II.évad 15.rész - Titkok melyek már nem titkok

Hey Peoples!
Meghoztam az elég rövid, de tartalmas 15.részt.
Remélem mindenkinek tetszik. A komikat várom, mint mindig;)

Most kicsit felpörögnek az amúgy is pörgős dolgok. 
Pussz 

A rész zenéje:
NF - Start Over
https://www.youtube.com/watch?v=Ms1uqdX6wXY

NiSzi xx

Nina Weyble

- Szerinted meddig lesz minden ilyen? - suttogom elnézve a messzibe.
- Mármint milyen?
- Bonyolult. Hazugsággal teli - suttogom fáradtan.
- Nem tudom. Mondanám, hogy csak rajtad áll, de ez nem igaz, mivel ha akarnám már rég kiderítettem volna mindent - válaszol karkötőmmel játszadozva. - Minden lassan fog megoldódni.
- Nem szeretem ezt az életet - sóhajtok fel.
- Ne mondj ilyet. Ha tényleg így gondolod, akkor Sorával se szeretsz lenni? Spanyolországban sem szerettél lenni a rokonoknál, vagy újra találkozni a srácokkal? Vagy velem? - dorgál meg én pedig szégyenembe lehajtom fejem. Hogyne szeretném Sorát, hiszen ő az én imádni való kislányom. - Gondold át a dolgokat, és ne beszélj butaságokat - puszilja meg fejem tetejét én pedig halványan bólintok.
- Folytatni fogod a táncot, vagy az éneklést? - vált hirtelen témát.
- Nem tudom. Úgy érzem, kell még egy kis szünet. Abban sem vagyok biztos, hogy bármit is folytatni fogok.
- Az éneklést sem? - csodálkozik el.
- Azt majd talán. De most még biztosan nem.
- Kár. Pedig gondoltam egy közös dalra - mondja mosolygós hangon.
- Természetesen benne vagyok - fordulok felé mosolyogva.
- Reménykedtem benne - ad számra puszit, majd kezemet megfogva mosolyogva megyünk ki a kocsijához és megyünk haza.
Másnap Sorával megyünk a srácokat megnézni a stúdióba. Sora addig erősködött, míg rá nem vett. Persze ez Louisnak tetszett a legjobban, nagyon összenőttek Sorával.
- Jól vagy Hercegnő? - néz rám mosolyogva Liam mikor elmentünk venni kávét és visszafelé sétálunk.
- Igen - viszonzom, mosolyát majd belépünk a szobába ahol a többiek voltam egy kis szünet idejéig. Tekintetem rögtön Zaynre téved, aki feszülten néz egy lapot, amit egy nagy sárga borítékból vett ki.
- Az mi? - kérdem mosolyogva, míg elindulok felé, de tekintetét látva megtorpanok. Idegesen mégis kissé megkönnyebbülve néz rám.
- Apasági teszt - néz rám lesajnálóan. Megakad bennem a levegő és nem tudok reagálni, a többiek is ugyanígy reagálnak.
- Hogy mi? - kérdezek vissza elvékonyodott hanggal. Felém kezd, el jönni majd megragadja karom és a folyosóra húz ki magával.
- Mégis mikor akartad elmondani, hogy Sora a lányom? - kérdi rögtön, amint kiérünk.
- Sajnálom - motyogom halkan.
- Az én lányom Nina! Csak nem értem miért mentél el négy éve. Mennyi mindent kihagytam a lányom életéből - dörzsöli meg arcát még mindig idegesen.
- Túl fiatalnak gondoltalak az apaságra - suttogom lehajtott fejjel.
- Mert te nem voltál fiatal az anyaságra? - nevet lesajnálóan.
- Más anyának és megint más apának lenni - nézek fel szemeibe. Tudom, nem kéne még tennem rá egy lapáttal, de ez az igazság, én így gondolom.
- Az pedig megint más, hogy hónapok óta itt vagytok és nem mondtál ebből semmit se - bólint rá. - Most már leveheted ezeket a maskarákat. Tudom ki vagy. Nem vagyok hülye, hogy ne tudjam kivel feküdtem le négy éve, mivel csak te voltál az - parókámat veszem le először és ejtem le a földre. Most már teljesen mindegy, hiszen tud mindent. Akkor mi értelme húzni az időt? Maszkom csatjával szöszmötölök szinte már direkt lassan. Tudom, felesleges az időt húzni, de mégis csak ezt teszem.
