2015. december 12., szombat

II.évad 14.rész - Az Idő Véges

Hey Peoples!
Itt is lenne a 14.rész. Nem lett túl hosszú, viszont egy kis meglepi visszaemlékezés van az elején.
A Gifet köszönöm Évinek, ami megihletett. :3
Nos, jó olvasást! ;)
Pussz

A rész zenéje: 

Zella Day - Shadow Preachers
https://www.youtube.com/watch?v=YHWvHp5m43E

NiSzi xx


~ Egy évvel ezelőtt ~

Ezen a napon volt, hogy Sisi és Zayn először találkoztak -az előző kettő véletlen találkozás után-. Amikor Sisi öltözőjébe benyitottak azok a fiúk, akiket évek óta nem látott mégis az életét jelentették neki. Amikor Sisi még csak egy makacs lány volt, nem pedig egy fiatal édesanya. Amikor Sisi oly közömbösen bánt a fiúval, akit az életénél is jobban szeret. 
Mégis most egyedül ül a kanapén míg, gondolkozik. Régi telefonját már hónapok óta, lassan másfél éve nem vette elő. Hiszen tudta, azóta nem érkezett egyetlen egy hívása sem Zayntől. Doniya elmondta neki, hogy a fiú feladta. Bár Nina ennek örült mégis elszomorította. De hisz mire számított? Zayn már lassan négy éve, hogy próbálkozik és ő még sem vette fel a telefont neki vagy üzent vissza. 
Az óra reggel hat órát ütött Nina pedig csak ült tovább. Gondolataiba, illetve emlékeibe temetkezett. Végül nem foglalkozva semmivel sétált a szekrényhez ahol szépen elzárva tartotta a telefont, minden emlékkel együtt. Fényképek, a plüss nyuszi, amit egyszer Niall nyert neki, Louistól kapott karkötő, Harrytől kapott születésnapi ajándék, ami egy bögre rajta a képükkel. Liamtől a kedvenc könyve, és Zayn rajza amin, ketten vannak. Nina kivette a telefont majd azt bekapcsolta. Látta, hogy valóban nem kereste azóta egyik fiú sem, nem volt egyetlen hívása vagy üzenete sem. A régi képeiket kezdte nézni, amiknek java része a turné közben készült. Elmosolyodott az emlékre, arra a fél évre amit, a fiúkkal összezárva töltött. Sok képen csak az látszódott mikor veszekedtek, ezeket a képeket Eleanornak köszönhetik. De sok olyan is akadt, amikor boldogok voltak és nem veszekedtek. Mind kettő időszak hiányzott neki, hiszen attól, hogy veszekedtek tudta, hogy mindnyájan élvezték. 
- Nina gyere, nem sokára megérkezik anyu gépe - szól a képeket néző lánynak Peter. Nina nem sok kedvvel indult meg bátyja felé. Nem vette észre, hogy a telefont a kanapén hagyta a szekrényt pedig nyitva. A kis Soraya viszont igen. Nem sokkal anyja távozása után ment a nappaliba, gondolva, hogy mesét nézzen. Tekintete viszont egy idő után nem a mese vonzotta, hanem az eddig zárva lévő most nyitott szekrény. Kihasználva anyja távollétét kezdett el körülnézni a szekrényben. Magához vette a plüss nyuszit, hiszen tetszett neki. A képeket csodálkozva nézte. Tudta, hogy anyja híres, nem volt új látnia Ninát szőke parókában és maszkban. Viszont a képen lévő többi ember jelenléte új volt számára. Egyedül Eleanort ismerte meg és nagybátyját. De a másik öt fiút nem. Ez nem megdöbbentő, hiszen Nina sosem mesélt neki róluk. Illetve Zaynnről igen. De róla is csak azokat a dolgokat, amiket a fiú mondott anyjának. Ha valami romantikus dolgot mondott Zayn anno Ninának azokat kívülről fújta és Sora csak remélte, hogy az a férfi akiről, Nina annyit mégis oly keveset mesélt, az ő édesapja. Nem kérdezte anyját erről sosem, nem akarta, hogy ha még sincs, így akkor csalódnia kelljen. Inkább meghagyta magának a saját reményét. Soraya becsukta a szekrényt és a plüss nyuszival a kezében visszaült mesét nézni. Nem sokkal később megszólalt Nina egykori telefonja. Sora felakarta venni, nem egyszer volt már ilyen, hogy felvette anyja telefonját viszont eddig nem volt alkalma a régi telefonját is felvenni. A névhez beillesztett képről felismerte a nemrég látott képeken a sötét hajú, barna szemű fiút, aki a legtöbb képen Nina közelében volt. Esetleg csókolta őt, vagy ölelte, de egyszerűen mindig a közelébe volt. Sora felbátorodva, hogy többet tudhat meg édesanyja régi barátairól, esetleg szerelméről felvette a telefont. Bátran mégis kissé félénken szolt bele.


