III.évad 9.rész - Porold le szárnyaidat

Hey Peoples! 

Mint írtam a blog csopijába, most teszem ki a részt, mivel öt napig Erzsébet táborba leszek, így nem tudok akkor majd írni. Remélem mindenkinek tetszeni fog! 

Jó olvasást és Kellemes Nyári szünetet!
(U.i.: A cím egy kedvenc zenémből van, nem teljesen van összefüggésbe a résszel, de címnek szerintem megfelel) 

Pussz 

A rész zenéje: 

Selena Gomez - Nobody 

https://www.youtube.com/watch?v=DXXNEWz_JPQ

NiSzi xx

Miután Zayn úgy elment, Mesi hívott fel. Egy megbeszélésre kéne mennem, ahol egy ajánlatot mondanának. Már mondtam volna, hogy nem, amikor meghallottam, hogy ki a menedzser. Paul Higgins. Ő az, aki elsőnek leakart szerződtetni velem, de én visszautasítottam, túl soknak gondoltam a három évet. Fiatal voltam még és tapasztalatlan, nem akartam lekötni magam. Utána ő ajánlott egy ismerősének, aki tanított végül vele lett egy tánccsoportunk, és összerakott Mesivel. Most viszont tartozom annyival neki, hogy elmegyek és meghallgatom. Nem csak ő lesz ott, több főfejes is, de konkrétan ő kéretett magához.

Chris is megérkezett délután.

- Vacsorára egy éppen bejövő cég főnökéhez megyünk. Jó lenne, ha jó benyomást keltenénk, talán hamarabb rá tudnám venni, hogy aláírja a szerződést.

- Persze - bólintok. - Mit kell tudni róluk?

- Két gyerekük van, egy öt és egy tizenöt éves. A férfi eléggé nagy fogás lenne nekünk Baby - húz magához és egy apró csókot nyom számra.

- Majd jók leszünk - kuncogok és magamhoz húzom egy csókra.

- Este szeretném a jövendőbeli Mrs.Cartert bemutatni - súgja, míg kicsit eltávolodik tőlem. Elsőnek csak kuncogok, de mikor látom, szemeiben az elszántságok ledermedek. Komolyan gondolta. De mégis, hogy? Azt hittem az egész kapcsolatunk csak romlik, erre a házasságra tesz egy utaló jelet. Értetlenül állok az egész előtt.

- Tessék? - ráncolom homlokom. Chris a zsebébe nyúl majd mikor egy sötét kék selyem dobozkát húz elő, letérdel.

- Nina Weyble. Megtisztelnél azzal, hogy a feleségem leszel? - kezemet szám elé kapom, szemeimbe könnyek gyűlnek.

- Igen, persze, hogy igen! - ujjamra húzza, a gyönyörű gyűrűt majd felkap és megpörget a levegőben. Nevetek mikor leenged, és hosszú csókhoz húzom magamhoz.

- El sem tudod képzelni, mennyire boldoggá tettél - súgja fülembe, én pedig csak jobban nyakhajlatába bújok.

- Ezt én is mondhatnám - mondom én is halkan. - Úristen. Gyönyörű esküvőnk lesz - mondom, mikor feleszmélek.

- Ahogy téged ismerlek, egészen biztosan - nevetve ad orromra puszit.

- Mikor legyen?

- Ezzel még ráérünk édesem.

- Téged és a munkádat ismerve nem - rázom a fejem, kitartva az mellett, hogy ezt most kell megbeszélnünk.

- Mostanában biztos nem - rázza a fejét. - Előlegbe három hónapig dolgoznom kell.

- Mit szólnál április végére? Négy hónap úgy is elég a megszervezéséhez.

- Rendben Baby. És tudod mire gondoltam még? - súgja fülembe. - Mit szólnál még egy kicsihez? - ledermedek, mikor ezt mondja. Nem, határozottan nem a válaszom erre. Davi az én egyetlen pici kislányom, képtelenség, hogy vállaljak még egy babát. Most van Davinak az a korszaka, amikor oda kell rá figyelnem és azt terhesen, majd még egy babával lehetetlen lenne.

- Azt hiszem, az még korai lenne - harapok alsó ajkamba.

- Azért gondold át - mosolyogva bólintok. Hosszan csókol meg, amit viszonzok, majd felkap az ölébe, combjaimat szorosan fogja, hogy le ne essek. Nyakát kezdem el kényeztetni, amíg a szobánk felé veszi az iránt.

Ruhámon végig nézek még egyszer, majd a tükör előtt halvány alapozót kenek fel arcomra, kis pirosítóval és szempillaspirállal. Elegáns és visszafogott sminket készítek. Hajamat hátra fonom, mindig is szerettem, ha be van fonva. Gyűrűmet mosolyogva csodálom, egyszerűen imádom.

- Mehetünk - megyek le a lépcsőn. Davi és Chris csak rám vártak így miután felvettem kabátomat el is indulatunk. Elsőnek a megbeszélésre megyünk a Mesi által megadott címre. Mosolyogva szállok be a kocsiba, majd megvárom, míg Chris beköti Davit és ő is beszáll.

