II.évad 6.rész - Haza látogatás Holmes Chapelbe

Drágáim!

Megjött a rész, remélem tetszeni fog! :)

Komitkat most is szívesen fogadok ;)

Sok puszi!

A rész zenéje:

Baby K - Roma - Bangkok ft. Giusy Ferreri

https://www.youtube.com/watch?v=GCPQ6_F-xfo

NiSzi xx

Ma megyünk haza. Olyan gyorsan eltelt ez az egy hét, csodálatos volt Zayn családjával és Sorát is megkedvelték, ami kölcsönös. Safaaval is minden jól alakul, ő és Sora nagyon sokat vannak együtt és egyre több hasonlóságot fedezek fel bennük. Doniya akár csak egy gondoskodó anyuka úgy bánik unoka húgával. Waliyha pedig úgy kezel, mint sógornőjét, de attól még eldicsekedett ezzel a barátnőinek. Trisha nagyon sokat mesélt Zayn gyerekkoráról. Nem igazán cikis sztorikat csak szimplán a kicsi Zaynieről. Yaserrel többet beszéltünk és elég közel kerültünk egymáshoz. Elnézve, ahogyan Sorával elvannak tipikus Nagypapa-Unoka pillanatok vannak, Sora pedig imádja őt. Sőt, az egész családot imádja. Sora senkit sem hív a nevén, mindenkit a maga megfelelőjén hív. Trisha sírva fakadt örömében, amikor Sora elsőnek mamának hívta aztán megragadta a karom magához ölelt és megköszönte, hogy megadtam neki az első unokát. Yaser mindenfélére tanítja már most a kicsit, amiket ő erőszeretettel figyel. A meccset nagyapjával egész jól elnézegetik, és úgy látom Sorat még érdekli is. Az első eset, amikor Yasert papának hívta amikor sikítva köszönte meg nagyapjától valamelyik foci csapat pólóját, amit Yaser kimondottan Sorának készíttetett. A három lány már mindenféle nevet kapott. Volt "Nena", de volt, amikor csak szimplán a nevükön hívta őket. Vagy Safaa a Safi becenevet kapta tőle, míg Waliyha a Liy rövidítést. Doniyával kitaláltak egy igazán benfektes dolgot. Mivel Sora második neve is Doniya így a kislány adta Doniyának a becenevet, hogy Doni, ő pedig Sorának, hogy Niya. Igazán jól kitalálták, így Doniya általában Raya-nak vagy Niya-nak hívta Sorát. Zayn pedig...Nos, azt hiszem még sosem láttam ilyen boldognak.  
A fiúkkal két naponta beszéltünk, de Eleanorral minden este így egy kis ízelítőt kaptunk a fiúkból is. Egyik este Niall sikított és azt mondta, hogy szerinte Barce rámorgott. Szegény kutya szerintem azt se tudja mi volt. Négy év után szépen megnőtt, de nem olyan nagy, hogy félni kelljen tőle. Louis folyton arról csacsogott -még amikor Eleanor beszélt akkor is-, hogy elvittük az ő kis drágáját, vagyis Sorát. Zayn erre azt mondta, hogy csináljanak maguknak Elel, mire ő nevetve mondta, hogy dolgoznak rajta. Eleanor ekkor kapott azt hiszem sokkot. Bár, szeretné még is Louisal nem beszéltek még erről. Liam és Harry most sem hajlandóan velünk beszélni, de azért a háttérből hallatszódott, hogy jól el vannak. Liam azon az elven van most is, hogy most rögtön kéne elmondanom Zaynnek mindent mielőtt még jobban belém szeret, de Zayn erre csak azt mondta, hogy az már megtörtént ugyanis mérhetetlenül szeret. Harry pedig rettentően ideges és kezdi unni, hogy nem tud semmit rólam. Valahogy jobbnak érzem ezek után, hogy egy hétig nem voltunk ott, kitudja, még a végén lehet kicsatolta volna a maszkom és lerántotta volna rólam. Peter és Natalie teljesen bele vannak temetkezve az esküvőbe, de mint mindig most is nagyhangúak, jó kedvűek és az esküvő által okozott stressz sincs, meg vagy egész jól kezelik.  
- Nem akarom, hogy elmenjetek - ölel magához szorosan Doniya.  
- Sajnálom én is. De nem sokára találkozunk - húzom magamhoz jobban.  
- Hamarabb, mint gondolnátok - mosolyog ravaszan Zayn, családja pedig értetlenül néz rá. Gyengén gyomron ütöm, mire benne megakad kissé a levegő.  
