2015. augusztus 25., kedd

II.évad 8.rész - A múlt visszacsap


 Drágáim! 
Kis késéssel -na jóó sok késéssel, pontosan 1hét késéssel- de meghoztam a részt. 
Ezúttal szeretném megköszönni a 30 feliratkozót és a több, mint 15000 oldalmegjelenítést és az új díjat, amit holnap jobban megnézek. 
Remélem tetszeni fog a rész! 
Puszi

A rész zenéje:
Bea Miller - Force of Nature

NiSzi xx

- Tudjátok, mi lenne jó? - csillannak fel Louis szemei és felpattant a székről. Olyan gyorsan tette ezt, hogy az ölében ülő Sora majd nem leesett onnan, de -szerencséjére- még időben elkapta.
- Na, mi? - kérdi Eleanor kissé unottan. Valamin összekaptak, de nem tudni, hogy min. Ennek már két napja.
- Még egy turné a híres Sisi Kingel! - néz rám csillogó szemekkel.
- Ez nem rossz ötlet leszámítva, hogy évekig szüneteltem kétlem, hogy ugyan annyi rajongóm lenne még és van egy lányom. Tudod nem a megfelelő időpontot találtad erre ki - intem le, így kissé alább hagyott a lelkesedése szegény kék szemű barátomnak.
- A rajongók ugyan úgy megmaradtak. Sora pedig ellenne velünk. Lux is volt már így turnén - mosolyog Liam kedvesen.
- Akkor másképpen mondom. Esküvő hada jön nem sokára. Kezdve a bátyámékkal, aztán elmondok Zaynek mindent. Nem tervezem ezt a turné közepén megtenni.
- A mi esküvőnket kihagytad - szólal meg a mellettem ülő Zayn.
- Mert nem vagyok olyan biztos abban, hogy akarod, még ha megtudod az igazat - nevetek fel keserűen.
- Majd meglátjuk - motyogja elfordított fejjel.
- A turné akkor is felejtős - fonja össze karjait Eleanor. - Nekem se olyan kellemes ám hónapokig itthon ülni és várni rátok - fordítja el fejét. Veszekedtek Louval, de egyértelmű, hogy ezt neki címezte.
- Akkor turné kilőve - von vállat Lou. Tekintete végig Eleanoron van, aki ezt észre sem veszi. Alsó ajkát beharapva nézi a férfi, aki legjobb barátnőmet már lassan tíz éve boldogítja. Louis tekintetében valami különös van. Izgatottság, félelem mégis csodálat a lány felé. A félelmet nem tudom hová tenni.
- Eleanor Calder! Kérszen állsz? - áll fel sietősen Lou és Sorát lerakva a helyére, sétál a lány elé. Eleanor előtt körülbelül két méterre áll meg.
- Mégis mire? - vonja fel fél szemöldökét Eleanor.
- Arra, hogy a feleségem legyél - Louis mosolyogva mondja, míg a szobában mindenki más csodálkozva néz rájuk. Még El is ledöbbenve néz Loura.
- Válaszolj! - szólal meg izgatottan Sora, ami megmosolyogtat. A többiek leszoktatták arról, hogy nénizze és bácsizza őket, úgy bánnak vele mintha a saját lányuk lenne.
- Igen - nyögi ki végül El mosollyal az arcán, könnybe lábadt szemekkel. Louis mosollyal ajkain lép közelebb Eleanorhoz megragadja derekánál fogva és húzza magához egy csókra. Két napig haragba voltak végül aztán lánykérés lett belőle. Csak úgy, mint Zaynnél és nálam, csak mi a haragot egy hétig tartottuk.
- Nekünk ez miért nem sikerült ilyen látványosra? - motyogom Zaynnek mosolyogva, mire ő mosollyal arcán, felvont szemöldökkel néz rá.
- Egymás agyát húztátok, majd négy évig szenvedtetek. Nem volt ez elég látványos? - nevet kínosan Harry.
- Igaz - felelem majd Zayn ajkaira nyomok egy apró puszit. Louis ezután barátnőm ujjára húzta a gyűrűt, ami az esküvői gyűrűkhöz hűen gyönyörű volt.
