2015. július 17., péntek

II.évad 4.rész - Haza látogatás Bradfordba

A rész zenéje: 
Flashlight - Bethany Mota - Pitch Perfect 2 / Jessie J Cover 


NiSzi xx 


Ezért vagy ilyen? - kérdi halkan
Zayn. Mellkasán fekszem karjai között, bal kezével pedig az én karomat cirógatja, amitől jóleső hidegrázás fut át rajtam. Tudta, hogy mi volt az apámmal és bár Eleanor megígérte, hogy senkinek nem mondja el, mégis örülök, hogy Zaynnek elmondta. Miután rám tört a zokogás mellettem volt. Évek óta nem sírtam apám miatt. Nem szólt nagyon semmit, még is a jelenléte mindennél többet segített.
- Milyen? - kérdeztem vissza, rekedtes hangon.
- Ezért, nem bízol az emberekben? Mert apád ezt tette, miközben te bíztál benne? - suttogja fülembe. Lesütöm, szemeimet bár ő ezt nem látja. 
- Igen. Azért találtam ki ezt az egészet, azért lett ilyen a természetem is - suttogom én is, a végén elcsuklik a hangom. Könnyeim újra megeredtek és Zayn pólóján hagytak sötét foltot. 
- Ne sírj Kicsim! - ölel szorosabban magához, miközben ő felül így én is.
- A fiúk nem akarják, hogy a feleséged legyek - zokogok fel nyakába kapaszkodva. Zayn hátamat simogatva próbál nyugtatni és aranyos dolgokat suttog a fülembe, hogy megnyugodjak. Amikor már kevésbé sírok megszólal.
 - A fiúk nem dönthetnek arról, hogy a feleségem legyél vagy sem. Ez az én döntésem. Mellesleg csak az a bajuk, hogy nem értenek azzal együtt, hogy még most sem tudom ki vagy - mondja utolsó mondatánál kicsit ridegebb lesz a hangja, amitől megijedek. Felnézek szemeibe, amik ridegen néznek rám, de rögtön ellágyulnak, amikor mélyebben szemeimbe néz. - Nekem ezzel nincs gondom! Nekik nem tetszik, de nekem teljesen oké. Ne ijedj meg Szerelmem! Ők máshogy döntöttek volna az elejétől kezdve, nem úgy, mint én. De én nem bántam meg semmit. Sem ami évekkel ez előtt volt, sem pedig a mostanit. Egyedül azt, hogy voltam olyan hülye, hogy megcsaltalak és utána még annyit veszekedtem veled. De semmi mást nem - mondja majd mondata végén óvatos puszit ad nyakhajlatomba. 
- Elég lett volna, ha annyit mondasz, hogy mellettem állsz - mosolygok halványan, mire ő nyakamba nevet, mivel fejét ott pihentette meg. 
- Melletted állok! - néz fel szemeimbe mosolyogva. 
- Köszönöm! - suttogok elkomolyodva. Apró puszit ad szám sarkába, de én visszahúzom magamhoz egy hosszabb csókhoz.

Később együtt, kézen fogva mentünk le a konyhába valamit enni, és nekem rendes szülőként Sorat nem hagytattam ott. Persze Zayn is kötelesnek érezte magát Soraval foglalkozni, már most úgy bánik vele, mint ha tudná, hogy a lánya. 
- Anyuci! - szólal meg a nappaliból az elkerekedett szemű kislányom, akinek hangjából eltűnt a boldogság. Máskor mindig boldog, de most, mint ha aggódna is. Hozzám szalad, én pedig felveszem az ölembe. Magamhoz ölelem lehunyt szemekkel és egy mélyet sóhajtok. Ő mindig képes megnyugtatni.  - Ugye összeházasodtok apuval? - néz rám nagy barna szemeivel. 
- Természetesen - feleli Zayn helyettem is, és mögém áll úgy öleli derekam. 
- Komolyan? - kérdi a kanapéról Harry. Csak most figyeltem meg, hogy mindenki ott van, elég feszültek.
- Igen - mondja kicsit indulatosabban Zayn. Derekamnál fogva vezetett a kanapéhoz a nappaliba és ültetett le maga mellé. 
- De hát... - kezdi Liam is ismét, de Eleanor gyilkos pillantásától csöndbe marad. Eleanor már elmondta neki, hogy ne Sora előtt legyenek ezek, mert ha mégis megtörténik, kitekeri a nyakát, még ha az illető én, a saját anyja is leszek. Örülök, hogy Eleanor ennyire védi a kislányt. Niall mosolyogva kérdezte meg Sorát, hogy elmennek-e fagyizni, amire Sora természetesen nem mondott nemet. Adott Zayn és az én arcomra egy-egy puszit majd elindultam Niallel. A szöszinek még eltátogtam egy "Köszönömöt", amire ő csak mosolyogva bólintott.
- Hányszor megmondtam, hogy ne merj elkezdeni veszekedni a kislány előtt? - szidja le Eleanor Harryt, amint Soráék elmentek.
- Tudom - motyogja halkan Harry, lesütött szemekkel. 
- Ez most már nem ránk tartozik. Gyere Lou - rángatja fel Eleanor makacs barátját. 
- De én még maradni akarok - nyafog Lou.
