9.rész - Igazság

A rész zenéje:

Nick Jonas - Chains (Remix)
https://www.youtube.com/watch?v=DFZsjvfrTy8

NiSzi xx

Édes szuszogásra ébredtem, és erős karok között. Az érzéstől elmosolyodtam, majd lassan kinyitottam szemeim. Négy mosolygós arccal találtam szembe magam. Azonnal elpirultam, de még most sem bújtam ki Zayn öleléséből.
- Még, hogy nem vagytok együtt - forgatja szemeit mosolyogva Louis.
- Kimennétek legalább tíz percre, légyszi? - kérem őket csendesen, hogy ne ébresszem fel Zaynt. A fiúk bólintottak és szófogadóan kimentek. Zaynhez óvatosan hajoltam közelebb és adtam óvatos puszit szája sarkára.
- Ilyen ébresztést megtudnék szokni - mondja csukott szemekkel, mosollyal az arcán.
- Még meg sem kaptad, amit eredetileg akartam - suttogom, majd szája felé közelítek. Ajkaink már majdnem összeértek, amikor leborítottam az ágyról. A földről nézett fel rám kicsit dühösen, de inkább döbbenten. Én meg csak nevettem rajta. Zayn eközben felkelt és mosolyogva figyelte amint már a hasam fogom a nevetéstől.
- Látom már jobban vagy - mosolyog rám aranyosan
- Neked nem esett bajod? - kérdezem a lelökésre utalva. Megrázza a fejét, majd közelebb hajol. Tarkójánál fogva rántom magamhoz és csókolom meg. Ekkor berontottak a fiúk.
- Na, jó tubicáim elmondanátok, mi van köztetek? - vonogatja szemöldökét Louis, amikor bejönnek. Hogy mi van köztünk? Fogalmam sincs.
- Mondhatnánk úgy is, hogy ez bonyolult - mondom alsó ajkam harapdálva.
- Mi olyan bonyolult ebben? Te szereted, ő szeret, mi itt a probléma? - kérdezi felvont szemöldökkel Liam.
- Mert ez akkor is bonyolult, amit ti nem érthettek - felelek idegesen. - Most pedig rendbe teszem magam - mondom, majd kikászálódom Zayn mellől és a mosdóba megyek.
Miközben már sminkeltem magam Zayn jött be a mosdóba.
- Miért bonyolult a kettőnk dolga? - kérdi hátulról átölelve.
- Mert még nem tudom megmutatni neked magam, igazából - felelek, közben kezeire teszem az enyéimet és lehunyt szemekkel dőlök mellkasának.
- Várni fogok rád, te is tudod - suttogja fülembe és egy puszit ad nyakamra. Hirtelen ötlettől vezérelve fordultam meg és tettem kezeim maszkom kapcsához.
- Mellettem fogsz maradni? Mindig? - kérdezem, miközben elkezdem kioldani a csatját. Zayn csodálkozva figyeli, amit csinálok.
- Mindig! - ad egy óvatos puszit számra. Kioldottam a csatot. Már venném el az arcomtól a maszkot, amikor az ajtó kivágódott és Niall egy hógolyót hozzám vág.
- Ezt még megbosszulom! - szóltam neki gonosza mosolyogva, majd maszkom vissza csatoltam. Zayn szájára adtam egy gyors csókot, majd Niall után eredtem, aki már szaladt is előlem. Hallottam, hogy a másik négy fiú még nevet, de többet nem hallottam, ugyan is Niallel a folyóson szaladgáltunk, pontosabban én kergettem őt.
- Niall, ne menekülj úgy is a hóban végzed, előbb utóbb - szóltam oda neki, amikor az egyik kanyart a csúszós padlón bevette, egy majd nem eleséssel.
- Úgy sem kapsz el! - szólt vissza nevetve. Azt majd meglátjuk. Egyre közelebb értem hozzá végül a hátára ugrottam. Sikeresen így mind a ketten elestünk.