- Ez végül is milyen megbeszélés? - kérdi Chris némi csend után.

- Pontosan nem tudom, csak annyit, hogy Paul Higgins kért. Egy ajánlat elméletileg. Csak Paul miatt megyek el, különben azonnal visszamondtam volna.

- Sose értettem miért mondod vissza az ajánlatokat. Sokszor jókat kapsz és visszautasítod őket - sóhajtva rázza a fejét, de én csak vállat vonok. Míg Chris parkoló helyet keres, visszaveszem a kabátomat, hogy mikor kilépek, ne fázzak. Kíváncsi vagyok Paul Higgins miért is akarhat pont engem. Igen, igaz, híres vagyok, de nem tudom, konkrétan minek kellenék neki, hiszen ő inkább énekesek menedzsere. Köztük a fiúké is.

- Anyuci - dörzsöli Davi álmosan a szemeit. A csupán tíz perces útban elaludt.

- Nem sokára aludhatsz Mazsola, nem maradunk sokáig ígérem - mosolygok le rá, majd megfogom a kezét. Az épületbe bemegyünk és a recepción lévő szőke nő eligazít minket, hogy merre is kell mennünk. Kopogok párat az ajtón, majd mikor hallom, hogy "szabad", benyitok.

- Harry! - Davi azonnal éberebb lesz, amikor megpillantja göndör barátját. Odaszalad, a göndör pedig rögtön ölébe veszi, és halk diskurálásba kezdenek. Hihetetlenül jó a kapcsolatuk. Értetlenül nézek körbe.

- Fáradjatok beljebb! - áll fel Paul és kilép az asztal mögül. - Nina, jó úja látni! - mosolyog, amit viszonzok és közelebb megyek hozzá. Két puszival üdvözöl, mint régi barátot. Valóban Paulnak nagyon sok mindent köszönhetek.

- Valóban Paul! - értek vele egyet. Mögém pillant, én pedig értem mit akar. - Ő itt Christopher, a vőlegényem - Chris derekamat átkarolva lép közelebb és ráz kezet Paullal.

- Paul Higgins

- Christopher Carter - Chris most is, mint mindig kimért.

- Foglaljatok helyet - mutat az egyetlen szabad helyekre, egy kanapéra. Chris leül, de én inkább állok.

- Köszönöm, inkább állva maradnék - halvány mosolyt eresztek felé, ő pedig bólint miszerint érti. Csak most nézem meg jobban az itt lévőket. Még két férfi és egy nő tartózkodik pedig, akik Paul mellett ülnek. Az asztal másik oldalán pedig a fiúk és mi Chrissel. Zayn kerüli a tekintetemet, de nem tud foglalkoztatni jelenleg. Bal kezemet Chris vállára teszem, és úgy figyelek Paulra.

- Nos, fiúk valószínűleg már ismeritek Sisi Kinget - int felém, mire mind az öten csodálkozva néznek rám. Ismernek, mint Nina. De nem tudták, hogy Sisi én vagyok.

- Igen, persze - válaszol végül Liam, mivel Paul ezt várta.

- A banda négy hónapra turnéra indul két napon belül. Mi pedig - mutat a mellette lévő még másik három emberre - arra gondoltunk, hogy felkérnénk a turnéra, mint háttértáncos. A csapatodból azt választasz, akit csak akarsz, a létszám is rád van bízva - ajkamat harapva, kissé ráncolva a homlokom nézek Paulra.

- Négy hónap? - kérdem kissé nehézkesen. Négy hónap sok. Négy hónap sok egy olyan embernek, akinek gyereke van és nem sokára férje.

- Ez sok idő! - szólal meg Chris kissé indulatosabban, mint kellene. Kissé megszorítom a vállát, mire felnéz rám. Halvány mosolyt eresztek felé.

- Nyugodj meg!

- De hát Nina.. - kezdi, de félbeszakítom, ahogy Paulra nézek.

- Gondolkodási időt úgy gondolom, kaphatok.

- Szorít az idő, de természetesen egy keveset igen - bólintok csupán. Chris feláll, tudjuk, hogy ez már a távozás ideje. Az ajtó felé sétálunk, én azonban megtorpanok.

- Várj meg kint - mondom Chrisnek, ő pedig kérdőn néz rám. Biztatóan mosolygok rá, mire ő nehézkesen, de kimegy, miután elköszön.

- A lányomat vihetem, nem igaz? - tárgyilagosan szólalok, meg mikor Paulra nézek. A Harry ölében ülő Davira néz.

- Természetesen - néz vissza rám. - Lenne itt még valami - kezdi, de befejezni nem tudja, ugyanis valaki kopog kettőt és meg sem várja a választ beront.

- Elnézést a késésért, beragadtam egy irdatlanul hosszú dugóba - Csak hátát látom, így nem tudom beazonosítani, hangja viszont kísértetiesen ismerős.