- Gyere már! Elmegyünk Peteréknek kicsit segíteni az esküvővel aztán jövünk. - ránt még egyet Louison majd elhagyják ők is a házat. 
- A konyhában leszek - motyogom lesütött szemekkel. Én ezt nem akarom megbeszélni. Gyerekes tudom, de akkor sem. Egy nap alatt ennyi mindenre nem vagyok kész. Zayn karom után akar kapni, és utánam is szól, de nem sikerül elkapnia így én könnyedén megyek a konyhába. 
- Remélem, most aztán büszkék vagytok magatokra! - mondja idegesen a két fiúnak. A konyha előtt, ahol már nem látszottam a faltól az ott lévő kisasztalra ültem és meredtem magam elé. Így sikerült végig hallgatnom a beszélgetésüket. 
- Nem értem, hogy tudod elvenni feleségül! - csattan fel Harry - Igen, tudom ismerjük régebbről. De azóta nem tartotta senki sem vele a kapcsolatot El-en kívül. Alig ismerjük. Alig ismered! 
- Ti ismeritek alig, én nagyon is ismerem. Lehet, hogy Liam te tudod ki ő igazából, de én nem a nevét tudom! Jobban ismerem, mint ti bármikor is - mondja idegesen mégis lágyan Zayn. 
- Tudom ki ő, éppen ezért nem támogatom a kettőtök dolgát. Tudom, hogy túlságosan kiakadnál, ha megtudnád. Még az esküvő előtt tudnod kell! - feleli most Liam, nyugodt hangon. 
- Ne aggódj még az esküvő előtt tudni fogom - Zayn hangjából csak úgy süt a gúny. - De akkor sem hagyom, hogy ebbe bele avatkozzatok! Ő az én menyasszonyom és az én életem - folytatja indulatosan, majd nyugodtabban szólal meg. - A barátaim vagytok. De nem hagyom, hogy kikészítsétek, Ninát vagy Sisit úgy hívjátok, ahogy akarjátok. Feleségül veszem és ez ellen nem tehettek. Sőt! Ha választanom kell, őt választom, sajnálom! - hallom közeledő lépteit, majd nem sokkal később már előttem áll. Feszült testtartással áll meg előttem. Kezeimet végig húzom vállától le és tenyereibe csúsztatom enyéimet. Rögtön ellazul és támasztja homlokát az enyémnek. 
- Nem akarom, hogy a barátaid és én köztem kelljen választanod! - suttogom pár másodpercre lehunyt szemekkel. 
- Ha ők sem akarják, hogy válasszak, akkor elfogadják, vagy legalább megpróbálják megérteni. - suttogja ő is majd egy puszit ad arcomra. - Két nap múlva utazom egy hétre haza. Gyere velem, Sorával, kérlek! - néz szemeimbe, én pedig lesokkolódom. Hogy... Menjen vele haza és vigyem a lányunkat is? Ismerjem meg a szüleit? Te jó ég. 
- Zayn... - nézek rá ijedt tekintettel, mire ő halkan felkuncogok. 
- Bármiben benne vagy, ha kell, jobban hazudsz, mint bárki más még is megijedsz, amikor megkérlek, hogy gyere velem haza. - mondja mosolyogva. Elkapom tekintetemet, fejemet elfordítom hirtelen sokkal érdekesebbnek bizonyult a szoba másik sarka. Ránézek és félve kérdezem meg tőle;
- És ha nem fognak kedvelni?

 - Nem tudom elhinni, hogy rávettél erre. - túrok bele hajamba kétségbeesetten. 
- Ne aggódj már annyit. - puszilja, meg fejemet mosolyogva majd felmegy az emeletre a saját cuccaiért. Zaynek sikerült rávennie két nap után, hogy menjek vele haza. Ma reggel egyeztem bele és pakoltam össze gyorsan magamnak és Sorának egy hétre. Igaz Sora még Louisal és Eleanorral lesz és csak két nap után hozzák utánunk Bradford-ba. Nem akartam bele egyezni, hogy menjünk Zaynnel a szüleihez, de Sora is nagyon akarta látni családjának másik felét és Zayn is nagyon ragaszkodott hozzá. Bele is egyeztem, de csakis úgy, hogy Sora csak később jön. Elég sokk lesz nekik én. 
- Ne aggódj, minden rendben lesz. - suttogja fülembe Zayn hátulról ölelve. Észre sem vettem, hogy lejött. 
- És ha nem kedvelnek majd?- nézek ilyedten Zaynre. 
- Baby, téged mindenki kedvel. - mosolyog felvont szemöldökkel. 
- Kivéve, ha esetleg jobban kedvelték az előző menyasszonyod - hajtom le fejemet. Zayn megfogja a cuccainkat és a kocsiba bepakolja. Elköszönünk mindenkitől, Sora is hatalmas öleléssel köszön el mind kettőnktől. Zaynnek ez még mindig fura, de tetszik neki, látszik rajta. Még Harry és Liam is magához ölelt figyelmen kívül hagyva, hogy kettő napja nem is szóltunk egymáshoz. Zayn illedelmesen kinyitja, az anyós ülés felöli ajtót, majd miután beszállok, rám csukja. Gyorsan kerüli meg a kocsit és már ül is mellém. Beindítja a motort és csendben megyünk egy ideig. Látszólag ő nagyon elmered, gondolataiba én pedig hagyom ezt inkább. 
