- Akkor lehetséges, hogy legyen gyereked? - kérdi El, leülve
velem szembe törökülésben az ágyra. Két nap telt el, hogy El megjött. Holnap
utazunk haza, de már ma kimegyek a kórházból, addig egy szállodában szállunk
meg. Túl estem a vizsgálatokon és úgy néz ki, hogy némi gyógyszer segítségével
elmúlik a PCO-m, de ez idő kérdése.
- Igen, nagy valószínűsége - felelek boldogan.
- Akkor lehet mondani, hogy Zayn nagyszerű apa lesz - röhög fel Louis.
- Te poén zsák - vágom hozzá a párnát. Zayn feszülten és rémülten ül a székben. - Megnyugtathatlak, hogy Louis csak hülye. Nem fogok szülni se neked, sem pedig másnak - mondom Zaynek, mire ő kicsit ellazul, de még mindig feszült.
- Később sem? - vonja fel szemöldökét egy fél mosoly kíséretében.
- Lesz olyan, hogy később? - vonom fel én is a szemöldököm. Zayn megindul felém és megállva előttem derekamra helyezi kezeit.
- Igen - néz bele mélyen a szemeimbe. Majd meglátjuk. Ha ezt válaszolom, megbántom, így csak egy fél mosoly kíséretében átöleltem. Amint átöleltem a mosoly eltűnt az arcomról helyét pedig a keserűség vette át. Sajnos ennek a többiek szemtanúi voltak. Elengedtem Zaynt és gyengéden megcsókoltam.
- Tisztázzunk már valamit - néz ránk értetlenül El. - Most jártok, vagy mi van?
- El ezt már megbeszéltük - szűröm kis fogaim között kissé feszülten. Elmondtam neki tegnap este, hogy hogyan érzek Zayn iránt és mi a helyzet. Nem értem, minek tette fel ezt a kérdést.
- Megbeszéltük, de én tőle - mutat Zaynre - is szeretném hallani - mondja határozottan.
- Kielégítő válasz, ha azt mondom; Nem tudom? - kérdi Zayn, mire El csak sóhajtva megrázza a fejét.
- Reménytelenek vagytok.
- Inkább induljunk már! - állok fel az ágyról majd a parókámat a kezembe véve a mosdó tükre előtt állok meg. Felhelyezem a parókát majd a maszkot is megigazítom és vissza megyek.
- Igazán jól áll a szőke haj, de minek? - fintorogva kérdi Liam.
- Mert mások is meglátnak, akik nem tudják, milyen színű eredetileg a hajam. - felelek kimérten, rá sem nézve, kifelé haladva a kórteremből. Ruhám nem éppen a télnek megfelelő volt. Magas sarkú vörös csizmám még oké, de a szintén vörös ruha már kevésbé volt téli ezért is alá vettem egy cica nadrágot, ami csak comb középig ért így nem látszódott ki. És természetesen a fekete bőrdzsekim. Táskámban azért ott lapul barna, lapos talpú boka csizmám is. Nekem is megvolt a saját kis tervem.
- Miért van egy olyan érzésem, hogy ezzel a kijelentéssel újra a régi lett? - kérdi sóhajtva Niall, úgy beszélve, mintha ott sem lennék.
- Várjatok, meg kint én addig elmegyek a mosdóba - közlöm továbbra is kimérten. Bementem a női mosdóba és villám gyorsan cseréltem át cipőmet, majd kifelé mentem. Az ajtóból kikukkantottam és láttam, hogy a Szöszi pont nekem háttal áll. Oda szaladtam gyorsan, amíg nem fordult meg és a hátára ugrottam. A hirtelen plusz súlytól előre esett, arccal bele a hóba. Nevetve terültem el mellette. Pontosabban, nagyon nevetve, ugyan is havas arca igencsak vicces látványt nyújtott.
- Igen? - néz rám kihívóan, mire én felálltam és szaladni kezdtem. De ő elkapott innentől pedig kezdetét vette a Sisi-Niall hóba fürdetési harc. A végére mind ketten vizesen, átfagyva és nevetve adtuk meg magunkat. Lehetetlenség volt legyőzni a másikat.
- Gratulálok! - áll meg előttünk El mérges tekintettel, összefont karokkal. Kiköpött anyuka módjára. - Ha megfáztok a ti hibátok lesz, én nem ápolok senkit! Két ilyen felelőtlen idiótát, ezt nem hiszem el - fortyogott továbbra is magában. Niallel egyszerre néztünk össze gonosz mosollyal. Amikor El elfordult elkezdtük dobálni hógolyóval. Nevetve pacsiztunk össze.
- Most már mehetünk - mondom elhaladva El mellett és adok neki egy puszit. El bosszúsan nézett rám, de ez akkor is kihagyhatatlan volt Niallel.
- Itt van egy csomó fotós, meg riporter - húzza el a száját Liam, amint errébb pillant. Leporolom magamról a havat, már ami nem fagyott ruhámra megigazítom magam, majd egy semmitmondó arccal, határozottan megindulok.
- Sisi! Miért kerültél kórházba?
- Jobban vagy már? Miért vagy havas ennyire?
- Mi történt Sisi?
- Nyilatkoznál, kérlek a fiúkkal való kapcsolatodról?
- Igaz, hogy Eleanor a legjobb barátnőd? És, hogy Zaynel jársz? - Rengeteg kérdés záporozott felém, de én jó sztárhoz híven válaszoltam.
- Csak kimerült voltam ennyi az egész - felelek kimérten
- Miért vagy ennyire havas Sisi?
- Niallel az imént hógolyóztunk egyet - adom meg az igaz választ.
- Eleanor tényleg jó barátnőd?
- Igen, ez igaz. Nála jobb barátnő nincs. - felelek egy halvány mosollyal arcomon.
- Az is igaz, hogy jársz Zaynnel? - Erre nem tudtam mit mondani. A legjobb lett volna tagadni azt a fura dolgot, ami konkrétan folyik közöttünk, de nem ment. Számat rágva gondolkodtam a válaszon.
- Igen, igaz - felelek, és még én is ledöbbenek saját válaszomon. Francba, azért vagyok ilyen őszinte, mert Velük töltöttem ennyi időt. Viszont érzem, hogy ez a megfelelő válasz. Hiszen amit csinálunk az nem baráti már.
- Hogyan jöttetek össze?
- Mikor történt?
- Perrie erről mit gondol?
- Meddig fog tartani szerinted a kapcsolatotok?
- Elnézést, többet nem nyilatkozom! - felelek, kimérten majd beszállok az éppen most begördülő limuzinba.
