III.évad 9.rész - Porold le szárnyaidat

Hey Peoples! 

Mint írtam a blog csopijába, most teszem ki a részt, mivel öt napig Erzsébet táborba leszek, így nem tudok akkor majd írni. Remélem mindenkinek tetszeni fog! 

Jó olvasást és Kellemes Nyári szünetet!
(U.i.: A cím egy kedvenc zenémből van, nem teljesen van összefüggésbe a résszel, de címnek szerintem megfelel) 

Pussz 

A rész zenéje: 

Selena Gomez - Nobody 

https://www.youtube.com/watch?v=DXXNEWz_JPQ

NiSzi xx

Miután Zayn úgy elment, Mesi hívott fel. Egy megbeszélésre kéne mennem, ahol egy ajánlatot mondanának. Már mondtam volna, hogy nem, amikor meghallottam, hogy ki a menedzser. Paul Higgins. Ő az, aki elsőnek leakart szerződtetni velem, de én visszautasítottam, túl soknak gondoltam a három évet. Fiatal voltam még és tapasztalatlan, nem akartam lekötni magam. Utána ő ajánlott egy ismerősének, aki tanított végül vele lett egy tánccsoportunk, és összerakott Mesivel. Most viszont tartozom annyival neki, hogy elmegyek és meghallgatom. Nem csak ő lesz ott, több főfejes is, de konkrétan ő kéretett magához.

Chris is megérkezett délután.

- Vacsorára egy éppen bejövő cég főnökéhez megyünk. Jó lenne, ha jó benyomást keltenénk, talán hamarabb rá tudnám venni, hogy aláírja a szerződést.

- Persze - bólintok. - Mit kell tudni róluk?

- Két gyerekük van, egy öt és egy tizenöt éves. A férfi eléggé nagy fogás lenne nekünk Baby - húz magához és egy apró csókot nyom számra.

- Majd jók leszünk - kuncogok és magamhoz húzom egy csókra.

- Este szeretném a jövendőbeli Mrs.Cartert bemutatni - súgja, míg kicsit eltávolodik tőlem. Elsőnek csak kuncogok, de mikor látom, szemeiben az elszántságok ledermedek. Komolyan gondolta. De mégis, hogy? Azt hittem az egész kapcsolatunk csak romlik, erre a házasságra tesz egy utaló jelet. Értetlenül állok az egész előtt.

- Tessék? - ráncolom homlokom. Chris a zsebébe nyúl majd mikor egy sötét kék selyem dobozkát húz elő, letérdel.

- Nina Weyble. Megtisztelnél azzal, hogy a feleségem leszel? - kezemet szám elé kapom, szemeimbe könnyek gyűlnek.

- Igen, persze, hogy igen! - ujjamra húzza, a gyönyörű gyűrűt majd felkap és megpörget a levegőben. Nevetek mikor leenged, és hosszú csókhoz húzom magamhoz.

- El sem tudod képzelni, mennyire boldoggá tettél - súgja fülembe, én pedig csak jobban nyakhajlatába bújok.

- Ezt én is mondhatnám - mondom én is halkan. - Úristen. Gyönyörű esküvőnk lesz - mondom, mikor feleszmélek.

- Ahogy téged ismerlek, egészen biztosan - nevetve ad orromra puszit.

- Mikor legyen?

- Ezzel még ráérünk édesem.

- Téged és a munkádat ismerve nem - rázom a fejem, kitartva az mellett, hogy ezt most kell megbeszélnünk.

- Mostanában biztos nem - rázza a fejét. - Előlegbe három hónapig dolgoznom kell.

- Mit szólnál április végére? Négy hónap úgy is elég a megszervezéséhez.

- Rendben Baby. És tudod mire gondoltam még? - súgja fülembe. - Mit szólnál még egy kicsihez? - ledermedek, mikor ezt mondja. Nem, határozottan nem a válaszom erre. Davi az én egyetlen pici kislányom, képtelenség, hogy vállaljak még egy babát. Most van Davinak az a korszaka, amikor oda kell rá figyelnem és azt terhesen, majd még egy babával lehetetlen lenne.