- Miből gondolod, hogy Perrie-t, az "előző menyasszonyomat" - idézi szavaim enyhe gúnnyal - jobban kedvelték, mint téged fognak? - szólal meg feszülten. 
- Perrie-t sok mindenki kedveli - vonok vállat előre meredve az útra. 
- De téged is kedvelni fognak. 
- Perrie sokkal... - kezdeném, de közbe szól. 
- Ne felejtsd el, hogy Perrievel az eljegyzésünket azért bontottam fel, mert te jobban vonzottál magadhoz - simítja egyik kezét combomba. Kezemet combomon pihenő kezére teszem és kezdek el játszani ujján lévő gyűrűjével. Mondata miatt az út további részében mosolyogva figyeltem az elsuhanó tájat. Ezt így konkrétan még sosem mondta ki Zayn, és jól esett, hogy ezt mondta. Tudtam eddig is, hogy Pezzt miattam hagyta ott, hiszen régen, amikor még nem voltunk együtt akkor Zaynnel beszéltük ezt. Igaz ő nem tudta akkor éppen, hogy én Sisi vagyok. 
- Sisi. Megjöttünk. - szólít kedvesen Zayn ujjainkat pedig összekulcsolja. A félelem ismét úrrá lett rajtam, félve néztem Zaynre.  - Csak emlékezz vissza mit mondtam. - ad egy puszit a számra, majd nyakamba is belepuszil. - Mehetünk? - néz fel szemeimbe én pedig lassan, de biztosan bólintok. Zayn eltávolodott, kezeinket szét szedte és kiszállt. Mély levegőt véve én is ugyan ezt tettem. Zayn kivette a cuccainkat a kocsiból és az ajtóhoz sétáltunk. Én Zayn kezét szorongatva idegesen állok az ajtóban, míg ő teljesen lazán, arcán még egy kis mosoly is van, ahogyan végig néz a házon. Ahol felnőtt. Ekkor értettem meg jobban; régen nem volt már itthon. Én pedig nem tehetem tönkre az itt létét. Erőt kell magamon vennem és nem izgulni ennyire, hiszen ezzel is csak rombolom a dolgot. Halvány mosolyt erőltetve az arcomra húzom ki magam. Nem fogok izgulni és mindent megteszek, hogy szimpatikus legyek nekik. Zayn miatt.  Ekkor kinyílt az ajtó és egy Zaynnel egy idős lány nyitott ajtót. Sötét barna, szinte fekete haja és mély barna szemei arról árulkodtak, hogy Zayn egyik testvére az. 
- Úristen, Zayn! - sikít fel és öleli magához. 
- Szia Doniya! - kuncog Zayn szorosan magához ölelve a már számomra is ismerős lányt. Mosolyogva nézem őket, látszik rajtuk, hogy szeretik egymást.  - Doniya ő itt Sisi... - kezdi Zayn kicsit felém fordulva, Doniya azonban félbe szakítja. 
- Ugyan öcsi, tudod ki ő - kuncog a lány és széttárt karokkal lép felém. Mosolyogva ölelem magamhoz, örülök, hogy Doniya így fogadott. Bár, figyelembe véve, hogy ő az egyetlen a családban, aki tud, mindent nem csodálom. - Sora is jött? Ugye jött? - néz rám csillogó szemekkel. 
- Nem jött. De nem sokára ő is jönni fog. - mosolygok rá, Doniya pedig tapsikolni kezd mosolyogva kissé felpörögve. 
- Várj! Ti honnan is ismeritek egymást ennyire? - mutat Zayn felváltva hol rám, hol Doniyára. 
- Eljött hozzám, Barcelonába. Először csak megkeresett aztán eljött hozzánk - felelek szégyenlősen mosolyogva Zaynnek pedig leesik az álla.
- Te végig tudtad hol van és nem szóltál? - kérdi csalódottan nővérétől, Doniya keserűen mosolyogva néz rá. 
- Ő kérte, hogy ne mondjam. Különben is el küldött volna. 
- Hát...- kezdek bele, mert igazából nem olyan biztos, hogy elküldtem volna. - Nem. Sajnálom de igaza van - rázom meg fejemet szomorúan. 
- A lényeg, hogy most itt vagy és ti ismeritek egymást. - húz magához közelebb és ad arcomra egy puszit. 
- Óó de még mennyire, hogy ismerem. - kacsint rám Doniya. 
- Kicsim ki jött? - hallottunk meg egy lágy, kedves hangot bentről. Nem sokkal később Zayn anyukája jelent meg az ajtóban.  - Zayn, kisfiam! - öleli magához szorosan Zaynt. - Gyertek be! - mondja, amikor elengedi Zaynt és engem is diszkréten végig már. Zayn magával húzva vezet be a nappaliba, ahol a család többi tagját is meg lehet találni. 
- Mit csinál Sisi King a nappalinkban? - kérdi kissé lesokkolódva Waliyha. 
- Egy "kicsit" a rajongód - mondja halkan Doniya csak, hogy Zayn és én halljam. A kezdetleges sokk után mindenki köszöntötte Zaynt, én pedig Doniyával álltam arrébb. Nem nagyon vettek észre, csak Waliyha pillantott felém párszor csillogó szemekkel. 
