellen a kölyö kutya szemeknek! - hadarom el neki, amin csak nevet.

- Ne aggodalmaskodj, csak bízz bennem! - Davival a nyomában halad el mellettem, majd nyom egy puszit az arcomra, majd mire észbe kapok már el is mentek. Mosolyogva forgatom szemeim.

- Holnap karácsony! - szólal fel hangosan Safaa, mintha még csak most jutott volna el a tudatáig.

- Elfelejtettem Zaynnek ajándékot venni - csap a homlokára Waliyha, aki akkor jelenik meg az ajtóban.

- Rám ne számíts - szalad fel az emeletre Doniya, nyomában Safaaval.

- Kérlek! - néz rám nagy szemekkel Wali.

- Rendben, persze. Menjünk! - bólintok mosolyogva.

- Én vezetek! - szalad ki az ajtón, egészen a kocsiig, ahonnan aztán szalad is vissza. Persze, hisz nem vett fel kabátot se és csak egy mamusz volt rajta. Nevetve rázom a fejem, míg én is felveszem a kabátom és kék bokacsizmám.

A plázába bóklásztunk, ami nekem is jól jött, mivel én se vettem ajándékot Zaynnek.

- Bemegyünk ide is? Kinéztem magamnak múltkor egy karkötőt és most le van értékelve - kérlelve néz rám Wali, én pedig mosolyogva bólintok rá. Egy ékszerboltba mentünk be, ahol inkább bőrből és hasonló dolgokból készült észerek voltak. Tekintetem megakadt egy bőrkarkötőn. Hihetetlen, de pontosan ugyan az a karkötő volt, amit álmomban láttam mindig Zaynnen. Innentől azonnal tudtam, mi a megfelelő ajándék neki.

- Szép darab! - mutat Wali a karkötőre, amit az imént fizettem ki.

- Tudom - harapok ajkamba, mosolyomat visszafojtva.

- Kinek lesz?

- Zaynnek - Wali szemei kissé megcsillantak, amikor ezt mondtam.

- Tetszeni fog neki, biztos vagyok benne! - jó kedvűen ugrándozik ki, miközben dúdol valami karácsonyi dalt.

- Amikor te volták annyi, mint én - gondolkozik el egy pillanatra, amikor már a kocsiban ülve elindultunk. - tehát két éve. Akkor már volt egy két éves lányod - jobban magának mondja, mintsem nekem. - El nem tudnám képzelni magam most egy egy éves gyerekkel - rázza a fejét, nevetve.

- Tudtam neki biztosítani, mindent. Tökéletes család, egy jó apa, nekem is megvolt akkor már, hogy hol táncolok és híresebb voltam egy kicsit. Nem utolsó sorban pedig az anyagiakkal sem volt probléma. Mi ez, ha nem tökéletes arra, hogy megtartsam, és ne kelljen elvetetnem? Ráadásul akkor már menyasszony voltam.

- Nem rosszindulatból, de tehát akkor azért nem vetetted el, mert egy merev, de gazdag családba bekerültél? - kínosan teszi fel a kérdést, mégis ami a szívén az a száján. Ez nagyon tetszik benne.

