III.évad 11.rész - Elpazarolt Bűn

 Hey!
Itt is volna az új rész!
Lenne egy blog, amin gondolkozom, és már írogatom is. Davi lesz a főszereplő, amikor már felnő. Ha vége az Ismeretlen Világsztárnak, abba fogok belekezdeni.
Sok Pussz

A rész zenéje:
Boy Epic - Scars
https://www.youtube.com/watch?v=RCRXobvs9_I

NiSzi xx

Őszintén, ha valaki azt mondja, hogy egyszerű koreográfusnak lenni, időre megtanulni egy táncot és azt másoknak megtanítani, mindezt egy turnén, arcon csapom valamivel. Még csak egy hete tart a turné, de már most kimerült vagyok. A fiúk jól bírják, viszont mi Mesivel szinte a halálukon vagyunk nap, mint nap. Végül a csapatból a legutolsó pillanatban jelentkeztek öten, akik jönnének velünk a turnéra. Reménykedtem, hogy így nincs szükség Peterre és a csappatára, de sajnos még így is túl kevesen voltunk ahhoz, hogy csak mi legyünk. Eddig három zenére megy úgy a tánc, hogy azzal mehetünk a színpadra, de a többi még sehol, így addig Peterék csapata van a fiúk segítségére.
- Gyerünk gyerekek, irány próbálni - húzom ki a sötétítő függönyt, szabad utat adva, hogy a nap bevilágítson a szobába. Az egyik hotelbe vagyunk jelenleg, az egyik lakosztály csak a mi táncosainké.
- Ne - nyöszörög Mesi, fejére húzva a takarót.
- Hívjam be esetleg Niallt? - mosolyogva nézek felé, majd mikor kipattan, az ágyból nevetve megyek ki a szobából. A folyosó jobb felébe indulok el, de mikor meglátom Petert és két táncosát, a hát fordítós módszert alkalmazom és megyek el onnan.
- Nina - szólal meg a hátam mögül nagy hangerővel Harry. Alsó ajkamba harapva pillantok rá, ő pedig maga felé int. Hangos megszólítására Peter is észrevett, így egyre jobb ötletnek találtam bemenni a fiúk lakosztály részére. Sietős léptekkel indulok el a szoba felé és megyek be. Amikor belépek a következő kép fogad. Niall szendviccsel a kezébe fekszik a kanapén, Liam az ablakban ül egy bokszerba, lábait kifelé lógatja, miközben telefonozik. Louis egy fél focilabdával a fején ül Zayn pedig egy törülközővel a csípőjén, fogat mosva jön ki a fürdőszobából. Ajkamba harapva nézek végig rajta, V vonalán és kockás hasán. Még most is eltudok olvadni tőle. Önelégült, fogkrémes mosolyt dob felém, amitől csak nevetnem kell, de visszafogom. Egyedül Harry van teljesen felöltözve, indulásra készen. Kopogtak az ajtón, én pedig kihasználva az alkalmat, hogy nem figyelnek a fürdőbe siettem Zayn után. Bezártam az ajtót és rögtön ajkainak estem, amiken még érezni lehetett a fogkrém ízét. Hajába túrtam és Vans cipőmnek köszönhetően pipiskednem kellett hozzá. Derekamnál tartott magához szorosan. Mikor kicsit elváltunk egymástól ajkamba harapva mosolyodom el halványan.
- Lezuhanyozom, várj egy kicsit - mondja, nyakamba csókolva én pedig bólintok. Leülök a bent található kis szekrényre és a telefonomon játszok addig.

