7.rész - Választások

A rész zenéje:

Zendaya - Replay
https://www.youtube.com/watch?v=cyLE48i4XY0

NiSzi xx

- Szia Harry! - ugrok a nyakába szó szerint. Meglepődik de, végül vissza ölel.

- Valami baj van? - kérdi eltolva magától egy kicsit.

- Nem, nincs semmi! - rázom fejem halvány mosollyal az arcomon.

- Nincs kedved fagyizni egyet? - kérdi, miközben kilép a házból.

- De, az szuper lenne - mondom és megvárom, amíg becsukja a lakás ajtót.

- Biztos nincs semmi baj? - fürkészi arcom, miközben sétálunk.

- Csak szükségem van valakire, és úgy éreztem az a valaki te vagy - elpirulva hajtom le fejem.

- Ennek örülök - húz magához és egy puszit nyom fejem tetejére. Ez...fura. Egy parkba mentünk, egész úton átkarolt én pedig csendben élveztem az egészet. Megvettük a fagyikat és leültünk egy padra. Elkezdtünk beszélgetni. Először ő kezdett mesélni a koncertezésekről. Mintha én nem tudnám milyen érzés is. Majd én is meséltem az egyetemről. Beszélgettünk a srácokról is, de ebbe nem mentünk annyira bele. Majd megkérdezte, mióta énekelek.

- Nem énekelek - rázom fejem, és inkább elnézek más felé.

- Hallottalak énekelni Nina, és nem most kezdted - szól rám korholóan.

- Három éve. De nem énekelek olyan sokszor, csak néha - hajtom le a fejem és a fagyimat nézegetem, ami elkezdett olvadni.

- Szép hangod van! - mondja kedvesen, minek hatására én mosolyogva nézek fel rá. - Eljönnél velem randira? - kérdi hirtelen, amitől csodálkozom is.

- Elmondtam erről a véleményem Harry - szólok, csendesen ő pedig felsóhajt. Ezt a témát le is zártuk ennyivel. Harryvel jobb volt a napom, mint az elsőnek gondoltam volna. Felszabadultam. Végre nem kellett színészkednem, ha nem magamat adhattam. Viszont egy részem, amikor Zaynre gondolt majd meg szakadt, hogy nem ő vele fagyiztam, nem vele nevettem ennyit, nem neki mutathattam meg az igazi viselkedésem. Hiányzott egész nap. Hiányzott, de tudom, hogy számára ez a legjobb. Ha elfelejt.

Harryvel nagyszerűen éreztem magam, úgy éreztem teljes egészében én vagyok, amikor vele vagyok. De vele is ott volt ugyan az a bökkenő. Nem tudhatja a másik életem részét.

- Min gondolkozol ennyire egész délután, hogy hozzám se szólsz? - kérdi El, mivel most én vagyok az ő lakásában. A kanapéján ülök, kitudja már mióta, én pedig nem mozdulok, csak a gondolataimba temetkezem.

- A temetésemen. Szerinted, ha leugranék a Tower Bridge tetejéről, segítene azon, hogy ne érezzem magam ilyen nyomorultul? - nézek fel rá, majd felállok, és a konyhába igyekszem. Kiveszem a hűtőből a nutellát egy kanállal együtt majd vissza, megyek El-hez. "Adjuk az élvezeteknek, vagy éppen a nyomorultságoknak" alapon kanalazni kezdem a nutellát bele a számba.

- Ó-ó. Nutella van a kezedbe, bűntudatos a hangod, és le akarsz ugrani a Tower Bridge tetejéről. Most az lenne a kérdés, hogy mi bánt, de pontosan tudom. Két dolog, pontosabban személy - mondja és leül mellém törökülésbe.

- Bűntudatom van, basszus - csúszok lejjebb a kanapén.

- De hát Zaynel már vége mindennek, nem? Na, nem mintha valami nagydolog lett volna, de érted - mondja El. Egyetértően bólogatok.

- Igen, mindennek vége. De attól, hogy kívülről mindennek vége attól még hiányozhat - temetem kezeimbe arcom.

- Hiányzik, vagyis szereted?

