2015. február 27., péntek

2.rész - California

A rész zenéje: 
Samir & Viktor - Bada Nakna

NiSzi xx

Nina Weyble

- Hogy érted ezt? Kit takar a "fürtöske" jelző? - értetlenül néz rám El, a Nando's-ban ülve, kávét szürcsölgetve.
- Jaj, El hát Harry Styles - a nevet már suttogva mondom. Nem kicsi a tömeg körülöttünk, ezért nem mondom hangosan.
- Harry? Mit akart tőled Harry? - néz értetlenül.
- Nem tudom - vonok vállat. - A te pasid legjobb barátja, derítsd ki - Nem nagyon tudom mit kéne kezdenem a helyzettel. Szerintem csak hagyom, ahogyan van. Vagyis sehogy.
- Mikor indulsz Californiába? - vált témát hirtelen. Ez szokatlan tőle.
- Délután fél négykor azt hiszem, de miért kérdezed? - gyanúsan méregetem barátnőmet, akinek gonosz mosoly jelenik meg arcán.
- Bemutatlak a fiúknak. Mint Nina Weyble. Így megtudhatod milyen jó fejek és, hogy Harry mit akart tőled - mosolyogva mondja mily nagyszerű ötletet.
- Ez fantasztikus ötlet - pattanok fel mosolyogva. - Induljunk máris - kapom fel táskámat.
El-nek tetszett a pörgésem, hiszen máskor ő ilyen. Louis-nak küldött egy SMS-t, hogy várjanak minket, majd elindultunk hozzájuk. A ház... Hát az hű. Nagyon nagy, és szép. Pontosabban villa, nem ház.
Amikor bementünk a kanapén mind az öten ott ültek. Louis répát evett, Niall szendvicset. Liam és Zayn éppen valamit magyaráztak egymásnak nagyon, Fürtöske pedig rajtuk nevetett. Érdekes látványt nyújtottak.
- Khm... - köhint direkt El, jobb kezét csípőre téve - Megjöttünk - szólt kicsit erélyesebben El, mire mindannyian felkapták a fejüket ránk.
- El! Hali! Miért nem mondtad, hogy a barátnőd ilyen szexi? - pattan fel rögtön Liam. Mosolyogva
nézek a már előttem álló fiúra.
- Liam Payne - fogja meg kezem, és megpuszilja. Csak nevetek köszöntésén.
- Nina Weyble
- Niall Horan - jön hozzám a Szöszke, és arcomra egy-egy puszit ad.
- Zayn Malik - köszön Giga-szempilla is, azaz Zayn.
- Louis Tomlinson - öleléssel fogad az, aki tegnap benyitott az öltözőmbe.
- Harry Styles - sejtelmes mosollyal arcán, néz szemeimbe Fürtöske.
- Nina Weyble - viszonozom a mosolyt, és körül nézek. A többiek elmentek, valószínűleg El terelte ki őket.
- A lány, aki nincs tisztában azzal, hogy a smink jól áll neki - bólint jelezve miszerint emlékszik a tegnapi találkozásunkra.
- A fürtöske, aki az éjszaka közepén azt hiszi hasonlítok Sisi King-re - én is bólintok.
- Esküdni mertem volna, hogy hasonlítasz rá - von vállat. Ezután ő megindult én pedig követtem. A konyhában kötöttünk ki, ahol a többiek is voltak.
- Mesélj Nina, milyen vagy? - karolja át vállam Liam. Zavartan nevetek és igazítom meg hajam. Mind csak színészkedés.
- Hát... 17éves vagyok, egyetemre járok és... - ekkor valaki megjött. Az a valaki nem más volt, mint Paul. Ő is úgy megdöbbent jelenlétemen, mint én az övén. A többiek az ő arcán ezt észre vették, de mire rám pillantottak volna én, már rendeztem mimikámat.
- Sziasztok! Fiúk! Háromnegyed óra múlva megyünk Sisiért, és utána indulunk. Készüljetek! - tapsolt kettőt Paul. Az öt fiú felszaladt az emeletre.
- Mi az, hogy "háromnegyed óra múlva indultok Sisiért"? - suttogtam neki idegesen. - Milyen Sisiért Paul? Azért a Sisiért, aki itt áll előtted? Csak, mert én nagyon Nina vagyok még, és hamarabb kellett volna szólnod! - Paul már megszokta idegesség-rohamaim, szóval kicsit sem csodálkozott, vagy rettent meg.
- Mehetünk! - kiáltotta Zayn, miközben lejött, egy bőrönddel a kezében.
- Ez gyors volt - mondja ledöbbenve Paul.
- Igen, igen - inti le Zayn. - Mehetünk már? - türelmetlenkedik.
- Nyugalom Zayn! Történt egy kis baki. Sisinek még nem szóltam, hogy máris indulunk, sem pedig arról, hogy az egész utat veletek töltjük és ott is együtt leszünk - mondja Paul nekem, pedig majd nem kiesnek a szemeim.
- Mi megyünk is Ninával még, van egy kis elintézni valónk. Louisnak üzenem, hogy Sisinél találkozunk - magyarázza El, és már tol is engem kifelé az ajtón.
- Nem hiszem el! Nem mondta, hogy ilyen hamar megyünk! Nem mondta, hogy Velük megyünk! Nem mondta, hogy egész végig velük leszünk! Nem mondott semmit! - egész haza vezető utat végig mérgelődtem.

