II.évad 17.rész - Felébredés

Hey Peoples! :) 
Itt is lenne a 17.rész is. Elég hamar hoztam most a részt, remélem tetszeni fog. 
Jó olvasást!
Mindenkinek Boldog Új Évet! <3 
Pussz

A rész zenéje:
Skylar Grey - Words
https://www.youtube.com/watch?v=tcLJP3evnHI

NiSzi xx

Egy év. Egy éve van Zayn kómában. Hogy őszinte legyek, azóta nagyon sok minden történt. Kezdve a többiekkel való kapcsolatom.

- Szóval együtt vagytok Christopherrel - Eleanor kérdése sokkal inkább kijelentésnek hangzik. Lesajnáló mosoly ül ki arcomra, de nem nézek barátnőm szemeibe.
- Koránt sem mondanám együttlétnek.
- Akkor mégis mi?
- Mondanám inkább barátság extrákkal dolognak, bár azon egy kicsit túl van - gondolkozok el egy kicsit.
- Vagyis együtt vagytok - bólint Eleanor elítélően. - Mond, szereted te még Zaynt?
Ekkor Zayn már két hónapja volt kómában. 

Valahogy ettől az időszaktól kezdve rosszabbodott velük minden. Zayn lakásából, sőt a közös lakásból is kiköltöztünk és a régi házamba költöztünk vissza. Sora persze nem volt vidámabb emiatt. Szívesen szakítottam volna meg minden kapcsolatot a többiekkel, de akármennyire is vagyok, fiatal figyelembe kell vennem, hogy mi a legjobb a lányomnak.

- Nem ismerek rád Nina - rázza fejét Peter, suttogva. Értetlenül nézek rá. - Ez nem te vagy. Jó ideje már, hogy a lány, akivel minden nap találkozunk nem te vagy.
Ekkor Zayn öt hónapja volt kómában. 

- Anyukád nem örülne, ha ezt látná - rázza a fejét Liam szomorúan.
- Mit tudsz te anyuról? - nézek rá felkapva a vizet.
- Ő nem sokat, én viszont igen - szólal fel Eleanor.
- Nem kértem prédikálást. Csak Sorát hoztam el, mert szerette volna - fonom össze karjaimat.
- Ez nem te vagy Nina - suttogja Eleanor. - Mi történik veled? - kérdi, de nem reagálok, csak elfordítom a fejem. - Nincs már benned semmi remény, nem igaz? - ilyenkor bánom, hogy bármit tegyek Eleanor tudja mit, miért. Túl jól ismer.
- Ma fél éve, hogy anyu meghalt és egyaránt Zayn kómában van. Miért kéne még reménykedtem Eleanor?
Ekkor Zayn hat hónapja volt kómában.

- Előfordulhat, hogy Mr.Malik nem sokára felkeljen - mondja az orvos, amikor félre hív egyik nap, mikor a kórházba mentem.
- Hogy mi? - csodálkozok el teljesen.
- Tegnap miután ön és a lánya elmentek az egyik nővér rögtön bement a szokásos vizsgálatokat elvégezni. A barátjának ekkor a szív verése kissé felgyorsult, nem sokkal később pedig a kezét is minimálisan megmozdította. Ez már jó jel - meséli, az orvos nekem pedig önkéntelenül mosolyognom kell.
- Mennyire jó jel?
- Talán hónapok kérdése. Nem fűzünk hozzá sok reményt, de talán így lehet. - Szóval nem fűznek hozzá sok reményt. Hát ez remek... Visszanézek a szobában fekvő férfira, aki mellett Sora ül és a kislány nagy beleéléssel mesél apjának az óvodában történő dolgokról.
Ekkor Zayn kilenc hónapja volt kómában. 

