2015. április 20., hétfő

14.rész - Másik lehetőség

Sziasztok Drágák!
Meghoztam a következő részt két nap csúszással.
Nem sokára jelentkezem. :)
Puszi!


Rész zenéje:
 Selena Gomez & The Scene - I Year Without Rain

https://www.youtube.com/watch?v=M8uPvX2te0I

NiSzi xx


- Mit csinálsz? - kérdezte idegesen Zayn. Hangjában nem csak idegesség volt, csalódottság is.
- Én... - kezdte Harry elgyötörten és gyorsan felegyenesedett mellőlem. - Sajnálom! - Zayn rám nézett várakozóan.
- Én nem sajnálom - vonom meg a vállam és keresztbe tett lábakkal, dőlök hátra a székemben. - Nem tartozom magyarázattal, nincs miért bocsánatot kérnem.
- Tőle nem is kell - mondja halkan Liam. Teljesen nyugodt vagyok, amit a fiúk furcsállnak.
- Senkitől sem fogok bocsánatot kérni - teszem hozzá, pontosan azért, amire Liam célzott.
- Eric? - kérdi felvont szemöldökkel Louis.
- Nem tartozom neki magyarázattal. Együtt vagyunk, igen. Jah, de kész ennyi - vonok vállat.
- Csak együtt vagytok és kész? Nem is szereted?
- Ez az én dolgom. A lényeg, hogy senkitől sem fogok bocsánatot kérni - mondom utolsó mondatomat Zaynre nézve.
- Eltértünk az eredeti témától - szól feszülten Zayn. Látszólag felbosszantotta ez a csók dolog, Harry pedig bűntudatosan tördelte az ujjait, de szemeiben egy kis vidámságot láttam.
- Megcsókolt, jó volt, és ennyi. Itt abba is marad - vonok vállat. Zayn sértődötten fordul meg és megy el.
- Tényleg? - kérdi Harry leülve a másik székre.
- Nem tudom. Rajtad áll - mondom semmit mondó hangon, majd felállok. A turné busz már megérkezett szóval elindulhattunk. Elsőként szálltam fel, és foglaltam el az egyik ágyat. Bőröndömet rádobtam, majd telefonomat kerestem elő.
- El, nagy baromságot csináltam! - szólok kétségbeesett hangon, amikor felveszi.
- Micsodát?
- Megcsókoltam Harryt. Vagyis ő engem. De én visszacsókoltam. Zayn pedig kiakadt. Normális, hogy bűntudatom van? - túrok hajamba és csak ekkor veszem észre, hogy a fiúk még a mondatom elején feljöttek a buszra. Égő fejjel mentem a busz másik végébe.
- Hogy mi van? - akad ki teljesen.
- Nem mondom el még egyszer - felelek csendben, mert tudom, hogy ha a fiúk kicsit koncentrálnak még így is, hallják.
- Szóval, hogy összegezzem Erickel jársz, Zayn szereted, és Harry smároltad le.
- Igazán kulturált módon foglaltad össze.
- De a lényeg ez, nem?
- De.
- Hát te hülye vagy! - nevet fel kissé kínosan.
- Nem mondasz semmi újat. Mellesleg bűntudatom van. Érted? Nekem! Ez őrület - nevetek én is kínosan.
- Miért?
- Hát... Megcsaltam Ericket. Megcsókoltam azt, akit nem kéne és élveztem is. És megbántottam Zayn. Nos, ugyan miért?
- Ez szokatlan.
- Miért van az, hogy minden ember megdöbben, hogy nekem is vannak érzelmeim? Basszus én is emberből vagyok! - felelek kissé dühösen.
- Nem, csak... Furcsa.
- Jó, mindegy - sóhajtok fel. - Leteszem, mert indulunk - mondom majd miután elköszöntünk egymástól letettem.
- Mi az első úti célunk? - kérdi Niall, amikor leülök mellé.
- Németország - felelek rögtön. Majd nem fejből tudom az összest, szóval tőlem kérdezhetik csak nyugodtan.
  Hogy az út milyen a fiúkkal? Különös módon jó. Vagy nem is. Olyan...Vegyes. Mindannyijukkal normálisan tudtam beszélni, és ők is fesztelenek voltak. Mintha a gondokat, mind Londonba hagytuk volna. Niallal ettünk és nevettünk. Úgy vettem észre, hogy Niallben egy új barátra találhatok. Liam már más tészta. Ő is úgy gondolom, hogy egy nagyszerű barát, de vele jobban inkább komolyabb dolgokról beszélgettünk. Furcsa, hogy eddig nem is beszéltünk annyit, most pedig hirtelen olyan jóba lettünk. Nem mondanám, hogy azért mert hasonlítunk, ugyanis ez nem így van. Teljesen az ellentétem. Viszont jót beszélgettem vele, és nyugodtan kijelenthetem, hogy a barátságunk szintje ugrott egyet felfelé. Louisal is egész jól megvoltunk. Már, mint nem gyilkolásztuk