2015. április 5., vasárnap

12.rész - Felejtés

Sziasztok Drágák!
Némi kihagyás után itt az új rész, remélem tetszik!
Komikat szívesen várok! Aki még nem tette az fel is iratkozhat, 
és a facebook csoporthoz is csatlakozhat! :D
Aminek rendkívül örülök, hogy tegnap közel 250 oldalmegjelenítés volt az aznap
előtti pedig szintén megütötte a 200-at.
Ezt Köszönöm Nektek!
Puszii! 

A rész zenéje: 
Tori Kelly - Dear No One
https://www.youtube.com/watch?v=njmCUJ94lUM


NiSzi xx


- Nem gondolkodtál még rajta, hogy színész legyél? - Ez volt az első reagálása Becának miután elmeséltem neki mindent.
- Nem vagy vicces - forgatom a szemeimet.
- Ó, de hogy nem - int le halványan mosolyogva. - De most komolyan. Saját magadra féltékeny lenni? Azért ez durva - rázza fejét.
- Ha nem játszom el, akkor nem lennék normális barátnő. Már nem azért, de ha a te pasid is lesmárolna, valakit te is kiakadnál.
- Még szerencse, hogy nincs pasim - nevet fel és én is elmosolyodom.
Beca nem igazán mondott semmi olyat, ami hasznomra lett volna viszont jobb kedvem lett. Elpoénkodtunk az egészet, ami nekem most nagyon jól esett.
- Na és Louis mit szólt ehhez az egészhez? - kérdi kíváncsian.
- Nem tudja. De nyilván elmondja neki vagy Liam vagy Zayn. Aztán Harry is megtudja. Én pedig két szék közül a pad alá esek - sóhajtok fel és dőlök hátra a széken.
- De leállítottad Zaynt. Vagyis Harrynek nincs oka haragudni.
- Ez igaz - jut eszembe.
Beszéltünk még egy ideig, majd amikor neki nagyobb lett a forgalom én haza mentem.
Nem akarok sokáig haragban lenni Zaynel hiszen nem is haragszom rá igazából. Éppen ezért is terveztem úgy, hogy az este elmegyek hozzá. Most van délelőtt tízen egy, addig elfoglalom magam. Kezdhetném, mondjuk azzal, hogy Eleanornak elmagyarázok mindent. Felhívtam, de nem vette fel. Ez érdekes, mert eddig mindig felvette.
Leültem a kanapéra, és a tévét kezdtem el nézni. Nem igazán volt semmi érdekes műsor ezért csak kapcsolgattam össze vissza, amikor csengettek. Felkeltem és kinyitottam.
- Nem hiszem el, hogy megcsókoltad Zayn! - támad le rögtön.
- Már nem azért, de ő csókolt meg és én eltoltam magamtól! - kapom föl a vizet.
- Mond el neki!
- Kinek?
- Zaynek! Megkaptad, amit akartál. Így is, úgy is szeret. Már nincs semmi akadály, hogy elmond neki az igazat. Csupán csak meg kell birkóznod a tudattal, hogy Harry szívét összetöröd, és ő megutál ezért - mondja ki kíméletlenül. Más volt. Ellenséges volt nem az a barát, akit én megismertem.
- Vagy tudod mit? Majd én elmondom! - mondja és az ajtó felé, indul.
- Ne csináld! Kérlek Louis! - szólok utána. Félek. Barátomból hirtelen ellenségem lett, aki bármikor elmondhat mindent akárkinek.
- Én ne csináljam? Te ne csinált! Hát, nem veszed észre magad Nina? - kérdi szinte kiabálva.
- Nem csinálom. Befejezem. Csak ne mondj semmit - suttogom lehajtott fejjel.
- Rendben - feleli kimérten majd a hangok alapján ítélve, elmegy.
Erőtlenül rogyok le a kanapéra.
Éppen az előbb áldoztam fel kettő szerelmemet a hülye titkok miatt. Egyszerre veszítettem el Harryt és Zaynt. Ugyan ott tartok, mint mielőtt megismertem volna őket. Vagy még rosszabb. Hiszen már tudom milyen érzés, ha szeretnek és én még mindig szerelmes, vagyok. Igen, jelenleg kimondottan rosszabb. De most nem csak a szerelemről van szó. Ha a két fiúval nem találkozom a többiekkel sem szabad. Ezáltal elveszítek még három barátot. Bár Louis így is már utál. Újra csak El maradt nekem. Már ha ő még nem utált meg, vagy ítél el.
Ezért titkoltam ennyi ideig a dolgokat. Csak bonyodalmak lesznek belőlük, ha kiderülnek.
Tényleg ezt teszem? A kanapén ülök és emésztem magam, hogy mennyi mindent veszítettem? Nincs ez így rendben! Ez nem normális. Nem hű hozzám. Nem tehetem ezt! Nem teszem ezt!
Kocsi kulcsomat felkapom az asztalról és elindulok. Amikor a ház elé érek, leparkolok majd felsétálva a lépcsőn, bekopogok.
- Mit keresel itt? - kérdi érzelemmentesen Louis, amikor ajtót, nyit.
- Tudhatnád, hogy nem adok fel semmit sem - felelek gonosz mosollyal arcomon majd beslisszolva mellette, indulok meg az emeletre, Zayn szobája felé. Mély levegőt veszek, majd miután bekopogok be is nyitok. Ami viszont elém tárul... Lesokkoló. Zayn és egy másik lány éppen...
- Sisi! - szól ijedten Zayn. Még akkor is csak állok egy helyben, amikor Zayn felkel és felöltözik. - Sisi - szól csendesen Zayn amikor elém áll. Rákapom tekintetem, szemeibe nézek. Most nem mélyülök el bennünk, nem tudok.