- Te jó ég! - nevettem a földön feküdve.
- Egyet értek! - nevetett ő is.
- Maguk meg mit csinálnak? - jelenik meg rikácsoló hanggal egy nővér. Niallal egyszerre keltünk fel, és szaladtunk vissza a szobába. Előtte viszont Niall megfogott és a hátára kapott. Lábaimat fogta én pedig nyakánál karoltam át úgy, hogy ne fojtsam meg.
- Na mi van? - kérdi mosolyogva Louis.
- Letepert - mondja Niall perverzen mosolyogva és letett az ágyra. - Aztán megjelent egy nővér és szaladtunk tovább - mesélte és lihegve feküdt mellém, engem majdnem kitúrva az ágyból.
- Ha kicsapnak innen a te hibád - nevetve bököm meg.
- Van kajád? - kérdi a hasát fogva kiskutya szemekkel nézve rám.
- Nincs, de én is éhes vagyok - fogom meg a hasam, ami egy hatalmasat kordul. Liam elment nekünk kajáért, mi pedig addig Niallel tovább szekíroztuk egymást. Mikor ezt meguntuk és Liam is megérkezett a Nando's-ból hozott kajákkal, elhelyezkedtünk és a kis tévét nézve, ami a kórterembe volt, enni kezdtünk.
- Tényleg levetted volna a maszkod? - kérdi halkan Zayn, aki mellettem ült. Úgy néz ki nem elég halkan mondta ugyan is négy csodálkozó szempár szegeződött ránk.
- Megbeszélhetnénk később, amikor ez a négy vadbarom nem néz így rám? - kérdezem a négy fiúra mutatva. Ők is kapcsoltak és visszafordultak a tévé felé. Én megfogtam Zayn kezét és a mosdó felé húztam.
- Aki hallgatózni mer, leütöm! - szólok, félvállról a fiúknak majd becsukom az ajtót magunk mögött. Egy kisebb szekrényhez sétálok és felülök rá Zayn pedig elém áll. Kezei combjaimon pihen és kíváncsian néz szemeimbe.
- Megtetted volna? - kérdi egészen halkan.
- Akkor igen. Most viszont újból bizonytalan lettem - mondom és lehajtom fejemet.
- Szóval elnyertem a bizalmad - mondja hangjából pedig kihallani, hogy mosolyog.
- Neked automatikus szelektál a hallásod? - nézek fel rá felvont szemöldökkel. Zayn megforgatja a szemeit.
- Azt mondtad bizonytalan lettél. Nem pedig azt, hogy egyáltalán nem mutatod meg, csupán csak elbizonytalanodtál. Nem ugyan az - mondja aranyos lelkesedéssel hangjában.
- Én most nem tudom megtenni - suttogom lehajtott fejjel. Olyan egyszerű lenne levenni a maszkot. Minden sokkal egyszerűbb lenne, de én mégis makacskodom.
- Ráér Sisi, te is tudod - suttogja és ad homlokomra egy puszit. - El sem tudod képzelni milyen boldoggá tett már az is, hogy leakartad venni a maszkot - ujjaival állam alá nyúl és gyengéden felemeli fejemet.

- Katherina! Mond már el, hogy ki az, aki felcsinált? - kérdem némi idegességgel hangomban, amikor egyedül vagyok a szobában, mert a fiúk még nem jöttek meg. Unokanővéremmel beszélek telefonon, aki még mindig olyan makacs, mint én.
- Majd elmondom Ní! Tényleg elmondom. De megtennéd, hogy nem beszélsz velem úgy, mint egy útszéli lánnyal? A "felcsinált" szó eléggé erre utal.
- Jó, bocs, de tudod, hogy utálom, ha valamiről nem tudok - sóhajtok, közben kinyílik az ajtó és az öt fiú jön be.
- Mikor lesz időd végre az unokanővéredre?