egymást és beszéltünk úgy húsz percet. Még most is haragszom rá, mert hihetetlenül megbántott, de próbálok túl lépni ezen. Végül is a lényeg, hogy az út folyamán ne gyilkoljuk le egymást. Harryvel is beszéltem. Mindenféléről, de jobban a csókról inkább. Elmondása szerint bűntudata van, hogy az egyik banda tagját, ráadásul jó barátját így megbántotta. Tudja, hogy Zayn haragszik rá és e-miatt nem érzi jól magát. Élvezte a csókot, de tudja, hogy ez így nem helyes. Érdekes, hogy Harry megmutatta ezt az érzékeny oldalát, még sosem találkoztam vele. Érdekes volt és szerethető. Nagyon is szerethető.  Zaynel is beszéltem egy keveset. Bár végig gondolva az egészet, vele beszéltem a legtöbbet. Legalább két órát. A kapcsolatunk ne került szóba csupán beszélgettünk. Elmesélte, hogy karácsonykor otthon volt a családjánál és Doniya, a nővére mennyire örült neki. Észre vettem, ahogyan mesélt róluk, hogy neki a család a minden. A testvéreit mindennél jobban szereti és ez észrevehető.
- Nagyon szereted a testvéreidet, nem igaz? - kérdezem lágy hangon, halványan mosolyogva. Egyik lábamat magam alá húztam, a kevésbé kényelmes fotelféleségben, ami a buszon, található ülésén ültem. Másik lábamat felhúztam, és térdemen könyököltem fejemet, pedig kezemben támasztottam.
- Igen! - bólogat halvány mosollyal az arcán, elgondolkodva. Órákig el tudtam volna nézni, amint azzal az aranyos mosollyal az arcán néz maga elé vagy éppen rám. Felém kapta pillantását, amikor én annyira elmerültem arca vizsgálásában. Elpirulva kaptam el tekintetemet és inkább a bokaláncommal, kezdtem el játszani, mivel kényelmetlen magas sarkúmat egy papucsra cseréltem, amit csak a buszon belül fogok hordani.
- Neked van testvéred? - teszi fel kérdését, ami érdekli őt. Tudom, hogy ez régebb óta foglalkoztatja a fiúkat, de ilyen nyíltan még nem kérdezték meg, hiszen tudják úgy is kibújnék a válaszadásból.
- Ez bonyolult - rázom a fejem, és most én gondolkozom el. Eszembe jutnak az emlékek, amikről már meg is feledkeztem.
- Biztos meg tudom érteni - teszi egyik kezét az enyémre, és megértően pillant rám.
- Biztosan. De nem akarom, hogy megértsd - rázom a fejem, és bár úgy gondoltam, hogy ezt határozottan mondom még is gyengéd voltam. Óvatosan, lassan húzom el kezemet az övéből, akármennyire is szeretném összekulcsolni jobban kezeinket.
- Hé - lép mellénk Niall. - Tudtátok, hogy több mindenkivel is többször ugyan azon a helyen fogunk fellépni? - kérdi telefonjával a kezében.
- Mint például? - vonom fel a szemöldököm. Na, erre kíváncsi leszek. Niall felemeli a telefonját, hogy fel tudja nekem olvasni a hírességek neveit.
- Little Mix, Fifth Harmony, James Arthur, Enrique King, Nathan Sykes - még sorolta volna, de én közbe szóltam. Felálltam gyorsan, de valamibe beleakadtam szóval a földön kötöttem ki, de aztán felálltam újból. Idegesen igazítottam meg rajtam lévő parókámat és csípőre tett kezekkel álltam meg.
- Utolsó előtti - mondom ujjammal kis köröket leírva, mint ha visszapörgetném
- Enrique King - olvassa le még egyszer, és kérdőn néz rám.
- Mikor és hol?- kérdezősködöm tovább.
- Négy hónap múlva Spanyolország.
- Hát persze, gondolhattam volna - motyogom inkább magamnak, mint sem neki.
- Miért olyan fontos neked ez az Enrique? - kérdi Zayn zavartan és egy kicsit féltékenyen. Megfordulok, hogy vele szembe legyek.
- Köze van a múltamhoz. Ezzel a válasszal kielégítelek? - vonom fel félig a szemöldököm, és kissé flegmán válaszolok. Zayn csak fintorog egyet, majd hagyja, hogy Niallt tovább kérdezzem.
- A Little Mix-et említetted? - kérdezem egyben jókedvűen egyben, pedig gonoszan is. Niall elnéz a vállam mellett Zaynre, majd ismét szemembe néz, és úgy adja meg a választ.
- Igen.
- Vagy is Perrie is ott lesz. Szuper! - csapom össze tenyerem jókedvűen.