- Nem tudom! Utálom ezt Eleanor, tudod? Ha ez az egész Sisi King-es dolog nem lenne, most ez nem történne meg! - szinte sírva mondom, inkább már dühösen.

- Nyugodj meg Ní, minden rendben lesz! - ölel magához El. - Ismerlek Drágám, tudom, hogy megoldod és a helyes utat, választod - mondja mélyen szemeimbe nézve, amikor elenged.

- Legalább egyikünk hisz bennem - fordítom el fejem tőle.

- Mit szólnál hozzá, ha elmennénk egyet bulizni? - kérdi izgatottan El.

- El, csak hagyj a kanapén csoki túladagolásban meghalni, kérlek. - dőlök vissza a kanapéra, és könyörgő tekintettel nézek rá.

- Én bizony nem hagyom. Legalább is egyedül nem hagyom!- helyet foglal mellettem és ő is nézi a tévében lejátszódó filmet.

Gondolataimat persze nem foglalta le eléggé a film. Gondolatban egy kisebb mérleget állítottam fel magamban.

Zayn: Aranyos, ahogyan gondoskodik rólam, és figyelembe veszi, hogy nem akarom neki felfedni magam. Meg akar ismerni, ami mérhetetlenül jól esik. A szenvedély is meg van közöttünk nyilvánvalóan. Amikor csókolt éreztem, hogy akarom őt, mint barátom. Fiúm. Pasim. Aki mellett biztonságban érezhetem magam, és nem kell félnem akármi, történjék. Viszont nem tudhatja, ki vagyok, hiszen ő Sisi-be szeretett bele, aki eltér az én igazi jellememtől. Ha elmondanám neki az igazat, lehet nem is, gondolna rám úgy, mint korábban.

Harry: Felszabadult voltam vele, ami ritka és ez egy jól eső tény. Fel tud vidítani, eddig legalábbis mindig sikerült neki. Szeretek vele lenni, olyankor magamat adhatom. Amikor ott a teraszukon majd nem meg csókolt nem azt éreztem, mint Zaynél. Akkor boldog voltam.

Zaynnel a kapcsolatunk elmélyült és szenvedélyes volt, akármennyire is kacifántos. Harryvel pedig olyan, mint amikor egy tini lány szerelmes. Egyértelmű melyik a jobb, ha egy komoly kapcsolatra gondolunk. De nem szabad így gondolkodnom. Azt kell figyelnem, hogy a másiknak mi a jobb. Ez esetben pedig tudom, hogy melyikükkel kell lennem, hogy ne bántsak meg senkit. Ez a személy pedig nem az, akit jobban szeretek.

- Szóval mit is csinálunk ma? - ül le szorosan mellém Harry a kanapéra. Talán egy kicsit túlságosan is szorosan mellém.

- Ma a többiekkel el leszünk, holnap este pedig elmegyünk vacsorázni - mondom félénken mosolyogva szemeibe nézve mélyen.

- Holnap? Vacsora? Jól hangzik! - felel mosolyogva és átdobja vállamon kezét.

- A kezedet viszont vedd le. Utálom, ha ezt csinálják! - teszem, hozzá komolyan mire ő lekapja kezét rólam.

- Mint ha csak Sisit hallottam volna - ül le másik oldalamra Niall jókedvűen. Lemerevedve ülök, Louisal pedig találkozik a tekintetünk.

- Sok mindenben hasonlítanak - mondja már Liam is.

- Nyilván csak túl sok időt töltöttünk együtt és ragadt ránk a másik viselkedéséből - mosolyogva vonok vállat.

- Anyu ugyan úgy kedvel téged, mint Sisit - teszi hozzá Harry.

- Én is Holmes Chapel-ből jöttem, nem rémlik édes? - egyik szemöldököm felvonva nézek rá.

- Neked is jó hangod van - tesz rá még egy lapáttal Niall. Louis és én csak lemerevedve ülünk.

- Egyáltalán nem hasonlítunk Sisivel - rázom fejem határozottan.

- Mind ketten makacsok vagytok - jegyzi meg csendesen Liam.

