11.rész - Érzések

A rész zenéje: 
Coldplay - Hymn For The Weekend
https://www.youtube.com/watch?v=YykjpeuMNEk

NiSzi xx

- Mi a... - nyit be Louis csodálkozó arccal, amikor Harryvel ismét csókolózunk. - Bocs - mondja, majd távozik. Harryvel összenéztünk ezek után, de én szégyenlősen elkaptam a tekintetem. Ő ezt kihasználta és újból lecsapott ajkaimra. Vissza csókoltam ismét.

- Nina! - suttogja homlokát az enyémnek támasztva. - Légy a barátnőm! - suttogja aranyos mosollyal arcán. Én is elmosolyodtam és bólintottam, majd ismét megcsókoltam. Harry lassan elengedett majd vissza ment a többiekhez. Én még töltöttem egy pohár vizet magamnak és megittam. Amikor vissza mentem a többiekhez Harry nem volt ott, Louis pedig hitetlenül méregetett. Leültem a helyemre, ahol az előtt ültem vagy is Niall mellett.

- Na, jó. Játszunk. Kérdezz, felelek! - áll fel hirtelen a mellettem lévő Szöszi.

- És aki nem válaszol? - kérdi El naiv tekintettel.

- Az megcsókol valakit - mondja gonosz mosollyal arcán Liam.

- Ez két értelmű - nevetek csendesen, hiszen ha az egyik fiú nem akar válaszolni, lehet, a másik fiút kell megcsókolnia.

- Tudod, hogy értem - mondja behúzott nyakkal.

- Akkor kezdjünk - mondja Zayn, aki eközben elő kerített egy üveget, amivel pörgethettünk. Megpörgette és Liamen állt meg. A kérdések csak úgy záporoztak egymás felé, néha buta kérdések néha pedig komolyabbak. Egyszer csak Louis pörgetett és nálam állt meg az üveg. Felvont szemöldökkel vártam kérdését.

- Jártok Harryvel? - kérdi mosollyal az arcán, de szemei nem mosolyogtak. Harryre néztem, aki Louis mellett ült. Halványan mosolyogva bólintott egy aprót.

- Igen - felelek mosolyogva, mire Liam, Niall és Zayn "húú"-zni kezdtek, azonban El és Louis csodálkozva néztek rám. Elkerülve tekintetüket inkább pörgettem. Tovább játszottunk, de El és Louis már nem volt olyan fesztelen és én is feszült voltam kicsit.

Nem sokáig játszottuk, hiszen egy idő után mi is meguntuk. Már indultam volna haza, amikor Louis utánam szólt. Már mentem volna, hiszen majd nem éjfél volt én pedig fáradt.

- Mit művelsz? - tette fel egyből a kérdését.

- Ezt, hogy érted? - kérdeztem tettetve a hülyét. Akármennyire is vagyok fáradt a színészkedés már belém ivódott az évek alatt, szóval az álmossági állapotom már nem igen számít.

- Tudod te nagyon jól! - mondja idegesen.

- Nem, nem tudom. - felelek értetlent tettetve.

- Ne akard Nina, hogy elboruljon az agyam! - szűri ki a fogai között idegesen. - Mi a francért csinálod ezt velük? Miért jársz mind a kettejükkel? Hm? Válaszolj már az istenért! - szinte kiabálva mondja az utolsó mondatot.

- Válaszolnék, ha szóhoz juthatnék. - felelem felhúzott orral.

- Hajrá!

- Egy: Azt csinálok, amit akarok! Kettő: Ne szólj bele! Három: Hagyj békén! - mondom, kimérten majd megfordulok és elmegyek. Még utánam szól párszor, de nem törődöm vele. Beültem a kocsimba és elhajtottam. Nem haza mentem. Persze, hogy nem. Minek lennék én otthon? A fáradtság már eltűnt belőlem és nem akartam otthon lenni egyedül. Az egyik kávézóba mentem. Tudom, hogy az ilyenkor nyitva van, hiszen éjjel-nappal nyitva van. Üres volt az egész hely, csak én vagyok olyan állat, hogy éjfélkor itt üljek.

- Mit hozhatok? - kérdi kissé fáradtan a pincér lány, aki velem egykorúnak tűnt.

- Egy kávét kérek - eresztettem felé egy halvány mosolyt. Ő ezt viszonozta majd elment. Csak meredtem magam elé, ilyenkor már kikapcsol az én agyam is.