- Semmi baj. A fiúkkal már találkoztatok - int az öt fiú felé - ő pedig Sisi, valószínűleg hallottál már róla - int felém is, és felém fordul. A felismerés hasít belém, ahogy rám néz kék szemeivel. Elsőnek ledöbbenek, de aztán csak gúnyosan nevetek.

- Ez csak valami vicc - motyogom összefont karokkal.

- Sisi ő

- Nem kell bemutatni - szakítom félbe. - De miért is kell ehhez az egészhez Ő? - mutatok az újonnan érkezett számomra nem szívesen látott vendégre.

- A te csapatodban tehetséges lányok vannak, de sajnos csak lányok. Neki is van egy tánc csapata, kevésbé híres, de tehetségesek, így tőlük pár férfi táncos jön - magyarázza meg Paul, én pedig hümmögve bólogatok.

- Nos, rendben. Viszont ha ő megy a turnéra, rám és a csapatomra ne számítsatok! - hangom határozott, és kimért. Amit egyedül megtanultam Christől az ez. Ha tárgyalsz, mindig kimértnek kell lenned.

- Tehát választás elé állítasz minket? - vonja fel szemöldökét Paul hitetlenül, majd rendezi arc vonásait és ő is kimért lesz.

- Pontosan - bólintok rá. Paul hülye lenne, ha minket küldene el, hiszen mégis csak Sisi King csapatáról beszélünk, aminek több tehetséges táncosa van, köztük a társkoreográfus Mesi Peyton.

- Ne legyél gyerekes - nevet gúnyosan Ő, aki miatt ismét összezavart és ideges lettem. Nem figyelve rá, egyenesen Paulra nézek.

- Ezt még meg kell beszélni egy másik időpontban - feleli végül megadva magát Paul. Mindketten tudjuk, hogy én kerülök ki nyertesként.

- Dátum szerint meddig tartana a turné?

- Április végéig - mondja, én pedig ajkamba harapok. - Esetleg valami kivetni valód van?

- Április végén lesz megtartva az esküvőm - felelek kissé feszengve. Automatikusan Zaynre téved a tekintetem, akinek kezei ökölbe szorultak és kerüli tekintetem, csak a nagy ablakon bámul kifelé.

- Nocsak, volt annyi töke Christophernek, hogy végre megkérje a kezed?

- Peter megtennéd, hogy befogod a szádat végre? Köszönöm! - nézek rá idegesen. Elegem van már most a kis beszólásaiból. - Mennem kell. Majd hívj - apró erőltetett mosollyal nézek Paulra. - Gyere Mazsola - nyújtom kezem Davi felé, aki cuppanós puszit nyom Harry arcára majd hozzám siet, és a kezemet fogja meg, és hagyjuk el az irodát.

- Nina - az ismerős hang hallatán megállok és megfordulok. Liam siet utánam.

- Sietnem kell Liam, vacsorára vagyunk meghívva - harapok alsó ajkamba.

- Gyors leszek, ígérem - kelletlenül, de rábólintok. - Nem tudom, mi van veletek Zaynnel, de valahogy úgy érzem, jelenleg nem vagytok a legjobb kapcsolatba - ajkamba harapok, mikor ezt mondja, és másfelé kezdek nézni. Hirtelen valahogy, minden sokkal érdekesebb, mint Liam szemei.

- Valahogy úgy - bólintok rá.

- Akarom tudni miért? - ráncolja a homlokát. Még csak az kéne, hogy tudja.

- Nem! - rázom a fejem hevesen. - De mégis mi értelme ennek az egész beszélgetésnek?

- Csak...Mindegy végül is. Azt hittem tudsz segíteni, de úgy tűnik nem.

- Miben?

- Beszéltem Perrievel Zayn érdekében, de hajthatatlan, és mivel azt hiszi, hogy veled csalta meg, gondoltam beszélnél vele - magyarázza, én pedig egy pillanatra el is gondolkozok, rajta végül elvetetem az ötletet teljesen.

- Nem őrültem meg Liam! Perrie, amint meglátna, szíve szerint nekem ugrana, ráadásul miért segítenék Zaynnek azok után, hogy - nem fojtatom, ajkamba harapok, ahogy elharapom mondatom végét.

- Azok után, hogy?

- Megbántott, legyen ennyi elég - fújom ki a bent tartott levegőt.

- Azért gondold, át kérlek - sóhajt majd két puszit ad az arcomra és elmegy. Mi is Davival a kocsiba sietünk, hogy még ne legyünk késésbe a vacsorán. Chris feszülten vezet, csend van.

- Chris - kezdem halkan.

- Otthon megbeszéljük - szakít félbe élesen. Sóhajtva rázom a fejemet, majd hátra pillantok az alvó Davira. Neki a legjobb. Még semmit sem ért ebből a világból. Nem kell aggódnia olyanokért, mint például egy esküvő, vagy félrelépés. Esetleg azzal, hogy a vőlegénye hanyagolja őt. Vagy egy turnéval, ahova egy régi szerette is megy. Munka, és eltartás, a médiának megfelelési vágy. Mindezekkel neki még nincs problémája és azt kívánom, minél később legyen csak.