- Azt hiszem, az még korai lenne - harapok alsó ajkamba.

- Azért gondold át - mosolyogva bólintok. Hosszan csókol meg, amit viszonzok, majd felkap az ölébe, combjaimat szorosan fogja, hogy le ne essek. Nyakát kezdem el kényeztetni, amíg a szobánk felé veszi az iránt.

Ruhámon végig nézek még egyszer, majd a tükör előtt halvány alapozót kenek fel arcomra, kis pirosítóval és szempillaspirállal. Elegáns és visszafogott sminket készítek. Hajamat hátra fonom, mindig is szerettem, ha be van fonva. Gyűrűmet mosolyogva csodálom, egyszerűen imádom.

- Mehetünk - megyek le a lépcsőn. Davi és Chris csak rám vártak így miután felvettem kabátomat el is indulatunk. Elsőnek a megbeszélésre megyünk a Mesi által megadott címre. Mosolyogva szállok be a kocsiba, majd megvárom, míg Chris beköti Davit és ő is beszáll.

- Ez végül is milyen megbeszélés? - kérdi Chris némi csend után.

- Pontosan nem tudom, csak annyit, hogy Paul Higgins kért. Egy ajánlat elméletileg. Csak Paul miatt megyek el, különben azonnal visszamondtam volna.

- Sose értettem miért mondod vissza az ajánlatokat. Sokszor jókat kapsz és visszautasítod őket - sóhajtva rázza a fejét, de én csak vállat vonok. Míg Chris parkoló helyet keres, visszaveszem a kabátomat, hogy mikor kilépek, ne fázzak. Kíváncsi vagyok Paul Higgins miért is akarhat pont engem. Igen, igaz, híres vagyok, de nem tudom, konkrétan minek kellenék neki, hiszen ő inkább énekesek menedzsere. Köztük a fiúké is.

- Anyuci - dörzsöli Davi álmosan a szemeit. A csupán tíz perces útban elaludt.

- Nem sokára aludhatsz Mazsola, nem maradunk sokáig ígérem - mosolygok le rá, majd megfogom a kezét. Az épületbe bemegyünk és a recepción lévő szőke nő eligazít minket, hogy merre is kell mennünk. Kopogok párat az ajtón, majd mikor hallom, hogy "szabad", benyitok.

- Harry! - Davi azonnal éberebb lesz, amikor megpillantja göndör barátját. Odaszalad, a göndör pedig rögtön ölébe veszi, és halk diskurálásba kezdenek. Hihetetlenül jó a kapcsolatuk. Értetlenül nézek körbe.

- Fáradjatok beljebb! - áll fel Paul és kilép az asztal mögül. - Nina, jó úja látni! - mosolyog, amit viszonzok és közelebb megyek hozzá. Két puszival üdvözöl, mint régi barátot. Valóban Paulnak nagyon sok mindent köszönhetek.

- Valóban Paul! - értek vele egyet. Mögém pillant, én pedig értem mit akar. - Ő itt Christopher, a vőlegényem - Chris derekamat átkarolva lép közelebb és ráz kezet Paullal.

- Paul Higgins

- Christopher Carter - Chris most is, mint mindig kimért.

- Foglaljatok helyet - mutat az egyetlen szabad helyekre, egy kanapéra. Chris leül, de én inkább állok.

- Köszönöm, inkább állva maradnék - halvány mosolyt eresztek felé, ő pedig bólint miszerint érti. Csak most nézem meg jobban az itt lévőket. Még két férfi és egy nő tartózkodik pedig, akik Paul mellett ülnek. Az asztal másik oldalán pedig a fiúk és mi Chrissel. Zayn kerüli a tekintetemet, de nem tud foglalkoztatni jelenleg. Bal kezemet Chris vállára teszem, és úgy figyelek Paulra.

- Nos, fiúk valószínűleg már ismeritek Sisi Kinget - int felém, mire mind az öten csodálkozva néznek rám. Ismernek, mint Nina. De nem tudták, hogy Sisi én vagyok.

