II.évad 18.rész - Megérkezett Csoda

Hey Peoples!

Meghoztam a 18.részt, kis késéssel. Remélem mindenkinek tetszeni fog!

Komikat elfogadok ;)

Pussz

A rész zenéje: 

Beth Cwowley - Warrior

https://www.youtube.com/watch?v=Pa8iyHzHUSQ

NiSzi xx

- Végre - forgatja szemeit Eleanor, mikor megérkezem a kórházba Zaynhez. Kérdőn, mosolyogva nézek rá. - Zayn elviselhetetlen, ha nem vagy itt - mondja. Mosolyogva megyek az ágyban ülő Zaynhez és adok szájára egy hosszú puszit.
- Mi mentünk is - szólal meg Louis.
- Majd megyek én is, este - intek nekik, majd elmennek. Újra Zaynhez hajolok, ő pedig már kap is ajkaim után. Megcsókol, majd maga mellé ránt le az ágyra. Vadul csókol, combomat fogja a szoknya alatt.
- Zaynie, bejöhet valaki - kuncogva nézek szemeibe.
- Egy hete ez kevésbé zavart - harap alsó ajkamba.
- Az más helyzet volt - mosolygok, majd elhúzódom tőle. Meggyötörten néz rám, mire én csak gonoszan mosolygok. Tisztában vagyok vele, hogy mennyire is kínzom. Táskámból kipakolom a sütit, amit Sorával készítettünk. Sora akart csinálni az apjának valamit, amit szeret, de mivel egyedül nem csinálhatta így nem csak én segítettem hanem Eleanort is belevontuk.
- Sora díszítette, egy kis segítséggel - fordulok felé, megmutatva a sütemény szeletet, aminek díszítése az "apuci" szó. Zayn mosolyogva nézte a sütit, majd engem. - Mi az? - vonom fel a szemöldököm mikor már egy ideje csak nézett.
- Semmi - rázta meg a fejét. Visszafordultam táskám felé és kivettem belőle a telefonom. - Jó, hogy végül igazam lett - szólal meg, mire én felé kapom a fejemet.
- Ezt, hogy érted? - feláll majd előttem áll meg.
- Tudod, hogy értem - ad puszit a számra, és derekamnál fogva karol át. Pedig tényleg nem tudom.
- Zayn. Nem vagyok gondolatolvasó - rázom a fejemet. Elmosolyodik, majd kicsit felemelve megy az ágyig és ültet az ölébe.
- Te idióta. Ne emelgess, nem tudni, hogy biztosan nincs semmi bajod - szólok rá elsőnek idegesen, majd aggodalmasan.
- Édes vagy, hogy aggódsz - ad számra még egy puszit, mosolyogva.
- Ne vicceld el - rázom a fejemet. - Féltelek, te barom - fújom ki idegesen a levegőt.
- Jól vagyok, ne aggódj - simítja meg az arcom. Még, hogy ne aggódjak.
- Szóval, mire értetted, hogy jó, hogy végül igazad lett? - mosolyogva karolom át nyakát.
- Rád - mondja, mire összeráncolt szemöldökkel nézek rá. Nem segített ki nagyon ezzel a válasszal.
- Zayn ettől a választól nem tudtam meg többet - forgatom szemeimet.
- De igen. Csak gondolkozz Baby - suttogja fülembe és megpuszilja nyakamat. Szemeimet forgatva szállok ki az ölébe. Kissé megszédülök, de igyekszem nem törődni vele.
- Nem meséltetek valami sokat, hogy miről maradtam le egy év alatt - juttatja eszembe, amit már megígértem neki.
- Oké - suttogom, majd felülök az ágyra mellé. - Szóval, addig tudod, hogy anyu meghalt - mondatom végén lehajtom fejemet, Zayn pedig egyik kezével biztatóan szorítja meg az enyémet. - Utána Chrissel volt az a valami. Nem mondtad volna kapcsolatnak, mert nem szerettem, ezt ő is tudta. Az elején tisztáztuk, hogy ahogyan felkelsz, eltűnik az életünkből. Ami a végén már neki is jól jött, mivel Olaszországban kapott egy állásajánlatot. Szóval vele olyan több, mint barátság, de kevesebb, mint kapcsolat dolog volt. Sorával jól el voltak, de Sora mindig úgy gondolta, hogy nincs közöttünk semmi - végig a szemeibe nézek. - Aztán Harry összejött Reaval, akármennyire is elleneztem.
- Mondtam, hogy hagyd őket.
- Mondtam, hogy más voltam, míg kómába voltál - nézek rá felvont szemöldökkel, mire ő csak bólint. - Tehát összejöttek, mostanra meg Harry már el is jegyezte Reát.