A paróka rajtam van csak úgy, mint a maszk. Sminkem tökéletes, mint én. Persze, csak külsőleg.
Kivételesen saját házam előtt vesz fel Paul és a srácok. A lebukástól félve nem itt vettek fel eddig, de most az időhiány miatt kénytelen vagyok rá. Remélem, nem jegyeznek meg a környékről semmit.
- Mit csinálsz, ha megjegyzik, hogy itt laksz? - áll mellettem El. Ideges arcomat aggódva nézi, de ezt próbálom figyelmen kívül hagyni.
- Majd azt mondom egy ismerősömnél voltam - vonok vállat, de El tovább aggodalmaskodik.
- Vigyázz, nehogy lerántsák a parókát, vagy a maszkot!
- El! - mosolyogva fordulok felé, és teszem mindkét vállára kezeim - Tudok magamra vigyázni, és nem lebuktatni magam! De azért köszönöm! - ölelem magamhoz. Egy fokkal nyugodtabban ölel vissza, és amikor elengedem, egy mosolygós El-el találom szembe magam.
- Vigyázz magadra Nina!

Sisi King

- Heló! - szállok be a hét személyes autóba. Louis kiszállt közben, hogy el tudjon köszönni El-től.
- Majd hívj aztán! Ha nem, tudod, hogy én foglak - kacsint rám mosolyogva El.
- Hívni foglak - mosolyogva bólintok neki, és még kihajolva az ablakon kicsit, adok egy puszit neki.
Miután Louis elbúcsúzott rendesen El-től, elindultunk.
- Meddig is maradunk pontosan? - fordulok a mellettem lévő vezető ülés felé, vagyis Paulhoz.
- Öt nap. - válaszolja felém sem pillantva. Öt nap? De hisz csak háromról volt szó, és nekem négy nap múlva vizsgám lesz!
Nem lehetne megoldani, hogy inkább négy legyen? - teljesen nyugodtan kérdezem, mert már elkezdődött a színészkedésem.
- Fontos? - csak most néz rám Paul, de csak egy pillanatra.
- Egyetem - halkan mondom, hogy csak ő hallja. Sajnálatos módon nem csak ő hallotta.
- Egyetemre jársz? - hajol előre Zayn, aki hallotta válaszom.
- Nem. Az unokanővérem jár egyetemre, én pedig segítek neki felkészülni egy vizsgára - nem nézek szemeibe. Félek, elvesznék bennük.
- Milyen szakra jár? - kérdi térdeire könyökölve.
- Magánélet Zayn, magánélet - motyogom ujjaim tördelve. Ideges vagyok. Ideges, hogy lehet, nem érek vissza a vizsgára. Hogy lebukhatok, hisz még sosem volt olyan, hogy ismertem olyat, aki Sisiként is ismer, csak Eleanor, de ő a barátnőm. És azért is, hogy pont ezek a fiúk ismernek.
- Titokzatosság Sisi, titokzatosság - motyogja ő is, de annyira nem beszél halkan, hogy a hátul hangoskodó többi sráctól ne halljam.
- Ez a dolgom, nem igaz? - nézek kicsit hátra a szemeibe. Mikor bele nézek lélegzetem, eláll egy másodpercre, és elveszek barna íriszeiben. Kontrollálom magam és visszafordulok. Lehunyt szemekkel csúszok lejjebb az ülésen, már amennyire az övem engedi. És a szoknyám hosszúsága. Zayn is, mintha azt élte volna át, amit én, így ő is visszadőlt saját ülésére.
- Most mit csináljunk? Nagyon fontos lenne az a vizsga - mondom kicsit később Paulnak.
- Nem tudod elhalasztani?
- Így is halasztottam már - rázom fejemet.
- Beszélek a tanárral - Vagyis lefizeti. Sok szerencsét neki ehhez.