- Hagyj már ezzel a hülyeséggel! Nem vagyok Sisi King és nem is hasonlítunk! - dühösen állok fel és megyek a konyhába. Töltök magamnak egy pohár vizet, hogy lenyugodjak. Percekig vagyok így és már majdnem teljesen, lenyugodtam. Aztán megéreztem két kart amint derekamat, fogja félénken. Hitetlenkedve fordultam meg.

- Csókolj meg! - kéri csendesen.

- Te meg őrültél! - csattanok fel hitetlenkedve.

- Csak egy csók. Egyedül én csókoltam meg Sisit, ezzel be tudod bizonyítani, hogy tényleg nem te vagy - néz mélyen szemeimbe, amikben most is elveszek.

- Nem foglak megcsókolni Zayn! - rázom fejem összefont karokkal.

- Vagyis te vagy Sisi? - kérdi széles mosollyal arcán. Közelebb hajolok hozzá, mint ha meg akarnám csókolni, de helyette füléhez hajolok.

- Törődj bele, hogy Sisi nem fogja felfedni magát előtted! - suttogom, majd távozom a konyhából.

- Most meg hová mész? - kiállt utánam Harry, amikor a nappali helyett az ajtót közelítem meg, hogy távozzak.

- Haza. Nem fogom azt elviselni, hogy azt hiszitek, én vagyok Sisi, csupán, csak azért mert sok időt töltök a barátnőmmel és át vesszük egymás viselkedését! - szólok miközben a cipőmet, veszem fel. A fiúk ki jönnek, és úgy néznek engem. Louis megragadja a karom, hogy leállítson távozásom előkészületeiben.

- Ne érj hozzám! - minden szót lassan tagolva mondom megállva egy helyben, majd kirántom karomat az övéből.

- Gyere ki! - szól rám idegesen.

- Hagyjál Louis, különben nem állok jót magamért! - szólok rá idegesen, ezzel teljesen előhívva Sisit.

- Kijössz! - ráncigáz, mire én rángatni kezdem karomat a szabadulás érdekében.

- Komolyan mondtam Louis Tomlinson, még egyszer hozzám érsz, felpofozlak! - szólok rá, amikor kirántom karom az övé közül.

- Nyugodj már le! - szól rám, én pedig veszek egy mély levegőt.

- Nem érdekel, amit mondani akartál, én távozom, aki pedig az utamba áll megkeserüli! - mondom majd méltóság teljesen, indulok ki az ajtón.

- Nina! - kiált utánam valaki a kapuból. Türelmetlenül fordulok vissza. Harry siet felém. - Ne haragudj! - mondja mélyen szemeimbe nézve.

- Nem haragszom - sóhajtok fel.

- Nem a veszekedés miatt - rázza fejét. – Ezért - lép közelebb és... és megcsókol. Kezeim mellkasán pihennek, az ő kezei pedig derekamon van.

- Harry...Ne most - suttogom, amikor eltolom magamtól. Megfordulok a kocsimba, szállok és elrohanok onnan. A szerencsém egyedül annyi, hogy ma koncert, viszont újabb szerencsétlenség, hogy a fiúkkal és eltörölték a pihenőimet.