- Olyasmi - bólintok kelletlenül. Ez így kimondva, valóban rosszul hangzik. - Igazából nagyon nagy volt a szerelem Chris és köztem - mosolyogva emlékszem vissza, hogy hogyan is udvarolt nekem. Tíz évvel idősebb nálam, tehát ő akkor volt huszonhat éves. Tartotta magát, ahhoz, hogy udvaroljon és állítása szerint: megszerezze a szívem. Nos, pár hónap után sikerült neki. Tizenöt voltam, amikor megismertem. Egy tánc próbára siettem, amikor szó szerint bele botlottam. Tipikus "leöntöttem véletlen a kávéval és egy új pólóval pótoltam" találkozás volt, mint a filmekben. Ragaszkodott, hogy vegyen nekem egy másik felsőt, amit elfogadtam, még sem mászkálhattam egy kávétól foltos fehér felsőben. Amikor viszont hazaértem egy cetli volt a felsőnek a zsebében. Egy név és egy telefonszám szerepelt rajta. Másnapra rá felülkerekedett a kíváncsiság rajtam és írtam egy üzenetet a telefonszámra. Akkor megbeszéltük, hogy találkozzunk. Megragadta a figyelmem, hiszen kedves volt, figyelmes, a jól öltözöttség, vagyis az öltöny csak dobott rajta. Sokáig találkozgattunk, ismerkedtünk, az elejétől kezdve tudatta velem, hogy tetszem neki, tehát nem is érhetett meglepetés. A 16. szülinapomon elvitt vacsorázni egy igen drága étterembe, ahol egy terasz részt bérelt ki kettőnknek. Nem voltunk együtt, mégis aznap este eljegyzett. Aznap este nemet mondtam, de nem adta fel, egy hónapra rá, már a barátnője voltam, majd négy hónap múlva a menyasszonya és két hetes terhes. Tudtam, hogy van egy cége, és befolyásos illetve anyagilag nem szűkölködő család, így egyáltalán nem bántam a dolgot. A szerelem, meg csak még inkább buzdított erre az egészre.

- Mit tudsz Zayn és Perrie kapcsolatáról? Nekünk Zayn csak annyit mond, hogy minden oké, de látjuk, hogy nem. Nem hozza haza annyiszor és nem beszél róla annyit - összeráncolt homlokkal kérdi Wali felém pillantva.

- Annyit tudok, hogy sokat romlott. Nem beszélünk ilyenekről, nem olyan régen ismerkedtünk meg - halvány mosollyal ajkaimon próbálom hárítani kérdését.

- Értem - suttogja Wali. Leparkol a házuk előtt, ahol már Zayn kocsija is parkol, tehát Davival visszajöttek. A karkötőt mélyen a táskámba süllyesztem, hogy még véletlen se lássa meg.

***

Délután volt már, amikor Trisha és Yaser elmentek egy rokonhoz, így itt hagyva minket. Persze Zayn panaszkodott a legtöbbet, hogy ennyi nővel itt hagyják. Davi ekkor kijelentette, hogy ő nem nő, ő még kislány. Le se lehet kaparni Mazsolát Zaynről. Bár, Zayn se nagyon akarja, élvezi Davi társaságát.

Safaa és Davi tévét néztek, míg Doniya és Waliyha kitalálták, hogy kicsit tequilázzunk. Doni ötlete rögtön az volt, hogy kóstoljam meg a tequila, citrom és narancs egyvelegét. Meg is kóstoltam, de csak egyszer. Nem úgy akartam inni, hogy a lányom a másik szobában van. Zayn egyáltalán nem is ivott, mondván ő ma még vezetni fog. A két lány se ivott túl sokat, de lényegesen többet, mint mi.

- Ezt meg kell kóstolnod! - vesz elő Wali a tequila mellé fahéjat és narancsot. Zayn láthatta az ellenkezést az arcomon ugyanis rögtön megmentésemre sietett.

- Kimegyünk beszélgetni Ninával. Ne igyatok sokat! - karon ragad és elkezd kihúzni. Pont, amikor nyitotta az ajtót azon Trisháék léptek be.

- Pia szag van - húzza össze szemeit az édesanya.

- Doni és Wali a konyhában - int Zayn hadarva.

- Segítsetek őket kiterelni onnan - Trisha elpakolt a lányok után, míg Zayn Donit, én pedig Walit vittem fel a szobájába. Talán egy kicsit mégis sokat ittak.

- Mikor szeretnél indulni? - kérdi halkan, megállva fent a folyóson.

- Nekem mindegy - rázom a fejem.

- Chris mikor megy haza?

- Csak napok múlva. Miért? - vonom össze a szemöldököm.

- Szuper. Perrie is csak két nap múlva jön. Addig lehetnétek nálam - közelebb lép én pedig hátrébb ezt addig játszva, míg a falhoz nem érek.

- Hm, Mr.Malik milyen nagylelkű - mosolyogva nézek barna szemeibe.