- Gondol itt az esküvőre. Remélem - forgatom szemeimet, majd megcsörren a telefonom. Nem tudom, ki lehet a szám nincs elmentve. Elsőnek is kinyomom, majd újra a Malik családra koncentrálok. Pár órán belül megyünk, minden időt ki akarok használni. De a telefonom újra csörög. Majd megint. Amikor negyedszerre csörög, kényelmetlenül állok fel a kanapéból, Zayn ölelő karjaiból és sétálok arrébb egy kicsit.  
- Igen? - szólok bele, miközben azt nézem, hogy Waliyha, hogy csikizi Sorát, aki ezáltal könnyezik a nevetéstől. 
- Nina? - kérdi egy kissé ismerős, rekedt hang. - Nina?! - ismételi meg nevem, amikor nem válaszolok. A felismerés villámcsapásként ér. Kezem szám elé kapom, a telefonom kicsúszik kezemből így nagyot koppan a padlón. Zayn felém kapja, tekintetét majd mikor felméri, hogy mennyire vagyok, sokkos állapotban hozzám siet.  
- Nina? Kicsim jól vagy? Ki volt az? - kérdi két tenyere közé fogva az arcom. Miért? Miért most keresett meg ennyi év után? Miért nyolc év után hív fel? Mégis mit akarhat? - Kicsim? - szólít csendesen Zayn. Könnybe lábadt szemekkel nézek rá és adok választ.  
- Az apám - suttogom. Elcsodálkozik, majd tekintete elsötétül, szinte látom, miként jut eszébe neki is, amit Eleanor mesélt. Hát még nekem. - Félek Zayn. Jobban, mint bármi mástól - motyogok végig szemeibe nézve. Az igazságtól csak egy félelmetesebb dolog van. Az apám.  
- Nem lesz semmi baj, ne félj. Itt vagyok. Megvédelek bármi áron, itt leszek, melletted bármi történjék - ölel magához én pedig még most is sokkolódva ölelem vissza. Zayn magához szorít, és úgy ölel féltőn, míg én csak üresen ölelem. Egyszerűen képtelen vagyok reagálni bármiképpen is.  
Ha az apám felhívott, akkor beszélni akar velem vagy talán rosszabb. Nem akarok beszélni vele. Nem akarok találkozni sem. Semmilyen formában nem akarok vele kapcsolatba lépni. Ő már nem az apám. Nem tekintek rá szülőmként.   

- Minden rendben lesz, nyugodj meg - simítja Zayn nagy tenyerét combomra, míg másik kezével görcsösen fogja a kormányt. 
- Miért nyolc év után bukkant fel? - suttogom magam elé meredve. Persze, tudom Zayn sem tudja a választ így nem is várok tőle. Támogatásként csak megszorítja kissé a combomat, mire én lefeszegetem kezét magamról és össze kulcsolom ujjainkat. Már majd nem visszaértünk Londonba. Összeszedünk még pár holmit, köszönünk a többieknek aztán irány Holmes Chapel. De mi van ha...  
- Zayn! - suttogom magam elé remegve. - Mi van, ha anyunál van? Mi van, ha ott van, mert tudja, hogy megyek? - reszketek, miközben görcsösen fogom Zayn kezét.  
- Ha ott is lesz én is itt vagyok neked, melletted vagyok! - simítja meg hüvelyk ujjával kézfejem, ami egy kicsit csikis.  
- Köszönöm! - nézek rá hálásan. Egy pillanatra felém kapja tekintetét és egy aranyos mosollyal ajándékoz meg. A házig nem beszélünk, amikor pedig a fiúk közös, nagy házához érünk, én kiveszem Sorát, aki beszalad a házba, Zayn a holmijainkat viszi, én pedig szintén besietek a házba. Látom, hogy Sora már Louis ölében ül és szorosan ölelik egymást. Még meg is mosolyogtatna, ha nem lenne az a bökkenő, hogy az apám életjelet adott magáról.  
- Ní jól vagy? - siet elém Eleanor.  
- Felhívott. Nyolc kicseszett év után felhívott az apám El! Rettegek tőle! - sírok fel ő pedig rögtön mozdul és ölel magához.  
- Shh nem lesz semmi baj. Itt vagyunk neked. Akkor is ott voltam, most is itt leszek. Ha megint bántani fog szólunk a rendőrségnek vagy... 
- Nem lesz megint! Ha én ott vagyok, nem fogja bántani azt garantálni, merem! - szakítja félbe Eleanort a kissé ideges Zayn, hátam mögül. Tovább sírok Eleanor vállán. Megtehetném ezt Zaynnél is, de ő is tudja, hogy ide most Eleanor kell. Ő volt ott akkor. Ő látta, ő kapart fel a földről és ő nézte végig miként leszek mindenkivel távolságtartó. Zayn lebontotta a falaimat, de nem volt ott a folyamaton, amikor felépítettem őket.  
