2015. március 4., szerda

5.rész - Ismét

A rész zenéje: 
Adele - Set Fire to the rain



Sisi King
Kifulladva jöttem le a színpadról. Délelőtt elmaradt az interjú ezért egy koncertet iktattak be nekem. Pontosabban nekünk, mert a fiúkkal megint egy helyen volt a koncertünk csak nekik hamarabb. Igazán nem akartam elrontani a mai napon a hangulatom ezért is vágtam mindenhez jó pofát. Igazából, még nagyon nem is találkoztam ma a srácokkal, csak láttam, hogy itt vannak, de ennyi. Kicsit megcsúsztak a dolgok szóval most még egy-kettő órán keresztül Anyu El-el lesz. Már úgy várom, hogy mehessek anyuhoz, haza.
  Amint mentem be a közös öltözőnkbe -ami hatalmas, mivel most hatan vagyunk- ismerős arcot pillantottam meg.
- Anne! - kiáltottam el magam boldogan, és hozzá szaladok.
- Szia Kicsim! - zárt Anne szorosan karjaiba.
- Úgy, de úgy örülök, hogy itt vagy! Hiányoztál! - engedem el a mosoly pedig levakarhatatlan az arcomról.
- Látom, te semmi sem változtál! - nevetve kócolja össze hajam, vagyis parókám.
- Igen, és ezt még mindig utálom - nyújtom ki rá a nyelvem. Lehet, hogy idős Anne -azért annyira nem is- de mindig barátnő kapcsolatunk volt.
- Hohó! - jön hozzánk Harry, csodálkozó arccal. - Ti ismeritek egymást? - mutat felváltva rám és Annera.
- Igen - felelünk egyszerre.
- Ti? - kérdezem felvont szemöldökkel tőlük.
- Ő a fiam, akit meséltem - mondja büszkén Anne.
- Santo cielo! /Te jó ég!/ - mondom elcsodálkozva.
- A spanyol káromkodásról még mindig nem szoktál le - kuncog Anne.
- Ez nem is káromkodás volt - húzom ki magam. Ritka eset, ha spanyolul nem káromkodom.
- Ez nekem fura - motyogja Harry.
- Mi? - kérdezem értetlenül.
- Hogy az anyukám egyik barátnője, tulajdonképpen a haverom csaja - mutat a "haverom" alatt, Zaynre.
- Egy: Nem vagyok a "csaja". Csak volt annyi vér a pucájában, hogy egy aranyos csókot adjon, amit még tisztáznunk kell. Kettő: Eleanor után Anne az, akiben megbízom a legjobban - fonom össze magam előtt a karjaim és kicsit kezdek ideges lenni.
- Ní, Norah már vár - juttatja eszembe Anne, anyut.
- Jujj, tényleg - leszek megint vidám. Összepakolom a cuccaim a táskámba és már mennék is. - Majd beszélünk! - kacsintok Anne-ra, majd adok arcára egy puszit és az ajtóhoz megyek.
- Sziasztok srácok! - köszönök el vidáman a többiektől. Kimegyek és a kijárati ajtó felé igyekszem.
- Várj! - kiált utánam valaki. Megfordulok és Zayn fut utánam.
- Mond! - sürgetem türelmetlenül.
- Tisztában vagy vele, hogy bent azt mondtad, hogy "aranyos csókot" adtam? - kérdezi pimasz mosollyal az arcán.
- Mi? Biztos vagyok benne, hogy nem mondtam ilyet! - rázom fejem, és összefonom karjaim.
- De de - mosolyogva jön közelebb.
- Nem! - mondom és egyszer csak azt veszem észre, hogy derekamon pihennek kezei, ő pedig közel áll hozzám. Felnézek szemeibe és rögtön elveszek a barna íriszekbe. Csodálatos.
- Miért csókoltál meg tegnap? Ráadásul kétszer - hangom lágyabb lesz, amint beszélek vele.
- Élvezted? - kérdez vissza.
- Kérdésre nem illik, kérdéssel felelni Zayn - rázom fejem korholóan.