- Amint elmondtad, ki az apa haza megyek, kitekerem a nyakad, hogy jobbat is találhattál volna, mint minden eddigi barátodnál tettem. Na, ekkor megyek haza.
- Nem értem miért utálod a fiúim. Jó fejek, és helyesek.
- Ja, persze. Ott volt a túl okos, aztán aki nem volt komplett, majd az izomagyú, utána, aki mindig flörtöl előtted minden csajjal, majd akit felpofoztam.
- Utállak. De ő most más.
- Édes Drága Katherina. Mikor tanulod meg végre, hogy nincs olyan, hogy "Ő más"? Minden pasi ugyan olyan nyomorultul rohadék.
- Attól, mert Christopher ilyen volt, nem minden férfi ilyen.
- Christopher az egy külön kategória.
- Ő egy pöcs. Nem férfi, aki ezek után magára hagy egy nőt is.
- Nem csak az eljegyzés felbontása volt akkor. Sértegetett, hogy miattam történt, egyszer meg is pofozott. Nem rég volt szíves meglátogatni és megint engem hibáztatott.
- Istenem, Ní! Ha még egyszer ilyen történik, szólj nekem!
- Nem lesz több ilyen! Én is nyomoztam Kath, tudok egy s mást róla. Igazából csak Josh-t kellett felhívnom és kiszedtem belőle minden mocskos kis titkát. Fogalmam sincs, hogyan lehettem belé szerelmes.
- Na, és most van valaki a láthatáron? - kérdi kacér hanggal, nekem pedig tekintetem ösztönösen Zayn és Harry között áll meg.
- Van - sóhajtok fel.
- Na, és karácsonykor már haza hozod?
- Ha azt akartad tudni, hogy van-e pasim, közlöm, hogy még ha lenne is nem mondanám el, mert szegényt nem tudnám megmenteni tőled - nevetek csendesen.
- Miért, milyen vagyok? - kérdi sértődötten, de hallom hangján, hogy mosolyog.
- Nos, lássuk csak. Félek, lenyúlnád, vagy hülyeségekkel tömnéd teli a fejét - nevetek kínosan.
- Félted. Ez azt jelenti, tényleg szereted.
- Katherina hagyj, kérlek a pasi ügyekkel. - sóhajtok fel unottan. - Sosem voltam az a nagy csábító, mint te. Tényleg anyuék szomszédja, tudod, melyikről beszélek?
- Nagyjából.
- Magas, barna haj, gyönyörű barna szemek, amiktől el lehet olvadni, Eric, majd nem sikerült egy randi vele... - sorolom unottan.
- Igen, meg van.
- Na, anyu mesélte, hogy ő is haza utazik a szüleihez.
- Mit imádsz benne annyira? - nevet fel a vonal túlsó végén Kath.
- Azokat a gyönyörű barna szemeit. Tudod, hogy imádom a barna szemű fiúkat - Akaratlanul is Zaynre pillantok, aki csak mosolyog.
- Ismerem a nővérét, nem messze lakik tőlem. Kérdezzem meg, hogy átjönnek-e?
- Nem kell. Már nem tetszik. Csak a szeme - vonom meg a vállam, mintha látná.
- Te hallod igaz, hogy ezzel a Harry gyerekkel jársz?
- Hogy kivel járok? - szinte visítva kérdezem, miközben idegesen pattanok fel.
- Valami Harry megcsókolt az utcán legalábbis ez van az újságban.
- Tájékoztatlak, hogy az újság megint csak hazudik. Egyáltalán nem járok senkivel. Nem értem mi a francért jó az embereknek mások magánéletében turkálni! - vettem egy mély levegőt, ugyanis ha most nem nyugszom le, akkor a srácokkal is bunkó leszek, újból. Sikerült lenyugodnom így vissza ültem az ágyra. Fejemet hátra hajtottam a párnára ugyanis ismét gyengének éreztem magam.
- Kath én megyek. Nem vagyok valami jól - szólok gyengén a telefonba.
- Oké. Később beszélünk, vigyázz magadra. Szeretlek, puszi.