- Megmagyarázom - szól kétségbeesetten.
- Megint? - kérdezem kínosan egyben kicsit hisztérikusan felnevetve. - Elsőre sem kértem a magyarázatot, most pedig végképp nincs rá szükségem. Undorító vagy - nézek végig szemeibe, majd lemegyek a lépcsőn. A többiek a kanapén ülnek, és sajnálattal néznek rám. Tehát mind tudják, hogy Zayn mellett fent volt egy másik lány. Viszont egyikük sem szólt nekem. Kedvesek.
- Megmondtam, hogy ne gyere ide - fonja össze karjait Louis és végig, mér.
- Pont, hogy nem vagyok rád kíváncsi - felelek, és már mennék tovább, amikor Zayn a karom után kap.
- Betartom, amit mondtam - mondja Louis fenyegetően felhúzva egyik szemöldökét.
- Csak nyugodtan. Soha többet nem fogok ide jönni. Már nincs miért - mondom érzelem mentesen.
- Egy angyal szárnnyal díszített ördög vagy - sziszegi idegesen.
- Látni akarod sírni? Ne légy bunkó! - kell védelmemre Niall és már, jön is hozzám, hogy megöleljen. Megállítom őt és az éppen kibuggyanó könnycseppemet is. Már csak azért sem sírok.
 - Lehet, hogy az vagyok. De van annyi akaraterőm, sőt még színészi tapasztalatom is, hogy nem sírok senki előtt - nézek rá keményen. - Viszont előtted sosem színészkedtem - fordulok ekkor Zayn felé. - Ezután sem teszem éppen ezért is mutatom ki, hogy a szerelmemből mekkora gyűlölet lett - mondom, és már távozni készülök, amikor Niall megállít. Aggódó tekintettel néz rám. Halványan rá mosolygok csak annyira, hogy ő lássa, és magamhoz ölelem. Gyors ölelés volt, minél hamarabb menni akartam.
Én ezt búcsúzásnak szántam. Niall valószínűleg észre is vette, mert jobban szorított magához. Amikor elengedett elmentem. Hogy ezután mi lesz? Nem tudom. Nem gondoltam volna, hogy Zayn megtenné, hogy nem áll meg egy csóknál. Végül is a csókot még meg is értem, hiszen ésszerű, hogy vonzódik hozzám, ha egyszer Sisi is én vagyok. De az, hogy egy másik lánnyal lefeküdjön... Megbocsájthatatlan.
Harryvel nem tudom mi lesz, nem akarok többé találkozni semmiképpen. Egyikükkel sem. El-ről sem gondoltam volna ezt, hiszen tudta ő is, hogy Zayn fent a szobában egy másik lánnyal van. Akkor miért nem szólt? Elfejeltem Zaynt. Vagy legalábbis megpróbálom. Harryvel nem tudom mi lesz. Valószínűleg vele is szakítok annak ellenére, hogy szeretem. Nem tudnék vele maradni, mert akkor a többiekkel is találkoznom kell, és nem lennék képes Zayn vagy Louis szemébe nézni.
   A házamig meg sem állok. Nem parkolok be, csupán az út szélére húzódom. Szobámba rohanok és szekrényemből egy hónapra elegendő ruhát, pakolok bőröndömbe. Maszkom és parókám rajtam van, de nem törődöm vele, majd útközben leveszem. Tudom, mire van szükségem a felejtéshez és ennek érdekében bármit, megteszek. Nem fogok őrlődni, szenvedni. Kocsimba szállok és két órán keresztül, meg sem állok. Telefonom, ami a mellettem lévő ülésen van egy ideje, már csörög. Nem veszem fel senkinek, de azért megnézem. Zayn, Zayn, Zayn, El, Zayn, Niall, Niall, Zayn, Niall, El. Ezek így sorban. Már kezdtem unni ezért inkább kikapcsoltam a mobilom. Mielőtt még beérnék Holmes Chapel-be egy benzinkúton, megállok, és a mosdójába megyek. Ott átöltözöm maszkomat és parókámat is leveszem. Ezután egészen a házig nem is állok meg. Kilépve a kocsiból mély levegőt veszek és nézek végig a házon, ahol egykor laktam. Bőröndömet magam után húzva közelítem meg az ajtót. Kicsit félve ugyan, de becsengetek. Anyu nyitott ajtót és azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy jelenlétemet látva nagyon ledöbbent. Megértem, hiszen ő úgy tudta, hogy csak négy nap múlva megyek. Én is így tudtam egészen három órával ezelöttig.
- Szia, Anyu! - köszönök mosolyt erőltetve arcomra.
- Kicsim! Gyere, nehogy megfázz! - húzz beljebb a lakásba, majd csukja be utánam az ajtót. Anyu kérdezgetett, hogy miért nem szóltam, hogy hamarabb jövök, és hogy-hogy hamarabb jöttem. Nem volt kedvem neki magyarázkodni, ezért is inkább csak azt mondtam, hogy már hiányzott a régi élet. Ami végül is, félig igaz is. Hiányzik, hogy Holmes Chapel-ben rohangáljak, intézkedjek, hiszen mindig ezt csináltam. Segítettem, dolgoztam, sosem tudtam otthon maradni huzamosabb ideig. Majd megváltoztam. Visszahúzódóbb, csendesebb lettem és ezt a pörgést csak akkor élem már ki, amikor Sisi vagyok.
Anyu az egyetemről is kérdezgetett. Ha tudná, hogy már mennyi órára nem is mentem be... Elhanyagolom az egyetemet és ez nem jó. Nagyon nem jó.


