6.rész - Végleg vége

A rész zenéje:
Ed Sheeran - I See Fire
https://www.youtube.com/watch?v=2fngvQS_PmQ

NiSzi xx

- Maximum este tudunk találkozni csak - Fel-alá sétálok a koncert helyszínén lévő büfénél ahol El-el veszekedtem.
- Oké, akkor érted megyek most - feleli. Ez nem is olyan rossz ötlet...
- Rendben. Tudod, hol vagyok? - kérdezem ugyan is, nem vagyok biztos benne, hogy tisztában van ezzel.
- Persze. Mindjárt megyek, puszi! - köszön el és már ki is nyomta a telefont. Táskámmal a vállamon, telefonommal a kezemben álltam és vártam. Már nincsenek olyan sokan, nem maradnak mindig mindannyian a színfalak mögött az emberek a koncertek után.
Egyszer csak két kart éreztem, meg amint hátulról ölelnek, és óvatos lélegzést nyakamnál. Ismét karkötőiről ismertem fel Zaynt, szóval nem kellett félnem, hogy egy idegen van mögöttem.
- Sisi - suttogta nevem és apró puszit nyomott nyakam bal felére. - Vagy inkább Nina. - suttogja ismét és most nyakam jobb oldalát, puszilja meg.
- Ahogy akarod - suttogok én is, magam elé meredve.
- Jobban tetszik a Szerelmem - feleli és hirtelen maga felé, fordít. Ajkait enyémekre nyomja, amik ellen akármennyire is tiltakozom, nem válnak el tőlem. Pár pillanat múlva nem tiltakozom, jól eső csókját viszonzom.
- Az őrületbe kergetsz - suttogom lehunyt szemekkel homlokomat az övének támasztva.
- Még te mondod? - nevet csendesen és ő is suttog.
- Hagyj Zayn, kérlek! Ne csókolgass, amikor kedved tartja, mert megőrjítesz - tolom el magamtól.
- Pár napja megígérted, hogy eljössz velem vacsorázni. Este hétkor megyek érted oda, ahol felvettünk téged, mikor mentünk Californiába - mondja mosolyogva. Már tiltakoznék, amikor őrült barátnőm sikítva a nyakamba ugrik.
- Szia Perrie - köszönök nevetve mikor magamhoz, ölelem.
- Szia, te Fogykos! - nevetve ölel magához jobban. - Tudod, hogy most haragszom rád? - néz rám csúnyán, amikor elenged. - Majd nem két hét után beszélünk, és te csak egy "sziát" mondasz? - rázza fejét sértődötten.
- Ki engesztelhetlek azzal, hogy elmegyünk egyet bulizni? - kérdezem mosolyogva.
- Attól függ, mit értesz a "buli" szó alatt - vonja össze szemöldökét.
- Nem is tudom... - játszom el, hogy elgondolkodom - Pia, pasik, és zene vagy pia, csoki, és film. - vázolom a lehetőségeinket mosollyal az arcomon.
- Mind a kettő jól hangzik, de sajnos csak két órám van - néz rám szomorúan.
- Akkor kajálunk egy nagyot - bólintok mire ő is bele egyezően, bólint.
- Khm... - hallom egyszer csak az elfeledett Zaynt.
- Mond - nézek rá kérdőn.
- Semmi, csak... Amit mondtam szóval... Neked akkor jó? - Azt hiszem az exe vagyis Perrie jelenlétében kissé zavarba ejtő neki leszervezni egy randi féleséget. Szívás...
- Nem szívesen, de igen - bólintok neki. Ő is bólint majd még egy pillantást vet Perrie-re, megfordul és elmegy.
- Húzzunk kajálni, de minél hamarabb! - kezd el kihúzni a helységből Perrie.

- És te újra akarod kezdeni vele? - kérdem majd egy adag sütit teszek a számba. Perrie-vel egy cukrászdában kibéreltünk egy VIP szekciót, ami egyébként egy kisebb teraszt takar az emeleten. Most éppen a "Zayn-dobta-Perriet" téma van szóban.
- Nem - rázza fejét teljesen nyugodtan. - Elsőnek haragudtam rá, vele akartam maradni mindenféleképpen. De amikor lenyugodtam, rájöttem, hogy ha ő így döntött, hát rendben. Na, meg persze arra is rájöttem, hogy én sem szeretem már. - halvány mosoly kúszik arcára.
