2016. szeptember 18., vasárnap

III.évad 15.rész - Csendesen még





 Hey!
Itt is van a 15.rész! Rövid és összedobott, sajnálom nem tudtam már sok mindent hozzáírni.
Ez lett volna az utolsó rész. Nem sokára jelentkezem az Epilógussal és egy elköszönéssel.
Sok Pussz!

A rész zenéje:
James Arthur - SayYou Won't Let Go

 

* Öt hónap múlva *


A kilencedik hónapba vagyok. A pocakom csak nő, főleg, hogy ikrek vannak benne. Egy kisfiú és kislány. Eddig nem volt semmi probléma, de, csak mert Mesi és Eleanor segített és itt voltak végig. Sophia is sokáig ezt tette egészen mostanáig, most viszont ő az, aki teherbe esett. Liam és ő is hihetetlenül boldogok Eleanor elmondása szerint. Sophia inkább a terhességével foglalkozik, amit meg is értek, ráadásul nekik a baba születése után az esküvőjük lesz megtartva. Liam állítólag, hihetetlenül boldog. Ezt megértem. Emlékszem mikor én voltam terhes Daviva, Chris folyton mellettem volt és figyelt rám.
Chris...
A temetését nekem kellett volna megszerveznem, de képtelen voltam. A szülei csinálták meg, de ők is össze voltak törve. Sokkal inkább ragaszkodtak ezután Davihoz és taszítottak el engem. Megértem. Hisz engem sose kedveltek, aztán meg, hogy szinte én hajszoltam bele Christ a halálba még inkább megutáltak. De Chris meghalt volna. Ha nem akkor, később. Az orvos elmondta, hogy találtak nála egy tumort. Agytumor. Kérdezte az orvos, hogy akkoriban észrevettem e rajta hirtelen haragot. Elmeséltem neki az esküvőn elcsattant pofont. Az agytumortól van, hogy az ember már kevésbé gondolkozik épen, de ez emberfüggő többnyire. Lehet, hogy akkor Chris se pofoz fel, ha nem lett volna beteg.
- Nina Weyble - szól ki az asszisztens nő. Lassan felállok, majd a nőre mosolyogva megyek el mellette be a doktornőhöz.
- Jó reggelt kismama! - mosolyog rám, amit viszonzok.
- Jó reggelt! - segít felfeküdni az asztalra és a szokásos ultrahang veszi kezdetét. Szerencsére, minden rendben van a kicsikkel és már a szülést is előírta. Két hét. Hát ez meglehetősen kevés idő. És még mindig nincs nevük. Illetve a kislánynak, de. Soraya. Az álmomba is ez volt a neve. Emlékszem ott Zayn és én összeházasodtunk. Még ha fel is ébredtem az "Igen" kimondása előtt, mégis összeházasodtunk. Most pedig azt se tudom, mit csinál. Amikor megkértem Eleanor és Mesit, hogy vigyenek haza összepakoltam minden fontos dolgot magamnak és Davinak is. A lányok persze elleneztek mindent, de nem bírtam ott maradni. Chris hiánya borzalmas volt, de később Zayn hiánya is annál rosszabb. Végül megértették, hogy nem szeretnék abba a házba maradni, ahol Chrissel éltünk. Davinak se tett volna jót. Így hát kibéreltem egy lakást először Bristolba. Franciaországa mentünk egy hónapra, Eleanor divat hónapjára, ahol ő is modellkedett. Sophiával három hétig Olaszországba, szintén divat hetek miatt. Mesi Los Angelesbe ment egy két hónapos táncverseny miatt, ahova elkísértem az egész csapatot. Most viszont újra itt vagyunk Bristolba, így a terhességem végén nem akarok utazgatni. Megbeszéltük a lányokkal, illetve inkább ők vettek rá, hogy ha az ikrek betöltik, a kettőt visszaköltözünk Londonba. Megértem őket, a közelükbe akarnak tudni. Féltenek, hogy egyszer összetörök jobban Chris miatt. Én pedig elakarom felejteni Zaynt is, nem akarok vele találkozni.
- Nina - kopog az ajtón Mesi.
- Megyek - szólok ki, de akkor már Davi kinyitotta. Ő csak aktívabb lett. - Szia..sztok - összeráncolt szemöldökkel figyelem a mögötte lévő szőkeségre. Niall.
- Remélem nem baj, hogy hoztam - vonja fel a szemöldökét Mesi. Összekulcsolt kezükre nézek. Mosolyogva rázom a fejem.
- Semmi baj. Gyertek - beljebb invitálom őket és a nappaliba ülnek le.
- Utolsó hónap? - kérdi Mesi törökülésbe húzva lábait.
- Az. Két hét múlva szülök, ha minden jól megy - mosolyogva helyezem kezeimet a hasamra. Mesi a konyhába megy magának kakaót csinálni így Niallel maradunk. Hónapok óta nem találkoztunk, kínos csend volt közöttünk.
- Gondolkodtál mi legyen a nevük? - kezdeményez beszélgetést mosolyogva.
- A lány Sora lesz, a fiú még nem tudom - mosolygok én is halványan. Nem sokáig maradtak. Mesivel sokat beszéltünk de Niall mint ha inkább csak dísz lett volna. Minden esettre örültem, hogy eljött. Fogjuk rá.
Másnap Sophia és Liam jött. Liamet ugyanúgy nem láttam már egy ideje, vele kicsit többet tudtam beszélni. A baba név kérdés itt is szóba került, de ő megkérdezte a vezetéknevet. Nem tudja, hogy egyébként akár Malik is lehetne az ikrek neve. Végül azt válaszoltam, hogy természetesen Weyble.
Pár nappal később Eleanor és Louis.
- Na, jó. Ez egyre furább. Miért jön minden nap valaki? - összevont szemöldökkel nézek rájuk. Louis nem válaszol Davival foglalkozik. Szegény kicsikém annyira sírt, amikor elköltöztünk és rájött, hogy nem találkozik Harryvel. Eleanor nem egyszer megkértem, hogy vigye el hozzá, ezt még sem tehettem vele.
- Miért ne látogathatnánk meg? - ereszti felém Eleanor a boci szemeit. Egészen biztos, hogy emögött van valami, de inkább ráhagytam.
Este fáradtan feküdtem az ágyba. Nem sokkal később Davi mászott fel mellém. Többnyire mellettem alszik.
Zayn vajon, hogyan élte meg az elmúlt négy hónapot? Hiszen arra számított, hogy Chris halálával már nincs akadály előttünk. De igen is van. A bűntudatom. Telefonom pityegésére leszek figyelmes. Felnyitom a zárat, a háttérképem még mindig egy közös fotó Chrissel és Davival, míg a záró képernyőm már a fiúkkal és Eleanorékkal közös kép. Megnyitom az üzenetet, Zayn az. Kicsivel éjfél után van már.
Zayn: Boldog Szülinapot!
Igen, most vagyok húsz. És ő emlékezett rá, holott egyetlen egyszer említettem. Négy hónap után ez az első, amit kommunikáltunk.
Nina: Köszönöm!
Látom, ahogyan még jelzi, hogy ír. Végül nem történik semmi. Várok még, aztán látom, hogy kilépett. Sóhajtva zárom le a telefonom. Mit is vártam? Csak felköszöntött. Nem kéne máshogy gondolnom.