- Hello - szólt vékony hangon Soraya. 
- Öö hello - szólt bele egy mély kissé rekedtes férfihang is, kissé összezavart hangon. Hogyne zavarodott volna össze, ha egy kislány veszi fel a telefont, ráadásul évek után most először. 
- Kivel beszélek? - Sora felbátorodva kérdezett, ami a vonal túlsó végén lévő férfit mosolygásra késztette. 
- Zayn vagyok. És te picur? - hangja még mindig összezavart, de már sokkal kedvesebb volt. 
- Soraya vagyok, de nem vagyok picur. Már négy éves vagyok - Sora fortyogva szól vissza a férfinak, szavait kissé még pöszén ejtve. 
- Elnézést nem tudtam, hogy már kész nagylány vagy - kuncog Zayn. Emlékeztette a kislány fortyogása egykori szerelme hirtelen haragjára, aki történetesen Soraya anyja volt az. - Tudod kié ez a telefon Soraya? Oda tudod adni a tulajdonosának? - folytatta.
- Azt hiszem anyué, de eddig nem láttam ezt a telefont. Nincs itthon senki csak Eleanor. 
- Eleanor? - csodálkozik el Zayn. - Ki az anyukád Soraya? 
- Attól függ, ki keresi. A szerelmed volt? - kérdi csilingelő hangon Sora. Örült, hogy végre talán megtalálta azt az embert, akiről anyja annyit mesélt. Hitt benne, hogy talán ő lesz az, és egyaránt az apja is ő. 
- Életem szerelme - feleli szinte suttogva Zayn. Neki is eszébe jutottak az emlékek. Éppen ezért is próbálta meg hívni még egyszer Ninát. Neki is eszébe volt, hogy ezen a napon találkoztak először. 
- Sisi King anyukám művész neve - feleli mosolyogva Sora. Tudta, hogy ő lesz az, akit úgy megakart ismerni. 
- Add, át kérlek édesanyádnak, hogy emlékszem a mai napra. Amikor minden elkezdődött - utolsó mondatát szinte suttogta Zayn. – Szia, Sora, légy jó kislány! - Zayn már leakarná tenni, de Sora még időben szól neki. 
- Zayn - szól halkan Sora és miután megbizonyosodott róla, hogy a férfi még a  vonalba van folytatta. - Anyu sokat mesélt rólad. Remélem, egyszer megismerhetlek - feleli a kislány mosolyogva. 
- Én is remélem Soraya - suttogta Zayn mosolyogva, majd Sora letette. A kislány mosolyogva szaladt be a plüssel a kezében Eleanor ideiglenes szobájába, ahol a lány éppen telefonját tette le.
- Eleanor beszéltem vele! Beszéltem! - sikította boldogan a kislány míg Eleanor nyakába ugrott.
- Kivel Hercegnőm? 
- Hát Zaynnel! Akiről anyu annyit mesélt, de sose mondta pontosan, hogy ki ő. És most beszéltem vele. Anyut kereste, de én vettem fel a telefont. Jajj El, ő pont olyan, ahogy anyu mesélte. Bárcsak ő lenne az apukám - sóhajtott Sora magához szorítva a plüss nyulat. Tudta, hogy annak a plüssnek sok köze volt anyja múltjához. Eleanor nem tudott erre reagálni, teljesen ledöbbentette. 
- És mit mondott neked pontosan Hercegnő? Anyunak üzent valamit? - szólalt meg végül. Sora pedig elmesélte, amit Zaynnel beszélt. 
- És azt üzente anyunak, hogy emlékszik a mai napra, amikor elkezdődött minden - fejezte be végül. Eleanor elmosolyodott, hiszen ő értette miért. Ő is emlékezett a mai napra. És még mindig teljesen biztos benne, hogy Nina és Zayn szerelme nem ért végett. 
- Az, hogy beszéltél Zaynnel legyen a mi titkunk. Anyu nem biztos, hogy örülne neki. Majd én átadom az üzenetet, mintha Zayn nekem mondta volna. Rendben, Hercegnő? - kérdi Eleanor, Sora pedig mosolyogva bólint. 
- Te ismered őt? - kérdi csillogó szemekkel. 
- Igen, ő nagyon jó barátom. 
- Ugye egyszer majd találkozhatok vele? - kérdi Sora, mire Eleanor elmosolyodik. 
- Ígérem Hercegnő, hogy hamarosan így lesz. 