Ugyanúgy minden nap látogattam őt. Nem mondom, hogy nem szeretem, mert az hazugság lenne. Csak nem teszem már nyilvánossá. Sora elvan Chrissel, de nem a szíve csücske, viszont kedveli. Chris is sokat változott ezt be kell látni. De ettől még a többiek nem kedvelik. Különösen Doniya nem. Viszont Zayn családja tudja egyedül, hogy még mindig szeretem őt. Csak nekik mondtam és jóformán csak velük vagyok normális. Nekik tudniuk kell, hogy szeretem még Zayn, hiszen a családja. Doniya és Waliyha rávett, hogy folytassam legalább a táncot vagy az éneklést, ha már a kettőt együtt nem akarom. Így végül is folytattam az éneklést. Énekelek, de már nincs annyi koncertem. Hívnak, de jobban én utasítom el.
Négy hónapja Eleanor és Louis is összeházasodtak. Szép esküvőjük volt, de nem volt az igazi Zayn nélkül ezt mindenki érezte. Rea és Harry is együtt vannak lassan már fél éve. Niall pedig eljegyezte a barátnőjét, Mesit.
Az apám egy munka miatt visszament Holmes Chapel-be, de van egy olyan érzésem, hogy ehhez anyu emlékének is köze van. Hívott engem is, de nem lettem volna képes visszamenni, sok minden miatt. Ideköt a munka. Bár ez nem az igazi kifogás, hiszen énekelni mindenhol tudok. De itt vannak a többiek, a Malik család, Zayn annak ellenére, hogy kómában van.
Így maradtunk Sorával ketten.
Chris, akivel bár nagyon úgy tűnik, mintha együtt lennénk, de mi tudjuk, hogy nem szeretjük egymást. Tudja, hogy csak Zayn hiányát próbálom pótolni, ő pedig szeretne jó barátságban lenni velem. Megbánta, amit régen tett.
Sophia, aki mellettem van, de attól még a többiekkel ért egyet.
Doniya, akivel csak szorosabb lett a kapcsolatunk, csakúgy, mint Eleanorral. Csak, hogy Niya, tudja, mit érzek az öccse iránt, El ezzel nincs tisztában.
Mindig elmegyek Zaynhez Sorával ma viszont egyedül akartam. Keserű mosollyal rendezem el a virágot, amit hoztam neki majd ülök le mellé.
- Rossz ez így - sóhajtok szomorúan. - Nagyon hiányzol - ujjainkat összekulcsolom és már a hat éve megmaradt szokásomhoz híven karkötőjével játszom. - Az orvos már három hónapja, hogy azt mondta, hogy hamarosan felébredsz talán. Vártam Zayn. És várok is. De nem az igazi nélküled - suttogom szomorúan. - Semmi sem olyan már, mint régen - sóhajtok fel. Kis ideig még maradok, de aztán mennem kell. Tényleg nem az a legnagyobb álmom, hogy most elkeljen mennem tőle, de muszáj. Liam üzent, hogy nekik el kell menniük, szóval nem tudnak vigyázni Sorára.
- Anyuci voltál apucinál? - ugrik az ölembe Sora, mikor megérkezem a közös lakásba érte. Ajakamba harapok, hiszen a többieknek azt mondtam, hogy stúdiózni kell mennem.
- Igen, voltam Picur - adok mosolyogva arcára egy puszit.
- Jobban van? - kérdi csillogó szemekkel.
- Nem, nincs - sóhajtok szomorúan. Liamre nézek, aki kicsit elcsodálkozik, hiszen jó ideje nem mutattam előttük ilyen aggodalmat. - Köszönöm, hogy vigyáztatok rá - ölelem át fél karral Liamet, ami megdöbbenti, de azért visszaölel.
- Hova menjünk Picur? Chrishez vagy Doniyához? - kérdem, Sorától mikor már kifelé megyünk.
- Doniya - tapsikol vidáman Sora, így oda vesszük az irányt.
- Merre voltatok hercegnők? - köszönt öleléssel Yaser. Amióta Zayn kómában van kibéreltek egy házat és itt élnek Londonban.
- Liammel filmeztünk - mosolyog boldogan Sora. - Anyuci apucinál volt.
- Van valami már? - néz rám komolyan Yaser. Szomorúan rázom, a fejem majd fekszem el a kanapén Doniya ölébe. Sora nagyapjával van, míg mi Niyával filmezünk és beszélgetünk.