- A Little Mix már Németországban csatlakozik hozzánk - szál be a beszélgetésbe Liam is.
- Komoly? - mosolyom még szélesebb lesz arcomon.
- Vagy tervezel valamit. Vagy csak szimplán hülye vagy - mondja Louis, aki hallotta végig a beszélgetést, amióta Niall ide jött.
- Hm, meglehet - tettetek gondolkodást, gonosz mosollyal az arcomon.
- Melyik opciót választod? - fordul felém Louis.
- Mivel az utóbbi amúgy is meg van, lehetséges, hogy az előbbit is megvalósítom - mondom és visszaülök az eredeti helyemre. Lábaimat keresztbe teszem ezzel is határozottságom mutatva.
- Nem lennél képes ártani nekem - néz rám összehúzott szemekkel Zayn. Felnevetek rajta, hogy ennyire nem ismer.
- Ugyan Zayn - nézek rá lesajnálóan. - Azok után még szép, hogy tudnék ártani a csinos kis pofikádnak! - mérem végig. Agyamban máris átfut egy igen gonosz dolog, de hamar elvetem ugyan is a Little Mix is benne, van.
- Veled ellentétben nekem vannak módszereim, hogy mivel lehet az embert lassacskán ki készíteni, nem úgy, mint te. Te, aki hirtelen csinálja a legaljasabb módon - mondom kíméletlenül a szemeibe nézve. - Én a lassú, gonosz módszert szeretem. Figyelmeztettelek, hogy nem lesz jó az út mellettem, hát, ha már te keverted ezt az egészed éld is túl - végig nyugodtan és lassan beszélek, mert tudom, hogy az sokkal jobban félelmet kerítő.
- De, nem, nem tervezek semmit - állok fel és nézek Louisra. - Nem tervezek semmit, aminek köze van Perrie-ékhez - mondom, majd előveszem a telefonom és tárcsázom barátnőmet. Amikor felveszi, arrébb megyek.
- Perrie Édesem. Nem is mondtad, hogy turnézni mentek - köszönök rögtön jó kedvűen.
- Ahogyan te sem Drágám - köszön vissza elfojtott nevetéssel.
- Óó az én szituációm egészen más! - szólok rá. Igazából teljesen mindegy, hogy arrébb mentem a fiúktól így is tisztán hallanak mindent, ha csöndben maradnak.
- Miért is?
- Nos, nézzük csak. Először is kezdjük Zaynel, aki... Majd elmesélem. Aztán Louis, akinek sikerült elérnie pár perc alatt azt, hogy egy jó barátból ellenséget lássak. A többiekkel semmi bajom, csupán Harry. Őt "barátnő-törvény" miatt nem bírom, bár igazán nagy hazugság, hogy nem bírom, de mindegy - hadarom teljesen megfeledkezve, hogy a fiúk ezeket hallják.
- Liamel és Niallel mi a helyzet?
- Ők aranyosak. Niall nagyon is hasonlít rám. - kuncogok fel és bele túrok hajamba, vagyis parókámba.
- Merre jártok most?
- Sisii! - kiáltott bele valaki a telefonba Perrie mellől, mire a fiúk felől halk nevetést hallottam. Valószínűleg oda is elhallatszott.
- Szia Jesy! Sikeresen megsüketültem tőled - nevetek, bár a fülem egy kicsit tényleg fájni kezdett.
- Édesem, mikor tolod el a képed hozzánk? - kiabál továbbra is.
- Amikor te halkabb leszel. Mellesleg Németországban találkozni fogunk Drágáim.
- Komoly? - kérdi egyszerre a két lány.
- Mikor jöttök pontosan? - kérdi Perrie.
- Mikor érünk oda? - szólok oda a fiúknak.
- Fél óra múlva - hallom Liam hangját.
- Fél óra múlva - ismétlem meg ezúttal a telefonba én.
- Puszilom Liamet! - mondja Jesy.
- Liam Jesy puszil! - mondom kicsit eltartva magamtól a telefont, hogy a két lány ne legyen halláskárosult, mint én Jesytől.
- Én is őt! - mondja Liam és hangján hallom, hogy zavarba jött.
- Ő is téged - mondom Jesynek. – Na, csajok én leteszem. Később beszélünk. Puszi Mindenkinek! - köszönök el tőlük.
- Puszi Mindenkinek ott is! - mondja Perrie majd miután Jesy is elköszönt, kinyomja.
- Nem is tudtam, hogy jóba vagy a Little Mix-es lányokkal - néz rám összevont szemöldökkel Liam, amikor visszamegyek hozzájuk.
- Eleanor után ők a legjobb barátaim. Bár mostanában nem igazán tudtunk találkozni. - mondom elhúzott szájjal majd helyet, foglalok Niall mellett. Nem akartam Zayn mellé ülni. Zayn észre veszi távolságtartásom, ezért is feszülten és várakozóan néz rám. Észre sem véve égető pillantását, kezdek el telefonozni.