- Tudsz róla, hogy a hat esetből eddig csak egyszer jött ez be? - felvont szemöldökkel vizsgálom fintorgó arcát.
- Próba szerencse - vonja meg vállát.
- Próba szerencse - suttogom magam elé nézve.
A repülőtéren rengeteg fotós volt, de végül sikerült áttörni rajtuk a magángépünkhöz.
- Én ülök Sisi mellé! - kiálltja Niall, amikor felszállunk a gépbe.
- Én ülök mellé! - kezd el veszekedni vele Liam. Ehhez csatlakozott még Louis és Harry is.
- Hogy bírod velük? - fáradtan sóhajtva állok Paul mellett.
- Olyanok, mint a kis majmok - von vállat - Egy idő után elfáradnak ők is. Jó sok idő után - ő is sóhajt majd helyet foglal. A fiúk még mindig veszekedtek, hogy ki üljön mellém. A gép másik végében Zayn ült telefonját nyomkodva. Észrevétlenül mentem hozzá és ültem le mellé. Nem vagyok tárgy, hogy megmondják, ki üljön mellém. Saját döntésből ültem Giga-szempilla mellé. Meg sem szólalva dobtam le magam mellé, és csak ekkor vettem észre milyen meggyötört is az arca. Nem állt szándékomban érdeklődni érte, hiszen Sisi sosem tenne ilyet, és amúgy is, ha el akarja mondani, majd elmondja. Viszont Én annál inkább kíváncsibb lettem. De türtőztettem magam.
- Érezted már, hogy nincs meg az a bizonyos szikra közöttetek egy idő után, és már csak erőlködés az egész, de ez által a baráti viszonyotok is megromlott? - teszi fel a költői kérdést csendesen. Nem állt szándékomban kiadni magamról adatot, hogy igen vagy sem de megsajnáltam. És teljes mértékben együtt éreztem.  
- Érezted már, hogy fogalmad sincs mi a helyes út és mi nem az? - tettem fel inkább egy másik költői kérdést. Keresztbe tett lábaim tetején pihent kezemet kezdtem el nézni. Ő is csak maga elé bámult, de nem szólalt meg. Ő is saját gondolataiba merült el, mint én. Csak nekem emlékek jelenetei pörögtek le szép sorjában, mindegyik égetően fájdalmas hiányérzetet hagyva maga után.
- Én akarok mellé ülni! - hallom meg Fürtöske hangját. Vagyis még mindig.
- Fiúk! - kiáltom el magam, orrnyergem dörzsölve. - Itt ülök már vagy tíz perce, és a mellé ültem, akihez Én akartam. Ha mellettem akartok lenni, tanuljátok meg, hogy én döntök a saját akaratom felett! Üljetek le végre a seggetekre, hogy elindulhassunk, mert csak az időt húzzátok nekem, pedig kevés van abból jelenleg. - nyugodtan és csendesen mondtam mindezt. Minél csendesebben mondod annál fenyegetőbb. A fiúk megfogták magukat és leültek. Fürtöske viszont egy nem várt helyre ült. Az ölembe.
- Mi a... - csodálkozva nézem a göndör srácot. Mi a fészkes fenét csinál? Mit képzel magáról?
- Leültem - mosolyogva vonja meg a vállát.
- A koncertre gondolom egészben, kellesz. Nos, ha itt maradsz, garantálom, hogy ez nem így lesz - szinte suttogva beszélek. Eléggé felment bennem a pumpa. Harry erre fogta magát és villám gyorsan átült egy másik ülésre.
- Félelmetes vagy - mondja Zayn. Igen, tudom. Ez is a célom. - Úgy érted a viselkedésem, vagy a titokzatosságom? - mosolyt visszafojtva kérdezem.
- Is-is - válaszol csendesen, rekedt hangon.
Ez a célom - suttogom.