Sisi Kint

- Francba, francba, franca! - szitkozódom, amikor sokadszorra sem megy az egyik új koreográfia. Jelenleg Írország valamelyik városának arénájában vagyok, négy órával a koncert előtt. A színpadon vagyok és az egyik új koreográfiát, táncolnám, de sehogy sem megy.
- Miért vagy ilyen ideges? - hallok egy mosolygós hangot a közönségből. Oda kapom tekintetem és látom, hogy a fiúk vannak ott. Sértődötten fordulok vissza a távirányító felé és kapcsolom be ismét a zenét. Most sem megy, mint már sokadjára.
- Francba! - vágom földhöz a távirányítót. Csodálkozásomra nem tört szét, pedig nem kis erővel dobtam. Lerohantam a színpadról és az első sorban a legszélső székre vágtam le magam. Térdeimre támaszkodtam, és kezeim közé temettem arcom.
- Hé, jól vagy? - teszi egyik kezét vállamra valaki én, pedig felnézek rá. Liam mögötte pedig a többi fiú.
- Úgy nézek ki, mint aki jól van? - kérdezem. Idegességem mostanra kétségbe, esésbe ment át. Mély levegőt veszek, és kihúzva magam összeszedem magam. - Természetesen jól vagyok - mondom kimérten és felállok, hogy újból megpróbáljam. Elindítom a zenét és eltáncolom még egyszer, de most sem ment.
- Ne feszülj rá ennyire! Lazíts - teszi valaki a hátam mögül kezeit a derekamra, és fülembe suttog.
- Zayn - szólok rá suttogva. - Kérlek... - kezdem de félbe, szakít.
- Csak segíteni akarok - mondja én, pedig bólintok egy aprót. - Ne így csináld ezt a részt. Máshogy tedd a csípőd, és a jobb lábadat se oda tedd - csípőm állásán állított és lábával eligazította az enyémet. A dal közben ez a rész lassú volt ezért sem tudtam megcsinálni. Nem tudom jól csinálni a lassú részeket. A zenét elindította onnan ahonnan a lassú rész volt, és velem együtt mozgott ő is. Lehunyt szemekkel táncoltam ki a mozdulatot, ami végre sikerült. Persze alig tudtam a táncra koncentrálni. Fejemet félre hajtva a vállának döntöttem, lehunytam szemeim, kezeim pedig az ő kezein helyezkedtek. Hirtelen megpörgetett így vele szembe álltam nagyon közel hozzá.
- Ne csináld ezt! - suttogom, de kicsit sem távolodom el.
- Te is akarod, én is akarom. Mi itt a probléma? - ő is suttogva kérdezi.
- Hagyj próbálni! - bújok ki karjai közül, majd errébb sétálva beindítom a zenét. Minden tökéletesen ment. Nem álltam meg benne, és a dalt is tudtam énekelni közben, bár most nem volt nálam a mikrofon. Amikor vége lett mérhetetlenül boldog lettem, hogy végre sikerült. Ezért is a még mindig mögöttem lévő Zayn nyakába ugortam.
- Köszönöm! - mondtam majd egy puszit akartam adni arcára, de ő kicsit elfordította fejét így a puszim a száján kötött ki.
- Nincs mit! - feleli őszintén, nagy mosollyal arcán. Elpirulva, ugyan de viszonzom a mosolyt. A többi dalra is elpróbáltam a táncokat, amiket mind az öt fiú az első sorból nézett végig, de most kivételesen nem zavartak. Épp az egyik kedvencemet táncoltam, amikor egy kicsi szőke kislány tipegett be a színpadon.
- Lux! - kiáltok boldogan, és a zenét leállítom majd karjaim közé, kapom a kislányt.
- Nina! - mondja ő is mosolyogva.
- Nem, nem kicsim. Tudod, hogy Sisi - rázom fejem, majd amikor bűnbánó arcot vág, megpuszilom.
- Lux! Merre vagy? - szól valaki a szánpad színfalai mögül.
- Itt van! - szólok oda.
- Ne haragudj, ugye nem zavart a próba közben? - jön hozzám Lou sajnálkozva.
- Ő sosem zavar tudod jól. - mosolyogva teszem le az ölemben izgő-mozgó kislányt.
- Rád bízhatom? Lenne egy kis elintézni valóm. Csak fél óra - néz rám könyörgően.
- Persze - mosolyogva bólintok neki, Lou pedig már el is ment.
- Nina, menjünk le! - mondja kissé pöszén a Drága, de érthetően.
- Jól van, gyere te csöppség - kapom fel ismét kezeimbe, majd lemegyünk a színpadról.