- Gondoltál már rá, hogy mi lesz ha Zayn felkel? - kérdi halkan Niya. Sora már elaludt az ölembe, hiszen késő este van már.
- Igen - bólintok suttogva.
- Mit fogsz mondani neki Chris miatt?
- Nem tudom Niya - sóhajtok - Hiszen az sem biztos, hogy megbocsátana. Emlékezz csak vissza, hogy hogyan váltunk el egy éve.
- De Chrissel ugyanúgy nincs semmi komolyabb ugye?
- Ne aggódj továbbra sem szerettem belé - nézek rá mosolyogva.
- Reméltem is - bólint mosolyogva. - De komolyan Nina. Mit fogsz csinálni?
- Nem tudom Niya - túrok kínosan a hajamba. - De én már abban sem tudok reménykedni, hogy hamarosan fel kel - suttogok magam elé nézve.
- Én sem - suttog szomorúan ő is.
- Nina maradtok éjszakára ugye? - kérdi Trisha kedvesen.
- Nem akarunk zavarni - nézek rá mosolyogva.
- Ugyan, mikor zavartok ti - legyint. - Maradtok, nem engedlek el titeket most már. Megágyazom a vendégszobát nektek.
- Rendben, köszönöm Trisha - mosolygok rá hálásan. Sorát óvatosan, hogy ne ébredjen fel, felemelem és elindulok az emeletre.
- Jó éjt húgocskám - szól utánam Niya.
- Jó éjt nővérkém - szólok vissza mosolyogva. Niya már testvéreként tekint rám. Az elején ezzel mindig viccelődtem, hogy akkor én most a testvérem menyasszonya voltam.
Sorát fent a szobában lefektetem az ágyba, majd én is átöltözök a Niyától kapott pizsamába és én is befekszem az ágyba.
Hiányzik Zayn. Remélem, minél hamarabb felébred, de ez a remény napról napra fogy.