Nina Weyble
- Elmegyek kicsit körül nézni - mosolygok anyura, amikor útnak indulok, hogy körül nézzek mi is a helyzet a lakosságok között. Na, meg, hogy betérjek oda ahova régen is jártam, és kérjek... Valami alkoholt.
Kocsimba ismét beszállva indulok meg.
Komolyan ez a hely körülbelül semmit sem változott. Ugyan olyan, mint évekkel ezelőtt. A pulthoz sétálva leülök a bárszékre. Amíg várok valakire, aki kiszolgálna, addig bekapcsolom a telefonom.
- Szia! Mit hozhatok? - jön hozzám nagy mosollyal az arcán a pultos srác, aki ismerős volt. Nevét leolvasva a ruháján lévő névtáblácskáról rájöttem ki is ő. Már nyitottam a szám, hogy feleljek, amikor megcsörren a telefonom. Elmélyülve a barna szempárban vettem fel a telefont meg sem nézve ki az.
- Igen? - szólok bele még mindig az előttem álló sráccal fürkészve egymás arcát.
- Sisi! Annyira sajnálom, kérlek hadd, magyarázzam meg! - szól kétségbeesett hangon Zayn. E hang hallatán kizökkenek gondolataimból és elkapom pillantásom a pultra. Ismét sírni támadt kedvem, de helyette érzelemmentes lettem.
- Nem érdekel a magyarázatod!
- Kérlek!
- Mit nem értettél azon az egy mondaton, hogy a szerelmemből nem lett más csak gyűlölet? - kérdezem felkapva a vizet. Majd leteszem a telefont. Számomra itt ért véget ez a beszélgetés, sőt ez az egész kapcsolat.
- Szóval mit hozhatok? - kérdi újra a srác.
- Egy kávét akartam kérni, de azt hiszem most valami erősebb, kell, az alkoholok közül. - sóhajtok fájdalmasan mosolyogva.
- Nagykorú vagy már? - vonja fel fél szemöldökét, és végig mér. Igazán jól betartja a szabályokat.
- Nem, de számít az, ha éppen a problémáim elől jöttem elmenekülni Holmes Chapel-be? - vonom fel én is fél szemöldökömet. Összefonja karjait, és rosszallóan rázza a fejét. Hát ez nem jött be.
- Holnap töltöm be a tizennyolcat, na - forgatom szemeimet feladva.
- Mindegy nem számít - sóhajt a srác és tölt nekem egy italt egy pohárba. - Ha holnap leszel tizennyolc akkor nem kéne most a barátnőiddel vásárolgatnotok a bulira? - kérdi gúnyosan, majd lerakja elém az italt.
- Hm, egy barátnőm van öt fiú barátom ezek közül kettővel egyszerre jártam. Sőt az egyikkel még járok, a másikat pedig pár órája kaptam rajta egy csajjal a szobájában. Van még kérdés? - vonom fel szemöldökömet és lehúzom a pohár egész tartalmát. Ő csak ledöbbenve néz rám majd automatikusan, tölti nekem az italt.
- Rád fér - bólint és adja meg a választ kérdő tekintetemre.
- Az biztos, de kocsival vagyok - tolom el magamtól a poharat.
- Meddig maradsz?
- Egy hónapig.
- Hotelben? - kérdi kicsi fintorgással.
- Rosszabb. Családdal - felelek úgy, mint akit a kivégzésére küldenek.
- Családdal...Hm... Hogy hívnak? - kérdi kíváncsian.
- Csak azt ne mond, hogy nem emlékszel rám, Eric - mosolygok rá pimaszul.
- Várjunk csak...Nina? - esik le neki, mire én csak bólintok.
   Jó volt egy régi ismerőssel beszélgetni úgy, hogy nem került szóba az új életem. Mint ha nem is mentem volna el innen. Eric-el több órán keresztül beszélgettünk mivel nem volt akkora forgalom a helyen. Kiderült, hogy hamarosan Londonba költözik. Pontosabban az ünnepek után. Megígértem neki, hogy segíteni fogok, amiben csak tudok. Aranyos, már kezdem érteni miért is tetszett annyira nekem régebben. De a barna szemei...túlságosan emlékeztetnek Zaynre. Viszont lehet, hogy pont ez a legmegfelelőbb a felejtésre. Ezért is, amikor randizni hívott és igent mondtam. Ezt azért is tette annak ellenére, hogy Harryvel még nem szakítottam, mert ismertettem vele a sztorit, csak nem mondtam el, hogy ki is az az öt fiú. Ez így jó lesz. Akárhogyan is, de felejteni fogok. Már nem Christopher-t kell el felejtenem. Már Zayn és Harryt. Tudom, hogy nehéz lesz, de inkább ez, mint a másik véglet.