A jelenben

- Apuci - suttogta Sora Zaynnek. Miután a férfi rá szentelte figyelmét Soraya folytatta. - Igaza volt Eleanornak.
- Ezt, hogy érted Picur? - nézett rá értetlenül Zayn.
- Azt ígérte nekem régen, hogy majd találkozhatok veled. És az ígérete igaz lett - néz csillogó szemekkel Sora. Zayn meglepődött azon, hogy El ilyet ígért Sorának.
- Mikor ígérte ezt?
- Amikor beszéltünk. Apuci én tudtam, hogy te vagy anyuci szerelme. Tudtam, hogy te vagy az én apukám! - Sora szorosan apja karjai közé bújt. Észre sem vette, hogy ezzel azt mondta el, amit megígért Louisnak és az anyjának is, hogy nem mondja el Zaynnek. De boldog volt és nem érdekelte. Zayn viszont ezt a mondatát csak annak tulajdonította be, hogy a kislány bár nem ismeri az igazi apját, rá mégis úgy tekint. Pedig tudnia kéne már, hogy Soraya az ő kislánya.


Nina Weyble

- Zaynie ne aggódj már annyit - szólok rá Zaynre, és nézek rá szúrós tekintettel.
- Most engedtek ki a kórházból. Nem gondolhatod, hogy majd nem figyelek rád oda Baby - rázza fejét Zayn.
- Nem arról beszélek, hogy ne figyelj oda rám. Csak ne félts ennyire - fogom két tenyerem közé arcát.
- A lehetetlent kéred tőlem - suttogja ajkaimra, majd lágyan megcsókol.
- Borzalmas vagy - kuncogok, ő pedig mosolyogva néz rám
- Liam üzent nemrég, hogy délután menjünk át, mert valami fontosat akar mondani mindnyájunknak - mondja, én pedig bólintok. Kíváncsi vagyok, mi lehet az.
- Baby. El kell mondanom valamit - kezdte Zayn, de a csengő hangja félbe szakította. Pedig kíváncsi lettem volna rá, hogy hogyan mondja el, hogy megcsókolt, vagyis Ninát.
- Majd én kinyitom - sóhajt fel, majd megy ajtót nyitni. Még átkell gondolnom, hogy pontosan hogyan fogok erre reagálni. Nem reagálhatok úgy, mint régen, hiszen akkor is azért ment tönkre minden.
- Nem tudom, hogy akar e látni George - hallom Zayn meggyötört hangját.
- A lányomat akarom Zayn. Nyolc évig nem láttam, mert elkövettem egy hibát, amit jóvá akarok most tenni.
- Én megértem George, de Nina már kevésbé. Nagyon makacs - a hallottak után elgondolkoztam. Talán adnom kéne még egy esélyt neki.
- Zaynie, engedd be - kiálltok ki a nappaliból. Hallom, ahogy csukódik az ajtó majd azt léptek zaja követi.
- Hagyjalak magatokra? - szólal meg Zayn elsőként, amikor beérnek.
- Kérlek - pillantok, felé mire ő bólint és Sorához megy a szobájába. Visszafordulok apám felé, de nem szólok semmit.
- Amikor azt mondtam, hogy tartsd magad távol a lányomtól azt úgy értettem, ahogyan mondtam. Ha valamit mondok, elvárom, hogy tartsák be - kezdem keményen. Nem szól, semmit egyszerűen csak bólint.
- Nem fogok bocsánatot kérni. Azt már megtettem, többször nem fogom - válaszképpen csak bólintok. Jobb így, hogy a legelején tisztáztuk ezeket. - Most pedig meséld el, hogy hogy is volt régen, hogy Londonba jöttél? Mintha anyád nem engedett volna el - rázza rosszallóan a fejét.
- Ha tudod, hogy elszöktem minek mondjam el? - vonok vállat.
- Azért meséld csak el.


Utálat. Ezt érzem George iránt. De mégis csak az apám, akit bár éveken keresztül gyűlöltem, szükségem van rá. Végig szükségem volt rá, de az elmúlt években jobban. Belemásztam a legnagyobb hibába, a legnagyobb hazugságba és nem tudok kimászni belőle. Ha ő ott van, akkor, eszembe se jutott volna bármi ilyet tenni, ha mégis akkor lebeszélt volna róla. Anyuval nem oszthattam meg mindent régen sem és most sem. Ő másképpen gondol a dolgokra, mint én. Talán ő még az elején segített volna kimászni mindenből. Szükségem volt az apai szeretetre, amit kamasz koromban nélkülöznöm kellett, de most talán megkaphatom. Viszont bennem van az a félsz, hogy még sem és a múlt megismétli önmagát. Most mégis elengedtem Sorát apámmal. Én is menni akartam, de Zayn meggyőzött, hogy maradjak. Úgy tűnik, ő jobban bízik benne, mint én.
- Ne aggódj Baby, minden rendben lesz. Bízz egy kicsit jobban apádban - suttogja fülembe magához ölelve. Csak egy lesajnáló pillantással méltatom. Szerintem ezt ő sem gondolta komolyan.
- Mi lenne, ha elmennénk vacsorázni? Egy étterembe. Ránk férne már egy kis együttlét - ad mosolyogva arcomra egy puszit.
- Látom visszatért a régi Zayn - mosolygok én is majd felállok, és a szekrényhez sétálok. Kicsit kicsinosítom magam, úgy, mint régen, amikor Zaynnel találkoztunk. Mindig csinosan öltöztem, de miután megismertem Zaynt ezt csak fokoztam.
- Ahogy elnézem a régi Nina is visszatért - ölel át hátulról Zayn, mikor elkészülve várok rá a nappaliba. Nyakamba puszil amitől, mint mindig elmosolyodom.
Meglepett, hogy Zayn azt a cukrászdát választotta, ahol anno először randiztunk. Vagy legalábbis valami randiféle dolgot produkáltunk. Mégis azt választotta és sejtelmes mosollyal arcán figyelte miként reagálok. Igazából meglepett, és emlékeket idézett fel bennem. A korláthoz sétálok és figyelem London nyüzsgő utcáit. Semmit sem változott ez a hely, de az emberek és az életük igen. Hiszen négy évvel ezelőtt mikor ugyanitt álltam a világért se akartam volna a közelembe engedni Zaynt.
- Sikerült, amit akkor akartam annyira és harcolni is érte - suttogja hátulról ölelve. - Tudom mi a kedvenc zenéd, mi a kedvenc színed, szinte az egész gyerekkorodat ismerem már, a stílusodat is tudom, és hogy milyen sebhelyeid vannak. Mindezeket és minden mást már tudok rólad. És még mindig ugyan úgy gondolom, hogy nem feltétlenül a kinézetedet akarom ismerni valójában - bele puszil nyakamba, amitől, mint mindig, most is jóleső borzongás fut át rajtam. Felé fordulok, s két kezem közé fogom arcát. Mosolyogva néz szemeimbe, míg lassan közeledek felé egy csókért. Kezeivel most is szorosan húz, magához derekamnál majd egy keze átsiklik hátamra és úgy tart meg. A kissé vadabb mégis lágy csók most is véget ért levegőhiányunk miatt. Zayn kezemnél fogva húz maga után. Leül, az egyik székre engem pedig ölébe húz.
- Mindennél jobban szeretlek, ugye tudod? - néz mélyen szemeimbe. Valamit közölni fog velem, ami nem lesz jó. Látom a szemeiben a fájdalmat és a félelmet.
- Zaynie mi a baj? - kérdem egy kicsit hosszabb hajtincsével játszadozva.
- A baleseted előtt amikor Reáék birtokán voltunk megcsókoltam Ninát - végig szemeimbe néz, ami kissé furcsa. Nem tudok leolvasni az arcáról semmit. Azt hittem, ha ezt elmondja, elfordítja a fejét, vagy elnéz másfelé. De nem. Még mindig és ugyanúgy egyenesen a szemeimbe néz. 