- Te is vigyázz magadra, meg arra, csöppségre, aki benned van. Szeretlek, puszi - mondom, majd kinyomom a telefont. A levegőt erősen kifújva még mindig lehunyt szemekkel feküdtem.
- Jól vagy? - jön közelebb Louis, vagyis a hangjából ítélve gondolom közelebb jött.
- Csak egy perc - mondtam majd ittam egy kis vizet a mellettem lévő polcon helyezkedő pohárból. - Most már igen - mondtam pár pillanat múlva.
- Egy telefonbeszélgetésedből több dolgot is megtudtunk rólad - húzza ki magát büszkén Niall.
- Na, mit? - szem forgatva és mosolyogva néztem rá.
- Azt, hogy szereted a barna szemű fiúkat, sőt egyenesen imádod - mutat egy egyes számot az ujjával. - Van egy unokanővéred, aki szeret fiúzni és te nem szereted a pasijait. Te nem szeretsz sokat pasizni. És elvoltál jegyezve - mondja és a végén egy négyest mutat.
- Igen, igaz imádom, ha egy srácnak barna szemei vannak. Apámnak is barna szemei voltak, anyu ezért szeretett bele állítása szerint - felelek halványan mosolyogva. - Valóban nem szeretem Kath pasijait, de, csak mert hülyébbnél hülyébbekkel jön össze. Ez pedig tévedés. Imádok fiúzni ezt El tanúsíthatja is - itt kicsit felnevetek eszembe jutva néhány bulink. - Csak a család tudja úgy, hogy jó kislány vagyok, és nem szeretek fiúzni annyit. Oké, nem bújok be mindenki ágyába, de szeretek játszani a fiúkkal. El szerint kihasználom, hogy jól nézek ki. Meglehet - vonom meg a vállam itt. - Igen, tényleg elvoltam jegyezve - felelek nem túl bő szavúan ugyan is ezt kerülni akartam.
- Szeretsz játszani a fiúkkal, mi? - vonogatja szemöldökét Niall kaján vigyorral a képén.
- Minek tagadjam? - vonom meg a vállam.
- Karácsonyra haza utazol? - kérdi Liam.
- Igen - bólintok. - Mindig haza megyek karácsonyra, legtöbbször El is velem jön. Imádja a családom őt és ő is őket. Értelmetlen számomra, hogy miért, de imádja őket. - fintorodom el itt egy kicsit. Bolond egy családom van az fix.
- Holmes Chapel-be mész? - kérdi Harry.
- Mivel anyu ott él, igen.
- Én is haza utazom - feleli mosolyogva. Mosolya mögött hátsó szándékot vélek felfedezni.
- Ne reménykedj, hogy találkozni fogunk a maszkom nélkül.
- Pedig reménykedtem benne - biggyeszti le ajkait.
- Ez van - vonom meg a vállam. - Te meddig maradsz?
- Két hét. Te?
- Egy hónap. Ki nem hagyom a jó kis karácsonyi bulikat, főleg az ott lévő kávézóban rendezett karácsonyi bulit. Pár barátom is meghívott. De többnyire csak El-el fogunk elmenni mindenhova. Ahol ingyen kaja van ott mi is ott vagyunk - vonok vállat mosolyogva.
- Én az ingyen pia miatt megyek mindenhova. - felel mosolyogva.
- Hidd el karácsonykor jobb, ha a kaja miatt mész - mondom, ő pedig elismerően bólint. - Én is megtudtam rólatok egy valamit egy telefonbeszélgetés alatt - fordulok vissza Niall felé aki kíváncsi tekintettel néz rám.