- Tudod, erről vagyok híres

- Pedig én azt hittem a jó hangodért. De akkor tévedtem, úgy tűnik, még sem pörög túlságosan a nyelved - tovább cukkolom, mire ő perverz vigyorra húzza ajkait.

- Megmutassam mennyire is tud pörögni a nyelvem? - közeledik, ahogyan én is. Az utolsó pillanatban meg gondolom magam.

- Majd máskor - súgom és kifordulok karjai közül.

- Ó, te ravasz nőszemély! - szalad utánam, mire én is gyorsítok lépteimen. Hiába, hamar utolér és vállára kap, ahonnan nevetve próbálok menekülni, míg ő az udvarra veszi az irányt velem a vállán. Mikor újra a talajt érintem, a hátamon fekszem a hóban. Zayn győztesen mosolyogva magasodik felém, mire én egy adag havat szórok rá és lerántom magam mellé. Nevetve, szórakozunk kint a hóban, amikor végül egymás mellett kiterülve, lihegve nevetünk.

- Menjünk be, mielőtt megfázol - könyökölt jobb oldalára így rám nézve.

- Az már biztosan megtörtént, de már mindegy. Megbosszulom, ha megbetegszem! - fenyegetem meg, mire ő szem forgatva áll fel és segít fel engem.

- Annyira megtudok ijedni tőled - Hangjából csak úgy sütött a irónia és a jó kedv. Meglöktem még utoljára így ismét a hóba terült el. Már készült lerántani maga mellé, amikor az ajtó felé nézve elkomorul arc mimikája.

- Perrie - nyögi, miután fel áll és leporolta magát, amennyire tudta.

- Szervusz Zayn! - biccentett a szőke lány, kissé sértődötten.

- Nem mondtad, hogy jössz - közelebb megy hozzá, de pár méter még így is megvan köztük.

- Gondoltam nem kell bejelentkeznem a vőlegényemhez - gúnyos mosolyra húzza ajkait a lány, majd tekintetét rám vezeti. - Perrie Edwards - nyújtja jobbját, mosolyogva.

- Nina Weyble - mosolygok én is, majd kezet rázunk.

- Azt javaslom, menjünk be - mondja Zayn komoran, már semmi jele annak a vidámságnak, ami öt perccel ez előtt még volt. 

- Micsoda kellemes meglepetés! - szól mosolyogva Trisha, amikor meglátja Perriet. - Rég jártál erre - mondja, míg megöleli a lányt. 

- Sajnálom, nincs túl sok szabad időm mostanában - szomorúan biggyeszti le ajkait a szőke lány. Zayn mellettem áll, hátamat simogatja alig észrevehetően. Tudja, hogy ez nekem mennyire is kellemetlen, ő rajta pedig tisztán látszik, hogy nem örül Perrie jelenlétének. Úgy érzem magam, mint egy betolakodó, hisz semmi keresni valónk nincs itt. Perrie ehhez a családhoz tartozik, Zaynhez. Mi meg csak úgy megjelentünk. 

- Tudom, mire gondolsz. Nem mentek haza! Itt maradtok addig, ameddig megbeszéltük és majd én haza viszlek titeket - súgja fülembe Zayn, úgy, hogy csak én halljam. Halvány, erőltetett mosollyal nézek rá és bólintok. A legkevésbé sem érzem magam jobban.

- Nina, tudnál segíteni nekem a konyhában? - Trisha szól nekem, Zayn azonnal leveszi kezét rólam. 

- Persze - bólintok mosolyogva és elindulok hozzá. 

- Előbb öltözz át kedvesem. Ha sokáig ebbe a vizes ruhába leszel, megbetegszel - anyáskodóan küld fel az emeletre, ami megnevettet. Wali szobájába megyek, ahol a lány még alszik, így kiszolgálva magam veszek el egy farmert és egy kék, lenge pólót. Egyszerűbbre fogtam a figurát, nem érzem szükségesnek az ennél jobban kiöltözést. 

A konyhába sietek, ahol Trisha már valamit ügyköd. 