Több mint 24 óra telt el azóta, hogy Holmes Chapel-be jöttem és senki nem hívott, nem keresett, egyszerűen semmi. Ami őszintén nagyon jó, viszont unatkozom. Nem pöröghetek úgy, mint szoktam a koncerteken, egyszóval unalmas. Otthon mindenkit kikészítek a pörgésemmel, szarkasztikus beszólásaimmal szóval azt hiszem megkönnyebbülés nekik, hogy eljöttem egy kicsit. Igen, Ericel megyek arra a bizonyos randira. Őszintén nincs kedvem hozzá. Legszívesebben lennék azzal az öt idiótával, akiket ott hagytam Londonban, de nem. Még ha Londonban is lennék, nem tenném meg.
- Nagyon szép vagy! - mosolyog rám Eric, amint végig méri öltözékem majd kinyitja a kocsija vezető ülés mellett lévő helyet nekem.
- Köszönöm! - felelek mosolyogva és beszállok.
Eric vacsorázni vitt, ahol ismételten csak jól elbeszélgettünk. Majd a parkba mentünk sétálni. Nem tudom ez, hogy jutott eszünkbe éjjel fél tízkor, de elmentünk sétálni.
- Miért költöztél Londonba? - kérdi, amikor leülünk egy padra.
- Ez hosszú történet - sóhajtok fel. - Máskor elmondom - mosolygok rá,a mit ő viszonoz. Elmélyedek mosolyában és barna szemeiben, míg ő derekamnál fogva húz közelebb. Félve, meglepődve pillantok rá.
- Tetszel - suttogja szemeimbe nézve.
- Ennek örülök - suttogok én is, halványan mosolyogva. Kicsit értetlen tekintetére a válaszom egy csók volt.
Őszintén, nézzetek szajhának, gonosznak, vagy csak szimplán hülyének. Viszont én úgy gondolom, hogy a felejtés legjobb módját választottam. Nem éreztem a csókjában azt az érzést, amit Harrynél vagy Zaynél. Közelükben sem érhetett a csókja, de a felejtésnek célszerű eszköz. És a végén lehet, hogy valóban bele szeretek, akkor meg csak még jobb lesz.
- Nina? - jön pár méterrel arrébb egy hang. Odakapom tekintetem és Harry csalódott tekintetével, találom szembe magam. - Ez meg mi? - kérdi idegesen, majd meg sem várva a választ elmegy.
- Harry! - kiáltok utána és felállok. Eric is követi a példámat majd rám emeli tekintetét.
- Sajnálom! - szól halkan.
- Ne sajnáld! - nézek rá egy halvány mosolyt megeresztve. Adok arcára egy puszit majd Harry után, iramodom. Igen csak nagy lépteit nehezen érem be magassarkúban, de megoldható.
- Harry! - húzom vissza karjánál fogva kicsit kifulladva.
- Magyarázd meg! - támad le rögtön. Összeráncolt szemöldökkel nézek rá. Nem tetszik, ha parancsolgatnak. Még ha rosszat is tettem, akkor se parancsolgasson nekem senki sem.
- Szakítani akarok - szólalok végül meg.
- Jó! - szól sértetten én, pedig hátat fordítva neki indulok meg. Harry viszont a karom után kap, és visszahúz.
- Viszont akkor is szeretlek! - suttogja ajkaimra, majd megcsókol. Elfeledkezve tervemről csókolok vissza, viszont tudom, hogy ez amolyan búcsúcsók lesz. Ő még nem tudja, de én igen. Amikor elszakadtunk egymástól én elmegyek. Nem foglalkozom most Harryvel, ennek így kell lennie.
Nem szerethetem egyszerre Zaynt és Harry. Meg kell állapodnom egy fiúnál az, pedig Eric lesz.
Hazafelé a sétálás gyorsan telt, hiszen a hóban, hidegben jobban szedi az ember a lábát. Én is így tettem. Amint haza értem, a régi szobám felé vettem az irányt. Egy forró fürdő után lefeküdtem aludni. Próbáltam kizárni mindent, és mindenkit a gondolataimból, amit őszintén megvallva nehezen, de sikerült.