- Siess egy kicsit, kéne mennem próbálni - rakom el a zsebembe a telefont tíz perc elmúltával.
- Adj egy puszit és mehetsz - hajol ki Zayn én pedig szemeim forgatva megyek hozzá. Szájára adok egy rövid puszit, kicsit távol állva tőle, nem akarok vizes lenni. Ravaszon elmosolyodik és magához ránk, egy hosszú csókra. Hajamra jön egy kis víz, felsőm pedig rám tapad.
- Idióta - sóhajtok szememet forgatva. - Igyekezz azért. Nektek is jönnötök kell majd.
- Oké - int mosolyogva én pedig végig nézve magamon a tükörbe sóhajtva rendezem hajam egy kicsit. Kilépek, a fürdőből a szobába még mindig ugyan úgy bent vannak a fiúk valamivel összeszedettebben. Mind rám pillantanak, Peter eléggé végig mér. Torkomat megköszörülöm, és zavartan mosolyogva igyekszem ki. A próbateremnek kijelölt helyre sietek, ahol már mindenki ott van.
- Vigyori - köszön mosolyogva Eleanor, akinek az ölébe Davi ül.
- Miért vagy vizes? - mér végig Mesi is.
- Lezuhanyoztam még mielőtt jöttem - eresztek egy biztató mosolyt felé. Beállok előre és táncolok, miközben az agyam teljesen más fele jár. A fiúkat látom belépni az ajtón nekem pedig, találkozik tekintetem Zaynével. Egymásra mosolygunk, én pedig abban a pillanatban rontom el a táncot.
- Kezdjük, előröl - sóhajt Mesi a fejét rázva.
- Bocsi - vonok vállat. Újra elindul a zene, mi pedig próbálunk. Igyekszem nem észrevenni Zayn folyamatosan figyelő szemeit, és egész jól megy eddig.
- Nina, telefon! - mutatja, fel a telefonomat Peter én pedig csak leintem és folytatom a táncot. Annyira nem érdekel most, hogy ki hív.
- Nina telefonja - Peterre nézek kitágult szemekkel, amikor meglátom, hogy felvette. - Chris? - felém pillant egy gonosz mosollyal. Felé sietek és próbálom elvenni tőle a telefont kevés sikerrel. - Nem, sajnos nem tudom adni, próbál éppen.
- Tedd le azonnal - súgom Peternek idegesen. Ő csak mosolyog és tovább hallgatja, amit a vonal másik végén mond Chris.
- Rendben, átadom - mondja, majd leteszi. Kezembe dobja a telefont és mosolyogva néz rám. - Üzeni, hogy bocsáss meg neki, és vedd fel a telefont - nem tudom, melyikükre vagyok idegesebb, Peterre vagy Chrisre. Peterön letudom vezetni a haragom így hozzávágom a telefonom és örömmel látom, hogy fáj neki.
- Menj a francba Peter!
- Ugyan Ninus - nevetve szól utánam.
- Ne merj még egyszer így hívni! - nevetve int le és megy el. - Gyűlölöm! - szólok félhangosan.
- Hagyd rá - próbál nyugtatni Mesi és Eleanor is. Végül mosolyt erőltetve magamra bólintok. A fiúk érdeklődve néznek, de nem szólok semmit. Nem tartozik rájuk. A próba végén elhagyom a termet, most Peter csapata próbál az esti koncertre. kezembe szorongatom a telefonomat, fel kéne hívnom anyum. Egy hete Peter említette, hogy anyunak kórházi kezelés kell, de még mindig nem tudom miért. Nem merem felhívni. A saját anyámat. Ez szégyen. Nem olyan a kapcsolatunk, mint kéne lennie.
- Jól vagy? - Zayn mosollyal ajkain jelenik meg előttem én pedig mosolyt erőltetve bólintok. - Látom, hogy bánt valami. - lép közelebb. - Esetleg megpróbálhatom elfeledtetni? - hajol egészen közel.
- Talán megpróbálhatnád - súgom ajkamba harapva. - Vagy talán mégsem - bújok ki karjai közül és anyu számát tárcsázom.
- Nina? - hangján hallani, hogy nem kicsit lepődött meg.
- Szia, anyu - halványan mosolyogva szólok bele a telefonba. Olyan régen hallottam a hangját. Az anyai tanácsait. Ahogyan ledorgál valami butaság miatt.
- Hogy, hogy hívtál? Nem turnézni vagy?
- De. De igen. Csak olyan régen beszéltünk.
- Igen, igaz - halkan sóhajt majd folytatja. - Mi újság veletek? Davi jól van?
- Minden oké. Mazsola élvezi, hogy középpontba van - mosolyodom el halványan, hiszen tényleg élvezi, hogy szinte mindenki elolvad tőle.
- Christopher is ment?
- Nem, ő nem - motyogom lesütött szemekkel.
- Történt valami, nem igaz?
- Kissé összevesztünk. Nem akarta, hogy jöjjek a turnéra, de eljöttem. Miután megkérte a kezemet.
- Beszéljétek meg.
- Majd. Valamikor - sóhajtok halkan. Két tenyeret érzek a derekamon és egy ajkat a nyakamnál. - Anyámmal beszélek, hagyj - súgom eltartva a telefont magamtól.
- Ugyan Ní - kuncog nyakamba csókolva. Visszateszem a telefont, ismét anyura figyelve.
- Remélem, a turné után meglátogattok.
- Persze. Mentünk volna eddig is, de - nem fejezem, be csak ajkamba harapok.
- Tudom kicsim, tudom. Peter ott van?
- Igen - motyogom megfeszülve.
- Add oda neki a telefont, kérlek - sóhajtva indulok el a terembe, nyomomba Zaynnel.
- Peter! - szólok Peternek, aki éppen kifáradva issza a vizét. - Anyu az - dobom oda neki a telefont, amit elkap, és arrébb sétál.
- Mióta ismer téged? - kérdi halkan Zayn, mellettem állva, összefont karokkal.
- Régóta.
- Mégis honnan?
- Úristen - kapok észbe. - Nem adtam oda a karácsonyi ajándékot! - nézek Zaynre.
- Négy hét elteltével jut eszedbe? - nevet rajtam, én meg csak karon ütve megyek a táskámhoz és veszem ki a kis ékszeres szatyrot. Csodálkozva veszi el tőlem és nézi meg a bőr karkötőt.
- Nagyon jól néz ki, köszönöm! - mosolyogva húzza, fel majd ölel magához szorosan. - Én nem vettem semmit - néz szemeimbe bűnbánóan.
- Kárpótolhatsz mással - harapok alsó ajkamba. Kaján vigyor jelenik, meg az arcán én pedig elindulok egy kisebb terem felé, ahova követ pár perc múlva. Egy asztal van bent, amire felülök, és úgy nézem, ahogy bezárja maga mögött az ajtót. Felém fordul, én pedig már kapok is utána.
- Imádom, ahogy csókolsz - súgja egy hosszú csók után, egyik kezét arcomra téve. Hüvelyk ujjával végig simít ajkamon én pedig barna szemeibe elveszek.
- Elérzékenyültél Zaynie? - kuncogok rajta. Annyira aranyos volt, ahogy szinte elvarázsolva nézett rám.
- Miért ne gyönyörködhetnék egy ilyen gyönyörű nőbe, aki négy hónapig csakis az enyém lesz? - húz magához a combomnál fogva.
- Vagy akár azután is - ajkamba harapva húzom magamhoz teljesen, nem várva meg reagálását.