- Mert jól esett - vonja meg vállait. - Szóval... Élvezted? - teszi fel újból a kérdést. Elfordítom arcomat tőle, nem tudok válaszolni erre. Pedig tudom a választ.
Zayn közelebb hajol és orrát nyakam egy pontjára dörgöli édesen, ami kicsit csikis így akaratlanul is halkan kuncogok. Zayn ezt folytatva halad egyre feljebb a számhoz.
- Eljönnél velem egy randira? - suttogja fülembe.
- Nem - én is csak suttogni tudok. - Mennem kell Zayn. Anyu már vár - suttogom, de nem húzódom el tőle.
- Haza vihetlek? - hagyja abba amit eddig csinált, és felnéz rám.
- Nem - rázom fejem ismét.
- Kérlek! - néz rám kiskutya szemekkel.
- Át kell még öltöznöm előtte Zayn - rázom fejem megint.
- Úgy érted, ezeket kell levenned? - húzza le rólam parókám. Ijedten kapnék utána, de az már a földön van. Mire feleszmélek kezei már a maszkom csatjánál van.
- Zayn! - szólok rá... Sokféleképpen. Mérgesen, kétségbeesetten, reménykedve, hogy nem veszi le. De leginkább csalódottan.
- Amíg te nem akarod elmondani, nem venném le rólad szerelmem! - suttogja fülembe, mire nekem testtartásom ellazul.
- Mennem kell! - kifordulok kezei közül és elfutok. Kocsimba pattanok és már hajtok is haza. Útközben leveszem maszkom és egy piros lámpánál sminkem 90%-át is.
Mielőtt bemennék a házba, a kocsiban átveszem szoknyámat egy nadrágra, de felsőmet magamon hagyom, csak leveszem a fölötte lévő mellényt. Mikor ezekkel végeztem nagyot sóhajtva ülök tovább a kocsiban. Megindulnék be, de egyszerűen nem megy. Csak bambulok, de nem tudok mozdulni. A bűntudat letaglóz teljesen. Soha életembe nem hazudtam anyunak, de most mégis megteszem.
- Megjöttem! - kiáltok, amikor végül össze szedem magam és már bent vagyok a házban.
- Szia Kicsim! - ölel magához mosolygós arcú Édesanyám.
 - Szia Anyu! - köszönök mosolyogva, amint átölelem. Olyan jó volt anyuval lenni Rengeteget beszéltünk miután El elment, és tényleg őszinte voltam vele. Egy dolgot leszámítva. A koncerteket, Partykat, új házaimat, magángépemet, konkrétan egy másik életet nem említettem neki. Sisi King életét nem említettem.
- Mikor mész következőleg az egyetemre be? - kérdi jó hosszas beszélgetés után.
- Holnap be kell mennem egy vizsgára - jut eszembe a vizsga, amit aztán Paul elintézett nekem. Anyu erre csak egy bólintással reagál. Egész délután elvoltunk, aztán ő este korán lefeküdt, mert fáradt volt. Ekkor hívott Anne telefonon.
- Szia! - köszönök vidáman miközben a konyhában pakolok el.
- Szia! Nem jössz át? Itt vagyok Harryéknél. - mondja az egyben jó, de még is rossz ötletet. Végül döntök.
- Oké, de mivel már Sisiként mondtuk, hogy ismerjük egymást ezért úgy is kell oda mennem - mondom közben pedig megindulok a szobám felé.
- Oké - sóhajt, majd bontja a vonalat. Szobámban átöltözöm egy csőfarmerba -jóformán csak olyanjaim vannak- egy toppot, fölé fekete bőrdzseki, ugyan olyan színű magassarkúval, a maszkom, és... A parókám. Amit most nem találok. Még is hol lehet? Hova tűnhet el egy paróka. Istenem, hova rakhattam? Idegesen túrom fel a szobám, amikor bevillan. Amikor Zaynel voltam lerántotta rólam, a nagy sietségben pedig ott hagytam.
- Basszus! - fogom fejem bénaságomon. Kénytelen vagyok paróka nélkül menni és csak reménykedem benne, hogy Zayn haza vitte magával. Hajamat most lazán felkötöttem úgy, hogy még a maszkom is magamra tudjam tenni.
