III.évad 8.rész - Félreértések

A rész zenéje: 

Zayn - Like I Would (The White Panda Remix)

https://www.youtube.com/watch?v=pxYiDB8rU44

NiSzi xx

- Te is mész a turnéra? - kérdem Eleanortól amíg egy kávét készítek neki, amit kért.
- Egy ideig - bólint. Odaadom neki a kávét, amit megpróbál még egyszer kifizetni, de mondtam neki, hogy a vendégem.
- Na, és Zayn? - vonogatja a szemöldökét.
- Na és Zayn, mi? - az értetlent tettetve nézek rá. Nem tud róla, hogy Zaynnel minden nap beszélünk, és amikor tudunk, találkozunk is. Pár csóknál több nem csattant el, akkor, sem amikor nálam töltötte az éjszakát két hete.
- Mi a téma csajok? - kérdi Mesi, ahogy leül a másik bárszékre.
- Zayn és Nina.
- Van olyan, hogy Zayn és Nina? - csodálkozik el. Persze, hogy csodálkozik, Zaynnek ott van Perrie nekem pedig Chris. Nem győzöm emlékeztetni magamat sem és Eleanort sem, ezzel kapcsolatban.
- Nincsen - sóhajtok fel. Jön be még pár vendég, amíg őket kiszolgálom, magukra hagyom a két lányt.
- Tehát Zayn és te - biccent felém Mesi. Felvont szemöldökkel nézek rájuk.
- Telebeszélted a fejét, hogy van valami köztünk? - fordulok Eleanor felé.
- Telebeszéltem a fejét az igazsággal - javít ki, elégedett mosollyal.
- Semmi sincsen köztünk - sóhajtok fel, ebben a pillanatban pedig megcsörren a telefonom, amit a pult tetején hagytam. Eleanor egy mindent tudó mosollyal arcán néz rám, amikor látta, hogy Zayn hív.
- Attól még felhívhat, hogy nincs köztünk barátságnál több.
- Blablabla - motyogja Eleanor égbe emelt szemekkel. Nem törődve vele veszem fel a telefont és megyek hátra az öltözőbe ott hagyva Giát a munkával.
- Belehalnál, ha egyszer nem munkaidőben hívnál? - mosolyogva szólok bele, viszont mosolyom hamar lehervad.
- Ki vagy? - hallok meg egy női, kissé hisztérikusan kétségbeesett hangot.
- Elnézést, kivel beszélek? - nyugodtan szólok vissza, de közben hajamba túrok idegesen. Biztosan nem Perrie. Biztosan nem Perrie. A francba ez biztos Perrie.
- Perrie Edwards. Te pedig?
- Nina Weyble
- Veled csal meg Zayn, igaz? - élesen szívom be a levegőt, kérdése hallatán. - Annyira tudtam, hogy valakivel megcsal.
- Nem, én nem! - szabadkozok rögtön. - Nem én vagyok, akit keresel, sajnálom - mielőtt felelhetne, kinyomom. Kicsit sokkolódva megyek vissza a lányokhoz.
- Mi történt? - kérdi Mesi, amikor meglátja kissé sokkos arcomat.
- Semmi, nem történt semmi - erőltetek magamra egy mosolyt. - Nem sokára végzek, megvártok?
- Nem is lenne muszáj itt lenned, te vagy a főnök - rázza a fejét Eleanor.
- Szeretnék én is dolgozni és nem csak lógatni a lábam.
- Ott a csapat. Koreográfusok vagyunk, az is munka - Kissé felvont szemöldökkel néz rám Mesi, de én csak leintem. - Jut eszembe. Holnapra van egy megbeszélésünk, egy nő telefonált ma, csak nem tudom ki és miért. De felírtam csak nincs itt a papír.
- Oké - bólintok, rá majd az újonnan érkezett vendég fel fordulok. Elkészítem, amit kér és ez így megy, amíg a munkaidőm le nem jár és jön a váltásom.
 A lányok hamar megunták, hogy csak sétálunk a városba így vásárolni indultunk, nekem viszont hamar elkellet búcsúznom tőlük hiszen Davi jött haza az oviból és elkel mennem érte. Ahogy az épület felé hajtottam már láttam, ahogy Davi az udvaron játszik az egyik barátnőjével. Leparkoltam és elindultam be.
- Jó napot! - köszönt mosolyogva az egyik óvónő.