A koncert eszméletlen volt, mint mindig. Fáradtan még is boldogan jöttem le a színpadról. A fiúknak és nekem egy napon, és egy helyen volt a koncertünk. Nekik egy, két órás, majd nekem is ugyan annyi.
- Menjünk már! - fáradtan hisztizem Paulnak, amikor végre átöltözhettem. Végre? Hát most sem volt rajtam kényelmesebb ruha. Szoknya, magas sarkú, maszk, paróka...
- Pillanat. A fiúkat is megvárjuk, mert ugyan ott szállunk meg - jelenti be csak úgy egyszerűen.
- Paul! Nem gondoltad, hogy ezt velem is hamarabb meg kellett volna osztanod? - egy hanggal hangosabban mondtam, és az idegességtől vékonyabb lett a hangom.
- Mit nem osztott meg veled? - jelenik meg Louis. Gondoltam rá, hogy kiadom idegességem és elmondom, de inkább csak sóhajtottam.
- Csak... - hunyom le a szemem - menjünk a szállásra - hosszú eseményekkel teli nap volt. Csak azt szerettem volna már, hogy egy ágyban feküdhessek és aludjak.
- Gyere Picilány - tárja szét karjait Paul, én pedig odavánszorgok. Megölelem nagy, maci testét és elveszek karjai között.
- Gyenge nap? - suttogja, fülembe mire én bólintok. Paul ismer már. Tudja, hogy vannak napok, amikor sebezhető vagyok, vagy ha csak szimplán fáradt vagyok nagyon, már akkor. Ez a mai nap inkább az utóbbira illik.
- Menjünk - nagy levegőt véve fordulok ki karjaiból. Úgy érzem a magas sarkú most mázsás súlyokat, tesz rá lábaimra, ezért lekapom őket és a kezembe véve, indulok meg.
- Vigyelek? - kérdi kedvesen Zayn. Minden vágyam az lett volna most, hogy egy lépést se keljen megtennem, de inkább megráztam a fejem. A közvetlen közelséget csak néhány embernek engedem meg, benne pedig nem bízom annyira.
- Nem - fáradtan rázom a fejem, végszóra pedig megcsörren a telefonom. - Valahogy eltaláltad az időpontot, hogy mikor nem kéne hívni engem. - szólok bele fáradtan.
- Jujj ne haragudj! Zavarok? - szól bele telefonba Katherina, az unokanővérem.
- Hulla vagyok, szóval egy kicsit csak - Megrázom egy kicsit a fejem, hogy ne aludjak el menés közben is akár.
- Mikor tudunk találkozni? - kérdi felpörögve. Jó neki...
- Csak öt nap múlva érek rá - sóhajtok halkan. Istenem, tegyük már le. Szeretem Katherina-t de nagyon fáradt vagyok.
- Akkor elmondom most. Terhes vagyok! - mondja boldogan.
- Azta kurva! - káromkodom el magam. Ha más nem, hát ez kellőképpen felébresztett. - Még is kitől? - tarkómra teszem kezem, és zavartan pislogok párat.
- Hát... Öhm... - motyog halkan.
- Katherina Anne Weyble! Azonnal mond el, hogy kitől vagy terhes, vagy magam nyomozom ki, de annak nem lesz jó vége! - teszem csípőre kezem és megállok egy percre.
- Majd elmesélem, ha itt leszel. Na, pá! - és bontotta a vonalat.
- Én megölöm! Esküszöm, hogy megölöm! - motyogom, elrakva a telefonom.
- Kit is akarsz kinyírni? - kérdi Paul, közben beül a kocsiba.
- Mindegy - sóhajtok és inkább beülök, majd fejemet az üvegnek döntöm.
Amikor felébredek a következő kép fogad: Nincs rajtam se a maszk, se a paróka, át vagyok öltöztetve egy rövidnadrágba és topba. Egy ismeretlen szobában fekszem gondosan betakarva, holott a jó időnek köszönhetően nincs rá szükség. Csak egy kérdésem van: Ki látta a valódi arcom? Elmentem a szobából nyíló fürdőbe és lezuhanyoztam. Egy száll törülközőbe csavarba jöttem ki, de a szobában nem várt személy volt. Ösztönösen fordultam meg, hogy nekem háttal legyen.
- Már láttalak - mondja csendesen. Hezitálva, de végül megfordulok. Alsó ajkamat rágva nézek kék szemeibe.
- És most mit teszel? Elmondod mindenkinek, hogy ki is vagyok valójában? - kérdezem idegesen. Nem azért vagyok ideges, mert felidegesített, hogy megnézett. Azért vagyok ideges, mert félek ezzel tönkre, menne minden, amit eddig felépítettem.
- Úgy gondolod, ezt tenném? - vonja fel szemöldökét, miközben feláll.
- Nem tudom. Nem ismerlek - nyomom meg az utolsó mondatot, és összefonom karjaim.
