II.évad 12.rész - Egy Nagy Nap

Hey People!:)

Meghoztam a 12.részt. A vége kissé összecsapott lett, de biztos vagyok benne, hogy örülni fogtok azért. :)

Majd jelentkezem ;)
U.i.:Kettő új folyamatos szereplő is lesz. Az egyiket "Mesi" néven lesz.Tudom, hogy az Emese magyar név így a becézése -Mesi- is az, de egy barátnőm kedvéért írtam az ő nevét, és választotta, hogy ki alakítsa azt a karaktert. 

Puszii

A rész zenéje: 

Tez Cadey - Seve

https://www.youtube.com/watch?v=MDt1Ed_Qwlo

NiSzi xx

- Elvesztettem a fonalat - sóhajt fel Liam. - Akkor szent a béke? - néz felvont szemöldökkel jobban inkább rám, mint sem a mellettem ülő Zaynre. Csak szemeimet forgatom, így Zaynre néz kérdőn.
- Amikor megjön, és rögtön megcsókol, majd utána alig szólal meg valahogy én is elvesztem a fonalat - sóhajt.
- Szerinted nem haragszom, amikor felbontod az eljegyzést? Szerinted nem érzem magam megalázva, megbántva? Te mit éreztél, amikor szakítottam veled, hm? Pedig az csak egy rohadt szakítás volt, nem eljegyzés! - igen, valahogy egészen eddig bírtam magamban tartani a dolgokat. Egyszerűen eddig tűrtem. Valóban idejöttem és csókkal köszöntöttem rögtön, de aztán nem tudtam mit mondani. Magam alatt vagyok.
- Azt hiszem nekünk eddig kellett itt lennünk - suttogja Shopia Liamnek.
- Inkább hagyjam őket itt úgy, hogy bármelyik percben képesek lennének kinyírni egymást? - válaszol szintén suttogva Liam. Figyelmen kívül hagyva őket, nézek várakozóan Zaynre, aki akármilyen gyilkos tekintettel nézek rá, tűri. Bár, nem értem hogyan. Mások ennyi ideig nem tűrik, ő azonban még mindig egyenesen a szemembe néz.
- Elsietett dolognak érzem a házasságot - mondja halkan.
- Ez jutott volna eszedbe, mielőtt megkérted a kezem - fonom össze karjaim és fordulok el tőle. És ha kiderül, hogy állapotos vagyok? Azt is "elsietett dolognak" gondolja majd?
- Sajnálom! - suttogja. Liam érzékelhette, hogy már egészen biztosan nyugodtabbak vagyunk így magunkra hagyott, amiért hálás vagyok.
- Legalább ne az utolsó pillanatokba szólj! - mondom meggyötörtebb hangon. – Ebben a hónapban már a ruhát választottam volna. Nem olyan kellemes visszavonni az időpontot a helyre. Esetleg lenne még valami, amit el kéne mondanod? - kérdem, de nem nézek ismét rá.
- Ní! - guggol le elém - Sajnálom, oké?
- Oké - sóhajtok meggörnyedt háttal nézve rá. - Rosszul esett, de nem haragszom.
- Jóvá teszem - simítja kezét az enyémre.
- Nem kell - forgatom szemeimet. - Sora?
- Niyával és Nathal intézik az esküvő utolsó simításait. Eleanor nem sokára ide hozza, hogy elkészülhessen ő is.
- Rendben - bólintok. - Megyek én is elkészülni - hajolok kissé előrébb így csókot adva Zaynnek.
- Csini legyél - suttogja, majd nyakamat kissé megharapja. Elnevetem magam és érzem, ahogyan ő is belemosolyog a nyakamba.