- Mi van? - kérdi rögtön El, amint beszállunk.
- Túl jó hatással vannak rám! Már a sajtónak sem tudok hazudni basszus - temetem arcomat tenyerembe. Éreztem amint valaki átölel oldalról, illatából pedig rögtön tudtam, hogy Zayn az.
- Így gondolod? - suttogja fülembe.
- Így van? - nézek fel félve szemeibe.
- Teljes mértékben - felel mosolyogva és megcsókol.
- Most már nyilvánosan nyalakodhattok - mondja Louis mosolyogva, mire én csak megforgatom a szemeim.
- Kérem a jutalmam! - mondja büszkén El barátjának.
- Francba - motyogja Louis majd a zsebébe nyúl és oda ad El-nek egy kocsi kulcsot.
- Mi volt a fogadás ára? - kérdezem mosolyogva.
- A szüli napi ajándékom hamarabb - mondja El.
- Ti fogadtatok, hogy összejövünk vagy sem? - kérdi csodálkozva Zayn.
- Valami olyasmi - motyogom ugyan is Harryt nem mondtuk. - Én nem, csak ők - mutatok Elre és Louisra amikor Zayn rám néz.
- Összeilletek. Mind a ketten hülyék vagytok - rázza fejét hitetlenül.
- Ugye? Én is ezt mondtam - nézek rá ártatlanul, mint aki erről semmit sem tudott.
- Fázom - jelenti ki Niall.
- Én is - felelek.
- Kellett nektek megfürdetni egymást - fortyog még mindig El. Zayn magához ölelt és úgy melegített. Amikor már nem fáztam annyira elengedtem és vissza vettem a csizmám. Hiába magas sarkú ha meleg. A hotelnél kiszálltunk, mi pedig Niallel szinte szaladtunk a szobánkig. Rögtön a radiátor elé álltunk, hogy felmelegedjünk. Persze ez nem segített szóval először ő ment el fürdeni majd én.
- Fázom, fázom, fázom - szaladok vissza a radiátorhoz egy térd nadrágban, amit otthon szoktam hordani, és egy fekete férfi ingben amit a nyáron nyúltam le unoka testvéremtől, amikor Spanyolországban voltam. A maszkom természetesen rajtam volt, de a paróka már nem.
- Még most sem mutatkozol be nekünk az igazi neveden? - kérdi Niall a radiátor mellett található kanapén ülve. Pontosabban az egészet elfoglalt és feküdt rajta.
- Már, miért tenném? - kérdezem tovább élvezve a meleget.
- Most, hogy hivatalosan is Zayn barátnője vagy, gondoltam elmondod neki is és nekünk is - vonja meg vállát.
- Nem változott semmi sem - rázom fejemet, mire ő értetlenül néz rám. - Ő sem tudja, ti sem tudjátok. Ez így van rendben - mondom magam elé meredve. Reménykedem, hogy valóban így van rendben.
- Ő sem tudja? - lepődik meg Harry, aki lelökve Niall lábait a kanapéról, mellé ül.
- Már miért tudná? - vonom fel fél szemöldököm.
- Úgy beszéltek, mint ha itt se lennék - fintorodik el Zayn amint ezt mondja, de szája sarkában ott bujkál a mosoly.
- Csak közlöm a tényeket - vonok vállat. - Ki kér kaját? Éhes vagyok.
- Alig fél órája ettél - mondja Louis végig mérve engem.
- És? Az nálam nem akadály. Ha éhes vagyok eszek - vonok vállat.
- Ugye? Én is ezt mondom! - mondja Niall nagyban bólogatva. Niall és Harry elmentek a konyhába valami kaját nézni. Amikor visszatérnek, egy tálcányi szendvicset hoznak.
- Miért van rajtad férfiing? - kérdi Niall teli szájjal.
- Spanyolországban kaptam - vonok vállat.
- Nocsak, egy spanyol udvarló? - vonogatja szemöldökét.
- Andres inkább a bátyámat pótolta, de vér szerint unokatestvérem - világosítom fel.
- Egyedüli gyerek vagy? - kérdi Liam.
- Mondhatni - motyogom lehajtott fejjel.
- Mondhatni? - kérdez vissza értetlen fejet vágva Zayn.
- Hagyjátok - szól rájuk El. Ő az egyedüli, akinek ezt elmondtam. A fiúk értették, hogy ha már El rájuk szól, akkor valami nincs rendben valóban. Zaynhez sétálok, aki egy másik kanapénál ül, én pedig mellette foglalok helyet. Magához húz, átkarol és egy puszit nyom a fejem tetejére. A fiúk most is feltalálták magukat. Tévét néztek, kajáltak, telefonoztak vagy Niall például csak feküdt a kanapén és nem csinált semmit.
Zayn végig átölelt, mi így néztük a tévét. Pár óra múlva úgy gondoltam, hogy fáradt vagyok így elmentem aludni. Persze fogalmam sincs ez, hogyan fog menni, ha egyszer Zaynel egy szobába leszünk, de a maszkomtól nem válhatok meg. Amikor lefeküdtem az ágyba Zayn is bejött és mellém bújt.
- Hogyan fogjuk megoldani a... - kezdtem, de közbe vágott.
- Majd alszok másik szobában - nyugtat meg szavaival és egy puszival. - Miért gondoltad meg magad? - kérdi egy kis csend után. Tudom, mire gondol.
- Azt hiszem... Azt hiszem, hogy... Tetszel - mondom aránylag magabiztosan.
- A "tetszel" dolgon már régen túl vagyunk. Az első csóknál kimondatlan érzés volt - Automatikusan pirulok el az emléktől.
- Most azt szeretnéd hallani, hogy szerelmes vagyok beléd? - kérdezem érzelem mentes hangon felvont szemöldökkel nézve rá. Feszengve ugyan, de bólint. - Szeretlek! Mindennél jobban szeretlek, soha nem volt még velem ilyen. Szeretlek, szeretlek, szeretlek - mondom majd ajkaihoz hajolva lágyan, röviden megcsókolom. Tényleg így gondolom? Igen teljes mértékben.
- Nem gondoltam volna, hogy kimondod - nevet csendesen Zayn.
- Nem ismersz eléggé Édes - nevetek fel. Magához ölelt jobban majd mosolyogva lehunyta szemeit. Ő hamarabb el aludt, mint én szóval volt időm jobban feltérképezni az arcát. Olyan édes. Hamarosan én is elaludtam közben pedig arra gondoltam milyen jó érzés Zayn karjai között aludni.
- Igen, nagy valószínűsége - felelek boldogan.