- Szóval, ha jól sejtem este randid lesz - sokat tudóan mosolyog rám.
- Csak egy egyszerű vacsora, amire nem szívesen megyek el - vonok vállat, süteményemet nézegetve.
- Hidd el Édesem, Zayn jó parti főleg neked - mondja őszinte mosollyal arcán, majd távozik. Ez most amolyan áldás lett volna?
- Ízlett a sütemény Kedvesem? - jön ki az ajtón mosolyogva a tulajdonos néni.
- Nagyon ízlett, köszönöm! - mosolygok rá, miközben felállok. Rendszeresen járok ide szóval már törzsvendégnek is mondhatnak. És igen, kivételesen Sisiként is látnak valahol a koncerteken kívül.
Miután kifizettem mindent és elmentem eszembe jutott, hogy már fél hét van. Leparkoltam a kocsimmal otthon, ruhát váltottam és már mentem is ugyan is ez került nekem fél órába.
Zayn már várt, a kocsijának támaszkodva.
- Nem akartad esetleg levenni a parókád és a maszkod? - kérdi mosolyogva.
- Nem - felelek kissé sértetten, majd beülök a kocsiba. Az ajtót becsukja nekem Zayn, amit előtte ki is nyitott, hogy be tudjak szállni.
A kocsiban Zayn próbál beszélgetni velem, de én nem vagyok rá vevő. Így hát csöndben megyünk el a... Konkrétan nem is tudom hova. Viszont amikor megérkezünk Zayn egy étterembe, megy be, ott pedig kivezetnek minket egy gyönyörű teraszra.
- Ez gyönyörű - nézek körül jobban. Zayn mosolyogva megy közelebb az asztalhoz és kihúzza nekem a széket jelezve, hogy üljek le. Elfoglalom a helyem, majd ő is leül velem szembe. Perceken belül egy pincér hozza nekünk az ételeket és egy kis vörös bort is. Ezeket minden bizonnyal Zayn rendezte le.
A vacsora fantasztikus. Nem nagyon beszélgetünk, de nincs kínos csend.
Többször is megpróbálkozok tekintetét fogva tartani, de egyszer sem sikerült teljesen. Magabiztosságomat, hogy bárkinek elcsábítom a fejét kezdtem elveszőben érezni ezek után. Úgy éreztem magam, mint egy parányi kis hangya, amiben semmi különlegesség nincs. Ja, hogy ilyen átlagos embernek lenni?
- Nem is tudtam, hogy Perrievel ilyen jó barátnők vagytok - mondja, amikor már egy kis padon ülünk a terasz szélén, és London utcáit nézzük.
- Perrie majd nem olyan jó barátnőm, mint Eleanor. Ő is minden töredékében ott volt az életem e részén, és ha kellett mindig is számíthattam rá - felelek felé sem nézve.
- Miért csak majd nem olyan jó barátnőd? - kérdi vissza idézve szavaim.
- Nem tudom - vonok vállat. - Csak nincs meg az a baráti szikra vele, mint Eleanorral - mondom az igazat.
- Ő is mindent tud? - kérdi, amire a válaszom egyértelmű "Nem". Azért nem tudja, mert ő nem olyan jó barátnőm, mint Eleanor.
- Meg akarlak ismerni - fordul felém egész felsőtestével.
- Nem mondasz újat - halványan mosolyogva nézek rá.
- Nem a kinézetedről beszélek - csóválja fejét. - Arról beszélek, aki igazából vagy belsőleg. Hogy milyen zenét szeretsz, mi a kedvenc színed, mik történtek veled gyerekkorodban, milyen a stílusod, van-e sebhelyed, amit kisebb korodban szereztél. És ehhez hasonló kérdésekre a válaszokat szeretném tudni. Nem mindenáron a kinézetedet akarom látni. A bensőd kinézetét szeretném megismerni - mondja a végén, lágy hangon, én pedig kicsit csodálkozva nézek szemeibe.
- Utállak! - állok fel, mire Zayn is feláll csodálkozva. - Utállak, utállak, utállak! - minden egyes szónál apró kezeimmel kicsiket ütök mellkasára. - Utállak, mert megőrjítesz! - mondom végül és ajkaimat az övéire, tapasztom. Vadul csókolózunk mégis érzékien, amit be kell, hogy valljak nagyon jó. Istenem, miért tetszik nekem ez a férfi?