- Min gondolkozol ennyire? - kérdi halványan mosolyogva a pincér lány, amikor lerakja elém a kávét. 

- Tudod az a fura, hogy semmin. Pontosabban de – mondom, ő pedig elfoglalja a velem szembe lévő helyet.

- Egy történeten. Nem tudom, mi lenne a logikus. Van egy lány. Aki egy másik személyiségnek is kiadja magát ezáltal egy teljesen másik élete is van. Senki sem tud arról, hogy ő igazából egy másik életet is kialakított. Az igazi életében van egy srác, akit szeret, de a másikban is, akit szintén szeret. Nem tudja, mit tegyen, hiszen mind a kettejüket szereti. Most pedig azon gondolkozom, mi lenne, ha ez igazából megtörténne, hogy a lány mit tenne - mondom, majd bele kortyolok a kávéba. Beca - a ruháján álló névtáblán ez a név szerepel -, maga elé meredve gondolkozik.

- Mesélj még egy kicsit, hátha könnyebb lenne segíteni - könyököl az asztalra és szemeibe látom a valódi érdeklődést. Elmesélem neki a dolgokat, de persze nem az én szemszögemből. Érdeklődve hallgatta végig és gondolkozott el néha. Mire elmeséltem neki mindent az óra megütötte a hajnali fél kettőt is.

- Szerintem el kéne mondanod az igazat, a barátaidnak, hogy ki is vagy valójában. Zayn biztosan megértené, hiszen szeret - mondja kedvesen mosolyogva. Döbbenten nézek rá. Nem említettem, hogy rólam lenne szó, még csak Zayn sem említettem a nevén.

- Ezt meg... - kezdtem, de félbe szakított.

- Ugyan - int le - Egyértelmű, hogy ki vagy. De ne aggódj. Megőrzöm a titkodat... Sisi - suttogja az utolsó mondatot, habár nincs bent senki. Lesütöm szemeimet és úgy válaszolok.

- Köszönöm! - mondom halkan és felnézek rá. - De miért pont Zayn?

- Ő róla sokkal nagyobb szeretettel beszéltél, mint a másik fiúról, aki ha jól értettem a bandában szintén benne van. Ha jól tippeltem, akkor Harry az. Szóval Zaynről nagyobb szeretettel beszéltél, vele, mint ha több minden lenne, mint egy sima pár hónapos szerelemnél. Harry pedig hiába aranyos, hogy ha úgy viselkedtek egymással, mint két átlagos szerelmes pár. Zaynel pedig meg van az a különleges kapcsolatotok, ami szerintem fontos. Ha elmondod, neki biztosan megérti és szeretni fog továbbra is - mondja mélyen szemeimbe nézve.

- És ha már nem fogok tetszeni neki így? Hiszen olyankor egy teljesen más személyiséget alakítok - túrok hajamba kissé kétségbe esetten.

- Meg fogja érteni, hidd el. És ha igazán szeret, akkor még így is - mondja majd fel áll.

- Köszönöm! Mindent! - állok fel én is, mire ő ölelésre tárja karjait. Mosolyogva öleltem meg. Érdekes, hogy ezt a lányt csupán másfél óra alatt ennyire mélységesen a barátnőmnek érezhetem. És tudom, hogy valóban nem mondja el senkinek sem. Viszont ez a beszélgetés csak jobban össze zavart. Egyszerre szeretem jobban Harryt és Zaynt. Mind kettejüket szeretem pedig ez nem helyes, ezt én is tudom.

A telefonom órája hajnali kettőt mutatott így muszáj volt haza mennem, legalább egy kicsit aludni. Amint haza értem és befeküdtem az ágyamba elaludtam.