Kocsimba beszállva indultam el, majd a fiúk háza előtt leparkoltam. Az ajtóhoz sétálok és becsengetek. Anne nyitott ajtót, aminek kifejezetten örültem. Viszont, amikor bementünk a nappaliban ott volt az összes fiú.
- Sziasztok! - intek mosolyogva hiszen jó kedvem volt.
- Ó-ó-ó. - mondja döcögősen az "ó" betűket Liam miközben feláll és elém áll. - Merre jár a parókád? - kérdi mosolyogva.
- Nem tudom. Zaynt kérdezd! - küldök egy gyilkos tekintetet az említett fiú felé.
- Tehetek én róla, hogy úgy elrohantál? - vonja meg vállát Zayn, visszafojtott mosolygással.
- Vissza adnád? - kérdezem, figyelmen kívül hagyva kérdését.
- Nem - rázza fejét mosolyogva. Ó, istenem az a mosoly...
- Add vissza! - követelem előtte megállva.
- Nem - ismétli önmagát, és ő is feláll. Ismét csak centik választanak el egymástól.
- Öhm...A...Izé... - habogok össze-vissza elveszve szemeiben, és a túlzott közelség is zavarba hozott.
- Mond csak - mosolyog önelégülten. Mély levegőt véve szedem össze magam.
- Add vissza a parókámat! Kérlek... - motyogom az utolsó szót.
- Örömmel - felel mosolyogva.
- Komolyan csak azt vártad, hogy azt mondjam: Kérlek? - vonom fel fél szemöldököm.
- Igen - bólint majd felmegy a lépcsőn. Nagyon ajánlom neki, hogy a parókámmal térjen vissza. Amint elment test tartásom meglazult, és a levegőt is könnyebben vettem.
- Valaki szerelmes - bökdös a kanapén ülő, mosolygós Niall.
- Ki? - nézek le rá értetlenül.
- Te - feleli mosolyogva, mire megforgatom szemeim. Ez hülyeség.
- Én ugyan nem! - felelek, majd Anne mellé sétálok.
- De, igen! - szól utánam már Louis is.
- Igenis szerelmes vagy! Valld csak be! - mondja Liam is. Fél szemöldökömet felvonva, csípőre tett kezekkel, fenyegetően nézve fordulok vissza feléjük.
- Nem vagyok szerelmes! Nem tudom, miért nem lehet megérteni, ha egyszer azt mondom, nem. Voltam már igazán szerelmes és köszönöm egyszer is elég volt, bőven. Nem akarom, hogy bármi közöm legyen még akár egy férfi jellegű lényhez is! - felelek kissé idegesen, a fiúk pedig megszeppenve néznek rám. Végszóra pedig megérkezik Zayn.
- Tessék - adja kezembe a parókám, így kezeink összeérnek pár pillanatra. Amint keze találkozik, az enyémmel eddigi idegességem eltűnik, és helyét melegség veszi át. Zayn ismét közeledni kezd felém, de elfordítom arcom, és Annere nézek.
- Vamos, por favor. Me siento avergonzado, pero de verdad. /Menjünk, kérlek. Kínosan érzem magam, de nagyon./ - Mondom Annenek. Érti amit mondok, mert régebben tanítottam neki spanyolt, egy kicsit. Ő csak bólint, mire én megindulok amerre ő megy. Nehezen tudom kihúzni kezem Zayn keze alól, de erről nem ő tehet. Én vagyok a túl gyenge. Mielőtt még teljesen eltávolodtunk volna egymástól, vissza sietek hozzá és arcára nyomok egy puszit. Ezek után még inkább kínosan éreztem magam ezért is szedve a lábaim Anne után mentem.
Annenel rengeteget beszéltünk, de igazán nem kötött le annyira, mint Zayn a gondolataimat. Creo que me gusta...Anne már elaludt, és mivel egy másik nappali-féle helységben voltunk, ami kisebb mint az eredeti, összegubózva feküdtem a kanapé egyik részében. Már majdnem elaludtam, de azt még érzékeltem, amint valaki felemel, majd pár pillanat múlva valami puhára tesz.