- Összeszedek pár holmit - motyogom halkan és a lépcsőn indulok meg. A kissé csodálkozó fiúknak beintegetek a nappaliba, amit viszonoznak. Felsietek a lépcsőn egyenesen az idéglenes szobámba, ahol összeszedek magamnak pár ruhát, majd Zayn szobájába, ahol neki is ugyan ezt teszem.  
- Azt hiszem ez hiányzott - hallok meg egy mosolygós hangot az ajtóból. Odakapom tekintetem és felegyenesedem a szekrényéből.  
- Már, mint mi? - lassan megindul felém és csak akkor áll meg, amikor derekamat öleli.  
- A gondoskodásod - ad egy puszit orrom hegyére. - De jobban belegondolva minden hiányzott, ami veled kapcsolatos - puszilja meg most számat.  
- Még a sok dráma is? - mosolygok rá keserűen.  
- Hé, a drámák nélkül nem is lenne igazi. - kuncog, amitől nekem is nevetnem kell. - Dráma nélkül unalmas lenne.  
- Hát, drágám szokj hozzá, hogy amikor a feleséged leszek nem lesz, annyi dráma mivel mindent tudni fogsz. - kulcsolom karjaimat nyaka köré és mélyeden el barna íriszeiben.  
- Csak már mikor? - nyög fel fájdalmasan, hátra vetve fejét.  
- Hamarosan - suttogom és nyakához hajolok. Apró puszikkal hintem be az egész nyakát, érzem, hogy neki pedig szívverése gyorsabb lesz. A levegő megakad benne, teste megfeszül. Ott ahol a legérzékenyebb pontja van, kissé megharapom a bőrt, kicsit meghúzom, amivel belőle egy nyögést kényszerítek ki. Kezei jobban ölelik derekam és szorosan tart magához. Többször különböző helyeken kissé kiszívom nyakát, amik megmosolyogtatnak.  
- Elég! - tol el magától én pedig döbbenten nézek rá. - Máskülönben nem hiszem, hogy leállnánk - túr hajába, és én mélyen szemeibe nézek. Csak most veszem észre, hogy tekintete mindezektől mennyire elsötétült.  
- Már miért kéne? - húzódik mosolyra ajkaim és közelebb lépek felé. Ajkaira tapadok, de ő se ellenkezik túlzottan. - Úgy érzem magam, mint egy gaz csábító - nevetek fel, amikor már nem csókolózunk. Zayn kissé meghúzza, alsó ajkam majd ugyan azt a műveletet viszi véghez nyakamon, amit én az övén.  
- Mennünk kéne. - kuncogok, de szemeimet nem tudom kinyitni, amint Zayn az ágyra dönt.  
- Meg kéne ismernem az anyósomat. - áll fel rólam majd ajkaiba harapva néz végig rajtam. -  Kapd össze magad. Ahogyan Doniya mondaná szextől kócos a hajad. - kacsint és kimegy a szobából. Nagyot sóhajtva kelek fel és a tükörbe nézve a fürdőben rá kell jönnöm, hogy igaza van Zaynnek. Telefon csörgést hallok így megindulok a szobába vissza.  
- Zaynie - kiáltok, amikor látom, hogy az ő telefonja az. Nem jön és nem is érkezik válasz így felveszem a telefont az asztalról, hogy levigyem neki. Viszont amikor meglátom, hogy ki keresi, ledermedem és meggondolom magam. Kis ideig még gondolkodom, majd végül felveszem.  
- Igen? - szólok bele vékony hangon. Istenem, csak ne azért keresse, amire gondolok. 
- Sisi? - hallom a csodálkozó hangot a vonal végén.  
- Hello Perrie - köszönök keserűen mosolyogva magam elé.  
- Öhm...Zaynie mennyire elérhető? - kérdi még most is meglepődve. Zaynie? De hát...Ez most mi? 
- Máris adom - motyogom és kezemmel, a telefonnal lemegyek az emeletről. - Zaynie - szólok gúnyosan mire az említett értetlenül néz fel rám a kanapéról. - Keresnek. Perrie az - mondom erősen megnyomva a lány nevét. Alsó ajkába harap, amint kiveszi, kezemből a telefont én pedig rögtön az emeletre megyek. Mégis mit kéne, gondoljak? Perrie jó barátnőm volt évekkel ez előtt, de akkor is Zayn volt menyasszonya. És elég észrevehető volt ledöbbenése, hogy én vettem fel. És hát valljuk be, Zayn egyszer megcsalt, ezzel ment tönkre minden akkor. Igaz akkor eléggé kibukott miattam, de könyörgöm akkor is rögtön meg kell csalni?! Azt se értem most mit gondoltam. Mégis, hogy képzeltem, hogy majd négy évig barátnő nélkül lesz, nem lesz senkije? Szánalmas, hogy ezt hittem.  