- Az igazi neved Nina Weyble - hadarja, mielőtt elvenném a maszkom arcom elől. Ahogy elnézem, dühös tekintetét látom benne is azt a félsz dolgot. Felvont szemöldökkel nézek rá, hiszen úgy néz ki, mint aki folytatni akarná.
- Várod, hogy tagadjam a nyilván valót? - húzom erőltetett mosolyra ajkaim.
- Nem tudom, mit hihetek el azok közül, amiket mondasz szóval nem. Már csak arra várok, hogy levedd a maszkod - néz mélyen szemeimbe. Összetörten és kissé talán már dühösen állok előtte.
- Nem hiszed el, már amit mondok? Tessék, akkor lásd az igazságot - felelem, gúnyosan majd elhajítom a maszkom. Zayn arcomat vizsgálja jó alaposan, mint aki nem lenne biztos valamiben. Később kezemet kezdi nézni, vagyis csak az ékszert, ami az ujjamat, díszíti. Kínosan nevetve húzom, le ujjamról majd teszek felé pár lépést és a tisztes távolságot tartva adom kezébe az eljegyzési gyűrűt, amit a tegnapi vacsorán minden szó nélkül az ujjamra húzott.
- Van egy olyan érzésem, hogy ezzel mindennek vége - suttogom visszalépve azt a pár lépést. - Úgy tűnik te is hazudtál, amikor azt mondtad, hogy szeretni fogsz bárki legyek, és megértesz - rezzenéstelenül néz szemeimbe, majd minden szó nélkül megfordul és kifut az ajtón. Ott állok még percekig és csak nézek utána. Remegve fújom ki a levegőt, mikor összeszedem maszkom és parókám. Nem sírok, de mégis remegek. Lassan nyitok be, a többiek aggódva néznek rám. A kanapéhoz sétálok és leülök rá, térdeimre támaszkodok, és úgy temetem kezeim közé arcom.
Ennyi. Kiderült minden. Kiderült, hogy ki vagyok, kiderült, hogy Sora a lánya, kiderült minden.
- Nina - szólít meg halkan Eleanor. Felnézek rá, de nem reagálok, így ő leül mellém. - Minden rendben lesz, ne aggódj - simítja kezemre az övét. Megrázom fejem és nézek fel szemeibe.
- Nem lesz már rendben semmi. Minden más lesz és teljesen tönkre fog menni ennél is jobban - suttogom kissé kábultan.
- Nem teljesen így képzeltem el ezt az igazságos dolgot - túr hajába idegesen Louis. Ő volt, aki eddig annyira ragaszkodott az igazsághoz. Hát itt van az a bizonyos igazság pillanata.
- Én tudtam, hogy így lesz. Az elejétől kezdve tudtam - nézek rá szomorúan. Mély levegőt veszek és kelek fel a kanapéról. - Elkell vinnem Sorát Todékhoz aztán a barátnőjéhez.
- Majd én - teszi vállamra kezét Niall féltően nézve rám.
- Köszönöm Niall, aranyos vagy, de nem szükséges - mosolygok erőltetetten. Sora már az ajtóban vár nagy plüss macijával a kezében, ami majd nem akkora, mint ő maga. Nagy barna szemeivel várakozóan néz rám, amik máskor még mosolygásra késztetnének, de most nem. Kicsiny kezét enyémbe csúsztatja, és úgy indulunk el.
- Össze fog törni - hallom Sophia hangját mielőtt becsukom az ajtót. Nagyot sóhajtva gyömöszölöm táskámba maszkomat és parókámat. Semmi kedvem felvenni őket, ha mégis felismernének, már nem érdekel. Sora övét kapcsolom be, míg ő arcomat fürkészi.
- Veszekedtél apucival? - kérdi halkan.
- Igen, de kicsim te ne foglalkozz ezzel - mosolygok rá halványan.
- De, anyuci nem vagy jól - rázza fejét szomorúan.
- Jobban leszek - adok puszit göndör hajára. Beszállok a vezető ülésre majd Katherináék felé veszem az irányt. Mikor megérkezünk, Sora azonnal szalad be a házba, Tod szobájába.