- Harry? Az a Harry, aki mindig annyit csajozott? - csodálkozott el, mire én mosolyogva bólintok.
- Eleanor és Lou is összeházasodtak. Fél évet még vártak, hátha addig felébredsz, de aztán már nem tudtak tovább várni - mondom halkan, szemeibe nézve. Szomorúan mosolyogva, megértően bólint. - Niall pedig eljegyezte Mesit - itt be is fejeztem a kapcsolatokkal kapcsolatos számára újdonságokat.
- Te azért még énekelsz? - simít végig arcomon.
- Persze - bólintok. - Most is egy új dalon dolgozunk Lydiával.
- Lydia?
- Az új menedzserem. Paullal megbeszéltük, hogy jobb, ha külön utakon folytatjuk. Lydia pedig már régebben tett nekem ajánlatot, amit el is fogadtam. Jobban csak feléneklem a dalokat, koncerteket nem igazán engedek meg magamnak. Sorával kell lennem.
- A többiek biztosan vigyáznának rá. Imádják Picurt. Rájuk bízhattad volna, nyugodtan.
- Naponta aggódtam érted, hogy lesz e valami. Képtelen voltam koncertre menni és játszani, hogy minden oké - rázom a fejemet keserűen mosolyogva.
- A karriered is fontos.
- De nem fontosabb nálad - nézek mélyen szemeibe, mire ő magához von egy csókra. - Alig várom, hogy haza gyere - suttogom ajkaira, halványan mosolyogva.
- Haza, mint hozzád, vagy visszaköltöztök hozzám? - kérdi halvány mosollyal ajkain. Tudja, hogy milyen választ fogok adni.
- Vissza költözünk hozzád - forgatom szemeim mosolyogva. - Mintha ezt nem tudtad volna.
- De ha te mondod ki, sokkal jobb - mosolyog pimaszul.
- Zaynie. Hat óra lesz. Mennem kell, Reáéknak megígértem, hogy megyek Soráért - mondom, mikor rájövök, hogy ennyi ideje együtt vagyunk.
- Ne menj még - húz magához szorosan karomnál fogva.
- Kettesben akarnak lenni, nem ronthatom el - rázom a fejem.
- Holnap mikor jössz?
- Önző vagy - nevetek halkan.
- Még szép - mosolyog elégedetten.
- Lesz egy interjúm, elhozom, Sorát az oviból onnan pedig jövünk hozzád.
- Egy hét és már veletek lehetek rendesen - suttogja ajkaimra.
- Egy éven át szenvedtem. Ez az egy hét már semmi lesz - mosolygok. Zayn magához húz egy hosszú csókra, kezeit combomra vezeti és belemarkol kissé. - Zayn. Ne szórakozz, mennem kell - suttogtam, kuncogva. Zayn mosolyogva engedett el, én pedig siettem haza Sorához. Örülök, hogy holnap Sora is jön velem Zaynhez, mostanában keveset vagyok a lányommal.
- Zayn jól van? - kérdi Rea, mikor megérkezem.
- Határozottan igen - mosolygok, mire ő bólint.
- Egy perc és jövök, felmegyek a táskámért - néz Harryre és már siet is fel a lépcsőn. Harryvel lent maradtunk a fiúk közös lakásának nappalijában.
- Tudod, már egy hete azon gondolkozom, miért mondtad el Zaynnek Christ - mondom halkan. Elfordítja fejét, nem néz szemeimbe.
- Tudnia kellett - szólal meg végül.
- Elmondtam volna neki. De nem a legelején - rázom a fejem.
- Tisztáztátok a dolgot, nem? Ez a fő - néz végre szemeimbe.
- Tisztáztuk, ennek ellenére is érzem, hogy Zayn ezért is haragszik rám. Szeret ezért megbocsájtott. De attól még haragszik - Harry megint elkapja fejét, nem tartva velem a szemkontaktust.
- Sajnálom - szól halkan.
- Nem haragszom - bólintok mosolyogva nézve rá. Valóban nem haragszom rá. Hiszen jobb, hogy ezt még az elején megbeszéltük Zaynnel. Már ha azt, amit csináltunk lehet megbeszélésnek hívni.
- Itt is vagyok - ugrik le az utolsó lépcsőfokról Rea.
- Érezzétek jól magatokat - adok puszit unokatestvérem arcára, majd elengedem őket.