- Waliyha Malik - nyújtja felém kezét kissé remegve, amikor összeszedi magát és elém áll.
- Sisi King - fogok vele kezet mosolyogva. Ekkor már engem is észre vettek és bemutatkoztak nekem, én is nekik. Trisha, Zayn anyukája kiterelt minket az ebédlőbe, mondván ebédeljünk. Izgultam, de mint észre vettem mindenkinek szimpatikus vagyok, vagy legalább elviselnek. Viszont Safaa nem éppen kedves pillantásokkal ajándékozott meg. Trisha a végén egy süteményt hozott a konyhából, amiből -mint vendégnek- nekem kellett elsőnek szedtem, Yaser kijelentésére. 
- És Sisi, hogy, hogy jöttél te is? - kérdi kedvesen mosolyogva Trisha én pedig közben egy süteményért nyúlok. Kicsit megállok elcsodálkozva, de gondolom Zayn még azt sem mondta el, hogy együtt vagyunk. Lehet, hogy egyáltalán nem is mesélt rólam.  - Az eljegyzési gyűrű? - szólal fel hangosan Trisha a sütiért nyúló kezemet elrántva. Alsó ajkamat rágva kicsit félve reagálok, de végül bólintok. Mindenki csodálkozik, amin nem is lepődők meg.
- De hát sehol nem látni interneten se, hogy együtt lettél volna valakivel. - mondja csodálkozva Waliyha, de amint kimondta elszégyelve magát süti le szemeit. Megmosolyogtat, hogy ennyire a rajongóm. 
- Na, jó ez női téma. Én elrablom a fiam - ragadja meg Yaser a tökéletes pillanatot, hogy elvigye mellőlem Zaynt. Ilyedten nézek rá, mire ő csak biztatóan bólint. Mielőtt kilépne, az ebédlőből rám mosolyog és mutató ujját szája elé rakja. Vagyis még ne mondjam el, de ha kérdeznek, válaszoljak. Jól van így már valamennyivel jobb. 
- Szóval? - kérdi Trisha, mosolyogva. 
- Nem rég vagyunk együtt, azért nem lehetett megtalálni interneten - mosolygok a nálam csupán kettő évvel fiatalabb Walihay-re. 
- Pontosabban mióta? - kérdi izgatottan Doniya. Ő már sejti. 
- Konkrétan csak pár napja - harapok ismét ajkamba. Mindenki csodálkozva néz rám. - De évekkel ezelőtt már együtt voltunk - nyugtatom meg őket, hogy nem vagyok olyan felelőtlen, hogy pár nap után, igent mondjak. Kicsit még kifaggattak, hogy konkrétan mikor is jöttünk össze, hogy régen miért szakítottunk, miért mentem el Londonból és még ehhez hasonló kérdések. 
- Régen jártál az öcsémmel. Nem kellemetlen, hogy most haza hozott pedig nem sokára férjhez mész? - kérdi ravaszan mosolyogva Doniya. 
- Nem. - rázom meg a fejem hatalmas mosollyal az arcomon. 
- Szerintem eleget kínoztátok már Sisit. - jön meg Zayn mellette pedig Yaser. Neki nyilván már elmondta vagyis Yaser nézése erről árulkodott. Mindent tudó mosolya csak úgy mint fiának neki is arcán volt és elégedetten biccentett amikor találkozott pillantásunk. 
- Nem, nem - rázza a fejét Doniya ravasz arccal. - Még egyetlen egy kérdés - néz boci szemekkel öccsére. Zayn sóhajtva bólint rá miközben mögém áll. Már a kanapén ülünk a nappaliba, Zayn mindkét kezét vállamra helyezi gyengéden. 
- Tudtam! Úgy tudtam! - szólal fel hangosan Doniya, mindenki csodálkozva néz rá. - Zayn gyűrűje! - ad magyarázatot és én is automatikusan néznék oda, de Zayn már elrejtette kezét ártatlanul mosolyogva. 
- Amikor bemutatkozott Nina, vagyis Sisi rosszul mondta. Az igazi neve Nina és nem sokára már Nina Malik lesz - mondja büszkén és felhúz magához. Átkarolja derekamat és apró puszit ad számra, amitől elmosolyodom. 
- Valahogy én is sejtettem - áll fel mosolyogva Trisha is. - Anyai megérzés - von vállat. 
- Ismerős - nevetek csendesen. Kissé értetlenül néznek rám kivéve Doniya aki ismeri Sorát és Waliyha aki azért tudja, mert a rajongóm. 
- Van egy három éves kislánya - ismerteti a dolgot Zayn és mindenki megértően bólint.
- Örülök nektek! - ölel magához Trisha, amit szívesen viszonzok. 
- Én viszont nem! - csattan fel Safaa majd az emeletre szalad. Elsőnek csodálkozom, de amikor már a tudatomig jut, hogy pontosan mi is van, szomorúan hajtom le a fejem. 
- Nem lesz gond! - suttogja a fülembe Zayn, fülem mögé ad egy puszit és már megy is fel az emeletre. 
- Mint barátnő a barátnővel beszélni szeretnék veled Ní, és most már a húgom is vagy szóval gyere - áll elém Doniya mosolyogva. 