Reggel kómásan keltem, és amint kinyitottam szemem a lemosatlan, elkenődött smink marni kezdte a szemem. Maszkom mellettem volt a párnán, amit minden bizonnyal az alvás alatt mocorgás közben levettem. Arcom pedig a párnába fúrtam. Úgy néz ki még álmomban is ügyelek a lebukás elkerülésében.  Megakartam fordulni, de egy erős kar szorított magához és halk szuszogást is hallottam a fülemnél. Lenéztem a kézre és már csak a karkötőből rájöttem ki is az, aki mellett az éjszakát töltöttem. Amikor elkezdett mocorogni hajamat gyorsan kiengedtem és arcom elé söpörtem, amíg arcomat a párnába fúrtam. Pár pillanat múlva éreztem, amint félre söpri kicsit a hajam, de még időben szóltam.
- Azt ígérted, amíg én nem akarom nem nézel meg - szólok rá remegő hangon. Persze, hogy remegett a hangom ha egyszer a lebukás veszélye fenyegetett.
- Ne haragudj! A kíváncsiságom nagyobb, mint az akaraterőm - suttogja, majd apró puszikkal hinti be nyakam.
- Zayn! Kérlek fejezd be! - szólok rá, de úgy érzem, hogy bárcsak soha nem hagyná abba. Mint ha kitalálta volna gondolataim folytatta. Lassan elkezdtem felé fordulni és ő is közeledett szám felé. Ránéztem és láttam, hogy szemei csukva vannak.
- Ne nyisd ki a szemeid! Kérlek - mondom mikor két kezem közé fogom arcát. Ő eleget téve kérésemnek behunyt szemekkel bólint. Apró puszit nyomok arcára, de ő közelebb hajol és megcsókol. Hiába ellenkeztem magamban, ha tetteim nem éppen ezt sugallták. Rögtön vissza csókoltam és egyik kezemmel beletúrtam hajába.
- Érzel irántam valamit? - kérdi, amikor ajkaink eltávolodnak egymástól. Kérdésétől lefagyok. Nem akarok rá válaszolni. Gyorsan felkeltem és kirohantam a szobából. Kint bele botlottam egy mellkasba. Ösztönösen kaptam le fejem, ugyan is maszkom nem volt rajtam.
- Ní! - hallom Louis csodálkozó hangját. Megkönnyebbülten nézek fel rá. - Gyere! - ragadja meg karom, amint meglátja tekintetem. Igen, elég sok mindent elárult a lelkiállapotomról. Egy szobába visz, ami minden bizonnyal az övé.
- Mi történt? - kérdi leültetve az ágyára és ő is leül mellém.
- Nem tudom - túrok a hajamba kínosan. - Reggel Zayn mellett ébredtem a maszkom pedig valószínűleg álmomban leesett. Aztán mikor felébredt megakart nézni, de én már fent voltam. Majd megint megcsókolt. Amikor pedig megkérdezte érzek-e iránta valamit elmenekültem a szobából - felelek idegesen járkálva fel-alá.
- És érzel iránta valamit? - kérdi teljesen nyugodtan, ami most pont az ellentéte az én érzelmi állapotomnak.
- Nem, hát persze, hogy nem - felelek határozottan. Persze, hogy nem érzek iránta semmit. Úgy értem... Nem. Egészen biztos, hogy semmit sem érzek iránta.
- Rendben - sóhajt egyet Louis és feláll. - Gondolom kéne a maszkod - mondja én pedig egyetértően bólintok. Louis kimegy a szobából én pedig a hatalmas ablakon bámulok kifelé. Egészen addig, amíg ki nem nyílik az ajtó, de rajta nem Louis hanem Liam lép be.
- Basszus - sikítok egészen halkan, fenn hangon.
- Sisi! Hát te? - kérdi csodálkozva a már mögöttem lévő fiú. Hallom közeledő lépteit.