- Itt is vagyok - mosolyogva fordul felém, amikor megszólalok. Segítettem neki kakaót csinálni és kávét is a két spicces lánynak, akik még fent aludtak. A nappaliba visszük ki a kakaót és tesszük le az asztalra. Safaa és Davi azonnal elvették onnan, úgy tűnik mind két lánynak ez a kedvence. Zayn is beleivott a tejszínhabos kakaójába, amitől persze kissé tejszínhabos maradtak ajkai. Nevetésem visszafojtva néztem rá, míg ő kihívóan rám. Tudtam mire gondol. Perrie hajolt közel hozzá és törölte le onnan az édes habot, Zayn viszont egy fintort vágva húzta el fejét tőle és letörölte ő. Visszamentem a konyhába, a két kávét is elkészíteni. Az egyik bögrébe töltöttem bele, amikor két kar fonódott körém. 

- Jobb szerettem volna, ha te tünteted el azt a habot - súgja, fülembe majd nyakamba puszil. 

- Zayn - kuncogok halkan. - Emlékszel mit mondtam? Csak barátok. 

- Azok vagyunk - megint nyakamba puszil. 

- A barátok nem csinálnak ilyet - forgatom szemeim. 

- Akkor barátok extrákkal. 

- Vőlegényem van, neked pedig menyasszonyod. Aki ráadásul ebben a házban tartózkodik. 

- Épp ez benne az izgalmas. 

- Zayn - nevetve fordulok felé. - Nem lesz barátságnál több. Érted? - mosolyogva nézek rá, majd eltolom magamtól és felviszem a két kávét. Doni még aludt így csak az éjjeli szekrényre tettem a bögrét. Wali már ébren volt, amikor benyitottam hozzá. 

- Köszönöm! - mosolyogva fogadta el. 

- Fájdalom csillapító kelleni fog? - viszonozva a gesztust, kérdem. 

- Nem, annyit azért nem ittam - nevet fel. - Szóval mi van köztetek? 

- Tessék? - összeráncolt homlokkal nézek rá. 

- Túl nagy barátságba vagytok - forgatja szemeit. - és talán hallottam egy ici picit abból, amit az előbb lent beszéltetek. 

- Mi nem... - szabadkozok rögtön, de Wali csak leint. 

- Ugyan Ní! Mesélj el minden részletet! Vagyis, ha több is volt, akkor részletet nem kérek - nevet fel, ezen már én is nevetek. - Biztos vagyok benne, hogy csók már volt - pirulva hajtottam le a fejem. Végül kénytelen voltam elmesélni neki mindent, de igazából jól esett, hogy valakivel megoszthatom. 

Este fele indultunk haza, Perrie is csak két órát volt a Malik családnál. Wali a lelkemre kötötte, hogy nem sokára találkoznunk kell. Az út Zaynnel csendesen telt, főleg azért mert Davi már elaludt. 

- Akkor hozzám megyünk? - kérdi Zayn felém pillantva, amikor Londonba értünk. 

- Igen - adom be végül a derekam. - Ez nem azt jelenti, hogy más is történni fog! - szólok rá, amikor meglátom kaján mosolyát.

Mikor Zaynhez érünk, én veszem az ölembe az alvó Davit, Zayn pedig a csomagokat viszi be. Davit egy vendégszobába tesszük le, az ajtót nyitva hagyom, amikor kimegyek tőle. Zayn a vele szembe lévő szobába hív be, vagyis az ő szobájába. 

- Abban azért reménykedhetek, hogy velem alszol? - mosolyog, majd leveszi felsőjét. Alaposan végig mérem, ajkamba harapva. 

- Hm, talán - válaszolok végül, amikor ő már fekszik az ágyon, majd hirtelen magára ránt. Nevetve esek mellé, ő felém kerül. Nem nehezedik rám teljesen, hajamat kisimítja arcomból. Ajkaimra néz majd újra szemeimbe. Viszont most mégis én vagyok, aki nem bírja tovább. Arcát két kezem közé fogva húzom magamhoz és csókolom meg.