- Barátnő? - vonja össze szemöldökét Waliyha. 
- Még régen én mutattam be Zaynt Ninának. - meséli büszek mosollyal az arcán Doniya. - Aztán amikor elment Londonból Zayn felhívott és mesélt ezt, azt, majd megkerestem őt. Négy év alatt egész jól sikerült megismernem ezt a titokzatos nőszemélyt - kuncog, amitől nekem is mosolyognom kellett. - Na, gyere csajszi! - rángat az ajtóhoz Doniya de én még visszanézek. Waliyha elveszett és egyben vágyakozó pillantással nézett rám. 
- Jössz te is? - mosolyogtam rá. Elkerekedtek szemei majd mosolyogva bólintott és indult meg hozzánk. Doniya a hátsó kertbe vezetett minket, ahol a hinta ágyba ültünk. 
- Na, mesélj, hogy is vannak a dolgok? Zayn tudja ki vagy? - tördeli ujjait izgalmában Doniya. 
- Az esküvő előtt még elmondom neki. Nem tudom pontosan mikor, de elfogom. Igazság szerint mondanám már én most is neki, de kiakadna - húzom el számat. Waliyha aki persze nem értett semmit csak érdeklődve nézett minket.
 - Szeretnéd tudni mi is a helyzet pontosan? - kérdezem, ő pedig hevesen bólogatni kezd. Így hát beavattam a dolgokba, elmeséltem az egészet neki. Persze, megígérte, hogy nem mondja el a bátyjának és én hiszek neki. 
- Aszta. Nagynéni vagyok. - néz maga elé döbbenten Waliyha. 
- Megfogtad a lényeget. - forgatja szemeit Doniya de azért ő is mosolyog. - Ha meglátod azt a kis hercegnőt elájulsz! Egyszerűen tündéri és teljes mértékben olyan, mint az apja! - ájuldozik Doniya, ahogyan mesél a kicsiről. Nagyon szereti az unoka húgát. 
- Két nap múlva Louis és Eleanor utánunk hozzák. Nem akartam a kezdetleges sokknál ide hozni, hiszen Safaa reagálása is érthető. - mosolygok rájuk keserűen. 
- Safaa megragadt abban az időben, amikor Zayn mindene Perrie volt és nem te. De ez ma már változott és neki el kell fogadnia, hogy Zayn akár az életét is érted adná. - mosolyog Waliyha kedvesen. Mondatai kis önbizalmat adnak és örülök végül is, hogy így alakultak a dolgok. 
- Pofátlanságnak tűnik, de... Azt hiszem, elég nagy rajongód vagyok és most már a családba is tartozol. És hát őszintén szólva megöl a kíváncsiság... - kezd bele Waliyha kicsit idegesen. 
- Jajj, Li nyögd már ki! - forgatja szemeit Doniya. 
- Megtudhatom ki vagy igazából? - kérdi izgatottan Waliyha, kicsit még félve is, hogy mit reagálok. Bíztatóan mosolygok rá és veszem le elsősorban a parókámat. Elkerekednek szemei barna hajam láttán. Majd leveszem a maszkomat is. Alaposan feltérképezi arcomat, mint ha elraktározná az agyában. 
- Igazi nevem Nina Weyble, illetve hamarosan Nina Malik. - mosolygok rá, Waliyha pedig csak bólogat. 
- Tudsz róla ugye, hogy amikor elmentél Zayn mennyire kibukott? - szólal meg Doniya - Felhívott szinte zokogva, hogy az ő hibája az egész, miatta mentél el és inkább békén hagyott volna, csak lehess elérhető számára, mint barát. Sokáig hívogatott telefonon, de sosem vetted fel neki, így egyik este nagyon leitta magát és akkor volt, hogy azt mondta biztosan már mással vagy szóval már nem keres többé.  
- Soha nem néztem Spanyolországban egy férfire sem úgy, mint rá, sőt! Sehogyan sem. - mondtam majd éreztem hátam mögül két ölelő kart, és ahogyan belepuszil a nyakamba. Rögtön felismertem és önkéntelenül mosolyodtam el. Meg is feledkeztem róla, hogy nincs rajtam a maszkom. Bepánikolva hajtottam le fejem így arcomat körbe ölelte hajam, nem látszódott. Zayn eközben rájött, hogy nincs rajtam a maszk. Két keze közé vette azt és adta fel rám majd adott még egy puszit. Ezzel nagyon meglepett. Doniya és Waliyha eközben besettenkedtek egyedül hagyva minket. 
- Azt hittem elveszed a maszkot - suttogva beszélek, lesütött szemekkel. 
- Nem adtál rá engedélyt - ül le mellém a hinta ágyba. Gondolkodtam mit is mondhatnék, hiszen annyi megbeszélni valónk lenne. Magához húzott én pedig úgy helyezkedtem el, hogy hátam mellkasán volt, ő két kezével körbe ölelt és úgy fogta az én kezeimet.
- Végül is örülök, hogy egy férfire sem néztél rá úgy, mint rám - suttogja fülembe, ami jóleső borzongást vált ki belőlem. 
- Miből gondolod, hogy tényleg nem tettem? - kezdtem el húzni az agyát. 
- Az én feleségem leszel és itt vagy mellettem. Mellesleg tudom, már mikor hazudsz. Megtanultam Kicsim - puszil bele nyakamba. 