- Jó napot! Davi kint van? - kérdem, mintha nem tudtam, de a kis szőkeség már be is szaladt egyenesen hozzám.
- Mami - ölelte nyakamat, mikor leguggoltam hozzá.
- Szia, Mazsola! - Davi átvette a cipőjét, amiben segítettem és már indultunk is haza. Amint megérkeztünk Davi a nappaliba szalad, és a tv-t nézi, ilyenkor van a kedvenc meséje. Szokásos kakaóját és nutellás szendvicsét készítem neki, mint mindig ilyenkor. Mikor beviszem neki, megköszöni le nem véve a szemeit a meséről, amit csak megmosolygok.
A telefonom azóta se csörgött és remélem nem lesz alkalmam még Perrievel még egy ilyen beszélgetésnek nevezett valamit megejteni. Hihetetlenül kellemetlen lenne, ahogy most is az volt. Ezek szerint pedig Zayn is lebukott. Hiába mondtam neki, hogy Perrie tudni fogja. Álljunk csak meg. Hiszen nincs is mit tudnia, nem történt semmi. Valóban elcsattan pár csók. Elég sok. Érzelmes. Édes. Valóban volt valami. De mindezek csak a minden napok által okozott feszültség és a kapcsolataink bonyodalomba keveredése miatt volt. Zayn és én is eltávolodtunk a párunktól. Bár, Zayn határozottan jobb helyzetbe van, mint én, ha Perrie féltékeny az azt jelenti, hogy valamit még érez. Chris, ha tudna, erről kétlem, hogy valamit érezne.
Chris két napos üzleti úton van, nem meglepő módon. Ilyenkor általában Eleanor vagy Mesi nálunk tölti az éjszakát, de most nem hívtam fel őket, tudván, hogy El Louisal van, Mesi pedig a húgával. Davival az ölembe ülök a kanapén és nézünk egy mesét mikor csengettek. Késő este van, nem csoda, hogy meg is ijedtem, és meglepődtem.
- Zayn - sóhajtok szívemre téve a kezem. - A szívbajt hoztad rám - rázom fejem.
- Beengedsz édes? - kérdi, mire felvont szemöldökkel nézek rá. Nem így szokott viselkedni. Nagyon nem. Mindig kedves, és aranyos, ahhoz képest most a legmegfelelőbb szó rá a tapló.
- Mi történt, hogy itt vagy ilyenkor? - ráncolom homlokom, hátha szóra bírom.
- Miért ne látogathatnám meg az én dögös és egyedül élő szeretőmet? - dől neki az ajtófélfának. Kikerekedett szemekkel nézek rá. Hogy mi? Teljesen megőrült?
- Gyere be, mielőtt meghallja valaki, amiket mondasz - karjánál fogva húzom be a házba. Szándékosan nem a nappaliba viszem, nem tudom ivott e, ha pedig igen, nem engedem Davi közelébe
- Zayn ittál? - kérdem, mikor leültetem az egyik székre a konyhában.
- Nem - rázza a fejét határozottan.
- Valahogy nem tudok hinni neked - sóhajtok fel.
- Komolyan mondom Nina, egy csepp alkoholt sem ittam - ujjainkat egybe fűzi és úgy beszél felnézve szemeimbe.
- Azért adok egy pohár vizet és csinálok kávét is.
- Egy csókot kapok? - húz vissza karomnál fogva.
- Nem - határozottan mondom, majd megtöltök egy poharat vízzel és odaadom neki.
- Nem ittam Nina - sóhajtva rázza a fejét.
- Ja, vizet - forgatom szemeim.
- Nem ittam alkoholt - forgatja ő is szemeit. - Szerelmem, higyj nekem - húz magához karomnál fogva. Ajkaival közelít én pedig egy tesztnek felfogva az egészet, visszacsókolok.
- Hm, valóban nem ittál - harapok alsó ajkamba. - Valamiért viszont ide jöttél. Sose jössz ilyenkor, ráadásul mindig szólsz.
- Azt hiszem, a kávét mégis elfogadom - szomorúan mosolyog, amiből már látom, hogy valóban baj van. Elkészítem neki a kávét, mellé pedig egy szendvicset, hátha éhes is.
- Mesélj - ülök le vele szembe, ahogy leteszem elé a kávét és a szendvicset.
- Perrie múltkor meglátott a kávézóban, amikor megcsókoltalak. Kutakodott a telefonomban is így az SMS-eket is megtalálta.
- Valószínűleg akkor hívhatott engem is - bólintok rá.