- Akkor lehet mondani, hogy Zayn nagyszerű apa lesz - röhög fel Louis.
- Te poén zsák - vágom hozzá a párnát. Zayn feszülten és rémülten ül a székben. - Megnyugtathatlak, hogy Louis csak hülye. Nem fogok szülni se neked, sem pedig másnak - mondom Zaynek, mire ő kicsit ellazul, de még mindig feszült.
- Később sem? - vonja fel szemöldökét egy fél mosoly kíséretében.
- Lesz olyan, hogy később? - vonom fel én is a szemöldököm. Zayn megindul felém és megállva előttem derekamra helyezi kezeit.
- Igen - néz bele mélyen a szemeimbe. Majd meglátjuk. Ha ezt válaszolom, megbántom, így csak egy fél mosoly kíséretében átöleltem. Amint átöleltem a mosoly eltűnt az arcomról helyét pedig a keserűség vette át. Sajnos ennek a többiek szemtanúi voltak. Elengedtem Zaynt és gyengéden megcsókoltam.
- Tisztázzunk már valamit - néz ránk értetlenül El. - Most jártok, vagy mi van?
- El ezt már megbeszéltük - szűröm kis fogaim között kissé feszülten. Elmondtam neki tegnap este, hogy hogyan érzek Zayn iránt és mi a helyzet. Nem értem, minek tette fel ezt a kérdést.
- Megbeszéltük, de én tőle - mutat Zaynre - is szeretném hallani - mondja határozottan.
- Kielégítő válasz, ha azt mondom; Nem tudom? - kérdi Zayn, mire El csak sóhajtva megrázza a fejét.
- Reménytelenek vagytok.
- Inkább induljunk már! - állok fel az ágyról majd a parókámat a kezembe véve a mosdó tükre előtt állok meg. Felhelyezem a parókát majd a maszkot is megigazítom és vissza megyek.
- Igazán jól áll a szőke haj, de minek? - fintorogva kérdi Liam.
- Mert mások is meglátnak, akik nem tudják, milyen színű eredetileg a hajam. - felelek kimérten, rá sem nézve, kifelé haladva a kórteremből. Ruhám nem éppen a télnek megfelelő volt. Magas sarkú vörös csizmám még oké, de a szintén vörös ruha már kevésbé volt téli ezért is alá vettem egy cica nadrágot, ami csak comb középig ért így nem látszódott ki. És természetesen a fekete bőrdzsekim. Táskámban azért ott lapul barna, lapos talpú boka csizmám is. Nekem is megvolt a saját kis tervem.
- Miért van egy olyan érzésem, hogy ezzel a kijelentéssel újra a régi lett? - kérdi sóhajtva Niall, úgy beszélve, mintha ott sem lennék.
- Várjatok, meg kint én addig elmegyek a mosdóba - közlöm továbbra is kimérten. Bementem a női mosdóba és villám gyorsan cseréltem át cipőmet, majd kifelé mentem. Az ajtóból kikukkantottam és láttam, hogy a Szöszi pont nekem háttal áll. Oda szaladtam gyorsan, amíg nem fordult meg és a hátára ugrottam. A hirtelen plusz súlytól előre esett, arccal bele a hóba. Nevetve terültem el mellette. Pontosabban, nagyon nevetve, ugyan is havas arca igencsak vicces látványt nyújtott.
- Igen? - néz rám kihívóan, mire én felálltam és szaladni kezdtem. De ő elkapott innentől pedig kezdetét vette a Sisi-Niall hóba fürdetési harc. A végére mind ketten vizesen, átfagyva és nevetve adtuk meg magunkat. Lehetetlenség volt legyőzni a másikat.
- Gratulálok! - áll meg előttünk El mérges tekintettel, összefont karokkal. Kiköpött anyuka módjára. - Ha megfáztok a ti hibátok lesz, én nem ápolok senkit! Két ilyen felelőtlen idiótát, ezt nem hiszem el - fortyogott továbbra is magában. Niallel egyszerre néztünk össze gonosz mosollyal. Amikor El elfordult elkezdtük dobálni hógolyóval. Nevetve pacsiztunk össze.
- Most már mehetünk - mondom elhaladva El mellett és adok neki egy puszit. El bosszúsan nézett rám, de ez akkor is kihagyhatatlan volt Niallel.
- Itt van egy csomó fotós, meg riporter - húzza el a száját Liam, amint errébb pillant. Leporolom magamról a havat, már ami nem fagyott ruhámra megigazítom magam, majd egy semmitmondó arccal, határozottan megindulok.
- Sisi! Miért kerültél kórházba?
- Jobban vagy már? Miért vagy havas ennyire?
- Mi történt Sisi?
- Nyilatkoznál, kérlek a fiúkkal való kapcsolatodról?
- Igaz, hogy Eleanor a legjobb barátnőd? És, hogy Zaynel jársz? - Rengeteg kérdés záporozott felém, de én jó sztárhoz híven válaszoltam.
- Csak kimerült voltam ennyi az egész - felelek kimérten
- Miért vagy ennyire havas Sisi?
- Niallel az imént hógolyóztunk egyet - adom meg az igaz választ.
- Eleanor tényleg jó barátnőd?
- Igen, ez igaz. Nála jobb barátnő nincs. - felelek egy halvány mosollyal arcomon.
- Az is igaz, hogy jársz Zaynnel? - Erre nem tudtam mit mondani. A legjobb lett volna tagadni azt a fura dolgot, ami konkrétan folyik közöttünk, de nem ment. Számat rágva gondolkodtam a válaszon.
- Igen, igaz - felelek, és még én is ledöbbenek saját válaszomon. Francba, azért vagyok ilyen őszinte, mert Velük töltöttem ennyi időt. Viszont érzem, hogy ez a megfelelő válasz. Hiszen amit csinálunk az nem baráti már.
- Hogyan jöttetek össze?
- Mikor történt?
- Perrie erről mit gondol?
- Meddig fog tartani szerinted a kapcsolatotok?
- Elnézést, többet nem nyilatkozom! - felelek, kimérten majd beszállok az éppen most begördülő limuzinba.
- Mi van? - kérdi rögtön El, amint beszállunk.
- Túl jó hatással vannak rám! Már a sajtónak sem tudok hazudni basszus - temetem arcomat tenyerembe. Éreztem amint valaki átölel oldalról, illatából pedig rögtön tudtam, hogy Zayn az.
- Így gondolod? - suttogja fülembe.
- Így van? - nézek fel félve szemeibe.
- Teljes mértékben - felel mosolyogva és megcsókol.
