2015. május 3., vasárnap

16.rész - Érzelmek

Sziasztok Drágák!
Meghoztam a kövi részt és most kivételesen időben. ;)
Remélem tetszik!
Komikat szívesen fogadok! ;)
Puszii! <3

A rész zenéje:

Jetta - I'd love to Change the World (Remix)
https://www.youtube.com/watch?v=5hEh9LiSzow

NiSzi xx


- Miért vagy benne ilyen biztos? - kérdezem visszafojtva a mosolyomat.
- Most sem tagadod - néz rám ravaszon. Azt hiszi kifogott rajtam, de nem.
- Ugyan Zayn, elég nyilván való, hogy szeretlek szóval ezt fölösleges tagadnom - forgatom szemeimet halvány mosollyal. Zayn közelebb hajol. Lemeredve figyeltem, ahogyan csak közelebb és közelebb jön, majd megcsókol.
- Feltétlenül muszáj folyton megcsókolnod nem igaz? - vonom kérdőre, amikor eltávolodik.
- Nem érted, hogy... Hogy szerelmes vagyok beléd? - dörzsöli meg arcát, én pedig csak nézek rá. Annyira elgyötörtnek tűnik most, még nem láttam ilyennek, amikor a kettőnk dolga volt a téma.
- Féltelek! - suttogja lehajtott fejjel. Olyan szívesen átöleltem volna, de Barce a világért sem mászott volna ki az ölemből.
- Miért? - kérdezem végül, amikor megbizonyosodtam róla, hogy Barce még úgy sem hajlandó eltávolodni tőlem, hogy én veszem ki onnan.
- Mert...Sok minden miatt. Most konkrétan azért, mert ismerem Harryt. Csak kihasználna abban, hogy elfelejtse Ninát - néz végül fel szemeimbe, de ismét lesüti azokat. Automatikusan nevetni kezdek, pedig nem akartam. Zayn értetlenül néz rám, bár nem is csodálkozom.
- Zayn, én nem szeretem Harryt! - mondom ki azt, amit nem is gondoltam át egészen.
- De visszacsókoltad többször is - néz rám kissé értetlenül. Őszintén nem csodálom.
 - Nem szeretem Harryt! - ismétlem meg mosolyogva.
- De hát...- kezdi, de egy apró puszit nyomok szájára ezzel elhallgattatva. Csodálkozva néz rám, de én csak felállok Barce-val az ölemben és kimegyek ott hagyva a csodálkozó Zaynt.
- Sisi! - kiált utánam valaki, mire én megfordulok. Amikor látom, hogy Peter az, máris visszafordulok és megyek tovább. - Nina, várj már egy percet! - kapja el a karomat, de én kirántom magamat kezei közül. Bemegyek Niall szobájába, ahol a fiúk vannak Zayn kivételével, akit ugye a szobámban hagytam.
- Most komolyan addig nem fogsz hozzám szólni, amíg bocsánatot nem kérek? Ugyan azt játszod, mint kiskorodban? - szól utánam Peter, aki utánam jött. A maradék négy fiú azonnal csendben maradt, hallva ismétlődő veszekedésünket. Megfordulok, és úgy nézek farkasszemet Peterel.
- Tudod, csak ezzel tudsz előhuzakodni, hogy olyan vagyok, mint kiskoromban, mert csak akkor ismertél.
- Igen, igaz! Rossz báty voltam és nem foglalkoztam veled évekig. De már nem tudok ellene mit tenni, csak azt mondani, hogy sajnálom. Már pedig sajnálom! Sajnálom, hogy nem voltam ott, amikor kellett pedig tisztában voltam végig vele, hogy mi történik veled. Tudtam, hogy teherbe estél, tudtam, hogy Davina meghalt, tudtam, hogy mennyire padlóra kerültél ez az egész miatt és amiatt is, hogy mennyire kikészített téged ez a híressé válás. De azt is tudtam, hogy a karriered egyre nagyobb én pedig nem akartam ebbe bele esni! Tudtam azt is, hogy Eleanor és Katherina mindig ott voltak neked, így igazán nem volt rám szükséged - amennyire indulatosan kezdte a végére annyira csendesedett el. Én csak néztem rá és nem tudtam mit mondani. Többször is neki kezdtem, de egyszer sem jött ki hang a torkomból. Peter kiment a szobából én pedig most is csak álltam ott. Hátulról átölelt valaki, minek hatására Berce leugrott az ölemből én pedig gondolkodás nélkül öleltem vissza akárki is volt. Nem sírtam pedig azt hittem fogok. Csak viszonoztam ölelését a fiúnak, aki átölelt és válla fölött néztem el.
Ahogy öleltem rá kellett jönnöm, hogy ez nem az a fiú, akire én számítottam és ezt arcomat csiklandozó göndör fürtjei is bizonyították. Eltoltam magamtól és figyelmen kívül hagyva őt sétáltam a konyha pultig.
- Ne nézzetek már ennyire! - túrok hajamba kellemetlenül, amikor még mindig bámul mindenki. Zayn is bejött valamikor, nyilván akkor, amikor Peter beszélt. Amikor sajnálattal teli, barna szemeibe néztem könnyek folynak végig arcomon. Oda rohanok hozzá és nyakába borulok, ő pedig vigasztal. Ölelő karjai között lenni, jó érzés, nem olyan, mint Harryében. Csak az őszintén vigasztaló karok között sírtam el magam. Nem éreztem úgy Harrynél, hogy igazán megtudna vigasztalni.
Szorosan kapaszkodom Zaynbe, szinte úgy érzem, megfojtom. De érezhetően ő nem bánja ezt a helyzetet, hogy így átölel.
Harry lehajtott fejjel áll nyilván a kialakult helyzet miatt. Nem csodálom. Mellette nem engedtem fel annyira, mint Zayn mellett. Láttam Zayn válla felett Peter bűntudatos arcát. Elindulok, hogy a szobámba menjek, de ő elém áll.
- Hagyj békén! - mondom összeszedve magam és olyan erősnek tettetem magamat, mint még soha. - Ne vágj már ilyen bűntudatos arcot! Nem hat meg! Mindig azt mondtad, hogy legyen erős, még ha ez nehezemre is esik, és ne bocsájtsak meg olyan embernek, aki nem érdemli meg. Na, hát te nem érdemled meg és megmutatom neked milyen erős is vagyok. Nem érdekelsz sem te, sem a sajnálatod, egyszerűen Te magad, és ami körülötted van! - hadartam majd félre lökve őt, emelt fejjel távoztam. A sírógörcs kezdett átmenni egészen másba. Düh és gyűlölet volt bennem. Semmi más. Peter kiölte belőlem emberségem utolsó darabját is. Illetve nem. Egy valami még van, ami rendes, emberi érzelmeket táplál bennem. A szerelmem Zayn iránt. A vonzalmam Harry iránt. Ők ketten azok, akik még képesek itt tartani.