- Ne gyere ide. Nincs rajtam a maszkom Liam! - mondom remegő hangon. Mi a francért nem tudom kordában tartani már a hangomat sem az utóbbi időben?
- És? - kérdi, de hallom, hogy már nem jön közelebb.
- Mi az, hogy és? - kérdem idegesen. - Nem fogom leleplezni magam! - felelem idegesen.
- Hol van a maszkod? - kérdi mellékesen.
- Zayn szobájában - felelek kissé feszengve.
- Zayn szobájában? - kérdez vissza és hallom hangján, hogy mosolyog.
- Tudom, hogy vigyorogsz. És nem, ez nem az aminek látszik - felelem miközben az ablakból nézem a kilátást.
- Lefeküdtetek? - kérdi, mire én döbbenetemben megfordulok. Nem gondolkodtam ismét, és úgy cselekedtem. A szerencsém az volt, hogy Liam nem engem nézett, így még időben visszafordulhattam.
- Nem - felelek végül, egy csípős beszólás helyett.
- Ha most felnéztem volna, mit tettél volna, ha megtudtam volna, hogy ki is vagy igazából? - kérdi Liam.
- Túl sok a volna Liam - felelek halványan mosolyogva. Ő halkan felkuncog. Ekkor megint nyílik az ajtó.
- Tessék, itt van. - adja kezembe Louis a maszkom. Megkönnyebbülten sóhajtok fel.
- Köszönöm! - felelek csendesen. A "kérlek" és a "köszönöm" szavak nem sűrűn fordulnak elő a szótáramban. Felteszem a maszkom és Liam felé fordulok.
- Talán, egyszer megtudod - mondom neki komolyan, beszélgetésünkre vissza térve. Elmegyek mellette, ki a szobából. Ekkor -ismét- egy mellkasba ütközöm. De most az illető megragadja kezeim és beránt egy szobába. Puha ajkait gyengéden, és gyorsan nyomja enyéimre. Az ismerős érzés után, nyaka köré kulcsolom karjaim és így próbálok minél jobban a közelében maradni. Még mindig le vannak hunyva szemeim amikor elválunk egymástól. Testemet még mindig az övének préselem. Biztonságérzetet ad, azért próbálok mindenáron a közelében maradni.
- Érzel irántam valamit? - teszi fel ugyan azt a kérdést. Megint megpróbálok elmenekülni, de most visszaránt csuklómnál fogva.
- Nézz rám! - szól keményen, amikor lehajtom fejem, és nem szólok semmit. Könnyes szemekkel nézek szemeibe, amin ő elcsodálkozik. - Sisi... - kezdi sokkal lágyabb hangom, de nekem most nincs szükségem szavakra. A közelségét akarom. Szorosan lehunyt szemekkel ölelem magamhoz. Hajamat simogatva, nyugtatgat, ami rendkívül jól esik. Nem értem magam miért lettem ilyen sebezhető, hiszen eddig nem volt ilyesmi felfedezhető rajtam. Fejemben lepereg az elmúlt pár perc és rájöttem, hogy hatalmas balgaságot követtem el. Ismét. Ki török jól eső ölelő karjai közül és elrohanok. Most azonban oda sem figyelve a többiek értetlen tekintetére, meg sem állok kocsimig.
Hatalmas szerencsém, hogy nem találkoztam rendőrrel, ugyan is szerintem gyorshajtásért megbüntettek volna, az fix. Leparkolva a házam előtt arcomról lekapom a maszkot és könnyes szemekkel rohanok be. Anyut nem láttam gondolom még alszik. Amint belépek a szobámba telefonom megcsörren.
Eleanor, név villog telefonomon. Egyből kinyomom. Ritkán teszem ezt, de egyedül akarok lenni.

***
- Szeretlek Anyu! - ölelem magamhoz szorosan, amikor elbúcsúzunk egymástól.
- Én is Kicsim! - mondja anyu, majd amikor eltávolodunk egymástól beszáll a taxiba amivel haza megy, ugyanis Anne még marad. Öt napja nem beszéltem a fiúkkal, El-el, de még Anne-nel sem. Senkinek nem veszem fel a telefont, végig anyuval voltam, ha pedig nem, akkor tanultam az egyetemre. 