- Hogy szerettek más telefon beszélgetésébe bele dugni az orrotokat - forgatom meg szemeim. A fiúk ismét betelepedtek a kórterembe ahol csakis azért vagyok egyedül egy szobában, mert megeresztettünk némi pénzt. Ismét valami filmet néztek, amire én oda sem figyeltem. Zayn az egyik széken ült, tekintetünk egy idő után össze akadt. Ujjammal mutattam, hogy jöjjön közelebb és üljön mellém. Mosolyogva osont mellém és foglalt helyett mellettem. Ő átkarolt én pedig mellkasának dőlve élveztem a jelenlétét. Imádok vele lenni. Felnéztem ismét barna szemeibe, amikben most is elvesztem. Ajkaimra apró csókot lehelt, keze pedig megtalálta az enyémet.
- Mikor utazol haza? - suttogva kérdezi, hogy a többiek ne hallják
- Talán két hét múlva. - én is suttogva beszélek.
- Ugye beszélünk majd? - kérdi szomorúan.
- Ha szeretnél.
- Minden vágyam, hogy halljam a hangod! - mondja mosolyogva és most nem röviden, hanem jó hosszasan csókol meg.
Hogy mi van köztünk? Fogalmam sincs. Járunk? Nem, az semmiképpen sem. Barátok vagyunk? Nem, már azt is túl léptük. Szeretjük egymást? Igen, ebben biztos vagyok.
- Neked van még egy tetkód! - kiállt fel Niall ismét felpörögve. Te jó ég, ennek honnan van ennyi ereje mindig utánam nyomozni?
- Nem, nincsen. - vágok, értetlen fejet miközben beszélek.
- De, de van. - erősködik közben fel áll és hozzám ugrándozik. Igen, szó szerint ugrándozott.
- Egyáltalán nincs több tetkóm csak ez az egy. Honnan veszed, hogy lenne még egy? - teljesen úgy mondtam, hogy még én is elhittem, amit mondtam. Ahogyan elnéztem a fiúkat mind elhitték kivéve Niall. Pont olyan makacs, mint én.
- Egy régebbi cikkben láttam - nyomja orrom alá a telefonját, amint épp koncertezem. Igen, emlékszem erre. Aznap pont egy olyan ruhát vettem fel, hogy a felső része csak topp volt így a hasam kint volt, szoknyám pedig hasamra is rá volt húzva egy kicsit, hogy ne mutasson annyit, de ez pont jól nézett ki, hiszen olyan fazonú volt. Emlékszem utána az volt a téma, hogy valóban van-e tetkóm, de persze én azt mondtam, hogy csak lemosható volt rajtam akkor.
- Azt mondtad másoknak, hogy lemosható, de tuti nem az volt - erősködik Niall továbbra is. Szemeimet forgatva adom fel.
- Igen van, de ezt nem fogom megmutatni! - mondom határozottan.
- Légyszi. - néz rám kiskutya szemekkel.
- Nem, biztos, hogy nem! - rázom fejemet továbbra is.
- Kérlek! - kérlel Niall elhúzva az "e" betűt.
- Nem - Ekkor Niall rám ugrott és elkezdett csikizni. Megtalálta a gyenge pontom, vagyis ezzel fenyegetett.
- Jó, megmutatom, csak engedj el - mondtam, vagyis inkább visítottam nevetés közben. Niall elégedetten tápászkodott fel rólam. Vettem egy mély levegőt majd kifújtam azt, ugyan is Niall csikizése nagyon megnevettetett. Majd felhúztam pólómat egészen a melltartóm aljáig, ameddig tart az idézet.

- The story of my life
I give her hope
I spend her love
until she's broke inside
The story of my life

-----

[Szerk.: Életem története hogy reményt adok, neki
időt adok szerelmének,
míg össze nem törik belül
Életem története.] - Olvasta fel hangosan Niall, és mind az öt fiú csodálkozva hallgatta, majd meg is nézték.
- Nocsak, van egy idézet rád tetováltatva egy dalunkból? - elégedett mosollyal néz rám Louis. Kislányosan öltöm ki rá a nyelvem.
- Én is fiatal vagyok, hallgatok zenét ugyan úgy. Attól, hogy nem borultam a nyakatokba attól még lehetek a rajongótok - vonom meg vállam, de érzem, hogy fejem vörösödni kezd olyannyira zavarban vagyok.