- Nina! - anyu hangjára kelek fel, amint ő lentről kiállt fel nekem.
- Mi az? - kiáltok vissza eltervezve, hogy alszok még. Nos, ezt hamar megcáfolták.
- Mindjárt itt vannak a vendégek, kelj már fel! - szól már Eleanor is. Nos, igen. El két napra rá jött rá, hogy hol is vagyok miután szakítottam Harryvel. Minden valószínűséggel ő mondta el neki. Amint El megérkezett, jól kiosztott, hogy miért nem vettem fel a telefont és, hogy mekkora hülye vagyok, plusz azt is megkérdezte, hogy milyen volt Eric-el csókolózni. Erről mesélhetnék többet is ugyan is másnap találkoztunk majd az utáni napon is és egyhuzamban két hétig minden nap. Mondhatni összejöttünk, de ez még nem hivatalos. Vagy az, ha többször csókolózunk és anyuéknak is bemutattam? Nem tudom. Valami olyasmi. Szóval két hete itt vagyok. Majd nem három. Nem sokára haza kell mennem, pedig nem akarok. Ami egyedül vigasztal, hogy miután én visszamentem rá pár napra Eric jön utánam. Ez boldoggá tesz egy kicsit. Ami nem tesz boldoggá, hogy rögtön amint megérkeztem Londonba felvesszük az új dalom a fiúkkal. A fiúk... Nos, egyikük sem keresett csak Niall. Zayn megértem, hiszen lekoptattam nem is, várom el, hogy keressen. Harryvel is szakítottam szóval ő is kilőve. Liam egyszer keresett, de vele nem is volt olyan szoros a kapcsolatom szóval itt is érthető. Ami szintén megérthető, de még sem esett jól az az, hogy Louis nem keresett. Egyáltalán. El szerint nagyon haragszik rám és állítása szerint gyűlöl. Igazán jól esett, amikor ezt elmondta... De legalább az igazat mondta. Ha Louis nem kíváncsi rá, hát akkor én sem rá. Nem érdekel többé. Niall naponta többször keresett, ami nagyon aranyos volt tőle. Viszont én egyszer sem vettem fel neki. Ezért ő SMS-ekkel bombázott. Nem, még azokra sem válaszoltam. Hogy miért? Ez egyszerű. Nem akarok és nem is fogok több emberben csalódni. Nem engedek magamhoz közel most már senkit. Ericet is csak a remény kedvéért, de semmi más.
- Muszáj? - kérdezem a fejemre húzva a takarót. Semmi kedvem ehhez a vendégeskedéshez.
- Igen, muszáj! - rántja le rólam a takarót El. Hisztizve ugyan, de felkelek és elkészülök. Pont mire mindenki ideért én elkészültem. Hogy miért viselem el ezt az egészet? A kaja miatt. El-el napok óta járunk vendégségekbe és végig ettük az egészet. Már csak egy hét és megyünk haza. Pontosabban Január másodikán. És őszintén várom is egy kicsit, meg nem is.
  A vendégekkel nem beszélek nagyon, pedig már délután öt óra, vagyis jó néhány órája itt vannak. Végig ettem El-el együtt. Komolyan mire elkerülünk, innen tuti felszedünk jó néhány kilót.
- Tudod, ki van itt? - jön hozzám El kicsit idegesen.
- Ki? - kérdezem unottan. Elnek mindig volt valaki minden vendégségen, akivel miután találkozott így jött hozzám vissza.
- Eric.
- Igen mert meghívtam - forgatom szemeimet.
- És Harry - folytatja én, pedig fejemet rázva sóhajtok.
- Édes Drága anyukám! Miért hívtad meg Harry Styles-t? - csípőre tett kezekkel vonom kérdőn a konyhában sürgő-forgó édesanyám.
- Mert ha Anne-t is meghívtam úgy illik, hogy a fiát is - jelenti ki megvonva a vállát.
- Te és az illem szokásaid - sóhajtva indulok ki a konyhából, hogy keressek valami italt. Amit persze anyu nem a konyhában tárol nem értem miért nem.
- Nina! Segítenünk kell! - siet hozzám – ismét - El. Kérdőn nézek, rá ezért folytatja. - Holnap egy rendezvényen kell egy énekes fellépő, de aki eredetileg volt lemondta. És képzeld csak el mekkora hír, lenne, ha Sisi King pont itt lenne - néz rám felpörögve. Nagyot sóhajtva egyezek bele. Mi veszteni valóm van ezzel? Semmi.
Hogy mi történt ez után? Nos, Harry amint meglátott elment. Erickel pedig azt hiszem hivatalosan is együtt vagyunk. Gondolom én. A vendégek este hét óra felé végre elmentek így én rögtön lezuhanyoztam és aludtam.