- Gratulálok! Ideje volt már - nevetek, de azért megölelem mind kettejüket. - De figyelmeztetlek titeket, nem lesz dupla esküvőnk! - szólok rájuk mosolyogva. Eleanor elneveti magát, majd még egyszer nyakamba veti magát. A lány, aki nyolc éve legjobb barátnőm, most férjhez fog menni, csakúgy, mint én. Ennél jobb már nem lehet.


Nagyon nem vagyok jól. Szédülök és hányingerrel görnyedek a vécé fölött. Nem értem mitől lehetek rosszul, de Zaynnek eszemben sincs szólni. Nem akarom, hogy aggódjon értem.
- Baby, jól vagy? - szól be a zárt ajtó mögül Zayn.
- Persze, egy pillanat és megyek - mondom ráerőltetve magam a jól létet. Felállok, de rögtön megszédülök. Rendben kell, hogy legyek. Hiszen most tartunk egy kis ünnepséget Eleanor és Louis miatt. Petert és Nataliet is sikerült elrángatnunk, ha ők eltudnak jönni, nekem is jól kell legyek.
- Itt is vagyok - mosolygok Zaynre, amikor kilépek a fürdő ajtaján.
- Biztos jól vagy Baby? - karolja át derekam.
- Jól vagyok Zaynie, ne aggódj - mosolyogva adok csókot ajkaira. Mosolyogva kulcsolja össze ujjainkat és megyünk a többiekhez, ahol Sora hozzánk rohan, én pedig az ölembe veszem. Hirtelen felismerés ér, akkor voltam ilyen rosszul utoljára, amikor...Amikor Sorával voltam terhes. Megint terhes lennék? Elképzelhető, hisz többször voltam együtt Zaynnel. De ez még nem olyan biztos. Kell nekem egy teszt vagy inkább rögtön orvoshoz kéne elmennem. Amíg nem vagyok, biztos benne nem mondom el Zaynnek, nem akarom azt, hogy ha még sem igaz, akkor rossz legyen neki. Vagy ha mégis terhes vagyok, akkor ne legyen akkora sokk.
- Sápadt vagy Nina. Baby, nem vagy jól - rázza fejét Zayn megállva előttem. A hangzavartól, amit a többiek okoznak alig értem, amit mond.
- Zaynie - mosolyogok rá - teljesen jól vagyok.
- Nem lenne jobb, ha elmennél egy orvoshoz? - kérdi aggódva.
- Ha az megnyugtat, akkor elfogok menni, de nem ma - mosolygok rá, majd miután ő is rábólint, kikerülöm őt és a többiekhez sétálok.
- Téged is lehet látni? - kérdem csípőre tett kézzel Peter elé állva.
- Az asszony nem enged el - neveti el magát, de nem sokkal később tarkóján csattan Nath keze.
- Engedlek, csak nincs időnk - forgatja szemeit Nath.
- Remélem, már intézitek az unokahúgomat, vagy öcsémet - kacsintok rájuk mosolyogva.
- Igyekszünk - mondja Peter.
- Részleteket ne! - szólok rá nevetve, majd leültetem, Sorát a kanapéra én pedig a konyhába megyek, ahol Eleanort találom.
- Na, milyen érzés tudni, hogy hamarosan összeházasodtok? - lököm meg vállammal az övét, mosolyogva.
- Csodálatos! - sóhajt mosolyogva, elcsodálva gyűrűjét.
- Üdv a világomba - nevetek csendesen, kezem pedig automatikusan hasamra csúszik. És ha mégis terhes vagyok? Megint? Ismét Zayntől? Ez hülyeség, persze, hogy Zayntől.
- Hé, te jól vagy? Minden oké köztetek? - zökkent ki gondolataimból El.
- Persze, minden a lehető legcsodásabb - bólogatok mosolyogva, majd közelebb hajolok hozzá. - Azt hiszem, terhes vagyok - suttogom, majd alsó ajkamba harapok. Eleanor leesett állal néz, rám végül boldogan ölel magához.