Telefonomat keresve nézek szét a szobában és csak ekkor fedezek fel pár képet. Pár, régi képet. Még Zayn és én voltunk rajta, amikor Californiába voltunk. Emlékszem akkor kérdezte meg a tengerparton, hogy elmennék-e vele randizni. Két kezemmel karjaiba kapaszkodom, arca közel van hozzám sőt, egész teste egész közel van. Annyi minden történt. Megváltozott. Képtelen lenne újra megcsalni.  
Telefonomat elfelejtve sietek le a lépcsőn és huppanok le a kanapéra a kissé kétségbeesett arcú Zayn mellé. Szorosan karjai közé bújok, amit ő csodálkozva néz végig. Ártatlanul mosolyogva nézek fel arcába és adok egy rövid csókot szájára. 
- Azt hittem, hogy...  
- Nem tennéd meg. Főleg mert kitekerném a nyakad. És nem vagy olyan fajta - csókolom meg hosszasan.  
- Én...Azt hittem, hogy majd félreérted és...Jézusom, hihetetlen vagy - nevet fel a végén.  
- Ha már megkérted a kezem illik az is, hogy ne kavarj a hátam mögött senkivel - biggyesztem le ajkaimat, amikre puszit ad most.  
- Soha! Többször nem követem el ugyan azt a hibát - kissé elszomorodik, de amikor ölébe mászok, vele szembe kíváncsian néz rám.
- Imádom, amikor őszinteségi rohamot kapsz - kuncogok átölelve nyakát.
- Csak kapnál te is azt - néz fel az égre mosollyal ajkain.
- Hé, amióta visszajöttem nem hazudtam - ütök vállára gyengén.
- Persze, de, csak mert kiszúrom, ha hazudsz - mondja, és magára ránt, így szinte fekszem mellkasán.
- Ez gonosz volt - rázom fejemet és átölelem így mellkasához bújok.
- Kiengesztelnélek, de indulnunk kell Baby - simítja meg hajamat én pedig nyűgösen kelek fel róla.  
- Megint rászoktál a "baby"-re - forgatom szemeimet, de a mosoly azért ott van ajkaimon. Felkelek, róla majd az emeletre indulok a cuccokért. Átadom a holmijainkat Zaynnek majd a konyhába megyek ahol számításaim szerint Louis és Sora lesz, mint már sokszor tették. És hát igazam is lett. Sora most nem jön velünk, szeretném anyunak úgy bemutatni Zaynt, hogy csak ketten vagyunk. Na meg hát őszintén megvallva, ha apám valóban ott van, nem lenne jó, ha Sorát látná. Nem akarom, hogy megismerje.  
- Pár nap és jövünk - adok egy puszit Sorának, aki szorosan megölel.  
- Vigyázunk rá - mosolyog rám bíztatóan Louis.  
- Remélem is! - mosolygok rá majd őt is megölelem és Eleanort is. Zayn is bejön, hogy Sorától elbúcsúzzon.  
- Szia, Hercegnőm! - öleli át a pulton ülő kislányt, akinek szemei megcsillannak megszólítására.  
- Apuci! Ugye hozol nekem valamit? - néz csillogó szemekkel Sora.  
- Persze kicsim, amit csak kérsz - bólogat Zayn. Látszik, hogy tényleg bármire képes csak füttyenteni kelljen a lányának. Azt hiszem, el fogja kényeztetni.  
- Csak magadat hozd. - rázza a fejét és zavart mosollyal néz rám. Istenem, hát persze, hogy ezt mondta. Egyszer én is ezt mondtam Zaynnek régen még a turné közben, amikor pár napra elváltak útjaink és ők csatlakoztak hozzám újra. Ezt Sorának elmeséltem és annyira megtetszett neki ez, hogy többször elkellett mesélnem neki. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megjegyzi.  
- Azért majd hozok neked valamit. - simít ki Zayn egy barna tincset Sora arcából. Sora átöleli, apja nyakát ismét majd eltávolodnak egymástól. Zayn int Louisnak és Eleanornak és már indulunk is.  
- Kezdjek el találgatni, hogy Sora is ilyen bölcs tud lenni, mint te vagy inkább túl sokat meséltél róla? - kérdi mosolyogva, amikor elindulunk. 
- Hogy ne meséltem volna sokat. Ti vagytok, illetve te vagy az életem. Sora szinte kívülről fújja azokat, amiket elmeséltem neki rólad - mosolygok és érzem, hogy arcomat elönti a pír.  