- Teljesítettem a kérésed? - állok Zayn elé egyik kezemet csípőmre rakva, míg másikba a retikülömet fogom. Zayn lassan fordul el szendvicsétől felém, de amikor rám néz, mosolyogva mér végig.
- Teljes mértében - von magához egy csókra. Nem vagyok teljesen biztos ebben a ruhában, de már nem lehet változtatni. Tény és való, hogy tényleg nagyon szép ez a bordó ruha, de túlságosan kiadja a...Mindenem. A hasam már kezd növekedni, ami nem csoda, ha már a harmadik hónapban vagyok. De nem csak a hasam, hanem mindenem is nagyobb. Például a csípőm egy kicsivel. Mindez nem érdekelne, annyira, ha Zayn tudná a terhességem.
- Teljesen komolyan ezt a ruhát kell felvenned? - szól Eleanor az ajtóból felvont szemöldökkel végig mutatva egyik kezével rajtam.
- Nincs más választásom - tárom szét karjaim elhúzott szájjal.
- Miért nem jó ez a ruha? - ráncolja homlokát Zayn.
- Ráncos leszel, ne csináld ezt - bök Zayn homlokára Eleanor ahogy elmegy mellettünk. Az ő ruhája pár árnyalattal világosabb és sokkal rövidebb volt, de lényegében olyan, mint az enyém. Csak, hogy ő nem terhes.
- Hol a lányom? - kérdem elnézve Zayn mellett El-re.
- Az emeletre szaladt, ahogy a házba értünk - vonja meg vállát.
- Megkeresem - sóhajtok majd Zayn arcára adva puszit sietek az emeletre. Benéztem a fiúk szobájában, amik egyébként majd nem mindegyik üres volt ugyanis a házban csak Liam, Sophia, Louis, Zayn, Eleanor, Sora és én tartózkodtunk. Eleanor és Louis egy házban, na, erre kíváncsi leszek mi lesz a vége.
 Álmomban sem gondoltam volna, hogy Sorát majd Liam szobájában találom meg, amint Sophia éppen a haját csinálja.
- Anyuci, nézd Sophia mélyen gyönyörű nyakláncot adott - néz rám csillogó szemeivel Sora és nyakában lógó nyakláncára mutat.
- Tényleg nagyon gyönyörű - guggolok le Sora elé mosolyogva, majd hálásan nézek Soph-ra. - Megköszönted neki, kicsim? - nézek ismét lányomra, aki csak nagyokat bólogat. Felállok és végig simítok ruhámon, hogy még véletlen se gyűrődjön meg.
- Gyönyörű ez a ruha - mér végig Soph majd végül jelentőség teljesen néz fel szemeimbe.
- Köszönöm! - mondom kissé bátortalanul. Nem tetszik nekem ez a tekintet, ahogyan végig nézett.
- De egy gömbölyödő pocakra azt hiszem, lassan már kényelmetlenek lesznek az ilyen ruhák - a végén elmosolyodva várja reakcióm, míg én lefehéredve állok előtte.
- Ugyan Ní - int le kuncogva. - Ismerlek már mióta. Teljesen egyértelmű, hogy észrevettem - legyint egyet. Várjunk csak, ő most azt mondta, hogy "ismerlek már mióta"? Tisztán hallottam, hogy így volt. - Tudom, hogy valami ütős terven agyaltál, hogy miként döbbenthetnél rá engem, hogy nem most látjuk egymást először mióta Liam barátnője vagyok, de ismersz - von vállat. - Én is szeretem a terveket - kacsint és kimegy a szobából. - Soraya gyere, megkeressük a ruhádat és segítünk anyunak abban, hogy csinos legyél - szól vissza az ajtóból mosolyogva lányomra. Sora kérdőn néz rám, én pedig csak mosolyogva bólintok neki így ő már szaladt is.
  Tehát Sophia tudta végig, hogy ismerjük egymást. Vagyis azt hiszem végig. Na, meg persze azt is tudta, hogy egy terven agyalok. Persze, hogy tudta, ez nevetséges, hogyne tudta volna. Felnevetek szánalmasságomon, hogy azt hittem majd pont őt sikerül átvernem, és inkább lemegyek Eleanorhoz és Zaynhez.
- Mi ez a furcsa arckifejezés? - kérdi El, aki éppen bort tölt ki magának, otthon érezve magát.
- Mindegy - intek. - Neked viszont nem kéne ilyen hamar piálnod. Várj egy kicsit, legalább egy órát várj, míg elkezdődik ez az egész - elveszem tőle az üveg bort majd a pohárban lévő kis alkoholt is kiöntöm.
- Ez az utolsó ma, hogy elvetted tőlem a piát - tartja ujját fenyegetően, felvont szemöldökkel nézve rám.
- Igenis - kuncogok. Louis sétál le a lépcsőn kezében Sorával, akinek feje már vörös a nevetéstől, viszont Louis is kissé nevet. Ezt új látni mostanában. Mosolyogva figyeltem, ahogyan Louis valamit Soraya fülébe súg, és mind a ketten nevetni kezdenek. Eleanor nem mosolygott viszont szája neki is megrándult a visszafojtott mosolygástól.
- Te híztál - mondja Louis, amikor észrevesz minket.
- Te meg elkényezteted a lányom mindenki mással együtt. Könyörgöm, azért van lába, hogy azon menjen - emelem égnek szemeim.
- Akkor is híztál - von vállat.
- Te meg bunkó vagy.
- De legalább jól nézek ki.
- Meg a nagy...Úgy értem, ezzel nem értek egyet - javítom ki magam, amikor eszembe jut, hogy Sora előtt nem kéne káromkodni ilyen szinten.
- Csinosak vagytok ti is, de nálam nem néztek ki jobban - mosolyogva von, vállat majd fordul meg és megy a nappaliban ülő Zaynhez. Már csak Liamre és Sophiára várunk.
- Eddig ember számba se vett most pedig engem is belevett abba, hogy csinos vagyok. Haladunk - mondja El és felemeli boros poharát, amit fogalmam sincs honnan szerzett végül egy húzásra megissza.
- Hogy szereztél piát? - sóhajtok.
- Szépen és ügyesen - kacsint rám. Tölt magának még egy kicsit majd ő is a nappaliba megy.
- Én nem mutatkozom veled, ha részeg leszel még a szertartás előtt! - szólok, rá miközben utána megyek, Sora pedig már rég befutott a fiúkhoz.
- Nem leszek részeg, tudod, hogy bírom a piát - szem forgatva foglal helyet az egyik fotelban és meginná a borát, de Louis elveszi tőle és megissza ő.
- Köszöntem - emeli fel a már üres poharat, amit Eleanor csak csodálkozva figyel. Zayn mellé akarnék ülni, de ő az ölébe húz, és hátulról ölel át, kezeit pedig hasamon pihenteti
- Érdekes napnak nézünk elé - suttogja fülembe Zayn majd nyakamba puszil.