- Nem értem, mégis, hogy gondoltad ezt! - kiabál Chris hajába túrva idegesen. A vacsora jól sikerült, Chris bemutatott, mint jövendőbeli felesége, a férfi pedig odavolt értünk. Amíg én a feleséggel beszélgettem Chrisnek nem volt nehéz meggyőznie a férfit a papírok aláírásával.

- Komolyan azt hiszed, hogy én kértem ezt az egészet? - hitetlenül nézek rá, ez abszurdum.

- Miért, szerinted akkor, hogy jöttél te be a képbe?

- Ne kelljen, emlékeztesselek Chris, hogy Eleanor a barátnőm az ő barátja pedig Louis. Így már nem olyan nehéz kitalálni.

- De elmész! Mégis ezt, végig gondoltad? - úgy tűnik, ma este csak kiabálva tud kommunikálni velem.

- Négy hónap, nem sok Chris - sóhajtok.

- De, az! Az esküvővel mi lesz? Vagy tán elfelejtetted, ahogy azt is, hogy van egy lányod?

- Nem, nem felejtettem el! Mégis mit gondolsz, hogy majd itt hagyom Davit, amikor te alig jársz haza? Veszekszel velem négy hónap miatt, amikor te évek óta alig vagy itthon. Davi szerinted mégis menyire ismeri a saját apját? - Belevontam Davit is, anélkül, hogy végig gondoltam volna, hogy nagy a valószínűsége, hogy ezeket mind ő is hallja. Chris ökölbe szorított kezekkel áll, nem néz rám.

- Csak, hogy én nem egy rohadt fiú banda között leszek!

- Mégis mit gondolsz rólam? Hogy egy utolsó ribanc vagyok? - felháborodva kérdem, még ha valamennyire igaza is van, de a düh, annyira elvakított, hogy képtelen voltam ezzel foglalkozni. Nem válaszolt így hitetlenül elnevetem, magam majd hátat fordítok neki, hogy elhagyjam a nappalit, sőt talán még a házat is. Tervemet meghiúsul, amikor Chris a csuklóm után kap, visszaránt hátamnak mellkasa feszül és úgy suttog a fülembe.

- Ha terhes mersz lenni, nem fogom tudni kimagyarázni anyáméknál, sem te a médiánál. Négy hónapig nem találkozunk édes, igazán nehezedre fog esni, kimagyarázni egy bepottyant gyereket - Kezemet dühösen szakítom ki fogásából és az előszobában felveszem a cipőm és a kabátom, amikor Davi eszembe jut. Nem hagyhatom itt. Mint, aki megérezte, hogy mellettem kell lennie, az ajtóban a maciját szorongatva, ijedten néz rám.

- Gyere Mazsola! - tárom kezem, ő pedig oda szalad. Cipőjébe belebújik egyedül, kabátját ráadom majd a kocsi kulcsot a kezembe véve másikba pedig Davit fogva sietek ki a házból.

- Nina! Nina, gyere vissza most! - hallom Chris dühös hangját mögöttem, de nem érdekel csak lépéseimet szaporítom meg. A kocsiba villámsebességgel kapcsolom be Davi övét, majd sietek, hogy én is beülhessek, ugyan is a havas eső szakad, Chris pedig utánunk jött. Csúnyán kifordulva megyek az útra, majd indulok el Eleanor háza felé.
Hihetetlen, hogy Chris csak erre tud gondolni, hogy hogyha teherbe esek, hogyan magyarázzuk ki, hogy kitől van. Komolyan szánalomra méltó, hogy ennyire lenéz. Az pedig még inkább az, hogy négy hónapot ennyire nagyra tart, amikor ő mennyit szokott távol lenni.

- Várj itt Mazsola, megnézem, hogy Eleanor itthon van-e - mosolyt erőltetve fordulok hátra.

- Oké - motyogja, én pedig sietve megyek Eleanor ajtajához. Kopogok, csengetek, de semmi. Istenem, pont most nincs itthon. Fejemet az ajtónak döntöm, dzsekim kapucnija már rég nem ér semmit, hajam arcomra tapad. Hangos dudaszó zökkent ki gondolataimból és némi önsajnálatomból, majd inkább visszasietek Davihoz, a kocsiba. Beszállva, rögtön feljebb kapcsolom a fűtést, fejemet hátra vetve gondolkozok. Kihez mehetnék? Haza anyuhoz nem fogok, az olyan mintha beismerném, hogy igaza volt és nem kellett volna Chrissel együtt lennem. Mesi ma bulizni ment. Istenem, Eleanor hol vagy? Folyton Louissal van, biztosan most is vele lesz. Ha nem itt, akkor pedig a fiúk közös házában. Egyszer voltam ott csak, de tudom a címet. Jelenleg az sem érdekel, hogy Zayn is ott lesz, muszáj valahova mennünk. Még ha nem lenne itt Davi elaludnék a kocsiba, de így nem. Nem akarom mutatni neki, hogy mennyire is szerencsétlen a helyzetem. Így kerültem most a fiúk háza elé. Pár percig csak ülök a kocsiban a házra nézve, ahol még mindenhol ég a villany. Van választásom. Félre teszek minden büszkeségemet és haza utazok Holmes Chapelbe vagy a büszkeségem egy részét teszem félre és bemegyünk ebbe a házba. Egyik se a legjobb ajánlat.