- Szóval meséltél neki rólam - mondja, büszkén én pedig lejjebb csúszom az ülésen. Megkell állnunk egy piros lámpánál mivel még mindig Londonban, vagyunk. Ő ezt rögtön kihasználja, és felém hajol gyorsan. Arcomat fogja, illetve inkább államat és úgy néz szemeimbe egy pillanatra a következő pillanatban pedig vadul tépi ajkaim. Eddig sosem volt ilyen vad, de be kell, valljam, bejön. Nagyon bejön. Ösztönösen mozdulok felé kezeimmel fehér felsőjébe kapaszkodva, ő pedig egyik kezét combomra simítja, kissé bele markol. 
- Zayn, már zöld van, mehetünk - lihegem, amikor elválunk egymástól.  
- Régóta vágyom egy ilyen csókra tőled - suttogja ő is gyorsabban véve a levegőt. Ajkaimra nyom még egy apró csókot majd visszaül a helyére. Én csak hitetlenül ülök tovább és nézek ki az ablakon. Sosem csókolt még így. Olyan, mintha eddig visszafogta volna magát. De miért tette? Hiszen nekem is ez nagyon tetszik.  
- Anyukád tudja, hogy Sisi és Nina ugyan az? - kérdi kis idő múlva amikor légzésem már rendeződött. Értem miért kérdezi. Régen anyu nem tudott semmiről.  
- Három éve mondtam el neki. Rólad viszont nem tud.  
- Szóval egyikünk sem szólt a családnak a kapcsolatunkról - mosolyog halványan. Valóban ő se mondta a családjának, hogy velem van és én se említettem anyunak Zaynt.  
- Még az esküvő előtt megtudják, szóval időben - kuncogok, mire ő is kissé nevetve rakja kezét combomra.  
Holmes Chapel tábláját elérve kezdtem el navigálni Zaynt a házhoz, ami elég könnyen ment. Leparkolt a kocsi feljárón anyu kocsija mellé majd kiszálltunk. A hátsó ülésről kiszedtük a cuccainkat és elkezdtünk volna indulni, de én még visszahúztam őt.  
- Anyu azt se tudja, hogy valaha együtt voltunk. Sem azt, hogy most velem jöttél - harapok alsó ajkamba.  
- Minden oké lesz - simít végig arcomon. Sóhajtva hunyom le szemeim és élvezem érintését. Megint ugyan úgy állam alá nyúl, amit már kiismertem, hogy akkor teszi, amikor meg akar csókolni. Igazam lett, most is megcsókol ezúttal lassan, lágyan.  
- Kicseszettül szeretlek - suttogja ajkaimra, szemeim még most is lehunyva vannak. Légzésem most is felgyorsul, amikor ezt kimondja.  
- Én is kicseszettül szeretlek - kuncogok, majd összekulcsolom ujjainkat és az ajtóhoz indulunk. Csengetek majd Zaynhez bújva várok.  
- Jesszusom - nyög fel Zayn. - Én most fogok találkozni az anyósommal - suttogja kissé megrémülve. Mosolyogva fordulok felé és fogom két kezem közé arcát.  
- Imádni fog. De komolyan. Anyu tuti imádni fog - próbálom megnyugtatni még egy apró puszival. Ahogy visszafordulok már nyílik is az ajtó. Anyu elsőnek ledöbbenve áll, amikor meglátja Zaynt is, de aztán boldogan ugrik nyakamba. Szorosan lehunyt szemekkel, ölelem magamhoz anyut. Nagyon régen láttam már.  
- Hiányoztál - suttogom fülébe és kicsit jobban vonom magamhoz.  
- Te is nekem drágám - suttog ő is majd könnyes szemekkel mosolyogva vál el tőlem. - Gyertek be, ne itt legyünk az ajtóba. - invitál be minket és rögtön a nappaliba vezet minket.  
- Nina! - visít egy kis vékony hang, mire mosolyogva fordulok keresztfiam felé.  
- Tody - guggolok le rögtön az ölembe szaladó Tod-hoz, Katherina kisfiához. Magamhoz ölelem, és úgy ülök le a kanapéba, mellém pedig Zayn.  
- Hmm, ugyan ilyen jól állna a mi kisfiúnk is a kezedben? - suttogja fülembe, de én ismét csak lesokkolódom. Tudom, hogy azt mondtam neki a szüleinél, hogy lehetne még gyerekünk, de azért még is csak kényes ez nekem. Még most is bennem van a félelem, hogy megtörténhet az, mint Davinával.  
- Azta kurva - hallom meg Katherina hangját.  