- Igen, persze - válaszol végül Liam, mivel Paul ezt várta.

- A banda négy hónapra turnéra indul két napon belül. Mi pedig - mutat a mellette lévő még másik három emberre - arra gondoltunk, hogy felkérnénk a turnéra, mint háttértáncos. A csapatodból azt választasz, akit csak akarsz, a létszám is rád van bízva - ajkamat harapva, kissé ráncolva a homlokom nézek Paulra.

- Négy hónap? - kérdem kissé nehézkesen. Négy hónap sok. Négy hónap sok egy olyan embernek, akinek gyereke van és nem sokára férje.

- Ez sok idő! - szólal meg Chris kissé indulatosabban, mint kellene. Kissé megszorítom a vállát, mire felnéz rám. Halvány mosolyt eresztek felé.

- Nyugodj meg!

- De hát Nina.. - kezdi, de félbeszakítom, ahogy Paulra nézek.

- Gondolkodási időt úgy gondolom, kaphatok.

- Szorít az idő, de természetesen egy keveset igen - bólintok csupán. Chris feláll, tudjuk, hogy ez már a távozás ideje. Az ajtó felé sétálunk, én azonban megtorpanok.

- Várj meg kint - mondom Chrisnek, ő pedig kérdőn néz rám. Biztatóan mosolygok rá, mire ő nehézkesen, de kimegy, miután elköszön.

- A lányomat vihetem, nem igaz? - tárgyilagosan szólalok, meg mikor Paulra nézek. A Harry ölében ülő Davira néz.

- Természetesen - néz vissza rám. - Lenne itt még valami - kezdi, de befejezni nem tudja, ugyanis valaki kopog kettőt és meg sem várja a választ beront.

- Elnézést a késésért, beragadtam egy irdatlanul hosszú dugóba - Csak hátát látom, így nem tudom beazonosítani, hangja viszont kísértetiesen ismerős.

- Semmi baj. A fiúkkal már találkoztatok - int az öt fiú felé - ő pedig Sisi, valószínűleg hallottál már róla - int felém is, és felém fordul. A felismerés hasít belém, ahogy rám néz kék szemeivel. Elsőnek ledöbbenek, de aztán csak gúnyosan nevetek.

- Ez csak valami vicc - motyogom összefont karokkal.

- Sisi ő

- Nem kell bemutatni - szakítom félbe. - De miért is kell ehhez az egészhez Ő? - mutatok az újonnan érkezett számomra nem szívesen látott vendégre.

- A te csapatodban tehetséges lányok vannak, de sajnos csak lányok. Neki is van egy tánc csapata, kevésbé híres, de tehetségesek, így tőlük pár férfi táncos jön - magyarázza meg Paul, én pedig hümmögve bólogatok.

- Nos, rendben. Viszont ha ő megy a turnéra, rám és a csapatomra ne számítsatok! - hangom határozott, és kimért. Amit egyedül megtanultam Christől az ez. Ha tárgyalsz, mindig kimértnek kell lenned.

- Tehát választás elé állítasz minket? - vonja fel szemöldökét Paul hitetlenül, majd rendezi arc vonásait és ő is kimért lesz.

- Pontosan - bólintok rá. Paul hülye lenne, ha minket küldene el, hiszen mégis csak Sisi King csapatáról beszélünk, aminek több tehetséges táncosa van, köztük a társkoreográfus Mesi Peyton.

- Ne legyél gyerekes - nevet gúnyosan Ő, aki miatt ismét összezavart és ideges lettem. Nem figyelve rá, egyenesen Paulra nézek.

- Ezt még meg kell beszélni egy másik időpontban - feleli végül megadva magát Paul. Mindketten tudjuk, hogy én kerülök ki nyertesként.

- Dátum szerint meddig tartana a turné?

- Április végéig - mondja, én pedig ajkamba harapok. - Esetleg valami kivetni valód van?