*** 

A szertartás gyönyörű volt, akár mondhatnám, hogy én is ilyet szeretnék, de az még nem most lesz. Pedig, ahogyan Zaynnel összenéztünk egyértelmű volt, hogy egyre gondolunk. Kicsit nagy port kavart, hogy Sisi King volt a koszorús lány, de már csak a fiúk miatt sem jöhettem paróka és maszk nélkül.
A szertartás után egy gyönyörű kert részbe ment mindenki. Én viszont haza mentem átöltözni. Igen, nos, ezután már nem Sisiként fogok megjelenni. A fiúk, vagyis csak Zayn úgy tudja, hogy azért mentem haza, mert nem voltam valami jól. Velem akart jönni, de csak marasztaltam, ami be is vált, hiszen maradt én pedig könnyedén eltudtam jönni. Ruhámat átcseréltem egy hasonló szabásúra, mint az előző ámde sokkal rövidebb és türkizkék ruhára. Sötét sminkemet lemostam és egy sokkal halványabbat tettem fel, hajamat pedig szoros copfba kötöttem. Sietve mentem vissza az esküvőre, annak reményében, hogy ez a hirtelen váltás nem kelt túl nagy feltűnést.
Mosolyogva mentem beljebb a kis kertbe és köszöntem néhány rokonnak. Igaz persze én most csak úgy vagyok itt, mint Peter mostohahúga vagyis Zayn így tudja. Elég rizikós, de ez van.
- Nina, de régen láttalak - int mosolyogva unokatestvérem, Zafira, aki nem túl meglepően a fiúk társaságában van. Az apja igen csak gazdag, befolyásos és ezt a lánya ki is használja, minél több hírességet maga köré gyűjti.
- Zaf, drágám! - mosolygok a nálam csupán két évvel fiatalabb lányra.
- Merre voltál, édesem? - fogja meg egyik kezem és arcomra nyom két puszit.
- Társaságom akadt - kacsintok rá csábos mosollyal, hogy mindenki azt higgye az előbb éppen egy sráccal flörtöltem. Bár, lehet a kacsintás miatt többre gondolnak, de hát számít ez
- A napokban kimegyek apám birtokára. Tarts velem édes. A srácok is jönnek - int mosolyogva a mögötte lévő fiúkra, akiknek tekintetükből észreveszem, hogy nem színpatikus nekik Zafina. - És hozhatod a kis barátnődet, mi is a neve? Elena? - hangjából lenézés sugárzik, mire én kissé dühösen nézek rá.
- Eleanor a neve - sziszegi szintén idegesen Louis. Zaf ránéz, de Lou-tól csak egy gyilkos pillantást kap. Miután Zaf rájön, hogy El nem csak az én barátnőm is, hanem a fiúké is egy kedvesebb hangsúlyra vált.
- Ohh, igen valóban. Bocsánat a tévedésért - mosolyog körbe bájosan. - Szóval édesem, majd gyertek - kacsint és megint két puszit adva elmegy.
- Csak nekem nem színpatikus? - néz körbe széttárt karokkal Sophia.
- Senki sem bírja. Még a saját húga is kijelentette, hogy egy nyávogós pláza cica - kuncogok az emlékre, Soph pedig elmosolyodik.
- Kedves, csak... - kezdi Harry, de nem tudja befejezni.
- Ugyan - intem le. - Biztos vagyok benne, hogy amíg beszélt végig a melleit bámultad.
- Ja - von, vállat majd leül az asztalukhoz. - Csatlakozol? - int a mellette lévő üres székre. Tudja, hogy az Sisi helye lenne, és azt is, hogy nem nagyon tudnék maradni velük, ha nem lenne indokom. Ez az indok pedig tökéletes. Bólintva ülök le és várom meg, míg a többiek is helyet foglalnak. A fiúkkal ugyanúgy beszélgetünk, mintha nem is lenne az  különbség, hogy éppen nincs rajtam a maszk és a paróka. Eleanor nem sokkal később csatlakozik hozzánk, vagyis egyenesen ledobja magát a neki foglalt székre, pezsgős pohárral a kezében, míg reményvesztetten néz körbe.
- A legtöbb lány olyan pláza cicák, hogy behalok - sóhajt fel.
- Vigasztaljon a tudat, hogy nem kell csak pár órát még itt lenni - mondja Zayn.
- A pasik meg vagy ostobák, vagy tipikus öltönyösek. Hogy lehetnek ilyen rokonaid? - néz rám a végén sóhajtva.
- Rokonok? - kérdi Sophia az értetlent tettetve.
- Távoli. Peter távoli rokonom - mosolygok rá. Éppen ezért nem akartam megjelenni újra, megint kezdődnek a hazudozások. - Próbálkoztál már a Spanyolországban élő pasiknál? Ott akadnak jók is - nézek ismét Eleanorra. Mosolyt erőltetve magára bólint, és már siet is el.
- Minek adsz neki tanácsokat, hogy kiknél próbálkozzon? - néz rám idegesen Louis. - Nem mintha érdekelne - motyogja elfordított fejjel.
- Most mit féltékenykedsz? - kérdem én is kissé idegesen. Ő adta a lovat Eleanor alá, hogy végül a lány mondja ki azt, hogy vége. Ha vissza akarja kapni őt, tegyen érte.
- Egyáltalán nem vagyok féltékeny - néz a szemeimbe mélyen.
- És még a szemembe is hazudsz - mosolygok rá gúnyosan. Annyira felidegesített, hogy észre se vettem a mellettem ülő Zayn kezét ami, megnyugtatóan simogatja combom. Kissé ledöbbenek, de végül rendezem arcvonásaimat és megpróbálom lefejtegetni kezét a lábamról, de ő csak összefűzi ujjainkat. Óvatosan húzom el tőle és válaszolok a Niall által feltett kérdésnek.