A hétvégére haza kell utaznom, van pár sürgős papír, amit Paul azt mondta jobb, ha minél hamarabb megvan.
- Itt hagyhatod Davit - kapja fel az ölébe Harry a szőke kislányomat.
- Biztos? - felvont szemöldökkel nézek rá. Nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet és képes illetve képesek vigyázni rá.
- Nyugi ránk bízhatod - mosolyogva áll Zayn az ajtóba keresztbe tett kezekkel.
- Rendben - bólintok végül rá. Délelőtt indul a gépem így kora délutánra oda is érek. Először menedzserem irodájába megyek, ahol minden papírmunkát elintézünk.
Eszembe jutott amit Liam kért tőlem nem rég. Hülyeség lenne, ha megtenném. Nagyon nagy hülyeség. De most mégis a megadott címre megyek. Becsengetek bentről pedig lépteket hallok. Még elmehetek, még van annyi idő. Akkor azonban nyílik az ajtó.
- Segíthetek? - a szőkeség rám emeli értetlen tekintetét.
- Igen, nos, Nina Weyble vagyok - már készült is rám csapni az ajtót viszont visszatartottam, sikeresen. - Kérlek! - pár pillanatig csönd van majd sóhajt egyet és beenged.
- Mit akarsz?
- Zayn nem csalt meg téged Perrie. Soha sem tette. Hiszen nekem is vőlegényem van.
- Az csak egy dolog. Te is megcsalhatod a vőlegényed - karba tett kezekkel áll előttem.
- De soha nem tenném. Komolyan. Szeretem, ahogy Zayn is téged. Ne hagyd, hogy elmenjen! - szinte már könyörögve nézek rá.
- Miért kéne hinnem neked? - szűkíti össze szemeit. Komolyan nehezebb meggyőzni, mint gondoltam.
- Zayn mesélt már sokszor rólad. Nem egyszer áradozott, hogy milyen csodálatos vagy és hogy mennyire szeret. Hogy sosem akarna elveszíteni - és valóban. Az elején még tényleg ilyeneket mondott. Perrie megtörni látszott, elgondolkodott pár pillanatra, majd szinte villámokat szóró szemmel kapta rám tekintetét.
- Ugyan, mi okból hinnék neked?
- Liam kért meg, hogy jöjjek el, mert tudják a többiek, hogy rájuk nem hallgatnál, olyannak hangzana az ő szájukból, mintha csak Zayn védenék. De én szinte idegen vagyok és elhiheted, hogy nincs köztem és Zayn között semmi. Soha nem is volt. - Elgondolkozik végül egyetértően bólint.
- Meghallgatom, amit mond. Elmegyek oda, de utána senki tanácsát nem fogadom meg az én döntésem, hogy elmegyek e onnan - rábólintottam ő pedig rögtön csomagolni kezdett. Megvártam majd együtt indultunk vissza a reptérre. Érdekes dolgoknak nézünk elébe.