- Szia, Szerelmem! - jön hozzánk rögtön Harry és ad egy puszit Luxnak. - Átjössz hozzám? - kérdi nyújtott karokkal. Lux csak megrázza a fejét, és belém kapaszkodik. - Hát ez fura - ejti le kezeit Harry maga mellé esetlenül.
- Mi? - vonom fel fél szemöldököm.
- Eddig mindig átjött az én ölembe, ha találkoztunk - vakarja tarkóját zavartan.
- Szeretnek a kicsik - vonok vállat, majd leülök az egyik székre Luxal.
- Volt egy kislányod, nem? - kérdi - elég tapintatlanul - Niall. Mélyen beszívtam a levegőt és feszülten válaszoltam.
- Nem, nem volt. - felelek, bár lehetett látni rajtam, hogy hazudok.
- Nina! - ráncigálja meg felsőm erőtlenül Lux, mire ismét mosolyogva nézek a kicsire. - Miért vagy ilyen ideges? - kérdi nagy szemekkel rám nézve.
- Nem vagyok ideges kicsim - mosolygok erőltetetten a kicsire.
Már vagy húsz perce játszunk Luxal, jelenleg a földön ülünk, és úgy játszunk
- Hogy lehet, hogy egy kisbaba tudja ki vagy mi, pedig nem - sértődik meg Niall.
- Mert ez a "kisbaba" értelmesebb személy, mint te - forgatom szemeim. - És szoros a kapcsolatunk - mondom mosolyogva Luxra nézve.
- Lux ha megkérlek rá, hogy vedd le Sisiről a maszkot megteszed? - kérdi Niall Luxra pillantva, aki erősen rázza a fejét.
- Látod? Ő tud titkot tartani - puszilom meg Lux fejét.
- Mi is tudunk. - mondja Zayn.
- Csak én éppen nem bízom bennetek - nézek rajtuk végig komolyra fordítva a szót.
- Kivétel vagyok ez alatt én - jelentkezik Louis mosolyogva.
- Te egy barom vagy! - mondom elkapva róluk a tekintetem. Végszóra Lou meg érkezett és elvitte Luxot. Visszamentem a színpadra és újra kezdtem azt a táncot, amiben Zayn segített. Ismét elrontottam, de most egy személy miatt. Ugyan is az egyik forgásnál Zayn magához rántott és megcsókolt. Eszemet elvesztve csókoltam vissza. Hajába túrtam ő pedig derekamnál fogva tartott szorosan. Amikor véget ért csókunk ő ment el. Ledöbbenve és összetörve álltam ugyan úgy.
- Áll még a fogadásotok El-el? - nézek Louisra, ő pedig bólint. - Egyikkőtöknek sem lesz igaza, ugyan is elegem van minden férfiből! - mondom majd sóhajtva, csúszok lejjebb az egyik állvány mellett.
- Gyerünk! Rajta! Nyírj ki te is lelkileg, ha már eddig nem is tették meg mások teljesen! Hajrá! - sóhajtok fájdalmasan, amikor meglátom Christopher-t keresztbe tett kezekkel állni.
- Édesem tudod, hogy sosem tenném - jön felém lassan.
- Ugyan ezt mondtad régen is. Még is megtetted - nézek rá könnyektől csillogó szemekkel.
- Nina, kérlek! Szerelmem - guggol le elém.
- Mit akarsz Christopher? - kérdezem megtörten. Közelebb hajol, már azt hittem megcsókol. Helyette fülemhez hajolt és úgy suttogott.
- Összetörve látn - mondja, majd elsiet és én már nem is látom. Könnyek csurognak szemeimből. Nem Chris miatt. Nem csak miatta. Zayn miatt. A fiúkkal való délelőtti veszekedésem miatt. Ez az egész miatt.
Nekem ez túl sok. Érzem, amint gyengülök, de muszáj jól lennem.
- Nina! Jól vagy? - kérdi immár mellőlem Louis.
- Louis nekem ez nem megy! - zokogok fel keservesen. Magához húz, és úgy ölel. - Én nem tudok ilyen kettős életet élni. Én ezt már nem bírom - sírok megfeledkezve teljesen a másik három fiúról.
- Nem gondoltál rá még... Hogy csak a többieknek mond el? Nem mondanák el senkinek, ismerem már őket - mondja csendesen.
- Persze, hogy nem mondanák el. De megvetnének miatta - rázom fejem nemlegesen.
- Már miért tennénk? - kérdi értetlen fejet vágva Niall.
- Készülnöm kell. Nem sokára koncert - állok fel és indulok meg.
- Az csak három óra múlva lesz. - szólt után Liam. Nem foglalkozva velük mentem tovább, egyenesen az öltözőmbe.