Rea tizenöt éves és már elvan jegyezve a huszonöt éves Haryvel. Komolyan gondolnak a kettőjük jövőjére, és remélem ez továbbra is így marad. Rea nagyon felnőttes fiatalsága ellenére. A család persze nem nézte jó szemmel, hogy Harry ilyen idős, részben engem hibáztattak emiatt, hiszen ha én nem vagyok, akkor Rea nem ismeri meg Harryt. A Vega szülők aránylag jól kezelték a helyzetet viszont a család többi tagja elég rendesen kiakadt. Mintha érdekelne. "Ha Nina nem jött volna össze azzal a Zayn fiúval, akkor Nerea sem szűrte volna össze a levet egy tíz évvel, idősebb fiúval, hiszen egy bandában van az a két átok fajzat." Persze, a család ugyanúgy rajong Zaynért, csak Harryt és jelen pillanatban engem utálnak. Nem rég apám szülei voltak meglátogatni Zayn, bár ez nem meglepő, velük tartottam a kapcsolatot. Az viszont sokkal inkább meglepő volt, amikor nagyi, anyu anyja jött el Spanyolországból, akinél laktam jó ideig, hogy meglátogassa Zaynt. A nagyi amolyan főnök egy jó nagy körben, a családban. Előtte kell adni mindig a minta embert, éppen ezért lepődött meg mindenki, amikor öt éve hozzá fordultam segítségért. Tudtam, hogy hozzá mehetek, mert főnökőssége és szigorúsága ellenére is vad természetű volt, mint én. A nagyi csak pár napot maradt Londonban, de teljesen kikészített mindenkit, Zaynek persze virult a feje, mivel nagyon jól kijött a nagyival.
- Anyuci, apu mikor jön haza? - kérdi Sora elfeküdve az ágyon.
- Már csak pár nap Picur - mosolygok rá. Sora fáradtan, de mosolyogva néz rám.
- Már várom - suttogja, majd nagyot ásít és el is alszik. Kikászálódok mellőle és Eleanorék szobájába kopogok.
- Gyere - szól halkan Louis. Benyitok majd zavartan mosolyogva nézek a szőnyegen elterülő két őrültre.
- Akarom tudni mit csináltatok mielőtt bejöttem? - vonom fel szemöldököm.
- Elvette a telefonom - mutat Lou Elre, mire a lány kiölti rá nyelvét. Így összeházasodva, közel a harminchoz is olyanok, mint két tini.
- Tehát, nem akarom tudni - forgatom szemeimet.
- Gyere be amúgy - ül fel az ágyra El. Becsukom magam után az ajtót és leülök elé. Ajkamat rágva nézek karkötőmet. - Baj van?
- Nincs csak... - sóhajtok, hiszen én sem, tudom, pontosan mit akarok mondani. - Olyan mintha hiányozna valami. Azt sem tudom, hogy személy vagy tárgy, de hiányzik.
- Zayn? - kérdi Lou miközben törökülésbe helyezkedik el.
- Nem hiszem, egész délután vele voltam. - rázom a fejem.
- Rég beszéltetek Peterrel is. - ráncolja homlokát El.
- Tegnap találkoztunk. - rázom a fejem.
- Nem lehet, hogy - Louis vesz, egy mély levegőt majd folytatja. - Christopher? Sokat voltatok együtt, most meg már nem.
- Nem, biztosan nem - nevetek fel. - Sőt, amióta elment úgy érzem, mintha egy teherrel kevesebb lenne.
- Tényleg? Azt hittem jól elvagytok.
- Igen, ez igaz, de akkor sem volt tökéletes még a barátságunk sem- rázom a fejem. - Azért köszönöm skacok - mosolygok rájuk lemondóan, majd mindkettejüknek puszit adok, és a konyhába megyek. Persze ott Szöszi barátomat találtam.
- Éjszakai nasi? - szólalok meg halkan, mire ő megugrik ijedtében. Elmosolyodik, majd bólint.
- Nem bírsz aludni?
- Valamiért hiányérzetem van, csak nem tudom miért - vonok vállat és felülök mellé a pultra. Egy csokit tart felém, amit megköszönve fogadok el.
- Nekem akkor szokott így lenni, mikor már nagyon hiányzik a családom. - szólal meg kis idő múlva, halkan. - George rég ment el, előtte sok időt töltöttél vele. Én a helyedbe elmennék hozzá. Itt most úgy sem tudsz többet segíteni, Zayn pedig nem sokára kiengedik. Sorát ránk bízhatok teljes nyugalomba. Nektek is kell pár apa-lánya nap - feláll majd puszit adva homlokomra és rám szólva, hogy gondoljam át, felmegy az emeletre. Igaza van. Holnap elmegyek apuhoz, és legalább három napot ott leszek.