Zayn Malik

Zayn: Boldog Szülinapot!
Nina: Köszönöm.

Még elkezdek még egy szöveget írni. Hiányzik. Mindennél jobban. Leakarom írni neki, hogy jöjjön vissza és soha többet ne menjen el tőlem. Soha. De tudom, hogy öt hónap édes kevés ahhoz, hogy máris vége legyen a gyászidőszakának, Chrissel. Kell még neki idő. Mind a kettőnknek. Végül nem írom tovább. Kitörlöm és leteszem a telefonom magam mellé.
- Szóval jól van? - nézek fel Liamre.
- Nem igazán - rázza a fejét, majd a bögre teájába kortyol. - Mutatja persze. De látom a szemei alatt a karikákat és egy terhes nő nem ennyire megviselt, mint ő.
- Oda megyek - állok fel a pulttól.
- Zayn éjfél múlott és nagy a valószínűsége, hogy csak jobban felzaklatnád - karomat megfogja, hogy még véletlen se menjek.
- De terhes Liam és senki nincs ott. Csak Davi.
- Eleanor éjszakára maradt. Amíg meg nem szül, a lányok ott lesznek vele, amikor tudnak. Nyugodj meg - hat rám, amit mond, visszaülök a helyemre és sóhajtok.
- Hiányzik. Annyira nagyon hiányzik - motyogom tenyereimbe temetett arccal.
- Szereted, ez egyértelmű - mosolyog, mikor felnézek rá kezeim közül.
- Az egész csak egy ártatlan flörtölésnek indult majd csak csók volt - nevetek fel kínosan. - Amikor elsőnek lefeküdtünk azt hittem majd ott hagyja Christ, miattam. De nem tette - rázom meg a fejem. - Sose tette meg. Nem értem miért nem. Hiszen elég egyértelmű, hogy már nem szerette. Vagy legalábbis én így remélem - rázom meg a fejem szomorúan. Valószínűleg félt. Vagy nem tudom. Nem annak a félős lánynak ismertem meg, hiszen akkor se érdekelte semmi és senki, amikor egyszer London közepén egy zenére csak úgy elkezdett táncolni.
- Sajnálom haver, de szerintem sose fogod megtudni a választ - rázza a fejét, szemeiben őszinte szomorúság van. Tudom, hogy próbál megértő lenni és némileg az is.
- Tudom - dörzsölöm meg az arcom. - Én megyek. Jó éjszakát - kelek fel onnan, majd Liam is elköszön és elindulok haza. Üresen áll a ház. Teljesen. Előtte Perrie volt itt, aki megtöltötte élettel, majd Nina, még ha csak párszor is járt itt.
Nem, egyszerűen nem tudom kibírni nélküle. Holnap elmegyek hozzá.