- Kezdek idegrohamot kapni - rázza fejét Sophia.
- Miért? - kérdem még egy kis sütit tömve magamba.
- Annyi itt az ostoba ember - jelenti ki, én pedig felnevetek.
- Ez így szokott lenni, ha a család előkerül.
- Nem úgy értem. Még a srácok sem az én kategóriáim - rázza a fejét.
- Ismerlek, tudom mennyire zavaró néha. De máshol, más körülmények között nőttünk fel mind a ketten. Nem haragudhatunk rájuk, mert nekik jobb volt néhány dolog - mondom halkan.
- Tudom - motyogja sóhajtva. - Szóval...hogy tervezted, hogy majd a kis csaj apjának a birtokára mentek? Zayn nyilván Sisit is szeretné vinni, és téged hívtak kedvesem nem Sisit.
- Hirtelen haza kell utaznom anyuhoz - vonok vállat. - Elfogadható indok, nem?
- Tökéletes - bólint, majd feláll és engem is felhúz, majd a táncoló emberek közé vezet. Önfeledten boldogan táncolok, régen voltam ilyen felszabadult. Nem volt szükségem alkoholra, amit mellesleg nem is ihatok, végre igazán jól éreztem magam. Pedig ha belegondolok, hogy nekem egyhamar ilyen esküvőm nem lesz rosszul kéne éreznem magam, de nem most, nem ma este.
- Régen láttalak kincsem! - suttogja fülembe egy mély hang, ahogyan táncolok, ő pedig csípőm öleli.
- Mit csinálsz itt? - ugrok ki karjai közül, vele szembe állva.
- Csak eljöttem megnézni ezt a csodás esküvőt. Mellesleg kísérő vagyok - int mosolyogva Zafira felé.
- Te mocsok! - sziszegem összeszűkített szemekkel. - Ne merészelj a közelembe jönni! - mondom, majd elmegyek mellette, de mikor meghallom, mit mond, megtorpanok.
- Nem is te vagy a célpontom. A kis Soraya igazán tüneményes kislány - Minden akaraterőmet össze kell szednem, hogy erre nem mondva semmit menjek az asztalunkhoz, hiszen látom, hogy Sora ott van az apjával biztonságban. Ő csak hazudik, Zayn végig Sorával volt, minden egyes mozdulatára figyelt.
- Hazudsz Christopher, mint mindig - fordulok hátra félig majd sietve az asztalhoz megyek. Zayn furcsán méregetett, de nem szólt semmit, Louis pedig próbálta felvenni velem a szemkontaktust csakúgy, mint Harry is. De egyikük szemébe se néztem viszont még egy kis pezsgő annál jobban csábított. Viszont tudom, hogy nem ihatok.
Harry jó ideig figyelt engem, látszódott rajta, hogy aggódik viszont inkább nem szólt hozzám. Niall egy lánnyal volt, akit végül nekünk is bemutatott. Mostanában vele randizgat, boldognak tűnik mellette. A lánynak, vagyis Mesinek hasonló barna szeme van, mint Sorának, és kissé göndör, barna haja. Niall nem sokat mesélt még róla, de biztos vagyok benne, hogy nem csak én akarom majd kifaggatni őt az esküvő után. Liam amikor nem Sophiával volt, akkor próbálta visszafogni a fiúkat, hogy kevesebbet igyanak, Soph pedig velem volt máskor. Louis volt a legviccesebb és egyben legfurább. Végig szemmel tartotta Eleanort és akárkinek egy olyan mozdulata volt felé, ökölbe szorította kezeit, vagy már éppen mozdult, hogy lehámozza a lányról a fiút, de végül még sem tette meg. Eleanor pedig mindezekből semennyit sem vett észre. Zayn végig Sorával volt, de aztán Nath elvitte a kislányt, mondván dicsekedjen vele a rokonoknál. Így hát ezért van, hogy Zaynnek sikerült rávennie engem, hogy táncoljak.
- Nem tudok táncolni - hazudtam miközben vállaira téve kezem dülöngélünk.