- Április végén lesz megtartva az esküvőm - felelek kissé feszengve. Automatikusan Zaynre téved a tekintetem, akinek kezei ökölbe szorultak és kerüli tekintetem, csak a nagy ablakon bámul kifelé.

- Nocsak, volt annyi töke Christophernek, hogy végre megkérje a kezed?

- Peter megtennéd, hogy befogod a szádat végre? Köszönöm! - nézek rá idegesen. Elegem van már most a kis beszólásaiból. - Mennem kell. Majd hívj - apró erőltetett mosollyal nézek Paulra. - Gyere Mazsola - nyújtom kezem Davi felé, aki cuppanós puszit nyom Harry arcára majd hozzám siet, és a kezemet fogja meg, és hagyjuk el az irodát.

- Nina - az ismerős hang hallatán megállok és megfordulok. Liam siet utánam.

- Sietnem kell Liam, vacsorára vagyunk meghívva - harapok alsó ajkamba.

- Gyors leszek, ígérem - kelletlenül, de rábólintok. - Nem tudom, mi van veletek Zaynnel, de valahogy úgy érzem, jelenleg nem vagytok a legjobb kapcsolatba - ajkamba harapok, mikor ezt mondja, és másfelé kezdek nézni. Hirtelen valahogy, minden sokkal érdekesebb, mint Liam szemei.

- Valahogy úgy - bólintok rá.

- Akarom tudni miért? - ráncolja a homlokát. Még csak az kéne, hogy tudja.

- Nem! - rázom a fejem hevesen. - De mégis mi értelme ennek az egész beszélgetésnek?

- Csak...Mindegy végül is. Azt hittem tudsz segíteni, de úgy tűnik nem.

- Miben?

- Beszéltem Perrievel Zayn érdekében, de hajthatatlan, és mivel azt hiszi, hogy veled csalta meg, gondoltam beszélnél vele - magyarázza, én pedig egy pillanatra el is gondolkozok, rajta végül elvetetem az ötletet teljesen.

- Nem őrültem meg Liam! Perrie, amint meglátna, szíve szerint nekem ugrana, ráadásul miért segítenék Zaynnek azok után, hogy - nem fojtatom, ajkamba harapok, ahogy elharapom mondatom végét.

- Azok után, hogy?

- Megbántott, legyen ennyi elég - fújom ki a bent tartott levegőt.

- Azért gondold, át kérlek - sóhajt majd két puszit ad az arcomra és elmegy. Mi is Davival a kocsiba sietünk, hogy még ne legyünk késésbe a vacsorán. Chris feszülten vezet, csend van.

- Chris - kezdem halkan.

- Otthon megbeszéljük - szakít félbe élesen. Sóhajtva rázom a fejemet, majd hátra pillantok az alvó Davira. Neki a legjobb. Még semmit sem ért ebből a világból. Nem kell aggódnia olyanokért, mint például egy esküvő, vagy félrelépés. Esetleg azzal, hogy a vőlegénye hanyagolja őt. Vagy egy turnéval, ahova egy régi szerette is megy. Munka, és eltartás, a médiának megfelelési vágy. Mindezekkel neki még nincs problémája és azt kívánom, minél később legyen csak.

- Nem értem, mégis, hogy gondoltad ezt! - kiabál Chris hajába túrva idegesen. A vacsora jól sikerült, Chris bemutatott, mint jövendőbeli felesége, a férfi pedig odavolt értünk. Amíg én a feleséggel beszélgettem Chrisnek nem volt nehéz meggyőznie a férfit a papírok aláírásával.

- Komolyan azt hiszed, hogy én kértem ezt az egészet? - hitetlenül nézek rá, ez abszurdum.

- Miért, szerinted akkor, hogy jöttél te be a képbe?

- Ne kelljen, emlékeztesselek Chris, hogy Eleanor a barátnőm az ő barátja pedig Louis. Így már nem olyan nehéz kitalálni.

- De elmész! Mégis ezt, végig gondoltad? - úgy tűnik, ma este csak kiabálva tud kommunikálni velem.