- Gyere, kicsim - csatolom ki Davit majd kezeimbe fogva sietek a kapuhoz. Csengetek, de sajnos még így is elázunk, hiába kell várni csak pár másodpercet.

- Igen? - szól bele a kaputelefonba, ha jól hallottam Harry.

- Nina vagyok. Be... - kezdem, de már nyílik is a kapu. Mély levegőt véve sietek a bejárati ajtóhoz, amiben már Harry áll.

- Gyere - tárja szélesebbre én pedig bemegyek.

- Köszönöm! - nézek rá hálásan és letéve David kezdem el hámozni elsőnek róla majd magamról is a vizes ruhákat.

- Nina? Mit csinálsz itt? Azt hittem ma Chrissel leszel - ráncolja homlokát Eleanor, amikor meglát.

- Hát egy ideig vele is voltam - nevetek kínosan. - Egészen addig, amíg konkrétan le nem kurvázott.

- Hogy mi? - szinte sikítva szólal fel. - Adok száraz ruhát, szárítkozz meg, utána gyere le a nappaliba. Davit majd én elintézem - mondja, majd karon ragad, Davit pedig kezébe veszi. A lépcső felé a nappalin keresztül kell mennünk, ahol mindenki ott van. Lehajtott fejjel köszönök halkan, nem tudok felnézni senkire sem. Zaynre még inkább sem.

- Köszönöm! - nézek hálásan Eleanorra, amikor egy törülközőt és pár ruhadarabot ad a kezembe. A fürdőbe megyek és lezuhanyzok. A forró vizet folyatom magamon, amikor halk beszédet hallok a szobából.

- Mi történt?

- Nem tudom, egyelőre nem mondott semmit. Csak annyit, hogy Chris lekurvázta. Ez mindig is elég érzékeny pontja volt, egy régebben történt dolog miatt.

- Értem - Zayn és Eleanor beszélgetése rövid volt, ezért én is már felöltözve léptem ki. Az ágyban Davi aludt, Eleanor mellette ült.

- Gyere, mesélj! - ragad karon, hangja gyengéd. Leültet maga mellé én pedig a még nedves hajamba túrok lesütött szemekkel. Az egészet elmeséltem Eleanornak, ami Chrissel történt. Ahogy gondoltam, elhordta mindennek, de igazából ez most még jól is esett. Később meggyőzött, hogy menjek le vele a nappaliba. Nem volt sok kedvem, csak az ágyban akartam gubbasztani, a nagy önsajnálatomban, de nem hagyta. Dehogy is hagyná, hiszen a legjobb barátnő dolga pont az, hogy az ilyet ne hagyja.

- Sajnálom, hogy csak így beállítottam - beszélek halkan, végig nézve a kanapén gubbasztó három fiún. Niall és Liam nincs itt, csak Louis, Harry és Zayn.

- Semmi baj, Hercegnő - húz magához le Harry és egy puszit ad fejemre.

- Mi történt otthon? Vagy jobb, ha nem firtatom? - Louis kék szemei aggodalmasan néznek. Nem akartam semmit mondani nekik, de ahogyan aggódva nézett, tudtam bízhatok bennük.

- Nem akarja, hogy menjek a turnéra.

- Miért, amúgy beleegyeznél? - csillannak fel Harry szemei.

- Nem volt még időm gondolkozni rajta. Most ha bosszúálló, hisztis énemre hallgatnék, rábólintanék. De muszáj ezen még gondolkodnom. 

- Két nap múlva indulunk Hercegnő. 

III.évad 8.rész - Félreértések

A rész zenéje: 

Zayn - Like I Would (The White Panda Remix)