- Miért, te ezt amúgy annak nevezed? - kérdi csábos mosolyát megengedve felém. Szemei megcsillantak a következő percben pedig csak egyik kezemnél fogva pörget meg, végül pedig háttal vagyok neki. Csodálkozva nevetek fel és nézek rá hátra, míg ő csak mosolyog. Állát vállamon támasztja meg, és így dülöngélünk tovább. Kezei lecsúsznak az enyéimtől, hasamnál fog tovább. Kezeimet övéire teszem, lehunyt szemekkel döntöm fejemet az ő fejének.
- Már nő a pocakod - suttogja, mire kipattannak szemeim és abba hagyom az álmodozást.
- Tessék?
- Legutóbb beszéltük, hogy terhes vagy. Már nő a pocakod - magyarázza nyugodtan.
- Igen, valóban - motyogom.
- Miért lettél ideges? - suttogja fülembe, amitől önkéntelenül is kicsúszik számon egy sóhaj.
- Nem vagyok ideges - összeszedve magam válaszolok.
- Lekérhetem? - hallok meg egy hangot és gyorsan kapom fejem arra. Nem mutatok semmiféle érzelmet, amikor apámat látom meg. Zayn kérdőn néz rám, mire én csak egy halvány mosollyal bólintok.
- Biztos vagyok benne, ha tudná az igazat nem engedett volna ilyen könnyen - szólal, meg George, mikor Zayn hallótávolságon kívül van, ő pedig már derekamat fogja. Megjegyzésére nem szólok, semmit csupán feje mellett nézek el.
- Miért vagy itt? - nézek rá felvont szemöldökkel.
- A fiam esküvője, itt lehetek - von vállat.
- Úgy értem a városban miért vagy? Hiszen évekig Franciaországba éltél.
- Tájékozott vagy - bólint elismerően, én pedig vállat vonok. - Hányadik hónapban is vagy? - tér el egy másik témára.
- Harmadik - motyogom. - Tájékozott vagy - mondom gúnyosan mosolyogva. Megforgatja szemeit, de nem mond semmit.
- Ellenben a vőlegényeddel, én az vagyok.
- Nem a vőlegényem - hajtom le fejemet.
- Tévedett, ezt ő is tudja. Ahogyan minden mást is tud, hisz nem véletlenül figyeli minden mozdulatomat most is - eddig lehajtott fejemet most felé kapom és értetlenül összevont szemöldökkel nézek rá. - Nem hülye ez a fiú, kislányom. Nem vak. Hiába tetteti annak magát, nem az. Lehet még magának sem vallotta be az igazat, de tudat alatt mindent tud - néz mélyen ugyanolyan kék szemeimbe, mint az övéi
- Nem. Nem tud, semmit és ez jobb is így - mondom határozottan, majd leengedem karjaim róla így ő is elenged. Asztalunk felé sétálok, amíg Zaf meg nem állít.
- Hogy szedted te fel ezt a híres fiú bandát? - fonja össze karjait maga előtt és csak, hogy játszhassa, magát mosolyt erőltet magára.
- Eleanor által - mosolygok rá erőltetetten én is.
- Hmm, csak a rokonom vagy - kacsint, és már megy is tovább. Megforgatom szemeimet és inkább leülök Louis mellé, aki még mindig Eleanort nézi.
- Meddig fogsz csak itt ülni és bámulni, ahelyett, hogy odamennél és kibékülnétek? - kérdem sóhajtva.
- Nem érdekel, mit mondasz - válaszol, és még tölt magának pezsgőt.
- Ahogy akarod - vonok vállat, majd körül nézek a helységen. A legtöbben süteményeket esznek, alkoholt isznak, vagy éppen táncolnak. Nem sokan vannak, akik az asztaluknál ülnek.
- Nina, gyere - biccent fejével egy kicsit Zayn, kedvesen mosolyogva. Viszonozva gesztusát állok fel és követem, míg ő egy kicsit eldugottabb részre vezet, ami mégis gyönyörűen ki volt világítva így este a sötétbe.
- Miért hoztál ide? - kérdem, mikor már percek múltán sem szól semmit. Leül a fűbe, felhúzza térdeit és azokra támaszkodva mered maga elé.