- Na, végre. - sóhajtok fel, amikor megérkeztünk a hotel elé, ahol lakni fogunk, amíg Berlinben leszünk. Szinte szaladva mentem be, és miután gyorsan elkértem a kulcsomat a szobámhoz már mentem is felfelé. Felmentem a szobámba és miután szó szerint berontottam az ágyra vetettem magam, elfeledkezve, hogy az ajtót nyitva hagytam. Bár ez zavart a legkevésbé. Már fél álomba voltam, amikor éreztem, hogy betakarnak és az ágy mellettem, kicsit besüpped ezzel jelezve, hogy mellém ült valaki. Álmosan néztem fel az illető barna szemeibe. Azonnal felébredtem, amikor megsimította az arcom. Fintorogva toltam el magamtól. Ő meglepetten egyben csalódottan nézett rám, mire én felültem.
- Zayn, hiába próbálkozol ez nem fog menni - mondom halkan és látom szemében, hogy ezzel megbántottam. Pedig nem akartam.
- Kérlek! - néz rám könyörgően. - Csak egy csókot hadd adjak. Ha még akkor sem érzel semmit, békén hagylak - lehajtott fejjel beszél, azonban a végén felnéz. Fürkésző tekintete szinte égetett, amint egymással szemben ültünk.
- Nem - felelek egyszerűen, fejemet rázva. - Nem foglak megcsókolni, mert teljesen tisztában vagyok azzal, hogy mit érzek irántad Zayn! - magyarázok gyorsan, miközben igyekszem kerülni a tekintetét. Ő kérdőn néz rám, várva, hogy folytassam. Idegesen tördelni kezdem ujjaim, mire ő ezt leállítva összekulcsolja az ő ujjait az enyémekkel.
- És mit?
- Szeretlek, de gyűlöllek. A gyűlöletem pedig nagyobb - felelek halkan, lehajtott fejjel. Ő erre nem reagál, csupán lassan elhúzza kezét az enyémtől, feláll, majd elhagyja a szobám. Csak ülök a szobában és meredek magam elé. 
Előkapom telefonom és tárcsázom Perrie-t.
- Na, ide értetek? - szól bele köszönés nélkül.
- Igen. Fél órán belül elmegyünk próbálni a holnapi napra aztán úgy gondoltam, találkozhatnánk - mondom miközben a bőröndömhöz, sétálok, amit behozott nekem Zayn és előkeresek valami ruhát. Mivel próbára megyünk ezért csak egy cicanadrágot és egy combközépig érő, szürke felsőt vettem fel.
- Az szuper lenne! Akkor ott találkozunk - mondja, majd leteszi. Nahát, ez gyors volt.
- Fél óra múlva oda kéne érnünk. Nem akarnátok egy kicsit haladni? - állok meg a fiúk ajtajában, az ajtófélfának támaszkodva, karba tett kezekkel. Mind az öt fiú a tévé előtt gubbasztott.
- Ki ment a fejünkből - áll fel Liam, őt követve a többi fiú is.
- Nem érdekel. Csak menjünk már - mondom, majd megfordulok és a kocsiig, meg sem állok. A fiúk csak úgy loholnak utánam.
- Említettem már, hogy dögös, ha dühös vagy? - kérdi Harry perverzen mosolyogva rám, amikor a kocsiba már beszálltunk.
- Említettem már, hogy egyszer egy fiút egy hasonló mondatáért arcon ütöttem? - vonom fel a fél szemöldököm, mire ő csendben maradt. - Igen, szerintem is - bólintok. Látom, hogy Zayn büszkén mosolyogva nézte, amint leoltom Harryt.