- Annyira, de annyira utállak - suttogom lehunyt szemekkel, még mindig hajába túrt kezekkel, testem pedig ismétlően az övének préselődik. Mosolyát érzem ajkaimon, amikor ismét megcsókol. Jól eső csókokat ad, amitől teljes mértékben elveszek. Elveszek, az álomvilágban, amiben teljesen megbízom Zaynben és elárulom, neki ki is vagyok. De ez nem így van! Még mindig Sisi King vagyok a maszkomban, parókámban, a rejtélyeimben. Ő pedig még mindig nem tudja, ki vagyok.
- Elég! - szakadok el tőle, ő pedig érdeklődő tekintettél néz engem. - Nem bízom benned eléggé Zayn és ezt te is tudod! Így pedig képtelen vagyok a tiéd, lenni. Nekem ez képtelenség. - szinte zokogok, amikor ezt mondom.
- Sisi... - magához akar húzni, hogy megöleljen, de én makacskodom.
- Hagy békén, kérlek! Ne akarj megismerni Zayn, éld az életed, ahogyan eddig is, de nélkülem! - mondom, majd elszaladok. Könnyeimtől alig látok, de nem érdekel. Kint pont, hogy elcsípek egy taxit szóval haza is tudok jutni.
- Fiú van a dologban? - kérdi rám pillantva a visszapillantó tükörből a taxi sofőr.
- Igen - bólintok mély levegőt véve.
- Tudja mi ilyenkor a legjobb teendő? - kérdi és meg sem várva válaszom, már mondja is. - Egy jó kis Jack Daniels-t venni, rengeteg csokival és begubózni a szobába filmet nézni. - mondja, miközben leparkol a házam előtt. - Vagy ha van egy igazán jó barátnője, akire számíthat őt, hívja fel. - mosolyog rám a végén.
- Köszönöm, azt hiszem, tudom, mit kell tennem - Nagyon halvány mosoly kúszik arcomra, majd kifizetem az utat és bemegyek a házba. Telefonomat elővéve tárcsázom Eleanor-t.
- Haló? - szól bele rekedt hangon. Nyilván felébresztettem.
- Mit szólnál, ha csinálnék Churros-t csoki öntettel, te hoznál egy rakat piát, és azt elemezgetnénk, mekkora barom is vagyok a körülöttem lévő emberekkel? - köszönök bele rögtön. Ha ő nemet mond végem, van. Ő az egyetlen ember, akiben igazán megbízom. Ha őt is elvesztettem...Senkim sincsen.
- Gondok lehetnek veletek. Ha már Zayn is szinte sírva jön haza, te pedig ki vagy bukva valami történt. Fél óra és ott vagyok! - mondja miközben én, lehuppanok a kanapéra. Körülnézve rájövök, hogy teljesen egyedül vagyok. Egyedül vagyok és egy csődtömeg.
- Nem lehetne negyed óra? - sírok fel megint.
- Ó Édesem! - sajnálkozik El. - De! Egy pillanat és ott vagyok! - mondja, majd megszakítja a vonalat. Maszkomat szinte tépve szedem le magamról parókámmal együtt. Elterültem a kanapén és eszeveszettül, mégis csendben sírtam. Csak sírtam és sírtam. Arra sem eszméltem fel, amikor később csengettek. Ezért is El beengedte magát.
- Mi történt Drágám? - kérdi halkan, amikor magához ölel.
- Egy csődtömeg vagyok El! - zokogok az ölében. - Undorító, amit művelek! Hazudozom össze vissza, aztán meg nyavalygok, amiért... Konkrétan mindenért! Úgy utálom! Utálom, utálom, és csakis utálom! - leszek dühös a végére, saját magamra. - Utálom, hogy többet érzek iránta! - zokogok fel megint - De nem tehetem ezt vele El! Nem lehetek önző. Ha nem mutatom, meg neki ki vagyok, egyszer magától menne el. Akkor inkább most menjen. Én... Szeretem őt Eleanor, de nem eléggé. - nézek fel szemeibe, amikben most megértés csillog.
- Bonyolultabb vagy, mint gondolná az ember - ölel magához El. Ez így ment fél órán keresztül. Eleanor vigasztalt én pedig miután nem bőgtem eszeveszettül, csináltam Churros-t és hozzá csoki öntetet, amikben El szívesen segített. Megegyeztünk, hogy nem beszélünk róla, illetve róluk a mai este folyamán. Ez így csodás ötletnek bizonyult ám nekem agyamban csakis Ő volt. Megőrjít a tudat, hogy szeretem, még sem vagyok vele. Mert igenis érzem, hogy Szeretem, de nem bízom benne eléggé.