- Zayn - szólítom meg halkan, majd leülök mellé. Kezdek aggódni érte. Mikor mellé ülök, rám néz. - Miért hoztál ide? - kérdem ismét.
- Nem tudom, fogalmam sincs. Én csak... - nem fojtatja, megint elkezd maga elé meredni és gondolkozni. Bár tudnám, min gondolkozhat ennyire. - Még érzek irántad valamit - suttogja, bennem pedig megakad a levegő. Képtelen vagyok erre válaszolni. Lehetetlen, hogy erre bármit mondanom keljen. Örülök, egyben aggódok emiatt. De válaszolni még se tudtam. Pedig ez volt a tökéletes lehetőség. A tökéletes pillanat. A tökéletes pillanat, hogy megtudjon mindent. Kezdve azzal, hogy ki vagyok, az öt évvel ezelőtti dolgokat, Sorát és azt, hogy terhes vagyok, ami úgyis nem sokára ki fog derülni, hiszen tényleg látszik már a hasamon. De nem. Én helyette csak elszaladtam. Egyenesen be, egy teljesen másik társaságba.
- Nina! - ugrik nyakamba Zaf húga, Nerea.
- Rea! - ölelem magamhoz mosolyogva a kamasz lányt. - Hiányoztál húgi!
- Te is nekem nővérkém! - puszilja meg arcom, majd elhúz a pulthoz, ahol italok vannak. Rea könnyedén ugrik a pult mögé és mosolyogva kérdi, hogy mit kérek.
- Rád bízom, de ne legyen benne alkohol - mosolygok, mire ő már készíti is. Van tehetsége hozzá, hiába csupán csak tizennégy éves.
- Na, és hogy vagy? Zayn? - vonogatja a szemöldökét.
- Barátnője van, Rea - csóválom fejemet, de ő csak vállat von.
- A mi családunkban ez mióta probléma? Tudtommal Natalie is Zayn barátnője volt valamikor, most meg Peter felesége - Igaza van, a mi családunknál sosem volt probléma, ha valakinek volt már valakije. Megszerezzük magunknak, amit akarunk. De az a baj, hogy nem csak Én szereztem meg Zaynt, hanem Sisi is.
- Ez bonyolult - mosolygok rá keserűen.
- Vagy csak kerülöd a nyilvánvalót - forgatja szemeit. - Tudod nyílt titok, hogy terhes vagy - hajol közelebb és suttogja. Döbbenten nézek rá, Rea pedig vadul bólogat. - Az egész család erről beszél, igazán jó kis pletyka Katherina után. Hiszen te maga a megtestesült ártatlanság voltál eddig - vigyora nagyobb lett. Persze, hisz eddig ő volt jobban a fekete bárány a vadságával, most pedig én. Még ha tudnák az igazat, még milyen fekete bárány lennék. A családunk jobban szereti a minta család gondolatát, habár nem vagyunk ilyenek.
- Hát ez szuper - mosolygok keserűen.
- Nyugi, nem sokára más lesz - von vállat Rea. - Zayn téged néz. Már percek óta - néz el mosolyogva vállam felett.
- Szuper - sóhajtok. - Szerinted mikor lesz vége?
- Az esküvőnek? Nem tudom, órák kérdése. De te leléphetsz azzal az indokkal, hogy Sorát haza kell vinni.
- Ez igaz, köszi, az ötletet - mosolygok rá majd egy puszit adva arcára és megölelve őt megyek Sorához.
- Fáradt vagy Picur? - guggolok le a széken ülő kislányhoz. Álmos tekintettel néz rám és bólint egy nagyot. - Gyere, menjünk haza aludni - veszem fel ölembe majd Zaynhez megyek. - Fáradt, haza viszem, ha nem probléma. Sisi otthon van, nem? - kérdem, eljátszva mintha nekem az égvilágon semmi közöm nem lenne Sorához.
- De - bólint kissé döbbent arccal.
- Akkor, szia - mondom és elindulok ki Sorával. - Jól érezted magad Kicsim? - adok, puszit arcára mikor beültetem a hátsó ülésre Sorát. Nem válaszol csak fáradtan bólint kicsit mosolyogva.