- És még csodálkozol, amikor a gyereked is csúnyán beszél - emelem tekintetem égnek.  
- Hogy-hogy te itt? Angliában - tárja szét karjait teljesen ledöbbenve. Tekintetét a mellettem ülő Zayn felé vezeti és egy mindent tudó mosoly terül el arcán. - Így már mindent értek. - legyint mosolyogva. - Zayn Malik, ha nem tévedek, nem igaz? - áll meg előttünk Katherina. Tody elenged és anyjához bújik. Tod és Sora majd nem egyszerre születtek meg. 
 - Igen. Te pedig Katherina ha jól sejtem - áll fel mosolyogva Zayn és fog kezet Kath-el.  
- Igen - bólint Katherina. - Remélem tisztában vagy vele, hogy rengeteget hallottam rólad Ninától - mosolyog Kath gonoszan.  
- Ezt jó tudni - kacsint rám Zayn. Ekkor anyu is bejön a konyhából egy kis süteménnyel. Azt leteszi az asztalra majd mosolyogva fordul felénk. Felállok Zayn pedig rögtön átöleli derekamat.  
- Anyu, Kath, ő itt Zayn Malik a vőlegényem - mosolygok büszkén, míg anyu szája elé kapja kezét és mosolyogva néz ránk.  
- Vőlegény? - visít fel hisztérikusan Katherina, én pedig csak bólintok. - De hát... Te jó ég nekem ehhez le kell ülnöm - fogja fejét és sokkos állapotban leül a kanapéra. - Mellesleg üdv a családban, de nekem ezt még meg kell emésztenem - int egyet hanyagul Zaynnek, aki csak halkan nevet ezen. Anyu Zayn nyakába veti magát, aki meglepődve, ugyan de visszaöleli anyut. Elsőnek kissé hezitál, de végül megöleli ő is. Mosolyogva figyelem őket és hát, hogy őszinte legyek örülök, hogy anyu így fogadta a hírt.
  

- Mondtam, hogy imádni fog - mondtam mosolyogva majd a fekvő Zayn ölébe ültem. Mosolyogva nézett rám, és kezeit tette csípőmre. Magára ránt, és úgy csókol meg. Hajam körül öleli arcunkat így teljes takarásba vagyunk, nem mintha a saját szobámba bárki is látna.  
- Azért egy valamiben reménykedtem - suttogja szinte ajkaimra.  
- Miben? - kérdezem, de még most sem távolodom el tőle. Egyszerűen élvezem a jelenlétét. 
- Családi fotókban - feleli mire értetlenül ülök fel.  
- Hogy? - vonom össze szemöldököm értetlenül. Ezt meg hogy érti?  
- Tudod, családi fotók. Ahol esetleg maszk nélkül láthatlak. Hátha így lebuktathatlak - kuncog, de én utolsó mondatától ledermedek.  
- L-lebuktatni? - kérdem kissé akadozva. Hangom hisztérikusan hangzana, de csak suttogásként jön ki számból. Zayn is elkomolyodik, egy ideig még néz szemeimbe. Hirtelen fordít rajtunk egyet így én alatta fekszem, míg ő felettem van, kezeimet fejem fölött lefogva.  
- Csak viccelek, te buta. Ha le akarnálak buktatni már megtettem, volna - mosolyog rám halványan, bár ez sem nyugtat meg túlzottan. - Kicsim, már megbeszéltük. Nem foglak sem lebuktatni sem semmi hasonló. Majd elmondod te. - ad egy rövid csókot, bár, hogy őszinte legyen, ez sem nyugtat meg.  
- Elakarom mondani - suttogom sokkos állapotban. Zayn és én is elcsodálkozunk ezen. Mégis mit hiszek, hogy mondom el neki? Felül és engem is húz magával. A sokktól, amit saját magamnak okoztam, nem igazán tudok megszólalni. Képtelen vagyok bármit is mondani.  
- Nem vagy még készen rá - rázza fejét, keserűen mosolyogva egyik tenyerét arcomra simítva.  
- Sajnálom - hajtom le fejemet szégyenemben. Kijelentem, hogy el akarom mondani, még sem mukkanok meg. Hát ez több, mint szánalmas.  
- Tudsz a közelben valami jó helyet? - kérdi hirtelen, mire értetlenül kapom fel rá a fejemet. - Ránk fér egy kis szórakozás - von vállat magyarázatképpen értetlen arcomra. Egyetértően bólintok, majd felállok, hogy valami ruhát keressek. Már elvoltam készülve, így hát lementem a nappaliba, ahol Zayn várt anyu társaságában. Látszólag nagyon jól elvoltak.