- Ez a kedvenced? - kérdi Liam mosolyogva.
- Igen. - bólintok, rá majd vissza engedem felsőm így takarásba kerül tetkóm.
- Miért nem akartad, hogy tudjanak róla? - kérdi Harry
- Egyrészt mert így megtudtak volna rólam valami infót. Másrészt pedig Anne sem tud róla és nem szerette volna sosem, hogy tetkóm legyen. Ha pedig ő megtudja, akkor anyu is, vagy ami rosszabb Katherina. - fintorgok egyet, ahogyan elképzelem, mit kapnék én ezért.
- Mióta ismeritek egymást anyuval? - kérdi Harry. Azt hiszem neki ez még mindig fura egy kicsit.
- Úgy öt-hat éve - gondolkozom el egy kicsit.
- Nem néztem volna ki belőled, hogy szereted a zenénket - mondja eltűnődve Louis.
- Attól, hogy nem viselkedem úgy, mint más 17 éves lányok, attól még szerethetem azokat a zenéket, amiket az én korosztályom - vonok vállat vissza helyezkedve eredeti helyemre, Zayn mellé.
- Na, de, hogy minket hallgass - motyogja még mindig csodálkozva Liam.
- Most abban mesterkedtek, hogy kimondjam "imádlak titeket"? - vonom fel fél szemöldököm. Ismerem őket annyira, hogy igazam legyen.
- Nem - elhúzva mondja az "e" betűt, vagyis igen.
- Nem fogjátok hallani tőlem ezt. Senkinek sem mondtam eddig és nem is fogom.
- Voltál már koncertünkön? Már, mint rajongó ként - kérdi Harry nagy mosollyal arcán.
- Igen. Pár hónapja voltam VIP részen - mondom, amikor eszembe jut az a koncert.
- Hm, beszéltél is velünk? - kérdi Niall kíváncsian.
- Édes, ha ezt elmondom, rájössz, ki vagyok - forgatom szemeim, de a végén elmosolyodom. A többiek visszafordultak a filmhez – végre -, én pedig visszabújtam Zayn ölelő karjai közé.
- Imádsz minket? - suttogja fülembe kaján vigyorral arcán.
- Jaj, fogd már be! - szólok rá suttogva még is mosolyogva.
- Lenne ötletem, hogyan tudnám befogni a szám, de ahhoz te is kellesz - suttogja perverzen és fülem mögötti helyre apró puszikat nyom.
- Talán még meg gondolom - mondom húzva az agyát.
- Na, jó gyerekek! - szólal meg Liam, mire mi automatikusan eltávolodunk egymástól. - Olyan jól elvagytok, hogy mi megyünk is - mondja, majd a többi fiúval együtt felállnak. Mindnek sokat tudó mosoly van arcán.
- Aztán ne legyetek rosszak. Annyira - kacsint ránk Niall és már el is mentek. Kettesben maradtunk Zaynel.
- Lehet meg kéne fogadtunk Niall tanácsát - dönt Zayn az ágyra és nyakamat kezdi puszilgatni.
- Zayn! Ez egy kórház - szólok  rá, de nem tolom el magamtól. Két kezem közé veszem arcát és felhúzom magamhoz egy csókra. Vissza fekszik mellém és szorosan magához von.

Öt napja vagyok kórházban. A sajtó persze kivesézi az egész dolgot és próbálnak rájönni miért is.A fiúkat is kérdezgetik, és már az is szóba jött, hogy ők miért vannak még mindig Írországban, hiszen már rég haza mehetnének. Erre a fiúknak igen aranyos válaszuk volt.
"Fontos nekünk Sisi, hiszen szeretjük. Nem hagyjuk, magára akármi történjék!"
Olyannyira jól esett, amit mondtak, hogy aznap mindannyiuknak egy nagy puszit adtam, persze Zayn nem elégedett meg ennyivel, ő csókot kapott.