- Most már nyilvánosan nyalakodhattok - mondja Louis mosolyogva, mire én csak megforgatom a szemeim.
- Kérem a jutalmam! - mondja büszkén El barátjának.
- Francba - motyogja Louis majd a zsebébe nyúl és oda ad El-nek egy kocsi kulcsot.
- Mi volt a fogadás ára? - kérdezem mosolyogva.
- A szüli napi ajándékom hamarabb - mondja El.
- Ti fogadtatok, hogy összejövünk vagy sem? - kérdi csodálkozva Zayn.
- Valami olyasmi - motyogom ugyan is Harryt nem mondtuk. - Én nem, csak ők - mutatok Elre és Louisra amikor Zayn rám néz.
- Összeilletek. Mind a ketten hülyék vagytok - rázza fejét hitetlenül.
- Ugye? Én is ezt mondtam - nézek rá ártatlanul, mint aki erről semmit sem tudott.
- Fázom - jelenti ki Niall.
- Én is - felelek.
- Kellett nektek megfürdetni egymást - fortyog még mindig El. Zayn magához ölelt és úgy melegített. Amikor már nem fáztam annyira elengedtem és vissza vettem a csizmám. Hiába magas sarkú ha meleg. A hotelnél kiszálltunk, mi pedig Niallel szinte szaladtunk a szobánkig. Rögtön a radiátor elé álltunk, hogy felmelegedjünk. Persze ez nem segített szóval először ő ment el fürdeni majd én.
- Fázom, fázom, fázom - szaladok vissza a radiátorhoz egy térd nadrágban, amit otthon szoktam hordani, és egy fekete férfi ingben amit a nyáron nyúltam le unoka testvéremtől, amikor Spanyolországban voltam. A maszkom természetesen rajtam volt, de a paróka már nem.
- Még most sem mutatkozol be nekünk az igazi neveden? - kérdi Niall a radiátor mellett található kanapén ülve. Pontosabban az egészet elfoglalt és feküdt rajta.
- Már, miért tenném? - kérdezem tovább élvezve a meleget.
- Most, hogy hivatalosan is Zayn barátnője vagy, gondoltam elmondod neki is és nekünk is - vonja meg vállát.
- Nem változott semmi sem - rázom fejemet, mire ő értetlenül néz rám. - Ő sem tudja, ti sem tudjátok. Ez így van rendben - mondom magam elé meredve. Reménykedem, hogy valóban így van rendben.
- Ő sem tudja? - lepődik meg Harry, aki lelökve Niall lábait a kanapéról, mellé ül.
- Már miért tudná? - vonom fel fél szemöldököm.
- Úgy beszéltek, mint ha itt se lennék - fintorodik el Zayn amint ezt mondja, de szája sarkában ott bujkál a mosoly.
- Csak közlöm a tényeket - vonok vállat. - Ki kér kaját? Éhes vagyok.
- Alig fél órája ettél - mondja Louis végig mérve engem.
- És? Az nálam nem akadály. Ha éhes vagyok eszek - vonok vállat.
- Ugye? Én is ezt mondom! - mondja Niall nagyban bólogatva. Niall és Harry elmentek a konyhába valami kaját nézni. Amikor visszatérnek, egy tálcányi szendvicset hoznak.
- Miért van rajtad férfiing? - kérdi Niall teli szájjal.
- Spanyolországban kaptam - vonok vállat.
- Nocsak, egy spanyol udvarló? - vonogatja szemöldökét.
- Andres inkább a bátyámat pótolta, de vér szerint unokatestvérem - világosítom fel.
- Egyedüli gyerek vagy? - kérdi Liam.
- Mondhatni - motyogom lehajtott fejjel.
- Mondhatni? - kérdez vissza értetlen fejet vágva Zayn.
- Hagyjátok - szól rájuk El. Ő az egyedüli, akinek ezt elmondtam. A fiúk értették, hogy ha már El rájuk szól, akkor valami nincs rendben valóban. Zaynhez sétálok, aki egy másik kanapénál ül, én pedig mellette foglalok helyet. Magához húz, átkarol és egy puszit nyom a fejem tetejére. A fiúk most is feltalálták magukat. Tévét néztek, kajáltak, telefonoztak vagy Niall például csak feküdt a kanapén és nem csinált semmit.
Zayn végig átölelt, mi így néztük a tévét. Pár óra múlva úgy gondoltam, hogy fáradt vagyok így elmentem aludni. Persze fogalmam sincs ez, hogyan fog menni, ha egyszer Zaynel egy szobába leszünk, de a maszkomtól nem válhatok meg. Amikor lefeküdtem az ágyba Zayn is bejött és mellém bújt.
- Hogyan fogjuk megoldani a... - kezdtem, de közbe vágott.
- Majd alszok másik szobában - nyugtat meg szavaival és egy puszival. - Miért gondoltad meg magad? - kérdi egy kis csend után. Tudom, mire gondol.
- Azt hiszem... Azt hiszem, hogy... Tetszel - mondom aránylag magabiztosan.
- A "tetszel" dolgon már régen túl vagyunk. Az első csóknál kimondatlan érzés volt - Automatikusan pirulok el az emléktől.
- Most azt szeretnéd hallani, hogy szerelmes vagyok beléd? - kérdezem érzelem mentes hangon felvont szemöldökkel nézve rá. Feszengve ugyan, de bólint. - Szeretlek! Mindennél jobban szeretlek, soha nem volt még velem ilyen. Szeretlek, szeretlek, szeretlek - mondom majd ajkaihoz hajolva lágyan, röviden megcsókolom. Tényleg így gondolom? Igen teljes mértékben.
- Nem gondoltam volna, hogy kimondod - nevet csendesen Zayn.
- Nem ismersz eléggé Édes - nevetek fel. Magához ölelt jobban majd mosolyogva lehunyta szemeit. Ő hamarabb el aludt, mint én szóval volt időm jobban feltérképezni az arcát. Olyan édes. Hamarosan én is elaludtam közben pedig arra gondoltam milyen jó érzés Zayn karjai között aludni.
Amikor felkeltem Zayn még aludt így
óvatosan kikászálódtam mellőle és kimentem. Amikor kimentem mind annyian kint
voltak kivéve Liamet aki nem tudom hol volt és Zaynt aki
még aludt.
- Na, mi az? - kérdi Harry perverzen mosolyogva szemöldökét vonogatva.
- Semmi. - rázom fejem, ami nem bizonyult jó ötletnek, mert hihetetlenül szédülök és a fejem is fáj.