Amikor felkeltem már tizenegy is elmúlt. Táskámhoz sétáltam, amit, amikor haza értem csak ledobtam a kanapéra a nappaliba, majd elővettem belőle a telefonom. Hat nem fogadott hívás és négy SMS. Mind Eleanortól érkezett, de volt egy hívásom Harrytől is. Nem akartam vissza írni Elnek, hiszen tudom, hogy csak leordítana. A másik telefonomon - ami történetesen Sisi telefonja - volt egy hívás. Zayn.
Először Harryt hívtam fel.
- Szia! - köszönt bele vidám hangon.
- Szia! - köszöntem én is mosolyogva. Egy ideig beszélgettünk még. Elmondta, hogy El és Louis valamiért dühösek, de egyikük sem mond semmit sem. Itt egy kicsit elhallgattam. Miután letettük felhívtam Zaynt. Ő vele is beszéltem egy ideig, de ő áthívott hozzájuk délutánra. Természetesen elfogadtam a meghívást és megígértem, hogy egy órakor ott leszek.
Ez az egy óra, ami maradt pont elég volt arra, hogy elkészüljek. Szőke paróka, maszk, és smink. Ezek mind megvoltak mire elkészültem. Ruhámat most egészen vissza fogtam. Csak egy egyszerű kockás ing volt rajtam, farmerral és Vans cipővel. Szokásos bőrdzsekimet felvéve el is készültem. Mikor megérkeztem becsengettem és Zayn nyitott ajtót. Nem volt túlzottan jó kedvem, de amikor megláttam őt rögtön mosolyogtam és nem erőltetetten. Félre állt, hogy bemehessek én pedig mikor elmentem mellette köszöntöttem egy gyors csókkal. Ő azonban nem elégedett meg ennyivel és derekamnál fogva magához rántott egy hosszabb csókra. Elpirulva néztem szemeibe, amikor eltávolodtunk egymástól. Kézen fogott és a nappaliba mentünk, ahol a többiek is voltak. Mindannyian kedvesen köszöntek kivéve El-t és Louist. El csak biccentett, de Louis már ennyit sem tett meg. Igen, persze tudom haragszik rám.
A fiúk valami filmet néztek szóval rám szóltak, hogy maradjak csendben. Nem is nagyon akartam beszélni, inkább csak Zayn mellé bújtam és úgy néztem én is az akció filmet, ami kicsit sem kötött le. Ismét elmerültem gondolataimban. Csak akkor eszméltem fel, amikor vége lett a filmnek. Elkezdtünk beszélgetni, de El és Louis nem szóltak hozzám, ami valljuk be; gyerekes.
- Na, jó elég ebből! - csattan fel Niall, aki egy ideje már nem szólt semmit. - Miért nem beszéltek egymással? - néz Louisra, Elre és rám.
- Mert... - kezdi Louis szikrákat szóró szemmel, de El megböki ezzel leállítva az igazság elmondásáról.
- Nem vagyok hajlandó egy ilyen kétszínű emberrel beszélni - szűri ki a fogai közül, végül. Hitetlenkedve nézek rá.
- Hogy kétszínű vagyok? - csattanok fel, ő pedig bólint. - Az én életem, ne szólj bele! - mondom, ő pedig szemeit forgatja. - Ha igaz barát lennél megértenél - teszem hozzá sértetten, de ezt nem csak neki címzem. A mellette ülő El lefagy, pár másodpercre majd lesüti szemeit.
- Ha igaz barát lennél te is megértenél - mondja, majd feláll és felmegy az emeletre. El szerencsétlen arccal néz barátja után majd rám. Látom, szemeiben mi foroghat le az agyában. Ismerem.
- Menj utána - nézek rá kedvesen. Nem kérhetem, hogy válasszon közöttünk. Ha most nem megy Louis után, akkor lehet, örökre elveszítené, engem pedig nem fog, hiába áll most Louis pártján. Amint elmegy mellettem egy puszit nyom a fejem tetejére.
- Miért küldted utána? - kérdi értetlenül Harry.
- Attól, hogy Louis bunkó, Eleanorral szeretik egymást és nem én leszek, aki miatt esetleg veszekednek - mondom halkan lesütött szemekkel.