***

- Nina, Dorina Malik hív - szól Lydia, az új menedzserem. Paullal megbeszéltük, hogy ez lesz a legjobb. Éppen egy új dalomat vettük fel a stúdióban. Bólintok neki, majd sietve megyek hozzá a telefonomért, amit nála hagytam.
- Mond - szólok bele a telefonba.
- Zayn - mondja suttogva Doniya a telefonba. Ez a befejezetlen mondat is érthető volt. Valami történt. Nem tudom, hogy jó vagy rossz, de valami történt egy év változatlan állapot után.
- El kell mennem Lydia. Zaynnel történt valami - nézek a harmincas éveit töltő nőre, miután letettem a telefont.
- Siess drágám! Remélem, jól van Zayn.
- Én is remélem - sóhajtok majd kabátomat fel sem véve csak kezembe véve táskámmal együtt, rohanok a kocsimhoz. Azt hiszem, ha elkaptak volna a rendőrök megbüntettek volna, de hát siettem. Idegesen rohadok Zayn kórterméig, csak táskámat véve magammal. Ahogy beérek, csak ugyan azt látom. Zayn fekszik az ágyban, és nincs ébren. Mellette az orvos beszél Niyával és Niallel.
- Mi történt? - kérdem elcsukló hangon.
- Felébredt, de a doktor úr adott be neki nyugtatót - mondja Niall.
- Vagyis felkelt a kómából? - kérdem csodálkozva.
- Igen - bólogat mosolyogva Niya. Megkönnyebbülten sóhajtok és mosolyogva ülök Zayn mellé. Arcába hulló haját kisimítom arcából és mosolyogva nézek rá. Arc vonása cselekedetemre változik és egy mélyebb levegőt vesz. Valóban felébredt most már. Hiszen eddig nem tett semmi ilyesmit, amikor ilyet csináltam. Mosolyogva könnyes szemekkel nézek a többiekre.
- Arra figyelmeztetnem kell önöket, hogy egyelőre nem tudni, hogy a baleset mekkora kárt hagyott maga után - szól közbe az orvos.
- Ezt hogy érti? - kérdi Niall.
- Előfordulhat részleges amnézia, esetleg egy ideglebénulása, vagy egyéb ilyesmi - sóhajtva bólintok az orvos szavaira, hiszen a fő az, hogy felébredt a kómából. Most már csak azt kell megvárni, hogy felébredjen.
- Rendben, köszönjük a tájékoztatást - bólint az orvosnak Niya. Ezután az orvos ki megy és csak mi maradtunk bent.
- Hát csak számít neked - néz rám mosolyogva mégis döbbenten Niall.
- Persze, hogy számít - nevetem el magam halkan.
Minden szép és jó. De mit teszek, ha felébred? Lehet rosszul fog reagálni rám, de látni akarom, ahogyan felébred, hogy tudjam, rendben van.
- Hozok egy kávét - sóhajt fel Niya, amikor négy órával később sem kel fel Zayn. Azóta Niall elment Harry pedig elhozta Sorát. - Kérsz te is? - kérdi, mire én csak bólintok. Sora mosolyogva, jókedvűen ment el nagynénjével. Zaynre nézek, aki ugyan úgy alszik. Mellé ülök és kezeinket összekulcsolom, mire ő kicsit rászorít kézfogásunkra. Mosolygásra késztet, hiszen eddig ilyen nem történt. Felnézek arcába és látom, hogy lassan nyitja ki szemeit, homloka ráncba szalad. Felülök mellé az ágyra és arcára simítom egyik kezem.
- Zaynie - suttogom. Kinyitja szemeit és rám néz, de tekintete semmit mondó. Eszembe jutnak, amiket a doktor mondott. Ó, kérlek, csak ne legyen semmi baja.
- Nina - suttogja, rekedtesen, fáradtan. Feljebb ül az ágyon és úgy néz rám. Kezét kihúzza enyéim közül és ölébe ejti kezeit. - Mi történt?
- Mennyire emlékszel? - kérdem lesütött szemekkel.
- Sora és te megérkeztetek, én meg ideges voltam egy fontos levél miatt, de arra már nem emlékszem, hogy mi volt benne. Onnantól minden sötét.
- Szuper - suttogom sóhajtva. Tehát rám vár a nehéz feladat, mindent el kell mondanom. - Az a levél egy apasági teszt volt Zayn. Sora apasági tesztje. Az állt benne, hogy Sora a te lányod valóban. Ezután - veszek, egy mély levegőt majd folytatom. - kimentünk beszélni. Levettem a parókát és a maszkot, de már tudtad, hogy én vagyok az. Dühös voltál és miután szinte visszakérted a jegygyűrűt, elrohantál. Másnap egy műsorba kellett benne lennem, de nem voltam valami jó állapotba. Elmondtam abba a műsorba, hogy ki vagyok. Ezután sorba kaptam a műsorokba a hívást, Paul is dühös volt rám. Egyik sem érdekelt, mert utána tudtam meg, hogy kórházba kerültél és kómában vagy. Négy napra, hogy itt voltál anyukám is meghalt - suttogom az utolsó mondatot.