Ki gondolta volna, hogy egy ilyen vacsora ekkora fájdalomba borulhat?

Nina Weyble

- Szóval nem akarsz találkozni velük? - kérdi El másnap reggel, miközben mind a ketten kócos hajjal, pizsamában, fáradtan reggelizünk a konyhámban.
- Pontosan - bólintok és egy adag gabona pelyhet szórok a számba. Lusta voltam a hűtőből kivenni a tejet azért eszem magába.
- Még így sem? - mutat végig rajtam.
- Kócos hajjal, pizsiben? Nem, még így sem - nevetek, ami a mai napon eddig új.
- Nem így értettem - fogatja meg szemeit mosolyogva.
- Tudom, hogy értetted. De nem még így sem - rázom fejem és a mosolyom eltűnik arcomról.
- Louisal sem? Harryvel sem? - csodálkozik. Nem, senkivel az égvilágon!
- Egyikükkel sem - rázom a fejem. Elkerülve El pillantását inkább felállok és előveszem a tejet.
- Tuti? - vonja fel szemöldökét, én pedig eltökélten bólintok.
- Tuti - felelek felpillantva arcába.
- De nem sokára készül az új klippetek. Ott együtt kell lennetek - emlékeztet, amiről nem is feledkeztem meg.
- Nem mondod, Sherlock? - forgatom szemeimet. Válaszul csak egy csúnya pillantást kapok, ezért inkább sóhajtva meg adom a normális választ. - Ahogy tudom, kerülöm őket ott is. Nem akarok hozzájuk ragaszkodni, te is tudod. Egyébként pedig pontosan egy hónap és kettő nap múlva kezdjük el felvenni a dalt. - mondom, El pedig végig bólogat.
Egész nap Eleanorral töltöttem és fantasztikus volt. Régen voltunk együtt ennyit. Eddig is sokat voltunk együtt, de most valahogy más volt. Beszéltem Paul-al is és azt mondta, hogy most már nem lesz más dolgom, csak egy hónap múlva a dal, de az előtt semmi. Pontosabban de, még egy hét múlva egy koncert. Utána pedig egy ideig nem fognak hallani Sisi King-ről. Hála az égnek.
A fiúk többször is hívtak engem telefonon, de végig kinyomtam. Véget akarok vetni ennek a barátságnak és nem csak, mint Sisi, hanem mint Nina is. Elég nekem ebből ennyi. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Csak egy gond van. Ez igenis ment. Csak én vagyok ilyen nagyon makacs, hogy nem engedek magamhoz közel senkit sem. Bár ezen nem is csodálkozom, hiszen El-nek sem kevés idejébe fájt, mire ténylegesen barátnőmnek mondtam.

- Szereted őt. - jelenti ki El majd bele kortyolt a kávéjába, amit rendeltünk. Egy idő után beültünk egy kávézóba, de ott is aztán kint foglaltunk helyet.
- Kit? - ráncolom a szemöldököm.
- Harryt. Vagy Zaynt. Nem tudom melyiküket, de az egyiket tuti szereted - néz rám mosolyogva. Ismerem ezt a mosolyt. Ez amolyan "okosabb vagyok, nálad mindent tudok" mosoly.
- Na, hát erre én is kíváncsi vagyok - szól egy ismerős hang a hátam mögül, majd az "idegen" leül az előttem lévő székre.
- Mire is? - összevont szemöldökkel mérem végig kék szemű barátomat.
- Hogy melyiküket szereted. Nyilván való, hogy az egyiküket szereted - világosít fel.
- Na, ez még nekem is új - vágok fintort és bele kortyolok a szinte már teljesen hideg kávémba.
- Én Zaynre szavazok - von vállat El.
- Szerintem inkább Harry - feleli Louis, majd összenéznek.
- Fogadjunk! - felelik tökéletesen egyszerre. Míg ők fogadtak, hogy El szerint Zaynt szeretem, Louis szerint pedig Harryt, addig én rendeltem még egy kávét.
- Olyan jó, hogy a szerelmi életemmel kapcsolatban fogadtok, miközben egy méterre vagyok tőletek - szólok, amikor már kezdtem elveszteni a türelmem.