- Gratulálok csajszim! - ölel, szorosan majd elenged. Csöngetnek, így már indulnék ajtót nyitni, de Niall megelőz.
- Nyitom! - kiálltja el magát a nappaliból.
- Hát a turné így akkor végkép nem jöhet szóba - kuncog El, amin én is elmosolyodom.
- Zayn is aggódik, a rosszul létem miatt szóval majd elmegyek orvoshoz. De úgy is úgy terveztem, hogy elmegyek. - vonok vállat mosolyogva. Eleanor mosolyogva bólint, majd egy tál popcornal elindulunk vissza a többiekhez. El is feledkeztem már, hogy csengettek, de amikor kiértünk a nappaliba megláttam, hogy milyen vendégünk is érkezett.
- George - motyogom idegesen. A szobában a kellemes hangulatból feszült lett. Eleanoron, Peterön és rajtam kívül mindenki értetlenül néz.
- Nina - mosolyog lágyan apám. Mély, reszelős hangjától kiráz a hideg és önkéntelenül is az az este jut eszembe, amikor utoljára láttam őt. Elfog a remegés és Sorára veszek egy pillantást. Féltem őt, az anyai ösztönöm automatikusan előjön.
- Mit akarsz itt? - kérdem feszülten. Próbálok határozott lenni, hangom mégis megremeg.
- Miért ne látogathatnám meg a gyerekeim? - kérdi, amivel Peterből egy lesajnáló nevetést hoz ki, én
pedig felvont szemöldökkel nézek rá.
- Mert egyikünk sem kíváncsi rád - felel helyettem Peter. Ismét Sorára pillantok, akit már Eleanor tart kezében szorosan ölelve, mint ha egy pajzs lenne a kicsi lánynak.
- Kérlek - néz rám apánk, könyörgő tekintettel. Közelebb lép én pedig hátrálok. Még most is félek tőle, igen határozottan félelem az, amit érzek. De már nem is magam miatt aggódok. Inkább amiatt, hogy Soraya egy ilyennek legyen a szemtanúja, és ha mégis terhes vagyok, akkor a bennem növekvő kicsit is féltem. Még a végén neki is baja esne.
- Csak bocsánatot akartam kérni. Megismerni az unokám és a gyerekeim jövendőbelijeit - mondja mélyen szemembe nézve. Nem bírom tartani a szemkontaktust, elfordítom fejemet egyenesen Zayn felé. Látja a tekintetem. Látja, mi van benne, a félelmet, az aggódást. Éppen ezért jön hozzám és birtoklóan öleli át derekamat.
- Zayn Malik, Nina vőlegénye - nyújtja kezét apám felé feszülten. - A lányunkat pedig kétlem, hogy Nina is engedné, hogy megismerje - teszi hozzá. Ezzel nyilván elérve, hogy ne kedvelje túlzottan apám őt. Nem izgat, ha nem kedveli. Most jön az a rész, amikor apám mutatkozik be. De ő Weyble. Ha ezt elmondja Zayn tudni fogja, ki vagyok. Kétségbeesetten nézek apámra, aki ezt észre is veszi. Segítenie kell, nem árulhat el.
- George vagyok, Nina apja. Ahogy elnézem a lányom nem igen mondta el az igazi kilétét én pedig nem fogom elárulni őt - néz végig Zayn szemébe majd halványan mosolyogva rám néz, de én csak érzelem mentesen nézek rá. Nem leszek hálás emiatt. Az apám. Kötelessége mellettem állni és segíteni. Apánk jelentőségteljesen néz Peterre, de ő csak fejét rázza, és maga mögé húzza Natalie-t egyértelművé téve, hogy ő nem fogja bemutatni a menyasszonyát.
- Szerintem lassan menned kéne - szólalok meg kimérten. Komolyan minden erőmet össze kellett szednem ahhoz, hogy hangom ennyire határozott és kimért legyen, remegés nélkül.