- Én sem téged - áll meg előttem és csak ekkor veszem észre, hogy maszkom a kezében van. - De több okom van, hogy miért ne tegyem meg. A legnyomósabb, mert szeretném, ha barátok lennénk. Akár Nina vagy akár Sisi. - néz komolyan szemeimbe. Őszintén megdöbbentettek mondatai. Nem erre számítottam.
- Most Sisi King szerepében vagy itt. Szeretnélek így megismerni - adja kezembe maszkom, amit én ledöbbenve veszek kezeim közé. Nem próbálom leplezni döbbentem, amit ő megmosolyog.
- Szóval... - köszörülöm meg torkom, mert berekedtem egy kissé - senkinek sem mondod el? - kérdezem végül.
- Nem. Egy feltétellel - ajjaj... - Ha engeded, hogy megismerjelek, úgy igazán - alkudozik, nekem pedig a feltételen mosolyognom kell. Őszinte mosollyal arcomon, bólintok. Régen mosolyogtam őszintén. Megfordul, és az ajtóhoz sétál.
- Hé! - szólok utána. Megfordul, és úgy néz rám. - Köszönöm Louis! - mondom őszintén ő pedig mosolyogva bólint, majd távozik.
Felébredve döbbenetemből kezdtem el készülődni. A sminket felraktam, hogy ne lehessen nagyon felismerni, a maszkot felraktam a parókával együtt. A ruhát is megpróbáltam úgy formálni, hogy egyszerű mégis csinos legyen.
Valamiért jó kedvem volt, így ezt kihasználva lementem a konyhába -mert mint megtudtam emeletes házban, vagyunk-.
- Jó reggelt! - köszönt Paul, amit én viszonoztam. A fiúk már mind ott voltak.
- Ma elmarad egy koncert, szóval van egy szabad napotok - néz fel telefonjából Paul.
- Szuper - mosolygok. Meg akartam nézni a tengerpartot, és ez most tökéletes időzítés.
- Ki lesz az a drága, aki eljön velem a tengerpartra? - nézek végig a fiúkon. Látták, hogy most jó a kedvem ezért mind jelentkeztek.
- Sisi... Christopfer keres - mondja félve Paul. Fél, hogy dühkitörést kapok, vagy megint olyan állapotba kerülök, mint már egyszer kerültem. Lehervad arcomról a mosoly és lefagyok. Másfél éve nem hallottam róla semmit és ez így jobb is volt. Kifújtam az eddig bent tartott levegőt és válaszoltam.
- Mond meg neki, hogy menjen a jó büdös... - inkább nem mondtam végig - És ha eddig kibírta nélkülem most is menni fog neki. Ha pedig megint keres, mond, hogy van valakim, csak hagyjon békén - legyintek a végén. Paul bólint majd tovább, pötyög telefonján. Valamiért megkönnyebbülést érzek lelkemben, és őszintén mosolygok megint.
- Menjünk már! - tapsolok kettőt a fiúknak mosolyogva, hogy induljunk a partra. Nincs kedvem itthon poshadni. Felkászálódnak, én pedig megindulok az ajtóhoz.
- Sisi! - szól utánam Louis. Visszafordulok, és kérdőn nézem mosolygós arcát. - Csak megjegyzem a barna, haj jobban állna - mondja én, pedig csak szemeimet forgatom.
- Csak megjegyzem, nem szeretnék változtatni a hajamon - válaszolok mosolyogva. A fiúk kocsival akartak menni, de rájuk parancsoltam, hogy felejtsék el. Így mentünk gyalog. Egész úton hülyéskedtünk, meg nevettünk, rég éreztem magam ilyen jól. Őszintén úgy éreztem, hogy ők is már a barátaim. Louis tényleg tartotta a száját és senkinek sem szolt, semmit.
Sarummal a kezemben sétálok a homokban, és nézem a vizet. Alig vannak szerencsére a parton. A fiúk lemaradtak, de nem sokkal csak pár méterrel. Beszívtam a levegőt és ajkaim akaratlanul is, felfelé görbültek. Széttártam karjaim, becsuktam szemem, és úgy pörögtem kettőt lassan miközben tovább mentem.
- Akarok itt egy házat! - jelentem ki ezt a fiúknak címezve.
- Van Californiában házad, nem? - hallom Niall hangját. Egy újabb hazugság.
- Nincs - válaszolok kicsit szomorúan. - Az csak egy kitalált dolog - vonok vállat. Ahogy rájuk nézek, látom Louis szemében a büszkeséget. Persze, azért mert őszinte voltam.
- Egy gyönyörű tengerparti ház. Napsütés, víz, örökké jó idő - a gondolat is boldogsággal tölt el. - Milyen jó is lenne - mondom halkan, közben tovább sétálok.
- Ki kér fagyit? - kérdi hirtelen Niall. Niall, aki örökösen a gyomrára gondol.