- Ugye? - mosolyog rám kislányosan El.
- Én még arra lennék kíváncsi miért nem vetted fel a telefont egész nap, senkinek sem? - könyököl az asztalra Louis.
- Azt hittem egyértelmű - követem mozdulatát és így nézünk farkas szemet.
- Vagyis? - kérdi pár másodperc múlva.
- Vagyis nem akarok veletek lenni - felelek, és bár kívülről könnyednek látszom belülről majd szét, esek, amint ezt kimondtam.
- Velünk vagy inkább a két fiúval? - célozgat itt Harryre és és Zaynre.
- Nem a két fiúról van szó Louis! - dörzsölöm meg arcom, ezzel feladva a küzdelmet miszerint erős maradok. - Te már a barátom vagy, akármennyire is nem szeretném ezt. Ők még nem annyira, és ha még tehetem, inkább lezárom most, hogy ne essek csapdába, mint veled. Nálad csapdában estem, mert már túl jó barátomnak mondhatlak - felelek elgyötört arccal.
- Ez egyben szomorú és hízelgő. - mosolyog halványan, majd miután közelebb ült, magához húz és megölel. - De szerintem akkor is Harryt szereted - teszi hozzá, mire mind hárman felnevetünk.

- Csak, hogy tudd, nem szabadulsz tőlem! - szól telefonba Zayn amikor pont mosogattam és nem figyelve ki hív felvettem a telefonom.
- Miért nem? - fájdalmasan nyögve hunyom le szemeim.
- Nem nyilvánvaló? - kérdi, és mintha hangjában mosolygást vélnék felfedezni.
- Elmondom szerintem mi a nyilvánvaló. Kilépek az életedből Zayn! A dalt megcsináljuk a többiekkel együtt utána, pedig elfelejtjük egymást - jelentem ki. Francba, hogy ilyen béna vagyok!
- Ezt te sem gondolod komolyan Sisi! - Hangja elgyötört, fájdalommal teli.
- De igen - felelek hagyva, hogy könnyeim kibuggyanjanak szemeimből.
- Kérlek...Kérlek Sisi! Nina könyörgök! - hangján tisztán hallani, hogy ő sem bírta ki könnyek nélkül.
- Vége Zayn! - Bár még el sem kezdődött. Ezzel megszakítom a vonalat. Csak nézek magam elé és semmit, sem érzek. A fájdalom ott van a mellkasomban, de semmi más. Minden tiszta üresség. De ez már csak is az én hibám. Hiszen az évek során minden érzelmet kiirtottam magamból, Zaynnek pedig nem volt elég ideje visszarakni mindent a helyére. Sírni nem tudok, csak arra a pár kósza könnycseppre volt erőm.
Mindent itt hagyva rontottam ki a házból nem foglalkozva azzal, hogy be is kéne zárni magam után. Rohanok London utcáin, ahogyan lábaim csak bírják. Fogalmam sincs, merre megyek. Csak menekülni akarok. Menekülni az egyre jobban szúró mellkasom elől. A gondok elől. Zayn elől. Az élet elől, amit egykor még élveztem, de most már csak a bajt hozza a fejemre. Vagy inkább én hozom a sajátomra? Én intézem el magamnak, hogy minél nagyobb galibákba legyek benne. Ha nem játszadozom Zaynnel, ha nem kerülök közelebb hozzá, ha...ha nem tetszett volna meg. Ha nem lenne az a sok titok, amik most még súlyosabbaknak tűntek. Eleanor mindig is mondta: A titkok fognak tönkre tenni Nina! Persze sosem hittem neki. Miért is tenném, hisz makacs vagyok, mint az öszvér.
Lábaim csak visznek, a nagy sietség miatt pedig nem veszem észre a felém közeledő autót. Futok át az úton, mint mindenhol máshol is. A kocsi gyorsan hajt. De még időben lefékez. Megúsztam egy kisebb karcolás nélkül is. Ezek után sem állok meg, futok tovább. Csak mentem és mentem.
Amikor megállok a fiúk háza előtt, találom magam. Lábaim újra életre kelnek maguktól, amikor légzésemet rendezem. Becsengetek és bár titkon, de reméltem, hogy az nyit ajtót, akivel lenni szeretnék.
- Szia Nina! - nyitja ki nekem Ő az ajtót, meglepett arccal még is mosolyogva. Ő nyitotta ki, akivel lenni szeretnék. Ő. Ő...