- Igen, valóban - motyogja apánk szomorúan. - Remélem, még találkozunk - jön közel hozzám én pedig csak azért nem hátráltam, mert mellettem volt Zayn. Feszülten állok, míg ő közelebb hajol és arcomra ad egy puszit. Érzem, amint Zayn keze jobban tapad hozzám, még sem húz el tőle igazán. Apám ellép tőlem majd szomorúan mosolyogva rám nézett és elhagyta a házat. Csak bámulok, magam elé nem tudok megszólalni. Sora ismét hozzám szalad, de most Zayn veszi ölébe. Rámosolygok kislányunkra. Nem erőltetett mosoly, őszinte nyugodt mosoly. Őrülök, hogy nem került a nagyapja közelébe. Elég lesz neki csak Yaser nagypapaként, nem akarom George-t a közelébe látni. Adok kislányom arcára egy puszit, majd eltávolodom tőle és Zayn ölelő karját lefejtem magamról.
- Elnézést - motyogom, majd az emeletre sietek. Szobánkba sietek és ott az erkélyre megyek. Nem akartam Eleanor és Louis boldogságát tönkre tenni, de most képtelen lettem volna ott maradni.
- Baby - hallom meg Zayn hangját hátam mögül. Sóhajtva hajtom fejemet kezeimre, amik a korláton pihennek. Lehunyt szemekkel érzékelem amint Zayn magához húz, és hátulról ölel át.
- Minden rendben lesz Baby, itt vagyok nem lesz semmi baj - csitítgat, amikor feltör belőlem a zokogás. Nem kérdezte, hogy jól vagyok-e, amiért hálás vagyok. Hiszen nyilvánvaló, hogy nem vagyok jól. Nem szólalok meg, nem tudnék mit mondani, de ő aranyos dolgokat súgva fülembe vigasztal és simogatja hátamat.
Apám nyolc éve nem keresett mégis minden egyes napomat borzalmassá tette. Nem tudtam soha feldolgozni, hogy apám elment. Én voltam régen az ő "Kis Hercegnője", de ez egyik napról a másikra változott. Mostanra pedig már senkije se vagyok. Csak egy ember, aki gyűlöli. Nem mondtam senkinek. Soha senkinek se mondtam, hogy meddig is vártam, hogy egy nap visszajön, bocsánatot kér és minden ugyan úgy lesz, mint régen. Ebben reménykedtem nap, mint nap. Hetekig csak ültem a szobámba és néztem ki az ablakon, hátha visszajön. Az azután következő két évben még reménykedtem. Végig élt bennem a remény, hiszen két év nem nagydolog, akkor még megtudtam volna neki bocsátani. De amikor a harmadik év kezdődött minden reményem elszállt. Akkor ismertem meg a fiúkat jobban. Azért voltam akkoriban még keményebb. Mert már letettem arról, hogy az apámat valaha újra látni fogom.
Nem akarom, hogy Sorával is ugyan ez legyen. A legrosszabb, hogy meglehet, hogy ez legyen. Hiszen ha Zayn megtudja az igazat, akkor nem olyan biztos, hogy akar még látni minket. Engem. Félek, nagyon félek.
- Kérlek Zaynie. Ígérd meg kérlek, hogy te nem leszel ilyen apa! Te nem fogsz elhagyni minket, nem fogod megütni egy gyerekünket sem. Nem fogod bántani Sorát sem, sem pedig senki mást a családunkból - kérlelem sírva, pedig már némileg kezdtem megnyugodni.
- Soha Baby, soha nem tennék ilyet! Megígérem, hogy nem hagylak el titeket és nem fogom egy gyerekünket sem megütni - fülem mögé nyom egy puszit, majd végig puszilja nyakamat nyugtatásképpen, ami segít is.
- Elrontottam a bulit. Ez Elről és Louról kellett volna szólnia - mosolygok keserűen.
- Nem a te hibád édes. Majd máskor megünnepeljük őket - szorít magához még inkább. - Gyere be, pihenj le egy kicsit – mondja, majd bevezet a szobába. Becsukja az ajtót, amíg én befekszem az ágyba. Zayn hátam mögött van és szorosan hozzám bújva fekszik mellém. Karját hasamon pihenteti, míg én saját kezemet az ő kezén helyezem el.