- Már emlékszem - suttogja és bólint egyet. - Meddig voltam kómában? - pillant fel szemembe.
- Egy évig - suttogom elkapva a pillantásom.
- Apuci - hallom meg Sora boldog hangját az ajtóból, majd Zaynhez szalad és felmászva az ágyra bújik apja ölelésébe. Zayn lehunyt szemekkel, mosolyogva öleli Sorát.
- Szia Picur - suttogja és puszikkal halmozza el. Niya sírva borul öccse nyakába, már ő is elvesztette a reményt egy ideje.
- Mondanám, hogy hagylak titeket kettesben, hogy megbeszéljetek mindent, de a világért sem hagynám itt az öcsémet most - rázza mosolyogva a fejét Niya.
- Nem is kértem volna - mosolygok én is. Zayn csak mosolyogva nézi nővérét. Ő nem értheti. Nem értheti, hogy ez az egy év számunkra milyen borzalmas volt. - Azt hiszem, nekem viszont egy időre el kell mennem - mondom szomorúan felvéve táskámat.
- Le kell zárnod egy két dolgot, nem igaz? - kérdi reménykedve Niya.
- Olyasmi - bólintok, majd intek és elmegyek. Sorát az apjánál hagyom, kell neki, hogy végre mellette legyen. Nekem is fáj itt hagyni őt, de láttam Zayn tekintetét. Nem bocsát meg.
Írtam egy üzenetet Chrisnek, hogy sürgősen találkoznunk kell, amire válaszolt, hogy nálam lesz nemsokára. Telefonomat raktam el, mikor neki mentem valakinek.
- Sajnálom én... - kezdtem, de aztán belenéztem a kék szemekbe. - Louis - biccentek neki. Kikerülöm és indulnék tovább, de visszahúz kezemnél fogva. Szememet forgatva nézek rajtuk végig. Itt vannak mind. A srácok, Eleanor és Sophia.
- Zayn hogy reagált rád?
- Csak ahogyan vártam. Igaz a veszekedés még nem kezdődött el, de láttam a tekintetét. És ennyi pont elég volt - mondom rezzenéstelenül. Pedig belül fáj. Telefonom csörögni kezd és idegesen nézem meg ki hív. Chris az. Kinyomom és elindulok megint.
- Tehát ahelyett, hogy megpróbálnád megbeszélni a dolgokat Zaynnel, mész és Christopher ágyába bújsz - szól utánam, mire én megtorpanok. Idegesen nézek rá, végül gúnyos mosoly kúszik arcomra.
- Úgy van Lou. Elmegyek a házamba, hogy elmondjam Chrisnek milyen jó is az ágyba - mondom és várom reagálását. Csak hitetlenkedő pillantásokat kapok. - Aztán persze megmondom neki, hogy Zayn felébredt a kómából ő pedig, mint ahogyan egy éve megbeszéltük összeszedi minden cuccát és elmegy, és barátok maradunk. Majd terveztem, hogy összeütöm neki a kedvenc spanyol édességét és bejövök hozzá. Valóban nagyon beletrafáltál Louis - bólogatok gúnyosan elismerően. Döbbenten áll, de nem mond semmit, ahogyan a többiek sem. Kihasználva az alkalmat megyek minél gyorsabban a házamhoz. Chris már tényleg várt.
- Hello - köszön mosolyogva és derekamnál karolva vezet be a házba, amit kinyitok. A konyhába megyek, és rögtön neki kezdek a spanyol édesség készítésébe.
- Zayn felébredt - közlöm azonnal.
- Ezt miért úgy mondtad, mintha teher lenne? Boldognak kéne lenned, nem? - vonja fel fél szemöldökét.
- Boldog vagyok. Mindennél jobban boldog vagyok, hogy a szerelmem végre felébredt a kómából. De ezt, ami köztünk volt nem tudhatja meg - szögezem le rögtön, Chris egyetértően bólogat.
- Nem igazán akarok meghalni, miután kiengedik, a kórházból szóval tőlem nem fogja megtudni.
- Rendben. Köszönöm Chris - eresztek felé egy halvány mosolyt. Ő felment az emeletre összepakolni azt a pár cuccát, ami nálam volt én pedig csináltam tovább Zaynnek. Chris hamar elment azzal, hogy majd beszélünk én pedig fél óra alatt készen lettem. Jó kedvűen mentem vissza a kórházba Zaynhez.