- Helló Mindenki! Utólag is boldog karácsonyt mindenkinek, és előre is boldog újévet! - szólok bele a mikrofonba újra Sisiként, de még mindig Holmes Chapel-ben. Ez a szituáció számomra kicsit fura volt. Elég sokan voltak ahhoz képest, hogy csak ott léptem fel ahol Eric dolgozik. Eric gyanúsan méregetett szóval van egy olyan érzésem, hogy ez után beszélni fog velem. A közönségben kiszúrtam Katherina-t, és Harryt. Harry kérdő tekintettel nézett rám, de én próbáltam nem figyelni rá. Az egyik új dalomat adtam elő, amit nem is olyan régen írtam. Egyszeri alkalomnak ez a dal megfelel. Paul viszont ki fog nyírni, hogy a tudta nélkül lerendezek itt egy koncertet ráadásul olyan dallal, ami még nem is hivatalos.
  Nem tettem a dalba semmi táncot, semmit sem csak énekeltem átadva magam a dalnak. A szövegével nagyon is együtt éreztem. Valahogy illet az én helyzetemre.
Harry amint lejöttem a színpadról hozzám jött.
- Szia! - köszön halványan mosolyogva.
- Szia! - köszönök biccentve egyet.
- Jól vagy? - kérdi szomorúan mosolyogva rám.
- Természetesen. - biccentek ismét. - Mennem kell, ne haragudj. - mondom, amikor meglátom Harry háta mögött Ericet felém közelítve. Ez után rögtön el is rohantam. Szerencsétlenségemre valami raktárban kötöttem ki.
- Nem hiszem el, hogy te vagy az! - mondja idegesen Eric, amikor benyit a helységbe. Sajnálattal nézek szemébe és leveszem a parókámat majd a maszkomat is.
- Sajnálom! - motyogom halkan, lesütött szemekkel. - Ne haragudj! - nézek fel barna szemeibe.
- Nem haragszom, de jobban örültem volna, ha te mondod el. - húz magához közelebb és egy csókot nyom ajkaimra.
- Tényleg nem haragszol? - csodálkozom el.
- Tényleg nem haragszom - válaszol mosolyogva. - De ha te vagy Sisi King, akkor nem Zayn Malik-al jársz?  - vonja fel szemöldökét kérdőn. Arcomat vállába fúrom, és úgy magyarázom meg neki.
- Szakítottam vele. Mielőtt még eljöttem Holmes Chapel-be - Az indokot konkrétan nem mondtam meg, nem akarom, hogy tudjon erről. Csak annyit fűztem még hozzá, hogy nagyon megbántott.
- Én sosem tennék ilyet, mert szeretlek! - néz mélyen szemeimbe. Nyitnám a szám, hogy viszonozzam azt, amit mond, de akkor hazudnék. Ezzel pedig nem tudok hazudni. Erre azért még én sem vagyok képes. Csak álltam vele szemben és nem mondtam semmit. Mivel kezdett kicsit kínos lenni ez az egész érzékien megcsókoltam. A csók nem mindig embertől függ, van, hogy megtanulod te magad is, hogy úgy csókolj meg valakit, mintha halálosan szerelmes lennél belé. Nos, én így tettem. Úgy csókoltam meg Ericet, mintha szerelmes lennék belé és nem úgy, mint aki csak azért van vele, hogy felejtsen.
  Ericnek ezek után vissza kellett mennie, amit őszintén szólva nem sajnáltam.
- Na, mi történt? - jön hozzám rögtön Katherina és El. Sóhajtva foglalok helyet az egyik széken és mesélek el nekik mindent. Mivel maszkom és parókám újra rám került, páran odajöttek hozzám autogramért és képért csak úgy, mint El-hez is. Mi ezt már megszoktuk, de Kath még kicsit idegenkedett ettől.
Láttam, hogy Harry egész este próbál a közelembe lenni, de én nem igazán foglalkozom vele és próbálok minél messzebb lenni. Ha itt van velem, nem fogom tudni őt, illetve őket elfelejteni. Őszintén szerintem én voltam a legboldogabb, amikor végre haza mehettem. Eric még marasztalni akart, hogy vele legyek egy kicsit, de mondtam neki, hogy már fáradt vagyok szóval majd máskor. A "máskor" szót másnap behajtotta rajtam, ugyanis az egész napot együtt töltöttük. Hogy jó volt-e? Igen. Jól éreztem magamat vele annak ellenére, hogy nem szeretem őt. Ezt félretéve viszont jó volt vele. Van humora, megértő és kedves. Egyszóval aranyos. Tipikus álom pasi. Csak éppen nem az én álom pasim. Nekem nem ilyen az álom pasim. Hogy még is akkor milyen, arról fogalmam sincs.