- Mehetünk. - állok meg mosolyogva, mire Zayn rám néz és elkerekednek szemei. Tény és való a ruhám kissé talán keveset takart és feszülős volt. Még sosem volt rajtam ez a ruha, Barcelonában erőltette rám Natalie.
- Felejtsd el! - nyög fel zavartan Zayn, ahogy végig mér. Szemeiben idegesség vot észrevehető, mellette egy kis furcsa csillogással. - Így nem jöhetsz!
- Végre egy normális férfi! - szólal fel hangosan anyu.
- Miért ne mehetnék így? - kérdem értetlenül, figyelmen kívül hagyva anyut.
- Így max én, láthatlak - mutat végig rajtam Zayn felállva a fotelből. - De más nem. Rád másznak majd amúgy is, nem kell, hogy még inkább megtegyék. - ragad karon és felvonszol az emeletre. Idegesen összefont karokkal állok az ajtóban.
- Nem tudom, hogy ez most édes, hogy ezt csinálod, vagy idegesítő, vagy kisajátító - ülök le az ágyra és nézem, ahogyan a táskában turkál másik ruháért nekem.
- Kisajátító? - egyenesedik ki felvont szemöldökkel. Alsó ajkamba harapok, mikor rájövök, hogy ezt valóban kimondtam. - Tudod a menyasszonyom vagy. Nem sokára a feleségem. Ésszerűnek érzem, hogy csak magamnak akarlak - feleli, ingerülten majd tovább turkál a táskában. Mozdulataiból tisztán ki tudom venni, hogy ideges. Izmai megfeszülnek karján és vállán, arca pedig feszült. Lassan felállok és mögé sétálok. Óvatosan, lassan simítom kezeimet vállára, majd mellkasán állapodik meg kezem és úgy bújuk hátához ölelésképen. Megdermed érintésem alatt, de végül ellazul és sóhajtva fordul felém. Magához ölel szorosan és ad egy puszit fejem tetejére.
- Inkább édes, hogy ezt csinálod. - suttogom még most is szorosan hozzábújva. Zayn kuncog majd magával húzva ül le az ágyra ölébe húzva engem.
- Keressünk másik ruhát, oké? Nem akarom, hogy más férfiak is rád másszanak. Túl szexi vagy. Tudod, hogy szeretem, ha úgy öltözől, de ez... - nyekken egyet, ahogy végig néz rajtam. - túl szexi. És én se tudok annyi mindenkit leverni körülötted - néz végig komolyan szemeimbe, én azonban elmosolyodom.
- Át öltözőm. De jól akarok kinézni. Szóval a következő ruhánál semmi ellenvetésed nem lehet - adok egy apró puszit szája sarkába.
- Rendben - egyezik bele kissé kelletlenül. Végül találtam másik szexi ruhát. Egy fehér nagyon rövidnadrág, ami valljuk be még akár alsóneműnek is elmehet. Türkiz kék pántos felsőt vettem hozzá fel, amin, az elején végig egy cipzár fut, körülbelül a köldökömig ért. Kedvenc fekete magas sarkúmat vettem fel.
- Nina - nyög fel Zayn ahogy lesétálok a lépcsőn. - Az a nadrág...
- A-a - rázom fejemet félbe szakítva őt. - Azt mondtam ezzel már nem lehet ellenvetésed. Vagy jössz velem úgy, hogy ebben vagyok vagy megyek nélküled - makacsolom meg magam és bár feltettem ezt a kérdést, tudom nagyon jól, hogy eljön velem.
- Megőrültél? Nem engedlek egyedül, amikor ilyen jól nézel ki - áll fel rögtön és kapja fel kocsi kulcsát. Önelégült mosollyal ajkaimon indulok el én is.
- Ezt akár bóknak is vehetem.
- Valamilyen szinten annak szántam - mosolyodik el és ránt magához egy csókra.
- Menjünk. Szükségem lenne némi alkoholra - nevetek csendesen mire ő csak szemeit forgatva ám mosolyogva enged el.
A szórakozóhely ahova régen is jártam most is teli volt Zayn is alig talált parkolóhelyet. Belépve a helyre megcsapott az alkohol és a táncoló emberek szaga. Zayn oldalán kezdtem volna menni a pult felé, de őt már nem találtam magam mellett. Értetlenül néztem szét majd észre vettem, hogy egy fekete hajú csaj dörgölőzik neki éppen, ő pedig ajkába harapva a lány derekára helyezi kezeit. Szemeimet forgatom és megyek egyedül a pulthoz. Még, hogy rólam fogja leszedni a pasikat, jó vicc mondhatom.
- Valami ütőset - szólok a pultos srácnak, aki máris rakja elém a poharat és tölti meg.