Niall még nyomozott utánam, de semmi újat nem tudott meg, főleg, hogy én is úgy gondoltam ennyi pont elég, amit tud rólam, és én sem mondtam neki több dolgot. Persze, ő ezen kiakadt egy kicsit, de tipikusan kisfiúsan, így könnyű volt kiengesztelni.
Jelenleg is még a kórházi szobában vagyok, de már unalmamban kapcsoltam be zenét és rajzolgatok egy füzetbe. Közben Angel Haze és Sia - Battle Cry című számát éneklem.
- Wáó, még a rap is megy neki. - szól az ajtóból egy hang, mire oda kapom a fejem. A fiúk érkeztek meg, a megjegyzést pedig Zayn mondta.
- Ohm... Hát, úgy néz ki - vonom meg vállam.
- Mióta énekelsz te rapet is? - csodálkozik Louis. Az elmúlt napokban sok mindent tudott meg rólam.
- Nem tudom. Mindig is énekeltem ilyet is - vonok vállat, majd megindul az egyik kedvenc zeném. Chris Brown - I Should Have Kissed You című száma.
- Ú, ezt imádom! - mondom vidáman. Eszembe jut egy régi tánc koreográfia, amit még akkor tanultam, amikor Holmes Chapel-ben laktam és ott jártam táncra egy korreográfushoz.
- Régebben volt egy lány, aki erre a számra táncolt otthon, többször is fellépett - gondolkozik el Harry.
- Nem tudod ki volt? - kérdezem elrejtve mosolygásom.
- Nem. Pedig emlékszem, egyszer rá akartam nyomulni, de nem találtam a fellépése után így hagytam - vonja meg vállát.
- Szerencséd, hogy nem nyomultál, mert én voltam - mondom mosolyogva.
- Te? - csodálkozik el.
- Igen - bólintok némi büszkeséggel eltöltve magam.
- Megmutatod a táncot? - kérdi kiskutya szemekkel Niall.
- Persze - állok fel. Kicsit hangosabbra veszem a zenét, de nem annyira, hogy zavaró legyen, és elindítom újra. Amint a zene elindul, elkezdem táncolni azt a táncot, ami régen az életem volt. Mostanra már inkább az éneklés, de a táncot most sem hanyagolom. Lehunyt szemekkel táncoltam, átadtam magam a zenének. Minden egyes mozdulatra emlékszem hiába volt mindez három éve. A zene nem volt túl érzelmes, de nem is túl durva így a koreográfia pont rá illet.
- Tízen négy évesen ilyet kitudtál találni? - csodálkozva kérdezi Louis, amikor kifulladva ültem le mellé.
- Tízen három - javítom ki. - Akkor fejeztem be, amikor a tízen negyedik szülinapom volt - mondom halványan mosolyogva.
- Azta - mondja Louis és Liam egyszerre.
- Igen ez határozottan az a tánc volt - bólogat Harry. Azt hiszem elsőre nem igazán hitte el, hogy én voltam az. - Azok a szexi mozdulatok - teszi hozzá.
- Régen a véletlennek köszönhetem, hogy nem próbálkoztál be. Most ne akard, hogy én küldjelek melegebb éghajlatokra, ha bepróbálkozol.
- Én ugyan nem - feleli bátortalanul, amitől mosolyognom kellett.
- Ní, kérlek, mond, hogy fellépsz ezzel karácsonykor - hallom meg barátnőm hangját az ajtóból. Oda fordulok és mosolyogva válaszolok.
- Miért?
- Mivel a barátnőd vagyok, elmegyek megnézni és legalább kapok ingyen kaját – feleli, miközben beljebb jön.
- Oké - vonok vállat mosolyogva. - Szia! - köszönök halkan, amikor magához ölel.
- Szia! - ad egy puszit majd elenged és Louis is köszönti egy hosszabb csókkal.