- Négy hónap, nem sok Chris - sóhajtok.

- De, az! Az esküvővel mi lesz? Vagy tán elfelejtetted, ahogy azt is, hogy van egy lányod?

- Nem, nem felejtettem el! Mégis mit gondolsz, hogy majd itt hagyom Davit, amikor te alig jársz haza? Veszekszel velem négy hónap miatt, amikor te évek óta alig vagy itthon. Davi szerinted mégis menyire ismeri a saját apját? - Belevontam Davit is, anélkül, hogy végig gondoltam volna, hogy nagy a valószínűsége, hogy ezeket mind ő is hallja. Chris ökölbe szorított kezekkel áll, nem néz rám.

- Csak, hogy én nem egy rohadt fiú banda között leszek!

- Mégis mit gondolsz rólam? Hogy egy utolsó ribanc vagyok? - felháborodva kérdem, még ha valamennyire igaza is van, de a düh, annyira elvakított, hogy képtelen voltam ezzel foglalkozni. Nem válaszolt így hitetlenül elnevetem, magam majd hátat fordítok neki, hogy elhagyjam a nappalit, sőt talán még a házat is. Tervemet meghiúsul, amikor Chris a csuklóm után kap, visszaránt hátamnak mellkasa feszül és úgy suttog a fülembe.

- Ha terhes mersz lenni, nem fogom tudni kimagyarázni anyáméknál, sem te a médiánál. Négy hónapig nem találkozunk édes, igazán nehezedre fog esni, kimagyarázni egy bepottyant gyereket - Kezemet dühösen szakítom ki fogásából és az előszobában felveszem a cipőm és a kabátom, amikor Davi eszembe jut. Nem hagyhatom itt. Mint, aki megérezte, hogy mellettem kell lennie, az ajtóban a maciját szorongatva, ijedten néz rám.

- Gyere Mazsola! - tárom kezem, ő pedig oda szalad. Cipőjébe belebújik egyedül, kabátját ráadom majd a kocsi kulcsot a kezembe véve másikba pedig Davit fogva sietek ki a házból.

- Nina! Nina, gyere vissza most! - hallom Chris dühös hangját mögöttem, de nem érdekel csak lépéseimet szaporítom meg. A kocsiba villámsebességgel kapcsolom be Davi övét, majd sietek, hogy én is beülhessek, ugyan is a havas eső szakad, Chris pedig utánunk jött. Csúnyán kifordulva megyek az útra, majd indulok el Eleanor háza felé.
Hihetetlen, hogy Chris csak erre tud gondolni, hogy hogyha teherbe esek, hogyan magyarázzuk ki, hogy kitől van. Komolyan szánalomra méltó, hogy ennyire lenéz. Az pedig még inkább az, hogy négy hónapot ennyire nagyra tart, amikor ő mennyit szokott távol lenni.

- Várj itt Mazsola, megnézem, hogy Eleanor itthon van-e - mosolyt erőltetve fordulok hátra.

- Oké - motyogja, én pedig sietve megyek Eleanor ajtajához. Kopogok, csengetek, de semmi. Istenem, pont most nincs itthon. Fejemet az ajtónak döntöm, dzsekim kapucnija már rég nem ér semmit, hajam arcomra tapad. Hangos dudaszó zökkent ki gondolataimból és némi önsajnálatomból, majd inkább visszasietek Davihoz, a kocsiba. Beszállva, rögtön feljebb kapcsolom a fűtést, fejemet hátra vetve gondolkozok. Kihez mehetnék? Haza anyuhoz nem fogok, az olyan mintha beismerném, hogy igaza volt és nem kellett volna Chrissel együtt lennem. Mesi ma bulizni ment. Istenem, Eleanor hol vagy? Folyton Louissal van, biztosan most is vele lesz. Ha nem itt, akkor pedig a fiúk közös házában. Egyszer voltam ott csak, de tudom a címet. Jelenleg az sem érdekel, hogy Zayn is ott lesz, muszáj valahova mennünk. Még ha nem lenne itt Davi elaludnék a kocsiba, de így nem. Nem akarom mutatni neki, hogy mennyire is szerencsétlen a helyzetem. Így kerültem most a fiúk háza elé. Pár percig csak ülök a kocsiban a házra nézve, ahol még mindenhol ég a villany. Van választásom. Félre teszek minden büszkeségemet és haza utazok Holmes Chapelbe vagy a büszkeségem egy részét teszem félre és bemegyünk ebbe a házba. Egyik se a legjobb ajánlat.