- Biztosan tudod? - Nézek fel rá kacéran mosolyogva. 
- Igen. Tudod kicsit sokat próbáltad már ki, hogy leteszteljem tényleg igazam van-e - ad egy puszit a homlokomra én pedig visszahajtom a fejemet egyenesbe. Az elkövetkezendő perceket a néma csend borította be. Csupán az utcán történő dolgok és a házból hang hallatszódott. 
- Safaa utál, nem igaz? - suttogom egy idő után. Tudtam, hogy valaki kifog bukni és nem fog kedvelni. Elsőnek azt hittem Trisha nem akar majd a fia mellé egy olyan lányt, akivel a kapcsolatuk hazugságokra épült fel. Második tippem esetleg Waliyha volt, de tekintve, hogy a rajongóm ezt hamar kizártam. 
- Nem utál - húz magához közelebb Zayn. - Csak kicsit kiakadt. De majd megbékél ő is. Ez sem akadály, hogy az esküvő meg legyen tartva - puszilja meg fejem tetejét. - Ne haragudj! Azt hittem senki sem fog kiakadni. Sajnálom, hogy Safaa úgy viselkedett - suttogja hangjából pedig bűntudatot fedeztem fel. Feljebb ülök, és vele szembe fordulok. 
- Egyáltalán nem haragszom. Sem rád, sem rá. Érthető, hogy kiakadt. Hiszen az egyetlen fiú testvére feleségül vesz egy olyan embert aki... olyan, mint én. - mosolygok keserűen a végén. Zayn a fejét csóválva ölel magához. 
- Egy olyan embert, aki habozás nélkül bocsát meg nekem és a húgomnak is. - elenged, és úgy folytatja szemembe nézve. - Egy olyan embert, aki akármit tettem ő akkor is szeretett. Egy olyan embert, egy olyan Nőt, akit szeretek - tűr egy rakoncátlan tincset fülem mögé. Közelebb hajol és megcsókol. 
- Úgy utállak - suttogom lehunyt szemekkel ajkaira, amik most mosolyra húzódnak. 
- Tudom Kicsim. - suttogja ő, is, mint ha attól félnénk bárki is meghallhatja. 
- Zayn! - kiabál hátra nekünk Yaser a hátsó ajtóból. - Gyertek be, anyád beszélni szeretne veletek. 
- Mindjárt! - szól vissza Zayn, Yaser pedig bólint és már be is ment. - Ha vége veled akarok lenni - suttogja fülembe és apró puszikkal hinti be nyakamat. 
- Nem, nem - rázom meg fejemet és tolom el magamtól kicsit. Csodálkozva keresi tekintetem. - Ritkán vagy itthon, ezzel tisztában vagyok. Nem fogom sem elrontani, sem pedig megakadályozni, hogy a családoddal légy. 
- Már te is a családom vagy - néz mélyen, nagyon mélyen szemeimbe. Nem viccelődni akar, teljesen komolyan mondja. 
- Én sem leszek egyedül. Itt leszek ugyan úgy, mint te, de nem kettesben. Az igazi, eredeti családoddal legyél, ne velem - fogom két kezem közé arcát. Lágyan mosolyogva fogja kezeivel enyéimet. 
- Az én gyönyörű menyasszonyom bölcs is lett - elnevetem magam mondandóján. - Az igazi családom része is vagy. Akár akarod, akár nem - ad lágy puszit számra, majd feláll és engem is magával húz. Mosolyogva, kézen fogva megyünk vissza a házba. 
- Na, tubicáim! Édes anyukánknak tökéletes ötlete támadt, amiben Waliyha is segített - tol beljebb minket Doniya kicsit felpörögve, mint ha egész végig az ajtóban várt volna minket. 
- Mit tettetek vele, hogy ennyire energetikus? - kérdi Zayn felvont szemöldökkel nézve végig a családon. Safaa is a kanapén ült, összefont karokkal, érzelem mentesen nézve rajtunk végig. Elkaptam egy pillanatot, amikor szemembe nézett így azt kihasználva mosolyogtam rá, ám ő fintorgott egyet és elővéve telefonját kezdte azt nyomkodni. Ilyen is a jó kapcsolat. 
- Csak a jó ötlet - inti le Waliyha. 
- Mivel Waliyha több információt tud rólad, mint én - kezdi Trisha nekem mondva - elmondott pár dolgot. Például, hogy a kislányod apja sehol nincs feltüntetve - mondja, mint ha ez természetes lenne. Nyilván az is lenne, ha éppen a kislányom apja nem itt lenne mellettem és fogná a kezemet úgy, hogy ő nem is tudja, hogy apa. A gondolatra lesütöttem szemeimet, amit Trisha félre értett. - Ne haragudj, Drágám, ha rossz dologra tapintottam rá! - szabadkozik rögtön, de csak mosolyogva rázom meg a fejemet. 
- Nem dehogy is! Folytasd csak nyugodtan - mosolygok rá bátorítóan. - Mellesleg az apja nem tudja, hogy van egy lánya.
- Sejtettem. Éppen ezért gondoltam rá, hogy ő is itt lehetne, amíg ti is. Doniya mondta, hogy Louisékkal van, szóval elhozhatnák - mosolyog izgatottan és én is elmosolyodom. 