- A maszkod nélkül lépsz fel? - kérdi Harry izgatottan.
- Mivel ez hivatalosan az én koreográfiám igen a maszkom nélkül lépek fel. Ha azzal tenném meg rájönnének páran, hogy ki is vagyok.
- Majd megnézlek.
- A francokat fogsz te megnézni. Nem fogod tudni, hogy hol és mikor lépek fel. - felelek felhúzott orral.
- Majd kiderítem - kacsint rám, amit ha jól láttam Zayn egy grimasszal díjaz. Mivel mellettem ült észrevétlenül összefontam ujjainkat. Test tartása el lazul és szorosan ölelt magához.
- Valamiről lemaradtam? - csodálkozik El.
- Én nem tudok róla - mosolyogva rázom fejemet.
- Még a végén meg nyerem a fogadást - néz Louisra kihívóan.
- Milyen fogadást? - kérdi Harry és Zayn. Na, pont ők...
- Semmi, semmi - inti le El. - Na, szóval miről is maradtam le pár nap alatt, hogy így össze vagytok bújva? - mutat kettőnkre egyik kezét csípőre téve.
- Sisi mesélt magáról egy csomó mindent - feleli elsőként Niall.
- És megmutatta a tetkóit - teszi hozzá Liam.
- Még a... - kérdi csodálkozva és oldalán mutogat jelezve melyikről is beszél, hogy hol helyezkedik el.
- Igen - mondjuk egyszerre Niallel.
- Wáó - motyogja El. - Mellesleg Paul üzeni, hogy teljes mértékben szabad vagy most már egészen újévig. Szóval egy hét múlva haza utazhatsz.
- Te pedig jössz velem. Ugye? - kérdezem, ő pedig bólint.
- Természetesen.
- Kath is haza jön. Az új pasijával, aki állítása szerint másabb, mint a többi - forgatom szemeim.
- Lehet neki tényleg ő az igazi - vonja meg vállát. - Te is megtalálhatnád már, vagy legalább valami hosszabb kapcsolat kéne neked - gondolkozik el pár pillanatra. Nyilván most pasit keres nekem az agyában. 
 - Tizenhét évesen még nem olyan nagy cucc ez - mondja Liam, mire El csodálkozva néz rám.
- Oké, miket meséltél még nekik? Csak, hogy tisztában legyek vele - tárja szét karjait, mire én felkuncogok.
- Egyébként minek tartanak még bent? Jól vagy, vagyis legalább jól nézel ki - mondja El. Hasonló a gondolkodásunk szóval ezzel egyetértettem.
- A PCO-s vizsgálatokat itt csinálják meg, de már én is mennék haza - biggyesztem le ajkaimat.
- Azt holnap csinálják meg, nem? - kérdi Louis.
- De
- Akkor mi lenne, ha holnap után haza mennénk? - kérdi, mire én mosolyogva bólogatok.
   A többiekkel ismét nagyon jól elvoltunk, bár az nem kerülte el a figyelmemet, hogy Zayn néhol megsimogatott észrevétlenül, vagy amikor a többiek nem figyelted adott egy puszit, de volt, hogy csak édes dolgokat súgott a fülembe. Hihetetlenül aranyos volt. Nem értem, hogyan fogom kibírni egy hónapig, hogy ne legyek a közelébe. Hogy mi van? Te jó ég, mikor lettek nekem ilyen nyálas gondolataim? Sosem szoktak ilyenek, lenni a gondolataim! Mindegy, most még kedves leszek, viszont az ünnepi időket arra fogom szánni, hogy vissza állítsam magam a normális énemre amilyen eddig is voltam. Nem lehetek ilyen nyílt, hiszen akkor megtudják, hogy Sisi egyébként Nina. Akkor pedig csalódást okozok Zaynek és Harrynek hiszen velük egyszerre "kavarok". Nem szeretném, hogy csalódjanak bennem, vagy megvessenek. Miket beszélek én itt? Nem érdekel, ki mit gondol rólam!