- Végre! - sietek régen látott férjem felé. Mosolyogva rakja le táskáját és áll meg én pedig szaladok felé, figyelmen kívül hagyva, hogy egy repülőtéren vagyunk.
- Soha többet nem engedem, hogy turnéra menj! - adok még egy apró csókot ajkaira.
- Hát az kár, mert az a karrierünk végét jelentené - nevet fel a mellettem álló Harry.
- Szia, Harold! - ölelem át nevetve.
- Ajánlom, hogy a kedvenc keresztlányom jól legyen! - áll elém Louis köszöntésképpen.
- Csak úgy, mint az én drága keresztfiam - ölel át fél karral Niall.
- De azért reméljük, hogy a mi Hercegnőnk is jól van - jelenik meg mosolyogva Liam.
- Biztosíthatlak benneteket, hogy Sora, Enrique és én is jól vagyunk - mosolygok, rájuk majd mindannyijukat átölelem.
- Suliba vannak? - ölel magához Zayn derekamnál fogva. Utazó táskáját megemelve ismét megindul immáron velem együtt. A kocsiba ülünk, amivel engem is idehoztak majd elindulunk.
- Igen, mint minden normális gyerek - forgatom szemeimet mosolyogva.
- Az én gyerekeim. Biztos vagy benne, hogy normálisak? - kérdi, amin még inkább mosolyognom kell.
- Mi a kicsik sulijához megyünk - szól előre Zayn a sofőrnek, aki csak bólint egyet és Soráék iskolája felé veszi az irányt.
- Hercegnő, ugye tudod, hogy a kedves férjedet lehetetlenség lelőni, ha nem vagy a közelébe? - kérdi egyik szemöldökét felvonva Liam, ajkai mégis felfelé görbülnek.
- Nem hiába életem szerelme - mosolygok rá, mire Harry látványosan öklendezni kezd.
- Hadd, ne hányjak, kérlek. 
- Hadd, ne üsselek le, kérlek - mosolygok rá kedvesen. Az út további része mondhatni csendesen telt el. A turnéról nem meséltek sokat, ahogy ismerem, őket majd akkor fogják megtenni, amikor az egész kis csapatunk együtt lesz a közös házuk nappalijába. Mint mindig. A srácok és a barátnőik, illetve akinek már nem csak barátnő, hanem feleség is, nekik a gyerekük. Például Eleanor és Louis aranyos kisfiújuk. Egyedül Harry az, aki még most is szingli.
- Milyenek voltak? - puszil bele hajamba a mellettem lévő Zayn, amikor már a gyerekek iskolája előtt várunk.
- Mint mindig apások. Hiányoltak nagyon - nézek fel rá mosolyogva. Szemei még mondatomra megcsillantak, mint legtöbbször, ha a gyerekeink kerültek szóba. Nyolc év után s hihetetlennek tűnik, hogy mindent tud, van két csodás gyerekünk és az életünkről elmondhatni, hogy nincs benne rossz. Persze, neki inkább jobban az a hihetetlen, hogy gyerekei vannak. 
- Na és az anyjuk? - vonja fel egyik szemöldökét, csábos mosoly kíséretében.
- Mindennél jobban hiányoztál! - suttogom ajkaira, majd hosszú csókot nyomok azokra. - Soha többé nem mehetsz el turnéra négy hónapra! - felnevet inkább parancsnak hangzó kérésemen. 


- Ott jön a fiúnk - suttogja mosolyogva, elnézve mögém. Mosolyogva fordultam meg és láttam meg én is a felénk szaladó, csillogó barna szemű fiúnkat. Nagyon göndör fürtjei Harry hajára emlékeztetnek, de ezt jobban inkább apámtól örökölte. Persze sokáig azzal vicceltek a srácok, hogy lehet Harry az apja ezért ilyen göndör a haja Enrique-nek, de természetesen nem. Zayn az apja mind a két gyermekemnek.
Enrique, amint elénk ért illetve Zayn elé szorosan ölelte át, ahogyan Zayn is őt. Mosolyogva néztem őket, aranyos pillanat volt. Ehhez társult az is, hogy Sora szaladt ugyan így és ölelte ő is apját. Férjem leguggolt eléjük és mosolyogva ölelte őket, majd felnézett rám.