- Mi történt, hogy ilyen borzalmasan nézel ki? - mosolyog rám halványan Kath, egy bögre teát átadva a kezembe.
- Zayn tud mindent. - sóhajtok fel. - Pont úgy reagált, ahogyan vártam - iszok bele teámba. Igazából annyira nem volt sürgős Sorát elhozni, egyszerűen elakartam kicsit szakadni a többiektől. Ők túlságosan, hogy is mondjam, normálisan gondolkoznak ezzel a témával. Mármint szerintük Zayn megfog bocsátani és ők inkább őt támogatnák. Katherina viszont olyan, mint én. Másképpen gondolkozik csakúgy, mint Rea, de róla tudom, hogy ma nem ér rá. Kath elmondja a véleményét, fejen kólint, ha esetleg valamiben nincs igazam, és mindig a földön tart. Tehát mellette lehetetlenség összetörni.
- Ez természetes reakció volt tőle - bólint miután elmeséltem neki a történteket. Bólintok jelezve, hogy tudom. - Jól tetted, hogy nem akartad megmagyarázni neki minden áron. Most egyedül kell lenni - feleli kicsit elgondolkozva. - Viszont, ha maximum négy nap múlva se jelentkezik, keresd meg.
- Minden cuccunk a lakásán van Kath - mosolygok keserűen.
- Ez nem igaz. Maradt nálam néhány ruhátok, amit aztán nem vittetek el.
- Köszönöm! - suttogom, szorosan magamhoz ölelve.
- Viszont, mint a menedzsered új asszisztenseként tudom, hogy holnap reggel egy műsorba benne leszel, szóval ne legyél teljesen rossz kinézetű.
- Rendben - mosolygok kínosan. - Új asszisztense? - vonom fel a szemöldököm.
- Igen - mosolyog büszkén.
- Gratulálok, ügyes vagy - erőltetek magamra mosolyt. Katherina egy percre sem hagyott magamra, ami nagyon jól esett. Késő estig beszélgettünk, amíg el nem küldött aludni a holnap reggeli műsor miatt.
Másnap a tavasziasan öltöztem, megvártam míg Kath is elkészül, Todot és Sorát oda adtuk Eleanornak és Louisnak, hogy vigyázzanak rá majd elindultunk a műsor helyére. Kathtel hamar megtaláltuk Pault, nekem pedig már mennem is kellett a műsorba. Végig tettettem, hogy minden rendben van, hogy jól vagyok és nincs az égvilágon semmi problémám. Egészen eddig a kérdésig.
- Észre vette pár rajongód és szóvá is tették, hogy egy ideig nem látták az eljegyzési gyűrűt az ujjadon és most én sem. Ezt minek lehet betudni? Zavar van a paradicsomban?
- Mondhatni így is - bólintok halványan.
- Ezt kifejtenéd? - kérdi Elsa, a műsorvezető bizalmaskodva. Mindig ugyan az a hangsúly hangzik el az összestől én mégis most dőltem be neki először.
- Tudod, ha valaki szinte egész életében hazudozik, vannak dolgok, amiket már nem lehet rendbe hozni. Legyen ez barátság vagy szerelem. Mind kettőből vesztettem már el, mégis most érzem jobban, hogy fáj. Belefáradtam - tekintetemet elveszem a pontról, amit eddig néztem és Elsa szemeibe nézek, amik döbbenten néznek. Ő se gondolta, hogy megnyílok. - Hazugságok halmozzák a hazugságokat aztán már te magad is belebonyolódsz, és végül feladod. Nem szokásom feladni, annál erősebb vagyok. De most azt teszem. Nem tudom ezt folytatni - mosolygok keserűen. Parókámat leveszem és beletúrok barna hajamba.
- Sisi - suttogja Elsa szinte sokkosan. Nem csak őt döbbentettem meg ezzel. Azokat is, akik ismernek, vagy a rajongóimat is. Maszkomat is leveszem és ölembe helyezem el mind kettőt.
- Az igazi nevem Nina Weyble. Egy egyszerű lány, aki túl nagyot álmodott és hibákat követett el - mosolyt erőltetve nézek a kamerába.
- Tehát - köszörüli meg a torkát Elsa. - Nagyjából semmi sem igaz?
- Mire gondolsz? - nézek rá.