https://www.youtube.com/watch?v=pxYiDB8rU44

NiSzi xx

- Te is mész a turnéra? - kérdem Eleanortól amíg egy kávét készítek neki, amit kért.
- Egy ideig - bólint. Odaadom neki a kávét, amit megpróbál még egyszer kifizetni, de mondtam neki, hogy a vendégem.
- Na, és Zayn? - vonogatja a szemöldökét.
- Na és Zayn, mi? - az értetlent tettetve nézek rá. Nem tud róla, hogy Zaynnel minden nap beszélünk, és amikor tudunk, találkozunk is. Pár csóknál több nem csattant el, akkor, sem amikor nálam töltötte az éjszakát két hete.
- Mi a téma csajok? - kérdi Mesi, ahogy leül a másik bárszékre.
- Zayn és Nina.
- Van olyan, hogy Zayn és Nina? - csodálkozik el. Persze, hogy csodálkozik, Zaynnek ott van Perrie nekem pedig Chris. Nem győzöm emlékeztetni magamat sem és Eleanort sem, ezzel kapcsolatban.
- Nincsen - sóhajtok fel. Jön be még pár vendég, amíg őket kiszolgálom, magukra hagyom a két lányt.
- Tehát Zayn és te - biccent felém Mesi. Felvont szemöldökkel nézek rájuk.
- Telebeszélted a fejét, hogy van valami köztünk? - fordulok Eleanor felé.
- Telebeszéltem a fejét az igazsággal - javít ki, elégedett mosollyal.
- Semmi sincsen köztünk - sóhajtok fel, ebben a pillanatban pedig megcsörren a telefonom, amit a pult tetején hagytam. Eleanor egy mindent tudó mosollyal arcán néz rám, amikor látta, hogy Zayn hív.
- Attól még felhívhat, hogy nincs köztünk barátságnál több.
- Blablabla - motyogja Eleanor égbe emelt szemekkel. Nem törődve vele veszem fel a telefont és megyek hátra az öltözőbe ott hagyva Giát a munkával.
- Belehalnál, ha egyszer nem munkaidőben hívnál? - mosolyogva szólok bele, viszont mosolyom hamar lehervad.
- Ki vagy? - hallok meg egy női, kissé hisztérikusan kétségbeesett hangot.
- Elnézést, kivel beszélek? - nyugodtan szólok vissza, de közben hajamba túrok idegesen. Biztosan nem Perrie. Biztosan nem Perrie. A francba ez biztos Perrie.
- Perrie Edwards. Te pedig?
- Nina Weyble
- Veled csal meg Zayn, igaz? - élesen szívom be a levegőt, kérdése hallatán. - Annyira tudtam, hogy valakivel megcsal.
- Nem, én nem! - szabadkozok rögtön. - Nem én vagyok, akit keresel, sajnálom - mielőtt felelhetne, kinyomom. Kicsit sokkolódva megyek vissza a lányokhoz.
- Mi történt? - kérdi Mesi, amikor meglátja kissé sokkos arcomat.
- Semmi, nem történt semmi - erőltetek magamra egy mosolyt. - Nem sokára végzek, megvártok?
- Nem is lenne muszáj itt lenned, te vagy a főnök - rázza a fejét Eleanor.
- Szeretnék én is dolgozni és nem csak lógatni a lábam.
- Ott a csapat. Koreográfusok vagyunk, az is munka - Kissé felvont szemöldökkel néz rám Mesi, de én csak leintem. - Jut eszembe. Holnapra van egy megbeszélésünk, egy nő telefonált ma, csak nem tudom ki és miért. De felírtam csak nincs itt a papír.
- Oké - bólintok, rá majd az újonnan érkezett vendég fel fordulok. Elkészítem, amit kér és ez így megy, amíg a munkaidőm le nem jár és jön a váltásom.
 A lányok hamar megunták, hogy csak sétálunk a városba így vásárolni indultunk, nekem viszont hamar elkellet búcsúznom tőlük hiszen Davi jött haza az oviból és elkel mennem érte. Ahogy az épület felé hajtottam már láttam, ahogy Davi az udvaron játszik az egyik barátnőjével. Leparkoltam és elindultam be.
- Jó napot! - köszönt mosolyogva az egyik óvónő.