Nina Weyble

- Hajrá Mazsola - nevetek fel. Davi még mindig egy kirakóst próbál megcsinálni, de elakadt.
- Kínzod ezt a gyereket csak - forgatja szemeit mosolyogva Eleanor. Mosolyogva tárom szét karjaim. Nem egyszer megcsináltuk már ezt a kirakóst, máskor egyszerűbben ment neki.
- Na, és mikor lesz gyereketek? - vonogatom a szemöldököm. Eleanor lefehéredik, és kisebb fintorgása torzul az arca.
- Soha. Ne érts félre, szeretem a gyerekek, de hogy nekem legyen azt inkább nem. - rázza a fejét hevesen. Pedig Eleaanor pont olyan, akit eltudnék képzelni anyaként. - Elég gyerek nekem az, ami akkor van, amikor meglátogatlak. Még a terhesség alatt az alkohol elvonást is végig csináltam veled. Ne mond, hogy nem vagyon önfeláldozó. - kihúzza magát, mintha ez lenne élete fénypontja. Nevetve tapsolom meg.
- Őszinte gratulációm hozzá!
- Köszönöm, köszönöm! - hajolgat meg színpadiasan. - Viszont Sophiával már nem csinálom végig. Majd Mesi. Neki rá is fér.
- Ugyan. Mesinek semmi oka az ivásra - legyint egyet. Igaz. Folyton bulizott egészen addig, amíg pár hete komolyabbra nem fordultak a dolgok Niallal. Sokkal komolyabbra.
- Harryről olvastam a neten, hogy valami csajjal össze szűrte a levet. Mit tudtok róla? - Nem lenne meglepő Harrytől, még is az internet nem mindig igaz.
- Nem sokat csak...- a tévére vándorol a tekintetem és már nem is figyelem, mit mond Eleanor. Egy műsorban éppen a fiúkat mutatja és Zaynt. Ahogyan egy lánnyal csókolózik. Keze derekán van, a lány az ingénél fogva rántotta magához. Vörös hajzuhataga takarta az arcát, csak Zayné látszik.
- Hé, Nina jól vagy? - Eleanor a karomat fogja. Görcs jön rám. Pillanatokkal később pedig folyadék csurog végig a lábamon. - Basszus, magzatvíz. - sokkolódik le, ahogy ő is észreveszi. Mély levegőket veszek.
- Egy hét múlva szülnöm kellett volna, ne lepődj meg ennyire - fújtatok hangosan. A táskámért nyúl, amit pont az ilyen hirtelen eset miatt szedtem össze, Davi elindítja, a lift felé mi pedig mögötte sétálunk, hogy is mondjam..a csigánál is lassabb tempóba. Segít kimenni majd a kocsiba is beszállni. Innentől viszont, mintha felgyorsult volna minden. Pillanatokkal később már a kórházba voltam körülvéve pár nővérrel és a nőgyógyászommal. Végül pedig már két síró hangot hallottam. Megszültem. Nem volt ott az apjuk. Se az, aki mostoha apjuk lehetett volna, Chris. Még sem zavart. Hiszen ez a két kis csöppség, akiket, még ha csak pár pillanatra is láthattam, de az én gyerekeim. És apa nélkül is képes leszek felnevelni őket. Hármukat.

- Szóval Soraya és Aaron - bólogat elismerően Eleanor. Az első volt, aki bejött hozzám és a szülés közben vigyázott Davira. Nem szólt eddig senkinek. Mondjuk nem is bánom. Zayn elől eddig szinte menekültem és ha Eleanor elmondja a többieknek, hogy megszültem valószínűleg ő is megkeresne. Nem akarom. Hiányzik, persze. De nem akarom újra kezdeni. Még a két gyerekem apja is ő, és még ha szeretem is.

2 megjegyzés:

  1. Nina es Zayn annyira hulye!
    Kezdem Zaynel... nincs akadaly es megse tesz semmit, mert szerinte az 5 honap nem keves, de bezzeg amikor Chris volt akkor a titkos afferok, csokok es flortok lehettek. Es elvileg szereti, de akkor ki az a voros ribi????
    ( Komolyan, ha eljossz a Ballagasomra megollek! :P)
    Bar Nina se jobb, o se tesz semmit, gondolni gondol, de cselekedni luxus. Mar reg elkellet volna mondania, hogy az ikrek apja Zayn. Gondolkodni bezzeg tud, de cselekedni ...
    Es akkor meg Harry es Davi messze kerult egymastol :(

    MEGSZULETTEK(megszulettem hohoxd) es Zayn nincs :'(

    Egyik szem sir
    Masik is :(
    Vege vagyis meg nem, de mar latom a veget😭😭😭😭

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod, hogy Nináék mindig balfaszok voltak ebből a szempontból :'D
      (készülhetsz a kinyírásomra)
      Harry és Davi majd közel kerülnek egymáshoz ismét. :'D ;)

      Utána viszoont Harry&Davi sztori so nyugi és ne rííjáá' :'D :D
      NiSzixx

      Törlés