- Az remek lenne - bólintok hatalmas mosollyal arcomon. 
- Akár holnap már jöhetnének is - mondja Doniya, Trisha pedig vadul bólogat. Kezembe veszem a telefont, amit Doniya tart felém és tárcsázom Eleanort. 


- Szóval akkor négy éve is te voltál az, akibe Zayn annyira szerelmes volt, hogy Perrievel felbontotta az eljegyzését? - néz rám egy pillanatra Trisha, majd vissza fordul és tovább pakol, míg én mosogatok, a vacsora által hagyott koszos konyhai eszközöket.
- Nem tudom, hogy akkor mennyire szeretett, de igen miattam bontotta fel az eljegyzést, mint nem rég megtudtam én is - mondom lesütött szemekkel, szégyenlősen. 
- Tudod, neked jobban örülök. Perriet is szerettem, hiszen kedves lány - mondja Trisha, én pedig alsó ajkamat rágom. Hiszen mégis csak Zayn volt menyasszonyáról beszélünk. - De te más vagy. Ez által pedig Zayn is már. És ez jó! - szólal meg végül mire én csodálkozva nézek rá. 
- Tényleg? 
- Tényleg - bólint kedvesen mosolyogva. 
- Még ha igazából elég sokat hazudtam konkrétan még Zaynnek is és nem csak a körülöttem lévő embereknek? - hadarom, Trisha pedig elneveti magát. A kérdés nem tudom honnan jött, csak úgy jött. 
- Drágám ismerem már a fiamat. Pont az vonzotta hozzád, hogy nem átlagos vagy és a kapcsolatotok sem az. Ráadásul emiatt teljesen beléd szeretett. Hiszen még is melyik férfi kéri meg úgy egy lány kezét, hogy azt sem tudja pontosan, hogy kicsoda? - kissé ledöbbenek mondandóján. Tudom, hogy a titokzatosság vonzotta Zaynt, de ez így kimondva fura. 
- Egyszer majd nem megtudta. Vagyis többször is, majd már szinte biztos volt benne. Aztán... Történt olyan közöttünk, ami konkrétan olyan volt mintha saját magammal megcsalt volna. Illetve az egyik csak egy csók volt, akkor még együtt voltunk. Akkor el kellett játszanom, hogy ez mennyire is bánt. De aztán tényleg megcsalt. Akkor szakítottam vele. Utána már a kapcsolatunk olyan volt, hogy azt konkrétan én se tudom. Szerettünk egymást ez köztudott volt, mégis mással voltunk mindketten, veszekedtünk volt, hogy elég durván. Aztán a turné után ő szakított az akkori barátnőjével, aki most éppen a bátyám felesége lesz két hónapon belül. 
- Levegőt is vegyél Drágám! - szól közbe Trisha, mire én mosolyogva bólintok, aztán folytatom. 
- Szóval, akkor sikerült meggyőznöm, hogy Sisi és Nina, akire ő gondol nem egy és ugyan az a személy pedig de. Igazából is barátok voltunk bár ő aztán azt hitte, hogy Sisi mellett engem is szeret. Pedig egyszerűen csak megérezte, hogy nem is különbözünk annyira. Majd elmondtam nekik, hogy elmegyek a városból, amire persze Zayn tejesen kiakadt, megkért, hogy kezdjük újra az egészet, hogy sajnál mindent, és ha kell, csak barátok leszünk, csak maradjak. De nekem kellett a távolság, hogy legalább megpróbálhassam elfelejteni. Aztán egyik este elmentünk bulizni. Bulizni, ha iszok is, akkor nem Sisiként megyek, mert félek, elszólnám magam, szóval akkor is úgy mentem, hogy se maszk, se paróka. Kicsit sokat ittunk mind ketten, amikor aztán táncoltunk. Akkor már eléggé sejthette, hogy Sisi és én ugyan azok vagyunk, mert amit akkor mondott erre utalt. "Túlságosan hasonlítasz rá." Ezt mondta. Nem foglalkoztam az egésszel, hogy ennek mi is lehet a következménye és ezért elmentünk a fiúk házába. Ők persze még maradtak bulizni. Mi pedig lefeküdtünk. Másnap, amikor felkeltem ijedten rohantam haza, de aztán Eleanor elhívott hozzájuk, szóval átmentem. Zayn, Eleanor és én is nagyon másnaposok voltunk, látszólag mind hármunknak kiesett az egész. Ennek egy kicsit örültem is, ugyan is van két tetoválásom amit Zayn csak akkor látott, amikor Sisivel volt. Így elég könnyen lebukhattam volna. Liam talált egy dzsekit, amiről megkérdezte Zaynt, hogy kié. Kiderült, hogy az enyém, így Zaynnek is elég hamar bevillantak a dolgok - sütöm le szemeimet a végén.
- Folytasd csak Drágám! - szorítja meg biztatóan kezemet. 
- Amit most mondok, kérlek, ígérd meg, hogy nem mondod el Zaynnek! - nézek rá könyörgő tekintettel. Ha elmondja neki, Zayn haragudni fog rám. Egyrészt, hogy miért nem mondtam el rögtön neki, másrészt pedig, hogy így sem tőlem tudná meg. 
- Persze, Drágám bízhatsz bennem. 