- Még egyszer - szól rám az a férfi, aki ellenőrzi, hogy készen állunk-e a koncertre. Így is már fáradt vagyok, hiszen legalább már tizenötször megcsináltam ugyan ezt. Éneklés közben fárasztó tánc és végig jó kedvű légy.
- Ne parancsolgasson! - szólok rá fújtatva és a szemembe lógó tincset, hátra tűröm. A mai napig nem is tudtam, hogy egy paróka is képes olyan szinte kócolódni és beállni, mint egy rendes haj.
- Csináld meg még egyszer! - szól rám már erőteljesebben a férfi.
- Mondom, ne parancsolgasson! - emelem fel egy kicsit a hangom. - Gyűlölöm, ha parancsolgatnak! - motyogom magamnak miközben még mindig karba tett kezekkel, megmakacsolva magam állok. A férfi megforgatja a szemeit majd beszélni, kezd.
- Csináld meg még egyszer, kérlek - szűri ki magából fintorral az arcán az utolsó szót.
- Na, még egy kis kevesebb fintor és máris oké - mondom körmeimet nézve, unottan.
- Csináld meg még egyszer, kérlek - mondja halvány mosolyt erőltetve magára.
- Na, mindjárt más - forgatom szemeimet, és visszaállok a kezdő állásba.
A végére már szédültem, túl sokat mozogtam és nem jutottam vízhez, sem pedig ételhez én pedig már nagyon éhes vagyok.
- Na, még egyszer és talán elfogadható lesz már - fonja össze maga előtt kezeit a férfi. Ha a szemeim ki tudnának esni, azt hiszem, kiestek volna most.
- Tessék? - kérdezek vissza és hangom egy oktával feljebb, csúszik az elfojtott dühtől és döbbenettől.
- Jól hallottad - bólint egyet ellenszenvesen. - Még egyszer és már mondhatni egy elfogadhatónak - int egyet, mint valami kutyának.
- Na ide figyeljen! Igen is jó voltam és...
- Nem látja, hogy elfáradt? Hagyja már! - szól rá Louis ezzel közbe vágva az én mondandómba.
- Ha akkora sztár, bírnia kell ezt - bök felém a férfi. Nekem több se kellet, neki mentem. Persze, tervem meghiúsult ugyan is a fiúk megállítottak. Idegesen próbáltam kitörni a karok közül és ott ütni a férfit ahol csak tudom. De sajnos egyik sem sikerült. A legrosszabb, ha nagyon ideges vagyok, olyankor sírok. És most nagyon is ideges voltam. Könnyeim eleredtek miközben még mindig tomboltam dühömben. Ekkor Zayn karjai közé zárt. Elsőnek még próbáltam eltolni magamtól, de amikor beláttam, hogy ez lehetetlen feladtam és karjai között sírtam. Kezeim mellkasa és az én testem között volt, így markoltam pólóját. Hallottam a lépteket, vagyis valószínűleg a férfi elment. Jól is tette, mert ha Zayn elengedett volna, garantálom, hogy nem álltam volna meg.
- Engedj el! - szóltam Zaynre, amikor már lenyugodtam és próbáltam kitörni karjai között, de ő ismét nem engedte. Hallhatta hangomon a nyugodtságot ezért elengedett.
- Nyugodt vagyok - jelentem ki, ellépve tőle egy nagy lépést. Megigazítom hajamat, megtörlöm szemem ügyelve sminkem épségére, majd mély levegőt véve a színpadra mentem.
- Hol van? - kiáltottam el magam, amikor nem láttam a férfit sehol sem.
- Itt vagyok, nyugalom - szólt flegmán, amikor visszasétált eredeti helyére.
- Jó előadást akar látni? Hát, akkor megkapja - mondom, majd elindítom a zenét. Őszintén szólva szerintem életemben nem voltam ilyen jó, mint most. És ez látszódott a férfin is, hiszen tátott szájjal nézett rám.
- Ennyit erről - mondom gúnyos mosollyal arcomon, bal kezem csípőmön, jobb kezemmel pedig beszéd közben csettintek egyet. A mozdulat amolyan "flegma plázacicaféle" volt, kevesebb direkt mozdulattal, de végül is a lényeget megmondtam, pontosabban mutattam. A férfi csak megfordult és elment.
- Sisi! - hallottam egy kiabálást a terem másik feléből, mire oda néztem bár felismertem hangjából. Amikor közelebb jött, lefutottam a lépcsőn és nyakába ugrottam.
- Úristen, de hiányoztál! - szorosan ölelem magamhoz, amit ő viszonoz.
- Te is nekem Csajszi! - mosolyog rám, amikor elenged.
- Perrie - szól kissé ijedt, vagy inkább meglepődött hangon Niall. - Tényleg barátnők vagytok? Azt hittem csak viccelsz - néz rám csodálkozva, amikor folytatja.
- Miért viccelnék ezzel? - vonom össze a szemöldököm, majd rádöbbenek miért is gondolja így. - Azért mert Zaynel együtt volt? Édesem ilyen butaságot sosem hazudok - rázom a fejem miközben a szemeimet, forgatom. Érzem, hogy Perrie megmerevedik mellettem. Érzéketlenség volt tőlem, hogy előtte ezt mondtam. Attól, hogy nem érdekel, hogy Zaynek ártok e vagy sem, azért még Perrie a barátnőm. Őt pedig nem akarom bántani.
- Bocsi - suttogom Perrie-nek, rá nézve. Bátorítóan megszorítja a kezemet, amit fog és felém ereszt egy mosolyt. Ezzel is a tudatomra adta, hogy nincs semmi gond. A fiúk ugyan úgy feszengve állnak, de Perrie már felengedett így nekem is jobb lett a kedvem.
- Gyere! Készülnünk kell! Elviszlek bulizni és garantálom, hogy nagyon durva lesz - rángatja kezemet Perrie, mint egy kisgyerek. Teljesen bepörgött. Ismerem már, tudom, hogy ilyenkor nem lehet ellene mit tenni.
- Tőled és a durva bulijaidtól megőrülök egyszer! - forgatom szemeimet, de azért mosolygok.