- Igen - sóhajt. - Ezt a részét sajnálom! - leintem, hisz ez semmi. Úgy érzem ezután még történt valami. - Szakított majd elküldött. Azt mondta holnapra nem lesz a lakásban.
- Oh, sajnálom - nem merek szemeibe nézni, ez részben az én hibám is.
- Nem kell - erőltet magára egy halvány mosolyt.
- Szeretnél maradni éjszakára? Van több vendégszoba.
- Nem hiszem, hogy kéne. Chris... - kezdi, de félbeszakítom.
- Üzleti út - intem le.
- Csak úgy itt hagyott? - csodálkozik el. - Úgy értem itt vagy te, aki még is csak egy törékeny lány és egy kislány és itt mer hagyni?
- A riasztó rendszerünkbe kapaszkodik - forgatom szemeimet.
- Amit nem kapcsoltál be? - mosolyát próbálja elrejteni, de nem megy neki, amit nem is bánok. Annyira szeretem, amikor mosolyog.
- Hát - húzom be fülem-farkam. - Lehetséges - pillantok fel rá ártatlanul.
- Kapcsold be most, mielőtt nem csak nekem sikerül bejutnom a kapun - kuncog és felránt a székből.
- Szeretem, amikor aggodalmaskodsz - kuncogva sietek el az ajtóhoz, ami mellett van a riasztó, amit be is üzemelek.
- Miért? - támaszkodik neki a pultnak engem figyelve.
- Nem lényeges - legyintek. Olyankor érzem, hogy valaki törődik velem. Igen, persze Eleanor és Mesi is ott van, de más fajta aggodalomra is vágyok. Amit Chris már nem ad meg.
- Mi lenne, ha ismerkednénk? Alig tudok még rólad bármit is - támaszkodik én is neki a pultnak.
- Rendben. Na és Davi?
- Ilyenkor hagyom neki, hogy addig maradjon, fent ameddig akar, de ez hetente csak egyszer engedem. Olyankor is hamar kidől e tv előtt - kuncogok fel. - Mellesleg innen pont rálátok, hogy mit csinál - mutatok a nappali felé, ő pedig követi tekintetem és megértően mosolyog.
- Szóval. Mi lenne, ha felváltva kérdezgetnénk? - kérdi ezúttal rám nézve
- Rendben. Én kezdek - lelkesülök fel. - Ha lehetne, visszacsinálnád és inkább lennél átlagos, normális életű? - kérdésemen elgondolkozik, de végül megadja a választ.
- Sokszor ezt gondolom, amikor már elegem van mindenből, de aztán mégsem. Te?
- Szintén. Utálom, ha a kamerával már az arcomba másznak, vagy olyan szinten kielemeznek, hogy már frászt kapok. De aztán még se. Mi a kedvenc emléked? - kérdem mosolyogva, majd ez így ment órákon át. Sok mindent megtudtam Zaynről, aminek nagyon örülök, végre jobban megismerhettem, mint amiket a neten írnak róla. Voltak, amiken csak egyszerűen nevettünk, sőt egyszer még a székről is leestem annyira nevettem. A családjáról is mesélt és a testvérei már várják, hogy újra találkozzanak velem, sőt javasolták, hogy egyik hétvégén menjünk el hozzájuk.
Késő este volt már, amikor Zaynnek megmutattam a vendégszobát, Davit pedig felvitte a szobájába. Puszit adtam szőke kis tincsei közé, majd résnyire nyitva hagyva az ajtót kimentem a rózsaszín szobácskából. A saját szobám felé mentem majd a szekrényből kivéve a pizsamám a fürdő felé vettem az irányt és egy gyors fürdőt vettem. Mikor kiértem a fürdőszobámból, nem túl meglepő módon Zayn ült az ágyon. Maga elé meredt, de mikor észrevette jelenlétem pillanatok alatt termett előttem. Derekamnál fogva húzott magához és csókolt meg erőszakosan. Kezeim csak lógtak testem mellett, nem tudtam mit kezdeni Zayn hirtelen kitörésétől. Amikor eltávolodott azt hittem szabadkozni kezd, hogy ezt nem kéne és hasonlók helyette viszont megint megcsókolt ezúttal sokkal érzékiebben és hajamba is belevezette egyik kezét. Derekánál fogtam a pólót és úgy szorítottam magamhoz, mintha összeesnek, ha nem kapaszkodom belé.