- Miután lefeküdtünk megtudtam, hogy terhes vagyok. Mivel mással nem feküdtem le nyilvánvalóan ő az apa. Négy évre elmentem és csak nem rég jöttem vissza. Zayn persze rögtön azzal kezdte, hogy udvarolt, még ha a kezembe ott volt a három éves gyerekem. Illetve gyerekünk. Elmondta, hogy szeret. Még mindig. Nem tudtam erre reagálni annyira ledöbbentem, ő pedig ezt félre értette. Egy hétig a saját lakásán volt és nem is kerestük egymást. De utána küldött egy csokor virágot és, hogy beszéljük meg. Megbeszéltük, hogy hol találkozunk, majd ott én is elmondtam neki, hogy szeretem. Ezután megkérte a kezem, amire természetesen rögtön igent mondtam. - fejeztem be végül a történetünket. Kicsit sokáig tartott. Trisha lesokkolva állt előttem, de hamar összeszedte magát. 
- Szóval nagymama vagyok - bólint maga elé elismerően, én pedig felnevetek. - Nem mondom, el neki ne aggódj. Viszont kérnék tőled pár dolgot - vadul bólogatok jelezve, hogy mondja csak nyugodtan.
- Először is, hogy ne bántsd meg a fiamat ezekkel a titokzatos és hazugságos dolgaiddal! - mondja, kissé szigorúan én pedig bólintok, ez alapvető dolog. - A másik, hogy ha lehet, minél hamarabb mond el neki, hogy ki vagy és, hogy van egy lányotok. Zayn mindig is szeretett volna gyereket - erre is csak bólintok ugyanúgy. - A harmadik sokkal inkább kérdés. Szereted őt Nina? Őszintén, szereted-e vagy csak úgy, mint akár egy nyári szerelem vagy hasonló. 
- Őszintén szeretem őt. 
- Akkor ne bántsd meg! - mondja kedvesen még is kicsit parancsolóan. - Ha igazán szereted, mond el neki minél hamarabb az igazat és ne félj, mert ő is ugyanúgy szeret. Elfogadja ezt az egész helyzetet. Légy őszinte és hidd el minden rendben lesz - fogja kezeimet továbbra is bátorító mosollyal az arcán.
- Így lesz. És köszönöm Trisha! - mosolygok rá, mire ő megölel, majd kimegyünk a nappaliba. Safaa és Zayn éppen mosolyogva játszanak valami játékkal. Nem akarom őket zavarni, de Zayn magához húz és maga mellé a fotel karfájára ültet. Ajkaimra tapad kihasználva, hogy már senki sincs a nappaliba csak a három testvére. Doniya valami modellekről szóló filmet néz, Waliyha vadul pötyög laptopján, Safaa pedig... Ő pedig eddig Zaynnel volt, amit szépen tönkre tettem. Pedig jó volt látni, mosolyogni, amióta itt vagyok nem mosolygott. 
- Ne velem foglalkozz, hanem a húgoddal - tolom el magamtól Zayn, aki kiskutya szemekkel néz rám és próbál megölelni. - Nem Zayn! Mondtam már. Velük legyél többet, ne velem - mondom neki halkan így csak Zayn és a mellette ülő Safaa hallja. Csodálkozva néz rám. Gondolom azt hitte egész végig, hogy Zaynt tényleg el akarom venni tőlük. Pedig egyáltalán nem.

4 megjegyzés:

  1. Waoooooo *o*
    Az érzés amikor már ígyis többet tudtál, mint a többi olvasó, de akkor is leesik az állad.
    Amúgy Zayn, ha megtudja az igazat nem csak Sisire lehet mérges, hanem a többiekre is akik tartották a szájukat hisz Sisi mindenkinek elmondja, de Zayn reakciójától fél. Majd az esküvő napján amikor mondják a beszédet benyögi, hogy Nina Weyble vagyok. :D Vagy a pap mondaná el. :O Ezekbe jó bele gondolni, mert amúgyse így lesz így csak majd meglepődöm. :)
    Megértem Safaat hisz Ő a legkisebb aki csak a bátyával akar lenni, de remélem most már rájött, hogy Sisi jó fej. Bár, ha Sisi neki mondaná el az igazat nem hiszem, higy megtartaná a titkot szerintem futna Zaynhez.
    0:46 van elég szépen kiveséztem fáradtan. Bravo Évi; :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Te Kis Drága Bétám. :D :*
      Ááá ne aggódj nem így lesz. :D Elsem tudod képzelni, hogy hogyan fog kiderülni, tuti nem gondolnád. :D :* De maaaajd megtudod. Lehet előbb mint kéne, de lehet nem árulom el még nektek se. ;) :D
      Persze, hogy nem tartaná titokban éppen ezért neki nem mond Sisi semmit sem. Nem, még nem lesznek jóban ennyit elárulok, sőt még kínozlak is egy kicsit: Lehet nem lesznek jóba egyáltalán. ;)

      Törlés
  2. Szia nagyon jo a blogod mikor jon az uj resz? :)

    VálaszTörlés
  3. Örülök, hogy tetszik! :3 :) Valószínűleg a hétvégén, de lehet kicsit később, nem ígérek semmit. :)
    Puszi NiSzi xx

    VálaszTörlés