* * *

 - Mit gondolsz mit egyek? - kérdi Niall elgondolkozva nézve az étellel teli asztalt. Barcelonában a fellépés több, mint csodálatos. Ezen vagyunk most túl. Hihetetlen mennyi rajongóm van itt is. De persze a fiúknak is.
- Csak válassz valamit - sóhajtok hátra hajtott fejjel. Már legalább húsz perce csak itt állunk. Kezd elegem lenni belőle.
- Mit gondolsz, kifogjátok bírni az ilyen kapcsolatot Erickel még fél éven keresztül? - kérdi Liam sejtelmesen. Tisztában van vele, hogy nem szerelemből vagyok Erickel.
- Mit gondolsz, kifogom én bírni veletek még fél éven keresztül? - idézem néhány szavát. Nem akarok válaszolni erre a kérdésére, ezért inkább figyelmen kívül hagyom.
- Kérdésre nem illik kérdéssel felelni Sisi! - dorgál le mosolyogva Liam. Csak szemeimet forgatom, és azon vagyok, hogy ne pillantsak Zayn felé, aki egy spanyol lánnyal beszél. Láthatóan jól érzi magát a lánnyal. Nem vagyok féltékeny típus, most sem vagyok féltékeny. Csupán... szemet szúrt a dolog, de ennyi. Nincs semmi bajom ezzel. Zayn a lánnyal van és kész. Nem érdekel. Azt hiszem.
 A düh forrni kezd bennem jobban és kezdem úgy érezni már Zayn iránti szerelmem nem sokáig fog itt tartani. Butaságnak hangzik, de volt hasonló, és az nem egészen jó. Sőt, egyenesen borzalmas. Arcizmaim jobban megfeszülnek, és szinte érzem, amint belül összetörök még is szilárd maradok. Belül összetörtem amikor Zaynt és a lány csókolózni látom. Ezer s ezer darabra törtem össze lélekben, de ez csak abban erősít, hogy kívül rezzenéstelen maradjak.
- Tudod Liam átgondolva ezt a dolgot jobban, szerintem simán kibírjuk - felelek mosolyt erőltetve magamra.
- Ezt most azért mondod, mert Zayn azzal a csajjal csókolózik? - kérdi teli szájjal Niall, és harap még egyet az almájából. Hogy honnan szerzett almát? Jó kérdés...
- Nem - felelek szűkszavúan.