- Tequila - mondja a srác és már megy is máshoz. Egy húzásra húzom le az alkoholt, amitől kissé elfintorodom. Megfordulva nézem, ahogyan a fekete hajú csaj és Zayn táncol. Nagyon nem tetszik ez a látvány. Vőlegényem a lány derekát fogja, míg a lány hátulról kulcsolta nyaka köré kezeit és dörgölőzött hozzá. Dühösen fordultam meg és toltam poharat a pultos sráchoz.
- A pasid? - kérdi, miközben kitölti az újabb adagot.
- A vőlegényem - felelek dühösen és már húzom is le. Felállok és a legelső helyes srácot kezdem keresni. Pár székkel arrébb egy helyes barna hajú, látszólag kék szemű srácot látok meg, akit egy másik rámenős csaj akar elcsábítani.
- Csak ügyesen kislány - szól utánam a pultos srác, amikor megindulok a másik srác felé. Karjánál fogva ragadom meg és húzom magam után a kissé értetlen srácot.
- Sisi King elrángat táncolni - szólal meg meglepődötten, amikor megállok és kezdek el táncolni. - Most örülnöm kéne vagy félnem? - kérdi mosolyogva. Mondanám, hogy aranyos mosolya volt, de nem igazán csábított el.
- Csak szórakozni akarok - vonok vállat és nézek el másfelé. Ezt kihasználva a srác rögtön nyakamnak esik, nekem kikerekednek a szemeim. Fintorogva tolom el magamtól a fejét, és mutatom, fel gyűrűs ujjam majd sétálok el tőle. Hát ez kilőve. Valaki megragadja derekam és testem valaki más mellkasának csapódik. Meglepetten nézek fel a zöld szemekbe. Perverzen vigyorogva néz rám és kezdünk el táncolni. Kissé értetlenül, de végül bele vágok én is. Leutánozva a Zaynnel táncoló csajt fordulok háttal a srácnak és kulcsolom ugyan úgy nyaka köré kezeim. Jobban dörgölőzve neki táncolok, és elégedett mosoly terül el arcomon, amikor a srác jobban húz magához. A mosoly azonban rögtön lehervad arcomról, amikor meglátom, hogy a csaj akivel Zayn táncol még most is, már vele szembe van és vőlegényem hajába túrva közeledik hozzá. Nem voltam kíváncsi, hogy Zayn hogyan csókolja meg azt a csajt így inkább a pulthoz mentem és kértem még egy kört nem foglalkozva az ott hagyott sráccal.
- Nem jött be? - kérdi a pultos srác mosolyogva.
- Nem nagyon - vonok vállat, míg lehúzom ismét az italt. Két kezet éreztem meg derekamnál és egy ajkat nyakamnál. - Elvagyok jegyezve, lelehet kopni - vágom rá idegesen, de a mögöttem lévő csak nem távolodik el.
- Van egy rossz hírem kicsim. A vőlegényed itt van mögötted és arra vár, hogy megcsókold - suttogja, fülembe majd abba beleharap kissé. Csodálkozva fordulok meg és találom szembe magam Zaynnel. Leül szorosan mellém és kér ő is valami italt.
- Min bukott el az a két srác? - kérdi egyik kezét combomra rakva birtoklóan.
- Az egyik a nyakamat csókolgatta - fintorgok. - A másikat meg csak otthagytam - vonok vállat, ő pedig értetlenül néz rám. - Nem volt kedvem végig nézni, hogy smárol a vőlegényem egy másik csajjal - mosolygok keserűen és inkább elnézek másfelé.
- Az úgy jó, figyelembe véve, hogy a vőlegényed nem smárolt senkivel - kuncog, mire én értetlenül nézek rá.
- Fekete haj, rövid szoknya, rámenős tánc, amit te ajkakba harapva élveztél? - vonom fel szemöldökömet kissé vádlón nézve rá. Zayn elszégyellve magát fordítja el fejét és néz más felé.
- Az egyik hiba, hogy bele túrt a hajamba. Azt csak neked engedem. És meg akart csókolni. - mondja felém se fordulva. Az, hogy az egyik hiba a hajba túrt, jól esett.
- Egyik srácnak sem volt barna szeme - mondom el neki az egyik legnagyobb hibát. Zayn elém áll és államnál fogva irányítja fejemet felé. Újra ez a csók-fogás. Magához von és vadul csókol meg. Szóval neki a hajba túrás a tabu, nekem pedig a szemszín. Bár igazából akár egy barna szemű srác is jöhetett volna hozzám, senkinek sincs olyan szemei, mint az én vőlegényemnek. 
Egyik sem tud úgy magával ragadni, mint az övé.