- Jó napot! Davi kint van? - kérdem, mintha nem tudtam, de a kis szőkeség már be is szaladt egyenesen hozzám.
- Mami - ölelte nyakamat, mikor leguggoltam hozzá.
- Szia, Mazsola! - Davi átvette a cipőjét, amiben segítettem és már indultunk is haza. Amint megérkeztünk Davi a nappaliba szalad, és a tv-t nézi, ilyenkor van a kedvenc meséje. Szokásos kakaóját és nutellás szendvicsét készítem neki, mint mindig ilyenkor. Mikor beviszem neki, megköszöni le nem véve a szemeit a meséről, amit csak megmosolygok.
A telefonom azóta se csörgött és remélem nem lesz alkalmam még Perrievel még egy ilyen beszélgetésnek nevezett valamit megejteni. Hihetetlenül kellemetlen lenne, ahogy most is az volt. Ezek szerint pedig Zayn is lebukott. Hiába mondtam neki, hogy Perrie tudni fogja. Álljunk csak meg. Hiszen nincs is mit tudnia, nem történt semmi. Valóban elcsattan pár csók. Elég sok. Érzelmes. Édes. Valóban volt valami. De mindezek csak a minden napok által okozott feszültség és a kapcsolataink bonyodalomba keveredése miatt volt. Zayn és én is eltávolodtunk a párunktól. Bár, Zayn határozottan jobb helyzetbe van, mint én, ha Perrie féltékeny az azt jelenti, hogy valamit még érez. Chris, ha tudna, erről kétlem, hogy valamit érezne.
Chris két napos üzleti úton van, nem meglepő módon. Ilyenkor általában Eleanor vagy Mesi nálunk tölti az éjszakát, de most nem hívtam fel őket, tudván, hogy El Louisal van, Mesi pedig a húgával. Davival az ölembe ülök a kanapén és nézünk egy mesét mikor csengettek. Késő este van, nem csoda, hogy meg is ijedtem, és meglepődtem.
- Zayn - sóhajtok szívemre téve a kezem. - A szívbajt hoztad rám - rázom fejem.
- Beengedsz édes? - kérdi, mire felvont szemöldökkel nézek rá. Nem így szokott viselkedni. Nagyon nem. Mindig kedves, és aranyos, ahhoz képest most a legmegfelelőbb szó rá a tapló.
- Mi történt, hogy itt vagy ilyenkor? - ráncolom homlokom, hátha szóra bírom.
- Miért ne látogathatnám meg az én dögös és egyedül élő szeretőmet? - dől neki az ajtófélfának. Kikerekedett szemekkel nézek rá. Hogy mi? Teljesen megőrült?
- Gyere be, mielőtt meghallja valaki, amiket mondasz - karjánál fogva húzom be a házba. Szándékosan nem a nappaliba viszem, nem tudom ivott e, ha pedig igen, nem engedem Davi közelébe
- Zayn ittál? - kérdem, mikor leültetem az egyik székre a konyhában.
- Nem - rázza a fejét határozottan.
- Valahogy nem tudok hinni neked - sóhajtok fel.
- Komolyan mondom Nina, egy csepp alkoholt sem ittam - ujjainkat egybe fűzi és úgy beszél felnézve szemeimbe.
- Azért adok egy pohár vizet és csinálok kávét is.
- Egy csókot kapok? - húz vissza karomnál fogva.
- Nem - határozottan mondom, majd megtöltök egy poharat vízzel és odaadom neki.
- Nem ittam Nina - sóhajtva rázza a fejét.
- Ja, vizet - forgatom szemeim.
- Nem ittam alkoholt - forgatja ő is szemeit. - Szerelmem, higyj nekem - húz magához karomnál fogva. Ajkaival közelít én pedig egy tesztnek felfogva az egészet, visszacsókolok.
- Hm, valóban nem ittál - harapok alsó ajkamba. - Valamiért viszont ide jöttél. Sose jössz ilyenkor, ráadásul mindig szólsz.
- Azt hiszem, a kávét mégis elfogadom - szomorúan mosolyog, amiből már látom, hogy valóban baj van. Elkészítem neki a kávét, mellé pedig egy szendvicset, hátha éhes is.
- Mesélj - ülök le vele szembe, ahogy leteszem elé a kávét és a szendvicset.
- Perrie múltkor meglátott a kávézóban, amikor megcsókoltalak. Kutakodott a telefonomban is így az SMS-eket is megtalálta.
- Valószínűleg akkor hívhatott engem is - bólintok rá.
- Igen - sóhajt. - Ezt a részét sajnálom! - leintem, hisz ez semmi. Úgy érzem ezután még történt valami. - Szakított majd elküldött. Azt mondta holnapra nem lesz a lakásban.
- Oh, sajnálom - nem merek szemeibe nézni, ez részben az én hibám is.
- Nem kell - erőltet magára egy halvány mosolyt.
- Szeretnél maradni éjszakára? Van több vendégszoba.
- Nem hiszem, hogy kéne. Chris... - kezdi, de félbeszakítom.
- Üzleti út - intem le.
- Csak úgy itt hagyott? - csodálkozik el. - Úgy értem itt vagy te, aki még is csak egy törékeny lány és egy kislány és itt mer hagyni?
- A riasztó rendszerünkbe kapaszkodik - forgatom szemeimet.
- Amit nem kapcsoltál be? - mosolyát próbálja elrejteni, de nem megy neki, amit nem is bánok. Annyira szeretem, amikor mosolyog.
- Hát - húzom be fülem-farkam. - Lehetséges - pillantok fel rá ártatlanul.
- Kapcsold be most, mielőtt nem csak nekem sikerül bejutnom a kapun - kuncog és felránt a székből.
- Szeretem, amikor aggodalmaskodsz - kuncogva sietek el az ajtóhoz, ami mellett van a riasztó, amit be is üzemelek.
- Miért? - támaszkodik neki a pultnak engem figyelve.
- Nem lényeges - legyintek. Olyankor érzem, hogy valaki törődik velem. Igen, persze Eleanor és Mesi is ott van, de más fajta aggodalomra is vágyok. Amit Chris már nem ad meg.
- Mi lenne, ha ismerkednénk? Alig tudok még rólad bármit is - támaszkodik én is neki a pultnak.
- Rendben. Na és Davi?
- Ilyenkor hagyom neki, hogy addig maradjon, fent ameddig akar, de ez hetente csak egyszer engedem. Olyankor is hamar kidől e tv előtt - kuncogok fel. - Mellesleg innen pont rálátok, hogy mit csinál - mutatok a nappali felé, ő pedig követi tekintetem és megértően mosolyog.
- Szóval. Mi lenne, ha felváltva kérdezgetnénk? - kérdi ezúttal rám nézve
- Rendben. Én kezdek - lelkesülök fel. - Ha lehetne, visszacsinálnád és inkább lennél átlagos, normális életű? - kérdésemen elgondolkozik, de végül megadja a választ.
- Sokszor ezt gondolom, amikor már elegem van mindenből, de aztán mégsem. Te?
- Szintén. Utálom, ha a kamerával már az arcomba másznak, vagy olyan szinten kielemeznek, hogy már frászt kapok. De aztán még se. Mi a kedvenc emléked? - kérdem mosolyogva, majd ez így ment órákon át. Sok mindent megtudtam Zaynről, aminek nagyon örülök, végre jobban megismerhettem, mint amiket a neten írnak róla. Voltak, amiken csak egyszerűen nevettünk, sőt egyszer még a székről is leestem annyira nevettem. A családjáról is mesélt és a testvérei már várják, hogy újra találkozzanak velem, sőt javasolták, hogy egyik hétvégén menjünk el hozzájuk.
Késő este volt már, amikor Zaynnek megmutattam a vendégszobát, Davit pedig felvitte a szobájába. Puszit adtam szőke kis tincsei közé, majd résnyire nyitva hagyva az ajtót kimentem a rózsaszín szobácskából. A saját szobám felé mentem majd a szekrényből kivéve a pizsamám a fürdő felé vettem az irányt és egy gyors fürdőt vettem. Mikor kiértem a fürdőszobámból, nem túl meglepő módon Zayn ült az ágyon. Maga elé meredt, de mikor észrevette jelenlétem pillanatok alatt termett előttem. Derekamnál fogva húzott magához és csókolt meg erőszakosan. Kezeim csak lógtak testem mellett, nem tudtam mit kezdeni Zayn hirtelen kitörésétől. Amikor eltávolodott azt hittem szabadkozni kezd, hogy ezt nem kéne és hasonlók helyette viszont megint megcsókolt ezúttal sokkal érzékiebben és hajamba is belevezette egyik kezét. Derekánál fogtam a pólót és úgy szorítottam magamhoz, mintha összeesnek, ha nem kapaszkodom belé.