- Jól vagy? - kérdi Louis, akinek feltűnt rosszul létem.
- Nem egészen - motyogom és helyet foglalok az egyik fotelban. Hátamat neki döntöm karfájának, a másikon pedig átvetem lábaim.
- Kicsit rosszul vagyok - motyogom, amikor több kérdő tekintettel találom szembe magam.
- Valahogy én is így érzem magam - szólal meg csendesen Niall, aki csak csendesen üldögélt a radiátorhoz közel helyezkedő kanapéban.
- Kellett nektek fürdetni egymást a hóban - forgatja szemeit El, de azért oda megy Niallhez és megnézi nincs e láza. Majd nekem is megnézte és megállapította, hogy mind a ketten lázasok vagyunk. Hozott nekünk takarót, forró teát és egy fájdalom csillapítót a fejfájásra. Niallel egész rosszul voltunk, amin nem is csodálkozom, hiszen jól átfagytunk, bár nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar kijön rajtunk a betegség.
Nem tudom, hogy a láznak köszönhető-e vagy valóban így gondolom, de úgy éreztem el kell mondanom Katherina-nak. El kell mondanom neki az igazat. Nem fogok tudni így a szemébe nézni, szinte a nővérem. Bár mostanság elhanyagoltuk egymást, még is csak a pótnővérem. Nem hazudhatok neki. Neki nem.
Csak tudnám, hogy beszéljek vele. Nem tudom, hogyan kezdhetnék majd bele. Egyértelmű, hogy nem telefonban közlöm, hanem személyesen. Elhívom magamhoz. Elhívom és megbeszéljük. Ő nem fog ki akadni. Biztosan nem. Ugye nem?
Amikor úgy láttam, hogy mind annyian elaludtak elővettem a telefonom. Nem keltem fel, ugyan úgy ültem ott. Eszem ágában nem volt felkelni a jó meleg helyemről. Tárcsáztam nővéremet és félve ugyan, de a fülemhez emeltem a telefont.
- Kath? - szólok bele, amikor a kis hang jelzi, hogy felvette.
- Szia, Húgi! - köszön jókedvűen.
- Figyelj... Beszélnünk kell. El kell mondanom valamit. Két nap múlva ráérsz?
- Persze, oké. De baj van?
- Nem, nincs semmi baj, ne aggódj.
- Oké. Szeretlek Ní, de most le kell raknom.
- Rendben, én is téged. Puszi. - mondom, majd kinyomom. Fejemet hátra vetve a kanapén nézem a plafont. Gondolom nem vette észre senki sem a beszélgetésünk így megnyugodhattam.
Fél óra telt el én pedig még mindig ugyan így ülök és ugyan itt. Még mindig mindenki alszik, kivéve El.
- Fura érzés valaki másnak is igazat mondani rajtad kívül. - jegyzem meg halkan. Érdeklődve kapja felém tekintetét.
- A fiúk? - kérdezi ő is halkan. Aprót bólintok. Nem folytattuk ezt a beszélgetést, hiszen nem most akartunk lelkizni. Amióta a fiúkat ismerem nincs annyi időnk egymásra és ez nem esik jól.
- Na, mi az? - kérdi Harry perverzen mosolyogva szemöldökét vonogatva.
- Semmi. - rázom fejem, ami nem bizonyult jó ötletnek, mert hihetetlenül szédülök és a fejem is fáj.
- Jól vagy? - kérdi Louis, akinek feltűnt rosszul létem.
- Nem egészen - motyogom és helyet foglalok az egyik fotelban. Hátamat neki döntöm karfájának, a másikon pedig átvetem lábaim.
- Kicsit rosszul vagyok - motyogom, amikor több kérdő tekintettel találom szembe magam.
- Valahogy én is így érzem magam - szólal meg csendesen Niall, aki csak csendesen üldögélt a radiátorhoz közel helyezkedő kanapéban.
- Kellett nektek fürdetni egymást a hóban - forgatja szemeit El, de azért oda megy Niallhez és megnézi nincs e láza. Majd nekem is megnézte és megállapította, hogy mind a ketten lázasok vagyunk. Hozott nekünk takarót, forró teát és egy fájdalom csillapítót a fejfájásra. Niallel egész rosszul voltunk, amin nem is csodálkozom, hiszen jól átfagytunk, bár nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar kijön rajtunk a betegség.
Nem tudom, hogy a láznak köszönhető-e vagy valóban így gondolom, de úgy éreztem el kell mondanom Katherina-nak. El kell mondanom neki az igazat. Nem fogok tudni így a szemébe nézni, szinte a nővérem. Bár mostanság elhanyagoltuk egymást, még is csak a pótnővérem. Nem hazudhatok neki. Neki nem.
Csak tudnám, hogy beszéljek vele. Nem tudom, hogyan kezdhetnék majd bele. Egyértelmű, hogy nem telefonban közlöm, hanem személyesen. Elhívom magamhoz. Elhívom és megbeszéljük. Ő nem fog ki akadni. Biztosan nem. Ugye nem?
Amikor úgy láttam, hogy mind annyian elaludtak elővettem a telefonom. Nem keltem fel, ugyan úgy ültem ott. Eszem ágában nem volt felkelni a jó meleg helyemről. Tárcsáztam nővéremet és félve ugyan, de a fülemhez emeltem a telefont.
- Kath? - szólok bele, amikor a kis hang jelzi, hogy felvette.
- Szia, Húgi! - köszön jókedvűen.
- Figyelj... Beszélnünk kell. El kell mondanom valamit. Két nap múlva ráérsz?
- Persze, oké. De baj van?
- Nem, nincs semmi baj, ne aggódj.
- Oké. Szeretlek Ní, de most le kell raknom.
- Rendben, én is téged. Puszi. - mondom, majd kinyomom. Fejemet hátra vetve a kanapén nézem a plafont. Gondolom nem vette észre senki sem a beszélgetésünk így megnyugodhattam.
Fél óra telt el én pedig még mindig ugyan így ülök és ugyan itt. Még mindig mindenki alszik, kivéve El.
- Fura érzés valaki másnak is igazat mondani rajtad kívül. - jegyzem meg halkan. Érdeklődve kapja felém tekintetét.
- A fiúk? - kérdezi ő is halkan. Aprót bólintok. Nem folytattuk ezt a beszélgetést, hiszen nem most akartunk lelkizni. Amióta a fiúkat ismerem nincs annyi időnk egymásra és ez nem esik jól.