***

- Jól vagy kicsim? - kopog az ajtón apu. Erőt véve magamon állok fel és sétálok oda és nyitom ki neki.
- Persze, csak valamiért mostanában rosszul vagyok, de majd rendben leszek - mosolygok.
- Remélem - sóhajt, majd puszit adva fejemre, indul le a lépcsőn. - Gyere, kész a reggeli - szól még válla fölött visszapillantva rám.
- Egy perc - mondom mikor hallom telefonom csörgését. - Zaynie - köszönök bele mosolyogva, mikor felveszem.
- Hogy vagy Baby?
- Tökéletesen jól - nem szólok neki a reggeli rosszul létekről, nem kell, hogy aggódjon. - Megtudtad már, hogy mikor engednek ki egészen pontosan? - már négy napja itt vagyok, elméletileg három nap múlva engedik ki, de az orvosa még nem mondott pontos napot.
- Holnap délután. Ma még csinálnak, vizsgálatokat utána mondják meg biztosra.
- Akkor holnap reggel indulok én is. Ma még van egy kis programunk - mondom mosolyogva, miközben lemegyek a konyhába. Apu mellé sétálok és felülök a pultra. Nem szereti, ha felülök, de sosem szól érte.
- Üdvözlöm George-t - szól Zayn és hallom hangján, hogy mosolyog.
- Én is őt - legyint apu, aki mellettem volt így hallotta. - És jó lenne, ha már kijönne a kórházból. Így nehéz leellenőrizni, hogy milyen - rázza a fejét elégedetlenül. Zayn a vonal másik végén nevet, hiszen hallotta.
- Zaynnel a kóma előtt is együtt voltunk, kétlem, hogy le kéne ellenőrizned, hiszen előtte is ismertétek egymást - nézek apura fejemet rázva.
- Na, igen a kóma előtt is - motyogja elégedetlenül. - Szét választhatatlanok vagytok, kár reménykednem, hogy a lányom még maradhat az én hercegnőm, és nem pedig feleség - rázza a fejét.
- Nem kérte meg a kezem - szólok apura kicsit zavartan.
- Dehogynem - nevet fel. - Számtalanszor megkérte már, de ti mindig veszekedtetek. Ha egy férfi egyszer megkéri egy nő kezét, azt már sosem lehet visszavonni teljesen - néz rám mosolyogva. Zavartan mosolyogva hajtom le a fejem.
- Elrontotta a meglepetésem George - sóhajt a telefonba Zayn, de hangján hallatszik a mosolygás.
- Remélem nem telefonon keresztül tervezted - horkan fel apu.
- Természetesen nem. Holnapra, de így már túl kiszámítható lesz - sóhajt fel.
- Kezdem feleslegesnek érezni magam. Kéred esetleg a telefont apu, és akkor nyugodtan beszélgethettek - forgatom szemeimet.
- Na, jó, megyek. De siess, tudod, hogy aztán megyünk - bólintok, apunak ő pedig kimegy.
- Szóval mit is terveztél te holnapra? - szólok a telefonba mosolyogva.
- A többi legyen meglepetés, ha már apád lelőtte a legfőbb dolgot - mondja ő is mosolygós hangon. Zaynnel fél órán keresztül beszéltünk, aztán letettük. Ő vizsgálatra ment, én pedig apuval egy jó barátjához.
- Akkor most minden rendben köztetek? - kérdi, miközben bekapcsolja az övét és elindulunk.
- Teljesen - felelek mosolyogva. - Új dolog lesz, de mintha minden normális lett volna ebbe a pár évbe. Tudja, ki vagyok, Sorát, és hogy régen volt Harryvel is valami. Tehát lényegében, minden rendben - mikor befejezem, kifelé kezdem nézni a házakat. Itt éltem évekig, jó újra itthon lenni, de anyu nélkül már nem érzem annyira otthonomnak.
- Örülök nektek! - mondja halkan apu, amin csak mosolygok. Érdekes módon ismerkedtünk meg Zaynnel, mi tagadás. De nem bántam meg semmit, ami régen volt. Azt hiszem, talán, mindent ugyan úgy csinálnék. Talán.
- Szóval kik is ezek? - ki szállok az autóból, hiszen megérkeztünk. Őszintén nincs sok kedvem ehhez.
- Egy régi barátom. Két gyereke van, egy fiú és egy lány. A fiú veled egy idős, a lány pedig öt évvel idősebb, van egy kisfia. A két fiú itthon van, Mike-al - mondja, miközben bezárja a kocsit.
- Értem - bólintok. Hát nem sok infó, de nagyjából elegendő. Apu kopog az ajtó, mire az kinyílik és egy apu korához hasonló, barna hajú férfi nyit ajtót.
- Helo George - fognak kezet. - és látom elhoztad a lányod. - néz rám mosolyogva, mire én is magamra erőltetek egy mosolyt.
- Nina Weyble - fogok vele kezet.
- Mike Hennig - Mike behív minket útközben a két fiúval is összetalálkozunk.
- Nina ő itt a fiam Jake. Jake ő Nina - mondja Mike és már ott is hagynak minket. Apu és Mike a nappaliba mentek valami meccset nézni, minket ott hagytak amolyan "összebarátkozásra". Garyvel, Jake unokaöccsével hamar összebarátkoztam, így aztán kezemnél fogva húzott ki az udvarra a hintához. Az alig négy éves kisfiú rávett, hogy hintázzak vele így beleültem a másik hintába. Egy kislánnyal jól elvagyok, hiszen ha belegondolok jóformán csak lányaim voltak és van. Igaz, nem tudta, hogy a kicsi milyen nemű lett volna, akit elvesztettem. De nem gondoltam, hogy egyébként egy kisfiúval is ellennék ennyire. Talán Zaynnel meg kéne próbálnunk még egyszer. De ezek után már félek. Davinát és a Kicsit elvesztettem. Sorával is félve vágtam bele Davina miatt. A Kicsi csak rákontrázott, hogy féljek. Szeretnék. Mindennél jobban szeretnék, viszont félek.