- Köszönöm - tátogta és tudom is mire értette. Hogy megadtam neki ezt az életet, hogy szeretem őt és gyerekünk van. Ha tudná, hogy nekem lenne mit köszönnöm nem neki. Érzelmeim elrejtésével éltem, amíg nem találkoztam vele. Ő változtatott meg és adott egy jobb életet. Egy igaz szerelmet. 


Szemeimet hirtelen nyitottam ki és találtam magam a szobánkban. Álom volt. Az egész csak álom volt. Újra lehunyt szemekkel helyezem kezemet hasamra. Olyan jó lenne, ha mindez igaz lenne. Ha tudna, mindent mégis mellettem lenne, ha lenne egy fiúnk, ha minden ilyen tökéletes lenne.
Óvatosan fordultam meg, tisztában voltam vele, hogy mögöttem Zayn fekszik. Édesen alszik, fekete haja kócosan áll fején, ajkain halvány mosoly díszeleg. Hasán fekszik, így tisztán látszódik izmos háta, amit nem fed takaró.
- Nina - motyogja halkan. Azt hittem ébren van, de nem, továbbra is aludt. Az én nevemet mondja álmában?
- Nina...Weyble - motyogja alig érthetően továbbra is. Alig értettem mit mond, de a teljes nevemet tudtam kivenni belőle. De miért mondta? Mit álmodhat? Rájött volna az igazságra? Vagy ha nem akkor miért, hiszen több éve nem találkoztunk így, csakis Sisiként.
- Baby - suttogja immáron nyitott szemekkel. - Jól vagy? - kérdi aggódva nézve arcom. Persze, hisz még mindig döbbent arccal nézek. Megdörzsölöm arcom majd mosolyt erőltetve magamra bólintok.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy soha nem tudtál átvágni a műmosolyoddal?
- Azt motyogtad, hogy Nina - vallóm be elnézve másfelé.
- És? Ez a neved nem? - kérdi kissé kínosan. Persze hisz tudja, hogy amikor Ninát mondott nem Sisi Kingel álmodott a maszkos menyasszonyával, hanem Nina Weyblét akivel, évekkel ezelőtt lefeküdtek és nem találkoztak azóta.
- Nina Weyble. Ezt mondtad álmodban - hangom halkan és kínosan cseng. Zayn sóhajt egyet majd magához húz.
- Csak egy álom volt - suttogja és még inkább magához von, amikor nem viszonoztam ölelését. Ismét ott tartunk, mint amikor megcsókolt és Sisiként elkellet játszanom a féltékenyt. - Csak egy rohadt álom volt, kérlek, ne legyen az, mint régen! - suttogja elcsukló hanggal. Megsajnáltam szegényt.
- Az igazság az, hogy akkor azért jöttem vissza, hogy elmondjam, hogy mennyire is szeretlek és megbocsátsak. Csak arra nem gondoltam, hogy amikor benyitok hozzád akkor mást is melletted találok. A legrosszabb, hogy a többiek hagyták, hogy feljöjjek hozzád, de persze tudták, hogy nem egyedül vagy - hangom gúnyosan cseng a végén, amitől Zayn is meginog. Szomorúan húzódik el tőlem kicsit. Azt hiszi, hogy még haragszom rá. - De nem haragszom Zaynie! - kapok keze után és összekulcsolom sajátommal. - Már nem, mert tudom, hogy szeretsz - mosolygok rá. Kétkedve néz rám, de azért közelebb hajol egy csókra, persze arra nem számít, hogy én vadul kapok ajkai után és szenvedélyesen megcsókolom.

- Nem szeretnél mégis beszélni apáddal? - kérdi Zayn mellém ülve.
- Te megőrültél? - vonom fel szemöldököm és kissé felháborodva nézek rá.
- Nem engedem a húgom apánk közelébe! - szólal fel kissé dühösen Peter is. Hálás tekintettel pillantok felé, majd ismét idegesen nézek vőlegényemre.