- Most miért? Tudod, hogy mindig is jók voltak - megragadja karomat és elhúz egy öltözőbe. Amint beértünk sietősen elkezd keresni egy bőröndben valamit. Összefont karokkal figyelem, amint fel-le mászkál, hogy mindent előkészítsen. Tudom, hogy most az következik, hogy engem ki sminkel és ad nekem valami ruhát, ami inkább az ő stílusa, mint az enyém. Sejtésem beigazolódott. Perrie egy nagyon rövid fekete nadrágot adott, hozzá egy ugyan olyan színű csipkés haspólót. Fekete magas sarkú, és egy durva fülbevaló, amit felülre is fel kellett csatolnom így lelógott. Perrie megcsinálta a sminkem, ami mindent vitt. Vörös rúzs, fekete kihúzott szemek, műszempilla. Ahogy a tükörbe néztem, nem is magamat láttam. Sokkal inkább egy Perrie-utánzatot, csak egyenes hajjal, maszkban.
- Csodásan nézel ki - csapja össze tenyereit, elégedetten végig mérve engem. - Zayn el fog ájulni, ha meglát - mosolyogva néz rám. Őszinte a mosolya, ami jól esik, hiszen ebből látszik, hogy nem zavarja a dolog. A baj itt csak az, hogy Zayn és én már nem vagyunk együtt.
- Ha Zayn meglát rád, fogom emlékeztetni. - mondom, de amint kimondom meg is bánom. Nem akartam goromba lenni, de még is sikerült annak lennem. - Ne haragudj, nem akartalak megbántani! - nézek rá kétségbeesetten, de ő csak mosolyogva megrázza a fejét.
- Menj ki hozzá! Csak lásson, meg és rögtön elájul.
- Nem érdekel, hogy elájul vagy sem - sóhajtok miközben a fejemet rázom - Megcsalt Perrie, haragszom rá. Nem fogok megbocsátani neki.
- Megcsalt? - kiáltja el magát csodálkozva, majd dühösen kimegy az öltözőből. Utána szólok többször is miközben utána, megyek, de ő nem törődik velem. Csak meg előre, én pedig nem tudom mit kéne tennem, hiszen tudom mit fog csinálni.
- Te rohadék! - kiált barátnőm, amikor beérünk a helységbe, ahol a többiek vannak. Zayn csodálkozva figyeli Perrie-t, aki csak dühösen magyaráz neki.
- Képes voltál megcsalni őt? Megcsaltad Ninát, azok után, hogy beleegyezett, hogy járjon veled? Évek óta ismerem és sosem volt barátja, erre mire belemegy egy kapcsolatba, te képes voltál összetörni a szívet? Hogy lehet ekkora rohadék? - Zayn meg sem tudott szólalni, Perrie meg csak mondta a magáét. Én nem mentem be hozzájuk, az ajtó előtt megálltam úgy, hogy ne vegyenek észre.
- Még is miért csaltad, meg ha annyira szereted, mint amennyire elmondtad? - kérdi már halkabban Perrie. "Mint amennyire elmondtad?"? Zayn beszélt Perrievel? Még is mikor?
- Nem tudom - mondja halkan Zayn. - Hülye voltam.
- Igen, nagyon is az voltál! - mondja Perrie ismét dühösen, majd kimegy a szobából észre sem véve, hogy elhalad mellettem.
- Érdekes, hogy az ex menyasszonyod azért kiabált le, mert az exedet megcsaltad - jegyzi meg Louis kissé cinikusan. Hosszú ideig csend volt ezért inkább bementem hozzájuk. Úgy tettem, mint ha nem tudnám mi történt az előbb.
- Azt hittem első ránézésre, hogy Perrie vagy - mondja Harry végig mérve engem.
- Mondtam neki, hogy így túlságosan hasonlítok rá - fintorodom el. Perrie nagyszerű lány, meg van a saját stílusa, de az a stílus nem nekem való.
- De, jól nézel ki - mondta Zayn. Feltűnően és nagyon végig mér, majd szemeimbe néz mélyen. Barna szemeibe elmélyedve nézek, de a szemem sarkából látom, amint a másik négy fiú kimegy.
- Nem akartam úgy kinézni, mint Perrie - mondom csendesen, amikor már az ajtó csukódását is hallottam. Zayn lassan felém, sétál, míg én egy helyben állok feszülten.
- Így is jól nézel ki. Tetszel így is - suttogja, amikor megáll előttem, és egyik kezét arcomra simítja.
- Nem érdekel, hogy tetszem vagy sem - felelek keményen. Barna szemeibe nézve elgyengülök, mint mindig, de muszáj tartanom magam. Haragszom rá, nem lehetek ilyen könnyűvérű.
- Ugyan - gúnyos mosoly jelenik meg arcán. - Valld csak be, hogy szeretsz még. Hiszen egyszer már kimondtad - hangja ismételten gúnyos lett. Nem ismertem rá. Nem volt benne, szemeiben az eddigi csillogás, ami kedvességét jelképezte. Nem volt a hangjában az a kis él, ami szerelmét mutatta. És amit a legrosszabb volt; Nem ugyan az a Zayn volt, akit én kedveltem, szerettem.
- Tényleg azt hiszed, ilyen könnyen megbocsátok? - félig felvont szemöldökkel nézek rá, amikor megtalálom végre a hangomat.
- Ha szeretsz, megbocsátasz. Márpedig te szeretsz - könnyen vonja meg vállát, mint ha unná ezt az egészet. Mi van vele? Ez nem ő! Ő sosem mondaná ezt, sosem kezelné így ezt a helyzetet. De hiszen látom, itt áll előttem látom, hogy ő az. De még sem.
- Miért vagy ennyire magabiztos? - Hangom kissé megremeg mondatom közepén. Az ő magabiztossága, keménysége engem elgyengít. Nem bírom elviselni, lelkileg ezt a nem törődöm stílust.
- Hangod remegése is csak erre utal - mondja és egy magabiztos mosoly, terül el arcán. Újaimat tördelem idegességemben, és csak reménykedem, hogy nem veszi észre ezt sem. De sajnos, tévednem kellett. Mosolya csak még nagyobb lett, mikor észre vette, hogy mennyire ideges vagyok. Néztem, amint mosolyog. Nem, ez határozottan nem az a mosoly volt, amibe bele szerettem. Igen, kimondom bele, szerettem, hisz' ez köztudat. De ez a mosoly tele volt gúnnyal és megvetéssel. Egyik kezemet arcára simítottam végig tartva a szem kontaktust. Ajkai közül egy halk sóhaj kúszott ki, kissé megborzongott érintésemtől és szemeibe is egy apró csillogás futott át. Másodpercnyi elgyengülése miatt újra össze tudtam szedni magam.
- Sose légy ilyen magabiztos abban, hogy gyenge vagyok. Csak magadnak ártasz ezzel az álomképpel - suttogom a füléhez hajolva, majd megfordulok és elégedett mosollyal arcomon, kisétálok.