- De Louis pontosan miért is rágott be rád? - kérdi Liam kíváncsi tekintettel.
- Nem fontos - intem le. Zayn védelmezően átölel és ad számra egy puszit.
El és Louis nem jött le az emeletről később sem. A többiek tovább nézték a filmeket én viszont nem tudtam rá koncentrálni. Bűntudatom volt. Ami őszintén nagy szó, hiszen régen volt már. Nem arra gondolok, hogy egyszerre akár két fiú szívét is összetörhetem, ha ez kiderül, hanem, hogy Louisal, az egyetlen barátommal - El-en kívül - veszekedtem. Nem szeretném, hogy harag legyen közöttünk. Pedig nyilvánvalóan az lesz, ha ennek nem vetek véget.
Felállok és nem foglalkozva a többiek értetlen tekintetével indulok meg az emeletre. Alsó ajkamat nézek Zaynre, aki érti és biztatóan bólint. Nem tudja, hogy a veszekedés témája ő is. Megindulok az emeletre – aránylag - magabiztosan. Nem jártam még az emeleten, nem tudom pontosan melyik szoba is az övé, így csak tippre -meg a hangok alapján- bekopogtam, majd nyitottam be. Louis az ágyon ült vele szembe El. Megjelenésemre mind ketten felkapták fejüket. El értette a dolgot így ő rögtön kiment a szobából. Miután becsuktam az ajtót, lassan az egyik fotelhez sétáltam és leültem rá. Térdeimen könyökölve és fejemet kezeimbe támasztva néztem magam elé.
- Mi a francot művelsz? - kérdi némi idegességgel hangjában.
- Fogalmam sincs - ülök fel rendesen.
- Szereted egyáltalán valamelyiküket?
- Ez itt a gond. Mind a kettejüket szeretem - mondom mélyen szemeibe nézve. Csodálkozva néz rám majd sóhajt egyet.
- Az mégis, hogy lehet?
- Amikor Sisi vagyok Zayn iránt érzek többet, amikor Nina akkor Harry iránt - felelek csendesen.
- Ez úgy hangzik, mint ha őrült lennél - mondja elgondolkozva, és egy mosolyt folyt vissza.
- Tudom - nevetek kínosan.
- A barátaim. Nem akarom, és nem fogom engedni, hogy bármelyiküknek is árts Nina! - mondja ismét elkomolyodva.
- Hidd, el azon vagyok én is, hogy ne ártsak senkinek - komolyodok el én is. A szobára ismét csend borul, ami engem egy kissé kiborít.
- Kérlek! - mondom halkan. Louis felnéz szemeimbe és érti, mire gondolok. Fel áll majd leguggolva elém, magához ölel. Szorosan ölelem vissza.
Most, hogy ezt tisztáztuk, lemegyünk a többiekhez. Mosolyogva foglalok helyet Zayn mellett.
- Hát ez könnyen ment - mér minket végig Liam.
- Attól még nem értek vele egyet - mondja Louis kisfiúsan megsértődve.
- Attól még nem jutottam dűlőre - felelek én is ugyan úgy megsértődve.
- Majd fogsz - ül le mellém El, mosollyal az arcán.
- Tudom mire gondoltam? - kérdezem tőle titokzatos mosollyal az arcomon.
- Sejtem - feleli gyermekded boldogsággal, feltérdelve a kanapén.
- Mi lenne, ha a férfiakat kissé kizárnánk magunk körül és csajos napot tartanánk? - kérdezem mosolyogva.
- Miért akartok minket kizárni magatok körül? - néz ránk Niall kiskutya szemekkel.
- Amióta ismerlek titeket, nincs nyugtunk egy normális csajos napra. Már ránk férne.
- Máris indulhatunk - mondja El és felrohan az emeletre.
- Miért akartok elmenni? - kérdi csendesen Zayn.
- Régen beszéltünk úgy igazán. Barátnők vagyunk, kell az ilyen - nézek fel szemeibe. Rövid csókot nyomnék ajkaira, de ő visszahúz egy hosszúra. Amikor El visszajön, elbúcsúzunk a többiektől és elindulunk egy jó kis csajos délutánra-estére.