Amióta Zayn megkérdezte érzek-e iránta valamit, azóta magamba zuhantam. Persze, azt mutatom milyen jól is vagyok, de megváltoztam. Nem beszélek senkivel, senkihez, csak ha szükséges. Amolyan Antiszociális lettem, bár szerinte csak egyedül létre van szükségem. Ha Eleanor eljött nem nyitottam neki ajtót, sőt senkinek sem nyitottam ajtót. 
Ma pedig anyu haza megy, vagyis teljesen egyedül leszek tényleg. Délután lesz egy koncertem, amiről Paulal is csak SMS-en társalogtunk. 
Amint anyu elment a házba siettem és elkezdtem készülődni, hiszen röpke fél órám volt a készülődésre utána indulnom kellett. Fehér Mercedesemmel leparkoltam a parkoló azon részébe, ahol egy nagy "VIP" felirat volt. Amikor kiszálltam láttam, hogy Paul kocsija mellett El, és a fiúk közös autója is ott volt. Szuper...
 Mély levegőt véve, kihúzva magam, tíz centis magassarkúmmal belépkedtem, csakis előre nézve.
- Sisi! - szól valaki, mire megállok és megfordulok. Viszont, amint látom, hogy Niall siet utánam, vissza fordulok eredeti irányomba és tovább megyek. Figyelmen kívül hagyom hangját amint utánam szól többször is és meg sem állok az öltözőmig. Lou már vár rám bent, szóval el is kezdi a munkálatokat rajtam. 
- Miért vagy ilyen furcsa? - teszi szóvá távolság tartásom, és csendességem. 
- Nem vagyok furcsa - felelek semmit mondóan. Lou még mondana valamit, amikor kopognak az ajtómon. 
- Tessék? - szólok ki vagyis engedélyt adok, hogy bejöjjön akárki is az. Kinyílik az ajtó és a tükörből nézve meglátom Louist. 
- Szia! - köszön csendesen és kedvesen. Nem válaszolok, csak lesütöm szemeim. Közelebb jön és térdemen pihentetett kezeimbe adja a parókám, amit két napja náluk felejtettem. 
- Van másik - mondom, mert már beszerzett nekem Lou egyet. Azt hittem már nem látom viszont régi parókám ezért van másik. 
- Azért elhoztam - von vállat. Lou eközben elhagyja a szobát mert ő már végzett velem. - Miért nem vetted fel a telefont senkinek? - kérdi. Miért is kéne erre felelnem?
Nem tartozom magyarázattal - állok fel és elindulok ki az öltözőből. Louis rendületlen követ, amivel próbálok nem foglalkozni. A büféhez veszem az irányt, hogy igyak egy teát, ami megnyugtat. Ott viszont a többi fiú is ott volt és El. Csak nekem van ilyen szerencsém.
- Sisi! - szól El, de amikor levegőnek nézem már mérgesen néz rám. - Sisi! - szól ismét, de megint csak nem reagálok. - Azonnal válaszolj Nina W...! - mielőtt kimondta volna teljes nevem szikrákat szóró szemekkel fordultam felé. 
- Nem igaz, hogy a teljes nevedet ki kelljen mondanom csak, hogy rám figyelj végre! - mérgelődik és karon ragad. Elkezd húzni az ajtó felé, hogy -gondolom- nyugodtan tudjunk beszélni, de én kirántom magamat kezeiből és megállok. Nyugodtan sétálok vissza a büféhez. 
- Nina! Basszus mi a franc bajod van már? - kiált utánam dühösen. 
- Hogy mi a bajom? - fordulok meg és én is már dühösen szólalkozom. - Gondolkodj csak El, mi lehet a bajom? Gondolkodj! Menj vissza három évet az életemből, az életünkből! - szólok és az utolsó két szót kihangsúlyozom. - Mi történt legutóbb, amikor valakit közelebb engedtem magamhoz? - sziszegem, bár nem vagyok biztos, hogy hallja a távolság miatt. - Bele szerettem, terhes lettem, és a kicsike pedig meghalt. Előtte is mi történt? Elárultak! Minden ember ugyan olyan Eleanor, és te ezt nagyon jól tudod, hiszen végig ott voltál! - dühösen szólalkozom fel. Eleanor elkerekedett szemekkel néz rám. 