  - Halálosan unatkozom itt! - hisztizek a többieknek, pontosabban Elnek, Ericnek és Kathnek. Eric átjött szóval most a kanapén ülünk és tévézünk. A kanapén úgy helyezkedtem el nagy szenvedésemben, hogy a fejem lelógott a kanapéról a hajam pedig a földet érte.
- Már csak kettő napot kell kibírnod, aztán mehetsz vissza pörögni - forgatja szemeit El.
- Három nap. És nagyon is várom, hogy végre visszamehessek. Nem ez az én világom - sóhajtok szenvedve.
- Hát, persze. A te világod a pörgés, a turnézás, utazás, éneklés, de bezzeg az egyetemet elhanyagoltad. Most úgy őszintén, körülbelül hány órára nem mentél be? - von kérdőn El.
- Sokra - vágom rá rögtön az igazat.
- Ideje lenne, nem gondolod? - mondja már Kath is.
- De, csak nincs időm - forgatom szemeim, már amennyire az lehetséges fejjel lefelé lógva.
- Bezzeg Zaynhez volt időd - motyogja Katherina de nem elég halkan.
  Nos, igen a mai nappal együtt már csak három napot kell kibírnom. Én nagyon szeretek itthon lenni, de ez az egy hónap sok volt nekem. Ami pedig még otthon vár Londonban csak rosszabb lesz. Az újságban már benne volt, hogy Holmes Chapel-ben is adtam egy kisebb fellépést, és persze az is, hogy Zaynel szakítottunk. Hogy ez mégis, hogyan került egy újságíró kezébe, nem tudom. Nem is érdekel. Pletykáljanak csak nyugodtan úgy is tudom, hogy most ez lesz a téma.
- Te hány éves is vagy? - kérdi El végig mérve Ericet.
- Tízen kilenc.
- És nincs véletlenül egy ikertestvéred vagy egy bátyád, aki nem idősebb 24-nél? - kérdi El, mire felnevetek. Kath is mosolyog rajta, Eric pedig csak furcsállva nézi. Én már megszoktam El hülyeségét ezért is nem furcsállottam a kérdését.
- Neked van barátod, nem? - kérdi Eric.
- És? - kérdezzük egyszerre El-el. - Ez nem akadály - nevet fel El, és én is mosolygok. Viszont ösztönösen Zaynre gondoltam. Nem fogom tudni elfelejteni, ha ez így megy tovább.
El egyik filmet sem találta megfelelőnek, hogy végig nézzük ezért is kapcsolgatott össze-vissza. Ebből alakult ki Katherina és Eleanor között a veszekedés, amit mindig vicces végig nézni. El és Kath többnyire nem tud megegyezni semmiben sem, én pedig mindig csak nevetek rajtuk.