Elméletileg öt nap múlva haza utazunk El-el. A mai napon sikerült mindent megbeszélnünk, de tényleg mindent. Egész jól elvoltunk. Ugyan úgy, mint mielőtt megismertem a srácokat. Számomra azonban még mindig nem világos; El és Louis hogyan jöttek össze és El miért nem mondta el nekem?
- Na, szóval! Nézzünk egy tesztet - dörzsöli össze tenyereit izgatottan El. Amikor vele vannak, csajos estéim mindig úgy érzem magam, mint egy átlagos tini.
- Milyen teszt? - vonom fel fél szemöldököm.
- Mindenféle! - feleli mosolyogva, majd a laptopom az ölébe véve kezd el kutakodni. Igazán elvoltunk, tényleg minden létező tesztet megcsináltunk.
  Másnap az egyetemen kellett lennem egész nap, vagyis este hatkor indultam el a fiúkhoz, hogy kicsit lazítsunk, és Harryvel is legyek.
- Gyere! - ragadja meg kezem Bongyorka, amint belépek az ajtón. A többieknek még köszönni sem tudtam, mert Harry rögtön az emeletre vitt.
- Mit csinálsz? - kérdezem felvonva félig szemöldököm, amint nézem, hogy becsukja magunk után az ajtót.
- Veled akarok lenni - néz rám kiskutya szemekkel, amitől nevetnem kell.
- Így is velem tudnál lenni - Leveszem dzsekim és táskámat is a fotelben helyezem el.
- Csak, hogy én kettesben akarok lenni veled. - mondja közelebb sétálva hozzám és egy hosszú puszit nyom ajkaimra.
- Lehe, bele megyek - suttogom ujjaimat az övéire kulcsolva. Harry még egyszer megcsókolt majd mosolyogva ültünk le az ágyára. Bekapcsolta a tévét, hogy azt nézzük, de nem figyeltünk rá ugyan is végig beszélgettünk.
Mesélt a családjáról, bár nem tudja, hogy ismerem őket. Csak annyit, hogy Anne-el jól kijövök. Ha tudná, hogy...
- Harry! - kiállt fel Niall lentről. Harry morog egyet, de végül lemegy én pedig követem.
- Te mióta vagy itt? - csodálkozik el Liam és a többiek is érdeklődve néznek rám.
- Másfél órája körülbelül - felelek mosolyogva.
- Huncutkodtatok, mi? - kérdi Niall vonogatva szemöldökét, perverz mosollyal az arcán. Eközben Harry visszajött a konyhából Zayn társaságában. Egyikük sem tűnt túl jó kedvűnek ráadásul ketten voltak ott. Remélem, nem miattam van ez. Viszont ezt a félelmet Harry hamar megcáfolta. Oda jött hozzám és átkarolt. Kíváncsiságomat elfojtva vártam Zayn reagálását. Ő csak rám mosolygott halványan, vagyis nincs semmi probléma.
- Nézz velünk filmet, légyszi! - kéri El elnyújtva az "i" betűt.
- Oké. - nevetek fel megadóan, El pedig leránt maga mellé a kanapéra. Helyet foglalt a két fiú is és elkezdtük nézni egy filmet. Harry természetesen mellettem ült.
- El kell mennem, nemsokára jövök! - suttogja a fülembe, majd miután én bólintok egy puszit ad számra és távozik.
- Nem undorító? - suttogja El érdeklődve nézve rám.
- Micsoda? - vonom fel szemöldököm.
- Egyszerre két fiúval jársz. Vagyis mind a kettő fiúval smárolsz. Ez nem undorító kicsit? - kérdi halvány fintort eresztve arcára.
- Ezen nem gondolkodtam még. Túlságosan foglalkoztat az, hogy nem tudom, melyiküket szeretem jobban - tárom szét karjaimat és hangomból kicsit süt a cinizmus.
- Jól van már - mondja kislányosan El és összefont karokkal fordul vissza a tévéhez. Vállammal kicsit meglököm, de semmi reagálás. Meglököm, még egyszer mire felém néz. Kiskutya szemekkel nézek rá, mire ő mosolyog. El sosem szerette, ha cinikusan beszéltem vele, vagy flegmán. Olyankor bevágta a durcát még ha már 22 éves is.
- Miről sutyorogtok? - fekszik el az ölünkben Niall.
- Pasikról - felelek mosolyogva és lelököm az ölemből.
- Miért pasikról, ha van pasitok mind kettőtöknek? - kérdi felnézve rénk a földről.
- Attól, hogy nem vagyunk, szinglik beszélhetünk pasikról - forgatom szemeimet. - Egyébként meg pontosan a pasijainkról beszéltünk - csak az én Pasijaimról. Mondjuk majd nem igaz is volt, amit mondtam. Majd nem...
- Niall! Felveszlek kuktámnak, csináljunk valami kaját! - mondom felállva. Niall ennek hallatára rögtön felkel.
- Igenis! - mondja, majd a konyhába indul és én követem. - Mit óhajt a kisasszony enni? - kérdi mosolyogva felém fordulva.
- Nem tudom. Mit tudsz? - kérdezem a pultnak támaszkodva.
- Nagyon semmit a szendvicsen kívül - nevet fel.
- Majd én segítek neki - jön be a konyhába halványan mosolyogva Zayn. Őszintén szólva kicsit meglepődtem, hiszen ilyenkor nem olyan jó a kapcsolatunk, mint máskor. Mint amikor például Sisi vagyok.
- Oké, de aztán valami finomat csináljatok! - mondja Niall majd elhagyja a konyhát.