Mély levegőt veszek és összeszedem magam. 
- Szóval, most, hogy tudod mi is a bajom, boldoggá tenne ha mindenki békén hagyna - felelek körül nézve, majd elindulok ugyan is idő volt, mennem kellett a színpadra. 

4 megjegyzés:

  1. Hát ez ... Huh... Ez kemény fordulat... El se hiszem, hogy ennyire kiakadt, de hogy Zayn ennyi idő után már meg meri kérdezni... mármint oké azzal nincs semmi baj hogy megkérdezi csak olyan követelőző.
    Meg már hiányolom a Nina-Hazz pillanatokat ;)
    Siess a kövivel! (kb mikorra várható?)
    pusziii: Cassy <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszii!! :) Kicsit elsiettem az eseményeket, szóval most egy kicsi lassítás következik. :) Igen, követelőző de hát melyik férfi nem olyan valamilyen szinten? :) :P
      Ne aggódj a 6.rész után következnek már Nina-Hazz pillanatok is, elég sok! :) ;)
      Sietek ahogy tudok! :) (Ha ma nem akkor hétfőn, mert holnap utazok mamámékhoz, ahol persze nincs net és vasárnap este jövök haza.)
      Pusziii NiSzi xx. <3
      U.i.: Örülök, hogy van egy új olvasóm is akit nem az előző blogomnál láthattam, ha nem itt! :) :3 <3

      Törlés
  2. Imádom! De melyiket nem? Petra...Petra...Petra...Hogy a faracba tudsz ilyen jókat irni? Nagyon örülök, hogy olvashatom a történeteidet, mert igy, mikor végre hires iró leszel, majd eldicsekedhetem, hogy olvastam a blogjaidat, mikor még nem voltál az. ♥ ♥ ♥ Eskü, hogy a te blogjaid a kedvenceim (na jó, a táncoslányt talán jobban szerettem, de csak Nándi ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ miatt)! Egyszerűen nagyszerűen irsz! Imádom! Imádom! Imádom! Egyszeriben csakis ez jár a fejemben, mikor olvasom! Annyira tudom sajnálni Sisit! Zayn cuki, viszont még akkor is jobban bejön a Harry-Nina párositás, mint a Sisi-Zayn. Nem tudom miért, de Harry cukibb, s most nem a kinézetére utalok. ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ Tudom, hogy még nem tudod te sem, hogy mi lesz majd, de azért végérvényben remélem, hogy Harold lesz a kiválasztott! :* :) Alig várom már a kövi részt! Amúgy: ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ (ez összesen 20) (ha már elkezdtem ezt túl, akkor itt is folytatom :D ) Millió Puszi Petra! :**** xoxo IL

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszii!! :) <3 <3 <3 Jujjci, hát elárulom azt a titkot, hogy Én mát tudom kit fog választani. ;) :D Hát, ha híres író leszek az nekem is jó lesz bár a jövőmet elképzelve semmi köze nem lesz az íráshoz. egyenlőre elballagok az általánosból, majd normális érettségi, és csecsemő gondozónak megyek Debrecenbe vagy Pécsre egyetemre. :D Maaajd irány a nagyvilág vagyis Spanyolország vagy éppen Dé-Amerika. :D
      Fúú kinézetre én sem tudom melyik tetszik jobban, Zayn vagy Harry... Sőt még viselkedésre sem tudom mert mind a kettő a Nagy Kedvencem. :3 :D
      A táncoslány hiányzik, hogy írhassam hiszen elég közel állt hozzám de nem csoda az első blogom volt. Brühühü Hiányzik Nándi!!! <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3<3 <3 <3 <3 <3 <3 ( a szíveket megoszthatjátok! :D )
      Nem sokára jön a 6.rész
      Puszii NiSzi xx <3

      Törlés