Késő este érkeztünk meg a szállásra, Perrienek egy másik emeleten lévő szobát kértük. Senkinek nem szóltunk, hogy itt vagyunk. Perrie nem tűnt túl lelkesnek, hogy itt van, ahogy én se. Igazából nem tetszett ez az egész ötlet. De olyan sokáig együtt voltak és tudom, hogy ezeket az éveket nem lehet odább dobni miattam. A lakosztályba csendesen megyek be, hogy a táncosaimat véletlen se ébresszem fel. Saját szobámba nyitok és sóhajtva ülök le az ágyra. Nem érzem magam valami jól. A hányinger kerülget, azt nem tudom, hogy valóban rosszul lét, vagy Perrie jelenléte zavar e. Lezuhanyoztam és egy melegítő nadrágba és egy toppba öltöztem. Telefonom rezegni kezdett.
* Láttam, hogy megjöttél. Gyere át. Z, xx *
Sóhajtva csúsztattam a telefonom a zsebembe és mezítláb indultam el a fiúk része felé. Halkan nyitottam meg arra számítva, hogy hajnali egykor már senkit se találok majd kint. Helyette Liam, Harry, Peter és Zayn is kint volt a nappaliba. Ajkamba haraptam a kínos szituáció miatt. Basszus, Zayn!
- Már vissza is értél? - kérdi Harry meglepetten.
- Igen, sikerült mindent hamar elintéznem és még ma elindultam. Davi? - kérdésemnél felvonom a szemöldököm, számon kérően.
- A szobámba alszik - mutat az egyik ajtó felé. - Hagyd csak aludni, majd reggel vissza szolgáltatom, most már ne ébreszd fel - Bólintottam, de még mindig kérdőn néztek rám.
- Én..Azt hiszem, megyek is akkor - haraptam az ajkamba, és ahogy Zaynre néztem láttam, amint ajkaimat nézi. Még a gondoltait is kitudom találni.
- Maradhatsz is akár - von vállat Liam. - Csak videó játékozunk - mutatta fel mosolyogva a konzolt.
- Abba jó vagyok - sietek hozzájuk mosolyogva és kilopom a kezéből. Peter kihívóan vonja fel a szemöldökét, mosollyal az arcán. Természetesen én nyertem. Ahogyan Liamnél és Harrynél is. Már közel voltam, hogy Zaynt is leverem, amikor szitkozódva dobta el a konzult és elém kerülve csókolt meg. Döbbenetemben válaszoltam a csókra, de nem sokáig. Ellöktem magamtól és felpofoztam. Arcán piros folt volt, ahol jegygyűrűm van ott egy kicsivel erősebb csík volt. Senki egy szót sem szolt egy ideig.
- Legalább nyert - mondja lazán Harry. Dühös pillantást vetettem felé, amitől fülét farkát behúzta, nyilván nem akart ő is egy ilyen pofonban részesülni. Peter felocsúdott és büszke mosoly jelenik meg arcán.
- Pacsi húgi - nyújtja felém karját, de nem csapom tenyerébe.
- Elnézést - motyogom, idegesen miközben felállok és távozom. Az eddig bent tartott levegőt most kifújom. A szobámba sietek, és hajamba túrva veszem kezembe a telefont. Miután megírtam az üzenetet elterültem az ágyon. Úgy néz ki elaludhattam ugyanis körém fonódott karokra ébredtem. Hümmögtem csupán, amikor megéreztem az illatát.
- Sajnálom, nem lett volna szabad - suttogja halkan.
- De igen. Viszont nem nyilvánosság előtt.
- Ígérem, jóvá teszem - puszil a hajamba. Az amúgy is összegabalyodott lábaink és összeérő felső testünk még inkább közelebb kerül, amikor hozzábújok.
- Várom a jó cselekedetedet.