   Haza mentünk vagyis Zayn lakására, ahol miután Sorát lefektettem elpakoltam mindent. Amikor legutóbb elmentem kicsit nagy rumlit hagytam magam után a sietségben. Eleanor írta az üzenetet két órával később, hogy Zayn elindult haza így a konyhába mentem és csináltam egy forró csokit, amíg vártam rá. Mikor leültem a kanapéra a tévét kapcsolgatva, akkor jött meg Zayn is.
- Szia, Baby - ölel magához, mikor leül mellém és magához húz.
- Szia Zaynie. - kuncogok. Bele puszil nyakamba, amitől remegés fut át rajtam ő pedig ezt észrevéve halkan nevet. - Milyen volt?
- Nélküled rosszabb. - sóhajt közbe elveszi italomat és beleiszik.
- Te kis hazudós - kötekedek nevetve.
- Az nem az én posztom - forgatja szemeit nevetve. Hirtelen elkomolyodva kulcsolja kezeit hasamra. - Te jól vagy? Nem voltál rosszul miután haza jöttél? Ugye minden rendben? - kérdi féltően, amin csak halkan nevetek, olyan aranyos.
- A lehető legjobban vagyok.

- Nina édesem - köszön mosollyal arcán Zaf jó pár méterrel arrébb.
- Valaki nyírja ki - motyogom, majd műmosollyal arcomon sietek Zaf elé. - Zaf drágám! - adok arcára két puszit. Zaf ahogy észre veszi a fiúkat nekik is köszön, majd megerőltetve magát Eleanorhoz is menne köszönteni, de barátnőm gúnyosan mosolyogva fonja össze karjait.
- Ugyan Zafira. Köztudott, hogy utálsz és ez viszonzott. Ne játszd el, hogy örülsz nekem. Csak azért tűrsz meg, mert híres vagyok, és Nina barátnője vagyok - Zaf leesett állal néz, rá végül összeszedi magát és megfordul nem foglalkozva Eleanorral. A fiúk mosolyogva figyelték a jelenetet, majd Zaf körbe vezetett minket.
- Szóval, ki akar lovagolni? - néz ránk Zaf. - Nina a lovad még mindig meg van nálunk - néz rám, de én csak keserűen mosolyogva rázom a fejem.
- Ninának jobb lenne, ha nem lovagolna - szólal meg Zayn most először, hogy itt vagyunk.
- Oh, hát persze, elnézést. Elfelejtettem, hogy Ninát felcsinálták - mondja kissé gúnyosan.
- Szeretnéd, hogy anyuéknak elmondjak én is egy-két dolgot? Még egy ilyen és akár ki is pakolhatnak a házból - szólal meg Zaf háta mögül Rea, aki egy fekete lovon ül. Mint valami megmentő, ráadásul lóháton is van. Zaf erre nem reagál semmit, de feje vészesen vörösödni kezd.
- Szóval ki akar lovagolni? - néz a többiekre mosolyogva Rea.
- Kit tisztelhetünk a hölgy társaságában? - kérdi Harry, miközben lesegíti Reát a lóról.
- Nerea Vega - nyújtja felé kezét Rea, amire Harry egy puszit ad. - Te pedig Harry Styles - mosolyog bájosan Rea. Ismerem ezt a nézést.
- Örülök a találkozásnak Nerea - néz mélyen szemeibe Harry.
- Styles tűnés a kamasz unokatesómtól! - szólok, közbe mielőtt még kialakulna közöttük valami. Harry huszonöt éves. Tizenegy évvel idősebb Reánál, azért ez sok.
- Megmutatom a lovakat - mondja mosolyogva Rea majd lovát magával véve megy az istálló felé. Csupán azért hagyta figyelmen kívül, amit mondtam, mert ahogyan ment bevetett mindent, hogy mind az öt fiú nyál csorgatva nézzen utána. Kár volt minden ilyesmire megtanítanom.
- Kisasszony fogd vissza magad! - szólok utána anyáskodóan.
- Hagyd már - kuncog Eleanor. - Mintha te ennyi idősen nem ezt tetted volna.
- De az én voltam! Én több mindent megéltem akkor már, mint ő - nézek féltően Rea után.
- Törődj bele, hogy ő ugyan olyan, mint te voltál anno - von vállat El, majd Rea után fut. 