8 megjegyzés:

  1. Tudod... nagy szerencséd van! A listámon eléggé lejjebb kerültél ahhoz, hogy ne most nyírjalak ki... Úgy döntöttem haladékot kapsz a következő részig, de csak akkor ha azt gyorsan hozod. Tudod, hogy ebben a mocskos maffiózó világban hogy működnek a dolgok...

    A rész pedig... Nos, megfogalmazódott bennem már pár szituáció, ahogy lebukhat a fiúk előtt, és meg kell mondjam, ezeknek a 80%-ának a középpontja, illetve oka az Eric. Mármint, hogy Eric miatt fog lebukni. Tudom, nem szép dolog arra gondolni, hogy hogy derül majd ki ez az egész titok a srácok előtt, de már nagyon érik, és ha még egyszer sikerül kikerülnie a lelepleződését, akkor az már túl meseszerű lenne, nem olyan valóságos... De hát nem én vagyok az író, úgyhogy ez a dolog igazából a te kezedben van, de szadista módon, várom, hogy végre lekerüljön a lepel a titokról...

    Na, igazából az van, hogy még szerettem volna valamit mondani, csak csupán ezt elfelejtettem, mert nem is én lennék ha ez nem így lenne. De majd azért megírom, ha eszembe jut.

    Szóóóóvaaaal:
    Puszillak: Cassy <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huhh, de jó akkor legalább vissza mondhatom az olasz maffiás haverjaim védelmét. Már nagyon megijedtem ezért pár olasz maffiózót magam mellé rendeltem a védelmemre. :D

      Köszii! <3 Hát igen kezd elég meseszerű lenni, hogy mindig megússza, de hát kb. 2 évad lesz szóval ehhez hozzá kell szokni. :D ;) Eric... Szegény Ericet ezzel gyanúsítod. Pedig eredetileg az volt a tervem, hogy meleg lesz... Na mindegy. :D Szadista módon kínozni foglak én is részletekkel a facebook csopiban szóóóval készüülj!! :D Muhahahaha *ördögi kacaj*

      Igen, ismerős érzés én is számtalanszor járok így. :D Ha eszedbe jut nyugodtan írd. :D ;)

      Puszii NiSzi xx <3

      Törlés
    2. Húúúhaa.... Tudod... Most felélesztetted a fantáziám.

      Én nem bántam volna ha meleg (mindig is szerettem volna egy meleg barátot, fogalmam sincs miért, ne kérdezd) de mivel akkor valószínűleg nem járna Ninával, illetve nem csókolgatná, így maximum biszex lehet.... Bár szerintem, nagy attrakció lenne ha amikor találkozik a srácokkal, úgy mint Nina/Sisi barátja, ráhajt mondjuk Harryre.... Vagy Zaynre... Attól függ hogy milyen alakban találkoznak... Ha Ninaként akkor Hazzára kell rástartolnia, ha pedig Sisiként, akkor Zaynre. De amúgy ha Sisiként találkoznak akkor Hazz felismeri Ericet, és rájön, hogy Eric az Nina pasija és azt hiszik majd hogy két csajjal jár, és nem lehet rendesen kimagyarázni....

      Hopp már el is árultam az egyik elképzelt lebukását a főhősnőnknek.

      Még akkor is ha valószínűleg nem is így lesz.

      Amúgy nem, mostmár biztos nem fog eszembe jutni, akármit is akartam, de akkor nem is lehetett olyan fontos, nem?

      Olyan aktív vagyok így éjfélkor!
      #muhahaha

      Puszil: Ééééééééén!!!

      Ui: Megnézném hogy hogyan reagálnák le a fiúk Eric közeledését.... Mondjuk hirtelen megcsókolja.... Mekkora lenne már! És ha viszonozza? Még a végén kiderül hogy valamelyik biszex.... Na, túl nagyokat álmodok....

      Törlés
    3. Te jó ég neked aztán van fantáziád!! :D :D
      Mellesleg nem is olyan rossz ötlet... Hm... Mindenféleképpen elgondolkozom rajta!!! :D ;)
      Úú most nekem is elkezdett nekem is beindulni a fantáziám, hogy ez a szituáció miként történne meg... :D De komolyan.

      Nem így és nem most és nem e-ként fog lebukni Sisi, sőt még csak nem is fog lebukni! ;) Na most aztán igazán titokzatos lettem, ugyee? *Kiskutya szemek, szempilla rebegtetés*

      Én is éjfél körül szoktam aktív lenni, ne aggódj! :D

      Puszii NiSzi xx <3

      U.i.: Ne adj már ilyen ötleteket, te lááány! :D Még a végén szegény Eric másként végzi a történetben, mint indított. :D
      Vicces lenne:
      Meleg-Homo-Biszex
      Jó kis gondolatok mondhatom. :D

      Törlés
  2. Az érzés amikor már végre elérsz az aktuális részre.:))
    Zayn párti vagyok ezt megjegyezném.:P
    Sisi/Nina húzz vissza Londonban és hagyd, hogy Zayn mindent elmondjon.:)))
    Nagyon jó blog csak igy tovább!:))*-*

    U.i.: Újdonsült lelkes olvasod.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszii! <3 :)
      Zayn, Harry. Harry Zayn. Nos nehéz választás még számomra is. :D Eleinte nem tudtam dönteni, hogy ki legyen majd a végleges, és még most is bizonytalan vagyok, de talán-talán már megvan. ;)
      Zayn, nos Zayn drága amikor Sisi/Nina vissza megy Londonba..... Háháá nem mondok semmit. :D
      A díjat pedig nagyon-nagyon köszönöm!! <3

      U.i.: Rendkívül örülök, hogy új olvasóm van. <3
      Puszii NiSzi xx

      Törlés
  3. Szuuuper ^^ Én Niall párti vagyok ;)) szerintrm ő a legjobb s legaranyosabb barát.
    Nagyon jól írsz. Siess a kövi résszel
    Puszi Andi :* :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszii!! <3 :)
      Niall Vs. Louis "veszekedés" most megy a fejemben, hogy ki is legyen a jobb barát... :D De már van egy elképzelésem! :) ;)
      Sietek vele, Puszii NiSzi xx <3

      Törlés