- Esküszöm, ti nem vagytok normálisak! - csap homlokára Perrie, és a telefonból is csak helyeselést hallok Eleanortól.
- Most mi van? - kérdezem mind két barátnőmtől, ugyan is nem értem miért mondják ezt.
- Szeretitek egymást, de a másik gyengeségéből nyertek erőt - feleli Eleanor, ezzel egy részletet idézve kedvenc könyvéből.
- Velem ez mindig így volt - vonok vállat és a színes italom, nézem, amit Perrie hozott nekem. Valami koktélt kevert nekem, de őszintén nincs kedvem most hozzá főleg, hogy holnap koncert lesz mind a kettőnknek.
- Ez nagyon gyerekes!
- Ez nevetséges! - Az előbbi az ajtón besétáló Louis mondta az utóbbit, pedig Eleanor a kihangosított telefonból. A különbség csupán annyi, hogy Eleanor nekem mondta, Louis pedig Zaynek.
- Az mi? - mutat felvont szemöldökkel Niall a kék koktélomra.
- Perrie-t kérdezd - vonok vállat. Meglötyögtetem a kék folyadékot, és jobban megnézem. - Komolyan Perrie, ez mi? - nézek már én is kérdőn barátnőmre.
- Egy Spanyol koktélkeverő mutatta, hogy kell ilyet keverni - mondja teljesen természetesen.
- Te hülye vagy? - állok fel rögtön és megfogom mind kettőnk poharát és kiöntöm.
- Most mi van? - lepődik meg Perrie hirtelen kirohanásomtól.
- Édesem, ezt nagyon nem kellett volna innunk koncert előtti napon! Sőt, semmikor sem! - magyarázok, miközben idegesen dörzsölöm orrnyergem.
- Honnan veszed ezt?
- Félig spanyol vagyok Édesem, tudom miből áll ez a koktél. Bepörögsz tőle, majd másnap kiüt nagyon - idegesen túrok hajamba, és Perrie is lesüti szemeit.
- Ezt nem tudtam - motyogja halkan, kerülve tekintetemet.
- Csak egy kicsit figyelnél oda ezekre! - motyogom idegesen majd valami étel után, kutakodok a turné buszban. Találtam egy tál süteményt, azzal oda mentem Perriehez.
- Ezt edd meg, ha szerencsénk van, felszívja a koktélt mielőtt hatni, kezd - felelek, majd beleharapok az ételbe, ami mellesleg finom.
- Perrie ugye nem azt a kék koktélt csináltad neki, amit nekem is? - kérdi sóhajtva Eleanor, akiről meg is feledkeztünk.
- De, azt! - felelek, miközben megeszem az első szelet sütit.
- Ez El? - kérdi Louis a telefonra mutatva.
- Eleanor a pasid beszélni szeretne veled. Vagyis a szemében lévő különös csillogás ezt mondja - nézek eközben végig Louis szemébe. Ajkai megrándulnak az elfojtott mosolytól, majd miután levettem ki hangosításról a telefont, átadtam Louisnak.
- Máskor a koktélkeverést hagyd rám - mosolyogva csóválom fejem Perrie-re nézve.
- Oké - kuncog halkan, majd megeszi a körülbelül ötödik szelet süteményét. Igen, egy kicsit sokat eszik, néha.
- Visszatérve az eredeti témára...- kezdi, de félbe szakítom.
- Visszatérve az eredeti témára, a fiúk még itt vannak - mondom az ajtó felé mutatva, ahol a maradék négy fiú még ott volt.
- Csak nem én voltam a téma? - kérdi Zayn önelégült mosollyal arcán, és ledobja magát mellettem, karját pedig áthajítja vállam felett.
- Óó, ugyan édesem. Nem mindig te vagy a középpontban - mondom lerázva magamról kezét, egy gúnyos mosoly kíséretében.
- Számodra, de - mondja halkan egészen közel hozzám.
- Édesem elfelejtetted, hogy momentán nem te vagy a pasim, hanem Eric?
- Édesem elfelejtetted, hogy momentán Eric nincs itt és akár én is lehetnék a pasid? - lehelete csiklandozza nyakamat, amint beszél.
- Köszönöm nem élek a lehetőséggel. Előbb ugrok le a Tower Bridge-ről, mint hogy újra járjak veled - magam elé nézek kihúzva magam, és őszintén magabiztosnak érzem magam, miközben kimondtam.
- Amikor utoljára ezt mondtad, rá két hónapra menyasszony lettél - mondja Perrie csak úgy mellékesen.
- Mond csak Perrie, muszáj neked ennyi mindent tudnod? - zörrenek rá, bár ő és én is tudjuk, hogy igazából nem haragszom rá.
- Nem is tudom. Csupán én voltam az első, akinek elmondtad, szóval ne engem okolj - mondja halvány gonosz mosollyal az arcán.
- Óó akkor elnézést okolom inkább magamat, hogy életem legnagyobb baklövését neked mondtam el először - forgatom szemeimet. Tekintetem ekkor összetalálkozik Harry smaragd zöld szemeivel, amitől ösztönösen mosoly kúszik arcomra, csak úgy, mint neki. Arcom elpirul, amikor rám mosolyog, így elkapom tekintetem. Amikor elkaptam Zayn csokoládé barna szemeivel, találkozom. Eltűnt szeméből a gúny és megvetés csillogása, helyét átvette a féltékenység és a szeretet. A zöld és a barna szem nagyon különbözik csak úgy, mint a két fiú személyisége. Zayn a törődő, szerelmes fiú, aki minden hazudozás ellenére is szeret. Tudja, milyen gonosz is vagyok, de ahelyett, hogy elítélt volna ő vállalta a kockázatot és elkezdett megváltoztatni. Sikerült neki. Sikerült, mert én észre vettem a változást. Harry pedig az örök csajozós fiú, aki nem mutatja ki, hogy szeretne még is, érzem, hogy így van. Ő csak az átlagos Ninát látja, de még a gonosz Sisiben is meglátott valamit, amiért képes volt megcsókolni és apróbb flörtöléseket kezdeményez velem. Igazi szürke kis életem ellenére is belém szeretett és még így is tetszem neki, mint a gonosz, túl pörgött Sisi.
Amint, elnéztem a két fiút ismét csak gyötört a tudat, hogy még mindig nem felejtettem el egyiküket sem és szeretem mind kettejüket.
- Sisi. A pasid keres - zökkent ki gondolataimból Louis, amint orrom alá dugja csörgő mobilom. Biccentek miközben visszafojtok egy sóhajt.
- Szia - köszönök bele, miközben felállok, és arrébb megyek. Nem akartam Erickel beszélni, pedig nem rossz parti egyszerűen csak én vagyok a túl önző és nem volt kedvem vele beszélni. Érdekes nem igaz? Nincs kedvem beszélni a barátommal. Nos, ez fura így.
- Perrie? - kérdezem, amikor Erickel letettem a telefont azzal az indokkal, hogy fáradt vagyok. A fiúk már elhelyezkedtek a buszon, ismét.
- Elment. Azt mondta majd hív - mondta Harry, mire én bólintottam és mellé ültem. Valami filmet nézett a laptopján, amihez én is csatlakoztam. Egy vígjátékot néztünk. Nem tudtam, nem észre venni, hogy Harry egyre közelebb csúszott hozzám, amit végig egy önelégült mosollyal nyugtáztam. Zayn szemei viszont szikrákat szórtak, amikor Harry úgy mond, véletlenül helyezte kezét az én kézfejem tetejére. Figyelmen kívül hagytuk mind a ketten, de azért természetesen észre vettem, hogy Harry keze az enyémen van.
 Harryvel addig néztük filmet, amíg elment mindenki aludni. Nem tudom, hogy ő mit gondolt, de én szándékosan vártam meg ezt az időt.
- Menjünk mi is aludni - suttogja Harry felém fordítva fejét. Zöld szemeivel végig méri arcomat, majd kicsit közelebb hajol.
- Igen, szerintem is - suttogok én is, nehogy a többiek felébredjenek. Fejemet eközben elfordítom. Nem szeretnék megint csókolózni vele. Az agyam azt parancsolja, ne tegyem. Sóhajt egy aprót, én pedig felállok. Várom, hogy ő is ezt tegye, de amikor ő is feláll egészen közel, kerül hozzám. Homlokát az enyémnek támasztja, és úgy néz rám aranyos mosollyal arcán.
- Ne csókolj meg ismét - mondom, de attól még nem húzódom el, ugyan olyan közel maradok hozzá.
- Miért ne? - egy apró mosoly jelenik meg arcán. Legszívesebben szemeimet forgatnám, de e helyett csak lesütöm szemeim.
- Erickel járok.
- És mi az akadálya, hogy velem járj? - kérdi miközben egy hajtincsemet a fülem mögé, simít. Hitetlenkedve nézek rá, amitől ő csak jobban mosolyog. Csípős beszólásomat visszafogom, helyette átgondolom azt, amit mondott és felelek kérdésére.
- Nem tudom.