- Én nem, köszönöm - válaszolok mosolyogva, majd közelebb megyek a vízhez. Végül Niall és Liam elmentek fagyiért.
Amint néztem a hullámzó vizet kedvem lett volna bele menni. Sajnos, ebben a paróka megakadályozott.
Hirtelen ötlettől vezérelve szedtem le a szőke hajzuhatagot fejemről, és túrtam bele most már szabadon hagyott barna, göndör tincseimbe. Elhelyeztem a parókát egy nagyobb kőre, ami ott volt így nem érhette sem homok sem pedig víz. Levettem ruhám, ami alatt bikini volt, és mivel a maszk nem volt akadály, bele mentem a vízbe. Élveztem, hiszen Londonban nem mindennapos az ilyen. Nagyon jó volt. Azon csodálkoztam is kicsit, hogy a maszk nem esett le rólam. A sminket nem féltettem, hiszen vízálló.
Furcsa dolgokat hozz ki az emberből akár a jó idő, akár pár baráttal eltöltött óra. Mert hát, igen azt hiszem a fiúkat, lehet már a barátaimnak mondani. Ahogy a vízben voltam, vagy az alatt szabadságot éreztem és melegséget a lelkemben. Melegséget, mert ez az öt bolond srác már itt vannak nekem. 
A vízből kijöttem, kifeküdtem a homokba kezeim, pedig hasamon pihentettem.
- Ezt lehet új fejleménynek mondani? - guggol le mellém Louis mosolyogva.
- Igen, ez egy hatalmas fejlemény - mosolyogva nézek a kék szempárba.
- Hm jól áll a barna haj - fekszik le mellém Zayn. Barna szemeibe nézek, de megint elveszek bennük. Egyszerűen nem értem miért. Ahogyan nézem a barna íriszeket észre, veszem, hogy egyik kezét az én karomra tette. Elszakítom pillantásom, és a karomon pihenő kezét nézem. Visszapillantok arcára, és csak ekkor veszem észre, hogy egészen eddig közeledett felém.
- Fogadjunk, hogy nem kapsz el - kelek fel gyorsan és a vízbe futok. Mosolyogva nézek hátra, de látom, hogy már ő is mosolyogva a nyomomban van. Nevetve kergetőztünk, végül a parton kapott el.
Hátulról ölelte derekam és úgy pörgetett meg a levegőben. Sikítva nevettem, és karjaiba kapaszkodtam.
- Idő, ez így nem ér - nevetek karjai között, mert miután letett, még akkor sem engedett el. Izmos karjait fogtam és mellkasának dőltem, amit csak most vettem észre jobban. Kimondottan izmos, kockás.
- Miért is nem ér? - nevet ő is kizökkentve gondolataimból. Felnézek arcába, ami most vészesen közel volt az enyémhez.
- Csak, mert én azt mondtam - mosolygok, vállat vonva.
- Randiznál velem? - kérdi hirtelen. Döbbenten nézek rá, de bensőm nem tükrözi kinézetem, mert lelkemben melegséget érzek.
- Tessék? - csodálkozok el.
- Semmi, mindegy - enged el és hevesen rázza fejét.
- Csak szeretném még egyszer hallani, hogy én vagyok-e a hülye. Semmi más, csak hallani szeretném még egyszer - én még mindig nem engedem el karját. Valahogy így próbálok a közelében maradni.
- Randiznál velem? - kérdezi meg még egyszer, ezzel megerősítve, hogy nem bolondultam meg.
- Úgy tudtam barátnőd, van - ráncolom a szemöldököm.
- Ezen gyorsan változtathatunk - kaján mosoly terül el arcán, amit én kevésbé szeretek. - Emlékszel a repülőgépen feltett kérdésemre? - komolyodik el, mikor meglátta fintorom. Eszembe jutott, hogy mondta, hogy már nem érzi a szikrát. Nem tudtam, hogy ezt Perrie-re értette...
- Emlékszem - bólintok - Nem megyek el veled randizni - jelentem ki, ő pedig értetlenül néz rám. Szemeiben látni a szomorúság csillogását. - Ne értsd félre, kérlek! - megyek egy picit közelebb hozzá. - Én nem az a fajta lány vagyok. Ha randiznék veled, meg kéne mutatnom ki is vagyok valójában. Ezt pedig nem akarom. Mert igazából félek, hogyha megmutatom, kivagyok, és megismernek, ott rúgnak belém, ahol tudják, hogy fáj. Ki kéne mutatnom az érzelmeim, ezzel pedig kárba menne az amiért évekig dolgoztam. Hogy ne a magánéletemért szeressenek és, hogy ne tudja senki sem, hogy mit is érzek pontosan - szomorúan nézek Zaynre ő pedig közelebb hajol. Azt hittem meg akar csókolni, de nem, hanem fülemhez hajolt.
- Ne félj ennyire! Én itt vagyok neked! - suttogta, majd elment.