Felhúzott térdekkel ülök kint a napozó ágyon. Nem vagyok bikiniben, mint a legtöbb lány, aki a szállodában szállt meg. Egy egyszerű farmer rövidnadrágban és fehér topban fölé pedig egy fél vállas fekete felsőt vettem fel. Jobban szeretem, ha van rajtam legalább egy vékony pulcsi.
- Nincs meleged? - szól ki mosolyogva a medencéből mosolyogva Zayn. Rápillantok és megrázom, a fejemet majd inkább tovább simogatom az ölemben pihenő Barce-t. Zayn kissé zavarosan pillant rám, de aztán csak megvonja a vállát és vissza úszik a fiúkhoz. Nem igazán szóltam sem hozzá, sem senkihez miután már kijelentette, hogy ő s az a lány járnak. Ennyit arról, hogy ő mennyire szeret. Kívülről egy magabiztos, megtörhetetlen lánynak nézek ki, Louis elmondása szerint. De nem tudja, hogy mi is zajlik le bennem. Nem azért vagyok csendben, hogy ezzel mutassam egyedül is megvagyok. Össze vagyok törve, de most még jobban, mint bármikor máskor. Zayn már nem közelít felém másképpen csak barátként. Harry sehogyan sem közelít. Azt hiszem két szék közül a pad alá estem. A legrosszabb még csak nem is zárkózhatok el napokra, hogy egyedül lehessek, hiszen egy turné közepette vagyunk. Nem tehetem ezt a rajongóimmal, sem pedig az övéikkel. Pedig a legjobb lenne egész nap otthon lenni a nappaliban a kanapén tévét nézni és mindenféle hizlaló ételt enni, miközben mérhetetlenül sajnálom magam. De ezt nem tehetem meg. Azt viszont igen, hogy ne szóljak senkihez, csak ha nagyon szükséges.
  Eleanor észrevette a telefonban a sokszori hallgatásom, és bár kérdezgette mi bajom, nem mondtam el neki az igazat. Eric is észrevette a változásom, de ő csak egyszer tette szóvá. Eleanor ezért is fog nemsokára csatlakozni hozzánk. Egyrészt mert a barátjával akar lenni, és hiányzik neki. Másrészt pedig, hogy megtudja mi a bajom. Pedig annyira egyszerű.
   A fiúk kijöttek a vízből és Peter is csatlakozott hozzánk.
- Olyan fejet vágsz, mint amikor... - kezdi Peter rám nézve, de aztán inkább nem folytatta.
- Úgy is érzem magam - motyogom halkan. Hangomban ott volt a flegmaság. Hiába, nem tudok ellene tenni, Petert már nem tekintek a bátyámnak.
- Mint amikor? - kérdi kíváncsian Louis.
- Az életem minden egyes részletére kíváncsi vagy, nem igaz? - sóhajtok fel unottan. Louis mosolyogva bólogat vadul. - Ezt nem fogod tudni - rázom a fejemet ezzel is jelezve még Peternek is, hogy ő se mondjon semmit.
- Eddig mindenre ezt mondtad - feleli mosolyogva Louis.
- Tudom. De ezt senki sem tudja csak is a családom - mondom és ezzel le is zárom a témát.
- Tudom, hogy ez érzékeny téma, de... - kezdi Liam, de inkább elhallgat, és alsó ajkába harap.
- Mond csak - sóhajtok és bele törődök, hogy muszáj beszélnem.
- Enrique, vagyis Peter és te most testvérek vagytok?
- Hivatalosan, vagy ahogyan én gondolom? - vonom fel a szemöldökömet.
- Hivatalosan.
- Sajnos, igen.
- Én is itt vagyok! - motyogja Peter. Nem válaszolok, pedig visszatudnék szólni, de nincs hozzá hangulatom.
- Miért lettél a napokban ilyen csendes? - teszi fel a második kérdését Liam.
- Jobb lenne, ha folyton beszélnék? Vagy ha veszekednék? - vonom fel fél szemöldökömet.
- Ez nem rendes válasz!
- Nyilván nem érdekel - forgatom szemeimet. - Elég csak annyit mondanom, hogy két szék közül a pad alá estem? - kérdezem, mire ő kis gondolkodás után eltátja a száját. Miután magához tért bólint.
- Örülök, hogy Liam mindent ért, de mi miért nem? - kérdi Niall türelmetlenül.
- Louis arcát elnézve ő is mindent ért - mondja Harry Louist nézve.
- Oké, hogy ő mindent ért, hiszen mindent tud. Na, de Liam? - mutat értetlenül az említett fiúra Niall.
- Eleanor mikor jön? - váltok témát Louisra nézve. Niall és Harry elégedetlenül hümmögött egyet, Zayn pedig csak nézett rám.
- A napokban valamikor - mondja Louis, de nem köt le, amit mond. Csak a jelenetet figyelem napszemüvegem mögül. Zayn mögé oson Natalie a barátnője. Egyenes, szőke haja most is lazán omlik vállára, mint nekem a parókám. Kék szeme csillog a boldogságtól csak úgy, mint nekem csillogott ugyan olyan színű szemem amikor Zaynel voltam. Szája felfelé gördült, amikor Zayn észrevette és egy csókkal köszöntötte. Én is így mosolyogtam, amikor engem csókolt. Lényegében, mint ha csak pár hónapot vissza tekertem volna az életemből, olyan volt ez a jelenet. De még sem ugyan az, hiszen nem én voltam akivel Zayn csókolózott, nem engem karolt derekamnál, nem engem szeretett. Hanem Natalia-t.