***
Két nap múlva is ugyan olyan beteg
vagyok Niallel együtt, bár láthatóan más jobban vagyunk. A média
jelenleg rá van akadva arra, hogy végre járok valakivel és ráadásul az a
valaki Zayn Malik. Nem értem miért csinálnak belőle ekkora
felhajtást. Zayn pedig... aranyos. Nem az a nyálas pár vagyunk, de
még is meg van, közöttünk az a romantikusabb száll.
Két órán belül találkozom Katherinaval. Még most sem tudom, hogyan kéne elmondanom neki pontosan a dolgokat, de megpróbálkozom vele.
- Miért vagy ilyen feszült? - kérdi Liam összevont szemöldökkel végig nézve rajtam.
- Ma találkozom az unokanővéremmel.
- És?
- Elmondom neki az igazat - mondom lesütött szemekkel.
- Óó vagy úgy - bólint megértően. Ekkor megcsörrent a telefonom, amit én arrébb sétálva felvettem.
- Szia! Tudunk hamarabb találkozni! - köszön vidáman Kath a telefonba.
- Hát ez... Csodálatos - felelek mosolyogva, szinte nyögve mondom ki a szavakat.
- Akkor nem sokára. Puszi!
- Puszi! - köszönök el én is majd kinyomom.
- Miért van rajtad az erőltetett mosoly? - kérdi Niall, a kanapéról nézve rám.
- Nem erőltetett a mosolyom - rázom a fejem.
- Meddig akarod még tagadni, hogy jobban ismerünk, mint szeretnéd? - kérdi csak úgy mellékesen. Nagyot sóhajtva ülök le mellé.
- Hamarabb akar találkozni. Még most sem tudom, hogyan mondjam el neki. - sóhajtva temetem tenyerembe arcomat, és térdeimre támaszkodom.
- Csak mond az igazat és kész. Hidd, el megfogja érteni. - mondja bizalmaskodó hangon Niall.
- Emlékszel én, hogy reagáltam? - kérdi El kedvesen, halványan mosolyogva.
- Eléggé nem szokványos módon tetted. - bólogatok halványan mosolyogva.
Két órán belül találkozom Katherinaval. Még most sem tudom, hogyan kéne elmondanom neki pontosan a dolgokat, de megpróbálkozom vele.
- Miért vagy ilyen feszült? - kérdi Liam összevont szemöldökkel végig nézve rajtam.
- Ma találkozom az unokanővéremmel.
- És?
- Elmondom neki az igazat - mondom lesütött szemekkel.
- Óó vagy úgy - bólint megértően. Ekkor megcsörrent a telefonom, amit én arrébb sétálva felvettem.
- Szia! Tudunk hamarabb találkozni! - köszön vidáman Kath a telefonba.
- Hát ez... Csodálatos - felelek mosolyogva, szinte nyögve mondom ki a szavakat.
- Akkor nem sokára. Puszi!
- Puszi! - köszönök el én is majd kinyomom.
- Miért van rajtad az erőltetett mosoly? - kérdi Niall, a kanapéról nézve rám.
- Nem erőltetett a mosolyom - rázom a fejem.
- Meddig akarod még tagadni, hogy jobban ismerünk, mint szeretnéd? - kérdi csak úgy mellékesen. Nagyot sóhajtva ülök le mellé.
- Hamarabb akar találkozni. Még most sem tudom, hogyan mondjam el neki. - sóhajtva temetem tenyerembe arcomat, és térdeimre támaszkodom.
- Csak mond az igazat és kész. Hidd, el megfogja érteni. - mondja bizalmaskodó hangon Niall.
- Emlékszel én, hogy reagáltam? - kérdi El kedvesen, halványan mosolyogva.
- Eléggé nem szokványos módon tetted. - bólogatok halványan mosolyogva.
*- Figyelj El! Ugye tudod, milyen jó barátnők vagyunk? -
teszem kezeimet az övéire, amik térdein pihennek.
- Örülök, hogy végre ezt mondod - néz rám nagy szemekkel mosolyogva. - De egyébként igen, tudom.
- Szeretnék mondani valamit. Ismered Sisi King-et, nem? - kérdezem, ő pedig bólint. - Nos... Sisi King tulajdonképpen én vagyok - motyogom lesütött szemekkel, alsó ajkamat harapdálva. Félve pillantok fel El-re, aki mosolyogva néz, rám majd nyakamba ugrik.
- Úgy, de úgy tudtam! - ölel magához szorosan.
- Nem is haragszol? - csodálkozva kérdezem.
- Dehogy haragszom!
- Tényleg? - csodálkozom el. - Valójában de, haragszom - enged el és komolyan néz rám, amitől megijedtem. - Haragszom, mert még egyszer sem voltál velem bulizni, sem vásárolni - mondja a végén mosolyogva én pedig megkönnyebbülten nevetek fel. *
- Örülök, hogy végre ezt mondod - néz rám nagy szemekkel mosolyogva. - De egyébként igen, tudom.
- Szeretnék mondani valamit. Ismered Sisi King-et, nem? - kérdezem, ő pedig bólint. - Nos... Sisi King tulajdonképpen én vagyok - motyogom lesütött szemekkel, alsó ajkamat harapdálva. Félve pillantok fel El-re, aki mosolyogva néz, rám majd nyakamba ugrik.
- Úgy, de úgy tudtam! - ölel magához szorosan.
- Nem is haragszol? - csodálkozva kérdezem.
- Dehogy haragszom!
- Tényleg? - csodálkozom el. - Valójában de, haragszom - enged el és komolyan néz rám, amitől megijedtem. - Haragszom, mert még egyszer sem voltál velem bulizni, sem vásárolni - mondja a végén mosolyogva én pedig megkönnyebbülten nevetek fel. *
Így visszaemlékezve erre el kellett mosolyodnom.
- Tudod mire gondoltam? - vonja fel szemöldökét kihívóan és mosolyogva néz szemeimbe El.
- Sajnos igen - nevetek fel csendesen.
- Mielőtt haza utazunk, elmegyünk bulizni. - mondja - Vagy nálatok megyünk bulizni. Választhatsz.
- Otthon. Katy úgy is rendez valami bulit, tudod - mondom, ő pedig értetlenül néz rám.
- Katy, aki két házzal arrébb lakik?
- Nem. Katy, aki megjegyzéseket fűzött ahhoz, hogy mit is gondol rólad - mondom, majd éreztem, amint két kar ölel át hátulról. Ösztönösen mosolyodom el és nézek fel a barna szemekbe. Rövid csókot nyom ajkaimra majd mellettem foglal helyet. Oda bújok hozzá és elfelejtek minden rosszat, vagy ami aggaszt.