Reggel Zayn karjaiban ébredtem, mosolyogva. Ahogy néztem nyugodt, még alvó arcát mosolyom csak nagyobb lett. Visszagondolva az éjszaka történtekre érzem, amint vörösödök ezt pedig az is növeli, hogy csupán csak takaró fed minket.
Annyira nyugodt, amikor alszik. Nincs az a kis ránc se a homlokán, ami csak akkor van ott, ha ráncolja a homlokát. Ajkai kissé elnyílnak és halkan szuszog.
- Tudod elég nehéz úgy aludni, ha néznek - szólal meg, mire elnevetem magam.
- Ez nem történne meg, ha este nem hisztized ki, hogy itt maradj.
- Az nem hiszti volt - nyújtja rám nyelvét ezzel egy időben pedig nyitja ki szemeit.
Davi még mélyen aludt, míg mi Zaynnel megreggeliztünk.
- Nem sokára lesz egy négy hónapig tartó turnénk. Gyertek velünk Davival.
- Mi? Nem lehet - ráncolom homlokom kissé értetlenül. - Annak ellenére, hogy Chris is keveset van itthon, ez mégis nagyon sok idő lenne.
- Én - kezdi, de elakad. - Úgy érted meg sem fordult a fejedben, hogy elhagyd? - értetlenség ül ki, mind a kettőnk arcára.
- Már miért tenném?
- Azt hittem az éjjel, hogy - nem fejezi, be csak hitetlenül felnevet.
- Sajnálom Zayn, ha hamis reményeket tápláltam, nem akartam - kezdem lelkiismeretesen, amikor rájövök a dolgokra. - De nem hagyom el Christ - rázom a fejem.
- Rendben - szólal meg halkan. - Nem is értem mit gondoltam. Úgy látszik benned is csak a ribanc vágy hajtott - mondja, majd cipőjét felkapva elmegy. Én meg csak leforrázva állok egy helyben. Hogy mi? Ribanc vágy? Ez mégis mi volt? Igen az éjjel valóban volt valami, ami hajtott, de egy kicsit sem hívnám ribanc vágynak. Hihetetlen. Minden dühöm ellenére is bevallom magamnak az igazságot. Valóban érzek valamit Zayn iránt, ez az első perctől fogva egyértelmű volt. De Chris egy biztos pont. A biztosat pedig nem dobom egy véletlenért. Zayn nem biztos pont. Lehet, hogy most jól érzem magam vele, és jó mellette, de nem biztos, hogy ez így is marad. Ráadásul Davinak jó apja Chris.