Reggel Zayn karjaiban ébredtem, mosolyogva. Ahogy néztem nyugodt, még alvó arcát mosolyom csak nagyobb lett. Visszagondolva az éjszaka történtekre érzem, amint vörösödök ezt pedig az is növeli, hogy csupán csak takaró fed minket.
Annyira nyugodt, amikor alszik. Nincs az a kis ránc se a homlokán, ami csak akkor van ott, ha ráncolja a homlokát. Ajkai kissé elnyílnak és halkan szuszog.
- Tudod elég nehéz úgy aludni, ha néznek - szólal meg, mire elnevetem magam.
- Ez nem történne meg, ha este nem hisztized ki, hogy itt maradj.
- Az nem hiszti volt - nyújtja rám nyelvét ezzel egy időben pedig nyitja ki szemeit.
Davi még mélyen aludt, míg mi Zaynnel megreggeliztünk.
- Nem sokára lesz egy négy hónapig tartó turnénk. Gyertek velünk Davival.
- Mi? Nem lehet - ráncolom homlokom kissé értetlenül. - Annak ellenére, hogy Chris is keveset van itthon, ez mégis nagyon sok idő lenne.
- Én - kezdi, de elakad. - Úgy érted meg sem fordult a fejedben, hogy elhagyd? - értetlenség ül ki, mind a kettőnk arcára.
- Már miért tenném?
- Azt hittem az éjjel, hogy - nem fejezi, be csak hitetlenül felnevet.
- Sajnálom Zayn, ha hamis reményeket tápláltam, nem akartam - kezdem lelkiismeretesen, amikor rájövök a dolgokra. - De nem hagyom el Christ - rázom a fejem.
- Rendben - szólal meg halkan. - Nem is értem mit gondoltam. Úgy látszik benned is csak a ribanc vágy hajtott - mondja, majd cipőjét felkapva elmegy. Én meg csak leforrázva állok egy helyben. Hogy mi? Ribanc vágy? Ez mégis mi volt? Igen az éjjel valóban volt valami, ami hajtott, de egy kicsit sem hívnám ribanc vágynak. Hihetetlen. Minden dühöm ellenére is bevallom magamnak az igazságot. Valóban érzek valamit Zayn iránt, ez az első perctől fogva egyértelmű volt. De Chris egy biztos pont. A biztosat pedig nem dobom egy véletlenért. Zayn nem biztos pont. Lehet, hogy most jól érzem magam vele, és jó mellette, de nem biztos, hogy ez így is marad. Ráadásul Davinak jó apja Chris.