- Te is látod, amit én? - kérdi Zayn követve példámat és ő is fel ül a fa kerítésre miközben a többieket nézzük.
- Mire gondolsz?
- A kialakuló kapcsolatokra.
- Abból kettőt is látok - legyintek. - Louis le sem veszi Elről a szemét. Nem hiába, a lovaglás általában szexi a pasiknak. Eleanor meg élvezi, amit szépen betanítottam neki már mióta. A másik meg Rea és Harry, ami nagyon nem tetszik - rázom a fejem rosszallóan.
- Miért, hány éves Rea?
- Tizennégy. Tíz év túl sok - rázom fejemet ismét.
- Hagyd őket. Lehet nem is lesz, semmi csak most elvannak, lehet, szerelmesek lesznek egymásba. Békén kell őket hagyni, ha bele szólsz, csak jobban akarják majd. Tudod a tiltott gyümölcs, mindig édesebb - von vállat.
- Igazad van - sóhajtok majd arcára nézek. Nagy a késztetés, hogy hozzá bújjak, de ezt jelenleg nem tehetem meg.
- Ki kér enni? - kérdi hirtelen Rea. Természetesen mindenki éhes volt így bementünk a házba enni. Rea és én össze kreáltunk, egy egyszerű ételt és szokásunkhoz híven ez is spanyol étel.
- Tetszik Harry - suttogja Rea megdörzsölve arcát.
- Gondoltam - sóhajtok bólintva.
- Úgy értem, kezdem megszeretni.
- Igen, ezt is sejtettem - bólintok ismét.
- Mit csináljak?
- Beszéljetek meg egy másik időpontot, amikor csak ketten is találkoztok.
- De túl idős hozzám - néz rám kissé elgyötörten.
- Nem olyan idős, csak még te vagy a nagyon fiatal. Úgy értem pár év múlva ez már nem lesz olyan sok. De ismerem Harryt, és ha igazán kedvel, akkor minden rendben lesz. Csak kérlek, ne feküdj le vele rögtön - teszem kezemet az ő kezére, miközben ő bólogatni kezd.
- Nem fogok.
- Na, gyere, etessük meg ezeket - mosolygok, amitől ő is elmosolyodik. A fiúknak, mint mindig most is nagyon ízlik az étel. Louis sokáig nézte Eleanort most is, ami szerintem már Eleanornak is feltűnt, mivel kényelmetlenül kezdett el fészkelődni. Nem értem miért figyelte Eleanor minden egyes mozdulatát.
- Elmondanád, miért bámulsz ennyire? - fordul hirtelen Lou felé El, idegesen.
- Csak - von vállat hanyagul Lou.
- Csak? - kérdez vissza lesajnálóan Eleanor. - Ez nem válasz! - néz továbbra is a mellette ülő fiúra Eleanor.
- Miért ne nézhetnélek?
- Mert zavar - túr hajába Eleanor.
- Választ akarsz? - kérdi felvont szemöldökkel, mire El bólint. Louis felé hajol és szája sarkába ad egy gyors puszit. Eleanor elsőnek ledöbben, de végül reagál. Lou ölébe ül, és úgy csókolja meg miközben a fiú hajába túr.
- Szeretlek Eleanor - suttogta Louis mikor elváltak egymástól.
- Szeretlek Lou.