- Természetesen gondoltam, hogy nem egyedül - forgatja meg szemeit Zayn. - De lehet, jobb lenne beszélnetek vele.
- Nem! - felelek határozottan és előre fordulok.
- Csak egy ötlet volt - von vállat Zayn.
- Anyuci ő a nagypapi volt? - mászik Sora az ölembe kíváncsi tekintettel.
- Igen - felelek feszülten.
- Picur mit szólnál, ha elmennénk Luxhoz, vagy találkoznál Toddal? - mosolyog Niall Sorára. Tudja, hogy nem akarom, hogy Sora megismerje apámat. Todot és Katherinat pedig már mindannyian ismerik Zayn jóvoltából. Ugyanis egyik nap meglepett azzal, hogy Holmes Chapelből elhozta Katherinat és a fiát hozzánk és amúgy is visszaköltöztek Katherina barátjához, aki a kis Tod apja is.
- Menjünk! - kiált fel boldogan Sora.
- Olyan, mint te. Bármikor felajánlják, hogy menjen, valahova ő szívesen megy - kuncog Eleanor nézve, amint Niall kézen fogva megy Sorával. Ez a tény megmosolyogtat, mert ez tényleg így van.
- El Drágám! - szólal meg Natalie csillogó szemekkel. - Szeretnéd kiválasztani az esküvői ruhád? - kérdi megpaskolva az ölébe helyezkedő tucatnyi esküvői ruha katalógust. Ő is éppen a ruhákat nézegette, hiába választotta már ki magának. Most az a megszállottsága, hogy nekem válasszon ruhát.
- Igen! - feleli rögtön Eleanor és átül Nath mellé.
- Ní Drágám? - néz rám kissé könyörgő tekintettel mégis csábos mosollyal Nath. Eleanor is ugyan így néz, végül pedig sóhajtva állok fel.
- Utállak titeket - ülök át melléjük és veszem kezembe az egyik katalógust. Persze arra nem számítottam, hogy amint kinyitom, elfog az izgatottság és ugyan olyan hévvel kezdem nézni a gyönyörűbbnél gyönyörűbb fehér ruhákat, mint két barátnőm.
- Ezek tényleg nagyon szépek - szólalok meg pár perc múlva továbbra is a ruhákat nézve.
- Úgy tudtam, hogy benned is meg van az esküvő tervezés iránti izgatottságod - tapsikol boldogan Natalie.
- Az esküvő az esküvő és én is nőből vagyok. Persze, hogy szeretem őket - forgatom szemeim piruló, arccal mosolyogva.
- A kérdés az, hogy melyikkőtök esküvője legyen előbb? - néz felváltva Eleanorra és rám.
- Dupla esküvő? - kérdi bizonytalanul Zayn és Lou is bólogat.
- Nem!
- Felejtős.
- Szó sem lehet róla! - adjuk sorban hárman a választ.
- Meg se szólaltam - tartja fel védekezően a kezét Zayn, nevetve.
- Vagy ti szeretnétek? - harap alsó ajkába El.
- A ti döntésetek - von vállat Lou.
- A ti boldogságotokat akarjuk, szóval, ahogy akarjátok - mosolyog Zayn és Louis ismét bólogat.
- Óó, de arik - csillog Eleanor szeme és Louishoz hajol egy gyors csókra.
- Igen, valóban - nézek kissé félre billentett fejjel mosolyogva Zaynre, majd én is adok neki egy rövid csókot.
- Tehát nem lesz dupla esküvő - nézi tovább az egyik katalógust Nath.
- Nem - adjuk Eleanorral a közös választ.
- Akkor tessék hölgyeim, lehet válogatni. A ruhákkal még ráértek - ad kezünkbe további négy katalógust, amikben esküvői helyszínek voltak, többnyire Londonban.
- Londonban lesz az esküvő? - kérdi El bele pillantva az egyik katalógusba.
- Mindegy - feleli Lou és amikor én is Zaynre nézek, ő csak vállat von. Nem lesz ez így olyan jó, hogy minden mindegy a jövendőbelijeinknek. Nath fel áll majd mikor Zayn és Lou mögé ér lehajol hozzájuk és átkarolja mind kettejük vállát hátulról.