- Barátnőről jut eszembe - szólal meg Harry. - Tudja, valaki mi van Ninával?
- Nem - feleljük reflexből Elel, és Louisal. A többiek is megrázták a fejüket, mire Harry csalódottan sóhajtott. Zaynhez bújva néztük tovább a filmet, amit a fiúk már elkezdtek. Teltek a percek és mire feleszméltem már indulnom kellett. Elköszöntem a többiektől puszival és öleléssel, Zayn viszont csókot kapott.
- Tudod mire gondoltam? - vonja fel szemöldökét kihívóan és mosolyogva néz szemeimbe El.
- Sajnos igen - nevetek fel csendesen.
- Mielőtt haza utazunk, elmegyünk bulizni. - mondja - Vagy nálatok megyünk bulizni. Választhatsz.
- Otthon. Katy úgy is rendez valami bulit, tudod - mondom, ő pedig értetlenül néz rám.
- Katy, aki két házzal arrébb lakik?
- Nem. Katy, aki megjegyzéseket fűzött ahhoz, hogy mit is gondol rólad - mondom, majd éreztem, amint két kar ölel át hátulról. Ösztönösen mosolyodom el és nézek fel a barna szemekbe. Rövid csókot nyom ajkaimra majd mellettem foglal helyet. Oda bújok hozzá és elfelejtek minden rosszat, vagy ami aggaszt.
- Barátnőről jut eszembe - szólal meg Harry. - Tudja, valaki mi van Ninával?
- Nem - feleljük reflexből Elel, és Louisal. A többiek is megrázták a fejüket, mire Harry csalódottan sóhajtott. Zaynhez bújva néztük tovább a filmet, amit a fiúk már elkezdtek. Teltek a percek és mire feleszméltem már indulnom kellett. Elköszöntem a többiektől puszival és öleléssel, Zayn viszont csókot kapott.
 |
| Nina Weyble |
- Jobb
időpontot nem is találhattál volna ennek a közlésével. Basszus nem tűnt fel,
hogy terhes vagyok és az ilyen nagyobb sokkokat el kéne kerülnöm? -
mondja Katherina amikor egy kávézóban ülünk már. Egész jól fogadta
azon kívül, hogy leordított miszerint miért nem mondtam el meg, hogy miért pont
most és, hogy hogyan voltam képes neki hazudni. Ami a legjobban fájt, hogy azt
mondta csalódott bennem. Ez volt az utolsó mondata azóta nem szóltunk egymáshoz
csupán elmentünk egy kávézóba. Ő azért nem mondott semmit, mert dühös volt én
pedig próbáltam vissza nyelni a könnyeim. Ez volt az első mondata felém
azóta.
- Ne haragudj! - suttogom lehajtott fejjel és próbálok nem sírni.
- Elmondhattad volna - mondja ő is halkabban, lágyan és magához ölel. Szorosan ölelem vissza és megkönnyebbülök, hiszen tudom már nem haragszik.
- Ki tudja még? - kérdi, amikor elenged.
- Eleanor és az ő barátja. Természetesen a menedzserem és a sminkesem. És Christopher - az utolsó nevet már suttogva mondom ki.
- El hamarabb tudta, mint én? Ez nem igazság - vágja be a "durcát". - A barátja?
- Kiderítette, de igazából nekem is jó barátom lett - vonok vállat halványan mosolyogva.
- Ki a barátja?
- Louis Tomlinson.
- Akkor ismered a One Direction-t? - kerekedik el a szeme.
- Igen - felelek elpirulva. Ez után megkért, hogy meséljek róluk. Elmondtam, hogy Liam mindig komoly, de azért ő is poénkodik, viszont ha kell, akkor ő amolyan "apa" féle. Elmeséltem, hogy Niall nagyon hasonlít rám, csak ő fárasztóbb, mint én. Louisról is meséltem, hogy nagyszerű barát és tudom, benne megbízhatok, na meg persze, hogy olyan, mint El csak fiúban. Nagyon hasonlítanak. Meséltem Harryről, hogy milyen a kapcsolatunk. Elmeséltem mind kettő kapcsolatot, hogy Ninával milyen és Sisivel. Majd Zayn is szóba került, mondtam neki, hogy milyen aranyos és persze, hogy járunk.
- Jól gondolom, hogy te Harry iránt is érzel valamit? - vonja össze szemöldökét, amikor befejeztem mesélésem.
- Igen - mondom csendben, lesütött szemekkel.
- Bonyolult vagy te lány, bonyolult vagy - rázza fejét sóhajtva. - Mindenesetre, amikor Sisi vagy Zayn iránt érzel valamit, amikor pedig saját magad vagy akkor Harry iránt. Ami első hallásra tök hülyén hangzik, de így van - magyarázza, én pedig elgondolkodom. Ezen így még nem is gondolkoztam, de igaza van akármennyire is hangzik butaságnak.
- Szerinted most mit tegyek? - túrok hajamba kétségbe esetten.
- Sisi nem létezik. Ő csak egy kitalált személyiség, nem? Akkor azt kell kizárnod miközben, döntesz, hogy az igazi Te döntsön - feleli bölcsen, amin én elgondolkodom. Ismét.
- Ez a terhességgel jár? Már, mint a bölcsesség - mondom mosolyogva, mire ő elneveti magát.
- Meglehet - kacsint rám. Egy kicsit még beszélgettünk aztán elbúcsúztunk. Ő ment, mert már fáradt volt nekem pedig az egyetemre kellett bemennem még. Katherina holnap már haza utazik így már csak egy hét múlva találkozunk.
Az egyetemen hatkor végeztem így elfogadva El és a fiúk meghívását elmentem a srácokhoz. El szerint a fiúk bocsánatot akarnak kérni, amiért azzal vádoltak, hogy én vagyok Sisi King. Pedig ha tudnák, hogy ez pontosan így van...
- Sziasztok! - köszöntem, amikor El beengedett a házba.
- Szia! - köszöntek vissza mind annyian kicsit félénken.
- Na, most mi van? - nevetek fel ledobva a táskámat az egyik fotelba, és félénkségükre célzok. - Nem harapok ti buták - nézek végig rajtuk mosolyogva csípőre tett kezekkel.
- Nem? - kérdez vissza Liam.
- Nem - rázom a fejem. Aranyosak, hogy ezen így aggódtak. Ekkor Niall felállt mosolyogva és felkapott majd megpörgetett. Sikítva kapaszkodtam vállába.
- Niall azonnal tegyél le! - szólok rá, amikor már nem pörgetett csak simán tartott. Kevés súlyomat simán elbírta, még csak meg sem erőltette magát. Nem szeretem a magasságot ezért is szóltam rá.