Zayn Malik

Elmondtam neki a csókot. Nem tudom miként fog reagálni, főleg mert kissé kételkedek benne. Már rég letettem arról, hogy Sisi Nina lenne, de az a csók Ninával elgondolkodtatott. Most pedig nem tudom miként fog reagálni. Mindenesetre, ha dühös lesz, biztos vagyok benne, hogy ők ketten nem ugyan az a személy. Látom rajta, hogy elgondolkodott majd ajkai megrándulnak egy pillanatra a visszafojtott mosoly miatt. Épp csak észre venni, de nekem sikerült. Nyitja a száját, hogy mondjon valamit, de egy hang sem szökik ki rajta. Fejét elfordítja és látszik, hogy vesz egy mély levegőt.
- A történelem megismétli önmagát - mondja halkan. Mintha nem is nekem, hanem csak önmagának mondta volna, úgy nézett vissza rám.
- Baby - kezdem halkan, kezemet hátára simítom. Halványan és erőltetetten mosolyog rám.
- Nincs baj Zayn - puszit ad arcomra majd ölelésembe bújik. Nem tudom milyen reagálás volt ez pontosan. Úgy értem azt hittem lesz valami kis szikrányi esély, hogy megtudjam, hogy Sisi Nina e. De ezzel nem segített semennyit sem. És ő ezt pontosan tudja, hiszen így akarta. 


6 megjegyzés:

  1. Soraya olyan aranyos *-* Imádom a Sora és Zayn jeleneteket!
    Bár a Zissi, Zina se rossz hmmm :))
    Istenem ez a rész olyan awww-os lett... *-*
    Titkok
    Hazugságok
    Még mindig
    Mindenhol
    George most elvitte Sorat? De most George tényleg jóvá akar mindent tenni? Félek, hogy a hab a tortán az a fasz Christopher fogja jelenteni te szemét.
    Sisi bármennyire is akarja titkolni még Zayn elől az igazságot hamarosan, vagy rájön és lesz csihi-puhi, vagy Sisi kiböki és megint kesz csihi-puhi.
    ÉS IGEN ZAYNBE MÉG VOLT AZÉRT REMÉNY, HOGY NINA-SISI ÉS SISI-NINA *-*:)))


    Részt, de magyon gyorsan!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Sora-Zayn jeleneteket még én is szeretem írni.:D
      Tudod, nincs olyan rész, hogy ne lennének benne titkok és hazugságok. ;)
      Georgeal és Chrissel kapcsolatban majd kiderülnek a dolgot, egyikükről se árulok el infót. :))
      Neked egyszer már meséltem illetve egyetlen egy szóval jellemeztem a lebukást, nos onnan nagyjából tudhatod. De ne aggódj nem kell már sokat várni. ;)
      Zaynben újra kelt a remény, ami máris kezd elaludni. Ez még kérdéses.

      Nem sokára jövök a résszel.
      Pussz <3
      NiSzi xx

      Törlés
  2. Szia!
    Imááádom!
    Nagyon várom a következő részt!
    További szép napot!
    szia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hali:3
      Jajj, örülök, hogy tetszett! :))
      Amint tudok, jelentkezem a kövi résszel.
      Szép estét, Pussz! <3
      NiSzi xx

      Törlés
  3. Annyira imádlak, nincs hozzáfűznivalóm. Sora elképesztő cuki, Zaynről nem is beszélve. :D
    Na, de mostmár kurvagyorsan hozzad azt a rohadt részt. :D
    Imádás van<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Örülök, hogy tetszett! :D
      Igyekszem minél hamarabb hozni ;)
      Pussz drága
      NiSzi xx

      Törlés