Muszáj elvennem tekintetemet róluk. Amire ránézek az a karom. Hirtelen ötlettől vezérelve szeretnék megindulni a szobámba, de Peter visszahúz.
- Ha azt akarod tenni, amit régen akkor azt most azonnal felejtsd el! - ránt vissza a nyugágyra, elővéve az aggódó nagy testvér énjét. A fiúk kíváncsian néznek rám és még Natalia és Zayn is felfigyeltek ránk.
- Hozok valami italt. - mondja Natalia mire Zayn csak bólint, és a lány elmegy. Lényegében kedves lány, de a tudat, hogy Zaynel van fájdalmas. Felcsúszott pulcsim ujját lehúzom, amikor észreveszem, hogy Zayn meglátta.
- Az mi? - mutat a karomra kissé idegesen, de akkor már nem látszik semmi, ráhúztam a felsőm ujját.
- Micsoda? - tettetem azt, hogy nem értem mit mond. Idegesen sétál elém és rángat fel. - Mit csinálsz? Eressz már el! - rángatom karomat, amikor sikerül neki álló helyzetbe húznia. Megragadja bal karomat és felhúzza felsőm ujját. Rángatom karomat, de ő sokkal erősebb nálam így könnyedén lefog.
- Mik ezek? - nézi megbabonázva bal karomat.
- Miknek tűnnek? - kérdezem flegmán, de vissza veszek ebből az énemből, amikor Peter korholóan felhorkan, jelezve ennek nem most van itt az ideje.
- Hegek?
- Sebhelyek. - motyogom elnézve mellette.
- De ez... - mondja, de abba hagyja. Megragad, és maga után kezd el húzni. Csak sietek mellette, próbálom tartani a tempóját.
- Zayn eressz már el! Hová viszel? Hallod? Engedj el! - szólok rá többször is, de ő mint ha meg sem hallaná amit mondok. Amikor a szobájába érünk, bezárja az ajtót és leránt maga mellé az ágyra.
- Miért vannak sebhelyek a karodon? - néz mélyen a szemembe, de ez már nem tud engem meghatni.
- Nem fogom elmondani, akárhogy erőlködsz - mondom határozottan. Karomra pillantok, amin a kis fehér csíkok díszelegnek. Zayn végig simít rajtuk egyenként, ezzel azt jelezve; figyel rám. Ő nem elítél a dolog miatt, nem gondol őrültnek, nem akar pszichológushoz küldeni. Nem is tudja, miért van, egyszerűen csak megérti és figyel rám. Több fehér csík van a kezemen, megszámolni nem is lehetne.
- Ezek vágás nyomok Sisi? - kérdi halkan Zayn. Ha nem látnám száján, hogy beszél nem is tudnám, hogy mondott valamit. Csak bólintottam.
- Mikor csináltad?
- Négy-öt éve. - mondom én is halkan. Zayn csak azért beszél halkan, hogy így hátha jobban megnyílok ettől a hangnemtől, hiszen ez azt tükrözi kettőnk között marad, amit beszélünk. Én pedig csak zavaromba, szégyenembe beszélek ilyen halkan.
- Miért? - kérdi, de erre már nem válaszolok.
- Nem akarok a múltról beszélni, Zayn! - nézek fel könyörgően barna szemeibe.
- De én megakarlak ismerni! Ehhez pedig a múltad is hozzá tartozik, akármilyen rossz is - fogja két tenyere közé arcomat.
- Miért akarsz megismerni? - biccentem kissé oldalra a fejemet.
- Csak úgy. Ha barátok akarunk lenni, ismernünk kell egymást nem igaz? - kérdi, mire én elkapom tekintetemet róla. Legszívesebben sírva fakadnék, de muszáj erősnek mutatnom magam. Annyira még sem sikerült Zaynek összetörnie, hogy egy ilyen kijelentés után is még erősnek mutatkozzak.
- Nincs szükségem barátokra! - felelek keményen. Felállok, és kimegyek a szobából.
Tudom. Ismét érzéketlen voltam, de ha tovább bent maradok, elsírom magam, amit nem akarok. Nem előtte. Szedtem a lábaimat a szobám felé, hogy Zayn, sőt senki más sem, még véletlenül se érjen utol. Szobám ajtaját bezártam, amikor beértem és kiengedve magamból könnyeimet, csúsztam le az ajtó mentén.
Az az a szó lebegett előttem, hogy "Barátok" és, hogy Zaynek és nekem barátoknak kell lennünk. Ez még gondolatban is borzalmas nem, hogy kimondani, na de még véghez vinni milyen lesz. Egyenesen a pokol.
  Most már...Most már csak annyi lenne a kérésem, hogy tudjam Zayn engem szeret, és én igazából viszonoznám neki. De tudom, hogy már késő. Addig játszottam vele, amíg késő lett.

*Hónapokkal később*

- Eleanor! - kiáltok hisztizve, lecsapva magam a turné busz padlójára. Mire Eleanor bejön én addigra már el is feküdtem rajta.
- Kérdezzem vagy inkább ne, hogy miért fekszel a padlón? - vonja fel a szemöldökét Louis, aki Eleanorral jött be.
- Már fél órája hisztizik, hogy mit vegyen fel. Valaki segítsen, már neki, mert megőrjít! - fogja a fejét Niall és a mellette lévő másik három fiú is nagyba bólogat.
- Ha ekkora szád van, akkor segíthettél volna hamarabb ruhát választani! - állok fel kicsit dühösen.
- Ennyire azért nem nagy szám Eric, hogy így készülődj - fintorog Eleanor, de azért segít ruhát választani.
- Csak segíts és kész. Beszólást nem kértem - forgatom meg szemeimet, de azért mélyen belül egyet értek vele.
- Eric miért jön velünk tovább, és Natalie miért nem jöhet? - kérdi Niall miközben elkezd pucolni egy banánt.
- Mert én azt mondtam - vonok vállat egyszerűen.
- Ez most olyan főnökösen hangzott, pedig ez közös busz - fintorog Niall. Gyilkos tekintettel nézek rá. Ma már egyszer veszekedtem vele és Zayn is egyre többször megy találkozni Nataliaval, ami csak még stresszesebbé tesz.
- Közös a busz, de megmondtam, ha valaki olyan személyt hoz fel a buszra, akit én nem akarok, akkor kiszállok az egészből. És hidd el, hogy megteszem. Nektek nem lenne jó, nekem pedig édes mindegy, nem foglalkozok másokkal. Paul is kiakadna és igazat adna nekem, hiszen ez egy igazán egyszerű kérés - magyarázok neki, mire ő csak csendben bólint. Ezt így még nem mondtam meg nekik pedig majd, hogy nem fél éve ez van, de most ha ennyire kíváncsi volt, hát elmondtam. - Ahogy hallom megjött Natalie, én pedig megyek készülni Erickel való találkozásra - varázsolok magamra egy nagy mosolyt, majd ruhámmal a kezemben megyek a fürdő felé. Hogy honnan tudom, hogy Natalie megjött? Nos, magas sarkúja kopogását könnyen felismertem.
Most vagyunk Norvégiában, ez az utolsó állomásunk a turné alatt. Erickel fél éve nem találkoztunk. Hogy hiányzott-e? Nem. Natalia Spanyolország óta velünk tart, csak külön, amit persze Zayn intézett el neki. Én sem voltam tétlen. Hagytam, hogy Harry néha rám másszon, ami az utóbbi időben egyre több lett. Nem túlzottan zavarta, hogy barátom van és én se izgattam magam miatta. Párszor ittunk kicsit a fiúkkal, ünnepeltünk egy-egy koncertet. Egyszer annyira ünnepeltünk, hogy Harryvel szinte egymást falva mentünk fel a buszra. Aznap éjjel mellette is aludtam. Persze, több sosem volt. Már, mint sem érzelmileg, sem testileg. Harry sem akar semmit érzelmileg és én sem.
 Mikor elkészültem kimentem szembe találtam magam Nataliaeval. A fiúk félve néztek össze én pedig csak döbbenten néztem a lányra. De aztán eszembe jutott valami. Valami ütős terv. Elmosolyodom és közelebb megyek Nataliehoz.
- Natale, igaz? - nyújtom kezemet, hogy kezet fogjunk.
- Igen - feleli kicsit félve. Nem gondolom, hogy be kéne mutatkoznom. Egyrészt, mert mindenki ismer. Másrészt, mert a kezén egy olyan karkötő díszeleg, ami az egyik dalom címe tündököl és egyszer láttam egy koncertemen, még autogramot is adtam neki.
- Nekem most rohannom kell. Holnap nem érsz rá egy csajos napra? - kérdezem, majd táskámért nyúlok, amit Niall adott oda nekem mivel nem találtam.
- De, persze - feleli még most is kicsit nyuszi hangon.
- Rendben, akkor, holnap kettőkor - bólintok elégedetten mosolyogva, majd miután intettem a fiúknak elmentem arra a helyre, ahol Erickel találkozunk.
Hogy mi a tervem Natalieval? Nos, ez egyszerű. Vagy egy bátyám, aki folyton velünk jön és észrevettem, hogy tetszik neki a lány, és Natalie is szívesen beszélget vele. Innentől ki lehet találni nem igaz?

- Akkor holnap jössz velünk? - nézek Ericre mosolyogva, amikor a busz felé sétálunk. Elhaladunk, egy újságos mellett nekem pedig leesik az állam, amikor a címlapra nézek. Eric ezt észre veszi ezért engem otthagyva, ledöbbenve, megy és megveszi az újságot. Az újság címlapján minden egyes eset amikor Harryvel csókolóztunk, le van fényképezve és berakták az újságba. Őszintén nem kevés alkalom ez, így nem csodálom Eric kiborulását. Illetve nem is borult ki. Csak csendben volt egészen, amíg vissza nem értünk a buszhoz.
- Ez undorító - mondja indulatosan, mire én felpillantok rá.
- Tessék? - adom az ártatlant, de mind ketten tudjuk, hogy nem tudok hazudni most.
- Undorító, amit csinálsz! Nagyon jól tudtam, hogy Zayn és Harry is képben volt, de, hogy még mindig? Aljas húzás volt!
- Hadd magyarázzam meg!
- Nem érdekel sem a magyarázatod, sem te! Mindenkinek csak ártani tudsz és most is csak azt teszed! Önző vagy! Nem magam miatt mondom. A másik kettő fiú miatt. Ők barátok Nina, egy bandában játszanak! Tudod, mit teszel mindezekkel tönkre? A barátságukat, a karrierjüket, lelkileg megölöd őket! És ezzel szét szakítod a többieket is, mert ha ők ketten nem lesznek már barátok, nem lesznek már öten barátok, vagyis szét hullik ez az egész. Képes vagy mindenen és mindenkin átgázolni, csak mert neked úgy tetszik! Ezért vagy undorító!
- Elég legyen! - szól egy erélyes hang a busz ajtajából. Csak ekkor eszméltem fel, hogy sírok. Felismertem a hangját ezért is feleslegesnek gondoltam megfordulni.
- Ismerem Ninát! Tökéletesen ismerem. Ötünk közül ketten tudjuk ki is ő igazából. Ha mi nem gondoljuk úgy, hogy a többieknek is tudnia kéne, akkor neked sem kell. Ebbe nincs beleszólásod! - mondja Louis és magához ölel. Szorosan kapaszkodom Louis pólójába, mint valami ments várba. Hallottam a távolodó lépteket, minden bizonnyal Eric elment. Louis átölelt jobban, hátamat simogatta. Amikor már nem sírtam annyira eltávolodtam tőle.
- Jobban vagy?
- Ezt most komolyan kérdezed? - kérdezem, mire Louis csak halványan mosolyogva megforgatta a szemeit.
- Ilyenkor is képes vagy egy beszólást mondani, ahelyett, hogy válaszolnál rendesen - sóhajt, de azért mosolyog. Kinyitotta előttem az ajtót így bementem.
- Na, milyen volt? - kérdi Eleanor mosolyogva, de amikor észreveszi, szomorúságom lehervad a mosoly az arcáról. Szó nélkül ragadok meg egy kényelmesebb ruhát és a mosdóban átöltözöm. Elfolyt sminkemet leszedem, és csak szempillaspirált teszek fel, meg kihúzom a szemem és ennyi. Amikor kimegyek, csak levágom magam Niall mellé, felhúzom térdeim és úgy nézem a tévét, ami fel van szerelve a buszunkban.
- Mi történt? - kérdi Niall kedvesen átölelve oldalról. Tudja, hogy utálom ezt, de most nem foglalkoztam vele. Válasz helyett csak megrázom a fejem. Barce az ölembe ül én pedig simogatni kezdem.
- Jól vagy? - guggol le elém Zayn, Harry pedig rögtön a másik oldalamra ül. Nem szólok semmit, eleget mond az újság, amit Louis odaadott nekik.
- Ti... - kezdi kérdőn Liam. Megrázom a fejemet, miszerint nem járunk.
- És ennyiszer csókolóztatok? - vonja össze szemöldökét Eleanor.
- Nem ezen van a hangsúly! Azon van a hangsúly - kezdem, de Niall félbe szakít.
- Hogy szakítottatok.
- Bármi ilyesmit képes vagyok elviselni. Azon van a hangsúly, hogy milyen szinten megaláztak.
- Te mindig azt hiszed, hogy megaláznak - int le Harry. Hát, köszönöm szépen a támogatást.
- Hallottam, amit mondott Eric. Tényleg túl ment a határon - mondja Louis, mire én egy hálás tekintettel nézek rá. Mindenki csendben volt egy jó ideig, csak Zayn jelentette ki, hogy Nataliehoz megy, majd nem sokára jön. Én megértem, hogy barátnője van, és saját élete. De legalább lenne annyi empátia benne, hogy vigasztal egy kicsit vagy valami.

- Igen? - szólok bele álmosan a telefonba. Hajnali kettő van, kell bátorság ahhoz, hogy engem ilyenkor hívjanak.
- Értem tudsz jönni? - szól bele Zayn rekedt hangon.
- Basszus, Zayn hajnali kettő van! Még is merre vagy te ilyenkor? - nyögök fel és a takarót magamra húzom.
- Volt egy kis elintézni valóm - mondja sejtelmesen. Sóhajtva csapom le a takarót magamról, és kapom fel farmerom és egy bőrdzsekit.
- Komolyan Zayn! Miért engem hívsz? Nagyon jól tudod, hogy mennyi előkészület kell, amikor felteszem azt az átkozott parókát és maszkot! - szitkozódom még jobban, amikor rájövök, hogy nekem olyanjaim is vannak.
- Kérlek! - szól kicsit sürgetően még is könyörgően. Meg esik rajta a szíves.
- Tudod jól, hogy úgy is elmegyek érted - sóhajtok fáradtan. - De aztán nekem ne hisztizz, hogy hogyan nézek ki! Ugyan is tiszta kócos vagyok, és smink sincs rajtam - mondom, miközben kimegyek a turnébuszból. Még szerencse, hogy Paul elintézte nekünk, legalább egy kocsi mindig legyen a közelünkben. Ezért is ültem be a lakk fekete gyönyörűségbe és hajtottam gyorsan Zaynért a megadott címre. Ami egyébként egy bár volt. Leparkoltam Zayn elé, aki ahogyan felismerte az autót beült. Unottan fordítottam felé a fejem, és kikerekedett szemekkel néztem rá. Arcán jobb szeme kezdett lilulni, szemöldöke fel volt repedve, és orra is vérzett bár az kezdett alább hagyni.
- Jézusom, mi történt? - fordulok felé egyből és kezemmel óvatosan magam felé fordítom fejét. - Jól sejtem, hogy nem Natalienál voltál? - vonom kérdőn anyáskodóan.
- Semmi, mindegy. Menjünk - kapja el fejét tőlem, de én ellenkezem.
- Zayn! Azonnal mond el vagy kiraklak itt helyben!
- Csak megmutattam neki, hogy nem beszélhet így veled - vonja meg a vállát. Először nem értem, de aztán leesik.
- Te verekedtél Erickel? - bólint. - Miattam? - ismét bólint. Halvány mosoly kúszik arcomra, ami a sötétben nem látható. - Ez aranyos, de máskor ne tedd, oké? - mondom lágy hangon, egyik kezemet vállára simítva. Kérdőn néz rám. - Magad miatt. Hamarabb elviselem a szidásokat felém, mint, hogy így lássalak téged - simítom meg óvatosan feldagadt ajkát. Barna íriszeiben elveszek, most először hónapok óta. Zavartan kapom el tekintetemet és kezemet róla. Beindítom a kocsit és elindulok vissza a turné buszhoz.
- Nem is vagy olyan kócos, mint mondtad - túr bele hajamba, amikor felmegyünk a buszra.
- Shh - intem le halkan nevetve. - Gyere! - ragadom meg kezét és leültetem az egyik fotelféleségre. Kérdőn néz rám. - Lekezelem a sebeidet. Még csak az kéne, hogy miattam fertőződjön el valamelyik.
Miután lekezeltem minden sebét, ami azt is igénybe vette, hogy közel legyek hozzá, elmentünk aludni.

- Jézusom Zayn! Veled meg mi történt? - kap a szája elé Eleanor, másnap reggel amikor Zayn is csatlakozik a reggelihez.
- Natalie túl vad volt? - vonogatja szemöldökét Harry. Zayn erre csak a szemeit forgatta. Találkozott a tekintetünk, de én hamar elkaptam.
- Semmiség.- vonja meg a vállát Zayn. Eleanor oda siet hozzá, hogy jobban megnézze a sebeit Zaynek.
- Ezek le lettek kezelve, méghozzá nem is kezdő módra. Vagy Sisi kezelte le, vagy Natalie, de akkor hatalmas taps neki, hogy ha egyetemi szinten tudja az ápolónői dolgokat.
- Ápolónői? Miért Sisi a másik lehetőség? - vonja össze szemöldökét Niall.
- Sisi - kezdi Eleanor, de én hozzá vágom a legközelebbi tárgyat ami, a kezembe akad, az nem más, mint egy markolós csat, ami az enyém.
- Sisi egyetemre jár, nem? - kérdi Harry, mire El bólint. Komolyan, mindent elmond nekik. - Sisi te ápolónő vagy! - jelenti ki és olyan arcot vág, mint aki feltalált a spanyolviaszt. Nincs értelme tagadni így csak rábólintottam.
- Tudtam én, hogy túl profin csináltad, amit kellett - mondja Zayn, amin én elmosolyodom.
- Szóval ő kezelt le - teszi csípőre kezeit Eleanor.
- Akkor majd ápolhatsz, ha öreg leszek - mosolyog Naill, mire én csak szemeimet forgatom.
- Azt várhatod.
- Azt viszont még mindig nem mondtátok meg, hogy Zayn miért is néz ki így! - szól ránk Eleanor anyáskodóan.
- Hogy érted, hogy "így"? Ilyen jó képűen? - simít végig arcán Zayn mosolyogva.
- Az önbizalmadból nem vesztettél - nevetek rajta, amin ő csak még jobban elmosolyodik.
- Hihetetlen, hogy letelt ez a fél év és nem nyírtátok ki egymást - néz ránk büszkén Eleanor. Mosolyogva megforgattam szemeimet, majd elfoglaltam helyemet, ahonnan nem tervezek felállni, amíg Londonba nem érünk.

- Úristen, végre itthon! - sóhajtok, amikor meglátom London ismerős utcáit. A buszból egyenesen a srácok házához vittek minket.
Hirtelen lett úrrá rajtunk a fáradtság, ami ez a sok utazás és koncert hozott ránk. Csak most vettem igazán észre mennyire fáradt is vagyok.
- Sisi, aludj itt! - mondja Niall egy fáradt mosoly kíséretében.
- Nem ellenkezem - mondom vállára hajtva a fejem, ugyan is megint átkarolta a vállam.
- Megágyazok neked az egyik szobában - ad egy puszit a fejemre, majd felmegy az emeletre. Fáradtan dobom le magam a kanapéra Zayn mellé. Ő eléggé belemerült a telefonjába, ha jól láttam Natalieval beszélt. Nem akartam bele nézni, de a kíváncsiságom nagyobb. Egyszer csak Zayn idegesen szitkozódott mellettem, mire odakaptam tekintetemet.
- Baj van Natalieval? - kérdezem gúnyosan kiejtve a lány nevét. Akaratlanul is egy gonosz mosoly csúszik ajkaimra.

- Élvezed, hogy ha van valami gond, nem igaz? - vonja fel fél szemöldökét, amikor rám néz. Telefonját idegesen szorítja markában és ülőhelyzete is idegesebb lesz. Végig mérem, miként ül most mellettem. Sokkal másabban.
- Mi tagadás, igen így van - bólintok rá gonosz mosollyal arcomon.
- De csak velem van ez - mondja félre nézve. Összevont szemöldökkel nézek rá. Most komolyan azt hiszi, hogy én azt élvezem ha Vele van gond? Hogy csak akkor élvezem az ilyen helyzeteket, ha bajban van, vagy ami neki nem jó?
- Én nem azt élvezem, hogy ha veled van gond. Ha veled lenne... Belebetegednék a tudatba, hogy legyen bármi bajod. Még ezek a mostani sebek sem tetszenek. Én csak nem vagyok képes elfogadni... - ekkor Niall megérkezett, hogy elmondja, megvan az ideiglenes szobám. Elharaptam a mondandóm másik felét és fel sietek mielőtt még a csodálkozó Zayn utánam szólna, vagy utánam jönne. Átöltöztem a Nialltől kapott ruhába, amiről rögtön felismertem Harry egyik ingét és melegítőnadrágját, majd az ágyba feküdtem. Előtte viszont gondosan bezártam az ajtót, hogy amíg alszom esetleg, egy kíváncsi fiú se tudja megnézni, hogy ki vagyok.
A ruha, ami rajtam volt Harry illatával volt behintve, de nekem csak egy ember járt az eszembe. És az Zayn. Nem tudom már, hogy mi van. Tisztában vagyok vele, hogy Zayn szeretem, és Harryt nem. De Harry iránt is van valami, amit érzet. Csak nem tudom mi az.
Zayn reakciója előttem lebeg. Amint ledöbbenve figyel engem és várja befejezetlen mondatom végét.
Én csak képtelen vagyok elfogadni, hogy bárki más legyen melletted, aki nem én vagyok.





8 megjegyzés:

  1. Tökéletes *-* .. Siess az új résszel<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi!! :3 Igyekszem hozni a kövit! :) <3

      Törlés
  2. Istenem ez a rész tele volt Zissy részekkel.:) Igaz, hogy voltak cuki összeveszések, de sok-sok cuki jelenet is volt.:3 Olyan édes volt Zayntől, hogy megverte Ericet. Na Harry mit tisz Sissiért? Semmit :P
    Amúgy én azt hittem itt a végén amikor Zayn Natalievel beszélt és hirtelen ideges lett akkor olyan volt, mintha Natalie szakított volna vele. Talán vége Zayn kapcsolatának is?*-* Milyen buli lenne már, ha Sissy kiosztaná Nataliet :D
    So most beszélgessünk az új rész terveiről :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ááá nincs akkora szerencséje egyiküknek sem, hogy Natalie szakítson vele! :D ;)
      Lesznek itt még veszekedések a Harry-Sisi-Zayn-Natalie helyzetben, de azt is majd csak idővel!! Először még Vandának megírom a novelláját, tudood! ;) :D
      Nos, az új részt illetően... Fogalmam sincs. XD
      Még nem találtam ki, valószínűleg megint te és Vanda fogtok segíteni akaratokon kívül, egy-egy mondatotokkal, mint mindig. :D :*
      Puszii NiSzi <3

      Törlés
  3. Imádlaaak! Nagyon jó ez a rész is! Ugye szakítanaaak Natalie-val?? Összejöhetne Natalie Harryvelamúgy utálom a hülye maassarkús, szőke hajú lányokat (tisztelet a kivételnek)!
    Puszii:Zsófiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii
    U.I.: Holnap vizsgázom drukkolj! xD Csak vicceltem nem kell drukkolni!! xD Love you <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszii!! :) <3
      Majd meglátod! ;)
      Natalie hiába szőke, ha Sisinek is ilyen színű a parókája, és ő is magassarkúban jár. Szóval Natalie nem egy tipikus pláza cicás lány, csupán hasonlít Sisire. :) (Jómagam is festet szőke vagyok, imádom a cipőket, ha tehetem magasabb sarkút veszek, de ezt hatodik osztályosan nem mindig tehetem meg..)
      Puszii NiSzi xx <3
      U.i.: Én azért drukkolok neked így utólag is!! :D ;)

      Törlés
    2. Mondtam h.. tisztelet a kivételnek csak rosszak a tapaztalataim! Nem rád gondoltam értelem szerűen!!! Puszi

      Törlés
    3. Nekem is rosszak a tapasztalataim ilyen téren, ne aggódj nem vettem magamra!! :D Éppen ezért akartam szőke lenni, mert egyrészt tetszik, másrészt, hogy megmutassam másoknak van olyan lány aki festet szőke, imádja a divatot, de még sem az a pláza cicás csajszi..
      Puszi :*

      Törlés