- Uraim ez nem megfelelő válasz egy jövendőbeli feleségnek. Segítsetek nekik, különben olyan hiszti rohamokat kapnak, mint én és azt ti sem akarjátok - mondja, mosolyogva majd vissza ül mellénk.
- Ez igaz! - bólogat vadul El, kissé ingerülten nézve vőlegényét. Zayn kérdőn néz rám és én is csak bólintok egyet. Mosolyogva ül át mellém és egy szó nélkül veszi ki kezemből az egyik katalógust.
- Na, ez a beszéd! - csapja össze két tenyerét Nath.
- Ez szépnek tűnik - bök Zayn pár oldallal később az egyik parkszerű étteremre.
- Hát... - fintorgok kissé jobban megnézve a dolgok. Zayn érti válaszom és már lapoz is tovább. - Na és ez? - fordulok felé most én és helyezem ölébe a katalógust.
- Túl giccses - rázza fejét nemlegesen. Bólintok elismerve, hogy valóban az majd tovább nézem én is. Ezt még párszor eljátszottuk. Valahogy egyikünknek sem tetszett a másik ötlete.
- Na és ez? - mutatja Nath az egyik katalógusban található helyszínt. A hely egy kis ház hátsó kertje, amit gyönyörűen díszítettek ki. Székek, asztalok és égősorok. Kis színpad is volt, amin akár élő zenekar is lehet. A képen sötét lila volt az egész díszlet, ami az égősoroknak köszönhetően még szebb volt.
- Tökéletes! - felelek majd Zaynre nézek, aki szintén mosolyogva bólogat.
- Tehát akkor mind kettőtöknek esküvői helyszín pipa. Most jöjjön az egyéb dolgok, mint például a színek, a helyszínen, az élő zenekar, ha szeretnétek, és később jöhet a torta majd a virágcsokor. Utána pedig az összes többi. - Nath végig kedvesen mégis határozottan mondta. Jól kitanulta  a rendezvényszervezői szakmályát.
- Jó ötlet úgy elkezdeni az esküvőt, hogy még csak az igazat sem tudod? - suttogom Zaynnek, apró puszit adva közben füle alá.
- Igen. A lehető legjobb.




4 megjegyzés:

  1. ez a rész is nagyon jó lett :) siess hamar a kövivel, pls :DD
    hátha terhes lenne Nina , ááá alig várom a kövi részt :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! :3 :) :*
      Igyekszem minél hamarabb hozni! ;) Háát, a terhességet illetően.. Majd kiderül.:D Kis gonosz vagyok :D ;)
      Puszi
      NiSzi xx

      Törlés
  2. Van egy érzésem, hogy Zayn valamit sejt túl lazán áll a dolgokhoz. Vagy, ha nem is sejt semmit akkor amikor megtudja elfog tűnni egy időre gondolkozni hisz mégis Sisi eljátszotta a féltékeny libát és sokat hazudott Zaynnek. :/ Félek ez az esküvő későn lesz majd. :(
    Eleanor és Louis wííí*-* Imádom Őket! Baba projekt? :))
    Van egy érzésem, hogy még felfog bukkani Nina és Peter apja elégsokszor és nehéh lesz Ninanak a felejtés.
    Siess drágám a kövivel, mert megőrülök!*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ajjaj, nem akarok mondani túl sokat, de valahogy egy kicsit közel állsz ahhoz, amit én kigondoltam a lebukásról.
      Az esküvő...Ajjaj hát arról sem akarok túl sokat mondani.
      Inkább csak annyit, hogy az utolsó rész után mindent megfogsz érteni, de csak miután engem kinyírtál. :D
      Eleanor és Lou baba project nem lesz, sorry :D :))
      Az érzéseid most igazak, valóban felfog bukkani még párszor. De csak, hogy bonyolítsuk a dolgokat nem csak ő fog felbukkanni. ;)
      Igyekszem drágám! :*
      Pussz NiSzi xx

      Törlés