3 megjegyzés:

  1. Imádom! A végtelenségig imádom! Louis olyan kis cuki alak! Meg Zayn is! Na meg Harry is! Remélem, hogy majd Harry-t választja....nem tudom mért, csak jelenleg őt birom innen legjobban, persze csak Lu után, de hát mondtad, hogy itt nem jönnek majd össze jó barátok, tehát...... Mindegy is! Egyszerűen nagyszerűen irsz és asszem, hogy beleszerettem ebbe a történetedbe is :D :) :* ♥ ♥ ♥ Na most nem irok itt regényt neked, mert az a te dolgod, szóval még csak annyit, hogy imádlak és hozd gyorsan a kövi részt, mert megvan még a Revolverem :))) :D ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ (Ja és a szivek mind a tiédek, bár ha gondolod, visszamenőleg megoszthatod Nándival :)) Hiányzik az a lökött :)) :D ) xoxo IL ♥ ♥ ♥ ☺ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ (ezek is)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!! :) <3 <3 <3
      Tudod, mindig kell egy igazán jó barát, mint pl. Louis. Nem tudom, hogy lehet itt Harry a kedvenced, nekem most nem igazán jön be. :D :)) Zayn valóban cuki így vissza olvasva. :3 Még nem tudom melyiküket fogja választani, de az még messze lesz.. ;)
      Nándi nekem is hiányzik! :D :D :P <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3
      ( ezek a szívek a tieid, de találkozol Nándival meg osztozhattok rajtuk:) )
      Puszii
      NiSzi xx <3 <3 <3 :) <3 <3 <3 <3 <3 ;)

      Törlés
  2. Te jövet ez fantaszetikus lett bele szerettem, és egyszerűen szuper tetszik a karakter tetszik a story, tetszik ami van volt es sztem az is fog ami lesz és szuperisztikusan szuper, egyszerűen fantasztikus! Annyira birom Ninat/Sisit, egyszerűen nagyon tetszik! Zayn szemeibe én is biztos eltudnek veszni éjjel-nappal!:D nagyon ügyes vagy, sok titok, van benne izgalom, és az ahogycossze foglalaz mindent benne semmi kivetelezheto nincs benne!:D ez, ahogy a tengerparton van, és ahogy bemegy a tengerbe, és ott és Zayn folkapja,és megporgeti é. Annyi minden tortenik! Annyira joooooooo!!:D xoxo hozd a következőt,mert varom!;) <3<3<3<3<3<3<3<3

    VálaszTörlés