- Csinálok valami spanyol kaját, nem hiszem, hogy evett még olyat.ó - indulok meg a hűtő felé, de Zayn a kezem után kap.
- Honnan tudsz spanyol kaját csinálni? - néz rám gyanakvóan. Basszus... Le sem esett, hogy ezzel egy kicsit elárultam magam.
- Sisi megtanított pár ételt - felelek halkan. Kicsit féltem ezért halkultam el ennyire.
- Miért hazudsz? - kérdi dühösen egy kicsit. Ahogyan nagyobb lett a dühe, a kezemen a szorítása is erősebb lett.
- Zayn - suttogom könnybe lábadt szemekkel nézve barna íriszeibe, amik most nem egészen voltak tiszták. Fájt, ahogyan bánt velem, fájt a tudat, hogy lehet rájött és fájt, ahogyan a kezemet szorította.
Zayn látva, hogy ez miként érint lazított szorításán. Megragadta csípőm és úgy húzott magához, kezeit a hátamon pihentetve így közel préselve magához.
- Miért vonzol ennyire, ha egyszer Sisit szeretem? - suttogja közel hajolva. Mert Sisi és én egy és ugyan az az ember vagyunk!
- Ha őt szereted, miért csinálod ezt? - suttogok én is, de nem tolom el magamtól. Pedig kéne. Nagyon kéne.
- Mert te sem vagy közömbös nekem - suttogja, majd ajkait óvatosan tapasztja az enyéimre. Csak egy hosszabb puszi erejéig tarthatja ott ajkait, mert én eltolom magamtól. Zayn csak nézett a szemeimbe ugyan úgy és én is csak néztem. Aztán hallottam a bejárati ajtó nyitódását. Gondolom Harry jött meg, ezért is kihasználva az alkalmat, leléptem. Viszont amikor megláttam a mellette álló személyt nem hittem a szememnek.
- Gemma! - kiáltott fel Niall és kapta fel a Harry mellett álló lányt.
- Sziasztok! - nevet Gemma amikor Niall letette.
- Nina! Bemutatom a nővéremet, Gemmát - néz rám Harry, amikor mellé állok. Mosolyogva mérem végig a szőke hajú lányt. Szinte semmit sem változott. 
- Óó tudom ám, hogy ki ő - néz rám mosolyogva Gemma. Rámosolygok, majd egyszerre indulunk meg, hogy megöleljük a másikat.
- Rég láttalak Gemm – mondom, amikor elengedem.
- Mert eltűntél, te hülye - mondja kicsit felnevetve.
- Ismeritek egymást? - kérdi csodálkozva Liam.
- Igen. Gemma a legjobb barátnőm volt.
- Amíg el nem mentél köszönés nélkül valami rejtélyes okból - néz rám szúrósan Gemma.
- Héé, utána találkoztunk! - teszem fel ujjam védekezően.
- Egyszer. Két éve - néz rám szomorúan.
- Szóval... a csajom és a nővérem régen barátnők voltak és én erről nem tudtam - néz ránk értetlenül Harry.
- "Csajom"? - kérdi csodálkozva Gemm.
- Csajom alatt ért engem - mondom mosolyogva. Gemma háta mögött látom amint Zayn arca fintorgásba torzul, majd vissza megy a konyhába.
- Mióta jártok? - kérdi Gemma.
- Két napja - felelek kínosan felnevetve.
Gemmával ezek után jól elbeszélgettünk. Vagyis mind annyian. Kivéve Zayn. Ő eltűnt.
Ezért is két óra beszélgetés után a keresésére indultam. A többiek nem vették észre, hogy nem vagyok ott olyan jól elbeszélgettek. Megnéztem a konyhában, a fenti szobákban, még a fürdőben is de nem volt sehol. Amikor már feladtam volna, láttam, hogy az erkély ajtó nyitva van. "Egy próbát megér" gondolattal mentem ki a hátsó kertbe. Nem tévedtem valóban ott volt. Kint ült a hinta ágyban, ahol én is helyet foglaltam mellette.
- Sajnálom! - mondja halkan és én felé kapom tekintetem. - De akkor is komolyan gondoltam.
Mondandója hallatán lemerevedtem. Azt hittem csak úgy mondta a pillanat hevében. De ha ő így is vonzódik hozzám. Mármint Ninaként és nem csak Sisiként akkor észre vette a hasonlóságokat. Még ha ő nem is tud róla csak a tudat alattija, akkor is észre vette. Viszont még így is Sisit választja, vagyis nem szeret eléggé ahhoz, hogy elfogadjon. De még ha ez így is lenne, nekem ott van Harry, akit szeretek.
- Én Harryt szeretem - suttogom, de képtelen vagyok a szemébe nézni.
- Van egy olyan érzésem, hogy Sisi vagy. Miért van ez? - kérdi felém fordulva. Talán mert így van.
- Biztosíthatlak afelől, hogy nem én vagyok Sisi King - fordulok felé én is. Zayn következő cselekedete gyors volt. Derekam után kapott, magához húzott és hevesen csókolt meg. Ajkaimat nem mozdítottam, próbáltam ellenállni a csókjának, ami valljuk be, nehéz teljesítmény. Később próbálom eltolni magamtól, de ő szüntelenül próbál a közelembe maradni. Nem erőszakos csupán kétségbeesett.
- Mit csinálsz, ember? - szól pár méterre tőlünk valaki. Zayn oda kapja tekintetét, de derekam nem engedi el. Sőt, szorosabban fog, szinte birtoklóan. Oda fordulok én is. Liam áll az ajtótól pár méterre.
- Egyszerre szeretek két nőt - mondja Zayn majd feláll és távozik.