- Nem is gondoltam volna, hogy George lánya Sisi King - néz rám mosolyogva, felvont szemöldökkel Jake, amikor Gary elrohant a homokozóhoz játszani. Leült a hintába és onnan nézett rám. Nem válaszolok csak mosolyogva vállat vonok.
- Aggódnom kéne, hogy fanatikus rajongóval van dolgom? - nézek rá felvont szemöldökkel, elviccelve a dolgot.
- Nem igazán - von vállat most ő. - Hogy van a férjed? - kérdi enyhe gúnnyal.
- Nem a férjem. De jól van.
- Majd az lesz - int le mosolyogva. Nem mondok semmit, hiszen ez tényleg így lesz.
- Sosem volt erősségem egy idegennel beszélni, szóval nem igazán tudok mit mondani - nézek el másfelé.
- Átlagos dolgok - von vállat és gondolkozni kezd. - Kedvenc film? - néz rám mosolyogva. Viszonozva a gesztust forgatom szemeim és válaszolok. Elbeszélgettünk, egész jó volt. Sokáig kint ültünk, már a levegő is kezdett lehűlni. Gary aranyos kisfiú, az ölembe ült és úgy hintáztunk, utána megint elment. Jake jó fej, normális, de nyomulós. Viszont az még engem is meglepett, mikor Garyt figyeltem, majd mikor Jakere néztem ő már elég közel volt, majd meg is csókolt. Rögtön elfogott a hányinger, és ezt nem csak a hirtelen jövő rosszulléteknek köszönhetem. Nem éreztem semmit, mikor megcsókolt, nem is viszonoztam. Ő nem Zayn, én pedig kizárólag csakis őt szeretem. Elhúzódtam Jaketől és egy fintort visszatartva néztem rá.
- Sajnálom, nem kellett volna - mondja halkan, hátrálva kissé. Bólintok, miszerint tényleg nem kellett volna.
- Azt hiszem jobb, ha inkább bemegyek - mondom, halkan miközben felállok és besietek. Rosszul vagyok és attól tartok nem csak a csók miatt. Bár, zavart, ami pár perce történt, mégis más aggasztott. Napok óta rosszul vagyok és nem értem miért.
- Jól vagy? - kérdi apu rám pillantva, mikor leülök mellé.
- Csak a szokásos rosszul lét - sóhajtok.
- Milyen rosszul lét? - kérdi Mike összevont szemöldökkel.
- Hirtelen szédülés, hányinger, jobban reggel - mondom, miközben végig gondolom az elmúlt napokat.
- Terhes vagy? - kérdez rá Mike. Összeráncolt szemöldökkel nézek rá és végig gondolom a kérdését, majd kissé ijedten nézek fel rá.
- Lehet.