6 megjegyzés:

  1. Hátömmm...
    Azért mert már járt veled?!

    És szakított?

    És azután összejött Ericcel?

    Akivel mellesleg senki sem szimpatizál?

    Ja, és te egyszerűen nem veszed észre hogy ez Nina?

    És Nina nem veszi észre, hogy Hazza valószínűleg nem is szerette igazán, ha máris "más" lánnyal akar járni?

    Ezekbe senki sem gondol bele?!?!?!?

    Kiakadtam. Ennyi telik most tőlem, egy ideig őrjöngök, aztán lehet még írok ha lenyugodtam.

    De miezmár?????

    Puszil ideges olvasód: Cassy <3

    Ui: szoktam ui.-t írni, így most sem maradhat el, mégha nincs is semmi ami idevaló lenne.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Most ezekre adjam meg a választ? Nos, nem fogom mert akkor fölösleges lenne megírnom a következő részt...:D Késő van már, én emiatt nem fogok hosszú írni túlzottan, mert majd elalszom. :)) Ha már nem leszel kiakadva szívesen várok még tőled komit, hiszen tudod, hogy mindig szívesen olvasom akár a tiéd akár más komiját! :3 :D <3
      Puszi fáradt íród: NiSzi xx

      U.i.: Ha már az u.i.-nál tartunk, akkor én is írok neked, még ha én sem tudok mit. :D

      Törlés
  2. Üdv!
    Vége nem tetszett.:D Viszont Sisi(Nina)&Zayn jelenetek a legjobbak. Ők olyan aranyosak.:) Tökéletesek! :3 Attól függetlenül, hogy a Harrys vég nem tetszett szerintem ez a kedvenc részem.:)
    Amúgy amikor Perrie kioktatta Zaynt akkor Sisi helyett Ninat mondott o_O Vagy csak véletlenül írtad úgy? Mert, ha nem akkor Zayn rájött arra, hogy Sisi nina vagyis Nina Sisi :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óóó édesem ez bonyolultabb annál. :D Direkt írtam úgy, ezzel azt mutatva, hogy ha ideges az ember nem tudja mit beszél, vagy nem MINDIG tudja mit beszél. A fiúk pedig tudják, hogy Sisi igazi neve Nina soo ez nem akkora titok. ;) Érdekes módon nekem is a Sisi(Nina)&Zayn jelenetek a kedvenceim (egy írónak lehetnek sajátban megírt kedvence?) de kezdem megkedvelni a Nina/Sisi&Harry pillanatokat is. :D
      Egy hét múlva jelentkezem újabb bonyolult résszel, Puszi NiSzi xx <3 :D

      Törlés
  3. Drágaságom imádom! Kérlek Zayn legyen a pasija! Imádom a blogod minden blogod imádtam eddig, ezt is nagyon szeretem. Szerintem ez megüti a Táncoslány szintjét! Imádoom

    U.I. : Imádlaaak!
    Pusziiiiii Zsófi xx <3 :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszii!! :) <3
      11 követő 14 rész után? Azt hiszem jóval megüti az első blogom szintjét és még tovább is. :D Örülök is neki! :3 :D Ami a pasis dolgot illeti: Nem árulok el semmit! ;)

      U.i.: Kölcsönös!
      Puszi NiSzi xx <3 :D

      Törlés