Sisi King

 - Sziasztok! - köszönök mosolyogva, amikor bemegyek a házba. Zaynhez megyek és csókkal köszöntöm. Észre veszem, hogy amikor elválunk Zayn könyörgő tekintettel néz Liamre, aki bosszúsan néz vissza rá. Ha nem tudnám, mi volt tegnap este nem lenne feltűnő, de így igen.
- Sisi bemutatom a nővérem Gemmát - mondja Harry és a mellette ülő Gemm feláll.
- Szia! Gemma vagyok - nyújtja kezét mosolyogva. Szuper, még egy ember, akinek hazudok...
- Sisi - biccentek mosolyogva és kezet fogunk.
- Zayn barátnője, nem igaz?
- Igen - felelek mosolyogva és helyet foglalok az említett fiú mellett. Elkezdtünk beszélgetni, bár többnyire csak a többiek beszéltek én pedig figyeltem.
Később a konyhába mentem, hogy egyek valamit. Amikor elkészítettem a szendvicsem Liam jelent meg a konyhában.
- Figyelj Sisi... Szóval... Tegnap Zayn megcsókolta Ninát - hadarja az utolsó mondatot. Na és most kell elővennem életem legjobb színészi alakítását. 
   Ledöbbenve, csalódottan nézek rá. Szememből kigördül egy könnycsepp. Csak egyetlen egy. Ekkor lép be Zayn, aki csodálkozva néz rám majd mindent megért amikor Liamre pillant.
- Sisi! Kérlek! Megmagyarázom! - jön, hozzám közelebb én pedig hátrálok.
- Sisi... - kezdi Liam de Zayn félbe szakítja.
- Húzz a francba! - szól rá Zayn. Liam rám néz, majd kimegy a konyhából. - Sisi! Én...- kezdi, itt pedig félbe szakítom mondandóját. 
- Miért? - kérdezem és érzem, hogy több könnycsepp szántja végig arcom. Nem értem. Nem erőltettem, most magától jött. A tudatalatti valóban csalódott benne? Ha ezt így megtette velem, vajon később más lányt is megcsókolna? 
- Én... Nem tudom. Én téged akarlak Sisi! Kérlek, ne haragudj! - jön hozzám közelebb és könyörgően fogja meg kezem. Kirántom őket kezei közül és kirohanok a konyhából. Felkapom a táskámat a kanapéról nem foglalkozva a többiek furcsálló tekintetével és elmegyek. Zayn még utánam szól párszor, de nem foglalkozom vele. Elmegyek.
   Hogy mivel tudnám megmagyarázni ezt? Semmivel sem.
Egyenesen a kávézó felé vettem az irányt, ahol Becával beszéltem. Nem foglalkozva azzal, hogy megbámulnak az emberek ültem be a kis helységbe. Nem minden nap látni az utcán Sisi King-et.
- Mit hozhatok? - jön oda monoton hangon beszélve Beca, majd felnéz. Elmosolyodik, amikor rádöbben, hogy tényleg én vagyok.
- Egy adag lelki fröccsöt - mondom keserűen mosolyogva. Beca bólintott majd a másik pincérnek intett és leült mellém.
- Na, mesélj.
- Összezavarodtam.