Mikor a kórterembe értem Sora Zayn ölébe ült, és már csak Louis, Eleanor, Harry és Niya volt bent.
- Elintézted, amit elakartál? - kérdi gúnyosan Louis.
- Igen Louis kedvesem, mindent elintéztem - felelek én is gúnyosan, majd a műanyag dobozt amibe Zaynnek hoztam az édességet letettem a szekrényre, ami az ágya mellett van. Kissé félénken ültem le mellé, lesütött szemekkel. Nem tudtam mit kéne tennem, hiszen nem békésen váltunk el anno, és azóta egy év eltelt. Vajon ha az ember kómában van, akkor az érzelmei változhatnak? Zayn államnál fogva irányította fel fejemet, hogy szemébe nézzek, persze barna íriszeiben ismét elvesztem, mint már annyiszor. Az a nem törődömféle lány, az a flegma, akit eddig építgettem fel, most leomlott. Lehetetlennek éreztem mellette, olyan lenni. Halvány mosollyal ajkain nézett rám, szégyenlősségem miatt. Előrébb hajolt és engem is közelebb húzott magához, szám sarkára puszit adott és felnézett szemembe. Elpirulva néztem szemeibe. Tetszett neki, hogy ilyen vagyok, láttam rajta. Majd megcsókolt. Annyira hiányzott már ez. Amit mindig is csak nála éreztem. Azt a különös érzést, amit nem lehet megmagyarázni, mégis természetesnek gondolod.
- Ne légy zavarba - suttogja ajkaimra, mikor kicsit eltávolodik. Mosolyogva csókolom vissza és túrok sötét hajába.
- Mielőtt letepernétek egymást - szakít félbe minket Harry hangja, én pedig hirtelen távolodok el Zayntől szégyenlősen lesütve szemeim. - elmondaná valaki, hogy Zaynt mikor engedik ki? - folytatja a göndörke.
- Két hét múlva - nézek fel rá, mire kérdőn néz rám mindenki. - Egészségügyit tanultam egyetemen, amit aztán befejeztem - forgatom szemeimet. - Persze, és beszéltem a doktorral is. Ellenben veletek.
- Miért csak két hét múlva? - kérdi Niya.
- Vizsgálatok, mivel a balesetnek maradhattak maradandó sérülései, vagy a kómának is.
- Miért nem dolgozol egy kórházban? Tökéletes lennél, tipikusan egészségügybe való vagy - mosolyog Eleanor.
- Amíg az éneklést bírom, addig nem terveztem ilyen helyre dolgozni - vonok vállat.
- Pedig lehetnél az ápolónőm - súgja Zayn a fülembe, amitől mosolyogva hajtom le a fejemet.
- Hé, hallottam. És jelzem Sora is itt van - szól ránk Louis, de látom rajta, hogy mosolygását folytja vissza.
- Na, jó, ti ketten nagyon jól elvagytok szóval ránk nincs szükség - áll fel Eleanor és magával rángatja Louist, aki mielőtt kimenne, rám kacsint.
- Christ dobtad? - kérdi Harry gonoszan mosolyogva. Tudta, hogy nem mondtam erről Zaynnek semmit és nem is akartam. Döbbenten nézek rá, ez gonosz volt tőle.
- Hogy mi? - kérdi Zayn. Niya fejen vágja Harryt, majd Sora kezét fogva lökdösi ki a göndört. Mielőtt Niya kimenne, eltátogja, hogy sok sikert. Hát, köszi, szükség lesz rá.
- Mi történt Nina? - kérdi Zayn. Húzhattam volna az időt, hogy tettetem a hülyét, de felesleges lett volna.
- Amíg kómában voltál volt valami Chrissel. Nem jöttünk össze, szerelmesek sem voltunk. Több, mint barátok, de kevesebb, mint szerelmesek - mondom lehajtott fejjel. Hitetlenkedve néz rám.
- Tehát összességében, amióta együtt voltunk öt évig hazudtál nekem, eltitkoltál egy terhességet, sőt egy másodikat is megpróbáltál titkolni, majd megcsaltál egy éven keresztül. Hát ez undorító - dörzsöli meg arcát.
- Sajnálom, én... - kezdem suttogva, de közbe szól.
- Persze, hogy sajnálod - nevet gúnyosan. - Mindig sajnálod - suttogja, másfelé nézve és fejét rázta. Nem szólok semmit, kezeimet nézem. Nem bírok szemeibe nézni. Hirtelen lefogja matató kezeim és sajátjaival körbe fogja.
- Haragszom rád, nagyon is - kezdi, tartva a szemkontaktust. - De szeretlek. Még ha minden okom meg is lehetne rá, hogy ne bízzak benned.
- Igazad van - suttogom. - Minden okod megvan rá, hogy ne bízz bennem - nézek fel szemeiben. - A te szemszögedből nézve hülye lennél bízni bennem.
- Akkor hülye vagyok - von vállat és majd magához húzva hosszan megcsókol. Ölébe húz miközben még mindig vadul csókol. Nyaka köré kulcsolom kezeim, ő pedig derekamnál fogva tart szorosan. Kezei derekamról hátamra vándorolnak, végig lassan simogatva ezzel kellemes hidegrázást hagyva maga után, majd combomhoz nyúl és ott ugyanígy simogatni kezd. Csókunkat megtöri és nyakamra tér át, apró szívás nyomokat hagyva maga után.
- Ezek megfognak látszódni - suttogom majd mondatom után jobban szívni kezdi.
- Legalább tudni fogják, hogy csakis az enyém vagy - suttogja nyakamba, mire elmosolyodok.
- Akkor ez kölcsönös legyen - hajába túrva húzom hátrébb fejét és nézek szemeibe, majd hajolok nyakához. Én is szívni kezdem az ő nyakát, amik meg fognak látszódni.
- Megjelölsz magadnak? Aranyos, de én nem csaltalak meg - mondja és rámarkol erősebben combomra.
- Csupán egyszer, és persze figyelembe vehetjük azt is, hogy te Sisivel voltál együtt mégis már kétszer megcsókoltál - mondom felnézve szemeibe. Hitetlenül mosolyog, mire győztesen mosolyogva hajolok vissza nyakához. Mikor végzek a nyakánál való tevékenységemben, felnézek arcába. Ajkait megnyalva néz rám.
- Ismerem ezt a nézést. Bevadultál Zaynie? - suttogom füléhez hajolva, majd füle alatti érzékeny pontjára adok egy apró puszit. 

***

- Kórházi, kibékülős szex? - gondolkozik el egy pillanatra Eleanor. - Nem hangzik rosszul - néz rám, mire mosolyogva bólintok.
- Mert nem is rossz - nézek rá ajkamba harapva, ahogy eszembe jut a tegnap történtek.
- Az öcsémről beszélünk, kérlek - néz rám elborzadva Niya.
- Akkor is jó lehetett - bólogat Sophia is. - Ugyan Niya, ha nem Zaynről lenne szó, ne mond, hogy nem tetszene - bökdösi őt mosolyogva. Niya elgondolkozik majd mosolyogva, sóhajtva ért egyet.
- Tehát, megint minden oké köztetek és minden titok nélkül vagytok együtt - néz rám felvont szemöldökkel várva a választ Eleanor.
- Az életben először most van minden úgy velünk, ahogy kéne.