- Eleanorral a barátságod, Zaynnel a kapcsolatod, a lányod, nagyjából minden.
- Amiket felsoroltál igazak. Eleanorral kamaszkorom óta barátnők vagyunk. Zaynnel habár mindig bonyolult is volt a kapcsolatom, de igaz volt. Soraya az én kis Hercegnőm pedig a világon mindennél igazabb.
- Nos, sajnos ez egy másik időpontban kell folytatnunk, hiszen lejárt a műsor idő - grimaszol. - Őrültem, hogy itt voltál velünk Nina - mosolyog rám kedvesen Elsa.
- Én is Elsa - bólintok halványan. Kilépve a kamera elől Paul és Kath siet hozzám.
- Ez meg mi volt? - támad nekem Paul. Pont erre számítottam tőle.
- Befejeztem - suttogom és kisietek a helyről. Tudtam, hogy nem fog megérteni. Már rég nem olyan jó a kapcsolatunk, mint régen volt. Változtam és ő is változott.
Parókámmal és maszkommal a kezemben sétáltam lassan. Zayn lakásához akartam menni, de nem volt bátorságom. Hiszen tudom, hogy jelenleg utál. Nem csak jelenleg, szerintem ez már nem fog változni. Megértem őt, komolyan. Mégis rettenetese fáj. Ha most Sora nem lenne, feladnék mindent. Ő az egyetlen, aki még reményt ad, hogy éljek tovább.
Csörgött a telefonom, de nem vettem figyelembe. Megint csörgött, de most kinyomtam. Csörgött, csörgött és csak csörgött. Muszáj volt felvennem már.
- Végre, hogy felvetted! - szól idegesen Eleanor.
- Nem akarok beszélni - mondom halkan.
- Jó, mert én fogok helyetted is. Először is láttam a műsort. Másodszor pedig Zaynnek balesete volt Nina - mondja az utolsó mondatot halkan és meggyötörten.
- Hogy mi?
- Balesete. A kocsijával szembe ment egy kamion, súlyosan megsérült. Sajnálom Nina - suttogja El a végét.
- Hol van? - suttogok én is.
- Nina...
- Csak mond meg, hogy hol van pontosan, a rohadt életbe már - túrok hajamba, könnyeimmel küszködve. Eleanor elhadarja, hogy hol van és, hogy vigyázzak magamra. Leteszem és magas sarkúmat levéve futok a kórházig. Most nem érdekeltek az utcán a furcsa tekintetek. A kórházban a recepcióhoz mentem és csak a nevét nyögtem ki. A lány, aki ott volt megértette az állapotomat is így rögtön mondta is.
- Súlyosan megsérült jobban a fejét érte az ütés a balesetben. Jelenleg kómában van, válságos az állapota - néz fel rám. Miután megmondja, hogy hol találom, ismét rohanni kezdek. A folyosón nem találok senkit, ahogyan a kórterembe sem. Az ágyon fekszik mozdulatlanul, sérülésekkel teli és egy gépre kötve, ami jelenleg is életben tartja. Arca tele van sebekkel, ahogyan teste összes többi része is. Már értem milyen is volt neki így látnia engem nem is olyan régen. Félve, hogy elveszheted azt, akit szeretsz.
Egy széket mellé húzva ülök le mellé. Nem merem a kezét megfogni, félek, ha megmozdítanám, csak rontanék.
- Zayn - suttogom könnyes szemekkel. - Kérlek. Ne menj, el kérlek - tőr ki belőlem a zokogás. Rosszul vagyok akár a gondolatától is, hogy nélküle keljen már élnem.
- Kisasszony, maga egy családtagja Mr.Maliknak? - jelenik meg az ajtóban egy orvos.
- A menyasszonya. Vagyis... Csak a volt menyasszonya - nézek rá könnyes szemekkel.
- Mennyire a volt menyasszonya?
- Tegnap szakítottunk - suttogom mély levegőt véve.
- Rendben. Nos, Mr.Maliknak konkrétan a fejét érte jobban a sérülés a balesetben így ezért van kómában. Persze vannak más sérülései is, mint például a láb törése és a bordái is sérültek súlyosan. Ezeken kívül pedig a súrolások vannak - Lehunyom szemeimet már az elején. Láttam, hogy nincs jól, de nem számítottam ilyen rosszra.
- Meddig lehet kómában?