- Na, mi az nem bírod a magasságot? - kérdi pimasz mosollyal az arcán.
- Le fogom törölni azt a vigyort a képedről ha nem teszel le! - szólok rá, de azért egy halvány mosoly nekem is átfut az arcomon. Niall letett egyenesen a kanapéra majd ő is mellettem foglalt helyet.
Harry velem szemben ült és aranyos mosollyal arcán nézett rám. Zöld szemeit enyémekbe fúrta, fél oldalas mosolya nekem szólt, majd amikor fejével a konyha felé biccentett és felállt nyilvánvalóvá tette, hogy beszélni akar, négyszemközt. Pár pillanat múlva felálltam és követtem. Amikor a konyhába értem elém állt és derekamnál ragadt magához. Mosolygós ajkait óvatosan súrolta végig enyéimen majd nyomta rá. Csókja óvatos volt félénk, még is határozott, ami jóvá tette még inkább. Lehunyt szemekkel csókoltam vissza és kulcsoltam kezeimet nyaka köré. Amikor ajkaink elváltak egymástól homlokunkat egymásnak döntöttük és úgy fürkésztük a másik tekintetét. Katherinanak igaza volt. El kell döntenem mit, akarok, és kit akarok
- Ne haragudj! - suttogom lehajtott fejjel és próbálok nem sírni.
- Elmondhattad volna - mondja ő is halkabban, lágyan és magához ölel. Szorosan ölelem vissza és megkönnyebbülök, hiszen tudom már nem haragszik.
- Ki tudja még? - kérdi, amikor elenged.
- Eleanor és az ő barátja. Természetesen a menedzserem és a sminkesem. És Christopher - az utolsó nevet már suttogva mondom ki.
- El hamarabb tudta, mint én? Ez nem igazság - vágja be a "durcát". - A barátja?
- Kiderítette, de igazából nekem is jó barátom lett - vonok vállat halványan mosolyogva.
- Ki a barátja?
- Louis Tomlinson.
- Akkor ismered a One Direction-t? - kerekedik el a szeme.
- Igen - felelek elpirulva. Ez után megkért, hogy meséljek róluk. Elmondtam, hogy Liam mindig komoly, de azért ő is poénkodik, viszont ha kell, akkor ő amolyan "apa" féle. Elmeséltem, hogy Niall nagyon hasonlít rám, csak ő fárasztóbb, mint én. Louisról is meséltem, hogy nagyszerű barát és tudom, benne megbízhatok, na meg persze, hogy olyan, mint El csak fiúban. Nagyon hasonlítanak. Meséltem Harryről, hogy milyen a kapcsolatunk. Elmeséltem mind kettő kapcsolatot, hogy Ninával milyen és Sisivel. Majd Zayn is szóba került, mondtam neki, hogy milyen aranyos és persze, hogy járunk.
- Jól gondolom, hogy te Harry iránt is érzel valamit? - vonja össze szemöldökét, amikor befejeztem mesélésem.
- Igen - mondom csendben, lesütött szemekkel.
- Bonyolult vagy te lány, bonyolult vagy - rázza fejét sóhajtva. - Mindenesetre, amikor Sisi vagy Zayn iránt érzel valamit, amikor pedig saját magad vagy akkor Harry iránt. Ami első hallásra tök hülyén hangzik, de így van - magyarázza, én pedig elgondolkodom. Ezen így még nem is gondolkoztam, de igaza van akármennyire is hangzik butaságnak.
- Szerinted most mit tegyek? - túrok hajamba kétségbe esetten.
- Sisi nem létezik. Ő csak egy kitalált személyiség, nem? Akkor azt kell kizárnod miközben, döntesz, hogy az igazi Te döntsön - feleli bölcsen, amin én elgondolkodom. Ismét.
- Ez a terhességgel jár? Már, mint a bölcsesség - mondom mosolyogva, mire ő elneveti magát.
- Meglehet - kacsint rám. Egy kicsit még beszélgettünk aztán elbúcsúztunk. Ő ment, mert már fáradt volt nekem pedig az egyetemre kellett bemennem még. Katherina holnap már haza utazik így már csak egy hét múlva találkozunk.
Az egyetemen hatkor végeztem így elfogadva El és a fiúk meghívását elmentem a srácokhoz. El szerint a fiúk bocsánatot akarnak kérni, amiért azzal vádoltak, hogy én vagyok Sisi King. Pedig ha tudnák, hogy ez pontosan így van...
- Sziasztok! - köszöntem, amikor El beengedett a házba.
- Szia! - köszöntek vissza mind annyian kicsit félénken.
- Na, most mi van? - nevetek fel ledobva a táskámat az egyik fotelba, és félénkségükre célzok. - Nem harapok ti buták - nézek végig rajtuk mosolyogva csípőre tett kezekkel.
- Nem? - kérdez vissza Liam.
- Nem - rázom a fejem. Aranyosak, hogy ezen így aggódtak. Ekkor Niall felállt mosolyogva és felkapott majd megpörgetett. Sikítva kapaszkodtam vállába.
- Niall azonnal tegyél le! - szólok rá, amikor már nem pörgetett csak simán tartott. Kevés súlyomat simán elbírta, még csak meg sem erőltette magát. Nem szeretem a magasságot ezért is szóltam rá.
- Na, mi az nem bírod a magasságot? - kérdi pimasz mosollyal az arcán.
- Le fogom törölni azt a vigyort a képedről ha nem teszel le! - szólok rá, de azért egy halvány mosoly nekem is átfut az arcomon. Niall letett egyenesen a kanapéra majd ő is mellettem foglalt helyet.
Harry velem szemben ült és aranyos mosollyal arcán nézett rám. Zöld szemeit enyémekbe fúrta, fél oldalas mosolya nekem szólt, majd amikor fejével a konyha felé biccentett és felállt nyilvánvalóvá tette, hogy beszélni akar, négyszemközt. Pár pillanat múlva felálltam és követtem. Amikor a konyhába értem elém állt és derekamnál ragadt magához. Mosolygós ajkait óvatosan súrolta végig enyéimen majd nyomta rá. Csókja óvatos volt félénk, még is határozott, ami jóvá tette még inkább. Lehunyt szemekkel csókoltam vissza és kulcsoltam kezeimet nyaka köré. Amikor ajkaink elváltak egymástól homlokunkat egymásnak döntöttük és úgy fürkésztük a másik tekintetét. Katherinanak igaza volt. El kell döntenem mit, akarok, és kit akarok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése