2015. június 1., hétfő

20.rész - Búcsú


Sziasztok Drágák!
Kint az új rész, ami egyben ÉVADZÁRÓ rész!!
Következőleg egy trailerrel jelentkezem majd, ami a második évad videója lesz.
Utána pedig kezdődik a második évad.
Komikat, feliratkozókat szívesen fogadok!:)
Ezúttal szeretném megköszönni a 19 feliratkozót, 6600 oldalmegjelenítést, 1 normális és 3 újabb fajta díjat (amiket ígérem a nyár elején kiteszek!) és a Facebook csoportban a 16 tagot!! Nagyon aranyosak vagytok, szeretlek titeket!!:) <3
Puszii!


A rész zenéje:
Three Days Grace - Unbreakable Heart
https://www.youtube.com/watch?v=vTJYhwj4f5E

NiSzi xx


- Ha ő és én együtt maradunk csak szenvedés az egész. Hiszen elég egyértelmű, hogy nem mondom, el neki az igazat őt pedig ez nem hagyná nyugodni. Mellesleg nem is normális kapcsolat az, hogy fogalmad sincs a másik fél igazi nevéről, viselkedéséről, múltjáról.
- Szóval ezek miatt, inkább bünteted mind a kettőtöket - bólogat.
- Na, jó. Inkább mond el te, hogy mi van közted és Natalie között - fordulok felé jobban, egy mosolyt erőltetve magamra.
- Még semmi. De szeretném, ha lenne - mosolyog szégyenlősen.
- Szereted őt? - vonom össze a szemöldökömet kissé csodálkozva. Peter sosem volt az a fajta ember, aki csakúgy bele szeret valakibe.
- Igen - bólint határozottan. Mérlegelem a helyzetet magamban összeszedve a gondolataimat.
- Tudod, talán a mai nap folyamán még lehetek egy kicsit Sisi - mosolygok halványan. Ő gyanúsan méreget, tudja, hogy valamit kitaláltam. - Megvan Natalie telefonszáma? - kérdezem, mire ő bólint. Lediktálja a telefon számat én pedig hívást indítok felé.
- Igen? - szól bele a telefonba szokásos kissé nyávogós hangján, spanyol akcentussal.
- Szia Natalie, itt Sisi. Sisi King - köszönök, Peter pedig egyre jobban olyan arcot vág, hogy végül is ez nem volt jó ötlet.
- Szia! - köszön kissé félénken.
- Tudod mondtam régebben, hogy tarthatnánk egy csajos napot valamikor. Nincs kedved a ma estéhez?
- De, végül is szívesen.
- Rendben, tudok is egy tökéletes helyet - Még lebeszéltük, hogy egy órán belül hol is találkozunk aztán letettük. Rögtön a szobámba rohantam, hogy elkezdjek készülni. Igen, én is abszurdnak tartom, hogy a szerelmem volt barátnőjét összehozzam a bátyámmal. Bőröndömből elővettem még egyszer, utoljára Sisi King kellékeket, amik a sminkeléshez kellettek és egyéb dolgokat. Ruhámat kiválasztottam, majd hajamat, vagyis parókámat lazán felcsatoltam. Amikor elkészülök, a tükör előtt állok végig mérve magam. Ez az utolsó alkalom. Nem vonulok végleg vissza abból, hogy Sisi legyek, de egy jó ideig ez lesz az utolsó. Holnaptól ismét Nina leszek, aki átlagos lányként éli az életét. Ami az egyetemet illeti, sajnálom a dolgot, de ott hagyom. Amíg ilyen az életem nem tudom végig csinálni. Holnaptól azon leszek, hogy elfelejtsem ezt az elmúlt egy évet. El akarom felejteni az itt történteket, amióta megismertem a fiúkat. El kell felejtenem Zaynt is. Nem várhatom, hogy addig várjon rám, amíg  csak akarom. Boldognak kell lennie. Egy rendes barátnővel és nem olyannak, mint én. Külön életet folytatunk ezután, még ha legszívesebben vele lennék. Csodálatos érzés lenne, ha biztosan tudhatnám, hogy ezután velem lesz mindig és együtt maradunk. Ha mondjuk, lenne egy aranyos kisbabánk is. De igazából ez nem fog megtörténni, sohasem.
- Ní! Mit csinálsz már annyi ideig? - kopog az ajtómon Peter. Felébredve gondolataimból nyitok neki ajtót és megyek megkeresni a dzsekim.
- Nem úgy volt, hogy már nem leszel Sisi? - jön utánam csodálkozva.
- De, igen. Csak, hogy Natalie Sisiként ismer, nekem pedig vele lesz este programom - vonok vállat, majd felveszem bőrdzsekim, amit a kanapén találtam meg.
- És mégis miről akarsz beszélni vele? Hogy Zayn melyikkőtökkel, miként járt? - nevet kissé lesajnálóan.
- Nem édesem, csupán segítek, hogy össze tudjatok jönni - adok neki egy puszit majd el is indulok. A helyre megyek, ahol megbeszéltük, hogy találkozunk és várok.
- Szia! - köszön bátortalanul, amikor megérkezik.
- Szia! - megyek oda hozzá mosolyogva és köszöntöm két puszival.
Elsőnek is csak ismerkedtünk. Ő tizenkilenc éves, Barcelonában élt mindig is és állítása szerint az óta szereti a zenéim amióta kiadtam az első dalom. Amikor már több mindent tudtam meg róla ő kérdezett, de mindig próbáltam minél kevesebbet mondani.
- Amúgy te tényleg jártál Zaynel? - kérdi egyszer csak, miközben alsó ajkába harap.
- Igen - bólintok halványan mosolyogva.
- Milyen volt? Úgy értem Zayn veled is olyan távolság tartó volt? - amint ezt szomorúan megkérdezi, ledöbbenek. Zayn távolság tartó volt Natalieval?
- Mit értesz távolság tartó alatt? - próbálok kibújni a válasz alól.
- Amikor meg akartam csókolni többnyire elhúzódott. Sokszor, ha én nem kerestem volna ő nem is foglalkozott volna velem. Ha ment valami rendezvényre sosem vitt el és a turnén is, ha Louis nem adja ezt az ötletet, hogy menjek én is Zayn nem visz magával. Ma is csak úgy benyögte, hogy szakítani akar - meséli kissé könnyes szemekkel, én pedig összevont szemöldökkel nézek rá. Nem értem Zaynt.
- Veled is ilyen volt? - néz fel rám reménykedve, hogy nem ő vele van a gond, hanem Zaynel nincs valami rendben.
- Nem - rázom, a fejemet mire a lány kék szemeivel kíváncsian néz. Sóhajtva folytatom, amit vár, hogy mondjam. - Velem mindig figyelmes volt, sőt, még most is az. Nem jártunk sokáig, de a kapcsolatunk akkor is megvolt és meg is van. Már, mint a legelejétől tudtam, hogy szeret és csak arra várt, hogy beadjam a derekam, hogy járjunk. De miután szakítottunk még utána is nyilvánvaló volt, hogy szeretjük egymást. Nekünk nem volt az, hogy melyik keresi a másikat, mert többnyire mindig együtt voltunk - mesélek neki elgondolkodva a dolgokon. Natalie megértően bólint.
- Miért szakítottatok?
- Először mert megcsalt. Utána azért nem jöttünk össze, mert én úgy gondoltam, hogy nem helyes - rázom a fejemet Natalie pedig kissé értetlenül néz rám.
- De miért ne lenne helyes?
- Nem ismered ezt a dolgot, nem tudod az igazat, ezért nem is fogod tudni megérteni - rázom a fejemet halványan mosolyogva.
- Tényleg kaptál egy kiskutyát Zayntől születésnapodra? - kérdi összevont szemöldökkel.
- Igen. Még a turné alatt - bólintok, mire neki mosoly fut át az arcán.
- Ez aranyos - mondja, én pedig rá bólintok. - Tényleg szeret téged. Nagyon is - mosolyog őszintén, amit furcsállok.
- Te szereted őt? - kérdezek rá, ami egy ideje már érdekel.
- Ezt inkább vonzódásnak mondanám. De amint szakított velem már ez sincs meg - rázza a fejét, én pedig megértően bólintok. - Lényegében lenne, aki tetszik. Sőt, azt hiszem, szeretem is - mondja a végén elpirulva.
- Na, kicsoda? - kérdezem mosolyogva, mire ő felnéz rám félénken. Biztos Peter az!
- A bátyád - motyogja halkan, mire én elégedetten felnevetek.
- Úgy tudtam! - tapsikolok kisgyerekesen, amin ő nevetni kezd. - Figyelj Nat! Az az idióta is tökéletesen beléd van, zúgva szóval találjatok egymásra mihamarabb! És nekem már van egy jó kis ötletem! Én haza megyek nem sokára Barcelonába. Pontosabban holnap már indulok is. Ide már nem fogok visszajönni többé, maximum egy olyan tíz év múlva. Vagy ha úgy érzem itt az ideje. A bátyám is jön velem csak ő később. Azt hiszem, két hónap múlva jön utánam. Addigra azt akarom, hogy összejöjjetek! Ne ügyetlenkedjetek sokáig! - hadarok neki, ő pedig végig bólogat - Most pedig elmegyek, felhívom Petert, ti ketten elmentek valahova, csak hogy együtt legyetek én pedig haza megyek és alszok. - magyarázok neki mosolyogva, miközben ismertetem a tervet.
- Rendben - mondja kuncogva. Előveszem a telefonom és már hívom is bátyámat. Alig akarta elhinni, amit mondtam neki. Végül csak annyit mondott, hogy mindjárt itt lesz. Ezt be is tartotta ugyan is tíz perc múlva már jött is. Fejemre adott egy puszit azzal a mondattal, hogy holnap találkozunk és már ment is Nataliehoz. A lánynak csak intettem majd haza gyalogoltam. Amúgy is gyalog voltam, most is jó volt egy kicsit sétálni.
  Szóval Zayn nem volt a legkedvesebb Natalieval. Ezt is fura hallani, hogy ha egyszer a barátnője volt.
Érdekes ilyet hallani róla, hiszen velem mindig rendes volt. Vagy ez csak azért volt, mert Natalie-t nem is szerette igazán?
Haza sétálva látom az ajtóm előtt Zaynt, előtte pedig a pórázon lévő Barce van. Zayn éppen csöngetni akar. Basszus. Muszáj levennem a parókámat és maszkomat. Ha meglát, így nem akarja majd, hogy elmenjek, és nem hagyna békén. Lekapom maszkomat és parókámat majd gyorsan beteszem őket a postaládámba. Nem a legjobb ötlet, de még is csak jobb, mint a lebukás. Felsétálok a lépcsőn az ajtóhoz és csodálkozva nézek Zaynre, mint ha nem tudnám, hogy ő állt itt.
- Hát te? - nézek rádöbbenten megállva előtte.
- Barcet nálunk felejtetted én pedig elhoztam - vonja meg vállát. - De itt nem Sisi lakik?
- De, csak a kulcsai nálam vannak most, hogy elmegy - rögtönözök, ami most is jól megy. Átvettem Zayntől a póráz, majd kinyitottam a házat.
- És Sisi merre van? - kérdi gyanúsan, amikor bejön mögöttem.
- Az unokatestvérénél - adok egy egyszerű magyarázatot, majd leszedem Barcéről a pórázt ő pedig rögtön elfut. Felegyenesedem mosolyogva a futkározó kiskutyust nézve, amikor észreveszem, hogy Zayn is néz csak ő éppen engem.
- Miért nézel így? - nézek rá összevont szemöldökkel.
- Jól áll ez a ruha! - mondja halványan mosolyogva, amibe én belepirulok.
- Köszi! - motyogom majd csak csendben állunk mind a ketten.
- A fiúkkal elmegyünk bulizni, nincs kedved jönni? - kérdezi, amibe én belemegyek némi gondolkodás után. Gondosan bezártam a házat majd Zayn kocsijával elindultunk. Út közben beállt kissé az a kínos csend, de ezt aztán Zayn megtörte.
- Merre voltál ilyen szexi ruhában? - kérdi mosolygós hangon, amitől kissé felnevetek.
- Natalie-val kicsit kikapcsolódtunk. - vonok, vállat neki pedig látom kezét, hogy megfeszül, jobban szorítja a kormányt idegességében.
- Miért voltál vele? - kérdi idegesen, eközben pedig leparkol egy klub előtt.
- Segítettem neki valamiben - vonok vállat. Zayn fújtatva kiszáll, az autóból én pedig utána sietek. - Most meg mi bajod? - szólok utána, amikor megunom, hogy utána sietek. Széttárt karokkal idegesen még is döbbenten nézek utána. Megáll, néhány másodpercig nem is fordul meg. Amikor felém fordul, elgyötört arccal néz rám.
- Semmi, mindegy - motyogja halkan, és visszasétál elém. Megragad és szorosan átölel. Én csak ledöbbenve állok előtte, karjaimat még mindig magam mellett tartva.
- Ne haragudj - suttogja, és inkább elenged. Összetörve néz rám, nagy valószínűséggel, azért mert nem öleltem vissza.
- Beszélgettem Nat-al. Ő azt mondta, hogy vele mindig távolság tartó voltál, mint, ha nem is szeretted volna igazán - csúszik ki a számon ez a kis dolog. Zayn hitetlenül néz rám, majd a fejét rázza.
- Persze, hogy úgy bántam vele, ha egyszer nem is szerettem - nevet kínosan. Értetlenül nézek rá még most is.
- Akkor miért jártál vele?
- Sisit akartam féltékennyé tenni - vonja meg a vállát én pedig csak leesett állal nézek rá.
- Na, jó inkább menjünk be - mondom, majd berohanok a bárba. A pulthoz érve elkérem, az első három kör alkoholom majd egymás után húzom le az erős italokat.
Az alkohol is közre játszik annak, ahogyan most ringatom a csípőmet a táncparkett közepén. Érzem amint jó pár tekintetet rajtam legeltetnek, de nem foglalkoztat, sőt önbizalommal tölt el. Ritkán járok el bulizni, de ma megtettem. Örülök, hogy végre teljesen Nina lettem ma estére, hiszen az elmúlt napokban ez nem történt meg olyan sokszor.
Tudom, hogy sokan néznek, de nekem csak egyetlen egy tekintet éget szinte lyukat a hátamba. Amint azon gondolkodtam forduljak e meg az illető felé vagy sem, két kart éreztem meg derekamon.
- Rohadt szexi vagy! - suttogja fülembe, én pedig csak azért hallom, mert olyan közel van, egyébként a zenétől nem hallanám. Szavaira csípőmet jobban mozgatom kezei között. Az idegen erre csak morog egyet.
- Túlságosan hasonlítasz Rá - suttogja megbabonázva.
- Kire Édes? - kérdezem vissza érzéki, lágy hangon.
- Nem számít - fordít meg maga felé ajkait pedig rögtön az enyéimre tapasztja. Vadul csókolózunk, hiszen a sok alkohol mind a kettőnkben meg van már. Amikor eltávolodunk, csak akkor tudom jobban szemügyre venni.
- Ú, de meg fogom én ezt még bánni! - mondom majd ajkaimat újra a barna szemű fiú ajkaira tapasztom.
Ez a csók után még többet váltunk majd a pultnál kérünk még egy kört. Azt lehúzzuk, és már megyünk is. Hogy hová? Ez egyértelmű. Hozzá.

Fejfájásomra ébredtem fel. Mi a fene történt? Körül nézek és egy idegen szobában vagyok. Pontosabban nem is olyan idegen. Végig nézve magamon már most tudom, hogy valamit nagyon elszúrtam. Ugyan is nem volt már rajtam csak a takaró. Oldalra fordítva a fejem, elkerekedtek a szemeim. Zayn, ismétlem Zayn aludt mellettem és őt is csak a takaró fedte! Óvatosan keltem fel, hiszen kicsit sem lenne jó, ha észrevenne, aztán meg hogyan magyarázom meg a dolgokat?
Csendesen öltöztem fel még egy olyan farmer-ing kombinációban, amit úgy hagytam itt, amikor Sisi voltam. Nem volt kedvem vissza venni azt a feszülős, mini kék ruhát, amiben voltam. Kócos hajamat csak lazán feltűztem így nem tűnt úgy, mint ha most keltem volna fel. Csendben osontam ki és áldottam az eget, hogy a többiek nem keltek még fel. Hogyan magyaráznám ezt meg a többieknek? Harrynek? Louisnak?
Fogtam egy taxit és haza mentem. A fejem még mindig eszeveszettül fájt, ezért is amikor haza értem rögtön bevettem egy fájdalom csillapítót.
Ahogyan pihentem egyre több emlék jött elő.
De mint jó barátnő átmentem nem számít, hogy ott volt mind az a fiú, akivel az éjszakát még együtt töltöttem, és valószínűleg nem is emlékszik rá a sok alkohol miatt.
- Nina! - kiáltja boldogan Niall amikor megérkezem. El felé dobott egy párnát és én is csúnyán néztem rá.
- Niall csendesebben, kérlek! - fogom fejem és mérgesen pillantok felé.
- Látom tegnap valaki nagyon bebaszcsizott - nevet Louis, mire én csak megforgatom a szemeim.
- Elmondanád, hogy tegnap este hova tűntél? - kérdi El némileg összeszedve magát.
- Elmondom, de nem most - bólintok és helyet foglalok mellette.
- Valaki! Könyörgöm egy fájdalom csillapítót! - vánszorog le a lépcsőn Zayn, a fejét fogva. Táskámból elővéve adom oda neki. Igen, másnaposként kénytelen vagyok magamnál ilyet hordozni.
- Mi van itt? Másnaposok össznépi gyűlése? - vonja fel szemöldökét Liam.
- Bocs, hogy Louis elrángatott magával - morogja El, de tudom, hogy nem rá mérges, csupán másnapos. Ilyenkor mindig ilyen.
- Bocs, hogy minden férfi egy pöcs - morgom én is.
- Bocs, hogy a nőket nem lehet megérteni - tárja szét kezeit Zayn.
- Na, ebben egyet értünk! - kiált fel Louis, kicsit túljátszva a szerepét.
- Kuss, már! Mindenkinek! - mondja El és a kis párnát a fejére teszi.
- Oké, ha már a hétből hárman másnaposok vagytok és ebből csak egy valaki lakik itt muszáj megkérdeznem, Zayn. Ki hagyta itt a felsőjét az éjjel után? - kérdi Liam apáskodó tekintettel.
- Baszki - motyogja Zayn, aki egyébként a bal oldalamon ült a kanapén. Ösztönösen csúszom lejjebb a kanapén észrevétlenül, hátha eltűnök, és nem halok meg itt helyben, maximum szégyenemben.
- Ez nem... - kezdi El megnézve a bőrdzsekit, ami történetesen az enyém. - Baszki. - ismétli meg ő is.
- Azta rohadt élet! - káromkodik tovább elég hangosan. Mint ha már nem is fájna a feje.
- Gondolom nem Sisié - jegyzi meg Niall.
- Hát rohadtul nem Sisié! - mondja erélyesen El.
- Ó, nocsak, valaki hív. Mennem kell! - hadarja Zayn a telefonját felemelve és kirohan a házból.
- Nekem is mennem kell, el kell intéznem valamit - hadarom és már én is rohanok ki a házból.
- Ezt nem hiszem el! - hallom meg Eleanor hangját a hátam mögül, majd kilépek a házból.
- Nina! - kap valaki a karom után, aki nem más volt, mint Zayn. - Az a dzseki... - kezdi, mire én bólintok.
- Az enyém - motyogom. Legszívesebben eltűnnék a föld színéről.
- És te és én... - kezdi, de ismét nem fejezi be.
- Igen - bólintok lesütött szemekkel. - Én... Mennem kell! - mondom és meg sem várva válaszát elrohanok. Beszállok az autómba és nem kicsi sebességgel megyek haza.

A napok teltek és én még mindig itt vagyok Londonban, a fiúkkal pedig az óta sem beszéltem. Több indoka is van, de a legfőbb indok az, hogy szégyellem magam. Összesen négy nap telt el, amióta kiderült, hogy Zayn és én lefeküdtünk. Eleanor az egyetlen, akivel beszélek.
  Éjszaka arra keltem, hogy a wc-be rohanok, hogy kiadjam magamból a gyomrom tartalmát. Hihetetlenül szédültem és nem voltam a legjobban. Gondolom össze szedtem valami vírust. Persze, a fél éjszakám a wc felett töltöttem. Reggel az első dolgom volt egy patikába menni.
Amikor beléptem megakadt a szemem egy terhességi teszten. Csak nem...? Nem az nem lehet, csak egy vírus!
- Elnézést! - szólítom meg a patikus nénit.
- Mond csak Kedvesem - mosolyog rám barátságon.
- Van most valami vírus, vagy hasonló, ami mellé hányás, folytonos szédülés és hányinger tartozik? - kérdezem félve.
- Nem tudok semmi ilyesmiről - rázza fejét, én pedig visszavezetem tekintetem a tesztekre.
- Akkor ezt veszem meg - sóhajtok és kiveszek egy tesztet, amit kifizetek. A néni biztatóan néz rám, én pedig haza indulok.
A teszt egyértelműen pozitív volt. Vagyis terhes vagyok. Ennek most örülnöm kéne? Lehet. Örülök is egy kicsit. Hiszen azt jelenti, hogy biztosan nem vagyok PCO-s, és örülök, hogy lesz egy édes kicsi lányom vagy fiam. Davi után félek bele vágni, de reménykedem a legjobbakban. Viszont félek. Félek, mert tudom ki az apa.
Most itt ülök a nőgyógyászom magán rendelőjében és várom, hogy a doktor kijöjjön velem beszélni az irodájába. Azt mondta ott jobban tudunk beszélgetni.
- Jöjjön Nina - nyitja ki nekem az ajtaját, amit én megköszönök és bemegyek. - Nos, mivel már nem PCO-s ezért is lehetséges az, hogy terhes.
- De még nincs is egy hete, hogy együtt voltam a... Barátommal - alsó ajkam rágom, amikor ezt kimondom. - Hogy lehet, hogy máris teherbe estem? - kérdezem megdörzsölve arcom.
- Az ön esete más. Pont, amiért nem PCO-s ezért hamar megfogant önben - magyaráz, én pedig bólintok. Még megbeszéltünk pár dolgot, majd megmondta mikor jöjjek vissza vizsgálatra.
- Elnézést Doktor úr, de nem itt fogok élni egy ideig. Spanyolországba költözöm - Ideje elindulni Barcelonába. Hamar megértette és további sok szerencsét kívánt, meg persze gratulált.
Haza érve összepakoltam mindent, amire szükségem lesz egy ideig. Ha nem viszek, valamit magammal majd megveszem. Valakinek viszont muszáj szólnom a terhességemről Paulon kívül. Telefonom kezembe véve tárcsáztam.
- Szia! - köszön boldogan, ami nekem is mosolyt csal az arcomra.
- Szia! Hol vagy most? - kérdezem, miközben kimegyek a házból.
- A fiúknál. Ide jössz? - kérdi, bár fölöslegesnek bizonyult megkérdeznem a háttérben hangoskodó fiúkat simán hallottam.
- Igen - mondom, majd leteszem. A fiúk házához bekanyarodva mély levegőt veszek. Lehunyt szemekkel próbálom összeszedni magam kezeimet pedig hasamra, teszem, amiben most már ott növekedik a kisbabám. A kisbabánk. Én pedig nem fogom elmondani neki az igazat, soha.
- Hali! - köszön Niall elsőként, amikor belépek.
- Sziasztok! - köszönök csendesen halvány mosollyal az arcomon.
- Na, mi ez a szomorkodás? - térdel fel a kanapén El és ad egy puszit, amikor beljebb megyek.
- Beszélnünk kéne. Fontos - mondom halkan, mire neki lehervad arcáról a mosoly és komolyan véve a dolgot bólint. Arrébb megyünk legalább öt métert, de a tévétől úgy sem hallják, amit beszélünk.
- El... Terhes vagyok - mondom ki egyszerűen.
- Mi van? - visít fel barátnőm, mire a fiúk idekapják a tekintetüket. - Hogy? Mikor? Miért? Mi van? - ismétli meg első mondatát és fel alá járkál majd ledöbbenve magáll.
- Ugye nem...? Csak azt ne mond, hogy ő a... - kezdi, de én befogom a száját.
- Mindent hallanak! - utalok a fiúkra, akik minket néznek a tévé helyett.
- Zayn az apa? - kérdi, suttogva én pedig bólintok. - Elmondod neki? - Megrázom a fejem.
- Elmegyek El. Holnap indul a gépem Spanyolországba, ott leszek nagyinál, amíg meg nem születik a kicsi - suttogva beszélek, hogy még véletlenül se hallják meg mások El-en kívül.
- Hiányozni fogsz! - suttogja a fülembe El, amikor szorosan magához von. Csak most tudatosul bennünk, hogy valóban elmegyek.
- Te is nekem! - suttogom lehunyt szemekkel, magamhoz ölelve szorosan egyetlen, egyben legjobb barátnőmet.
- Ne felejts el! Minden nap hívj fel, és ha tudlak, meglátogatlak! - enged el könnyes szemekkel.
- Persze, természetesen! - bólintok én is könnyes szemekkel nézve őt.
- Oké, sírtok. Szerintem most már nekünk is tudnunk kéne róla - szól ránk erélyesen még is gyengéden Louis.
- Nem is sírunk - mondja El, de eközben kigördül neki szeméből egy könnycsepp.
- Látjuk - mondjak egyszerre Louis és Liam.
- Nincs semmi gond - nevetek gyengéden, de nekem is végig folyik arcomon egy könnycsepp.
- Basszus csajok megijesztetek - néz ránk kérdőn mégis féltőn Liam.
- Semmi baj nincsen - rázzuk fejünket Eleanoral. Próbáltuk meg győzni a fiúkat, hogy semmi gond nincsen, de nem sikerült. Persze, hiszen látják rajtunk, hogy valami tényleg nem stimmel.
Nem mondtunk nekik semmit sem, hogy terhes vagyok, vagy, hogy elmegyek holnap és már nem találkozunk újra. Semmit sem mondtunk nekik.
Végig nézek most a srácokon és meg kell, mondjam náluk jobb barátaim nem is lehetnének. Van köztük szerelmem is nem is egy, de tudom, hogy mind annyian a barátaim. Tekintetemmel elég sok ideig elidőztem Zaynen. Szerelmem és gyermekem apján. Ott volt mellette Harry is, aki iránt már nem érzek csupán csak barátságot. Zayn mindig sokkal közelebb volt hozzám. Hihetetlen ez a fiú. Csak berobban az életembe és felforgatja az egészet. Megváltoztatott, amiért hálás vagyok neki. Most pedig az ő gyermekét hordom, a szívem alatt még sem mondom el neki.
Végig nézek a mi kis csapatunkon, ami szinte olyan, mint egy család.
Liam, aki olyan nekem, mint a bátyám és tudom, bármi történjék, rá számíthatok.
Niall, akinek mindig sikerül megnevettetnie és olyan, mint én.
Louis, aki a kezdetektől fogva a barátom volt. Most mégis titkolom előtte a terhességem, de nem sokáig lesz ez így.
Harry, aki göndör fürtjeivel elnyerte a szívemet, majd rájöttünk, hogy nem vagyunk egymásnak valók.
Zayn, akivel most lesz, egy gyermekünk még sem tud róla. Kiakadna, hiszen nem tudja, ki vagyok igazából.
És Eleanor, az én drága egyetlen barátnőm. Imádom őt, tudom, hogy számíthatok rá ezt most is bebizonyította.
Ők az én barátaim hiába is tagadnám. De nem tagadom. Lehet, hogy most sokáig nem látjuk egymást, és az is lehet, hogy később nem akarnak velem találkozni miután visszajöttem, de a szívembe zártam őket. Örökre.

***


Nem akarok felszállni arra a repülő gépre. Nem csak azt jelenti, hogy elmegyek Londonból. Azt is jelenti, hogy mindent itt hagyok magam után. Az emlékeket, a karrieremet, Zaynt. Zayn. Nem mondtam el neki az igazat. Bár, így átgondolva az "igazat" szó alatt több mindent lehet érteni, hiszen szinte semmit nem mondtam el neki. Azt sem tudja, hogy Sisi vagyok. És persze azt sem, hogy ez a csöppség itt nevelkedik bennem. Egy édes kisbaba itt a hasamban az övé. Az ő kislánya, vagy kisfia lesz. Lehetséges, hogy az ő barna szemeit fogja örökölni. Esetleg kreol bőrét, vagy gyönyörű nagy szempilláit. Aranyos mosolyát, amiért mindenki imádni fogja. De lehetséges, hogy az én kék szemeimet fogja örökölni, göndör hajammal és arcomon lévő apró gödröcskékkel.
Fáj a tudat, hogy apa nélkül fog felnőni. Viszont tudom, hogy az rosszabb lenne ha Zayn megtudná, hogy az ő gyereke az, aki kilenc hónap múlva megszületik. Rosszabb lenne, hiszen teljes mértékben kiakadna. Tudom, hogy még úgy érzi nem áll készen az apaságra én pedig ezt tiszteletben tartom. Na meg persze ott van az is, hogy akkor kiderülne, hogy Sisi valójában én vagyok, emiatt pedig még inkább kiakadna. Hiába szeret, ha ezeket a hazugságokat még ő sem nézné el nekem. És ha kiderül, hogy lesz egy kisbabánk? Azt soha nem bocsátaná meg nekem. Szereti, sőt imádja a gyerekeket, de tudom, hogy neki az a legjobb most, hogy ha nem mondom el neki. Körülbelül soha. Így a legjobb mindenkinek.
Ha kislány lesz, mondjuk, lehetne a neve Doniya. Doniya Weyble. Zayn nővérét is így hívják. Legalább ha már sosem fog találkozni az apjával és a vezetéknevét sem veszi, fel legalább ennyi maradjon meg neki belőle.
De ha kisfiú, akkor Enrique. Enrique Weyble.
  Hasamra simítom kezemet. Érdekes, hogy ilyen szinten boldogabbá tud tenni a tény, hogy ő lesz nekem.
Csörög a telefonom, Eleanor hív.
- Mi a helyzet csajszi? - köszön bele mosolygós hangon. A hatalmas üveg ablakon néztem ki, amint a repülőgépek fel s leszállnak, miközben jobb kezem most is hasamon van.
- Semmi. Fél óra múlva felszállok a gépre.
- Úgy fogsz hiányozni! - mondja elérzékenyülve. Ezután a háttérből is hallok hangokat, amint valaki bele szól a telefonba.
- Sisivel beszélsz? - hallom meg a háttérből azt hiszem talán Liam hangját.
- Igen - feleli El.
- Si! - kiált a telefonba Niall. Mosolyogva tartom el a telefont egy kicsit magamtól.
- Szia Niall! - köszönök nevetve.
- Életem, merre jársz?
- Jelenleg a repülőtéren vagyok.
- Még Londonban?
- Igen. Nem sokára indulok.
- Mikor jössz vissza? - kérdi reménykedve. Hallom, amint a háttérből még mozgolódás van, vagyis a többiek is ott vannak.
- Valószínűleg soha - nevetek fel kínosan. - Nem tervezem, hogy visszajövök. Főleg most, hogy tudom, hogy... - ekkor majd nem elárultam a terhességem.
- Hogy? - kérdi Liam.
- Semmi, mindegy - hadarom el, majd inkább témát váltok. - Srácok vissza tudnátok adni Eleanornak a telefont? Beszélnem kéne vele.
- Igen, persze. Szia, Sisi, puszilunk! - kiabálja ismét Niall. A többi fiú is beleszól a telefonba, elköszönésképpen.
- Mondhatod, elmentek a fiúk - szól Eleanor a telefonba.
- Figyelj, El! Kérlek, ne mond el a srácoknak, hogy terhes vagyok! Vagy ha igen, akkor csak Liamnek vagy Louisnak mond!
- Rendben, ahogy akarod. De figyelj szerintem akkor is jobb lenne, ha Zayn tudna róla. Hiszen mégis csak az ő gyereke!
- Nem áll készen az apaságra. És ha megtudná, a dolgot kiakadna - magyarázom el neki a dolgot.
- Biztosan nem akadna ki. Sőt, szerintem örülne, ha kiderülne ez az egész.
- Azért ne mond el még se, oké? - kérem, meg miközben orrnyergemet masszírozom.
- Rendben - egyezik bele sóhajtva. Eleanorral még beszéltünk egy keveset, majd nekem fel kellet szállnom a gépre.
Felszállok a gépre, hogy Barcelonába repüljek, régen látott rokonaimhoz. Oda ahol új életet kezdek. Barátok nélkül, szerelmem nélkül, terhesen. Zayn nélkül véghezvinni ezeket a dolgokat nem csak nehéz, de rossz is lesz. Hiányozni fog.
Szeretem őt. Szeretem a gyermekem apját. Ez a kicsi lenne, ami összekötne minket a szerelmemmel, de még ez sem lehet. Hiszen ha nem mondom el neki, konkrétan nem köt össze semmi Zaynnel.
  Most pedig elmegyek, és többé nem jövök vissza. Zayn nem fogja tudni, hogy a kicsi az övé, nem fogja tudni, hogy Sisi és Nina egy és ugyan az a lány, és, hogy én mennyire is szeretem őt. 

8 megjegyzés:

  1. Imádlak most már kifogom bírni a napot.:)<3
    Sisi/Nina kicsit bután gondolkozik, mert Zayn biztos örülne a kicsinek sőt, ha megtudná azt, hogy Sisi és Nina egy ember annak is örülne, mert akkor már lenne indoka, hogy miért szerete mind a két lányt.:))
    Barce is vele ment, vagy Őt itt hagyta?
    2.évad akk bújt aki nem megyek!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Puszii :*
      Este zaklatni foglak tovább Életem! :) <3
      Ez már megszokott, hogy Sisi/Nina nem gondolkozik logikusan tudod, ez nála már szokás.. :))
      Barce is vele ment természetesen nem hagyta ott. :)
      a 2.évad szívesen vár! :D
      Puszii <3
      NiSzi xx

      Törlés
  2. Uuu..ez nagyon jó lett.. Imádtam.. S egyben szomorú is... Jah meg enyhén kiakadtam.. Mi az hogy lefeküdtek? S mi az hogy Nina terhes? Zayn előbb utóbb szerintem meg fogja tudni.. S az úgy is lenne jó :)) na de siess az új résszel mert most nagyon kíváncsivá tettél.. Imádtam <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszii!! <3 :D
      Hát, nem mondok nagyon sokat mert még a végén elárulnék valamit.. :D Igeen, hát ez már rég tervben van, hogy legyen egy kisbabájuk.. :) Abböl fog kiindulni a 2.évad bonyodalmai. :D ;)
      Puszii, igyekszem a kövi résszel!! :) <3
      NiSzi xx

      Törlés
  3. Naszóval!

    Az utóbbi részekhez nem írtam kommentet.
    Egyszerű oka van ennek is babám! Megbeszélünk mindent a facebookon! ;)
    Nem éreztem szűkségét.

    Most pedig azért írok mert évadzáró rész. Megtisztelem a bejegyzést a hozzászólásommal ;) :D
    Tudod, hogy itt is maradjon nyoma a létemnek.

    Kezdeném azzaaaaal, hoooooooooogy:
    ZENE!

    El sem hiszed mennyire örültem amikor megláttam az egyik kedvenc Three Days Grace számomat!
    Már itt elkezdődött a boldogság!

    Nem fogok sokat regélni a részről hiszen azt úgy is meg teszem/tettem neked chatben, de azért pár dolgot megemlítek.

    Patrick beszélgetés

    Nem hosszú, es igazából új infót nem tudtunk meg
    belőle (mindig is tudtam hogy bejön neki Natalie, bár lehet csak a spoiler miatt, nem tudom, összemosódik az amit itt és az amit a facen írsz).
    Mégis.... Ilyenkor jönne az hogy fontos cselekmény, vagy utalás bújik el benne a jövőre nézve, de igazából semmi ilyesmit nem találtam, csupán a történet olyan része amely viszi előre a cselekményt. :)

    Az hogy beszélt Nattal, és az amit neki mondott, hogy Zayn milyen távolságtartó volt a kapcsolatukban, sok mindenre ad magyarázatot.
    Tudtam hogy Zayn nem szereti Nataliet. A z újdonság nem itt van, hanem ott, hogy bár teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy a lányt, önző célra csak kihasználja, hogy féltékennyé tegye Sisit, meg sem próbálta takarni a lány irányába vetett érdektelenséget. Ez egy kicsit betett nekem.

    Vázlat:
    Haza
    Buli
    ÉJSZAKA
    Reggel
    Eredmény.

    Kész, pont.
    Nem tudom őket szétvenni és külön külön elemezni, de nem is akarom. Mindenki látja a lényeget.

    A búcsú, és az hogy Sisi, bizony tényleg elmegy, egy teljesen más hangulatot ad a sztorinak mint amit eddig éreztem.
    Bár lehet hogy köze van ahhoz, hogy kiváltságos helyzetem miatt rendelkezem spoilerekkel (mert én ugye ilyen nagy jampi gyerek vagyok), de mindenesetre az amit és ahogyan megírtad, átszövi a hangulatával a már amúgy is összegubancolódott szálakat.
    Elmegy.
    Még most sem tudom teljesen.felfogni, hogy képes mindezekután elmenni. Úgy értem, azt, hogy lelkileg mindezt kibírja.... Kevés az esélye? Igen talán ez a legmegfelelőbb mondat rá.
    Mindig is tudtuk, hogy Sisi erős. De azt eddig még nem, hogy.mi tette azzá. Ez.még mindig egy nagy kérdőjelként villog a fejemben, és nem tudok szabadulni tőle.

    Méltó befejezés ehhez az évadhoz, azt kell hogy mondjam, drágám. Az elkövetkezendő részekkel kapcsolatban, pedig már nagyon izgulok, mert még mindig vannak kérdéseim. Igen tudom hogy párszor már lebombáztalak velük, de ezekből sosem lehet kifogyni.

    Puszillak: TUDODTEHOGYKIVAGYOK!!!!!! <3 <3 <3 :D
    Csak tudod jó így, inkognitóban nyomni! ;) <3 :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nos, ismétlem: Hosszúú a komid! :D Te kis Jampi gyerek xdd
      Hát igeen elég sok spoilert kaptok, senki sem kap ennyit. :D
      Nem tudom erre nagyon mit mondani, csak még annyit hogy örülök hogy lényegében tetszik a rész. :D ;)

      Valamikor még sort kerítek rá, hogy kiderüljön miért is lett ilyen erős lelkileg, de nem tudom majd mikor.

      Tényleg alig tudok neked most vissza írni. Hiszen tudod hogy többnyire bármit elárulok, vagy megbeszéljük a dolgokat fb-n.

      A kérdésekkel kapcsolatban nyugodtan tedd fel az összes többit is még, tudod hogy kitudod húzni belőlem a választ. :D

      Puszillak Drágám, és máskor ne hülyíts be a hülye inkognitóddal!! :D <3 <3 <3
      Nah, hát komolyan tök keveset írtam vissza neked, sorry!! De tudod hogy fb-n bármikor megtalálsz! :D ;) <3
      Puszii <3
      NiSzi xx

      Törlés
    2. Csalódott vagyok.... Ne javítottad ki a Patrickot :(
      <3

      Törlés
    3. Olyan megszokott már, hogy így hívd, hogy már nem is veszem észre.. :D Szegény TodPatrickPeter! :D <3

      Törlés