- Ez változó. Előfordulhat, hogy évekig is, de az is lehet, hogy még ma este magához térjen.
- Évekig? - suttogom meggyötörten.
- Sajnálom kisasszony - néz szemeimbe a doktor. Bólintok és ismét Zayn felé fordulok, aki ugyanúgy eszméletlenül fekszik. Kis idő múlva telefonom csörögni kezd. Doniya az.
- Mond - szólok bele rekedtesen.
- Mi volt ez a műsorban? Tudod mekkora port kavart ez?
- Hidd el, hogy nem érdekel - mondom alig halhatóan.
- Tudja, igaz?
- Persze, hogy tudja - nevetek kínosan. - Mindenki tudja Doniya - túrok hajamba.
- Hogy reagált?
- Doniya - kezdek bele halkan. - Otthon vagy most? Úgy értem Bradfordban vagy?
- Igen, miért?
- Zayn itt fekszik mellettem. Kómában - Mindent elmeséltem neki. Tegnaptól kezdve, mindent. Nem lepődtem meg, hogy amikor végeztem letette a telefont minden szó nélkül és pár perc múlva jött az üzenet Waliyhatól, hogy úton vannak Londonba. Sóhajtva tettem el a telefonomat és szenteltem minden figyelmemet ismét Zaynnek. 

Soká volt már mikor még mindig csak bent ültem mellette és figyeltem őt. Egyszerűen féltettem. Mindennél jobban. Doniyáék még nincsenek itt pedig azt írta Waliyha, hogy elindultak.
- Merre vagytok? - szólok bele a telefonba, amikor Doniyát hívtam.
- Hamarosan a kórházban - szól és már ki is nyom. Nem is vettem észre, hogy milyen fáradt vagyok, amíg le nem hajtottam a fejem kezeimre, az ágy szélére. Sikeresen el is aludtam egy kicsit így hirtelen kaptam fel a fejem amikor Zayn családja berohant. Trisha könnyes szemekkel kapta szája elé a kezeit és nézett Zaynre.
- Te. Most ki jössz velem és megbeszéljük a reggeli produkciódat - jelenik meg Paul is dühösen. Sóhajtva, megtörve keltem fel a székről.
"Sose engedd, hogy más uralkodjon rajtad. Légy a magad ura." 
Mindig ezt mondta kiskoromba apám. Úgy látszik az ilyen mondásai még a hasznomra jönnek. Mély levegőt veszek és szikrákat szóró szemekkel nézek, egyenesen Paul szemeibe. Tekintetemet látva meginog, felvonja egyik szemöldökét.
- Már ne is haragudj Paul - kezdek bele határozottan. - De Zayn és a családja mellett a helyem. Amennyiben erről a nevetséges hazudozásról akarsz beszélni, el kell halasztanod.
- Rendben. Később hívlak - bólint ő is határozottan.
- Majd én, kereslek és mondom mikor lesz a megfelelő időpont.
- Jó - sziszegi idegesen. Megfordul és elmegy.
- Mi történt? - kérdi rögtön Yaser.
- A kocsijával egy kamionba hajtott. A bordái és a lába sérült kevésbé, de jobban a fejét érte az ütés így kómában van. Nem tudni mikor kel fel - suttogom az utolsó mondatot. - Azt mondta az orvos, hogy akár még ma este is felkelhet, de akár évek múlva is.
- Hogy mi? - zokog fel Trisha. Yaser magához öleli, és úgy próbálja vigasztalni síró feleségét. Yaser és Trisha bent maradtak Zaynnel míg mi a lányokkal beültünk a büfébe, ami egy emelettel lejjebb található.
- Szóval most az egész életed a legalján van - szólal meg halkan Safaa. Elgondolkozom mondatán és igazat kell adnom neki.
- Hát eléggé - nézek rá kínosan mosolyogva. - De a karrierem a legkevesebb problémám jelenleg.
- Nem is csak arra gondoltam. Apád, a vetélés, és persze Zayn mindent tud - félre biccentett fejjel néz rám.
- Igen Safaa, teljesen káosz van most az életembe - dőlök előrébb az asztalon, hogy jobban szemeibe tudjak nézni az előttem ülő lánynak. - De tudod, van egy lányom és Zayn. Ők jelenleg az életemnél is fontosabbak.