- Gyere, kicsim - csatolom ki Davit majd kezeimbe fogva sietek a kapuhoz. Csengetek, de sajnos még így is elázunk, hiába kell várni csak pár másodpercet.

- Igen? - szól bele a kaputelefonba, ha jól hallottam Harry.

- Nina vagyok. Be... - kezdem, de már nyílik is a kapu. Mély levegőt véve sietek a bejárati ajtóhoz, amiben már Harry áll.

- Gyere - tárja szélesebbre én pedig bemegyek.

- Köszönöm! - nézek rá hálásan és letéve David kezdem el hámozni elsőnek róla majd magamról is a vizes ruhákat.

- Nina? Mit csinálsz itt? Azt hittem ma Chrissel leszel - ráncolja homlokát Eleanor, amikor meglát.

- Hát egy ideig vele is voltam - nevetek kínosan. - Egészen addig, amíg konkrétan le nem kurvázott.

- Hogy mi? - szinte sikítva szólal fel. - Adok száraz ruhát, szárítkozz meg, utána gyere le a nappaliba. Davit majd én elintézem - mondja, majd karon ragad, Davit pedig kezébe veszi. A lépcső felé a nappalin keresztül kell mennünk, ahol mindenki ott van. Lehajtott fejjel köszönök halkan, nem tudok felnézni senkire sem. Zaynre még inkább sem.

- Köszönöm! - nézek hálásan Eleanorra, amikor egy törülközőt és pár ruhadarabot ad a kezembe. A fürdőbe megyek és lezuhanyzok. A forró vizet folyatom magamon, amikor halk beszédet hallok a szobából.

- Mi történt?

- Nem tudom, egyelőre nem mondott semmit. Csak annyit, hogy Chris lekurvázta. Ez mindig is elég érzékeny pontja volt, egy régebben történt dolog miatt.

- Értem - Zayn és Eleanor beszélgetése rövid volt, ezért én is már felöltözve léptem ki. Az ágyban Davi aludt, Eleanor mellette ült.

- Gyere, mesélj! - ragad karon, hangja gyengéd. Leültet maga mellé én pedig a még nedves hajamba túrok lesütött szemekkel. Az egészet elmeséltem Eleanornak, ami Chrissel történt. Ahogy gondoltam, elhordta mindennek, de igazából ez most még jól is esett. Később meggyőzött, hogy menjek le vele a nappaliba. Nem volt sok kedvem, csak az ágyban akartam gubbasztani, a nagy önsajnálatomban, de nem hagyta. Dehogy is hagyná, hiszen a legjobb barátnő dolga pont az, hogy az ilyet ne hagyja.

- Sajnálom, hogy csak így beállítottam - beszélek halkan, végig nézve a kanapén gubbasztó három fiún. Niall és Liam nincs itt, csak Louis, Harry és Zayn.

- Semmi baj, Hercegnő - húz magához le Harry és egy puszit ad fejemre.

- Mi történt otthon? Vagy jobb, ha nem firtatom? - Louis kék szemei aggodalmasan néznek. Nem akartam semmit mondani nekik, de ahogyan aggódva nézett, tudtam bízhatok bennük.

- Nem akarja, hogy menjek a turnéra.

- Miért, amúgy beleegyeznél? - csillannak fel Harry szemei.

- Nem volt még időm gondolkozni rajta. Most ha bosszúálló, hisztis énemre hallgatnék, rábólintanék. De muszáj ezen még gondolkodnom. 

- Két nap múlva indulunk Hercegnő.